2020. június 18.

GYIK: Elvárható egy kutyától, hogy ne támadjon meg a területén idegen kutyákat?

KÉRDÉS: Kertesházunkat zárt téglakerítés veszi körül, ingatlanunkat egy 8 éves kan rhodesiai ridgeback védi. Rendkívül jó természetű, nyugodt kutya, az utcán elhaladó szomszédokat soha nem ugatja meg, egyedül a postásra és a reklámújságosra haragszik, akik a kapubejárón található postaládához nyúlnak.
Az utcában lakó egyik szomszédnak egy kb. 10 éves szuka kaukázusija és egy hasonló korú kan beagle-je van. Utóbbi egy éven keresztül rendszeresen kiszökött és az utcánkban kóborolt. Amikor a mi kapunk körül mászkált, az értelemszerűen irritálta a mi kutyánkat.
A kutyánk jól nevelt, ha állunk ki az udvarról a kocsival, soha nem szalad ki az utcára, tudja, hogy nem jöhet velünk, már az elektromos kapu nyitásakor szépen kényelembe helyezi magát és lefekszik a fűbe, várja, hogy visszajöjjünk.
A kapunkkal szemközti kert is a miénk, ha leveszem a kertajtó kulcsát, örömtáncot lejt, mert tudja, hogy oda átjöhet, ilyenkor alig várja, hogy nyíljon a kiskapu és boldogan szalad ki, megjelöli gyorsan a területet a kerítés mellett, aztán szalad be magától a menet közben kinyitott kertajtón.
Fontos megjegyezni, hogy a kutya nem szokott kimenni a kinyíló kapuajtón, ha vendéget fogadunk vagy kísérünk ki, esetleg beszélünk valakivel a kapuban (legyen az akár a "gyűlölt" postás). Csak akkor toporog a kapuajtóban, ha feltételezi, hogy mi is kimegyünk gyalogszerrel. Én ilyenkor a biztonság kedvéért mindig elállom az útját, hogy lássam előbb, van-e valaki az egyébként kis forgalmú, csendes zsákutcában. Nem attól félek, hogy bárkire is rátámadna; egyszerűen nem szeretném, ha bárki is megijedne, hisz alapvetően egy nagytestű kutyáról van szó.
Tavaly sajnos - emlékeim szerint a kutya életében először - történt egy balszerencsés baleset.
Édesapám épp kísért ki egy vendéget, amikor a kinyíló kapuajtón keresztül a kutyánk meglátta az utcában rendszeresen kóborló szomszédos kutyát. Mielőtt édesapám észbe kaphatott volna, kutyánk kiszaladt a kapuajtón és összeverekedett az idegen kutyával. Sikerült őket szétválasztani.
A kérdésem az lenne, hogy a kutyánk részéről tekinthető-e ez a támadás (kvázi saját/megjelölt területen belül):
1. Abnormálisnak/természetellenesnek?
2. Egyértelműen kifogásolhatónak/nevelési problémának?

VÁLASZ: A leírtak alapján a kutya jólnevelt, de a családban nem mindenki képes kontroll alatt tartani. Feltételezem, jogszabály határozza meg a felelősségvállalást olyan esetben, amikor a kutya az utcán más kutyára támad. Nem értek hozzá, mert nem szakterületem, de úgy vélem, az általános jólneveltség nem mentség ilyen esetekben. (Én például 22 éve vezetek balesetmentesen, de ettől még vállalnom kell a felelősséget, ha holnap balesetet okozok...). Tehát az első kérdése (abnormális-e a viselkedés), úgy gondolom, irreleváns a helyzetben, mert az utcán nem szabad rátámadni más kutyákra (nyilván az idegen kutya gazdája is felelősséggel tartozik, amiért felügyelet nélkül közterületen mászkál a kutyája). A 2. kérdésre (kifogásolható-e a viselkedés) pedig szerintem van jogszabályi válasz, a biológus véleménye itt sem játszik szerepet. Egy kutya fajtatulajdonságai (mennyire erős a területvédő ösztöne, mennyire könnyű kontrollálni), valószínűleg nem vehetők figyelembe abban az esetben, ha a kutya megtámadott valakit - de ismétlem, ez nem szakterületem, ez jogi problémának tűnik.
Remélem, sikerül rendezniük a helyzetet a szomszéddal, és örömteli kutyázást kívánok,
Enikő

ÚJABB KÉRDÉS: Bár jogos volt azon feltételezése, hogy a kérdés egy jogi eljárás kapcsán merült fel, valójában ezen ügy kapcsán nincs jogvitánk a szomszéddal, nem tett feljelentést.
Megjegyzem, édesapám részéről sincs probléma a kutya kontrollálásával, ugyanúgy szót fogad neki; ahogy írtam, nem volt idő reagálni, olyan gyorsan történt minden.
Az a tény, hogy sikerült szétválasztania őket, bizonyítja, hogy a kutya még ilyen körülmények között is részben kontrollálható.
Engem tényleg az érdekel, hogy egy etológus hogyan ítéli meg a kutya viselkedését, mennyire tekinthető az természetesnek/ösztönszerűnek.
Azt is értem, hogy a jog szempontjából problémás lehet egy ilyen jellegű támadás, de a második kérdés szempontjából is szeretnék ettől elvonatkoztatni és a kutya, illetve a gazda szemszögéből értékelni a történteket.
Valóban nem preferált ez a viselkedésforma a mindennapi életben?
Van olyan nevelési módszer, ami anélkül vehette volna elejét egy ilyen esetnek, hogy a kutya házőrző funkciója sérült volna?
Ha még igénybe vehetem egy kicsit az idejét, hálás lennék, ha saját szakterülete felől megközelítve válaszolná meg a kérdéseket!

VÁLASZ: A kutya természetes viselkedésének része az agresszió. Egyetértek Önnel: nagyon abnormális elvárni azt egy kutyától, hogy a területen, amit a sajátjának tekint, ne támadjon meg olyan kutyát, amelyik rendszeresen felbosszantja. De sajnos olyan körülmények között tartjuk a kutyáinkat, ahol elvárás, minimumfeltétel ez az abnormális gátlás. Van, aki biológiai eszközökkel is igyekszik óvni a kutyáját, például kifejezetten azért ivartalanítja fiatal kant, hogy az később kisebb késztetést érezzen területvédésre vagy a szukák bevédésére. Tehát a kutyatartáskor azt is mérlegelni kell, hogy vállaljuk-e azt a stresszt, amit kiváltunk a kutyából azzal, hogy számára egyáltalán nem természetes körülmények közötti tartjuk (pl. szinte minden nap el kell viselnie idegen kutyák és emberek közelségét, ami a saját falkájában a vadonban marginális probléma lenne, és feltehetően agresszióval oldaná meg a helyzetet).

Valóban nem preferált ez a viselkedésforma a mindennapi életben?
Mármint hogy a kutya megtámadjon az utcán más kutyákat? Ez attól függ, hol él a kutya...

Van olyan nevelési módszer, ami anélkül vehette volna elejét egy ilyen esetnek, hogy a kutya házőrző funkciója sérült volna?
Úgy vélem, elérhető és elvárható egy kutyánál, hogy csak engedéllyel lépjen ki az utcára. Természetesen némely egyednél, esetleg fajtatulajdonságai miatt, ez esetleg kifejezetten nehéz feladat. Mivel nem vagyok kiképző, nem tudok Önnek tanácsot adni, milyen módszert érdemes használni, és ehhez amúgy is jobban kellene ismerni a kutyát és a körülményeket.

Remélem, megoldódik a probléma és örömteli kutyázást kívánok,

Dr. Kubinyi Enikő
tudományos főmunkatárs
ELTE Etológia tanszék

ui. az olvasóknak: a foglalkozásom kutató, nem foglalkozom személyes tanácsadással, a fenti eset kivétel


2020. június 11.

Ismeretterjesztő kiadvány a farkasokról

A nagyragadozók az élőhelyvesztés és az emberi üldöztetés hatására Európa jelentős részéről eltűntek, de újabban kezdenek visszatérni a szigorúbb természetvédelmi szabályozásoknak, befogadóbb szemléletnek, fajvédelmi programoknak, és a bőséges táplálékot nyújtó élőhelyeknek köszönhetően. A LIFE EuroLargeCarnivores pályázat keretében született kiadvány választ ad a farkasok közvetlen közelében élő emberek által felvetett leggyakoribb kérdésekre. Veszélyeztetik-e a farkasok a turistákat? Biztonságban vannak-e a haszonállatok? Tényleg csak gyenge és beteg állatokat ejtenek el a farkasok? A tudományos ismeretekre alapozott kiadványt német állattenyésztési és vadgazdálkodási szakértők állították össze, a magyar vonatkozású részekkel pedig hazai vadbiológusok, Dr. Heltai Miklós, a Szent István Egyetem vadbiológus professzora és Dr. Patkó László, a WWF Magyarország Nagyragadozók programvezetője egészítette ki. A kiadvány egyes fejezetei az állat biológiáján kívül a közbiztonságról, állattartásról, vadgazdálkodásról, erdőgazdálkodásról, turizmusról is szólnak.


A ma rendelkezésre álló becslések szerint nagyjából 17.000 farkas, 17.000 medve, 9.000 hiúz és 1.250 rozsomák él Európában. Ahol emberek és nagyragadozók osztoznak egy adott területen, ott szinte mindig konfliktusok alakulnak ki. Magyarországon elsősorban az Északi-középhegység területén élnek nagyragadozók. A farkas már megtelepedettnek tekinthető és rendszeresen szaporodik hazánk több területén.
A LIFE EuroLargeCarnivores pályázatban a kutatók tapasztalatot cserélnek az emberek és nagyragadozók közötti konfliktusok enyhítésével kapcsolatban és megoldásokat keresnek a farkasok, medvék és hiúzok miatti társadalmi, gazdasági és ökológiai kihívásokra.

A kiadvány letölthető innen:

2020. június 4.

800 millió kutya él a világon, de főleg ott, ahol kevés az ember

Hány kutya él a világon? Válasz és még sok más a WellBeing International cikkében.
Röviden:
  • 800 millió;
  • az Arab-félszigeten 1-2/1000 ember, a vidéki Chilében 800/1000 ember;
  • a népsűrűség és a kutyák relatív száma között fordított arányosság van;
  • a gazdás kutyák aránya 3:2 a gazdátlan kutyákhoz képest (létezik "gazdás" utcai kutya is!);
  • a gazdag országokban nincsenek utcai kutyák, a szegényekben szinte mindegyik vidéki az, a városiaknak pedig 30-60%-a.
Excerpts (text by Andrew Rowan):

2020. május 28.

GYIK: Milyen fajtát válasszak?

KÉRDÉS: Szeretnek kutyát venni, de nem tudok dönteni, hogy labrador, border collie vagy német vizsla legyen. Gyakran vagyok a hegyekben hónapokat, nyáron kinn élek lakókocsiban. Ehhez keresek társat, akivel sok időt töltenék, de kutyás tapasztalatom nincs.

VÁLASZ: Ha jól értem, teljesen megbízik abban, hogy ha fajtatiszta kutyát vesz, akkor a felnőtt kutya olyanná alakul, mint amit a fajtaleírások ígérnek... De sajnos ez nem így van. Fajtán belül az egyedek jobban különböznek egymástól, mint amennyire a fajtaátlagok egymástól. A szélsőséges átlagok már jellegzetesen különbözhetnek, pl. hogy a labradorok általában barátságosak idegenekkel, a német juhászok meg nem annyira, de attól még nagyon sok példány pont ellenkezőleg viselkedik. Ezt előre, egy hirdetésben látott kölyökről nem lehet megmondani. Az a járható út, ha ismer egy megfelelő példányt, és megkérdezi, hogy melyik tenyészettől származik, megkeresi a tenyésztőt, és tőle vásárol, ha van megfelelő kiskutya. Egyébként mindhárom említett fajta, labrador, vizsla, border collie jó lehet túrázáshoz. Tapasztalatom szerint a magyar vizslák és a border collie-k közt előfordulhat félénk példány, de ha sikerül stabil idegrendszerűt találni, az nagyon jó. A német vizslák keményebb kezet igényelnek (általában), ezért nem javasolható kezdő kutyásnak. A labradorok gyakran diszpláziásak, emiatt idősebb korukban gyakorlatilag még sétálni se lehet velük, annyira fáj mindenük... De ha a tenyésztő tényleg szűr diszpláziára, a tenyészkutyái vékonyak, fürgék, munkavonalúak, akkor van rá esély, hogy a kölyök is az lesz, csak akkor megint nehéz velük egy kezdőnek. (A nagy munkavágyú kutyákkal mindenképp nehéz annak, akinek nincs tapasztalata).
Azt is meg lehet próbálni, hogy menhelyről kér ki kedves, stabil, jó felépítésű felnőtt kutyát, megbeszélve az igényeket a gondozókkal. El lehet vinni befogadás előtt sétálni, kideríteni, mennyire együttműködő, irányítható, és van, ahol adnak összeszokási időt is, ha gond van, vissza lehet vinni a kutyát. Ezzel a megoldással nem nagyon van rizikó, a kiegyensúlyozott menhelyi kutya később is az marad. (Életem eddigi "legjobb" kutyája egy menhelyről kihozott magyar vizsla volt). Természetesen nagyon kell vigyázni, hogy kezdőként nehogy félénk, harapós kutyát válasszon, ezért nem csak a menhelyi gondozót érdemes kikérdezni, hanem tapasztalt kutyást is érdemes vinni a választáshoz.

Dr. Kubinyi Enikő, etológus
Szenior Családi Kutya Program
ELTE Etológia Tanszék

2020. május 25.

GYIK: Demenciás hiperszenzitivitás

Kutyaviselkedési problémák a távolból nem kezelhetők, ilyen ügyben kutyaiskolák segíthetnek. A blogon megosztott esetek is azt illusztrálják, milyen összetett minden viselkedésprobléma.

KÉRDÉS: 9 éves, keverék, ivartalanított szuka kutyám 3,5 hónapos kora ismerem. A társam, a munkatársam, a gyakorló partnerem, a tanárom... Rengeteg vele töltött boldog időm van. Közel 90 vezényszót ismer. Ha valami újat szeretnék tanítani neki remekül össze tudom tenni az agyában 2,3 feladatból akár... Jó szellemi képességei vannak és (eddig) idegrendszeri problémái sem voltak. A mennydörgéstől és a petárdázástól tart, de kora előrehaladtával belenyugodni látszik, hogy van. Nem reagálta túl korábban sem, csak megbújt az asztal alatt (számára biztos pontja a lakásnak) és kivárta a végét. Amúgy jó kedélyű, mindig éhes, minden csintalanságban benne lévő kutya. Volt...

2020. május 21.

Érdemes-e COVID-19 keresőkutyák kiképzésével foglalkozni?

Képzett kutyákat évtizedek óta használnak nyomkövetésre, robbanóanyagok, cigaretta, kábítószer, a malária, egyes ráktípusok, sőt, a citromfaültetvényeket károsító baktériumok és védett állatok szagának azonosítására. Elméletileg lehetséges, hogy a COVID-19 járványért felelős SARS-CoV-2 vírussal fertőzött embereket is kiszagolják. Feltéve, ha a vírus speciális szaggal jár, ami egyáltalán nem biztos. Reményre ad okot, hogy például a szarvarsmarha vírusos hasmenésének (BVDV) szagát sejtkultúrákban képesek voltak felismerni. A keresőkutyák képzésében és kutatásában élen járó University of Pennsylvania és a London School of Hygiene and Tropical Medicine 2020 tavaszán, a COVID-19 járvány berobbanásakor szinte egyszerre kezdte el felmérni, hogy beazonosítható szaga van-e a vírusfertőzött embereknek. A Qubit már hírt adott erről. A mostani cikk azzal foglalkozik, hogy egyáltalán érdemes-e belevágni ebbe a projektbe.

Kiképzés jutalomfalattal

2020. május 14.

Az alvó agy aktivitása romló tanulási képességeket jelezhet

English below
Magyar kutatók először írtak le állatokon az alvó agy aktivitása és a kognitív leépülés között összefüggést. Az EEG-vel mérhető “alvási orsók” megnövekedett frekvenciája, amit korábban embereknél a demencia megjelenésével hoztak kapcsolatba, kutyák esetén is rosszabb tanulási képességekkel jár.

A kevesebb néha az agyműködéssel kapcsolatban is több. Ritmikus agyi aktivitás esetén a magasabb frekvenciájú, vagyis adott idő alatt több hullámú rezgések megjelenése akár aggodalomra is okot adhat, például fokozott sejtpusztulásra utalhat az agyban. Alvási orsók esetén - ezek az alvás közben az agyról EEG segítségével készített felvételekben megfigyelhető mintázatok - a magasabb frekvencia akár a demencia megjelenését is előre jelezheti.

Az ELTE kutatóinak a Scientific Reports-ban megjelent közleménye elsőként mutatott ki az alvási orsók frekvenciája és a kognitív leépülés közti összefüggést kutyákon. „Korábban leírtuk, hogy az emberekhez hasonlóan az alvási orsók frekvenciája az életkor előrehaladtával kutyáknál is növekszik.” – mondja Dr. Kubinyi Enikő, a Szenior Családi Kutya Program vezetője. „Mivel az idős kutyák rosszabbul tanulnak, feltételeztük, hogy az orsók jellegzetességei a tanulási képességgel is összefüggenek.”

2020. május 7.

Buksi és Kedves - A kutyamatuzsálemek különleges génjei


English below

Buksi (balra) és kedves (jobbra, Sándor Sára genetikussal)
Matuzsálemi, 22 és 27 éves kort megélt kutyák vizsgálatával olyan génváltozatokat azonosítottak az ELTE kutatói, amelyek eddigi ismereteink szerint nem fordulnak elő átlagos élethosszú kutyákban.


Minél tovább él valaki, annál nagyobb a genetikai tényezők súlya az öregedésben. A legöregebb matuzsálemek genomja halmozottan tartalmaz az élettartamot növelő génváltozatokat. A legtöbb ilyen gén a sejtek energiatermelésével, önfenntartásával, a DNS-hibák javításával kapcsolatos funkciókat lát el. E gének azonosításához általában nagyon nagy mennyiségű adat elemzésére van szükség, minek során kapcsolatot keresnek az átlagnál hosszabb életkor és egyes génvariánsok előfordulása között. Az ELTE Etológia Tanszék Szenior Családi Kutya Programjának új cikke különlegesen hosszú életű kutyák élethosszáért felelőssé tehető genetikai variánsokat azonosított. A tanulmány különlegességét az adja, hogy a genetikai analízis két, matuzsálem életkorú kutya teljes genomi információján alapult, amelyeket 850, átlagos élethosszú kutyáéval vetettek össze. Az eredmények fontos kezdeti lépést jelenthetnek a kutyák egészséges öregedésének és hosszú életének genetikai feltételeit feltáró kutatások számára. A tanulmány két matuzsálem korú alanya már ismerős lehet a: Buksi, a sárrétudvari Pegazus lovardában 27 évet élt keverék kan és Kedves, az ócsai Szent Ferenc Állatotthon lakójaként egészségben megöregedett 22 éves keverék szuka igazi hírességgé vált. A kutatók is ennek köszönhetően értesültek a két különleges ebről és mintát vettek az állatoktól. A genetikai kutatásokhoz többnyire elegendő a kutyák szájnyálkahártyájáról vett törlet, így a mintavétel egy kis csiklandozáson kívül nem jelent semmilyen kellemetlenséget számukra. Gazdáik beleegyezése után, mivel különleges helyzetről volt szó, Buksi és Kedves állatorvosi segítséggel ezen kívül pár csepp vérrel is támogatta a tudományt – a speciális eljárás, az úgynevezett „teljesgenom-szekvenálás” ugyanis érzékeny technika, és legmegbízhatóbban vérből izolált DNS-ből kivitelezhető.

2020. április 28.

A kiképzés önállóbbá teszi a kutyákat



Fotó: Gácsi
English below

A segítő- és terápiás kutyák sikeresebben oldják meg a feladatokat mint a képzetlen és a más feladatokra képzett családi kutyák. De bármilyen kiképzés kedvezően hat az önállóságra: az ELTE Etológia tanszék kutatói által adott feladatban a képzetlen kutyák egyáltalán nem tudtak jutalmat szerezni, helyette a gazdára nézegettek, a képzettek viszont hozzájutottak néhány falathoz.

A szelíd farkasok kitartóbbak, sikeresebbek a táplálékszerzési feladatokban mint a kutyák, ezért korábban sokan azt gondolták, hogy a kutyák “elbutultak” a háziasítás során. A legtöbb kutya feladathelyzetben nem a feladat megoldásával foglalkozik, hanem a gazdájára nézeget, mintha segítséget várna tőle. Azóta kiderült, hogy a kutyák nem butábbak a farkasoknál, csak másféle stratégiát alkalmaznak. Egy kitartóbb és a feladatmegoldásban tapasztalt kutya hosszabb ideig foglalkozik a számára eddig ismeretlen kihívással, ezért sokkal valószínűbb, hogy végül meg is oldja. Az ELTE etológusai arra voltak kíváncsiak, hogy képzetlen és a különböző feladatokra kiképzett kutyák feladatmegoldása miben tér el. Úgy találták, hogy a segítő munkára kiképzett kutyák önállóbban, a feladatra koncentrálva és jóval sikeresebben dolgoztak, míg a képzetlenebb kutyák szociális taktikát alkalmaztak, a gazdára nézegettek a feladat megoldás helyett. A tanulmányt a Frontiers in Veterinary Sciences lapban publikálták.

2020. január 16.

A Solution for the Misuse of the “D” Word

A new study from a team of scientists at the Senior Family Dog Project at Eötvös Loránd University in Budapest Hungary set out to examine the link between dog personality traits and owner perceived dominance status in multi-dog households using a questionnaire. They found that dogs perceived as dominant scored more highly on assertiveness and less highly on trainability. Therefore the researchers propose to use the word “assertive” instead of “dominant” for characterizing individual dogs. The personality trait assertiveness has been described in other species, but so far has only been suggested to be linked to dominance status in dogs.

Even dogs have family arguments at Christmas. Siberian husky Maisie shows assertiveness in her interaction with her mother Luna (the dogs belong to one of the authors)
‘Dominance’ has often been referred to as a personality trait in animals. The misuse of the term in pet dogs has contributed to the rise of dominance related aversive training techniques. Ethologists have long argued that dominance is not a personality trait but is an attribute of interactions between two individuals. However, previous studies have determined that certain personality traits can influence dominance status. The pet dog is a particularly suitable species to examine the link between personality traits and dominance, as many households contain more than one dog, so owners can observe the formation of dominance relationships.

2020. január 2.

Szelektív hallás: az idős kutyák csak azt hallják meg, ami tetszik nekik

English below

Fotó: Karácsony K.
Az idősödésnek vannak jó hatásai is. Korral az emberek figyelme és memóriája a negatív ingerektől a pozitívak felé fordul, emiatt az idősek - feltéve persze, hogy egészségesek és nem küzdenek anyagi gondokkal - kevesebb negatív érzelmet, például félelmet élnek meg, mint a fiatalok. De ez nemcsak az embereknél, hanem legjobb barátjuknál, a kutyáknál is így van.

Az ELTE Etológia tanszék Szenior Családi Kutya Program legújabb, a Scientific Reports tudományos lapban megjelent kutatása az öregedés és a különböző hangokra adott reakciók közötti összefüggéseket vizsgálta. Emberekben ismert az úgynevezett pozitivitás hatás, ami azt jelenti, hogy az idős emberek figyelme és memóriája a negatív ingerektől a pozitívak felé fordul, amitől úgy tűnik, mintha arányaiban kevesebb negatív érzelmet, például félelmet élnek meg, mint a fiatalabbak. Jelenleg nincs egyetértés a kutatók között azzal kapcsolatban, hogy pontosan mi áll ennek az eltolódásnak a hátterében. Az etológusok arra voltak kíváncsiak, hogy ez a jelenség kutyákban is megjelenik-e az öregedés során.