2017. február 24.

Az empatikusabb emberek empatikusabbnak látják a kutyájukat is

A kutatásban használt fotók
Egy új magyar kutatás alapján az empatikusabb emberek intenzívebben reagálnak egy kölyökkutya látványára, és úgy értékelik, hogy a saját kutyájuk az ember és más kutyák érzelmeire is fogékony. De nem biztos, hogy az értékelésük teljesen helytálló, mert ők sokkal inkább gyerekként tekintenek a kutyákra, mint a kevésbé empatikus gazdák.

A gazdák számára egyértelmű, hogy a kutyájuk észreveszi az érzéseiket és adekvát módon reagál rájuk. Ha a gazda szomorúan üldögél, a kutya az ölébe teszi a fejét, nagy szemekkel nézi az arcát, simogatásért böködi a kezét. Ha gazdája nevet, felugrik rá, csóvál, látszik, ő sem akar az örömből kimaradni, akár még vakkant is, szélesre húzza a száját, szinte mosolyog. Humán vizsgálatoktól eltérően a kutyák belső állapotáról nehezen tudunk információt gyűjteni, nem tudhatjuk, hogy azt érzik-e, amit mi, vagy pedig megtanultak megfelelően reagálni az egyes helyzetekben. Például ha dühösek vagyunk, kutyánk fülét-farkát behúzva eloldalog, de ekkor a kutyánkat rendszerint nem a lelkifurdalás önti el, csupán megtanulta, hogy ez az a válasz az adott helyzetben, ami legkevesebbé jár negatív következménnyel számára. Nehéz a kutyák érzelmeit vizsgálni és egy fokkal nehezebb azt, hogy képesek-e empátiára vagyis átveszik-e mások érzelmeit. Kísérletes helyzetben ezt még nem sikerült meggyőzően igazolni. Amikor egy ember eljátssza azt, hogy egy összecsukható szék becsípi az ujját, vagy úgy tesz, mintha sírna, akkor nem meglepő, ha a kutyák furcsán reagálnak, hiszen egyrészt sokan észreveszik, hogy a helyzet nem valós (kevés az a gazda, aki színésznek állhatna), másrészt kamerák előtt, laboratóriumban nehezebb érzelmileg szinkronizálódni, mint ismerős helyen.

A viselkedésteszteken kívül azonban van más lehetőség is a vizsgálatra: megkérdezhetjük a gazdákat arról, hogyan szokott a kutyájuk viselkedni bizonyos helyzetekben. A kérdőíves tesztek ellen sokszor felhozzák, hogy szubjektívek, de sok vizsgálat bebizonyította már, hogy jól használhatók átfogó viselkedési jegyek vizsgálatánál, és megbízhatók, például egy ismerős is hasonló értékelést ad egy személyről, mint az illető saját magáról.

„Egy kérdőívnek nem csak a megbízhatósága, hanem az érvényessége is fontos szempont. Vajon tényleg azt méri-e, amit szeretnénk? Ha az a kérdés, hogy a kutya hogyan reagál érzelmekre, akkor jó támpontot adhat az, hogy a gazdája empátiájához viszonyítunk. Miért? Mert az empátia a személyiség együttműködés nevű dimenziójának egyik eleme, és korábbi vizsgálatokból ismert, hogy a kutya és a gazdája együttműködés személyiségdimenziója nagyon hasonló, tehát hasonló bizalommal, barátságossággal közelednek a gazdák embertársaik felé csak úgy, mint kutyájuk más kutyák felé vagy épp mogorvaságukban, bizalmatlanságukban hasonlítanak. Ezek alapján összeállítottunk egy olyan egyedülálló kérdőívet, amelyben a gazda empátiájához viszonyítottuk azt, hogy a kutya hogyan reagál a gazda érzelmeire vagy más kutyák viselkedésére. Pozitív összefüggés arra utal, hogy a kutyákra összeállított kérdőív érvényes, valóban egy olyan személyiségjegyet mérhet, ami összefüggésbe hozható az empátiával.” – mondja Dr. Kubinyi Enikő, az ELTE Etológia Tanszékének tudományos főmunkatársa.

De emellett felmerül még pár izgalmas kérdés. Több kutatás szerint az úgynevezett ragadós ásítás és az empátia összefügg: minél empatikusabb valaki, annál könnyebben ásítozni kezd, ha mellette ásítanak, de sokszor még az is elég, hogy ásításról olvas. Néhány vizsgálat alátámasztotta már, hogy a kutyáknál is megjelenik a ragadós ásítás jelensége, így joggal vetődhet fel, vajon az érzelmekre fokozottabban reagáló kutyák hajlamosabbak átvenni mások ásítását?

Szánthó Flóra doktorandusz hallgató, a PloS One folyóiratban megjelent közlemény első szerzője egy további érdekes összefüggésre világít rá: minél empatikusabb valaki, annál "cukibbnak" talál egy állatfotót. Kérdés, hogy más vizsgálati alanyoknál is kimutatható ez az összefüggés? Ez megerősítené az empátia és a kutyák arckifejezéseire adott élénkebb reakció közötti összefüggést.

„Azt is megvizsgáltuk, hogy a gazda kutya iránti attitűdje, és az, hogy mennyire gondol kutyájára gyerekként, milyen kapcsolatban van a gazda és a kutya érzelmi reakciókészségével. Aki szerint a kutyája úgy gondolkodik, mint egy gyerek, akinek a kutyája mindenki másnál fontosabb, aki szerint a kutyájának köszönhető az, hogy valaki szereti őt, vajon milyen válaszokat ad saját empátiája és kutyája érzelmi válaszkészségével kapcsolatban? A kérdőívet nem csak Magyarországon vetettük be, hanem német kutyatartók is hozzáférhettek a lefordított kérdéssorhoz, így kulturális összehasonlításra is lehetőségünk adódott.”

A közel háromezer kitöltött kérdőív eredménye alapján úgy tűnik, azok a kutyák, akiket gazdáik saját érzelmeikre reaktívabbnak értékeltek, azok más kutyák viselkedésére is érzékenyebbeknek tűnnek. Az érzelmileg reaktívabb kutyák gazdái magasabb pontszámot értek el az empátia skálán, vagyis a kutya és gazda személyisége között az empátia vonatkozásában is összefüggés mutatható ki, még ha ez a magyar mintában gyengébb összefüggés is, mint a németben. Viszont mindkét országban az empatikusabb gazdák kevesebb problémáról számoltak be kutyáikkal kapcsolatban, amit magyarázhatunk a jobb elfogadó képességükkel, de elképzelhető hogy empatikusságuknak köszönhetően több figyelmet fordítottak kutyáik nevelésére, szocializálására.

A magyar és a német mintán a főbb összefüggések hasonlóak, annak ellenére, hogy a fordítás torzíthatta a mondatok értelmezését, és a két populáció demográfiai tekintetben jelentősen különbözik. A német válaszadók idősebbek, gyakrabban tartanak keverék kutyát, és a kutyák többsége ivartalanított. Tartási körülményeik között is voltak eltérések, a német gazdák elsősorban lakásban tartották kedvencüket, és többféle kutyaiskolai képzésben is részesültek.
Az idősebb kutyák kevésbé reagálnak gazdáik érzelmeire, amely fontos eredmény lehet az Etológia Tanszéken nemrégiben indult, öregedésssel foglalkozó Szenior Családi Kutya Program vizsgálatai szempontjából is. A várakozásokkal ellentétben viszont a gazdák empátiaszintje nem mutatott összefüggést a gazda korával, sem azzal hogy van-e gyereke, sőt, nemek közötti eltérést sem találtunk, aminek az is oka lehet, hogy a kérdőívet jellemzően nők töltötték ki..

Korábban emlitettük, hogy a kérdőíves kutatások általában megbízható eredményeket adnak. „A vizsgálatunkban azonban szerepelt egy olyan kérdés, amivel a gazda antropomorf attitűdje is felmérhető, vagyis az, hogy mennyire ruházza fel emberszerű tulajdonságokkal a kedvencét. Azt várnánk, hogy ha a gazdák objektívek, akkor az antropomorfizáció szintje független a gazda empátiájától, hiszen attól, mert a kutya adekvátan reagál érzelmekre, még nem szükségszerű, hogy úgy tekintsünk rá, mint egy gyerekre. Mégsem ez történt. Valójában azok a gazdák, akik úgy vélték, hogy a kutyájuk úgy gondolkodik akár egy gyerek, empatikusabbnak értékelték a kutyájukat. Ez az eredmény arra figyelmeztet minket, hogy a kutyák viselkedését mindenképpen meg kellene vizsgálni valós helyzetben is, és az így nyert objektív adatokkal összevetni a gazdák véleményét.” – figyelmeztet Miklósi Ádám professzor, az Etológia Tanszék és az MTA-ELTE Összehasonlító Etológiai Kutatócsoport vezetője.

A kutatás talán legizgalmasabb és a szakirodalomban is leginkább vitatott kérdésében, a ragadós ásítással kapcsolatban a gazdák arról számoltak be, hogyha ásítanak, kutyájuk hajlamos ezt átvenni, sőt a ragadós ásításra fogékonyabb kutyák a gazdák érzelmeire is jobban reagálnak.

Végül, „a mi vizsgálatunk is megerősítette, hogy az empatikusabb gazdák cukibbnak találtak egy kölyökkutyáról készült képet, míg egy felnőtt kutya képével ezt az összefüggést nem tudtuk kimutatni.” – számol be Szánthó Flóra.

A magyar kutatás elsőként használt egy olyan kérdőívet, amivel vizsgálni lehet, hogy a gazdák hogyan vélekednek kutyáik érzelmi reaktivitásáról. Bár az empatikusabb gazdák nagy beleérző képességet tulajdonítanak kedvencüknek, ez adódhat abból is, hogy máshogyan értékelik kutyájuk viselkedését, mint egy kevésbé empatikus személy. Kubinyi Enikő szerint ez azért is valószínű, mert „egy friss finn kutatás arra utal, hogy az empatikusabb emberek gyorsabban, pontosabban és intenzívebben értékelik emberek és kutyák arckifejezéseit is. Tehát nem biztos, hogy az empatikusabb emberek kutyái mások, mint a többieké, inkább arról van szó, hogy ők hamarabb észreveszik a kutyájuk viselkedésében az érzelmekre adott reakciókat”.

Forrás: 
Szánthó, F., Miklósi, Á., Kubinyi, E. 2017. Is your dog empathic? Developing a dog emotional reactivity survey. PLoS ONE, 12: e0170397. doi: 0.1371/journal.pone.0170397
Fotók: Debbie Cornell-Charneski és Jesko Wilke

2017. február 17.

Eutanázia 3. Hogyan zajlik az eutanázia?

 Eutanázia sorozat 3/4

Dr. Czeibert Kálmán írása


A kutya, hozzánk hasonlóan, társas lény. Már a háziasítás előtti őse is falkában élt, a falka szerepét később átvette az ember, a kutya hasznos segítővé, társsá, sőt sokszor családtaggá vált.

Ezt kell szem előtt tartani akkor is, amikor elérkezik az eutanázia ideje. Ritkán történik meg, hogy egy állat békés öregkorban, betegségtől mentesen, végelgyengülésben haljon meg – ezzel pedig nagy felelősséget ró az állattartóra, mert a végső döntést neki kell meghoznia*.

A állatorvossal való párbeszéd elengedhetetlen, hiszen ő tudja megállapítani azt, hogy van-e még lehetőség az állat életének meghosszabbítására, anélkül, hogy az további szenvedést okozna.

Az állatorvosok számára külön szakmai irányelvek és egyéni protokollok léteznek, amiket saját belátásuk alapján alkalmazhatnak az eutanázia során (a hatályos jogszabályokat mindig betartva) annak érdekében, hogy ezt az érzelmileg nehéz helyzetet a lehető legjobban kezeljék, és így mind a tulajdonos, mint az állata számára olyan körülményeket alakítsanak ki, amelyek biztosítják, hogy az eutanázia során mindvégig meglegyen a kellő odafigyelés és tisztelet a másik iránt. Az Amerikai Állatorvosok Szövetsége (AVMA) például egy 102 oldalas dokumentumban részletesen foglalkozik azzal, hogy egy állatorvosnak mikre kell figyelnie, kezdve a döntés szakmai és morális hátterétől egészen az elaltatás elvégzéséig (link).

Az eutanázia előtt két kérdést mindenképp tegyünk fel magunknak:

– Hol szeretném, hogy az altatás megtörténjen?

– Mit szeretnék utána a testtel?

Az állatorvostól és az állat állapotától függően lehetőség van arra, hogy ne a rendelőben, hanem akár a megszokott otthoni környezetében történjen meg az elaltatás. Így adott esetben nem kell a már nehezen mozgó állatot kitenni még egy utazásnak, illetve nem kell találkoznunk a rendelőben tartózkodó többi állattal és gazdáival, a gyászunknak nem kell keverednie mások örömével vagy bánatával.

Ha a rendelő mellett döntünk, akkor annak érdekében, hogy megnyugtassuk az állatunkat és csökkentsük benne a stresszt, érdemes mindaddig vele maradni, amíg az első, bódító hatású injekciót megkapja (2. rész). Az állatorvos leggyakrabban vénás kanült helyez a kutya lábába, de az injekciót máshová is adhatja. Ennek hatására az állat mély álomba merül, és már nem érzékeli a környezetét, sem bármilyen fájdalmat. A legtöbbször ilyenkor ajánlja fel az állatorvos számunkra azt, hogy köszönjünk el kutyánktól, és aztán hagyjuk el egy időre a helyiséget – ugyanis amikor az állat megkapja a második injekciót, akkor az leállítja a keringést és a légzést, az izmok pedig elernyednek. Ilyenkor előfordulhat akaratlan vizelet-, és székletürítés vagy izom-összehúzódások. Mivel ez hangadással vagy görccsel is járhat, a külső szemlélő számára ijesztően hathat. De ilyenkor se felejtsük el, hogy az állat már öntudatlan, és nem érez fájdalmat. Azt, hogy mikor áll le a szíve, több dolog befolyásolja, mint például a kora, fizikai állapota, betegségei, az alkalmazott gyógyszerek, de tíz percen belül véglegesen elalszik.

Lehetőség van arra, hogy a kutyánkat otthon temessük el, de kérhetünk hamvasztást is: ez esetben vagy visszakérjük egy urnában a hamvakat, vagy pedig több másik állattal együtt lesz elhamvasztva és eltemetve. Ezzel kapcsolatban már előre megkérdezhetjük az állatorvost vagy a hamvasztást végző szakembert a szolgáltatásról, hogy majd ennek ismeretében dönthessünk. Ha szeretnénk, felajánlhatjuk az állat testét vagy szerveit tudományos célra: így az adott elváltozást jobban megismerve a szakemberek később hatékonyabban tudják majd felismerni és kezelni másoknál ugyanezt a betegséget.

A fontos dolog: felelősséggel tartozunk az állatunkért, és ezt a felelősségteljes tiszteletet kell mindvégig megtartanunk az életében, még az elválás során is.

2017. február 9.

Eutanázia 2. Felkészülés az eutanáziára

Eutanázia sorozat 2/4
Két kutyámat altattam el eddig, mindkettőt 15 éves korában. Az egyiket otthon, a másikat állatorvosi rendelőben. Nem, nem az otthoni lett a méltóbb búcsúzás. Sok minden múlik azokon, akik az altatást végzik. De ha a szakember jól felkészült, a gazda is tehet azért, hogy az elaltatásból ne legyen rémálom. Kelsey Beth állatorvosi asszisztens a következő tanácsokat adja ehhez: 
1. Ne szégyenkezz kimutatni az érzelmeidet. A higgadt orvos most a munkáját végzi, de ugyanígy, sőt talán jobban sírna, ha éppen ő vesztene el valakit, akit éveken át szeretett.
2. Legyél jelen. Egyrészt az orvos és az asszisztens kedvéért. Érzelmileg rendkívül megterhelő számukra, ha helyettesíteniük kell téged, és nekik kell megnyugtatni a távozót. Abba ne is gondoljunk bele, milyen az, ha nem sikerül. Ha a gazda a kutya mellett marad, az orvos odafigyelhet a munkájára. Másrészt a kutyád kedvéért. A rendelő sok kutya számára ijesztő hely. Ha mellette vagy, bízhat benne, hogy minden rendben van, és érzi, hogy szereted őt. Legyen a simogatásod az utolsó emléke. 
3. Ne vedd le a nyakörvet, amíg a kutya él. Lehet, hogy megijed, ha lekerül róla a nyakörv, mert megtanulta, hogy utána félelmetes dolog következik, például fürdeni viszik. Ne legyen semmi lényeges változás az eutanázia előtt, mivel bármilyen újdonság szorongást okozhat. Az utolsó pillanatok teljenek nyugalomban és biztonságban. Aludjon el a kutyád úgy, ahogy szokott.

4. Az utolsó nap legyen emléknap. Adj ajándékot. Mesélj történeteket. Nevess és sírj egyszerre. Vedd magatokat körül a kedvenc játékaival, takaróival. Ha tudod, ha lehetséges, még utoljára vidd el valahová, ahol sok szép órát töltöttetek együtt, napozzatok, főzd meg neki a kedvenc ételét. Igaz, hogy ez életed egyik legnehezebb napja, de nem szükségszerű, hogy neki is az legyen. A kis ünnepség segít lezárni életednek ezt a részét és továbblépni. Mindkettőtöknek jobb lesz így. Az eutanáziát szép élményekkel is összekötheted. 
5. Készülj fel. Tájékozódj, hogyan zajlik az eutanázia (mi is írunk erről a sorozat következő részében), beszélj az állatorvossal, tudd meg, mi történik majd. Így lehetőséged lesz rá, hogy kizárólag a kutyádra figyelj. Jobb, ha a papírmunkát, a fizetést előbb végzed el. Azt is tisztázd előre, mi történjen majd a testtel. Még jobb, ha arra is felkészülsz, mi történjen, amikor kimentél a rendelőből. Szervezd meg a utat, nézz meg egy filmet, hívd el a barátaidat - így könnyebben elviselheted azt, hogy a kutyád nélkül mentél haza. Az eutanázia alatt csak a kutyádra figyelj, utána pedig csak magadra. Minden eutanázia más, de mindegyik nehéz. Jelentős stresszt, emellett fizikai, pszichológiai és kapcsolati terhet jelent, különösen akkor, ha a gyászoló gazda nem kap lelki támogatást. Gondold át előre, hogyan teheted széppé a búcsút mindkettőtök számára, ez is segít megelőzni a testi-lelki problémák kialakulását.

2017. február 2.

Eutanázia 1. A döntés meghozatala

Az emberhez hasonlóan a kutyáknál is ritka, hogy pusztán idős koruknál fogva, betegség nélkül térnek végső nyugalomra. Sok esetben hosszabb időszak előzi meg az elkerülhetetlen végkifejletet, mely során a kutya életminősége fokozatosan csökken, az állat egyre több egészségügyi problémával küzd. Ezek súlyosságáról saját megfigyeléseink és az állatorvos szakvéleménye alapján alkothatunk valós képet. Egy sok éven át szeretett házi kedvenc közelgő elvesztésének tudata nehezen feldolgozható érzelmeket kelt minden felelős állattartóban. Cikksorozatunk első része az eutanázia és a természetes halál mérlegelésében kíván útmutatást nyújtani.

Optimális esetben a kutya élete végéig élvezi a gazdájával töltött időt. Érdemes olyan feladatokkal gazdagítani a játékot, amelyek biztosítják a szükséges testi és szellemi kihívást. Fontos kérdés, hogyan változik a kutya örömének és érdeklődésének kifejeződése az idő múlásával. Például miként köszönti gazdáját, hogyan reagál kedvenc játékaira. Felfedezhetőek négylábú társunkon a depresszió, a magány, a nyugtalanság, az unalom vagy az ijedtség jelei? Megoldható, hogy fekhelye közelebb legyen a család mindennapi tevékenységéhez?

Ha a betegségtől való szenvedéssel töltött napok felülmúlják az örömtelieket, komolyan el kell gondolkozni, hogy fenntartható-e az egészséges kutya-gazda kapcsolat.

Előfordul, hogy az állatorvos egészen bizonyosan kijelentheti, hogy eutanáziára van szükség. A gazdának természetesen nehezebb a helyzete, de ha a következő problémákra nem sikerül megoldást találni, elérkezett a döntés ideje:

  • Folyamatos fájdalom: fokozott hangadás (nyöszörgés, nyüszítés, vonyítás, üvöltés, ugatás stb.), bizonyos terület folyamatos nyalogatása, elrejtőzés; kontaktus kerülése vagy épp szokatlan mértékű keresése, morgás, harapás
  • Étvágytalanság, kényszeretetés szükséges.
  • Megváltozott folyadékbevitel, gyakori hányás vagy hasmenés, mely súlyos kiszáradást és súlyvesztést eredményez. Ellenőrizzük, hogy kutyánk dehidratált-e! Emeljük meg a a kutya bőrét a lapockái közt! Ideális az, ha a bőr azonnal visszaugrik az izmokra. A dehidratáció tünete az orr és a száj szárazsága, a nyálkahártya tapadóssá válik. Szükség esetén infúzióval pótolható a folyadék.
  • Nehézkes járás, sántikálás, kevés mozgás, nehézkes felkelés, azonnali visszafekvés. Nem tud megállni a lábán; elesik, ha menni próbál.
  • Elvesztette az érdeklődést kedvenc játékai, szerettei iránt. Furcsa arckifejezés, tág pupilla, üveges vagy álmos tekintet, nincs kapcsolat a gazdával.
  • Nem tudja visszatartani a székletét/vizeletét, ezért gyakran maga alá ürít (ha nem megoldható bundája és fekhelye tisztán tartása, test szerte elfertőződő felfekvési sebek jelenhetnek meg). Fakó bunda, helyenként felálló szőr.
  • Nehéz légzés, köhögés.

Ilyen esetben az eutanázia nyújthat békés és fájdalommentes megoldást a szenvedő állat számára. Fontos tudni, hogy az állatorvosok szakszerű és kíméletes altatással segíthetik át kedvencünket élete legnehezebb időszakán.

A Quality of Life Scale for Pets táblázat (link) segíthet eldönteni, hogy szükség van-e eutanáziára (szempontonként 0-10 közti számmal, ahol 10 pont az ideális).