Gyerek és legjobb barát egyszerre

English below

Sokan családtagként, barátként vagy akár gyermekként tekintenek kutyájukra – de vajon tényleg hasonlít ezekre az emberi kapcsolatokra a kutya-gazda viszony? Az ELTE Etológia Tanszék kutatói arra vállalkoztak, hogy feltárják, pontosan milyen szerepet töltenek be a kutyák az emberi szociális hálóban.

A kutatás során 13 kapcsolatjellemző mentén hasonlították össze a gazda-kutya kapcsolatot négyféle emberi kapcsolattal. Az eredmények szerint a kutyával való kapcsolat leginkább a gyerek-szülő és a legjobb baráti kapcsolat keverékeként írható le: a gyerek iránti szeretet pozitív aspektusait ötvözi a barátság konfliktusmentességével – miközben a kutya-gazda kapcsolatban egyértelmű hatalmi fölényben van a gazda. Érdekesség, hogy bár sokan a kutyájukkal való kapcsolatot fontosabbnak tartják bármely emberi kapcsolatuknál, a kutatás azt is kimutatta, hogy az emberi kapcsolatokban kapott támogatás mértéke pozitívan függött össze a kutyától kapott támogatás mértékével – vagyis a kutyák nem pótlékai, hanem kiegészítői az emberi kapcsolatoknak.

Szép új világ – Mit tanít az etológia a robotdajkákról?

„Egy otthontalan gyereket, mindent egybevetve, sokkal nagyobb baj is érhet annál, mint ami Romocskával történt.” – mondja a Kutyafiú című sikerkönyv fejlődéspszichológus karaktere a könyv főhőséről, aki négytől nyolc éves koráig élt egy kutyafalkával. Valóban, a csavargók között a bántalmazás és nélkülözés ezernyi formában érhet el egy gyereket, ezzel szemben a kutyák védelmezik egymást és együttműködőek. De az emberi kapcsolatok hiánya korántsem lebecsülendő károsodásokat okoz a fejlődő gyermek elméjében. Romocskát valóságos személyről mintázta Eva Hornung, a könyv szerzője. Ivan Mishukov két évet vészelt át Moszkva közelében egy kóbor kutyafalka társaságában. A kisfiú a kutyákhoz bújva élte túl a harminc fokos telet, cserébe megosztotta velük a koldulással gyűjtött élelmét. 1998-ban, hat éves korában fogta el a rendőrség és vitette árvaházba, miután megmérgezték a fiút erősen védő kutyákat. Örökbe fogadták és elitképzést kapott a Kronstadt Haditengerészeti Akadémián. Állatok között nevelkedett sorstársaival ellentétben Ivant teljesen sikerült rehabilitálni, mert már beszélt és járt, amikor a falkához került, és a koldulás miatt emberekkel is érintkezett. A kevésbé szerencsés „vad gyerekek” megmenekülésük után egyáltalán nem érdeklődnek az emberi tevékenységek iránt, sohasem tanulnak meg beszélni, és még a felegyenesedett járás is nehezükre esik.

Miért szeretjük a kutyánkat?

Minél félénkebb a kutya társas helyzetekben, annál közelebb érzi őt magához érzelmileg a gazdája – derült ki 421, a Dán Kennel Klub személyiségtesztjében részt vett kutya vizsgálatából. Az összefüggésnek talán az az oka, hogy a félénk kutyák sok odafigyelést, támogatást igényelnek a gazdától. Más vonások (nem-szociális félelem, játékosság, barátságosság és üldözési hajlam) nem állnak kapcsolatban a gazda kutyához fűződő érzelmeivel.

Az talán nem túl meglepő eredmény, hogy a gyereket nevelő szülők kevesebbet foglalkoznak a kutyáikkal és kevésbé kötődnek hozzájuk. A közös tevékenység (agility, kiállítás, vadászat, terelés) viszont szorosabb kapcsolattal jár, mint ha valaki csak a társaság kedvéért tart kutyát (utóbbiak közé ebben a mintában a gazdák 10,5%-a tartozott).

Az viszont talán sokakat meglep, hogy a több kutyás gazdák érzelmileg közelebb állnak a kutyáikhoz, mint az egy kutyások. Lehet, hogy akik nem egészen elégedettek a kutyájukkal, nem szeretnének többel próbálkozni?

A vizsgálat fő tanulsága az, hogy sokkal inkább a gazda életkörülményei és tulajdonságai határozzák meg, mit érez a kutyája iránt, mint a kutya jellemvonásai.

Meyer & Forkman, 2014, J. Vet. Behav.

a kutya, 2014/09

Együttalvás

Az olvasók többsége feltehetően legalább időnként beengedi az ágyába kedvenceit. Egy felmérés szerint legalábbis az amerikai kutyák és macskák 70%-a biztosan osztozhat a kényelemben gazdájával (a kutyák körülbelül feleannyian, mint a macskák). Nem meglepő módon nagyobb esélye van azoknak, akik kistermetűek és nem férfi a gazdájuk. Ha ilyen sokan érintettek, érdemes feltenni a kérdést: milyen hatása van az együttalvásnak?

Egy 2011-ben megjelent állatorvosi tanulmány súlyos betegségek terjesztésével vádolja az ágyba engedett háziállatokat. Gyakoribb a pestis, az agyhártyagyulladás, élősködők terjesztette fertőzések, bőrbetegségek azoknál, akik együtt alszanak kutyával, macskával. De azt még a tanulmány szerzői is fontosnak tartjákhangsúlyozni, hogy egészséges, élősködőktől mentes állatok mellett gyakorlatilag nincs fertőzési kockázat. Amire ténylegesen számítani lehet, az az, hogy az alvás kevésbé pihentető. Egy alvászavarokkal foglalkozó klinika felmérése szerint a kedvenceikkel együtt alvó gazdák fele minden éjjel felébred, a kutyatulajdonosok ötödét pedig a kutya horkolása is zavarja. Egy matrackészítő cég adataiból pedig az derül ki, hogy nehezebben alszanak el és fáradtabban ébrednek az állattal alvók. Aggodalomra ennek ellenére sincs ok, mert este mindössze 4 perccel tovább forgolódnak az együttalvók, és napközben nem fáradtabbak. A beszámolók szerint gyerekkel aludni sokkal zavaróbb, mint állatokkal. Úgyhogy akinek ez örömet okoz, nyugodtan ossza meg ágyát háziállataival, valószínűleg se betegséggel, se kimerültséggel nem kell számolnia.

a kutya, 2014/09 

Különbségek a kutya viselkedésében ismerős és ismeretlen emberekkel

Az ELTE Etológia Tanszéken folytatott, frissen megjelent kutatás összefoglalója a Családi Kutya Programjának májusi hírleveléből

Néhány korábbi kutatás már kimutatta, hogy a kutyák különbséget tesznek gazdájuk és ismeretlen emberek között, például jobban figyelnek a gazdájukra egy passzív helyzetben vagy olyankor, ha a gazda aktívan csinál valamit (pl. egy tárgyat keres). Más teszthelyzetekben viszont nem találtak ilyen különbséget, például a gazda és egy idegen ugyanolyan hatékonyan tudta befolyásolni a kutyákat, hogy a kisebb mennyiségű jutalomfalatot válasszák két lehetőség közül. Mindezek alapján úgy tűnik, hogy az adott helyzettől függ, hogy a kutyák tesznek-e, és ha igen milyen mértékű különbséget a gazdájuk és egy idegen között. Jelen vizsgálatunk ezért nyolc különböző helyzetben elemezte, hogy a kutyák miként viselkednek a gazdájukkal, egy ismerőssel aki nem a gazdájuk, és egy ismeretlen személlyel.

Az első teszthelyzetben a kutyák egy számukra idegen helységben voltak felváltva a különböző emberek jelenlétében, illetve egyedül (Idegen Helyzet Teszt). Ezt követően a három személy egy ketrecben található jutalomfalattól próbálta meg elhívni a kutyát (Élelemtől elhívás). Majd mindhárman különböző alapengedelmességi feladatokat hajtottak végre a kutyával (pl. behívás, ül/fekszik). A következő tesztben a kutyát megfogta egy kísérletvezető, miközben a három tesztben résztvevő személy három különböző irányba eltávolodott, majd elengedte a kutyát, és az szabadon bárki után mehetett (Eltávolodás teszt). Ezután az úgynevezett Fenyegető megközelítés teszt következett amikor a kísérleti személy lassan, mélyen a kutya szemébe nézve közelítette meg a pórázon tartott kutyát. Ezt egy játékos epizód követte, amikor a három ember egymással versengve próbálta meg a kutyát játékra csábítani (Játékra hívás). Az ezt követő ételletiltási tesztben mindhárom kísérletvezető egyszeri alkalommal megtiltotta a kutyának, hogy megegye a lábukra rögzített jutalomfalatot, majd a kutya szabadon dönthetett, hogy kinek engedelmeskedik. Végezetül az engedelmességi feladatokhoz hasonlóan le kellett ültetni és fektetni a kutyát, azonban ezúttal vezényszavak és kézjelek használata nélkül, pusztán a kutya testének manipulálásával (Fizikai manipulálás).

Az eredmények a várakozásnak megfelelően igazolták, hogy bizonyos helyzetekben van különbség a gazda és az ismerős, illetve ismeretlen személyek között, míg más helyzetekben nem. A kutyák azokban a helyzetekben mutattak pozitív megkülönböztetést a gazda felé az ismerőssel szemben, amelyeknek része volt a gazdától való szeparáció (Idegen Helyzet Teszt és Eltávolodás teszt), valamilyen negatív élménnyel jártak együtt (Fenyegető megközelítés) vagy éppen játékosak voltak (Játékra hívás). 

Mindezek alapján tehát elmondható, hogy a gazda nem helyettesíthető egy ismerős vagy ismeretlen személlyel olyan helyzetekben, amelyek szorongást vagy félelmet váltanak ki a kutyából. Ezzel szemben engedelmességi feladatokban, vagy amikor egy pozitívan közeledő emberrel kellett interakcióba lépni, a kutyák jóval kevésbé tettek különbséget a gazdájuk, és az ismerős ember között, noha az ismeretlen embert ezen helyzetben is megkülönböztették. Összességében tehát azt mondhatjuk, hogy a kísérlet során vizsgált helyzetekben a kutyák, bár eltérő mértékben, de mindig megkülönböztették a gazdát egy ismeretlen embertől, azonban a gazda és az ismerős közötti különbségtétel erősen helyzetfüggőnek mutatkozott.

Kerepesi et al., 2014, Behav. Proc.

A kutyám is annyira szeret engem, mint én őt?

Az már régóta ismert jelenség, hogy kutyák és gazdáik között szoros kapcsolat van. A kutya számos helyzetben nyújthat érzelmi támaszt gazdájának, valamint a gazda is biztonságot nyújt kutyája számára. Az már bizonyított, hogy a gazda személyisége összefüggésben áll a kutyával való kapcsolatával, de olyan kísérletet eddig még nem végeztek, ahol mindkét fél, kutya és gazda szempontjából is vizsgálták volna a kapcsolat erősségét. Svéd és dán kutatók megvizsgálták, hogy a kutya viselkedése tükrözi-e gazda értékelését kettőjük kapcsolatáról. A gazdák egy kérdőívet töltöttek ki, míg a kutyák viselkedését az ún. Idegen Helyzet Tesztben figyelték meg. Ezt a pszichológiából átvett tesztet gyakran használják a kutyák gazdához való kötődésének mérésére. A kísérlet több részből áll, melyek során a kutya vagy teljesen egyedül van a kísérleti szobában, vagy egy számára ismeretlen emberrel vagy pedig a gazdájával van. A kutyák a gazda hiányában általában az ajtóban állnak vagy az ajtó felé néznek, kevesebbet játszanak és kevesebb felderítő viselkedést mutatnak. A gazda jelenlétében bátrabban néznek körül a szobában, többet játszanak, valamint intenzívebben üdvözlik a visszatérő gazdát, mint az ismeretlen személyt. A kutatók azt vizsgálták, hogy a kutyák viselkedése mennyire tér el a gazda, illetve az ismeretlen személy jelenlétében, valamint hogy ez a különbség összefügg-e a gazda értékelésével. A legtöbb vizsgált változó között nem találtak összefüggést. Az egyetlen összefüggés – ami egyáltalán nem meglepő – az, hogy azok a kutyák, akikkel sokat foglalkozik a gazdájuk, több fizikai kapcsolatot (pl. simogatás) kezdeményeznek és kevesebbet játszanak egyedül, a gazda nélkül. A vizsgálat sem bizonyítani, sem cáfolni nem tudta azt, hogy a gazda kutyához fűződő viszonya tükröződik a kutya viselkedésében.

Sümegi Zsófia

ELTE Etológia Tanszék

Forrás: Rehn et al., 2013, AABS

High-speed kamerával az érzelmek nyomában

A videón a bal szemöldököt figyeljétek: megemelkedik, mivel a kutya éppen a gazdáját nézi - nem pedig egy idegent vagy egy kedvelt/utált tárgyat. Ember láttán ugyan mindkét szemöldökét megemeli a kutya, de ha az illető éppen a gazdája, akkor a balt még inkább. A kutatók szerint ez a gazda iránti kötődés megnyilvánulása, vagyis a bal szemöldök mozgása arra utal, hogy a szorongást keltő idegen helyzetben a gazda biztonságos bázist jelent a kutyának. 
Idegen ember látványára viszont nem a szemöldök, hanem a fül reagál, abból is a bal. Kissé hátrafelé mozdul, ami jelzi, hogy a kutya óvatossá válik. 
Kedvenc tárgyára nem adott a vizsgálatban részvevő 12 japán illetőségű eb semmi különös reakciót, viszont a rémisztő karomvágó olló hatására felhúzták kicsit a jobb fülüket. 

A kutatók eleinte úgy vélték, hogy ha a kutya meglátja a gazdáját, bizonyára örömöt érez. De ha így lenne, akkor nem a bal, hanem a jobb szemöldöknek kellett volna elmozdulnia, mivel a pozitív érzelmek a jobb arcfélen kifejezettebbek. Valószínűbb tehát, hogy itt egyáltalán nincs szó örömről: a kutyák nem közelíthették meg a gazdájukat, aki ráadásul a kutatók kérésének megfelelően rezzenetlen, érzelemmentes arckifejezéssel állt (ld. ábra: a gazda/idegen/kedvenc tárgy/ijesztő tárgy a széthúzott függöny mögött jelent meg, a kutyától két méterre). A helyzetet nyilván nyilván ijesztőnek, legalábbis furcsának találták a kutyák. A gazda felbukkanása kicsit enyhíthette a feszültséget, ez az érzés válthatta ki a bal szemöldök elmozdulását.  

A valódi világban a bal szemöldökről nem sokat tudnánk mondani, ott ugyanis így üdvözli a kutya (rég nem látott) gazdáját:


Forrás: Nagasawa et al., 2013

A nők közel fele az állat életét mentené az emberé helyett

"Kinek az életét mentené meg a másik élete árán?" Gyötrelmes kérdés, és ki tudja, mi köze van a válaszoknak a valósághoz: de ha csak papíron kell dönteni, az emberek 40%-a inkább a kedvencét és nem embertársát rántaná el egy vészesen közeledő busz elől.

Az Anthrozoös folyóiratban megjelent amerikai kutatásból nem derül ki, milyen állatkedvencre gondolnak a válaszadók (nagy kár, bár más forrásból tudjuk, hogy az amerikaiak leggyakoribb hobbiállata a kutya). Szó esik viszont egy jelentős nemek közti különbségről: több nő voksol az állat megmentése mellett, mint férfi (turistánál 45 vs 30%, távoli unokatestvérnél 27 vs 15% az arány). „Imádom a kedvencemet. A családom tagja”; „Csak az állatra tudnék figyelni, az embert észre sem venném”;„Egy ember elég ügyes ahhoz, hogy vigyázzon magára” – ezek a tipikus, nagyrészt érzelmi indíttatású válaszai az állatot választóknak. A másik oldal hidegebb fejjel gondolkodik, racionálisabb választ ad: „Az emberi élet sokkal értékesebb, mint egy állaté.”

Nem csak a saját, de még az idegen állat megmentése is vonzó perspektíva egyeseknek: a válaszadók 13%-a inkább egy idegen állatot mentene meg, mint egy turistát. Úgy tűnik, csak a közeli rokonok (nagymama, testvér) életét tartja szinte mindenki (98%) értékesebbnek kutyájánál, macskájánál.

Az eredmények szerint tehát az állatkedvenceket sok ember pszichológiailag rokonnak tekinti. Most is bebizonyosodott, hogy a nők morális ítéletét sokkal jobban befolyásolja a szeretteik iránti felelősségvállalás, a férfiak viszont inkább a pártatlanságra, az érzelmektől független igazságra helyezik a hangsúlyt erkölcsi döntéseikben.

Topolski et al., 2013, Anthrozoös

Korábbi változata megjelent a Mindennapi Pszichológia 2013/3 számában.

Boldogabbak-e az állattartók?

"Megdöbbentő" állítás következik: a kutyatartás egyesekre jó hatással van, másokra nem. Nem hiszitek, ugye? Hetente megjelenik valamilyen híradás arról, hogy a legfrissebb kutatások szerint a kutyatartás segít felépülni betegségekből, nyugtató hatású stresszes életünkben, megtanítja gyerekeinket a felelősségvállalásra és így tovább. De ez csak féligazság. Talán jobban fogy a magazin, ha a kutyákról csak szépeket olvasunk, talán csak a kutyatámadásokat és a silány kutyatartási kultúrát szeretnék ellensúlyozni a médiamunkások, nem tudom. A valóság az, hogy legalább ugyanannyi kutatás számol be a pozitív hatások hiányáról. Ahogyan a a gyógyszereknél sem lehet előre tudni, kinél válnak be, és kinél jelentkeznek mellékhatások, úgy a kutya sem csodaszer. Ikervizsgálatokból tudjuk, hogy az állatszeretetnek genetikai alapja is van, lehet, hogy ez is szerepet játszik abban, ki érzi jól magát kutyával és ki nem. Magyarul: ellentmondásosak a kutatási eredmények. Pár példa, részben a fentebb már idézett cikkből. Húszezer fős finn vizsgálat szerint az kutyatartók kevesebbet isznak, viszont többet dohányoznak, betegebbek - kivéve az asztmát -, és kövérebbek azoknál, akiknek nincs állatuk. Negyvenezer svéd közül az állattartók általános egészsége jobb, de a mentális rosszabb. Egy amerikai kutatás szerint minél erősebben kötődnek a kedvencükhöz idős emberek, annál depressziósabbak. De ugyanez a helyzet a kamaszokkal is: az állattartók között több a pszichológiai és más egészségügyi probléma. Autista gyerekek szociális viselkedésén kicsit javíthat egy hobbiállat, de csak akkor, ha öt éves koruk után kerül az állat a házba, ha mindig is ott volt, nincs hatása. Kismamák közül kövérebbek azok, akiknek van kutyája. Elterjedt hiedelem az is, hogy az állattartás csökkenti a magányérzetet, de egy hosszútávú vizsgálat ezt is megcáfolta. A CAP legutóbbi cikke (szerda esténként jelennek meg új posztok kutatási eredményekről, érdemes követni), egy kanadai vizsgálatról szól. Az interpretálás ugyan itt is kicsit elfogult ("ellentmondásosak az eredmények, pedig az állatok köztudottan boldogabbá tesznek minket, úgyhogy még további kutatásokra van szükség...), de azért kiderül, mik a tények. Bonyolultak. Tehát: a házastárssal vagy mással együtt élő idősek közül azok, akik tartanak valamilyen állatot*, kevésbé elégedettek az életükkel, mint azok, akik nem. Az egyedül élőknél nem számít, van-e otthon állat, kivéve, ha elváltak, mert akkor bizony elégedettebbek. Vagyis emberi kapcsolataink függvénye, hogy egy hobbiállat milyen szerepet tölt be az életünkben. Érdemes elolvasni ezt a cikket is: ha a kutya központi szerepet tölt be a gazdája életében, helyettesíti a hiányzó emberi kapcsolatokat. Ezek persze statisztikai eredmények, az átlagot jellemzik - rengetegen számolnak be az átlagtól eltérő hatásoktól, tehát természetesen olyan emberek is vannak, akik az állataikért/kutyájukért és a családjukért, barátjaikért egyaránt rajonganak...

__

*Már megint 'pet'! Miért szeretnek az észak-amerikai kutatók petekről kérdezősködni? Miért gondolják azt, hogy ugyanolyan hatású tücsköt, aranyhalat, gekkót, lovat és kutyát tartani?

Irodalom:

Absztraktgyűjtemény legutóbbi cikkekkel

Kép forrása

31% beengedi az ágyába

Stanley Coren legutóbbi posztjában  találtam néhány érdekes adatot: a Public Policy Polling  állatokkal kapcsolatban kérdezett meg amerikaiakat (USA, letölthető 70 oldalas anyag itt), amiből - általuk kiemelve - az alábbiak derültek ki:

• 61% tart valamilyen állatkedvencet (vagyis 'pet'-et. Ha valaki tudja, hogy a pet pontosan mi - állandóan ezzel jönnek az amerikaiak, és nem értem, hogy az otthoni anakonda, botsáska és kardfarkú hal petnek számít-e, ha elnevezem Döncinek-, világosítson fel, legyen szíves, köszi :).
• 46% hetente 1-5 órát foglalkozik vele, 6% több mint 20 órát
• 20% jobban szereti az állattal tölteni az idejét, mint bármely emberi lénnyel (ez kicsit aggasztónak tűnik... 20%? sőt, vidékieknél 33%! Az introvertáltak 30%-a, az extrovertáltaknak 14%-a).
• 31% egy ágyban alszik az állattal (felteszem, nem krokodilt tartanak. Lehet, hogy a pdf-ben benne van, mi ez az állat, de nem néztem végig a 70 oldalas anyagot, és rövid kereséssel nem találtam...)
• a nők 64%-a tart állatok, a férfiak 58%-a (vajon milyet? Hozzánk és más kutyás kutatócsoportokhoz is főleg nők hoznak kutyát viselkedéstesztre)
• 52% inkább a kutyákat kedveli, 21% macskát. 81% kifejezetten szereti a kutyákat, és csak 3% fél tőlük. A macskákért kevesebben, 58% rajonganak. 
• 44% tart kutyát, ezek 21% problémás viselkedést mutat
• 31% tart macskát, ezek 23%-a barátságtalan a vendégekkel
• 21% a kígyóktól retteg leginkább, 18% cápáktól, 15% medvéktől.
• egzotikus állatként 26% tigrist tartana, 18% dinoszauruszt (??? a vegánok és vegetariánusoknak pedig 49%-a! Kíváncsi vagyok, boldogok lennének-e egy T. Rex-szel...)
• 37% szerint egy kutya megfelelőbb lenne amerikai elnöknek mint egy macska (Stanley Coren erre elmésen megjegyzi, hogy mivel 35 év alattiak nem lehetnek elnökök, erre egyelőre nincs esély :)
• 10% elfogadna karácsonyra egy vízilovat (kétségtelenül viccesek a kérdések összeállítói!)
• 56% szerint egy medve győzne, ha küzdelembe bonyolódna egy cápával...hát igen, ezt tényleg nehéz eldönteni
• Bambi a kedvenc filmhős (23%), utána Lassie, Garfield, Nemo és Willy következik
• 18% szerint létezik a Loch Ness-i szörny

Végül még egy poén (Coren erre hegyezi ki a cikkét, de elütött a négyből három számot - vagy én néztem félre valamit? utána lehet keresni, helyesen ld. a pdf kereszttábláiban): a liberálisok jobban szereik a macskákat, mint a konzervatívok (27 vs 14%). Mondjuk a kutyák náluk is favoritok, de nem annyira, mint a konzervatívoknál (46 vs 61%). Közismert, hogy a két szavazótábor személyisége más, és azt is tudjuk, hogy a kutyások, macskások személyisége is eltér minden vonásban (erről már itt esett szó), úgyhogy a kettőt összerakva az eredmény mintegy várható volt, de így is nagyon jól hangzik. 

Ma még ezek a posztok jelentek meg az olvasómban, de ezekről most nem írok, majd máskor:

A kutya olyan, mint egy gyerek (egy osztrák kutatás nyomán): Psychology Today (Science Daily-ben is pár napja), The Bark

Kis Anna pedig postázta az Etológia tanszék kutyás hírlevelét, a korábbi számok itt olvashatók, iratkozzatok fel, hogy a postaládátokba érkezzen havonta a legfrissebb szám! A tanszéki kutatásokról, aktuális tesztekről, sajtómegjelenésekről esik benne szó.

Kép forrása

Egy új állatkedvenc javíthat az autista gyerekek társas viselkedésén

Az autizmus kommunikációs nehézségekkel, társas viselkedési problémákkal, szetereotip viselkedési és érdeklődési mintázatokkal jellemezhető rendellenesség. Egy állatkedvenc segíthet az autista gyerekek

társas viselkedésének fejlődésében, de csak akkor, ha újonnan fogadták be, a gyerek körülbelül öt éves korában – derül ki a PLoS ONE folyóirat tanulmányából. A kutatók egy francia napközis otthon 260 gondozottja közül választottak ki 12-12, illetve 8-8 - korban, nemben, nyelvi képességekben azonos - résztvevőt a részletesebb összehasonlításokhoz. A szülők a gyerekek 4-5 éves korában, majd a kutatás idején újra kitöltöttek egy autizmus diagnosztizáló kérdőívet. A két kérdőív összevetésével kiderült, hogy azok a gyerekek, akiknek a családjába öt éves koruk után valamilyen állatkedvenc (kutya,macska, hörcsög) került, kétféle társas viselkedésben javultak: szívesebben osztották meg ételüket és játékaikat másokkal, valamint könnyebben együttéreztek családtagjaikkal, barátaikkal. Érdekes módon viszont nem fejlődtek azok, akiknél korábban is volt állat. Ez arra utal, hogy a kedvenc érkezése valószínűleg olyan változásokat okoz a családi dinamikában, ami segíti a gyerekek társas és érzelmi fejlődését. Az új állattal sokat foglalkoztak a gyerekek, simogatták, játszottak vele, azok viszont, akik kutyával vagy más állattal nőttek fel, öt évesen már nem érdeklődtek iránta. Fontosnak tűnik tehát, hogy a gyerek hány éves korban kerül először kapcsolatba az állatokkal, és nem az számít, milyen régóta élnek együtt.

A kisállattartás kedvező hatása már ismert elítélteknél, végstádiumban lévő betegeknél, Alzheimer kórosoknál, de ez az első olyan tanulmány, ami azt vizsgálja, hogyan reagálnak autista gyerekek egy állatkedvenc befogadására.

Ref: Grandgeorge M, Tordjman S, Lazartigues A, Lemonnier E, Deleau M, et al. (2012) Does Pet Arrival Trigger Prosocial Behaviors in Individuals with Autism? PLoS ONE 7(8): e41739. doi:10.1371/journal.pone.0041739
Kép forrása

Megjelent a Mindennapi pszichológia 2013/2 számában

Az ember második legjobb barátja: a hűséges házigörény

W

Bizonyos elméletek szerint az ember törzsfejlődése az állatok háziasítására emlékeztet, ezért vagyunk sokkal békésebbek és kommunikatívabbak, mint az emberszabású majmok. A háziasítás ugyanis vadon élő őseikhez képest elsősorban emberkedvelővé tette a háziállatokat, mivel csak azok az egyedek fejlődtek és szaporodtak optimálisan, amiket nem zavart az emberek közelsége. A ház körül élő állatokban így generációról-generációra felszaporodtak az emberhez vonzódást és az emberrel való együttműködést elősegítő gének. Van, aki kételkedik ebben az elméletben, és úgy véli, csak a környezeti hatások miatt válnak emberközpontúvá a háziállatok. A vitás kérdés kézenfekvő megoldása a házi- és a vad formák összehasonlítása lenne, de utóbbiakat többnyire már kiirtották. Szerencsére nem ez a helyzet  a több mint kétezer éve háziasított vadászgörény esetében, aminek őse, a közönséges görény még ma is előfordul Európa legtöbb országában. Az azonos módon tartott vad és a házi görények összehasonlításával kideríthető, milyen genetikai változások történtek a háziasítás során. Az MTA és az ELTE munkatársai fejlett szociokognitív képességeiről már jól ismert kutyákat, házigörényeket és – szelíd közönséges görények hiányában – a vad vérvonalat is hordozó görényhibrideket hasonlítottak össze olyan tesztekben, amelyekkel jól vizsgálható, hogyan viszonyulnak az állatok az emberhez. Nos, a házigörények és a kutyák nagyon hasonlóan viselkedtek: a vadgörény-hibridekkel ellentétben jól tolerálták, ha a gazdájuk felemelte őket és a szemükbe nézett; szívesebben fogadtak el egy jutalomfalatot a gazdától, mint az idegentől, és sikeresebben követték az emberi mutatást. A háziasítás tehát hasonlóan hatott a görények és a kutyák társas viselkedésére. Mindkét faj egyedei megkülönböztetett módon viselkednek a gazdájukkal szemben – ami a kötődés alapja – és fogékonnyá váltak az emberi gesztikuláris jelekre. Úgy tűnik tehát, hogy a háziasítás valóban olyan géneket mozgósított, amelyek révén – legalábbis a társként tartott – háziállatok együttműködhetnek az emberrel és könnyebben beilleszkedhetnek az emberi közösségekbe (Hernádi et al., 2012, PLoS One)
Mindennapi Pszichológia, 2012/5

mix

Az emlékeztetők kutatóknak segítenek keresni a publikációk között. Elnézést a tömörségért!

A kutya jelenléte csökkenti a stresszes feladattal foglalkozó gazda vérnyomását, és növeli a megnevezett életcélok számát. De csak akkor, ha erős a kötődés a kutya és a gazda között (Zilcha-Mano et al., 2012). 

A veleszületetten süket kutyák kevésbé agresszívek, ingerlékenyek, kevésbé kergetnek más állatokat és ritkábban esznek ürüléket, viszont többet ugatnak, gyakrabban rágnak szét nem megfelelő tárgyakat és többet nyalogatják magukat (Farmer-Dougan et al., 2012).

Taktilis idegen/ismerős ember-kutya interakciók (simogatás, a mancs felemelése, stb.) elemzésekor kiderült, hogy az ismerős felé több békítő viselkedést mutatnak a kutyák, több az átirányított (redirected) viselkedés (pl. a padló szaglászása, ivás) és gyakoribb a szociális megközelítés (Kuhne et al., 2012). Hosszabb, angol nyelvű ismertető itt.

A kutyák kérdőleg néznek gazdájukra, idegenre egyaránt egy némileg ijesztő tárgy (ventilátor) láttán. De ha a gazda nem figyel, mindenféle más módon igyekeznek felkelteni a figyelmét (az idegenét nem) (Merola et al. 2012).

Kérdőíves felmérés szerint a kooperatív fajták (pl. juhászkutyák) hosszabban emlékeznek a sétálással kapcsolatos eseményekre, keverékek a meglátogatott helyekre, a családtagokra. A csak kertben tartott ebek az idegenekre, a csak lakásban tartottak a sétákra. A gazda képzettsége és a kutyával együtt töltött idő nem befolyásolta az emlékezést. (Pongrácz et al., 2012)

A farkasok képesek a nagyobb mennyiség választására. A tápdarabok száma a két választható edényben 1 és 4 között változott (Utrata et al., 2012).

A kutyahangok felfolgozása a kutya bal agyféltekéjében zajlik. A visszafele lejátszott ugatásokat a kutyák nem ismerik fel (Sinischalchi et al., 2012). Ismeretterjesztő írás itt.

A britek 3,3%-a használ elektromos nyakörvet. A behívás mégis kevésbé megy nekik, mint azoknak, akik jutalmazással tanítják a kutyájukat (Blackwell et al., 2012). Ismeretterjesztő írás itt.

A gazdák személyisége összefügg a kutyájuk viselkedésével: neurotikus, szorongó gazdák több utasítást adnak a kutyának, aki mégis lassabban engedelmeskedik; extravertált (társaságkedvelő, kifelé forduló) gazdák pedig többet dicsérnek és a kutyáik többet néznek a körülöttük lévő emberekre, mint a tárgyakra. Kis et al., 2012.

Hiába az esdeklő tekintet - csak a fajta számít

A menhelyi kutyák közül évente negyedmilliót altatnak el az USA-ban azért, mert nem találnak befogadó gazdát számukra. Egy floridai menhelyen végzett vizsgálat szerint az örökbeadás sikeressége főként a fajtajellegen és a kutyák előéletén múlik: a kóbor vagy lefoglalt harci kutyák befogadási esélye a legkisebb, míg a gazda által leadott ölebeké, más kistestű kutyáké a legnagyobb. A kennel elhelyezkedése sem mindegy: a bejárattól távoli ebeket nem szívesen viszik haza.
A kutatók a kutyák egy részét arra képezték, hogy hosszan, várakozóan tekintsenek az emberi arcra. De hiába - e képzettség nem növelte a kutyák örökbeadási sikerességét. Az emberi kapcsolat, a rendszeres kiképzés ugyan fontos a kutyák jóléte és későbbi beilleszkedése szempontjából, de nincs hatással az örökbefogadásra. A gazdajelöltek ugyanis mindössze 20-70 mp alatt döntenek egy-egy kutyáról (Protopopova et al., 2012).

"Cuki" állatfotóktól jobban megy a munka

Vajon miért ragasztják tele a hivatalnokok kiscicák és kutyakölykök képeivel a szekrényajtókat? Japán kutatók eredményei szerint a bájos kölyökállatok látványa pozitív érzelmeket vált ki, ami beszűkíti a figyelmet, és ezzel segít a pontosabb munkavégzésben.
A kutatók kölyök, illetve felnőtt kutyák és macskák fotóit mutatták meg egyetemi hallgatóknak, majd különböző feladatok elé állították őket. Azok, akik a kölykök képeit látták, körültekintőbben, pontosabban dolgoztak egy apró kézmozdulatokat igénylő tesztben, gyorsabbak voltak egy vizuális kereséses feladatban, és inkább az apró részletekre figyeltek fel egy betűfelismeréses feladványban (Nittono et al., 2012).

09/11: A kutyavezető és a kutya egészségi állapota oda-vissza hat egymásra

Bretagne és Denise

A 11 évvel ezelőtti terrormerényletek után pszichológusok vizsgálták a mentésben részt vett kutyavezetők mentális állapotát. Egy éven belül gyakran előfordult depresszió és poszttraumás stressz szindróma, de három évvel később a támadásoknak már nem volt kimutatható hatása - leginkább azok a mentőkutya-vezetők küszködtek depresszióval, akiknek időközben megbetegedett vagy elpusztult négylábú társa. A kutya-ember kapcsolatokra jellemző, hogy nem csak az eb egészségügyi problémái hatottak a gazdára, hanem fordított hatás is működött. A három éves megfigyelési időszak alatt a mentális problémákkal küszködő gazdák kutyái között gyakoriak voltak a viselkedésproblémák: az első évben szeparációs szorongás, ingerlékenység, később agresszió. (Hunt et al., 2012)

Az állatszeretet örökíthető

Az ikervizsgálat a viselkedésgenetikusok kedvenc módszere. Mivel az egypetéjű ikrek 100%-ban, a kétpetéjűek viszont csak 50%-ban hordoznak azonos gényeket, a környezetük viszont egyforma, összehasonlításukkal megbecsülhető a genetikai és környezeti hatások mértéke. Ha egy viselkedés kialakulásában a gének is részt vesznek, akkor az hasonlóbbnak mutatkozik az egypetéjűeknél, mint a kétpetéjűeknél. Ismert, hogy azok, akik állatok mellett nőttek fel, felnőttként is szívesebben tartanak állatot. De vajon miért: a korai környezeti tapasztalatok hatására vagy azért, mert örökölték szüleiktől az állatszeretetet? A Chicagoi Egyetem kutatói több mint ezer, a ’60-70-es években besorozott fiú ikerpár pszichológiai kérdőíve segítségével megválaszolta ezt a talányt. A katonákhoz intézett egyik kérdés ugyanis így szólt: „Játszott-e valamilyen állattal az elmúlt 30 napban?”. Az eredmények szerint az egypetéjű ikrek gyakrabban válaszolták ugyanazt, mint a kétpetéjűek, válaszaik változékonyságát 37%-ban genetikai okok magyarázták. Ez az eredmény talán nem is meglepő, az viszont igen, hogy a közös környezetnek nincs kimutatható hatása. Ez azt jelenti, hogy egy felnőtt állatszeretete inkább az állatszerető felmenőitől örökölt génekre vezethető vissza, mint arra, hogy gyerekkorában állatok is éltek az otthonában. Más szavakkal: hiába nő fel egy gyerek állatok között, ha szüleitől történetesen a nem-állatszerető géneket örökli.  A nem-közös környezet (iskolai tapasztalatok, barátok, olvasmányok) hatása szintén jelentős, 63-71%-ban ez magyarázza az ikrek közti különbséget (Jacobson et al., 2012). 

Megjelent a Mindennapi Pszichológia IV/6. számában.

(Képzett) kutyákat a strandokra!

Credit: Wild Goose Chase Inc.

A kutyák jó szolgálatot tehetnek a strandok vizének tisztántartásában: a sirályok elriasztására képzett border collie-k munkája nyomán néhány nap alatt drasztikusan csökkent a víz baktérium- (pl. Salmonella, E. coli) koncentrációja a Michigan-tónál (Converse et al., 2012).
ScienceNOW

Ritkább az epilepszia miatti halál, ha van otthon állat

Hihetetlennek tűnik, de megbízható a forrás: a társállatok csökkenthetik az epilepszia miatti hirtelen halált. 1092 brazil gyermek közül 11 halt meg epilepsziarohamban 2000 és 2009 között. Egyikük családja sem tartott otthon állatokat, szemben az 1081 kontroll 61%-ával. A kutatók szerint ez azzal lehet összefüggésben, hogy a társállatok jelenléte csökkenti a stresszt (Terra et al., 2012)
A helyzet valószínűleg ennél bonyolultabb, de valami hatás azért gyanítható, hiszen mindössze 3 a 100 000-hez az esélye annak, hogy a fenti eredmény pusztán a véletlennek köszönhető, ld itt.