2020. január 16.

A Solution for the Misuse of the “D” Word

A new study from a team of scientists at the Senior Family Dog Project at Eötvös Loránd University in Budapest Hungary set out to examine the link between dog personality traits and owner perceived dominance status in multi-dog households using a questionnaire. They found that dogs perceived as dominant scored more highly on assertiveness and less highly on trainability. Therefore the researchers propose to use the word “assertive” instead of “dominant” for characterizing individual dogs. The personality trait assertiveness has been described in other species, but so far has only been suggested to be linked to dominance status in dogs.

Even dogs have family arguments at Christmas. Siberian husky Maisie shows assertiveness in her interaction with her mother Luna (the dogs belong to one of the authors)
‘Dominance’ has often been referred to as a personality trait in animals. The misuse of the term in pet dogs has contributed to the rise of dominance related aversive training techniques. Ethologists have long argued that dominance is not a personality trait but is an attribute of interactions between two individuals. However, previous studies have determined that certain personality traits can influence dominance status. The pet dog is a particularly suitable species to examine the link between personality traits and dominance, as many households contain more than one dog, so owners can observe the formation of dominance relationships.

Researchers at the Eötvös Loránd University set out to examine whether certain personality traits and dog demographics can predict owner perceived dominance status of dogs living in multi-dog households. Four distinct personality traits emerged labelled as assertiveness, trainability, intraspecific aggression and independence. The personality trait assertiveness accounted for 34% of the variance in dominance status, trainability 5% and dog age contributed 4%. Dogs perceived as dominant scored more highly on assertiveness and trainability. Similar to the ‘social dominance’ trait in humans, dominance showed a quadratic trajectory in cross-sectional mean change across the lifespan, increasing during adulthood and then maintaining high levels until old age. Previous experience of social interactions between individuals, age and personality traits influence owner perceived dominance status in multi-dog households. The results were published in the open access journal, PLoS ONE.

The Definition of Dominance

Many dog owners describe dogs that often show dominant behaviour towards other dogs as having a “dominant personality.” However, there is little agreement regarding the meaning of dominance, as it is defined differently in ethology, psychology, among the public and in the popular press. So, what do we mean when we talk about dominance between dogs? In ethology, the word dominance is used to describe the long-term social relationships between two individuals (or group), which is established through force, aggression and submission, and serves to determine priority access to resources (such as food, mates, and preferred resting places). The consistent winner is referred to as the dominant, and the loser the subordinate. Once the relationship has been established the subordinate offers submission behaviours such as licking the mouth of the dominant. There is typically no longer a need for the dominant to use force or aggression, and thus the potential for conflict is reduced.

Dominance Rank Changes Based on Group Composition

Since individuals living in a group can be dominant or submissive with different partners, dominance status within groups is flexible, which does not fit to the definition of personality traits, which vary between individuals, but remain relatively consistent within individuals across time and context. For example, Max may be “top dog” within his own household, obtaining all the best resources over Charlie such as bones and resting places, but when at his owner’s relatives’ house, the older resident male Bailey is the top dog, and Max the subordinate.

How do Owners Perceive Dominance in Dogs?

Previously we examined how owners perceive dominance in their dogs, and what different behaviours are used to describe dominant and subordinate individuals using a questionnaire. Dogs perceived as dominant by the owner had priority access to certain resources (for example, resting places and food rewards), undertook specific tasks (defended the group during perceived threats and led other dog/s during walks), displayed dominance (won fights and over marked), had characteristic personality traits (were more aggressive, impulsive and smart), and were usually older than subordinates. The fact that owner estimates of dominance status corresponded to previously established behavioural markers of dominance displays in dogs, suggests that dominance relationships are robust and well-perceivable components of companion dog behaviour. However, single item statements were used to describe personality traits, rather than the more robust method of factor analysis using multiple statements. The current study therefore focused on developing a new questionnaire including both the owners’ estimation of their dogs’ personality traits, and their dogs’ previous experience with other dogs in the household, and during meetings with other individuals. The questionnaire items were pre-selected to address behaviours frequently studied in dog personality research that might be related to dominance status. Factor analysis was then used to identify personality factors/traits in the sample.

What Personality Traits and Demographic factors Predicted Dominance status?

Dogs assigned a dominant status displayed higher assertiveness and trainability than subordinate dogs. The remaining two traits, intraspecific aggression and independence had no association with owner perceived dominance status. The personality trait assertiveness has been described in other species, but so far has only been suggested to be linked to dominance status in dogs. Previous studies have defined similar traits to assertiveness, such as ‘boldness’, ‘confidence’, ‘courage’, ‘self-confidence’, and ‘motivation’. Highly trainable dogs also tended to be allocated a dominant status by owners. In contrast to predictions, dogs labelled as dominant by owners did not show higher scores in ‘intraspecific aggression’ implying that individuals rated as dominant by owners were more likely expressing formal dominance (i.e. dominance displayed without aggression).

What Demographic factors Predicted Dominance status?

None of the demographic factors (weight, sex, neuter status, where the dog is kept, and training level) were associated with dominance status, except for the age of the dog in years. Older dogs were more likely to be classified as dominant than younger dogs. One-year old dogs had a 50% probability of being classified as dominant, which seems high given their age and amount of experience. Author Lisa Wallis speculated “high activity levels and motivation, as well as deficiencies in executive control during this age period might result in owners interpreting their dog’s behaviour as an expression of dominance”. A great example is shown in the picture above, where 6-month-old Siberian husky Maisie shows assertive behaviour in her interaction with her mother Luna.

Dominance in Dogs; the final word

Dominance status is not only determined by previous experience of social interactions between group members as suggested by ethologists but also by personality traits. Labelling an animal personality trait as ‘dominance’ is an incorrect use of the term. Therefore, the authors suggest using ‘assertive’ when describing related personality traits, and ‘dominance’ when referring to status/ranks between individuals with an established relationship.


Wallis LJ, Iotchev I, and Kubinyi E (2020) Assertive, trainable and older dogs are perceived as more dominant in multi-dog households. PLoS ONE. 15(1):e0227253. doi: 10.1371/journal.pone.0227253

2020. január 2.

Selective hearing: Old dogs only listen to what they want to hear and it is positive

(Hungarian text below/Magyar szöveg lejjebb)

The latest research of the Senior Family Dog Project, Eötvös Loránd University, published in Scientific Reports, investigated how dogs’ reactivity changes with age toward different sounds. In human aging, a phenomenon named the positivity effect has been described, which means that older people pay less attention to and remember worse on stimuli displaying unpleasant, negative emotions. Consequently, they experience relatively more positive emotions. Currently, there are multiple theories among scientists as to what can be the underlying cause of this shift. The researchers were interested in whether a similar phenomenon can be found among aging dogs, too.

They played back three types of human sounds to young and old dogs: positive sounds (laughs), negative sounds (crying) and neutral sounds (hiccup and cough). This design allowed us to determine whether old dogs are less reactive toward sound playbacks altogether, toward emotional sounds in general or only toward a specific emotion category-explains Dóra Szabó, the first author of the article.

40 dogs were analysed in the study, where the researchers measured dogs’ spontaneous reactions while their owners were reading a magazine and listening to music (so they could not hear the test sounds).

The results showed that old dogs react slower only to negative/crying sounds, in line with the age-related positivity effects, while their reaction time did not differ toward other sounds and they were paying just as much attention to the sounds as young dogs did.

So far, this effect was thought to only exist in humans, dogs are the first non-human species where this phenomenon has been described. This puts the theories trying to explain its emergence in a new perspective, as we think it less likely that dogs would consciously reflect upon their longevity and ultimate death. The results suggest that brain aging affects emotion processing similarly in dogs and humans, confirming that the family dog is an especially useful and valuable model of human aging. - summarizes Enikő Kubinyi, senior author of the study.

Link to the original publication: Smit, I. Szabo, D., Kubinyi, E. (2019). Age-related positivity effect on behavioural responses of dogs to human vocalisations. Scientific Reports, 9, 20201 doi:10.1038/s41598-019-56636-z, IF*=4.122


Szelektív hallás: az idős kutyák csak azt hallják meg, ami tetszik nekik

Az idősödésnek vannak jó hatásai is. Korral az emberek figyelme és memóriája a negatív ingerektől a pozitívak felé fordul, emiatt az idősek - feltéve persze, hogy egészségesek és nem küzdenek anyagi gondokkal - kevesebb negatív érzelmet, például félelmet élnek meg, mint a fiatalok. De ez nemcsak az embereknél, hanem legjobb barátjuknál, a kutyáknál is így van.

Az ELTE Etológia tanszék Szenior Családi Kutya Program legújabb, a Scientific Reports tudományos lapban megjelent kutatása az öregedés és a különböző hangokra adott reakciók közötti összefüggéseket vizsgálta. Emberekben ismert az úgynevezett pozitivitás hatás, ami azt jelenti, hogy az idős emberek figyelme és memóriája a negatív ingerektől a pozitívak felé fordul, amitől úgy tűnik, mintha arányaiban kevesebb negatív érzelmet, például félelmet élnek meg, mint a fiatalabbak. Jelenleg nincs egyetértés a kutatók között azzal kapcsolatban, hogy pontosan mi áll ennek az eltolódásnak a hátterében. Az etológusok arra voltak kíváncsiak, hogy ez a jelenség kutyákban is megjelenik-e az öregedés során.

A vizsgálat során háromféle emberi hangot játszottak le idős és fiatal kutyáknak: pozitívat (nevetés), negatívat (sírás) és semlegeset (csuklás és köhögés). “Ez az elrendezés lehetővé tette, hogy kiderítsük, vajon az idős kutyák általánosságban a hangokra, csak az érzelmekkel teli hangokra, esetleg csak bizonyos érzelmi kategóriájú hangokra adott reakciójában történik változás.” - magyarázza Szabó Dóra, a cikk első szerzője.

A kutatásban negyven családi kutya spontán reakcióját elemezték, miközben a gazdák újságolvasással és zenehallgatással voltak elfoglalva (így ők nem hallották a lejátszott hangokat). Az eredmények alapján, a pozitivitás hatásnak megfelelően az idős kutyák csak a negatív/síró hangokra reagáltak lassabban, míg a többi hangra ugyanolyan gyorsan kapták fel a fejüket és ugyanolyan hosszú ideig is figyeltek rájuk, mint fiatal társaik.

Eddig ez a jelenség kizárólag az emberek körében volt ismert, a kutya az első állatfaj ahol sikerült kimutatni a meglétét. Ezzel más megvilágításba kerülnek a pozitivitást magyarázó elméletek is. Néhányuk, például, hogy az idős egyedek tudatában vannak a közelgő halálnak, már kevésbé tűnnek helytállónak. “Az eredményeink alapján a kor előrehaladtával az agy érzelemfeldolgozó képessége hasonló változáson megy keresztül a kutyákban és az emberekben. Ez megerősíti, hogy a kutya vizsgálata segíthet megválaszolni az emberi öregedéssel kapcsolatos nyitott kérdéseket is.”- foglalja össze dr. Kubinyi Enikő, a kutatócsoport vezetője.

Videó: https://youtu.be/hI4L0qYQUSc

Az eredeti tudományos közlemény: Smit, I. Szabo, D., Kubinyi, E. (2019). Age-related positivity effect on behavioural responses of dogs to human vocalisations. Scientific Reports, 9, 20201 doi:10.1038/s41598-019-56636-z, IF*=4.122

Fotó: Karácsony Krisztina



2019. november 24.

Kutyafajták evolúciója és a játékos viselkedés

Hogyan zajlik az evolúció egy fajon belül? Hogyan hat a közös leszármazás, illetve a populációk közötti génáramlás a viselkedési jegyekre? Erre keresték a választ az ELTE Etológia Tanszék, az Ökológiai Kutatóközpont és a Stockholm Egyetem munkatársai 138 kutyafajta "játékosságának" és genetikai kapcsolatainak összevetésével. Tanulmányuk a Journal of Evolutionary Biology című lapban jelent meg. A Garamszegi László által vezetett kutatás eredményei szerint a fajták közötti különbségek 75%-a a közös ősöktől eredő genetikai rokonságnak köszönhető, 15% pedig a génáramlásból származó haplotípusoknak (mutáció-kombinációk mintázatának). A vizsgálat további mikroevolúciós összehasonlításokhoz jelent fontos módszertani alapot. 

Eredeti cikk: Garamszegi, L. Z., Temrin, H., Kubinyi, E., Miklósi, Á., & Kolm, N. (2019). The role of common ancestry and gene flow in the evolution of human‐directed play behavior in dogsJournal of Evolutionary Biology.

2019. november 17.

Dogs’ brain never rests

(Hungarian text below/Magyar szöveg lejjebb)

The latest research of the Senior Family Dog Project, Eötvös Loránd University, published in Scientific Reports, investigated resting-state networks in awake dogs. Resting-state networks provide information about the large-scale functional organization of the brain. To describe them researchers utilized functional Magnetic Resonance Imaging (fMRI), a neuroimaging method which allows for indirectly collect information about brain activity in a harmless way. The participants were family dogs who participated in a special, reward-based training for at least half a year to be measurable awake and unrestrained in this special setup. The measurements have been conducted at the TTK Brain Imaging Centre.

2019. október 31.

A kutyaöregedés genetikai kutatása

Mi a kutyák szerepe az öregedés genetikai kutatásában? Erről a témáról jelent meg Sándor Sára és Kubinyi Enikő (ELTE Etológia Tanszék) összefoglaló cikke a Frontiers in Genetics című lapban 2019 októberében. Az elmúlt évtized genomikai forradalma számtalan új lehetőséget nyitott meg arra, hogy jobban megismerhessük az ember és más fajok életfolyamatainak örökletes szabályozását. A kutya faj éppen a fejlődő technológiának köszönhetően vált és válik egyre inkább vizsgálhatóvá a molekulák kutatóinak számára – hiszen a társként tartott kutyák esetében a klasszikus laborállatoknál alkalmazott, úgynevezett invazív technikák szóba sem jöhetnek. Az új eljárásokhoz, például a teljesgenom szekvenálásához viszont már nincs szükség ilyen technikákra – csak sok résztvevő egyedre, és azok minél több tulajdonságának ismeretére. Ahogy az ezt az igényt kielégíteni igyekvő (pl. állatorvosi) adatbázisok egyre növekednek, újabb és újabb területek nyílnak meg a kutatók előtt, hogy a kutyákat bevonják a genetikai vizsgálatokba. Az öregedéskutatás ma az egyik legígéretesebb azok közül a területek közül, melyekben a kutya kiemelt szerepet nyerhet, mint „modellállat”. Ugyanis társként tartott kutyáink sokkal jobban hasonlítanak ránk életmódjukban, mint bármely laborállat, és még az emberi demenciához nagyon hasonló időskori kórképek is megfigyelhetők náluk. Ennek köszönhetően egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik az öregedéskutatók részéről a kutyák irányába, hogy segítségükkel jobban megérthessük például az emberi Alzheimer kór kialakulását is, vagy már időskori betegségekét. Ámde azokat a géneket, melyekről eddig sejtik, hogy kapcsolatban állhatnak e betegségekkel, még alig vizsgálták a kutyában. És így van ez még több száz olyan génnel is, melyeket valamilyen módon, más fajokban már összekötöttek az öregedéssel. Ahhoz, hogy a kutya jó modellje legyen az emberi öregedésnek, fontos lesz, hogy a fajra jellemzően is feltárjuk az érintett gének pontos funkcióit. Csak ezt követően lehetünk biztosak abban, hogy a funkciók tényleg minden génre nézve párhuzamba állíthatók az emberi génekkel. Az Etológia Tanszék Szenior Családi Kutya Programjának munkatársai az ilyen irányú kutatások elősegítése és szorgalmazása céljából az öregedés genetikájáról eddig publikált irodalom alapján összeszedték és rendszerezték azokat a genetikai és sejt-szintű útvonalakat, mechanizmusokat, melyek szerepet játszhatnak a kutyák (és emberek) öregedésében. Az összefoglaló cikk az egyes gének esetében azt is bemutatja, hogy milyen információk állnak eddig rendelkezésre kutyás kutatásokból, és hogy milyen potenciális kutatási irányok lehetnek kecsegtetőek a kutyák bevonásával.

A cikk elérhetősége:
Sándor, S., & Kubinyi, E. (2019). Genetic pathways of aging and their relevance in the dog as a natural model of human aging. Frontiers in Genetics10, 948.

2019. július 19.

"Vigyél haza!" tekintet

Gyerekkoromban volt egy kutyás naptáram, aminek a képeit kitettem a falra. Sokat nézegettem ezeket a képeket, és közben azon gondolkodtam, hogy miért tűnik mindegyik kutya olyan szomorúnak. Most, harminc évvel később tudtam meg a választ, amikor brit és amerikai kutatók kutyák és farkasok szem körüli izmait hasonlították össze. Kiderült, hogy a kutyáknál a 33 ezer éves háziasítás során kialakult egy olyan izompár, ami megemeli a szemöldök belső csücskét, amitől nagyobbnak és szomorúbbnak tűnik a kutya szeme. A nagy babaszemek és a szomorú tekintet gondoskodást vált ki az emberekből. Mérhetően nagyobb gondoskodást, hiszen menhelyekről gyakrabban viszik haza azokat a kutyákat, akik gyakrabban adják elő ezt a tekintetet. Ez arra utal, hogy az emberek, ugyan valószínűleg öntudatlanul, de szelektáltak erre a jellegzetességre, jobban vigyáztak az ilyen kutyákra és szívesebben segítették a szaporodásukat.
A kutatók 4 farkas és 6 kutya tetemének szem körüli izomzatát hasonlították össze, de élő állatokat, 9 farkas és 27 menhelyi kutya ember irányába mutatott tekintetét is vizsgálták.

2019. május 16.

Dominanciaviszonyok kutyák között

A kutyák között vannak magabiztos, rámenős példányok, akik tovább és erősebben ragaszkodnak az elképzeléseikhez, akikhez határozottabb fellépésű gazda kell. Ezeket a kutyákat nevezi a köznyelv „dominánsnak”. Az etológiában viszont a dominancia nem jellemvonás, hanem két egyed kapcsolatának jellemzője, amely harcias jellegű összeütközések során alakul ki. Az az egyed, amely ezeket az összecsapásokat sorozatosan megnyeri, domináns lesz, amelyik pedig behódol, alárendelt. A dominanciahierarchia, vagyis a rangsor kialakulása hasznos, hiszen lehetővé teszi, hogy a csoportban élő állatok a sérülés veszélye nélkül eldöntsék, melyikük férhet hozzá elsőként bizonyos erőforrásokhoz. Például ha a csoport elejt egy zsákmányt, először a domináns ehet belőle, a szaporodás is a dominánst illeti, éppúgy, mint a legjobb pihenőhely. Ehhez képest mi a helyzet az egy háztartásban élő kutyákkal? Az életben maradásért nem kell versengeniük és a  szaporodásuk ügyében sem hozhatnak önálló döntéseket. Mi maradt a hierarchiából a kutyacsoportokban és mit vesz észre ebből a gazda? Ezt vizsgálták az Eötvös Loránd Tudományegyetem etológusai.

Dominancia kutyacsoporton belül

Többkutyás háztartásokban általában van versengés a kutyák között – ki tud kicsikarni több dédelgetést a gazdától, kié lehet a konyhapultról odadobott maradék, ki száll először be és ki az autóból, és így tovább. Vajon ezek közül a helyzetek közül mi függ össze, melyek azok, amikben következetesen az egyik kutya nyer és tekinthető-e dominánsnak?
"Több mint 700, közös háztartásban élő kutyapár gazdáinak véleményét összegezve először is meglepődtünk, milyen sokan jelölték meg az egyik kutyájukat dominánsnak. Tíz gazdából csak egy állította azt, hogy a kutyái közt nincs rangsor. A dominánsnak tartott kutyák jellemzően elsőként férnek hozzá bizonyos erőforrásokhoz, vagyis megszerzik a jutalomfalatokat, ha tehetik elsőként esznek, elfoglalják a jobb pihenőhelyet. Sajátos személyiségük van, mivel képezhetőbbek, agresszívabbak, impulzívabbak, mint a párjuk. Emellett igyekeznek védelmezni a csoportjukat, többet ugatnak, séták során elöl járnak." -  – mondta el Kubinyi Enikő, a kutatás vezetője. "Az etológiában ismert dominanciajelek a viselkedésükben is megjelennek, felüljelölik a másik vizeletét, összetűzésnél ők nyernek, az alárendelt pedig gyakran nyalogatja a szájukat, ez a behódolás egyik jele. A kutyapárosok harmadánál egyébként nem fordul elő se szájnyalogatás, de verekedés."
Bármilyen furcsának tűnik, a nagyobb, erősebb kutyák nem lesznek automatikusan dominánsak. Viszont ha szuka és kan él együtt, akkor gyakoribb, hogy a szuka a domináns. "Ennek talán az az oka, hogy a szukákat gyakran ivartalanítják, ami ennél a nemnél a szakirodalmi adatok alapján nagyobb agresszivitással jár." – fejtegeti Lisa Wallis, a PeerJ szaklapban megjelent közlemény másik szerzője.

Csak a kor számít?

A kutatók a Szenior Családi Kutya Programban kutyák öregedésével foglalkoznak, ezért különösen érdekelte őket a kor szerepe a dominanciaviszonyokban. Az idős kutyák általában dominánsak a fiatalok felett, ezt a mostani tanulmány is megerősítette. Sok kutyás szakember emiatt vitatja is a dominancia szerepét a kutyáknál, szerintük a korkülönbség elég magyarázat az egyedek viselkedésének eltérésére. De alighanem tévednek, mert az adatok világosan mutatták, hogy a rangsorban elfoglalt pozíció jobban magyarázta a különbségeket, mint a kor.

Eredeti közlemény: Kubinyi E, Wallis LJ. 2019. Dominance in dogs as rated by owners corresponds to ethologically valid markers of dominance. PeerJ 7:e6838 https://doi.org/10.7717/peerj.6838