melyik fajta követi legjobban a mutatást?

Border collie-k, airedale terrierek és anatóliai juhászkutyák teljesítményét vetették össze amerikai kutatók egy egyszerű feladatban: a kutyáknak két edény közül azt kellett választaniuk, amire a kísérletvezető rámutatott. Legjobban a border collie-k, legrosszabbul az anatóliaiak teljesítettek, aminek a kutatók szerint az az oka, hogy a bordereket a vadászat egyes viselkedési elemeinek eltúlzására, a pásztorkutyákat viszont teljes gátlására szelektálták. Úgy gondolják, az airdale a "vad", szelektálatlan típust jeleníti meg ebből a szempontból.

Forrás: Udell et al 2014., Animal Behaviour


***
A Kutyaetológia facebook csoportban a poszt kapcsán felmerült, mi lehet a különbség a mutatási tesztben sikeres borderek és a (fenti kutatásban nem vizsgált) magyar terelőkutyák stílusa között. Az alábbi bejegyzés érkezett a Kondacsipkedő Pumik tenyészet vezetőjétől, Menyhárt Krisztinától.

"Én sokat dolgozom magyar fajtákkal, korábban évekig borderes csapatba jártam terelni, volt szerencsém az ő munkastílusukat is figyelni. És természetesen a kelpie munkastílusát és a francia pásztorokéit is.
Két nagy csoportot látok: a border és a kelpie stílusa, illetve az egyéb terelő fajták stílusa.

2013 szeptember

A sajtó imádta Lakatos Gabriella (ELTE-MTA) és munkatársai (ELTE Etológia, Wroclaw University of Technology)  robotos kutatását. Meredeknek tűnhet, hogy egy fehér kesztyűs robot mutogat kutyáknak, pedig a helyzet kiváló lehetőség a robotfejlesztésre. A lengyel mérnökök napokig tizenkétóráztak itt Budapesten, és olyan haladást értek el a robotkar és általában a robot megbízhatóságának fejlesztésében, ami otthon talán másfél évükbe került volna. Közben az is kiderült persze, hogy a kutyák érdekesebbnek találnak egy interaktív robotot, mint egy gépiesebb fajtát. Néhány cikk ízelítőül a híradásokból: If You Need To Test Your New Robot, Ask A Dog, Dogs' Behavior Could Help Design Social Robots, Dogs Are Perfectly Happy To Socialize With Robots,  Dogs Understanding Robots. Az Index tudósítójától pedig megtudtuk: a kutya "sokszor bámult az érintőképernyőre, amit az emberi intelligencia forrásának vélhetett". (Hm. A legkevesebb, hogy a roboton nem is volt érintőképernyő.)
Képgalériák rajongóinak figyelmébe ajánlom ezt az oldalt. Lefelé görgetve MOGI Robi, a magyar fejlesztésű labdázó és kötődő robot is pózol.

E hónap a mozgó tárgyak által kiváltott hatás bűvkörében telt a Családi Kutya Programnál (CSKP): Gergely Anna és munkatársai egy kisautóval és egy robotmozgású emberrel szórakoztatták a tanszékre betérő kutyákat (igen, az Etológia Tanszék tesztjei vidámak és tanulságosak egyszerre, tessék jönni minél többen!). 

Az eredmény hasonló, mint a fenti esetben (aminek örülünk): a mechanikus kapcsolat helyett jobban szeretik a kutyák az interaktivitást. A tudományos publikáció  innen letölthető, de annak aki nem szeretne a részletekbe menni egy nagyon jó ismertetőt ajánlok: How Do Dogs Interact With an Unidentified Moving Object?. A szerző azt is felveti, hogy a hasonló kutatások alapján érdemes lenne a kutyáknak spéci interaktív kütyüket gyártani.

A vokalizációval foglalkozó CSKP csoport is belehúzott, legújabb kutatási eredményük magyarul: Mekkorák valójában a morgó kutyák?, angolul: ScienceShot: Just Joking! Dogs' Play Growls Exaggerate Their Size.

Ezzel vége a hazai kutatásoknak, de van még egy magyar kötődésű: Virányi Zsófia és a Wolf Science Center többi munkatársa farkasvonyításokat elemzett. Kiderült, hogy az üvöltés a szociális kapcsolatok minőségére reflektál: Wolves Howl For Friends, Challenging A Popular Theory of Animal Communication. Magyarul az mRNS.hu számolt be erről: A farkasok személyre szólóan üvöltenek. Ebből az alkalomból megosztom veletek egy fotómat Bóról, ahogy a Bükki Őserdőben üvölt:

A végére maradt még pár érdekesség: Miért népszerűbb néhány fajta a többinél? Netán azért, mert kellemes velük együtt élni? Tévedés: a divat miatt. A TOP TÍZ több fajtája ugyanis alig képezhető (csivava, törpe schnauzer, tacskó). A csivaváknál emellett gyakori a viselkedésprobléma (félelem idegenektől, kutyáktól, érintéstől). A törpe schnauzer gyakran kerget más állatokat, agresszív kutyákkal és izgága. A tacskó szintén agresszív fajtársaival, de emberekkel is és gyakran szomorítja gazdáit szeparációs stresszel. Mindezt nem én találtam ki, hanem maguk a gazdák vallották be egy kérdőív kitöltése során. Tisztelet a kivételes fajtatársaknak, mert természetesen van sok, a cikk az ÁTLAG-ról szól. Tudósítás: Why Are Some Breeds of Dog More Popular Than Others? 

Gondoltátok volna, hogy a bomló emberi test szaga leginkább a csirkéére hasonlít? Nem vicc, ez fontos, ha az emberszagot valami könnyebben hozzáférhetővel akarják helyettesíteni keresőkutyák kiképzésénél: One Day, You Will Smell Like a Dead Chicken.

Beindult a Dognition: kutyások ezrei végeznek otthon etológiai teszteket, osztják meg a videókat és értékelik maguk a teljesítményt. Az egyik tudományos tanácsadó: Miklósi Ádám. Az egyik első eredmény: a fajtatiszták jobban követik az emberi gesztikuláris jeleket, mint a keverékek, utóbbiaknak viszont jobb a memóriájuk: Does a Dog's Breed Really Dictate Its Behavior?

*
Még több link szeptemberről: http://kutyakutatas.blogspot.hu/p/httpindex.html
Szeptemberi tudományos publikációk: http://dogprof.blogspot.hu/2013_09_01_archive.html

Mit jelent a kutyák számára a mutatás?

A kisgyerekek igen hamar követik tekintetükkel egy felnőtt távoli tárgyakra mutató gesztusát, és beazonosítják, mi a céltárgy. Értik a mögöttes kommunikációs szándékot, tudják, hogy ismeretei és szándékai vannak a mutató embernek - más szóval képesek tudatállapot tulajdonítására Az állatok közül a kutyák kiemelkedően jól teljesítenek a mutatásos tesztekben. A Max-Planck Intézet kutatói szerint ennek nem az az oka, hogy a kutyák jeleskednének a tudatállapot-tulajdonításban, vagy a „kéz táplálékot ad”-elv alapján robotként mennének a kinyújtott kéz után, hanem az, hogy a kedvenceink a mutatást javaslatként értékelik. A javaslat nem parancs: csak kevés kutya követi a mutatást akkor, ha látja, hogy a jutalom nem abban az edényben van, amire a kísérletvezető mutat. Másrészt, ha nem tudják, hol a jutalom, szívesen követik még egy kisgyerek mutatásait is, holott szóbeli parancsaira – ül, fekszik –, fittyet hánynak. Ha a mutatást parancsnak vennék, akkor a kisgyerek mutatásait se követnék. 
A javaslat, ellentétben a paranccsal, felülbírálható. Amerikai kutatók eredményei alapján például szívesebben választják a kutyák azt az edényt, amelyre több kéz is mutat. Hasonlóan a 3-4 éves gyerekekhez, akik szintén megválogatják, kinek a javaslatára hallgatnak. 

Korábbi változata megjelent a Mindennapi Pszichológia 2013/1 számában.

Irodalom:
Kundey et al., 2012, Animal Cognition
Scheider et al., 2012, Animal Cognition

Az ember második legjobb barátja: a hűséges házigörény

W

Bizonyos elméletek szerint az ember törzsfejlődése az állatok háziasítására emlékeztet, ezért vagyunk sokkal békésebbek és kommunikatívabbak, mint az emberszabású majmok. A háziasítás ugyanis vadon élő őseikhez képest elsősorban emberkedvelővé tette a háziállatokat, mivel csak azok az egyedek fejlődtek és szaporodtak optimálisan, amiket nem zavart az emberek közelsége. A ház körül élő állatokban így generációról-generációra felszaporodtak az emberhez vonzódást és az emberrel való együttműködést elősegítő gének. Van, aki kételkedik ebben az elméletben, és úgy véli, csak a környezeti hatások miatt válnak emberközpontúvá a háziállatok. A vitás kérdés kézenfekvő megoldása a házi- és a vad formák összehasonlítása lenne, de utóbbiakat többnyire már kiirtották. Szerencsére nem ez a helyzet  a több mint kétezer éve háziasított vadászgörény esetében, aminek őse, a közönséges görény még ma is előfordul Európa legtöbb országában. Az azonos módon tartott vad és a házi görények összehasonlításával kideríthető, milyen genetikai változások történtek a háziasítás során. Az MTA és az ELTE munkatársai fejlett szociokognitív képességeiről már jól ismert kutyákat, házigörényeket és – szelíd közönséges görények hiányában – a vad vérvonalat is hordozó görényhibrideket hasonlítottak össze olyan tesztekben, amelyekkel jól vizsgálható, hogyan viszonyulnak az állatok az emberhez. Nos, a házigörények és a kutyák nagyon hasonlóan viselkedtek: a vadgörény-hibridekkel ellentétben jól tolerálták, ha a gazdájuk felemelte őket és a szemükbe nézett; szívesebben fogadtak el egy jutalomfalatot a gazdától, mint az idegentől, és sikeresebben követték az emberi mutatást. A háziasítás tehát hasonlóan hatott a görények és a kutyák társas viselkedésére. Mindkét faj egyedei megkülönböztetett módon viselkednek a gazdájukkal szemben – ami a kötődés alapja – és fogékonnyá váltak az emberi gesztikuláris jelekre. Úgy tűnik tehát, hogy a háziasítás valóban olyan géneket mozgósított, amelyek révén – legalábbis a társként tartott – háziállatok együttműködhetnek az emberrel és könnyebben beilleszkedhetnek az emberi közösségekbe (Hernádi et al., 2012, PLoS One)
Mindennapi Pszichológia, 2012/5

Hová néz a szelíd farkas?

Rókák után térjünk át egy másik rokon kutyafélére, a farkasra. Az olvasók előtt talán ismert, hogy az ELTE Etológia Tanszékén éveken át zajlott ember által nevelt, szelíd farkasok és kutyák viselkedésének összehasonlítása. (Figyelem! Míg a szibériai háziasított rókák szelídsége genetikai okokra, a sok generáción keresztül tartó szelekcióra vezethető vissza, ezek a farkasok a korai kezelés hatására lettek szelídek. A különbség az utódokban mérhető igazán: a háziróka kölyke ugyanolyan szelíd lesz, mint a szülei, a szelídített farkas kölykei viszont éppoly vadak, mintha az erdőből fogtuk volna be őket.)
A farkast nevelő magyar kutatók közül Virányi Zsófia és Belényi Bea Ausztriában folytatta a megkezdett munkát. A bécsi egyetem, a Konrad Lorenz Intézet és az ernstbrunni gróf közreműködésével 11 tagú farkas- és 9 tagú kutyafalkát kutató központot alapítottak, Wolf Science Center néven. Az állatokat szemkinyílás előtt vették el az anyjuktól, és állandó emberi jelenlét mellett nevelték őket öt hónapos korukig. A gondozók továbbra is napi kapcsolatot tartottak fenn az állatokkal, és klikker tréninggel megtanították nekik az alapvető engedelmességi feladatokat: ülni, feküdni, fordulni és farkasszemet nézni az emberrel ("Nézz rám!"). A befektetett erőfeszítés most hozta meg első gyümölcsét: Zsófi és munkatársa, Friederike Range arról írtak cikket a Plos One folyóiratban, hogy legidősebb kilenc farkasuk hogyan követi egy ember, illetve egy kutya tekintetét.
A világ számos kutatócsoportja megállapította már, hogy a kutyák remekül követik az emberi mutatást, míg a szelíd farkasok csak felnőtt korukban vagy hosszas tanítás után. De tulajdonképpen mi haszna van egy farkasnak az emberi mutatás követéséből? Az erdőben nem találkozik emberrel, fajtársainak pedig nincs kezük. Vizsgáljuk tehát azt a mutatási viselkedést, amire a farkasok is képesek: a fejfordítást.
A teszt a következőképpen néz ki. a kísérletvezető a vele szemben ülő állatot felszólítja arra, hogy nézzen rá, majd a fejét 90 fokban elfordítja, és a távolba mered. Bármilyen meglepő, a 9 farkasból 6 már 14 hetesen elnézett abba az irányba, amelybe a kísérletvezető. Sőt, 23 hetesen már valamennyi farkas elfordította a fejét abba az irányba, amelybe a vele szemben álló kísérletvezető pillantott.
A tekintetkövetésről valaha azt tartották a kutatók, hogy csak az ember sajátja, mert csak mi ismerjük fel, hogy másoknak is lehetnek vélekedései és ismeretei. Azután fokozatosan kiderült, hogy ez tévedés: az emberszabású majmok, kecskék, hollók, sőt még egy teknős is képes erre. Még ki kell ötölnünk, hogy ha így áll a helyzet, akkor ez a képesség valójában mit szolgál. Különösen annak fényében, hogy az ember arcát figyelő kutyák viszont rendszerint nem néznek el abba az irányba, amerre az ember. Mi lehet ennek az oka? A háziasítás feltehetően arra szelektálta a kutyákat, hogy hosszasan nézzék az emberi arcot, például azért, hogy érzelmeket olvashassanak le róla. De az is lehet, hogy a mindennapi élet során mi magunk szoktattuk rá kutyáinkat arra, hogy az arcunkat, és ne a tekintetünk irányát figyeljék. Az irányba küldést a sokkal egyértelműbb kézzel való mutatás vette át. A farkasok számára viszont az az előnyös, ha képesek követni fajtársuk tekintetét, mert így hamarabb megpillantják a közelgő veszélyt vagy egy zsákmányállatot.
Zsófiék második teszthelyzetében egy paraván mögé vagy elé tekintett be vagy egy ember, illetve egy, a farkasok által jól ismert kutya. A farkas a paraván előtt helyezkedett el, tehát az egyik esetben látta, hogy van-e valami arrafelé, amerre a demonstrátor néz, a másik esetben viszont nem, ilyenkor meg kellett kerülnie a paravánt. Ez a teszthelyzet jóval trükkösebb, mint az első, hiszen annak megértését követeli, hogy a demonstrátor valamilyen információ birtokában van (itt egy jutalomfalat hollétéről), amit az alany elől eltakar a paraván. Nem meglepő tehát, hogy 4 hónaposan csak 4 állat teljesített megfelelően. De fél éves korban már valamennyi farkas követte a demonstrátor tekintetét.
Zsófiákat meglepte az eredmény, hiszen arra utal, hogy a farkas – a korábbi vélekedéstől eltérően – szociális partnerként tekint az emberre. Sok hasonló tesztre van még azonban szükség ahhoz, hogy megértsük, hogyan alakult ki a háziasítás során a farkasból a kutya. A Wolf Science Center feltehetően élen jár majd e feladatban, hiszen nincs a világon másutt ekkora méretű szelíd farkas- és velük összemérhetően szocializált kutyafalka.

Kutya Szövetség, 2011/4.