Ivartalanítás pro és kontra

Igen, ivartalanított... Csak még nem szóltunk neki...

Óriásiak a kulturális különbségek a kutyák ivartalanításának ügyében, ami önmagában is arra utal, hogy nincs egyértelmű válasz a kérdésre: ivartalanítsuk-e a kutyánkat vagy sem. Ahol a műtétet a populációszabályozás eszközének tekintik, ott a felelős állattartás része. Az Egyesült Államokban például közel 80%-os az ivartalanítottsági arány, és vannak olyan parkok, ahová csak ivartalanított kutyák léphetnek be. Ezzel szemben Norvégiában kizárólag indokolt esetben engedélyezett az operáció. A szigort persze érthetővé teszi, hogy Norvégiában nincsenek kóbor kutyák, tehát az ivartalanításnak nincs szerepe a túlszaporulat szabályozásában.

Az állatorvosok szukáknál preventív céllal, az emlőtumor (ami a szukák negyedét érinti) és a méhfertőzések megelőzése miatt javasolják az ivartalanítást. A műtéti kockázat minimális, de számolni kell a csökkenő aktivitás és az elhízás veszélyével. Mindkettő megelőzhető, ha a gazda odafigyel az etetésre és a kutya mozgatására. Esetenként megfakul a szőrzet és nagyobb mértékű lesz a vedlés is.

Az ivartalanítás az esetek jelentős részében a viselkedést is megváltoztatja, sokan ezért döntenek a műtét mellett. Még a norvég állatjóléti törvény is lehetővé teszi a műtétet bizonyos viselkedési problémák esetében, például ha egy kan kutya fokozott agresszivitással reagál saját nembéli társaira. A kutyák - a farkasokhoz mérten, amelyek igyekeznek megölni idegen fajtársaikat - többnyire jól tűrik más kutyák társaságát, de a tesztoszteron fokozza az agressziót, és tüzelési időszakban felajzott állapothoz vezethet. Kutatási eredmények szerint a verekedések gyakorisága 60%-kal, a párzási kísérletek száma 70%-kal csökkenhet ivartalanítás után. Ha a kutya olyan helyen él, ahol sok fajtársával találkozik nap mint nap, jelentősen csökkentheti a stresszt az ivartalanítás. Szukáknál viszont nőhet az ember (családtagok) elleni agresszió, de főleg akkor, ha kicsiként is hajlamosak voltak rá. A félelmi agresszión inkább ront a műtét, hiszen a tesztoszteronszinttel a magabiztosság is csökken. Az időzítés sem mindegy: ha a viselkedés már rögzült, a hormonszint-változásnak nem lesz hatása.

A korai ivartalanítás ellen szól ugyanakkor, hogy kétszeresére növeli a csípőízületi diszplázia és háromszorosára a limfoszarkóma kockázatát, legalábbis bizonyos fajtáknál. Saját kutyánk ivartalanításával kapcsolatos döntésünkben az is segíthet, hogy több mint hetvenezer kutya vizsgálata alapján úgy tűnik, az ivartalanítás növeli a várható élettartamot: míg az ivaros kutyák átlagosan 7,9 évig élnek, az ivartalanítottak 9,4-ig. A hosszabb élettartam valószínűleg főként a fertőzés- és traumaveszély csökkenésére vezethető vissza a szerzők szerint.

Az ivartalanított kutyák tovább élnek

Áttekintve 70 574 kutya halálozási korát és 41 045 halálozási okait, egyértelmű, hogy az ivartalanított kutyák hosszabb életűek. Az ivarosak átlagosan 7,9 évig éltek, az ivartalanítottak 9,4 évig*. A Plos One szerzői szerint ennek oka feltehetően az, hogy ritkábbak náluk a fertőző betegségek és traumák. Részben azért, mert a lecsökkent progeszteron és a tesztoszteron szint miatt immunrendszerük hatékonyabban védekezik a kórokozók ellen, másrészt az ivartalanított kutyák kevesebbet kóborolnak és verekednek, vagyis ritkábban kerülnek fertőzés- és sérülésveszélyes helyzetekbe. Emellett kevesebb érrendszeri és degeneratív betegségük van.

Ugyanakkor gyakoribb náluk a neoplasia (jó- vagy rosszindulatú daganat). Itt is csak találgatni lehet az okokról, de feltehetően összefüggésben áll azzal, hogy az ivarérés előtt ivartalanított kutyák magasabbak. Emberekben ismert, hogy a nagy testmagasság növeli bizonyos rákbetegségek kockázatát, talán a kutyáknál is így van.

Érdekesség, hogy az eunuchok is tovább élnek, mint az ivaros férfiak.

Egy másik friss tanulmány kisebb és egy fajtán álló mintán is arra jutott, hogy az ivartalanítás növeli bizonyos betegségek kockázatát, de olyan betegségről itt nem számoltak be, ami az ivartalanítottaknál ritkább lett volna. 759 golden retriever adatai alapján az derült ki, hogy az egy éves kor előtt ivartalanított kanoknál kétszer gyakoribb a csípőízületi diszplázia és háromszor gyakoribb a limfoszarkóma, mint intakt kanoknál. Ivartalanított kanoknál, szukáknál 5-8%-os volt a keresztszalag-szakadás gyakorisága, az egy éves kor után ivartalanított szukák 6%-ának pedig hízósejtes daganata volt, ezek ivaros kutyáknál nem fordultak elő. Az egy éves kor után ivartalanított szukáknál négyszer gyakoribb volt a hemangioszarkóma, mint az intakt vagy egy éves kor előtt ivartalanított szukáknál.

Az ivartalanítás irodalma egyébként nagyon bőséges, angolul olvasóknak ajánlom a témáról a Wikipedia összefoglalóját, ahol sok egyéb betegség kockázata mellett a viselkedési változásokról is szó esik. (Annyit elárulok, hogy az eredmények ellentmondásosak, és előre nem lehet megjósolni, hogy a mi kutyánk melyik kategóriába esik majd. Például 382 szukából eredetileg 47-et tartottak gazdái agresszívnak, ebből 25 agresszivitása csökkent ivartalanítás után, 10-nél viszont csak a műtét után jelentkezett ez a viselkedési probléma).

Irodalom:
Heidenberger and Unshelm, 1990, Tierarztl Prax
Hoffman et al, 2013 Plos One
Torres de la Riva, 2013, Plos One

Kép forrása

* UPDATE: Sz.D felhívta a figyelmemet, hogy a hatás akár amiatt is lehet, mert két évtized alatt (a cikk adatai 1984 és 2004 közötti időszakból származnak) párhuzamosan javult az állatorvosi ellátás és növekedett az ivartalanított kutyák száma. Mivel az ivartalanított kutyák cikkbéli aránya (56%) jelentősen elmarad az USA jelenlegi átlagától (kb 80%), feltehetően tényleg a '80-as évek alacsony aránya húzza le az átlagot. Márpedig ha az ivaros kutyák jellemzően a '80-as évekből származnak, az ivartalanítottak pedig a '90-esek végéről, akkor lehet, hogy az orvosi ellátás javulása és nem az ivartalanítás miatt növekedett az élettartamuk.

Kutyapisi

Azt mindenki tudja, hogy a kanok többet jelölgetnek, mint a szukák, és azt is, hogy a tüzelésnél milyen nagy a vizelet reklámértéke. De azért maradt még bőven felfedeznivaló ezen a területen. Például ki fogadott volna arra, hogy a kanok ugyanolyan gyakran jelölik felül az ismerőseik vizeletét, mint az idegenekét? Vagy azt, hogy a kanok jobban szeretnek a szukák pisijére jelölni, mint nembéli társaikéra? Esetleg azt, hogy a faroktartásból (ami a szerzők szerint jól jelzi a kutya szociális státuszát) megjósolható, felüljelöli-e más vizeletét a kutya (ha magasan hordja a farkát, akkor valószínűleg igen)? Lisberg és Snowdon 48 labrador vizsgálatával nem csak ezekre a kérdésekre talált választ, hanem még azt is kiderítette, hogy az ivartalanításnak jószerivel semmi hatása nincs a jelölési viselkedésre. Az eredményekhez hozzáfűzték, hogy véleményük szerint a felüljelölgetés a rivalizálás eszköze, és minél feljebb szeretne valaki kerülni a csoportban, annál többet jelöl.   

Kutya Szövetség, 2011/05

The other end of the leash