Elkészült a kutyaagy szaglási kapcsolathálózatának térképe
Az ELTE etológusainak új agyi képalkotó vizsgálata alapján az életkor és az agy alakja befolyásolja, hogy a szaglással kapcsolatos agyi régiók milyen erősen kapcsolódnak egymáshoz. A kutatók nyugalmi állapotú fMRI-t alkalmaztak éber kutyákon a szaglás úgynevezett funkcionális konnektivitásának feltérképezésére. A Scientific Reports című folyóiratban megjelent tanulmány az első olyan vizsgálat, amely ezt a hálózatot kutyáknál vizsgálja, és azt, hogy hogyan függ össze az egyéni jellemzőkkel.
Az emberek régóta támaszkodnak a kutyák szaglására, de meglepően keveset tudunk arról, hogy a kutyák agya hogyan dolgozza fel a szaglási információkat.“Számos viselkedési tanulmány kimutatta, hogy az egyéni különbségek befolyásolják, mennyire jó szimatúak a kutyák” - mondja Asami Nakaimuki, az ELTE Eötvös Loránd Tudományegyetem Etológia Tanszékének PhD-hallgatója – “de azt nem tudjuk, hogy az egyéni különbségek az agyi hálózatban is tükröződnek-e”.
A kutatók először a szaglásban részt vevő agyi régiók funkcionális kapcsolathálózatát írták le egy speciális technikával, az úgynevezett nyugalmi fMRI-vel, amelyben a kutyák nem csináltak semmit, csak mozdulatlanul feküdtek 8 percig. A vizsgálatot megnehezíti, hogy a kutyáknak változatos formájú agya van, az orrhosszuktól, fejformájuktól függően hosszúkásabb vagy gömbölyűbb az agyuk. A hálózat részben megfelelt a korábban ismertetett anatómiai konnektivitásnak. Viszont az eredmények azt mutatták, hogy a fiatalabb és a hosszúkásabb agyú kutyáknak erősebb funkcionális kapcsolatai voltak a szagló régiókban, mint az idősebb és a gömbölyűbb agyú, tehát rövidebb orrú kutyáknak. A két ivar között nem voltak különbségek.
Az ELTE etológusainak új agyi képalkotó vizsgálata alapján az életkor és az agy alakja befolyásolja, hogy a szaglással kapcsolatos agyi régiók milyen erősen kapcsolódnak egymáshoz. A kutatók nyugalmi állapotú fMRI-t alkalmaztak éber kutyákon a szaglás úgynevezett funkcionális konnektivitásának feltérképezésére. A Scientific Reports című folyóiratban megjelent tanulmány az első olyan vizsgálat, amely ezt a hálózatot kutyáknál vizsgálja, és azt, hogy hogyan függ össze az egyéni jellemzőkkel.
Az emberek régóta támaszkodnak a kutyák szaglására, de meglepően keveset tudunk arról, hogy a kutyák agya hogyan dolgozza fel a szaglási információkat.“Számos viselkedési tanulmány kimutatta, hogy az egyéni különbségek befolyásolják, mennyire jó szimatúak a kutyák” - mondja Asami Nakaimuki, az ELTE Eötvös Loránd Tudományegyetem Etológia Tanszékének PhD-hallgatója – “de azt nem tudjuk, hogy az egyéni különbségek az agyi hálózatban is tükröződnek-e”.
A kutatók először a szaglásban részt vevő agyi régiók funkcionális kapcsolathálózatát írták le egy speciális technikával, az úgynevezett nyugalmi fMRI-vel, amelyben a kutyák nem csináltak semmit, csak mozdulatlanul feküdtek 8 percig. A vizsgálatot megnehezíti, hogy a kutyáknak változatos formájú agya van, az orrhosszuktól, fejformájuktól függően hosszúkásabb vagy gömbölyűbb az agyuk. A hálózat részben megfelelt a korábban ismertetett anatómiai konnektivitásnak. Viszont az eredmények azt mutatták, hogy a fiatalabb és a hosszúkásabb agyú kutyáknak erősebb funkcionális kapcsolatai voltak a szagló régiókban, mint az idősebb és a gömbölyűbb agyú, tehát rövidebb orrú kutyáknak. A két ivar között nem voltak különbségek.
