Idős kutyák örökbefogadása

KÉRDÉS: A fajtamentő egyesületünk elnökével beszélgettem és azt panaszolta, hogy a több, mint negyven kutyából álló falkában már egyre több az idős kutya, egyszerűen elöregszik az állomány, mert az idősebb kutyák nem kellenek senkinek.
Én kezembe venném az ügyet, mert szerintem az idős kutyákat is vonzóvá lehet tenni. Viszont kerestem cikkeket, de elvesztem az információáradatban, ezért az Önök segítségét kérem!
Létezik-e olyan tanulmány, kutatás (magyar nyelvű), amiben kimutatható egyértelműen, hogy az idősebb kutya az idősebb emberek számára milyen hatással van? Arra gondolok, hogy pl. egy idős kutya nem igényel már annyi mozgást, viszont az idősebb embereknek jóleső érzés lehet másról gondoskodni, nem érzik magukat haszontalannak. Viszont ez az elméjükre is hathat pozitívan? Tehát van-e erre kutatás, hogy esetleg idős emberek szellemi frissességére hathat, akár egy idősebb négylábú?
Vagy jelentkezhet-e a változás a fizikum javulásával? Séta, friss levegő, a napi rutin bevezetése az állattartásban, stb. Ezek az én elgondolásaim, hogy telis-teli van pozitív hozadékkal akár egy idősebb kutya tartása, de szeretném "megmarketingelni" az idősebb kutyákat, akik a menhelyen vannak, hogy hamarabb gazdára találjanak. Ehhez viszont nem szeretnék a levegőbe beszélni, szükségem van hivatalos dokumentumra, amivel alátámaszthatom, hogy egy őszecske senior is tökéletes társ lehet. :-)

Allergia kutyákra

KÉRDÉS: Szeretnénk egy kutyát a családban, a lányom viszont allergiás a kutyákra. A kérdés az, hogy vajon létezik-e olyan kutya, amelyik nem okoz allergiát.

VÁLASZ: Az allergiát a kutya nyála és a leváló hámsejtek okozzák. Ha a kutya kistermetű, keveset vedlik, sokat fürdetik és nyírják a szőrét, akkor kevesebb allergén jut a levegőbe a kihullott szőrszálakkal (a kutya nyalogatja a szőrét és pl. minél rövidebb a kihullott szőrszál, mert nyírják, annál kevesebb nyál lesz rajta). Ha lakásban tartott a kutya, akkor biztosan segít az is, ha bizonyos szobákba, ahol az allergiás személy sokat tartózkodik, a kutya nem mehet be, és semmiképp nem engedik fel az ágyra, kanapéra, emellett sokat porszívóznak (a házipor nagy része levált hámsejt). Ez alapján pl. mini (törpe) uszkárt ajánlok, mert apró, keveset vedlik, és gyakran hordják kutyakozmetikába, ahol fürdetik és nagyon rövidre szokták nyírni a szőrét (persze otthon is lehet fürdetni és nyírni).

"Hypollergenic dog" keresőszóval kereshető még információ a neten. Pl: https://en.wikipedia.org/wiki/Hypoallergenic_dog_breed  

Miért ugranak le a kutyák hídról, emeletről, magaslatról?

KÉRDÉS: Nemrég elvesztettük egy örökbefogadott vizslánkat. Kiugrott az emeletről a betonra... elképesztő megrázó dolog és képtelen vagyok feldolgozni. Nagyon szerettük.. nem értem mi történhetett. 3 éves volt, az első egy évében nagyon méltatlan körülmények közt élt, bántalmazták. A második évében jó helyre került ott kikupálták picit és szerették. Kerti kutya volt, ám a gazdája halálával újra költöznie kellett. Ekkor került hozzánk. Három nap kellett mire fel mert jönni a lépcsőn. Ezek után is csak a fal mellett mert közlekedni, a korlátot meg sem közelítette. A nagy melegre való tekintettel általában ablakok ajtók mindig nyitva voltak, az erkélyre rendszeresen kijárt napozni, nézelődni. Jelét sem adta, hogy ne értené hol van, bennem pedig fel sem merült, hogy ne látná a magasságot. Viharoknál volt, hogy szorongott, de inkább elbújt, ránk sem ugrált fel soha. A baleset előtt két nappal is békésen átaludt pár felhőszakadást. Majd elmentünk itthonról pár órára, ahogy szoktunk, és nyitva felejtettük az erkély ajtót. A kutya lemozgatva, megetetve, békésen aludt. Semmit soha nem bontott vagy pörgött itthon, nem szeparált... Aztán jött a telefon a szomszédoktól, hogy lezuhant. Volt egy kisebb vihar, de a szomszédok szerint még csak dörgés sem hallatszott. Nem tudom megérteni mi történhetett, miért döntött úgy, hogy elindul és hogy nem volt képes felmérni a helyzetét.

VÁLASZ: Az Állati őrültségek című könyv szerzőjével pont az történt, ami Önnel, emiatt kezdett kutatni a jelenségről. Stressz miatt, vihar idején ugrott ki a kutyája, felfeszítette a bezárt ablakot. Az ilyesmit nehéz kezelni sajnos, és nem is különösebben ritka, csak hallgatnak róla a gazdák, mert magukat hibáztatják. Felmerül az is, hogy lehetnek-e öngyilkosok a kutyák, például miért vetik le magukat a skót Overtoun hídról. 

"Öngyilkos csak az lehet, aki tisztában van a halál jelentésével, fel tudja fogni mit jelent, ha meghal. Márpedig jelenlegi tudásunk szerint a kutyáknak nincs haláltudatuk, ezért arról sem tudnak dönteni, hogy »önként« meghaljanak. ezzel szemben viszont a kutyák is hibázhatnak, tévedhetnek, hozhatnak rossz döntést vagy lehetnek meggondolatlanok, ám innentől kezdve a tragédia már nem szándék, hanem véletlen következménye" - mondja Dr. Pongrácz Péter. Baleset, mint amikor kiszalad az úttestre és elgázolja egy autó. A völgyben elhaladó állatok szaga az etológus szerint csak belemagyarázás, és kutatások bizonyítják azt is, a kutyáknak van mélységérzetük, normál esetben csak elvétve ugranak le olyan magasságból, amivel sérülést szerezhetnek. Egyértelműen arról lehet szó, hogy a kutyus játékos, szeleburdi, ugrándozik, a mellvédre érkezve megcsúszik vagy viszi tovább a lendület. Az is lehet, eleve át akarja ugrani, mint az akadálypályán a palánkot, hiszen nem tudja, mi van mögötte. Ugyanez indokolja, amikor az eb valamely külső ingerre egyszer csak nekiindul a nyitott ablaknak. Nem lát ki a lakásból, honnan is tudná, hogy épp emeleten van akár 30 méteres magasságban? Ha jobban belegondolunk, a sokemeletes építmények és pláne az ezekben való biztonságos közlekedés evolúciós léptékben csak egy szemvillanásnyi idő óta létezik a kutya szempontjából.

Akadályugrásra tanított kutyák könnyen lezuhanhatnak korlátok játékos átugrásával, a mentőkutyákat pedig kifejezetten képzik arra, hogy levessék magukat a mélybe szükség esetén. Ugrálásra hajlamos kutyákat ezért érdemes pórázra venni veszélyes helyen. A szorongó, viharfélő kutyák kezelésére több módszer van a gyógyszerezést is beleértve, de a gazdák tapasztalatai szerint az a leghatékonyabb, ha jutalomfalattal, játékkal eltereljük a kutya figyelmét a félelemkeltő zaj esetén. Frissen befogadott, traumatizált kutyáknál pedig a fenti történet szerint érdemes megfontolni a szobakenneles elhelyezést is, ha a kutya egyedül marad (bár az igazán rémült és erős kutyák szét tudnak szedni egy normál ketrecet).

Elvárható egy kutyától, hogy ne támadjon meg a területén idegen kutyákat?

KÉRDÉS: Kertesházunkat zárt téglakerítés veszi körül, ingatlanunkat egy 8 éves kan rhodesiai ridgeback védi. Rendkívül jó természetű, nyugodt kutya, az utcán elhaladó szomszédokat soha nem ugatja meg, egyedül a postásra és a reklámújságosra haragszik, akik a kapubejárón található postaládához nyúlnak.
Az utcában lakó egyik szomszédnak egy kb. 10 éves szuka kaukázusija és egy hasonló korú kan beagle-je van. Utóbbi egy éven keresztül rendszeresen kiszökött és az utcánkban kóborolt. Amikor a mi kapunk körül mászkált, az értelemszerűen irritálta a mi kutyánkat.
A kutyánk jól nevelt, ha állunk ki az udvarról a kocsival, soha nem szalad ki az utcára, tudja, hogy nem jöhet velünk, már az elektromos kapu nyitásakor szépen kényelembe helyezi magát és lefekszik a fűbe, várja, hogy visszajöjjünk.
A kapunkkal szemközti kert is a miénk, ha leveszem a kertajtó kulcsát, örömtáncot lejt, mert tudja, hogy oda átjöhet, ilyenkor alig várja, hogy nyíljon a kiskapu és boldogan szalad ki, megjelöli gyorsan a területet a kerítés mellett, aztán szalad be magától a menet közben kinyitott kertajtón.
Fontos megjegyezni, hogy a kutya nem szokott kimenni a kinyíló kapuajtón, ha vendéget fogadunk vagy kísérünk ki, esetleg beszélünk valakivel a kapuban (legyen az akár a "gyűlölt" postás). Csak akkor toporog a kapuajtóban, ha feltételezi, hogy mi is kimegyünk gyalogszerrel. Én ilyenkor a biztonság kedvéért mindig elállom az útját, hogy lássam előbb, van-e valaki az egyébként kis forgalmú, csendes zsákutcában. Nem attól félek, hogy bárkire is rátámadna; egyszerűen nem szeretném, ha bárki is megijedne, hisz alapvetően egy nagytestű kutyáról van szó.
Tavaly sajnos - emlékeim szerint a kutya életében először - történt egy balszerencsés baleset.
Édesapám épp kísért ki egy vendéget, amikor a kinyíló kapuajtón keresztül a kutyánk meglátta az utcában rendszeresen kóborló szomszédos kutyát. Mielőtt édesapám észbe kaphatott volna, kutyánk kiszaladt a kapuajtón és összeverekedett az idegen kutyával. Sikerült őket szétválasztani.
A kérdésem az lenne, hogy a kutyánk részéről tekinthető-e ez a támadás (kvázi saját/megjelölt területen belül):
1. Abnormálisnak/természetellenesnek?
2. Egyértelműen kifogásolhatónak/nevelési problémának?

VÁLASZ: A leírtak alapján a kutya jólnevelt, de a családban nem mindenki képes kontroll alatt tartani. Feltételezem, jogszabály határozza meg a felelősségvállalást olyan esetben, amikor a kutya az utcán más kutyára támad. Nem értek hozzá, mert nem szakterületem, de úgy vélem, az általános jólneveltség nem mentség ilyen esetekben. (Én például 22 éve vezetek balesetmentesen, de ettől még vállalnom kell a felelősséget, ha holnap balesetet okozok...). Tehát az első kérdése (abnormális-e a viselkedés), úgy gondolom, irreleváns a helyzetben, mert az utcán nem szabad rátámadni más kutyákra (nyilván az idegen kutya gazdája is felelősséggel tartozik, amiért felügyelet nélkül közterületen mászkál a kutyája). A 2. kérdésre (kifogásolható-e a viselkedés) pedig szerintem van jogszabályi válasz, a biológus véleménye itt sem játszik szerepet. Egy kutya fajtatulajdonságai (mennyire erős a területvédő ösztöne, mennyire könnyű kontrollálni), valószínűleg nem vehetők figyelembe abban az esetben, ha a kutya megtámadott valakit - de ismétlem, ez nem szakterületem, ez jogi problémának tűnik.
Remélem, sikerül rendezniük a helyzetet a szomszéddal, és örömteli kutyázást kívánok,
Enikő

ÚJABB KÉRDÉS: Bár jogos volt azon feltételezése, hogy a kérdés egy jogi eljárás kapcsán merült fel, valójában ezen ügy kapcsán nincs jogvitánk a szomszéddal, nem tett feljelentést.
Megjegyzem, édesapám részéről sincs probléma a kutya kontrollálásával, ugyanúgy szót fogad neki; ahogy írtam, nem volt idő reagálni, olyan gyorsan történt minden.
Az a tény, hogy sikerült szétválasztania őket, bizonyítja, hogy a kutya még ilyen körülmények között is részben kontrollálható.
Engem tényleg az érdekel, hogy egy etológus hogyan ítéli meg a kutya viselkedését, mennyire tekinthető az természetesnek/ösztönszerűnek.
Azt is értem, hogy a jog szempontjából problémás lehet egy ilyen jellegű támadás, de a második kérdés szempontjából is szeretnék ettől elvonatkoztatni és a kutya, illetve a gazda szemszögéből értékelni a történteket.
Valóban nem preferált ez a viselkedésforma a mindennapi életben?
Van olyan nevelési módszer, ami anélkül vehette volna elejét egy ilyen esetnek, hogy a kutya házőrző funkciója sérült volna?
Ha még igénybe vehetem egy kicsit az idejét, hálás lennék, ha saját szakterülete felől megközelítve válaszolná meg a kérdéseket!

VÁLASZ: A kutya természetes viselkedésének része az agresszió. Egyetértek Önnel: nagyon abnormális elvárni azt egy kutyától, hogy a területen, amit a sajátjának tekint, ne támadjon meg olyan kutyát, amelyik rendszeresen felbosszantja. De sajnos olyan körülmények között tartjuk a kutyáinkat, ahol elvárás, minimumfeltétel ez az abnormális gátlás. Van, aki biológiai eszközökkel is igyekszik óvni a kutyáját, például kifejezetten azért ivartalanítja fiatal kant, hogy az később kisebb késztetést érezzen területvédésre vagy a szukák bevédésére. Tehát a kutyatartáskor azt is mérlegelni kell, hogy vállaljuk-e azt a stresszt, amit kiváltunk a kutyából azzal, hogy számára egyáltalán nem természetes körülmények közötti tartjuk (pl. szinte minden nap el kell viselnie idegen kutyák és emberek közelségét, ami a saját falkájában a vadonban marginális probléma lenne, és feltehetően agresszióval oldaná meg a helyzetet).

Valóban nem preferált ez a viselkedésforma a mindennapi életben?
Mármint hogy a kutya megtámadjon az utcán más kutyákat? Ez attól függ, hol él a kutya...

Van olyan nevelési módszer, ami anélkül vehette volna elejét egy ilyen esetnek, hogy a kutya házőrző funkciója sérült volna?
Úgy vélem, elérhető és elvárható egy kutyánál, hogy csak engedéllyel lépjen ki az utcára. Természetesen némely egyednél, esetleg fajtatulajdonságai miatt, ez esetleg kifejezetten nehéz feladat. Mivel nem vagyok kiképző, nem tudok Önnek tanácsot adni, milyen módszert érdemes használni, és ehhez amúgy is jobban kellene ismerni a kutyát és a körülményeket.

Remélem, megoldódik a probléma és örömteli kutyázást kívánok,

Dr. Kubinyi Enikő
tudományos főmunkatárs
ELTE Etológia tanszék

ui. az olvasóknak: a foglalkozásom kutató, nem foglalkozom személyes tanácsadással, a fenti eset kivétel

Milyen fajtát válasszak?

KÉRDÉS: Szeretnek kutyát venni, de nem tudok dönteni, hogy labrador, border collie vagy német vizsla legyen. Gyakran vagyok a hegyekben hónapokat, nyáron kinn élek lakókocsiban. Ehhez keresek társat, akivel sok időt töltenék, de kutyás tapasztalatom nincs.

VÁLASZ: Ha jól értem, teljesen megbízik abban, hogy ha fajtatiszta kutyát vesz, akkor a felnőtt kutya olyanná alakul, mint amit a fajtaleírások ígérnek... De sajnos ez nem így van. Fajtán belül az egyedek jobban különböznek egymástól, mint amennyire a fajtaátlagok egymástól. A szélsőséges átlagok már jellegzetesen különbözhetnek, pl. hogy a labradorok általában barátságosak idegenekkel, a német juhászok meg nem annyira, de attól még nagyon sok példány pont ellenkezőleg viselkedik. Ezt előre, egy hirdetésben látott kölyökről nem lehet megmondani. Az a járható út, ha ismer egy megfelelő példányt, és megkérdezi, hogy melyik tenyészettől származik, megkeresi a tenyésztőt, és tőle vásárol, ha van megfelelő kiskutya. Egyébként mindhárom említett fajta, labrador, vizsla, border collie jó lehet túrázáshoz. Tapasztalatom szerint a magyar vizslák és a border collie-k közt előfordulhat félénk példány, de ha sikerül stabil idegrendszerűt találni, az nagyon jó. A német vizslák keményebb kezet igényelnek (általában), ezért nem javasolható kezdő kutyásnak. A labradorok gyakran diszpláziásak, emiatt idősebb korukban gyakorlatilag még sétálni se lehet velük, annyira fáj mindenük... De ha a tenyésztő tényleg szűr diszpláziára, a tenyészkutyái vékonyak, fürgék, munkavonalúak, akkor van rá esély, hogy a kölyök is az lesz, csak akkor megint nehéz velük egy kezdőnek. (A nagy munkavágyú kutyákkal mindenképp nehéz annak, akinek nincs tapasztalata).
Azt is meg lehet próbálni, hogy menhelyről kér ki kedves, stabil, jó felépítésű felnőtt kutyát, megbeszélve az igényeket a gondozókkal. El lehet vinni befogadás előtt sétálni, kideríteni, mennyire együttműködő, irányítható, és van, ahol adnak összeszokási időt is, ha gond van, vissza lehet vinni a kutyát. Ezzel a megoldással nem nagyon van rizikó, a kiegyensúlyozott menhelyi kutya később is az marad. (Életem eddigi "legjobb" kutyája egy menhelyről kihozott magyar vizsla volt). Természetesen nagyon kell vigyázni, hogy kezdőként nehogy félénk, harapós kutyát válasszon, ezért nem csak a menhelyi gondozót érdemes kikérdezni, hanem tapasztalt kutyást is érdemes vinni a választáshoz.

Dr. Kubinyi Enikő, etológus

Szenior Családi Kutya Program

ELTE Etológia Tanszék

Demenciás hiperszenzitivitás

Kutyaviselkedési problémák a távolból nem kezelhetők, ilyen ügyben kutyaiskolák segíthetnek. A blogon megosztott esetek is azt illusztrálják, milyen összetett minden viselkedésprobléma.

KÉRDÉS: 9 éves, keverék, ivartalanított szuka kutyám 3,5 hónapos kora ismerem. A társam, a munkatársam, a gyakorló partnerem, a tanárom... Rengeteg vele töltött boldog időm van. Közel 90 vezényszót ismer. Ha valami újat szeretnék tanítani neki remekül össze tudom tenni az agyában 2,3 feladatból akár... Jó szellemi képességei vannak és (eddig) idegrendszeri problémái sem voltak. A mennydörgéstől és a petárdázástól tart, de kora előrehaladtával belenyugodni látszik, hogy van. Nem reagálta túl korábban sem, csak megbújt az asztal alatt (számára biztos pontja a lakásnak) és kivárta a végét. Amúgy jó kedélyű, mindig éhes, minden csintalanságban benne lévő kutya. Volt...