2019. július 19.

"Vigyél haza!" tekintet

Gyerekkoromban volt egy kutyás naptáram, aminek a képeit kitettem a falra. Sokat nézegettem ezeket a képeket, és közben azon gondolkodtam, hogy miért tűnik mindegyik kutya olyan szomorúnak. Most, harminc évvel később tudtam meg a választ, amikor brit és amerikai kutatók kutyák és farkasok szem körüli izmait hasonlították össze. Kiderült, hogy a kutyáknál a 33 ezer éves háziasítás során kialakult egy olyan izompár, ami megemeli a szemöldök belső csücskét, amitől nagyobbnak és szomorúbbnak tűnik a kutya szeme. A nagy babaszemek és a szomorú tekintet gondoskodást vált ki az emberekből. Mérhetően nagyobb gondoskodást, hiszen menhelyekről gyakrabban viszik haza azokat a kutyákat, akik gyakrabban adják elő ezt a tekintetet. Ez arra utal, hogy az emberek, ugyan valószínűleg öntudatlanul, de szelektáltak erre a jellegzetességre, jobban vigyáztak az ilyen kutyákra és szívesebben segítették a szaporodásukat.
A kutatók 4 farkas és 6 kutya tetemének szem körüli izomzatát hasonlították össze, de élő állatokat, 9 farkas és 27 menhelyi kutya ember irányába mutatott tekintetét is vizsgálták.
Forrás: Kaminski et al, 2019, PNAS 201820653
A fő eredmény az, hogy a levator oculi medialis izom (LAOM) minden kutyában jelen volt, a farkasoknál viszont csak néhány izomrost képviselte. Emiatt a farkasok kevésbé képesek megemelni a szemöldökük belső részét. Még egy izom különbözött a két faj között: a retractor anguli oculi lateralis (RAOL). Ez az izom a fülek irányába húzza a szemhéj külső részét. Minden kutya rendelkezett ezzel az izommal, kivéve a farkasra leginkább hasonlító szibérai huskyt (labradort, vérebet, csivavát, német juhászt és egy keveréket vizsgáltak még). A 4 farkas közül 3-nál szintén meg lehetett találni ezt az izmost, de jóval vékonyabbak voltak, mint a kutyákéi.
A viselkedés elemzéséhez minden példányról két perces videófelvétel készült, miközben egy idegen állt a kifutójuk előtt. A felvétel alapján megszámolták a "szomorú tekintet" gyakoriságát. A legtöbb kutya tízszer, a farkasok kétszer tekintettek így az emberre két perc alatt. A kutyák ráadásul sokkal intenzívebben produkálták a szomorú, "vigyél haza" tekintetet. A viselkedésteszt szépséghibája, hogy főleg staffordshire bullterriereket vizsgáltak, és a kutyáknak nyilván más volt az előtörténete, így az idegenekhez való viszonya is, mint a fogságban élő farkasoknak. Ennek ellenére elfogadhatjuk, hogy az arcizmok megváltozása a viselkedésben is megnyilvánul, mégpedig úgy, hogy a kutyák babaszerű, szomorú arckifejezést öltenek, ha az emberre tekintenek. Ez minden bizonnyal szelekciós előnyt jelentett nekik, amit az is alátámaszt, hogy a menhelyekről szívesebben viszik haza a szomorú tekintetű kutyákat, és ezért arra is nagyobb esélyük van, hogy utódaik legyenek, és örökítsék szép, könyörgő szemeiket.
A gondoskodási viselkedés kiváltása mellett a szemöldök mozgása az ember és a kutya közötti kommunikációban is fontos szerepet játszik. Az emberek kiemelten figyelnek az arc szem körüli részeire, például azért, mert a szemöldök megemelésével kísért szavak tanító jellegűek. A szemöldök-emelés kommunikációban betöltött szerepe miatt is elképzelhető, hogy az emberek tudatosan vagy önkéntelenül, de szelektáltak az eltúlzott szemöldök-emelésre a kutyáknál. A fejlettebb szemmozgató izmok működése a fehér ínhártyából is nagyobb részt láttat, ami szintén fontos az emberi kommunikációban.

Forrás: Kaminski, J., Waller, B. M., Diogo, R., Hartstone-Rose, A., & Burrows, A. M. (2019). Evolution of facial muscle anatomy in dogs. Proceedings of the National Academy of Sciences, 201820653.

2019. május 16.

Dominanciaviszonyok kutyák között


A kutyák között vannak magabiztos, rámenős példányok, akik tovább és erősebben ragaszkodnak az elképzeléseikhez, akikhez határozottabb fellépésű gazda kell. Ezeket a kutyákat nevezi a köznyelv „dominánsnak”. Az etológiában viszont a dominancia nem jellemvonás, hanem két egyed kapcsolatának jellemzője, amely harcias jellegű összeütközések során alakul ki. Az az egyed, amely ezeket az összecsapásokat sorozatosan megnyeri, domináns lesz, amelyik pedig behódol, alárendelt. A dominanciahierarchia, vagyis a rangsor kialakulása hasznos, hiszen lehetővé teszi, hogy a csoportban élő állatok a sérülés veszélye nélkül eldöntsék, melyikük férhet hozzá elsőként bizonyos erőforrásokhoz. Például ha a csoport elejt egy zsákmányt, először a domináns ehet belőle, a szaporodás is a dominánst illeti, éppúgy, mint a legjobb pihenőhely. Ehhez képest mi a helyzet az egy háztartásban élő kutyákkal? Az életben maradásért nem kell versengeniük és a  szaporodásuk ügyében sem hozhatnak önálló döntéseket. Mi maradt a hierarchiából a kutyacsoportokban és mit vesz észre ebből a gazda? Ezt vizsgálták az Eötvös Loránd Tudományegyetem etológusai.

Dominancia kutyacsoporton belül

Többkutyás háztartásokban általában van versengés a kutyák között – ki tud kicsikarni több dédelgetést a gazdától, kié lehet a konyhapultról odadobott maradék, ki száll először be és ki az autóból, és így tovább. Vajon ezek közül a helyzetek közül mi függ össze, melyek azok, amikben következetesen az egyik kutya nyer és tekinthető-e dominánsnak?
"Több mint 700, közös háztartásban élő kutyapár gazdáinak véleményét összegezve először is meglepődtünk, milyen sokan jelölték meg az egyik kutyájukat dominánsnak. Tíz gazdából csak egy állította azt, hogy a kutyái közt nincs rangsor. A dominánsnak tartott kutyák jellemzően elsőként férnek hozzá bizonyos erőforrásokhoz, vagyis megszerzik a jutalomfalatokat, ha tehetik elsőként esznek, elfoglalják a jobb pihenőhelyet. Sajátos személyiségük van, mivel képezhetőbbek, agresszívabbak, impulzívabbak, mint a párjuk. Emellett igyekeznek védelmezni a csoportjukat, többet ugatnak, séták során elöl járnak." -  – mondta el Kubinyi Enikő, a kutatás vezetője. "Az etológiában ismert dominanciajelek a viselkedésükben is megjelennek, felüljelölik a másik vizeletét, összetűzésnél ők nyernek, az alárendelt pedig gyakran nyalogatja a szájukat, ez a behódolás egyik jele. A kutyapárosok harmadánál egyébként nem fordul elő se szájnyalogatás, de verekedés."
Bármilyen furcsának tűnik, a nagyobb, erősebb kutyák nem lesznek automatikusan dominánsak. Viszont ha szuka és kan él együtt, akkor gyakoribb, hogy a szuka a domináns. "Ennek talán az az oka, hogy a szukákat gyakran ivartalanítják, ami ennél a nemnél a szakirodalmi adatok alapján nagyobb agresszivitással jár." – fejtegeti Lisa Wallis, a PeerJ szaklapban megjelent közlemény másik szerzője.




Csak a kor számít?

A kutatók a Szenior Családi Kutya Programban kutyák öregedésével foglalkoznak, ezért különösen érdekelte őket a kor szerepe a dominanciaviszonyokban. Az idős kutyák általában dominánsak a fiatalok felett, ezt a mostani tanulmány is megerősítette. Sok kutyás szakember emiatt vitatja is a dominancia szerepét a kutyáknál, szerintük a korkülönbség elég magyarázat az egyedek viselkedésének eltérésére. De alighanem tévednek, mert az adatok világosan mutatták, hogy a rangsorban elfoglalt pozíció jobban magyarázta a különbségeket, mint a kor.


Eredeti közlemény: Kubinyi E, Wallis LJ. 2019. Dominance in dogs as rated by owners corresponds to ethologically valid markers of dominance. PeerJ 7:e6838 https://doi.org/10.7717/peerj.6838

2019. január 18.

Kiszagolják-e a félelmet a kutyák?

Ne félj tőle, mert megérzi - jól ismert, remek tanács. Hogyan kellene nem félni és ugyan mire alapozódik a bölcsesség - ez homályban maradt. Egészen mostanáig, mivel olasz kutatók kiderítették, hogy a kutyák kizárólag szag alapján is azonosítják a félelmet, sőt a vidámságot is.

A kutyák nagyon figyelnek az emberekre (jobban, mint a kutyaként nevelt farkasok), emiatt az érzelmi állapotukhoz is gyorsan alkalmazkodhatnak, erről már sok kísérleti adat összegyűlt. Ha a gazda sír, sok kutya nyugtalanná válik, keresi a kontaktust, bökdös, nyüszög, fejét a gazda ölébe teszi. A síró ember speciális hangot ad ki, a testtartása, arckifejezése is megváltozik, és a hormonális változások miatt bizonyára a szaga is. Vajon a szag megváltozására is érzékeny a kutya vagy csak a hangok, a látvány indítja arra, hogy "megvigasztalja" gazdáját? Lehetséges, hogy az érzelmek észlelését nem csak a szemük, fülük, hanem az orruk is segíti? Úgy sejtjük, igen, hiszen nem véletlenül szagolgatják nagy hévvel a kutyák egymást és az embereket is. De egészen a közelmúltig tudományos kutatás nem vizsgálta a kérdést, hiszen nem olyan egyszerű szétválasztani a kommunikációs csatornákat egymástól.

2018 októberében azonban megjelent egy tanulmány arról, hogy képesek-e a kutyák emberi érzelem észlelésére kizárólag szag alapján, ha se nem látják, se nem hallják az embert, akihez a szagminta tartozik. A mintákat 21 év körüli férfi önkéntesektől gyűjtötték, akik megnéztek egy félelmetes vagy egy vidám filmet, nedvszívó párnácskával a hónuk alatt. A laboratóriumban ezeket az izzadtságmintákat, kiegészítve kontroll, emberi szag nélküli mintával, kutyák elé helyezték, és megnézték, hogyan reagálnak rájuk. A félelem szaga stresszviselkedést váltott ki a kutyákból (nyalogatták a szájukat, céltalanul szaladgálni kezdtek, megrázták magukat, vakaróztak, ásítottak, ugattak, lihegtek, ittak) és a szívritmusuk is megemelkedett. A "vidám" szagnál pedig jobban érdeklődtek az idegen kísérletvezető és kevesebbet a gazdájuk iránt, mint a félelem és a kontroll szag esetén. Összesen 40, igen barátságos és kevéssé félénk kutyát teszteltek, labrador és golden retrievereket, ezért izgalmas lenne megvizsgálni, hogy más fajtájú kutyák hogyan reagálnak az érzelmi állapottal együtt járó emberi szagokra.

A kísérletet egyébként először emberekkel végezték el - nők szagolgatták a férfiak izzadtságát. Az arcizmaik a várakozásnak megfelelően reagáltak, a "vidám" szagnál a mosoly, a "félelem" szagnál az ijedtség izmai aktivizálódtak. Ennek ellenére kérdésre a nők nem találták el, hogy milyen érzelmi állapotot kellene tükröznie a szagnak. A kutyáknak viszont nem kellett találgatniuk, így magasabb kognitív folyamatok, mint amilyen a vidámságot és félelmet kifejező szimbólumok közötti válogatás, nem árnyékolták be testük spontán reakcióit.

Ha a kutyákat ilyen nyilvánvalóan befolyásolja idegenek érzelmi állapota, vajon mit élhetnek át, ha gazdájuk szorong? Hogyan befolyásolja a szagkereső kutyát, ha erősen stresszes bűnözőt vagy eltűnt személyt keres? Sokan mesélik, hogy kórházban dolgozó terápiás kutyájuk nagyon elfárad munka után. Lehet, hogy a betegek szorongása részben rájuk is átragad?
Forrás:
D’Aniello, B., Semin, G. R., Alterisio, A., Aria, M., & Scandurra, A. (2018). Interspecies transmission of emotional information via chemosignals: from humans to dogs (Canis lupus familiaris). Animal cognition, 21(1), 67-78.

2018. december 13.

Ki az úr a háznál? A dominanciáról


Ha egy tudományos kifejezés köznyelvivé válik, általában veszít a pontosságából. Ez történt a dominancia kifejezéssel, sőt ennél több is: ma már a rátermett kutyagazda sokak számára egyszerűen „falkavezért” jelent, domináns egyedet a kutyából és gazdából álló „falkában”. A kutya-ember páros kapcsolata azonban lényegileg más, mint amilyenek a kutya- és farkasfalkán belül működnek. A kutya függő helyzetben van az emberhez képest, a kapcsolatuk nem egyenrangú. A közhiedelemmel ellentétben a legtöbb kutyának esze ágában sincs az ember dominanciáját megkérdőjelezni. Ha engedetlenül viselkedik, akkor egyszerűen csak elfelejtették neki megtanítani, hogy a helytelen viselkedés káros következményekkel jár.

Az etológiában a dominancia két egyed kapcsolatának jellemzője, amely harcias jellegű összeütközések során alakul ki. Az az egyed, amely ezeket az összecsapásokat sorozatosan megnyeri, domináns lesz, amelyik pedig behódol, alárendelt (szubordinált). A dominancia hierarchia, vagyis a rangsor kialakulása roppant hasznos, hiszen lehetővé teszi, hogy a csoportban élő állatok a sérülés veszélye nélkül eldöntsék, melyikük férhet hozzá elsőként bizonyos erőforrásokhoz. Például ha a csoport elejt egy zsákmányt, először a domináns ehet belőle, a szaporodás joga is a dominánsé, éppúgy, mint a legjobb pihenőhely. A rangsor nem szilárd, hanem az aktuális helyzettől és az egyedek aktuális állapotától függően változik. Alakulását nemcsak az ellentétek, hanem a baráti, támogató kapcsolatok is jelentősen befolyásolják. Gyakran előfordul az is, hogy a dominanciaviszonyok nem térképezhetők fel a csoporton belül, mert az egyedek kerülik a konfliktushelyzeteket, vagy hol egyik, hol másik nyeri meg az ütközeteket.

Röviden ennyi a tudomány mondanivalója a dominanciáról. Állatcsoportokban az egyedeknek létkérdés, hogy minél magasabb pozíciót foglaljanak el a rangsorban, hiszen így nekik jut a legtöbb, legjobb táplálék, és ők szaporodhatnak tovább a legnagyobb eséllyel. Ehhez képest hogyan kell tekintenünk a kutya és az ember kettősére? Van-e olyan pont egy kutya életében, ami értelmezhetővé teszi azt a feltételezést, hogy a kutya az ember pozíciójára törjön? Van-e kétség bárkiben afelől, hogy ki az kettejük közül, aki rendelkezik az erőforrások felett, aki  szabályozza, hogy a másik mikor ehet, sétálhat, pihenhet, szaporodhat? Természetesen az ember hozza a meghatározó döntéseket. Mi, emberek korlátozzuk a kutya mozgását, szabályozzuk az ellátását, szaporodását – ezért is nevezzük a kutyát háziállatnak. A legtöbb kutya ezt gond nélkül tudomásul veszi, hiszen erre készítette fel a sokezer éves háziasítás. Az ember irányít, a kutya szót fogad. A kutya nem képes az ember ellátására, így a kísérlet, hogy uralja az embert, eleve kudarcra van ítélve. Az ilyen kutyát az ember nem tartotta és nem tenyésztette tovább, génjei kiszelektálódtak. A kutya tehát inkább szót fogad, csak hogy életben maradjon. Ennek megfelelően a normális, átlagos kutya-gazda kapcsolat tökéletesen mentes a dominanciaharcoktól.

A kutya nem szelíd farkas
A háziasítás tehát abba az irányba hat, hogy a kutya minél inkább együttműködő legyen a gazdájával, s szívesen alávesse magát utasításainak. Sokan mégis úgy vélik, hogy a háziasítás nem járt jelentős viselkedésváltozással, és a kutya alapvetően ma is farkas – hiszen szaporodhatnak egymással, és az utódaik is szaporodóképesek, közös fajba tartoznak tehát. Nos, ez nem elégséges érv – az amerikai bölény és a házimarha utódja is szaporodóképes, mégsem bölényeket tartunk az istállóban. Ugyanígy, aki a kutya és a farkas hasonlóságával érvel, próbáljon meg kiképezni egy farkast vakvezetésre, vagy akár csak tartson farkast a hátsó kertben. Sok engedélyt kellene beszereznie ehhez, és nem véletlenül: számos tudományos kísérlet igazolja, hogy a legkörültekintőbb szocializálás sem teszi a farkast alkalmassá arra, hogy kellően együttműködő legyen az emberrel és beilleszkedjen egy emberi családba.

A neveletlen kutya
Ha a kutyák nem törnek falkavezéri, vagyis alfa pozícióra, akkor vajon mi az oka a sok konfliktusnak, problémás viselkedésnek? Nagyon egyszerű: sokan vélik úgy, hogy a humánus bánásmód jegyében nem illendő határt szabni mások viselkedésének. A kutya viszont, akárcsak egy gyerek, könnyen visszaél a szelídséggel, engedékenységgel vagy határozatlansággal. Miért menne vissza a parkban a gazdájához, ha még szaladgálni szeretne, és a szófogadatlanságnak semmiféle következménye nincs? Miért ne morogna, ha a fenyegetéssel eléri, hogy a szemetesből kikotort fél szendvics nála maradjon? Ugrál a bestia? Persze, hogy felugrál mindenkire, milyen jó móka az! Kirohan a nyitott ajtón a gazda előtt? Hogyne rohanna, ha tele van kíváncsisággal? Nincs mit tenni, a viselkedésnek korlátot kell szabni. Az a kutya, amelyik megtanulja, mit lehet és mit nem, végül sokkal nagyobb szabadságot élvezhet, mint korlátok nélkül nevelt, zabolátlan, neveletlen társa.

A „kemény” kutya
A kutyák persze nem egyformák. Vannak magabiztos, rámenős példányok, akik tovább és erősebben ragaszkodnak az elképzeléseikhez, akikhez határozottabb fellépésű gazda kell. Ezeket a kutyákat nevezi a köznyelv „dominánsnak”. Született „alfák” azonban nincsenek. Úgy tűnik – bár ebben még nem határozott a tudományos álláspont – a dominancia nem jellemvonás. Előfordulhat, hogy egy egyed magas pozíciót foglal el egy fajtársi csoportban, de nem biztos, hogy máshol is kivívná ugyanazt a státuszt. Egy csivava lehet domináns saját tenyészcsoportjában, de nem valószínű, hogy túl sokra vinné egy huskyfalkában. Az persze igaz, hogy az öntudatos, magabiztos fellépésű kutyák nagyobb eséllyel kerülhetnek domináns pozícióba egy falkában, de még ők sem uralnak minden helyzetet. Könnyen lehet, hogy az a kutya, amelyik gond nélkül elmarja a többiek elől a csontot, hátránnyal indul a kanapéért való vetélkedésben. Farkasoknál is helyzetfüggő a dominancia: míg a táplálékkereséssel kapcsolatban a hím elsőbbsége érvényesül, a kölykök gondozása és védelme során a nőstényé.

Kényszerítő technikák

Ha egy kutyát nem tanítanak meg kölyökkorban arra, hogy adott helyzetben mi a helyes viselkedés, könnyen a gazda fejére nőhet. Ilyenkor jól jön a szakmai segítség, hogy helyrehozzák az elrontott kapcsolatot. A kutya alárendelt viselkedését kikényszerítő technikák azonban csak pillanatnyilag orvosolják a problémákat, hosszú távon akár károsak is lehetnek. A kutyában állandósulhat a szorongás, ami egészségügyi problémákhoz, illetve félelmi agresszióhoz vezethet. Mindkét fél számára örömteli kutya-gazda kapcsolat csak félelem- és agressziómentes lehet. Gondoljuk át alaposan Simon Gadbois szavait: „Milyen kapcsolatot szeretnénk kialakítani a kutyánkkal? Olyat, ami konfliktuson, dominancián és egyenlőtlenségen alapul, vagy olyat, ami harmónián, játékon és kölcsönös megértésen? Túl sok évszázadon át foglalkoztunk azzal, hogy kiszelektáljuk a kutyákból a nemkívánatos viselkedésformákat ahhoz, hogy folytassuk ezt a szükségtelen erődemonstrációt. Azok az emberek, akik a feszültséget keresik, tartsanak rozsomákot vagy grizzlymedvét. Mi pedig maradunk a kutyáknál, akik elfogadnak bennünket olyannak, amilyenek vagyunk.”

Dominancia kutyafalkán belül
Többkutyás háztartásokban elkerülhetetlen a versengés a kutyák között – ki tud kicsikarni több dédelgetést a gazdától, kié lehet a konyhapultról odadobott maradék, ki száll először be és ki az autóból, és így tovább. Ennek ellenére sok kutyatartó nem tudja megmondani, melyik kutyája a domináns, a nyílt összeütközések ritkák, a különböző helyzetekben pedig más-más eb jut nyerő pozícióba. Ha két kutya közül mégis következetesen az egyik fél tűnik dominánsnak s a másik alárendeltnek, akkor eltérő stratégiával működnek tanulási helyzetekben – derült ki Pongrácz Péter és munkatársai tanulmányából. A domináns jószág (amelyik előbb/többet ugat, ha idegen lép a házba; előbb eszik, ha ugyanakkor, ugyanazon a helyen kapnak enni, és általában győz a verekedések során) könnyebben, szívesebben tanul az embertől. A tesztben kétféleképpen lehetett megszerezni egy labdát.  A kutyák felének a kísérletvezető az egyik módszert mutatta be, felének a másikat. Kiderült, hogy míg a dominánsak a bemutatott módszer szerint szerezték meg a labdát, az alárendeltek önálló megoldással próbálkoztak. Egy korábbi viselkedéstesztből azt is tudjuk, hogy az alárendeltek inkább kutya-központúak: ha egy (idegen) kutya mutat be egy feladatot, akkor az alárendeltek lemásolják az akciót, a dominánsak viszont figyelmen kívül hagyják. Ezt a megfigyelést ma már kiképzők is szívesen használják: megtanítanak egy feladatot az idősebb, domináns kutyának, és vele mutatják be a feladatot a kiképzés alatt álló újoncoknak. Nagyon hatékony technika!
Hat, együtt élő kutyára GPS-t helyezve az is kiderült, hogy a domináns kutyát séta közben is követik a többiek. Ez a kutya idősebb és kontrollálhatóbb is volt, mint a többiek. Több mint 700, közös háztartásban élő kutyapárt megvizsgálva szintén azt találtuk, hogy a domináns kutyák általában sétánál elöl járnak, képezhetőbbek, idősebbek mint az alárendelt társuk.  Emellett elsőként férnek hozzá bizonyos erőforrásokhoz védelmezik a csoportjukat (többet is ugatnak), sajátos személyiségük van (agresszívabbak, impulzívabbak, okosabbak) és a dominancia etológiában jól ismert jelei a viselkedésükben is megjelennek (felüljelölik a másik vizeletét, összetűzésnél ők nyernek, az alárendelt gyakran nyalogatja a szájukat). Sem a méret, sem a fizikai állapot nem befolyásolja a rangsorban elfoglalt pozíciót, de ha szuka és kan él együtt, akkor gyakoribb, hogy a szuka a domináns.

Falka két fajból?
Végül ejtsünk szót arról a közkedvelt elképzelésről is, hogy a kutya és az ember közös falkát alkot (ahol természetesen a gazda játssza a falkavezér szerepét). Barry Eaton példáját kölcsönvéve képzeljünk el egy legelőt juhokkal. Egy nyájat látunk. Egy másik legelőn marhákat, azaz gulyát. Mi történik, ha a juhok és a marhák közösen legelnek a réten? Nyáj vagy gulya lesz belőlük? Természetesen egyik sem, csak egy csapat legelésző állat – vagyis állatcsoport. Ugyanez a helyzet a kutyákkal és az emberekkel is. Az ember nem tekinti fajtársának a kutyát, és a kutya sem az embert (hiszen tudjuk, hogy máshogyan kötődik hozzá, mint fajtársaihoz, és stresszhelyzetben már kölyökkorában megnyugtatóbb hatású az ember, mint az anya. Ez is a háziasítás során alakult ki, mert a szelíd farkasok egyáltalán nem kötődnek a nevelőjükhöz, bár határozottan kedvelik őket). Mivel az ember és a kutya közt társas kapcsolat van, nevezhetjük együttesüket szociális csoportnak. Felmérések alapján a kutyatartók közel 90 százaléka családtagnak tartja a kutyát, amire a kutya speciális kötődése, „hűsége” okot is ad. A félreértések elkerülése végett tehát a falka kifejezést célszerűbb megtartani a csak kutyákból vagy csak farkasokból álló csoportra. Nekünk, akik kutyát nevelünk – ahogy egy szülő neveli a gyerekeit – az a feladatunk, hogy időben és megfelelő módon megtanítsuk neki, milyen szabályok szerint kell élni a mi csoportunkban, csapatunkban – vagy ha jólesik, mert a többséghez hasonlóan mi is családtagnak tartjuk a kutyát: családunkban. Ehhez természetesen hozzátartozik az is, hogy a kutyát fajtársaival is megismertetjük – szocializáljuk –, mert csak így tanulhatja meg a helyes kutyaviselkedést. Ezáltal mi is jobban megértjük majd, mit szeretne közölni velünk a maga kutyanyelvén.


Dr. Kubinyi Enikő – az ELTE Etológia Tanszék tudományos főmunkatársa

A cikk rövidebb változata a Mindennapi Pszichológiában jelent meg.

2018. november 22.

Az érzékszervi problémák és a képzettség hatása az idősödő kutyák viselkedésére

Fotó: Kubinyi Enikő
Az életkor előrehaladtával az agyi öregedés mellett egyre több kutyánál lépnek fel érzékelési problémák is, rosszabbul látnak, hallanak. Ez önmagában is okozhat olyan tüneteket, ami hasonlít az időskori demenciához. Az ELTE Etológia tanszékén működő Szenior Családi Kutya Program kutatói ezért arra voltak kíváncsiak, hogy az érzékszervi problémák milyen kapcsolatban vannak az időskori demenciára emlékeztető viselkedésekkel. Azt is vizsgálták, hogy a kognitív hanyatlás jelei milyen életkorban jelennek meg először a kutyáknál. Az eredményekről a Behavioral Processes folyóiratban számoltak be.

2018. november 6.

Hány emberév egy kutyaév?

Buksi 2016 nyarán, 26 évesen. Fotó: Kubinyi Enikő
A szokásos válasz hét év. (Van aki az elsőt 11-nek számolja, tekintettel arra, hogy a legtöbb kutya 1 éves kora körül már ivarérett, a 7 éves gyerekek viszont még nem). De gondoljunk csak bele jobban:

  • A várható élettartam Magyarországon jelenleg 76 év (nőknek 79,2, férfiaknak hét évvel kevesebb, 72,4). A magyar kutyák adatait nem tudjuk, de a nemzetközi átlag 13 év. 76/13=5,85. Tehát az átlagokkal számolva nem hét, hanem hat emberév egy kutyaév.
  • Igen ám, de a kutyafajták jelentősen eltérnek a várható élettartamukban. A nagy termetű kutyák, például a német dog várható élethossza 7 év. német dog: 76/7=10,85, tehát egy emberév 11 dogévnek felel meg.
  • A kis termetű boston terrierek átlagosan 14 évig élnek (kétszer addig, mint a dogok!): 76/14=5,4. Egy emberév 5 boston terrier év.
  • Menjünk tovább, számoljunk matuzsálemekkel, akik jelenlegi ismereteink szerint legtovább éltek a két fajnál. A magyar, sárrétudvari Buksi (keverék) a maga 27 évével alig maradt el a világrekorder Blueytől, az ausztrál pásztorkutyától (Australian cattle dog), aki 29,5 évesen távozott e világról. A világrekorder ember pedig egy francia hölgy, Jeanne Calment, aki 122 évig és 164 napig élt. 122/29,5=4,13. Egy matuzsálemi emberév tehát 4 matuzsálemi kutyaévnek felel meg.
Egy emberév tehát, attól függően, hogy hogyan számoljuk, 4-11 kutyaév.

2018. október 4.

L'ORÉAL-UNESCO A Nőkért és a Tudományért díj



Hír: A L’Oréal és az UNESCO által meghirdetett "A nőkért és a tudományért" ösztöndíj egyik nyertese idén Kubinyi Enikő, az ELTE Természettudományi Kar Etológia Tanszék és a Szenior Családi Kutya Program tudományos főmunkatársa. Az elismerést 2018. szeptember 24-én vette át a Magyar Tudományos Akadémián. 

Köszönöbeszédem a díjátadón

Az elmúlt hetekben fiatal magyar kutatók problémáinak kérdőíves elemzésében vettem részt. Az egyik kérdés az volt, hogy tapasztalt e a kutató nemi diszkriminációt a munkája során. A férfiak között is volt, aki igennel válaszolt. Tudják mi volt a leggyakoribb panaszuk? Hogy ők nem indulhatnak a nőknek kiírt versenyeken.
Ez a díj azért született, mert az alapítók tisztában vannak vele, hogy a kutatói pálya a nők számára sokkal rögösebb, mint a férfiaknak, így fokozatosan le is maradnak férfi pályatársaiktól. Az egyik legjelentősebb tudományos díját, a Bolyait, eddig 8 férfi és 1 nő kapta meg. Prima Primissimával eddig 15 férfit és 0 nőt ismertek el. Örülök, hogy a mi díjunk felhívja a figyelmet erre a problémára, és keressük a megoldásokat, például legutóbb az MTA nagydoktori címre való jelentkezést, kifejezetten gyereket nevelő nőknek.
Köszönöm ezt a L’Oréal-UNESCO díj alapítóinak, szervezőinek.
Ennyit a női problémákról. Ezután két férfinak szeretnék köszönetet mondani. Csányi Vilmosnak, amiért az Etológia Tanszékre kerülhettem, és Miklósi Ádámnak, aki miatt ott is maradtam. Azt hiszem, nélkülük nem lennék ezen a pályán.
Köszönöm továbbá a Tanszék munkatársainak, amiért nyitottak, barátságosak, segítőkészek. Nagyon különleges hely az Etológia tanszék, rengeteget kaptam tőlük - öröm és megtiszteltetés köztük dolgozni.
Köszönöm a barátaimnak, hogy 3 évtizede mellettem állnak, sokat jelent ez nekem, jó lenne többször találkozni. És végül a családomnak: férjemnek, és három gyerekem nagyszüleinek köszönöm, hogy nagy részt vállalnak a házimunkában és a gyereknevelésben. A gyerekeknek köszönöm, hogy olyan klasszak, és elfogadták, hogy az anyukájuk egy kicsit fura és sokat dolgozik.

Néhány interjúkérdés

Hogyan lett etológus?
Kisgyerekként nagyon érdekeltek a növények és az állatok. Sokat kérdezgettem a szüleimet és a nagyapámat, aki agronómus volt, türelemmel válaszoltak. Iskolás koromban tele volt a szobám állatokkal és szobanövényekkel, és rengeteget olvastam róluk. Erre felfigyelt a biológiatanárom, felkészített versenyekre, így kerültem biológia-kémia szakos gimnáziumba, onnan pedig biológus szakra az egyetemen. Első éves koromban megkerestem Csányi Vilmost, aki akkor indította a kutyás kutatásokat, és szakdolgozni kezdtem az Etológia Tanszéken. Szerencsém volt a témával, mert a kutyákról a koromhoz képest elég sokat tudtam. Utána Miklósi Ádámtól tanultam a legtöbbet. Angliában és Franciaországban is dolgoztam rövid ideig, később ebből nőtt ki a tanszéki munka etorobotika ága.

Most mivel foglalkozik?
Két éve egy viszonylag nagy, diákokkal együtt tizenöt-húsz fős csoportot vezetek az Európai Kutatási Tanács (ERC) támogatásával. 1,2 millió eurót kaptam a kutyák kognitív öregedésének kutatására. Etológiai, genetikai, molekuláris biológiai és idegtudományi megközelítéssel vizsgáljuk, hogyan öregednek a kutyák, milyen változások vehetők észre a tanulási és figyelmi képességeikben, környezetük iránti érdeklődésben, szociális viselkedésükben; az agyuk működésében, struktúrájában, génműködésében. Keresünk olyan génváltozatokat is, amik összefüggésben hozhatók az egészséges öregedéssel, és építettünk egy Kutya Szövet és Agybankot, ami a gazdák felajánlása alapján működik, úgy, mint egy humán agybank.

Hogyan tudja összeegyeztetni a családi életet a kutatással?
Három gyerekem van, a lányok ikrek, 14 és fél évesek, a fiú hét és fél éves. Úgy érzem, hogy érzelmileg kiegyensúlyozottan nőttek fel, megkapták belőlem, amire szükségük volt. Én otthon és nyaralásokon is nagyon sokat dolgozom, és ilyenkor a laptoppal az ölemben ülök a gyerekek mellett, ők ezt megszokták. Van, amit feladtam, például nem főzök, mert túl sok idő lenne. A férjem rengeteget foglalkozik a gyerekekkel, igazából mostanában többet, mint én, és a nagyszülők is rengeteget segítenek.
A pályázatkiírások szerencsére figyelembe veszik, hogy csecsemő mellett nem igazán megy a munka, úgyhogy például az ERC pályázatnál is gyerekenként másfél év kedvezményt kaptam, ezt reálisnak is tartom.

Hogyan értékeli a díjat?
A kutatás nem egy fáklyásmenet. Nagyon sok a kudarc, a negatív kritika - a szakma szabályai szerint úgy értékeljük egymást, hogy megpróbálunk hibát találni a másik munkájában. Mindezt többnyire kevés pénzért, úgyhogy nagy elszántságra és rengeteg kitartásra van szükség. Volt nem egyszer, hogy én is azon gondolkoztam, szakmát váltok. De azért ott van a jó oldal és a sikerélmények is: egyrészt a biztonság, amit egy jó csapat ad, és ami a mi tanszékünkön megvan, másrészt néha sikeres lesz egy pályázat vagy kapunk egy díjat A L’Oréal díjat akadémikusok ítélik oda, a szakmai múltunk és az ígért jövőnk mérlegelésével, ezért azt jelzi, hogy jó az irány, amerre megyünk, mert a sokat látott, tapasztalt professzorok értékesnek látják a munkánkat Ez nagyon jó érzés, fontos megerősítés. Emellett egy ilyen díj ajtókat is kinyit. Ha új ötletem van és kooperálni szeretnék, akkor egy komoly pályázat és díj után nem nagyon hajt el senki, és ez is nagyon fontos hatása a díjnak.
Tudna mesélni bővebben a munkásságáról? Miért az etnológiával szeretett volna foglalkozni?
Etológiával foglalkozom, állatok viselkedésének kutatásával (az etnológia néprajztudomány).
Kisgyerekként nagyon érdekeltek a növények és az állatok. Sokat kérdezgettem a szüleimet és a nagyapámat, aki agronómus volt, türelemmel válaszoltak. Iskolás koromban tele volt a szobám állatokkal és szobanövényekkel, és rengeteget olvastam róluk. Erre felfigyelt a biológiatanárom, felkészített versenyekre, így kerültem biológia-kémia szakos gimnáziumba, onnan pedig biológus szakra az egyetemen. Első éves koromban megkerestem Csányi Vilmost, aki akkor indította a kutyás kutatásokat, és szakdolgozni kezdtem az Etológia Tanszéken. Szerencsém volt a témával, mert a kutyákról a koromhoz képest elég sokat tudtam. Utána Miklósi Ádámtól, a jelenlegi tanszékvezetőtől tanultam a legtöbbet. Angliában és Franciaországban is dolgoztam rövid ideig, később ebből nőtt ki a tanszéki munka etorobotika ága, ami robotok viselkedését fejleszti.

Olvastam, hogy a 2015-ös Starting Grant pályázat, majd kutatás részeként több mint száz idősödő kutya életét követik nyomon négy éven keresztül. Ha jól értem, akkor idén fejeződnek be a megfigyelések. Mi a kutatás célja? Milyen eredményeket sikerült elérni az öregedés vizsgálata terén vagy azzal összefüggésben?
Két éve egy viszonylag nagy, diákokkal együtt húsz fős csoportot vezetek az Európai Kutatási Tanács (ERC) támogatásával (a kutatók világában ez olyan, mint az olimpiai aranyérem). 1,2 millió eurót nyertem a kutyák kognitív öregedésének kutatására 2021 májusáig. Etológiai, genetikai, molekuláris biológiai és idegtudományi megközelítéssel vizsgáljuk, hogyan öregednek a kutyák, milyen változások vehetők észre a tanulási és figyelmi képességeikben, környezetük iránti érdeklődésben, szociális viselkedésükben; az agyuk működésében, struktúrájában, génműködésében. Keresünk olyan génváltozatokat is, amik összefüggésben hozhatók az egészséges öregedéssel.
A kutatás folyamán világszinten egyedülálló kutya agy- és szövetbankot hoztak létre. Miért számít ez úttörőnek?
Hasonló, nemzetközi együttműködésre is nyitott agybank még nem volt a világon. Az agybank a gazdák felajánlása alapján működik, hasonlóan, mint egy emberi agybank, ahol a családtagok ajánlják fel kutatási célra a szerveket. A kutya nagyszerű faj az öregedés kutatásához, a családban élő kutyák pedig jól leképezik azt a sokféle öregedési lehetőséget, ami az embereknél is előfordul. Ennek ellenére még nem foglalkoztak velük ebből a szempontból a kutatók, mi voltunk az elsők. Folyamatosan fejlesztjük a módszereket, hogyan lehet a legjobb minőségben és a legtöbb vizsgálatra használható módon tárolni az értékes mintákat. Várjuk a kutyatartók felajánlásait, amikor úgy döntenek, hogy egészségügyi okokból elaltatják idős kutyájukat.

A jövőben milyen kutatással szeretne foglalkozni és miért?
Szeretném további pályázatokból fenntartani a kutatócsoportot és jelentős eredményeket elérni az agy öregedésével kapcsolatban.

Megjelenések:
  1. https://cosmopolitan.hu/te_te_te/2018/10/02/ez-a-ket-no-lehet-a-magyar-lanyok-uj-peldakepe/
  2. https://www.nlcafe.hu/eletmod/20180928/loreal-unesco-kutya-arany-egeszseg/
  3. http://www.ng.hu/Tudomany/2018/09/28/A-nokert-es-tudomanyert-dijazottak-2018-ban
  4. http://m.atv.hu/videok/video-20181001-arannyal-es-kutyakkal-kutatnak-az-egeszsegesebb-eletert
  5. https://www.mediaklikk.hu/video/ma-reggel-2018-09-26-i-adas-5/
  6. https://mta.hu/mta_hirei/egy-etologus-es-egy-kemikus-kapta-iden-a-nokert-es-a-tudomanyert-osztondijat-109035
  7. http://greenfo.hu/hirek/2018/09/24/kubinyi-eniko-etologuse-az-unesco-noi-tudosoknak-kiosztott-dija
  8. https://index.hu/techtud/2018/09/25/magyar_kutatonoket_dijazott_az_unesco/
  9. https://divany.hu/vilagom/2018/09/25/etologia-loreal-nok-a-tudomanyert-kutya-kubinyi-eniko/
  10. https://www.hirado.hu/tudomany-high-tech/cikk/2018/09/25/egy-etologus-es-egy-kemikus-kapta-iden-a-nokert-es-a-tudomanyert-osztondijat/
  11. https://magyarnarancs.hu/tudomany/kutyaszeru-robotok-es-kutya-agy-es-szovetbank-kubinyi-eniko-etologus-kapta-a-nokert-es-a-tudomanyert-dijat-113853
  12. http://www.borsod24.com/negylabuak/kubinyi-eniko-kutyakutato-etologus-nyerte-az-unesco-noi-tudosoknak-kiosztott-dijat/
  13. http://elelmiszer.hu/cikk/arannyal_az_egeszsegesebb_eletert
  14. http://medicalonline.hu/kitekinto/cikk/arannyal_es_kutyakkal_az_egeszsegesebb_eletert
  15. https://www.radio88.hu/egy-szegedi-kemikus-kapta-iden-a-nokert-es-a-tudomanyert-osztondijat/
  16. https://weborvos.hu/hirek/egy-etologus-es-egy-kemikus-kapta-iden-az-osztondijat-248137
  17. http://frisshirek.biz/tudomany/magyar-kutatonok-kaptak-az-unesco-dijat
  18. https://www.szoljon.hu/egyperces/a-kutyak-oregedeset-vizsgalja-a-nokert-es-a-tudomanyert-osztondij-idei-dijazottja-1285256/
  19. http://ecolounge.hu/nagyvilag/egy-etologus-es-egy-kemikus-kapta-iden-a-nokert-es-a-tudomanyert-magyar-osztondijat
  20. https://techpress.hu/cikk/Magyar-Narancs---Tudomany---Kutyaszeru-robotok-Kutya-Agy--es-Szovetbank-Kubinyi-Eniko-etologus-kapta-A-nokert-es-a-tudomanyert-dijat/2362789
  21. https://www.nlcafe.hu/magyarorszagkul/20180925/magyar-kutatonok-unesco-tudomany-dij/
  22. http://rtl.hu/rtlklub/reggeli/kutyak-segitenek-az-oregedesi-folyamatok-kutatasaban
  23. http://www.blikk.hu/aktualis/belfold/oregedes-titka-demencia-kutyak-rizikofaktor/44l0ysj
  24. http://www.instyle.hu/arannyal-es-kutyakkal-kutatnak-az-egeszsegesebb-eletert-105840
  25. https://www.startlap.hu/kiemelt-hirek/sokkal-erdekesebb-a-kapcsolat-az-ember-es-a-kutyak-oregedese-kozott-mint-hinned/
  26. https://qubit.hu/2018/09/24/kubinyi-eniko-kutyakutato-etologus-nyerte-az-unesco-noi-tudosoknak-kiosztott-dijat
  27. https://youtu.be/Yobv5yAWQ8A