Őskutya: sokfélébb, mint gondoltuk

Dél-Szibériából 33 ezer éves őskutya-lelet került elő, ami azért fantasztikus, mert úgy tűnik, se közel, se távol nincsenek későbbi, jégkorszak utáni rokonai. A felépítésében a grönlandi kutyáéhoz hasonló maradványok tehát egyedülállóak, és ez arra utal, hogy a kutya háziasítása a Földön több helyen is megindulhatott, de bizonyos ágak – például a szibériai – leszármazottak nélkül elhaltak. Ez a lelet valószínűleg még nem is igazán kutyától származik – inkább valamiféle átmenetet jelentett a kutya és a farkas között. Kihalásához is az vezetett – vélik a kutatók, hogy még farkasszerűen ragaszkodtak a területükhöz, és nem követték a vándorló emberhordákat. 14 ezer évvel ezelőttre tehető az az időszak, amikor már valódi, háziasított kutyák kísérték az embereket.
Ovodov et al., 2011, PLoS One
Kutya Szövetség, 2011/10

Lefutja-e Prérifarkas Gyalogkakukkot - három lábon? :)

A Nobel-díj paródiája, az értelmetlen vagy éppen mulatságos felfedezéseket díjazó Ig Nobel egyik befutója lehetne egy prérifarkasokkal foglalkozó tanulmány, ha napjainkban, és nem 1976-ban publikálták volna. Az Ig Nobel egyik szervezője azonban most talált rá, így a friss kutatások közt mosolyoghatunk rajta egy sort. Az Oregoni Egyetem professzora ugyanis – hihetetlen, de igaz - arról értekezik "Rokkant prérifarkasok futási sebessége" című cikkében, hogy a háromlábú prérifarkasok futás közben elérik-e ugyanazt a sebességet, mint négylábú társaik. A kutató 3 rokkant, csapdázás miatt lesérült kojotról gyűjtött adatokat. A szerző 45-70 méteres távolságból hajtotta az állatokat, és közben stopperrel a kezében mérte, hány másodperc alatt tesznek meg egy meghatározott távot. Míg egy ép kojot kb. 51 km-es sebességgel fut, miközben Bruce Thompson professzor kergeti, a rokkantak 36, illetve 41 km/óra sebességet értek el csupán - kivéve harmadik társukat, ami bámulatos módon megüti a négylábúak futásteljesítményét!
A kutató a futási stílust is megfigyelte és nem mulasztotta megörökíteni az utókor számára: a háromlábúak, mivel csonka végtagjuk nem éri el a talajt, szökdécselő mozgást végeznek... Emellett hivatkozik egy 1939-es tanulmányra, amely 164 csonkalábú kojot táplálkozási szokásait vizsgálta, a gyomortartalom áttekintésével. Tanulság: két csonkalábú kojot olyan sok lábasjószágot eszik, mint három ép.
(Egyébként pedig, kár nevetni ezeken a kutatásokon. Könnyen lehet, hogy a robotfejlesztők pont a háromlábú prérifarkasokat szeretnék tanulmányozni ahhoz, hogyan járjanak el, ha négylábú robotjuk elveszíti az egyik végtagját.)

Kutya Szövetség 2011/10

Állatorvosi költségek felső határa

Kérdés, mit lehet egy amerikai biztosítótársaság felméréséből hazánkra vonatkoztatni, de azért érdemes elmerengeni a problémán: mekkora összegnél mondanánk azt az állatorvosnak, hogy "állj, nem tudok többet fizetni!"? Nos, Amerikában tízből egy kutya- vagy macskagazda hajlandó legalább 3000 dollárt (kb. 600.000 Ft-ot) áldozni kedvence életének megmentése érdekében. 15% 1000 és 3000 USD között adta meg a keretet, a többség viszont nem menne 1000 USD fölé (61%), bár 100 dollárt (20.000 Ft-ot) azért hajlandó letenni az asztalra. A gazdák leginkább a ráktól, csípő- és lábsérüléstől, autóbalesettől tartanak. Ugyan eddig csak 4%-uk kötött biztosítást kedvencük egészségügyi ellátásnak fedezésére, de jóval többen megtennék, ha a biztosítás havi költsége nem haladná meg a 20 USD-t.
Az USA-ban egyébként évente 13 milliárd dollárt költenek kisállat-egészségügyre. A cikkhez kapcsolódó kommentek bejegyzői sem szűkmarkúságukkal tűntek ki. Mint olvasom, egy rákos dalmatára 1,4 millió forintnyi dollárt költöttek a gazdái, egy négy éves beagle immunrendszeri betegségére 1,2 milliót, egy golden retrieverre pedig nem kevesebb, mint kétmillió Ft-nak megfelelő dollárt. És egyik eb sem élte túl a kezeléseket... Kíváncsi lennék a magyar rekordokra.
link

Kutya Szövetség 2011/10

A rák szaga

Időről időre felröppen a hír, hogy szagazonosító kutyák képesek a rák diagnosztizálására testszag, vizelet, lehelet, izzadtság, vér alapján. Az eddigi eredmények azonban nagyon vegyes képet mutattak, talán az alkalmazott kutyák és a képzési módszerek változatossága miatt. Idén augusztusban azonban egy alapos német vizsgálat azt bizonyította, hogy meglehetős pontossággal dolgoznak a kutyák, és így van remény a ráksejtek által kibocsátott kémiai összetevők azonosítására is. A kísérletben 110 egészséges, 60 tüdőrákos és 50, speciális légúti betegségben szenvedő ember vett részt. Kis fiolákban összegyűjtötték az általuk kilélegzett levegő alkotóit, majd négy kutya (labrador, ausztrál juhász és két német juhász) megpróbálta beazonosítani, beteg vagy egészséges embertől származnak a minták. Az eredmények nagyon meggyőzőek voltak: a kutyák 71%-os pontossággal azonosították a tüdőrákosokat és 93%-os pontossággal nem jeleztek az egészségeseknél. Az azonosítást a dohányzás és a légúti betegség cseppet sem zavarta meg, bár az elképzelhető, hogy a rákosok által szedett gyógyszerek befolyásolták a kutyák választását. Az igazság azonban az, hogy a kutatóknak egyelőre fogalma sincs, mi lehet az az alkotóelem, amit a kutyák megéreznek a rákosok leheletében. Jól jönne egy beszélő kutya...
link

Kutya Szövetség 2011/10