sakálok

Magyarországon egyre több az aranysakál, holott csak a 90-es években kezdtek visszatelepedni hazánkba. Izraelben évente több mint ezret irtanak ki. Nem tudom, miért lett ebből nálunk hír (itt is legalább ennyit lőnek ki évente), de a tendencia, a sakálok elleni hangulatkeltés, figyelemreméltó. "a sakálok veszélyesek lehetnek mind a háziállatokra, mind az emberre: néhány hónapja egy kibucban egy veszettség jeleit mutató állat megtámadott két embert." A vadászok úgy tűnik, nem örülnek a sakáloknak (ez a Cinknek is szembeötlő), noha van példa objektívebb, táplálékvizsgálatokon alapuló megközelítésre is. 

A sakál hibridizálódhat a kutyával - kíváncsi vagyok, hogy a faj elterjedésével ez mennyire válik gyakorivá. Felmerült, hogy a nemrég terítékre került fehér jószág is kutyahibrid. Sakál-kutya hibrideket egyébként állítólag szagkereső munkára is használnak orosz repülőtereken. Részletek és kép az Oroszok blog cikkéből (tudományos publikációt nem találtam):

"Szulimov ekképp jellemezte keverékét: >>Kutyáimban ötvöződnek az akár -70 Celsius fokig munkaképes sarkköri szarvashajtó kutyák és a +40 Celsius fokot is könnyen elviselő sakálok képességei.<< (...) A sakál szimata minden kutyáénál kifinomultabb, viszont nem szenvedheti az embert, mondhatni antropofób, s ami még inkább nehezíti a helyzetet tenyésztésnél: monogám. (...) A tenyésztés során olyan szívós egyedek is születtek, hogy egy alkalommal, szökésre adva a fejét, az egyik kutya kiugrott az ötödik (!) emeleti ablakon, majd földet érve sértetlenül állt odébb. Olyan esetről is beszámoltak, mikor egyikük egy két méter magas kerítésre felugorván, már-már macskához illő elegáns mozdulatsorral libbent végig a kerítés peremén". "A nőstény sakálok könnyen elfogadták a kan hajtókutyákat, viszont a hímek rá se néztek a nem fajtájukba tartozó nőstény ebekre" "Az egyszer keresztezett egyedek nehezen taníthatónak tűntek, így újból kutyával keresztezték őket, hogy a sakállakkal csak negyed részben álljon fel rokoni viszony. Az így született ebek rendkívül mozgékonyak, tanulékonyak voltak és kiváló szaglással rendelkeztek. Őket nevezték el Szulimov-kutyáknak. Ma már több alfajtájuk is létezik."

Kutyaetológia facebook csoport posztjai nyomán

A szemétevés lazítja a családi kötelékeket?

Míg a "vad" kutyafélék (szürke farkas, etióp farkas, prérifarkas, panyókás sakál, aranysakál, sujtásos sakál, dingó) szaporodása szezonalitást mutat, és az utódok táplálása komplex gondozási folyamatokra épül (a szülőpár együtt marad, és - esetenként segítőkkel - elválasztás után eleinte felöklendezéssel, majd más módon akár egy éven keresztül táplálja az utódokat), az emberi beavatkozás nélkül élő (feral) kutyáké nem: a szaporodás évszaktól független, a termékenység nagy, az utódgondozás csekély. A szerzők szerint ez azzal magyarázható, hogy a kutyák az emberek által hátrahagyott, folyamatosan termelődő hulladék kiaknázásához alkalmazkodtak. Az egész évben könnyen hozzáférhető hulladék miatt maladaptív a szezonalitás és a hosszas utódgondozás. A kölyökkori mortalitás magas, de az elhullást, kedvező feltételek esetén, könnyen ellensúlyozza a nagy termékenység. E stratégiának köszönhetően marad fenn és virágzik a bolygónk körülbelül egymilliárd kutyájának 83%-át kitevő, szabadon élő populáció. A mészárszékek, kikötők, piacok környékén négyzetkilométerenként akár 700-1000 gazdátlan, zavartalanul szaporodó egyed is élhet (Lord et al, 2012, kép: Wikimedia Commons)

Az egyiptomi sakál valójában farkas

Szenzációs felfedezést tettek norvég, angol és etióp kutatók: a rendkívül ritka egyiptomi sakál (Canis aureus lupaster), amit az aranysakál egyik alfajaként ismertünk, valójában a szürke farkasok közé tartozik, közeli rokonságban az indiai és a himalájai farkassal.

pavementsofsilver.files.wordpress.com

A kutatók a sejtek energiatermelő sejtszervecskéje, a mitokondrium örökítőanyagát vizsgálva jutottak erre a megállapításra. A felfedezés jelentőségét az adja, hogy Afrikában – úgy tudtuk – nem élnek farkasok. Most viszont kiderült, hogy nem csak Egyiptomban, hanem az etióp fennsíkokon, az egyiptomi populációtól 2500 km-re délre is él néhány példány. Az új nevén afrikai farkasként beazonosított alfaj rendkívül veszélyeztetett.

Rueness et al., 2011, PLOS One

Kutya Szövetség, 2011/3