2014. január 30.

Beltenyésztés


Meg kell-e menteni a kipusztulás felé sodródó, a beltenyésztéstől genetikailag leromlott farkasokat? Telepítsenek-e be a területükre vérfrissítés céljából idegen egyedeket vagy hagyják a populációt kipusztulni, visszaállítva ezzel a spontán betelepülésük előtti állapotot? És sok más sztori (hosszú írás). 
Nagyon érdekes, lírai és mégis pontos, gyönyörűen illusztrált cikk. 

A beltenyésztettség nem csak a farkasnál (szabadon és fogságban élőknél egyaránt), hanem a kutyafajtáknál is súlyos betegségeket okozhat. Különösen tenyésztőknek érdemes átfutni ezt a szabadon elérhető (open access) tanulmányt, amiben 26, svéd fajtánál vizsgálták meg, hogy a fajta egészsége kapcsolatban van-e a beltenyésztettségével, és úgy találták, hogy nem. 1 000-50 000 kutya képviselt 1-1 fajtát. Ugyan valamennyi fajta beltenyésztett volt, de a farkashoz hasonló felépítésű kutyák mégis egészségesebbnek bizonyultak, mint a szélsőségesen nagy vagy kistermetű, illetve tömpe orrú ebek.

2014. január 27.

szag, fóka, hám

Felismerjük-e a saját kutyánk szagát? Igen: 26-ból 23 gazda helyesen tippelte meg, hogy két kutyaszagú takaró közül melyiken hevert a saját kedvence. Stanley Coren is ír erről a Canine Corner-ben.

A kutyákat évszázadokon át használták fókavadászatra - most ugyanez a képességük a fókák és a jegesmedvék védelmét szolgálja Alaszkában. Az olajkitermelők tevékenysége nem érintheti a két emlős élőhelyét, aminek beazonosításában képzett kutyák segítenek. Archív rajzokkal, fotókkal illusztrált, alapos cikk, jogszabályokkal.

Hámokról: nyolc vakvezető kutya hámjára nyomásérzékelőket helyeztek - kiderült, hogy a mellkas jobb alsó részére munka közben folyamatosan nagy - a testsúly 10%-ának megfelelő - nyomás nehezedik. A kutyák számára a rugalmas (teleszkópos) hámok kényelmesebbek, mint a merevek, de mivel nem ismert, hogy hosszú távon okoz-e problémát a merev hám, megválni tőlük egyelőre korai lenne.

2014. január 24.

A GPS megmutatja, kié a vezető szerep

GPS-szel határozták meg magyar kutatók, milyen kutya vezeti együtt élő családi kutyák falkáját a mindennapi séták során. A vezető szerep kapcsolatban áll a kutya egyedi jellemzőivel: leggyakrabban idősebb, képezhetőbb, agresszívabb, dominánsabb egyedeket követnek társaik.
A kutatókat elsősorban az érdekelte, hogyan hoz közös döntést mozgásának irányáról egy állatcsoport. Ilyenkor azé az állaté a vezető szerep, amelyiket a többiek követnek. Lehet, hogy azért, mert speciális tudása van valamiről, például egy táplálékforrás helyéről.  Előfordulhat, hogy azért kerül egy állat az élre, mert ő a legmotiváltabb, például a legszomjasabb, miközben az itató felé haladnak, a többieknek nem olyan sürgős, de nem szeretnének leszakadni a csoporttól. Találtak már összefüggést a személyiség és a vezető szerep között is. Tüskés pikók közül például általában a legmerészebb hal úszik a csapat élén. Néhány fajnál, például a gorilláknál a domináns egyed, az ezüsthátú hím a mozgás vezetője. A csoport akkor indul el, ha ő úgy dönt, és arra megy, amerre ő szeretné - magyarázta Kubinyi Enikő, az MTA-ELTE Összehasonlító Etológiai Kutatócsoport munkatársa, a PLOS Computational Biology szaklapban megjelent tanulmány egyik szerzője.
Domináns egyednek azt tekintették a kutatók, amelyik rendszeresen győztesen kerül ki a küzdelemmel kapcsolatos páros interakciókból - ehhez nem szükséges a harc, elég az is, ha a másik behódol. A domináns státuszt hétköznapi helyzeteket felsoroló kérdőíves módszerrel vizsgálták. A dominancia-kérdőív négy kérdésből áll: két adott kutya közül melyik ugat hamarabb vagy többet, ha idegen jön a házhoz; melyik eszik hamarabb, ha egyszerre kapnak enni; verekedéseknél melyik győz; és melyik nyalogatja gyakrabban a másik száját (ez a behódolás, alávetettség egyik jele). A gazda emellett még egy kérdőívet kitöltött a kutyájáról. Ez a következő személyiségjegyeket vizsgálta: félénkség, agresszió emberek iránt, agresszió állatok iránt, aktivitás/ingerlékenység, képezhetőség. A két kérdőív eredményét a séták során a GPS-ek által gyűjtött 800 000 adatpont alapján kiszámolt vezető-követő kapcsolatokkal vetették össze.
A kutatást Vicsek Tamás akadémikus, az MTA-ELTE Statisztikus és Biológiai Fizikai Kutatócsoportjának vezetője kezdeményezte. Miután a kutatócsoportja kidolgozott egy módszert repülő galambok mozgásának követésére, és feltárták, hogy mely madarak vezetik a rajt, kíváncsi volt rá, hogy a csoportban élő emlősöknél mi határozza meg a mozgás dinamikáját. A kutyák vizsgálatánál ugyanazokat a 14g-os, nagy felbontású saját fejlesztésű GPS készülékeket használták, mint a galamboknál. 
"Ugyan sokan tartanak több kutyát, mégsem tudunk szinte semmit arról, hogy a sétáltatások során a kutyák egymástól függetlenül mozognak-e és csak a gazdához igazodnak, vagy van köztük valamilyen interakció. Ha van, akkor kik kezdeményezik általában a fordulásokat, és kik azok, akik főként csak átveszik az irányváltásokat? Milyen tényezők alakítják, hogy egy kutya inkább vezető vagy követő lesz?" - vetette fel Kubinyi Enikő, az MTA-ELTE Összehasonlító Etológiai Kutatócsoport munkatársa.
Elmondta: a kutatásban a Vizslatúrákon megismert Balázs Hedvig, a Csipkéskúti Kennel vezetőjének öt vizsláját és egy keverék kutyáját vizsgálták 14 séta során. Úgy találták, mozgásuk bizonyos sajátosságai - például a futási sebesség és a gazdától való távolság - jellemzők az egyes kutyákra. Emellett ún. iránykorrelációs elemzést végeztek, amely megmutatja, hogy az egyedek milyen arányban veszik át társuk irányváltási döntéseit. A jelenleg a University of Oxfordon kutató Nagy Máté által koordinált elemzéssel a kutatók meghatározták a kutyák közötti vezető-követő kapcsolatokat.
"A kapott hálózat összefüggésben állt a dominancia-hierarchia hálózattal” - magyarázta a kutató. A legdominánsabb kutya, tehát az, amelyik hangosabb a többinél, rendszeresen nyer az összetűzésekben, és akinek behódolnak a többiek, kiemelt szerepet kap a séták során is: ő az, akit a leggyakrabban követnek társaik. Ez a kutya a tenyészet egy jól képzett és számos szépségversenyt nyert szukája.
De nem csak a domináns státusz állt összefüggésben a séta során mért vezető-követő kapcsolatokkal, hanem a személyiség is. A mások által követett kutyák jellemzően idősebbek, képezhetőbbek, kontrollálhatóbbak és agresszívabbak voltak, mint a követők.

A vizsgált kutyacsoportban tehát a dominanciasorrend és bizonyos személyiségjegyek is kapcsolatban álltak a csoportos mozgás során betöltött vezető szereppel. „Ez természetesen nem jelenti azt, hogy más kutyacsoportokban is ugyanez az összefüggés, hiszen a fajta, a kiképzés és más faktorok jelentősen befolyásolják a viselkedést és ezen keresztül a csoportstruktúrát. A mostani vizsgálatunkban az az igazán izgalmas, hogy sikerült egy korábban csak madaraknál használt módszert kutyák kutatására alkalmazni. Ráadásul most már jó minőségű GPS-ek érhetők el kereskedelmi forgalomban is, ezért bízunk benne, hogy kutatásunk alapján a gazdák is kedvet kapnak önálló vizsgálatokhoz. Ehhez nagyon szívesen segítséget nyújtunk." fűzte hozzá Kubinyi Enikő.


a kutya, 2014/02
Balázs Hedvig és kutyái, csipkeskuti.hu


A Magyar Etológiai Társaság 2013-as konferenciájának összefoglalója: 

2014. január 22.

100 kutyafajta népszerűsége 80 év alatt

Az Amerikai Kennel Klub adatai alapján Stefano Ghirlanda grafikonokon ábrázolta 100 kutyafajta számának alakulását 1926 és 2005 között. Sok fajta népszerűsége hirtelen megnő, és azután visszaesik (például a boxeré és a bernáthegyié). A csau-csau-nak két csúcsa is volt. Néhány fajta (labrador, yorkshire, bullmasttiff) folyamatosan növelte népszerűségét. a német juhászé viszont jelentősen csökkent. Az eredeti ábra pdf-ben letölthető innen.

szagazonosítás, szeparációs szorongás, fejforma


Csövek korróziójának jelzésére használnak kutyákat egy gázfeldolgozó üzemben - a kutyák képzéséről és eredményességéről jelent meg egy holland-norvég-német tanulmány.
Schoon et al., 2014. AABS

80 fajtából ötben eltért a fej hossza, 10-ben a szélessége, 2-ben a a hossz és szélesség aránya (cephalic index) kanok és szukák között. Előbbiek nem meglepőek, mert a kanok általában nagyobbak a szukáknál, de utóbbi lehet, hogy egészségi vagy viselkedési következményekkel is együtt jár.
Carrasco et al., 2014. J VET BEHAV

133 örökbefogadó gazdát két csoportba osztottak, és egyik felüket rövid tanácsadásban részesítettek arról, hogyan előzhetik meg a kutyák szeparációs szorongását. A tanácsadásnak nem mutatkozott hatása - mindkét csoportnál ugyanolyan arányban jelentek meg szorongó kutyák. A szeparációs szorongásban szenvedő kutyáknál az sem számít, hogy együtt élnek-e más kutyákkal.
Herron et al., 2014. J VET BEHAV 

Tudnivalók a kortizolszint méréséről: Dog Zombie blogbejegyzése.

a szociális viselkedés genetikai háttere

Az elterjedt nevén szeretethormonként ismert oxitocin receptorának génváltozatai és a kutyák emberek felé mutatott szociális viselkedésének kapcsolatáról szól a Családi Kutya Program idei második tudományos közleménye, ami a PLoS One-ban jelent meg január 15-én. Egy adott változatot hordozó kutyák a viselkedéstesztünkben jellemzően barátságosabbak voltak a kísérletvezetővel, és jobban keresték a gazda közelségét.
A Mindennapi Pszichológiába írtam a kutatásról hosszabban, megjelenés után felteszem majd a blogra.

Sajtóhírek:

kutya- és emberhangok összehasonlítása

Hasonló szabályszerűségek szerint ítéljük meg az emberek és a kutyák érzelemkifejező hangjait - erre jutottak Faragó Tamás és munkatársai a Családi Kutya Program idei első közleményében, ami a Biology Lettersben jelent meg. Tamás így foglalja össze cikk tartalmát a csoport facebook oldalán: "Ha az ember különféle kutyahangokat hall, ugyanazok a hangtani jellemzők befolyásolják, hogy pozitív vagy negatív érzelmet, alacsony vagy magas izgatottságot tulajdonít a kutyának, mint mikor emberi érzelemkifejező hangokat (sírás, nevetés, stb) hall, és azok alapján tulajdonít érzelmet a másik embernek. Minél rövidebb hangocskákból áll egy hang annál pozitívabbnak érezzük, és minél magasabb annál intenzívebbnek függetlenül attól, hogy kutya vagy ember hangot hallunk."

Én a Mindennapi Pszichológia számára írtam erről egy tudósítást, ami megjelenés után felkerül a blogra. 

sok farkas medvét győz

Nagyon népszerűek voltak tegnap Halpern Bálint biológus, LIFE programvezető képei, amiket a Veresegyházi Medveotthonban fotózott 2014. január közepén, úgyhogy felteszem a többit is. Fogságban tartott farkasok és medvék együttéléséről ajánlom Koene és munkatársai 2002-es tanulmányát az Ursus című lapból (előfizetés szükséges). A képeken látható agonisztikus interakciókról (vagyis küzdelemmel, harccal kapcsolatos szociális viselkedésről), olykor súlyos harapásokról ők is írnak (bár a játék gyakoribb, és a farkasok vélhetően ezt az akciót is mókának tekintették). Hozzáteszik, hogy az általuk vizsgált holland csapatban az efféle bunyók miatt elhalálozás egyik fajnál sem fordult elő.




2014. január 21.

melyik fajta követi legjobban a mutatást?

Border collie-k, airedale terrierek és anatóliai juhászkutyák teljesítményét vetették össze amerikai kutatók egy egyszerű feladatban: a kutyáknak két edény közül azt kellett választaniuk, amire a kísérletvezető rámutatott. Legjobban a border collie-k, legrosszabbul az anatóliaiak teljesítettek, aminek a kutatók szerint az az oka, hogy a bordereket a vadászat egyes viselkedési elemeinek eltúlzására, a pásztorkutyákat viszont teljes gátlására szelektálták. Úgy gondolják, az airdale a "vad", szelektálatlan típust jeleníti meg ebből a szempontból.

Forrás: Udell et al 2014., Animal Behaviour


***
A Kutyaetológia facebook csoportban a poszt kapcsán felmerült, mi lehet a különbség a mutatási tesztben sikeres borderek és a (fenti kutatásban nem vizsgált) magyar terelőkutyák stílusa között. Az alábbi bejegyzés érkezett a Kondacsipkedő Pumik tenyészet vezetőjétől, Menyhárt Krisztinától.

"Én sokat dolgozom magyar fajtákkal, korábban évekig borderes csapatba jártam terelni, volt szerencsém az ő munkastílusukat is figyelni. És természetesen a kelpie munkastílusát és a francia pásztorokéit is.
Két nagy csoportot látok: a border és a kelpie stílusa, illetve az egyéb terelő fajták stílusa.

pozitív vs negatív megerősítés

Francia kutatók pozitív megerősítéssel képzett kutyákat hasonlítottak össze olyan kutyákkal, amiket negatív megerősítést alkalmazó iskolákban tanítottak. Egyebek mellett az "ül" parancsra adott válaszreakciókat vetették össze. A negatív megerősítéses csoportban gyakoribbak voltak a stressz jelei, és a kutyák kevésbé figyeltek a gazdára.

Deldalle és Daunet, 2014. J Vet Behav

Bővebben a CAP blogban:
Dog Training, Animal Welfare, and the Human-Canine Relationship


végzetes babéziózis a veresi farkasoknál

Fotó: Halpern Bálint
Két kan szürke farkast holtan találtak 2002 szeptemberében a Veresegyházi Medveotthonban. A boncolás és a laboratóriumi vizsgálat eredményei szerint Babesia canis fertőzés miatt pusztultak el.

A babéziózis főleg kullancsok által terjesztett, egysejtű parazita által okozott betegség. A vizsgálat eredményeit Erdélyi Károly és munkatársai január 17-én publikálták az Elsevier egyik állatorvosi lapjában.

2014. január 20.

Dodo-projekt

Elindult a Dodo-projekt: egy közösség, amely állat-ember kapcsolattal, állatvédelemmel, érdekes kutatásokkal foglalkozik. Julie Hecht, az Etológia Tanszék korábbi vendégkutatója is részt vett a a január 13-ai találkozójukon, ahol a kutyák "bűntudtáról" adott elő.

ételaverzió

Kondícionált ételaverzió - a Mus Musculus álnévbe burkolódzó kutató blogjában elmeséli, hogyan mentett meg az éhenhalástól egy kutyát, amelyik a rákkezelés utóhatásaként nem volt hajlandó táplálkozni többé, pontosabban nem ette meg azt a tápot, amivel gazdája a kezeléssel járó émelygés idején kínálta. A történet abból indul, hogy tízévesen véletlenül megmérgezte két saját kutyáját romlott étellel. A múló rosszullétből felépülő kutyák attól fogva nem ették meg azt az ételt. Humán kutatást is talált referenciaként: a rák miatt kezelt gyereknél cukorkákkal próbálják megelőzni az ételaverziót.


A háziasítás dinamikus története

Megjelent referált (szakemberek által bírált) verzióban is a PLoS Genetics-ben a cikk (Marx Péter személyében magyar illetőségű szerzővel), amit 2013-ban az arXive-on publikáltak először. Itt írtam róla hosszabban. A lényeg az, hogy sejtmag-vizsgálatok alapján a kutyák és farkasok ága 11-16 000, de akár 34 000 éve válhatott el egymástól, utána viszont még hosszú időn át kereszteződhettek. A közös ős pedig mára kihalt.
A kutyák bizonyosan nem a letelepedés, a mezőgazdaság kialakulásával jelentek meg (vagyis nem a falvak körül felhalmozódott szemét vonzotta őket), hanem már a vadászó-gyűjtögető csoportokat is kísérték.
Emellett megvizsgálták a keményítő bontásával kapcsolatos amiláz gént (AMY2B) (részletesebben lásd itt). A dingókban és a huskykban a farkaséhoz hasonlított a gén, ami arra utal, hogy a háziasítás kezdetén a kutyák húsban gazdagabb táplálékon éltek, mint ma. 

Forrás.
Freedman et al., 2014. PLoS Genetics

Lásd még:
The Mystery of the Missing Wolf
Hol van a kutya elásva? ÉT-Etológia 2013/50-51

Kép: flickr


sakálok

Magyarországon egyre több az aranysakál, holott csak a 90-es években kezdtek visszatelepedni hazánkba. Izraelben évente több mint ezret irtanak ki. Nem tudom, miért lett ebből nálunk hír (itt is legalább ennyit lőnek ki évente), de a tendencia, a sakálok elleni hangulatkeltés, figyelemreméltó. "a sakálok veszélyesek lehetnek mind a háziállatokra, mind az emberre: néhány hónapja egy kibucban egy veszettség jeleit mutató állat megtámadott két embert." A vadászok úgy tűnik, nem örülnek a sakáloknak (ez a Cinknek is szembeötlő), noha van példa objektívebb, táplálékvizsgálatokon alapuló megközelítésre is. 
A sakál hibridizálódhat a kutyával - kíváncsi vagyok, hogy a faj elterjedésével ez mennyire válik gyakorivá. Felmerült, hogy a nemrég terítékre került fehér jószág is kutyahibrid. Sakál-kutya hibrideket egyébként állítólag szagkereső munkára is használnak orosz repülőtereken. Részletek és kép az Oroszok blog cikkéből (tudományos publikációt nem találtam):
"Szulimov ekképp jellemezte keverékét: >>Kutyáimban ötvöződnek az akár -70 Celsius fokig munkaképes sarkköri szarvashajtó kutyák és a +40 Celsius fokot is könnyen elviselő sakálok képességei.<< (...) A sakál szimata minden kutyáénál kifinomultabb, viszont nem szenvedheti az embert, mondhatni antropofób, s ami még inkább nehezíti a helyzetet tenyésztésnél: monogám. (...) A tenyésztés során olyan szívós egyedek is születtek, hogy egy alkalommal, szökésre adva a fejét, az egyik kutya kiugrott az ötödik (!) emeleti ablakon, majd földet érve sértetlenül állt odébb. Olyan esetről is beszámoltak, mikor egyikük egy két méter magas kerítésre felugorván, már-már macskához illő elegáns mozdulatsorral libbent végig a kerítés peremén". "A nőstény sakálok könnyen elfogadták a kan hajtókutyákat, viszont a hímek rá se néztek a nem fajtájukba tartozó nőstény ebekre" "Az egyszer keresztezett egyedek nehezen taníthatónak tűntek, így újból kutyával keresztezték őket, hogy a sakállakkal csak negyed részben álljon fel rokoni viszony. Az így született ebek rendkívül mozgékonyak, tanulékonyak voltak és kiváló szaglással rendelkeztek. Őket nevezték el Szulimov-kutyáknak. Ma már több alfajtájuk is létezik."
Kutyaetológia facebook csoport posztjai nyomán

2014. január 18.

Kutyaetológia konferencia

„Egy szokatlan köszönetnyilvánítással szeretném befejezni az előadásomat: Önöknek köszönhetjük, hogy nem kell laboratóriumban tartanunk az állatokat”. Pongrácz Péter, az ELTE Etológia Tanszék kutatójának mondatai az ELTE Lágymányosi tömbjében hangzottak el 2013. november 23-án, a hallgatók soraiban pedig kutyagazdák ültek.

A jövőre huszadik évfordulóját ünneplő Családi Kutya Program legnagyobb támogatói kétségtelenül a gazdák, akik mindvégig önként, ellenszolgáltatás nélkül vettek részt kutyáikkal a viselkedéstesztjeinkben. A kísérletekből írt szakcikkek viszont gyakran csak évekkel később jelennek meg, az angol szakszöveget kevesen értik, ezért a résztvevők sokszor nem is értesültek róla, hogy mi lett a végeredménye a közreműködésükkel zajlott teszteknek. Ezért - az MTA Magyar Tudomány Ünnepe sorozatán belül - konferenciát szerveztünk, ahol magyarul, ingyenesen és közérthetően ismerkedhetett meg bárki az utóbbi egy évben megjelent publikációinkkal.

Több ezer gazdával találkoztunk az elmúlt évek során, így nem gondoltuk, hogy a padok üresen tátonganak majd, de a program meghirdetését követő érdeklődés mégis meglepett bennünket. Másfél nap alatt betelt a kétszáz férőhely, Kolozsvárról, Marosvásárhelyről és a Vajdaságból is jelentkeztek érdeklődők.

Sokan várták Csányi Vilmos nyitóelőadását, aki amellett, hogy elmondta, miért érdemes kutyaviselkedést kutatni, magával hozta pumi-husky hibrid kiskutyáját is, Jankát. A professzor úr évek óta tervezte, hogy előző kutyáját, Jeromost, teljesen hasonló hibriddel pótolja. Várakozásai maximálisan beigazolódtak – mesélte - Janka ugyanolyan eleven, makacs és önfejű, mint híres elődje volt, vagyis igazolja, hogy a két fajta keresztezéséből születő hibridek tulajdonságaikban felülmúlják a szülőket. Ezt el kell hinnünk a professzor úrnak – amit mi láttunk, az egy elbűvölő, bátor kiskutya volt, aki boldogan gyűjtötte be a rengeteg simogatást.

Miklósi Ádám nagy sikert aratott látványos videóival, amiken a kutyák leutánozták gazdáik különböző akcióit, és megdöbbentő, de akár tíz perc múltán is felidézték, mit kellene tenniük. Topál József arról beszélt, hogy az orrsprayben beadott oxitocin hormon nem csak az emberekben, de kutyákban is növeli a bizalmat mások iránt. Fontos és érzékeny témát boncolgatott Kis Anna, aki az Illatos útra bekerülő kutyák agresszióját vizsgálta. Legfontosabb megállapítása, hogy az agresszió eleinte, az első napokban még nem mutatkozik meg, mert az erős stressz elnyomja az agresszív megnyilvánulásokat. Ugyanakkor stabil viselkedésjegyről van szó, tehát amint a kutya megszokja az új környezetet, kiderül, hogy hajlamos-e az agresszióra. Erre érdemes odafigyelni a menhelyeken, mert befogadás után, az új családjában a hajlam ismét jelentkezik majd és komoly gondokat okozhat. Péter András nagyon szórakoztató előadásban fejtegette, hogy van-e piaci lehetőség a kutyáknak gyártott televíziókban – vagyis mit észlelnek a kutyák a projektorral kivetített képekből. Kiderült, hogy a kutyák odafigyelnek a vetített képre és táplálékkereső helyzetben hasznosítani is tudják a látottakat, de a bonyolultabb feladatok megoldásához egy kis tréning sem árt. Andics Attila arról mutatott videót, hogyan bújik be egy kutya boldogan a borzasztóan zajos fMRI készülékbe, és várja moccanatlanul 8 percen át, hogy éber állapotú agyműködését vizsgálják. Persze hónapokon át tartó kiképzés előz meg egy ilyen akciót. A napot Gácsi Márta zárta, aki kutyák és farkasok viselkedését hasonlította össze „mintha”-játékokban. Felvételei nagyon meggyőzően illusztrálták, hogy a kutyák remekül tudnak „ezt neked adom, vigyázz rá, és én most úgy csinálok, mintha elvenném”-játékot játszani. Látványosan, ugatva őrzik a tárgyat a feléjük nyúló kéztől, közben véletlenül sem harapnak. Amikor a játékvezető lefújja a játékot, azonnal átváltanak barátságos üzemmódba, volt olyan kutya, amelyik odavitte a korábbi „tolvaj”-hoz az addig „féltve őrzött” tárgyat. Farkasokban viszont nyoma sincs ennek a szociális rugalmasságnak. Némelyikük barátságosan viselkedett a helyzetben és nem törődött a tárggyal, más viszont úgy rákapott, hogy még a nevelője sem tudta elvenni tőle. (KE)

Élet és Tudomány 2013/50

A konferencián 12 kutató adott elő, robotikáról, automatizált viselkedésmérésről, vokalizációról és genetikáról is szó esett. Az előadásokat on-line, élőben közvetítettük, de továbbra is elérhetők ezen a linken:https://new.livestream.com/fotoklikk/cskpkonferencia.

Honlap: http://kutyakutatas.blogspot.hu/p/konferencia.html

Fotók: https://www.facebook.com/media/set/?set=a.239456542879238.1073741831.222519371239622&type=1

2014. január 16.

eszközhasználat

Hol van az már, amikor azt hittük, csak az emberek használnak eszközöket! Ma már tudjuk, hogy még a rovarok közt is akadnak eszközhasználók. Meg kell-e lepődnünk, amikor azt látjuk, hogy széket tol a konyhapulthoz egy innovatív beagle (1:10-től)?

2012-ben tudományos publikáció jelent meg egy kennelben tartott dingóról, aki lényegében ugyanezt találta fel (0:30-tól).


Kutyaetológia facebook csoport posztjai nyomán

2014. január 10.

A kutya-ember kommunikáció

Részletek Topál József az MTA doktora címre benyújtott értekezésének téziseiből. Harmadik rész. 
FOTOLIA

Első rész: Kutya- és farkaskölykök szociális viselkedése
Második rész: A kutya és az ember összehangolódása - szinkronizáció

Az ebben a témakörben elvégzett vizsgálatok célja összességében az volt, hogy belátást nyújtson a kutya kommunikációs készségeinek funkcionálisan csecsemő- illetve kisgyermek-szerű megnyilvánulásaiba. Az itt bemutatott eredmények több vonatkozásban is megerősítik azt az elképzelést miszerint a kutya egy evolúciósan arra „előkészített” faj, hogy tanuljon az emberi kommunikációs jelzésekről, ennek segítségével értelmezze az emberi viselkedést és abból számára fontos információkat következtessen ki. Úgy tűnik, hogy függetlenül az e teljesítményekben ténylegesen közreműködő kognitív képességektől, a kutyák valóban sok szempontból funkcionálisan csecsemő- illetve kisgyerek-szerű módon teljesítenek. Fontos azonban hangsúlyoznunk, hogy habár a kutya látszólag megérti az emberrel való interakciók kommunikációs természetét, ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy reprezentálnának vagy elsajátítanának bármit is partnerük mentális állapotából, vagy akárcsak megértenék, hogy az ember belső szándékoktól vezérelve cselekszik.

A kulturális tudás átadását szolgáló emberi kommunikációs viselkedés olyan komplex módon szervezett, lépésről lépésre felépített tevékenységnek tekinthető, mely fajunk konstrukciós képességeinek egyik fő megnyilvánulási területe. Ennek jellegzetessége, hogy az ismeretet megosztó fél nem pusztán a megosztani kívánt tudást jeleníti meg, hanem azt olyan kommunikációs jelzésekkel kíséri, amely a közlési szándék kifejezése (osztenzió) mellett ráutaló (referenciális) jelzésekkel emeli ki az elsajátítandó ismeret lényeges és általánosítható momentumait. Fontos jellemzője az efféle kommunikatív tudás-átadásnak, hogy a tapasztalt „tanító” aktívan vezeti partnerét azzal, hogy szelektív módon jeleníti meg saját tárgyi tudásának azon elemeit, melyeket a naiv megfigyelőnek érdemes elsajátítania anélkül, hogy ezen elemek ok-okozati összefüggéseit a „tanuló” feltétlenül megértené. Ez az interaktív kommunikáción alapuló szociális tanulási mechanizmus a természetes pedagógia (Csibra és Gergely 2009), melyben recipiensként (a „tanuló” szerepében) már a preverbális csecsemő is kompetens módon képes részt venni, hiszen a közlési szándék kifejezésére és a referenciális jelzésekre már néhány hónapos korban releváns módon reagál.
A konstrukciós képességek kutya és ember közötti funkcionális analógiáit keresve kísérleteinkben a kutya-ember kommunikatív interakciók elemzésére fókuszálva elsősorban a felnőtt-csecsemő és a kutya-ember kommunikáció párhuzamait kerestük, illetve olyan feladathelyzetekben is elemeztük a kutyák és kisgyerekek viselkedését ahol a sikeres megoldáshoz a partner mentális állapotát (ismerethiány) kellett felismerni és annak megfelelően alakítani viselkedésüket.

Eredmények

2014. január 3.

A kutyám is annyira szeret engem, mint én őt?

Az már régóta ismert jelenség, hogy kutyák és gazdáik között szoros kapcsolat van. A kutya számos helyzetben nyújthat érzelmi támaszt gazdájának, valamint a gazda is biztonságot nyújt kutyája számára. Az már bizonyított, hogy a gazda személyisége összefüggésben áll a kutyával való kapcsolatával, de olyan kísérletet eddig még nem végeztek, ahol mindkét fél, kutya és gazda szempontjából is vizsgálták volna a kapcsolat erősségét. Svéd és dán kutatók megvizsgálták, hogy a kutya viselkedése tükrözi-e gazda értékelését kettőjük kapcsolatáról. A gazdák egy kérdőívet töltöttek ki, míg a kutyák viselkedését az ún. Idegen Helyzet Tesztben figyelték meg. Ezt a pszichológiából átvett tesztet gyakran használják a kutyák gazdához való kötődésének mérésére. A kísérlet több részből áll, melyek során a kutya vagy teljesen egyedül van a kísérleti szobában, vagy egy számára ismeretlen emberrel vagy pedig a gazdájával van. A kutyák a gazda hiányában általában az ajtóban állnak vagy az ajtó felé néznek, kevesebbet játszanak és kevesebb felderítő viselkedést mutatnak. A gazda jelenlétében bátrabban néznek körül a szobában, többet játszanak, valamint intenzívebben üdvözlik a visszatérő gazdát, mint az ismeretlen személyt. A kutatók azt vizsgálták, hogy a kutyák viselkedése mennyire tér el a gazda, illetve az ismeretlen személy jelenlétében, valamint hogy ez a különbség összefügg-e a gazda értékelésével. A legtöbb vizsgált változó között nem találtak összefüggést. Az egyetlen összefüggés – ami egyáltalán nem meglepő – az, hogy azok a kutyák, akikkel sokat foglalkozik a gazdájuk, több fizikai kapcsolatot (pl. simogatás) kezdeményeznek és kevesebbet játszanak egyedül, a gazda nélkül. A vizsgálat sem bizonyítani, sem cáfolni nem tudta azt, hogy a gazda kutyához fűződő viszonya tükröződik a kutya viselkedésében.

Sümegi Zsófia