2017. április 20.

Írta: Dr. Sándor Sára

Az ELTE Etológia Tanszéken működő Szenior Családi Kutya Program kutatási projekt három alappillére a viselkedés, a genetika és az idegtudomány. Vagyis ahhoz, hogy minél jobban megismerhessék a kutyák öregedését, a kutatók egyszerre több tudományterület eszköztárát is felhasználják. Természetesen, kiemelt szerepet kap a viselkedés és az ezért felelős agyműködés tanulmányozása. Ez azt jelenti, hogy valamilyen módon bepillantást kell nyerni a kutyák fejébe. Szerencsére, erre sokféle módszer létezik.
A legegyszerűbb a spontán viselkedés megfigyelése, amit többé-kevésbé pontosan, de minden kutyatartó napi szinten elvégez. A gazdák megfigyeléseit kérdőíves felméréssel összegyűjtve képet kaphatunk a kutyák mindennapi viselkedéséről. Azonban a tudományos igényesség esetenként nagyobb pontosságot követel meg. Ehhez a viselkedéstesztek szolgáltatnak adatokat, viszont nem sokat árulnak el a háttérben lezajló idegélettani folyamatokról. Az Etológia Tanszéken zajló elektroenkefalográfiás (EEG) kísérletek segítségével már többet tudhatunk meg a viselkedés és az idegi aktivitás kapcsolatáról, mely az öregedéssel szintén változik. Funkcionális mágneses rezonanciavizsgálattal (fMRI) még részletesebb információhoz juthatunk az egyes agyterületek működéséről.

2017. április 10.

Személyes készségek (soft skills) a biológus pályán II.

Kubinyi Enikő előadása az ELTE Biológus Tavaszi Iskolában
2017. 04. 08. Királyrét


Az első rész, az előadói készségek után egy sor egyéb fontos soft skill következik.

Csapatmunka

A mi tanszékünkön a munkaidő akár 10%-át illik csoportos célok érdekében felhasználni. A közteendőkről van egy listánk. Én az általános iskolában virágfelelős voltam, és igyekeztem kibújni a nehéz pozíciók, például az osztálypénz szedése alól. Most az Etológia Tanszéken a facebook felületeink (magyar, angol, csoport) frissítéséért és a szakirodalom figyeléséért, megosztásáért felelek. De van, aki a konyhát tartja rendben, van, aki a labort, van, aki a rendszeres szakmai meetingeket szervezi. Mindenki olyasmit csinál, ami testhezálló számára. A legjobb angolosunk az angol prezentációk elkészítésében segít, csütörtökön például pont mellettem gyakorolta a hétfői előadóval a helyes kiejtést. Nálunk minden előadás angol nyelvű, már csak azért is, mert folyton vannak külföldi hallgatóink, pillanatnyilag nyolc.

Ahhoz, hogy kiderüljön, kinek mik az erősségei, és jobban bízzunk egymásban, nagyon hasznosak a csapatépítések. A mi tanszékünknek van egy titkos csoportja a facebookon, ahol az a cél, hogy szociális programokat szervezzünk. Kéthetente eljárunk tollasozni, volt egy pár félév, amikor a Kopaszi gáton fociztunk, és az utóbbi 3 évben februárban 3 napos tábort szerveztünk, ahol néha egyszerűen csak kirándulunk, de soft skilleket is fejlesztettünk, illetve próbáltuk azonosítani, hogy milyen problémák merülnek fel a munkában, a munkahelyünkön, hogyan lehetne ezeket megoldani. De van, aki koncertet posztol a facebook csoportba vagy kvízjátékot, billiárdot, esetleg egy szimpla sörözést. Összedobtuk a pénzt egy tanszéki pingpongasztalra is és gyakran ebédelünk együtt.

Személyes készségek (soft skills) a biológus pályán I.

Kubinyi Enikő előadása az ELTE Biológus Tavaszi Iskolában – 2017. 04. 07. Királyrét


Ütős kezdés

Ha jó előadást akarsz tartani, ne felejtsd el, hogy az első benyomás a meghatározó. Egy kollégám háromféle „ütős” előadáskezdést ajánlott.

1. Mondj egy meglepő adatot! Például én mostanában főként kutyák öregedéséről beszélek, kezdhetek ezzel a ténnyel: a 11-12 éves kutyák harmada, a 15 év felettiek 70%-a a humán demenciához hasonló tüneteket mutat.

2. Kérdezz! Tudták, hogy...? Ez egy retorikai fogás, nem muszáj a hallgatóknak válaszolni, de az biztos, hogy többen elgondolkoznak majd a kérdésen és máris bevonódtak az előadásba.

3. Harmadik ütős kezdés, ha személyes történettel, sztorival nyitsz. És én most kaptam egy órát Müller Viktortól, az esemény szervezőjétől, csak arra, hogy magamról beszéljek, úgyhogy ez eleve egy jutalomjáték.
Ha ügyesen nevettetsz másokat, megpróbálkozhatsz egy viccel vagy anekdotával is. Nekem ez nem megy, de azért most mondok egy kutyaöregedéses viccet: "Két öreg kutya beszélget. – Mindenre emlékszem az óvodából, de az nem jut eszembe, kit szagoltam meg tegnap..." (Az a vicc, amin nem nevetnek, az inkább kínos, úgyhogy előbb baráti társaságban gyakorolj.)

Az ütős kezdés után áruljuk el, hogy miért jöttünk ide. Milyen kérdésre keressük a választ, mi a célunk? A mostani Tavaszi Iskolában Viktor arra kérte az előadókat, hogy beszéljünk a pályaívünkről és a hétköznapi teendőinkről, „életmódunkról”.


Pályaív

A pályaívem nem girbegurba, ezért röviden összefoglalom: biológia versenyen jutottam be a Radnóti gimnáziumba a Centenáriumi lakótelepről, utána elsős biológusként jelentkeztem Csányi Vilmosnál, és gyakorlatilag azóta, 23 éve az ELTE Etológia Tanszéken dolgozom, pályázati forrásokból. A szakdolgozatom és a PhD-m témája szociális tanulás volt, a PhD alatt farkasokat és kutyákat neveltem és hasonlítottam össze, közben a Sony egyetlen európai laborjában, Párizsban, etorobotikával kezdtem foglalkozni – ami akkor még nem létezett -, utána egy kicsit naposcsibéket teszteltem egy lateralizációs projektben Angliában, majd viselkedésgenetikai posztdok pályázatot nyertem. A következő lépésben Miklósi Ádám EU-s pályázatában szociális robot fejlesztésének az alapjait dolgoztuk ki, azután ismét visszatértem a viselkedésgenetikához egy saját kutatási pályázattal és Ádám MTA-s pályázatán. Bepillantottam a kollektív mozgás világába Vicsek Tamásnál. Most pedig az Európai Kutatási Tanács (ERC) támogatásával kutyák öregedését kutatom három megközelítésben, és életemben először irányítanom kell egy 8-12 fős csoportot. Mindez pillanatok alatt kiolvasható az életrajzomból. Egy jó cv-ből azonban kiderülnek más, az előmenetelnél, fokozatnál sokkal nehezebben mérhető dolgok, amelyek ugyanúgy nélkülözhetetlenek a pályához, mégis kevés szó esik róluk a képzésben.

2017. április 4.

Eutanázia 4. Az eutanázia és a gyász feldolgozása

Eutanázia sorozat IV.

“Korábban azt hallottam, a kutyák jelzik, mikor felkészültek az elmúlásra. Hát Luluval nem így történt! De betegsége miatt mégis meg kellett tennünk… Még hetekkel később is hallgatóztam, mikor kezd el nyüszíteni a fájdalomtól. Kirándulótársaimmal próbáltam inkább a régi szép emlékeket felidézni. Emlékül egy fotóalbumot is összeállítottam. Ez segített. Ma már tudom, helyesen döntöttem.”


A családi kutyákat legtöbbször a legjobb barátjuknak vagy családtagjuknak tekintik a gazdák. Egy társállat elvesztése nagy fájdalommal jár, gyászolása pedig teljesen normális és természetes. Az együtt töltött évek során gazda és kutyája közt erős kötődés alakul ki, amely egymás társaságának kölcsönös megbecsülésén alapszik. Mikor e kötelék a kutya halála miatt egyszer csak megszakad, a gazdának és a családjának időre van szüksége, hogy hiányát feldolgozza. A gyász gyakran nagyobb, mint egy idős családtag elvesztésekor, mert aki gyereknek tekintette a kutyát, az elvesztését is ekként éli meg – a gyerek elvesztésének feldolgozása pedig köztudottan az egyik legnehezebb lelki feladat.

Sokakat azonban a gyász érzése már jóval korábban megkörnyékez. Ez gyakran úgy kezdődik, hogy felismerjük: kedvencünk élete elkerülhetetlenül a végéhez közeledik. Habár még több hónap vagy év állhat előtte, mégis kicsit rosszul érezzük magunkat közelgő elvesztése miatt. Előfordulhat, hogy bizonyos mértékig már ekkor hiányolni kezdjük társunk korábbi, aktívabb személyiségét.

Az ilyen előzetes gyász feldolgozása még nehezebb, mivel ezidőtájt fájdalmas, de felelősségteljes döntéseket is meg kell hoznunk. Meddig próbáljuk kezeltetni kedvencünk betegségeit, mennyi időt tudunk áldozni a gondozására, és mikor érdemes elgondolkodni az eutanázia lehetőségén? Legyünk-e jelen az altatás során, illetve mit tegyünk társunk maradványaival? Ha ekkor nem sikerül egy önmagunkkal és a helyzettel összhangban levő álláspontot kialakítanunk, később újra és újra felmerül majd, vajon helyesen döntöttünk-e. Tehát a lelki felkészülés és az előzetes szervezés sokat segíthet abban, hogy a később felmerülő kétségeink ne zavarjanak a gyászban és az emlékezésben. Legyünk előrelátóak és kérjük ki állatorvosunk tanácsát! Manapság egyre inkább az állatorvosi praxis részévé válik, hogy ne csak az állatok jólétét biztosítsák, hanem a gazdák számára is szakszerű érzelmi támaszt nyújtsanak.

Személyiségtől és a körülményektől függően a gyász és a hiányérzet különböző érzelmekkel keveredhet, melyek eltúlzott megnyilvánulása jelentősen hátráltathatja a lelki seb gyógyulását. Bűntudatot vagy haragot érezhet az, aki magát vagy mást okolja társa (túl korai) elvesztéséért vagy (túl hosszú) szenvedéséért. Mások nem képesek elfogadni, hogy korábbi hű társuk többé nincs velük és már nem köszönti őket nap mint nap ugyanazzal a lelkesedéssel. A depresszió természetes velejárója a gyásznak, de ha miatta elvész a motiváció és az energia, csak nehezebb lesz feldolgozni a történteket. Fontos azonban, hogy őszintén felvállaljuk az érzelmeinket, mert csak önmagunkat megértve tudunk felülkerekedni rajtuk. Először el kell ismerni érzéseinket, hogy megvizsgálhassuk, mennyire indokoltak az adott helyzetben. Az sem sokat segít, ha egyszerűen megpróbálunk nem gondolni rá, vagy nem fejezzük ki a bánatunk. Inkább emlékezzünk a szép időkre! Beszéljünk róla olyasvalakivel, aki megérti érzéseinket! Így könnyebben beláthatjuk, mit is jelent számunkra társunk elvesztése, illetve más perspektívából láthatjuk a helyzetet.

Arról, hogy érdemes-e új kutya beszerzésével csillapítani a hiányérzetet, megoszlanak a vélemények. Noha nyilvánvalóan a gazda személyiségétől és a kapcsolat jellegétől is függ, de általában nem ajánlatos azonnal másik kutyát befogadni. A kötelék elszakadásának feldolgozásához időre van szükség, mielőtt egy másik barátság kialakulhatna. Ha viszont több kutyát tartunk, a túlélők jelenléte sokat segít a hiányérzet leküzdésében, valamint eszünkbe juttatják közös emlékeinket is hosszú sétákról, játékról és tréningekről. Akkor vegyünk magunkhoz új társat, ha már túltettük magunkat a fájdalmon, és készen állunk egy újabb tartós, szeretetteljes kötődés kialakítására. Hisz lényegében erről szól a társállatok tartása!


Kutyák öregedésével kapcsolatban kutatás zajlik az ELTE Etológia Tanszékén. További információ: Szenior Családi Kutya Program

Szerző: Etológia tanszék. A cikk a Kutya Agy- és Szövetbank megbízásából készült.

Forrás: