Kézben nevelt kutya- és farkaskölykök kezelhetőségének összehasonlítása

English below

A kutyák háziasítása során valószínűleg fontos szempont volt a kezelhetőségük, így feltehetőleg a háziasított kutyák és legközelebbi vadon élő rokonaik, a farkasok ebben a tekintetben különbözőek. Hogy megvizsgálják ennek jelentőségét, az ELTE Etológia Tanszék kutatói azonos módon nevelt kutya és farkaskölyköket hasonlítottak össze kezelhetőség szempontjából öt hétköznapi életet idéző teszthelyzetben. A farkasokat az intenzív szocializáció ellenére kevésbé lehetett rávenni, hogy az eldobott tárgyat visszahozzák és odaadják, gyakrabban mutattak agressziót, de jutalomért a kutyákhoz hasonlóan leültek, és a hívásra reagáltak.

A világon a háztartások 45%-ban található kutya. Ez semmiképpen nem mondható el a farkasról. Magyar kutatók feltételezése szerint ennek az alapvető különbségnek az egyik fő oka a kutyák jobb kezelhetőségében keresendő. “Tizenhat farkas és tizenegy kutyakölyköt neveltünk kézből pár napos kortól és rendszeresen teszteltük őket 3 és 24 hetes koruk között. Különböző helyzetekben vizsgáltuk a viselkedésüket: egy apport feladatban, behíváskor, ültetéskor, szőrápolás közben, illetve szájkosárral történő séta közben.” – mondja Ujfalussy Dorottya, a tudományos közlemény első szerzője, az ELTE Etológia Tanszék Családi Kutya Programjának posztdoktor kutatója. „Az apport és a behívás tesztekbe 12 anyja által nevelt kiskutyát is bevontunk.”

Farkasnevelés az ELTE Etológia Tanszéken

Miért nem a farkas az ember legjobb barátja? Kubinyi Enikő előadása (Mindenki Akadémiája, M5, 2016. 11. 03.)

A farkaskutatók, de sokszor a farkast szerető emberek is gyakran tartanak fogságban megszelídített farkast, és meglehetősen sokat tudunk ezek viselkedéséről. Ha a kisfarkast még szemének kinyílása előtt veszik el az anyjától és nagyon gondosan ápolják, táplálják, aránylag könnyen megszelídül (a legtöbbször, de nem mindig), kialakul nála a gátolt harapás, szívesen követi gazdáját, és számos a farkasoknál ismert viselkedésmintázat az emberrel kapcsolatban is megjelenik. Így például az embert is úgy üdvözlik, mint egymást, felugranak rá nyitott szájjal és igyekeznek orrát a szájukba fogni. Gyakran nyomják orrukat is az ember szemébe, élénk nyelvcsapásokkal „puszikat” is adnak. De a szelíd farkas nem kutya! Nem figyel például az emberi beszédre.

Csányi Vilmos

Horkai Zoltán és farkasfalkája. Fotó: Járdány Bence
Fotógaléria itt

Történt egyszer, valamikor a XX. és a XXI. század fordulóján, hogy Csányi professzor egy különös emberről készült portréfilmet látott a televízióban. A fiatalembert saját, kedveskedő farkasai vették körül, akiket rövid birkózás után közös farkasüvöltésre invitált. Igazán nem kellett sok idő ez után ahhoz, hogy a tanszék etológusai megszállják Horkai Zoltán – merthogy ő volt a különös fiatalember – gödöllői farmját.

A farmon, ami korábban a Magyar Filmgyártó Vállalat egyik természetfilm-forgatási helyszíne volt (itt készült például Fekete István regénye alapján a Lutra című film is), szelíd farkasok, medvék, vaddisznók, szarvasok, mosómedvék, rókák, lovak és sok kutya élt, pontosabban él még ma is. Minket, etológusokat leginkább a farkasok érdekeltek. Mivel néhány napos koruktól ember nevelte fel őket és sok természetfilmben szerepeltek már, nem menekülnek el az idegenektől, és a furcsa tárgyak megjelenését is jól tűrték, nem féltek a kamerától és a reflektoroktól. A farkasok közelsége lehetővé tette, hogy olyan viselkedésformákat is rögzítsünk, amelyek máskülönben csak nagyon nehezen figyelhetők meg az emberek számára.

Miért érdeklik a kutyakutatót a farkasok? Erre egyszerű a válasz. Ma már minden szakember elismeri, és a DNS (örökítőanyag) összehasonlító elemzése is azt mutatja, hogy a ma élő farkasok és kutyák közös őstől származnak. Így ahhoz, hogy megtudjuk, milyenek lehettek az ősök, miféle tulajdonságok változtak meg a háziasítás során, miért lettek képesek a kutyák az emberrel való együttélésre, a farkasokat, vagyis a ma vadon élő legközelebbi rokonokat is meg kell ismernünk.

Farkasnevelés - 3. Tágul a világ

El tudják képzelni, milyen ijesztő lehet eltévedni egy kispárnahuzatban? Rebeka megtapasztalta ezt az élményt. Zsófi mellett pihent a kanapén, és egyre mélyebbre fúrta magát a díszpárnák közé. Eközben beletévedt az egyik huzatba, és hiába küzdött, mászott kétségbeesetten, de elszántan, nem sikerült kitalálnia. A hol itt, hol ott feltűnő dombocska bejárta a kispárna földkerekségét, mire Zsófi végre kimentette Rebekát. Eljött az az idő, amikor a szoba már nem volt végtelen tér a kis állatok számára. Tíznaposan már percek alatt képesek voltak egy teljes kört megtenni a szobában, annak ellenére, hogy a feneküket még nem tudták felemelni a hátsó lábaikra, és így hason kúszva közlekedtek. Ekkoriban történt, hogy éjjel kettőkor ébresztette fel Enikőt egyik családtagja, kérdezvén, normális-e, hogy a kisfarkas a fürdőszobában tartózkodik. Valóban, ekkor már Enikő is meghallotta a sírást, ami miatt az aznap matekérettségi előtt álló rokon fantáziája percek óta mindenféle hangelnémító metódusokkal foglalkozott. Nos, természetesen semmiképpen nem volt normálisnak nevezhető, hogy Minka a meleg és puha ágy helyett onnan öt méterre a hideg padlón csúszkál, ezért Enikő sietve begyűjtötte állatkáját, és közben némi zavart érzett, amiért egy fiú füle hamarabb vette a panaszhangokat, mint az ő elvileg erre kalibrált készüléke. Persze lehet, hogy csak az érettségi hangulata okozta az ingerküszöb-eltolódást.

Barnus új gazdát kap

Farkasnevelés - 2. Eszünk, alszunk, utazunk

Ugrás a tartalomjegyzékre

Megérkeztek

Minka

Május ötödikére virradóra megszülettek a kölykök, ötnaposak voltak, amikor hozzánk kerültek. Kicsit meghökkentünk, amikor megpillantottuk őket. Hogyan fogjuk megkülönböztetni őket? A testvérek a legteljesebb mértékben egyformák voltak, a két fiú talán egy icipicivel nagyobb a lányoknál. 50-55 dekát nyomtak a kis állatok, a két karunkon elfért valamennyi. Rövid, sűrű, tömött, erős szagú, fekete bundácskájuk volt, egyetlen mintájuk egy-egy babszem alakú sötétszürke folt szorosan zárt szemeik fölött. Fülük aprócska volt és nagyon puha, kis háromszög, ami teljesen hátrasimult a fejükre. Annak ellenére, hogy csak hason tudtak csúszni, hihetetlen elszánással törtettek arrafelé, ahonnan meleget és jó illatokat éreztek.

Az egyforma állatkák közül nehéz volt választani, de még nehezebb volt nevet adni nekik. Zsófi végül Rebekának nevezte el a maga kis porontyát, Enikő pedig a Minka nevet választotta. A két fiúcska neve Barnus és Jimmy-Joe lett.

Tanuljuk a farkasanyaságot

Farkasnevelés - 1. A kezdetek

Ne féljünk az embertől!

Sorozatunkban olyan farkaskölykök életét követjük nyomon, amelyeket öt napos koruktól kezdve ember nevelt fel, ágyban aludtak, buszon utaztak, és sok-sok emberrel ismerkedtek meg. Szemkinyílásukat, első lépéseiket, csínytevéseiket és kalandjaikat rögzíti ez a visszaemlékezés. Gazdáik éppúgy tanultak a farkasok világáról, mint ahogyan ők ismerkedtek apránként a miénkkel. 

2001 és 2003 között 13 farkas- és 11 kutyakölyköt neveltek fel az Etológia Tanszék kutatói, hallgatói. A tapasztalatokról írt 14 részes beszámolót a Nemzetközi Kutya Magazin közölte 2002 januárjától (szerkesztő: Gácsi Márta). Ezt a naplót adjuk ismét közre, apróbb kiegészítésekkel és újabb fotókkal.

Bemutatkozás

Történetünk kezdetén a főszereplők még nem is éltek. Kezdjük hát a többiek bemutatásával. Minden úgy kezdődött, hogy Csányi Vilmos, az ELTE Etológia Tanszékén működő kutatócsoport vezetője egy napon arra lett figyelmes, hogy a televízióban egy különös emberről készült portréfilmet sugároznak. A fiatalembert saját, kedveskedő farkasai vették körül, majd rövid birkózás után közös farkasüvöltésre invitálta falkáját. Igazán nem kellett sok idő ezután ahhoz, hogy az etológusok megszállják Horkai Zoltán - merthogy ő volt a különös fiatalember - gödöllői farmját.

Horkai Zoltán

Horkai Zoltán 12 éve foglalkozik vadállatokkal. Jelenleg a Veresegyházi Medve- és Farkasmenhely igazgatója, és elnökképviselője az Európa Állatvilága Megmentéséért Alapítványnak. Ezen kívül pedig gazdája egy szelíd farkasfalkának, négy medvének, vaddisznóknak, szarvasoknak, mosómedvének és szinte megszámlálhatatlan mennyiségű kutyának. A veresegyházi menhely és a gödöllői farm olyan állatoknak ad menedéket, tágas, fás kifutót és gondozást, akiket az állatkertek már nem tudtak az állatvédelmi törvényeknek megfelelően tartani a helyhiány miatt.

Azon túl, hogy a menhely természetesen ellátja azokat az oktatási funkciókat, amely az állatkerteknek is feladata, Horkai Zoltán a szelíd farkasfalkával természetfilmeket is forgat. Ezeket a farkasokat néhány napos koruktól kezdve ember nevelte fel, így az állatok nem menekülnek el a stáb tagjai elől, nem félnek a kamerától és a reflektoroktól. Nem csak a saját kifutójukban, hanem szabadon is lehet őket filmezni, ilyenkor is a gazdájuk közelében maradnak. Ezáltal a farkasok olyan viselkedéseit is rögzíteni lehet, melyek máskülönben csak nagyon nehezen válnának láthatóvá az ember számára.

Kérésre vonít a farkas - forgatás a Bükkben

Éppen ez az, ami az etológusok, azaz a mi figyelmünket is felkeltette. 1994 óta foglalkozunk a kutya domesztikációjának vizsgálatával, és ahhoz, hogy megtudjuk, milyenek lehettek az ősök, miféle tulajdonságok változtak meg a háziasítás során, farkasokat, a ma vadon élő legközelebbi rokont is vizsgálnunk kellett. De ugyan hol vizsgálhat az etológus olyan farkast, amely egyrészt nem rémül halálra, ha meglátja a kutatót, másrészt nem is bolondult bele szűkös ketrecében monoton rótt köreibe? És ha találunk is ilyen farkast, honnan tudhatjuk, hogy viselkedése neveltetése vagy veleszületett tulajdonságainak következménye-e? Zoli farkasai ugyan szelídek, de kísérleteink eredményeit mégis nehéz összevetni a kutyákról gyűjtött adatainkkal, mert míg a farkasok évek óta közösen élnek egy nagy, egy hektáros területen, a kutyáink városban, lakásban, emberek között forognak. A farkasokat már szemkinyílás előtt ember cumiztatta, a kutyák hat-nyolc hetesen kerültek el anyjuktól. A farkasok pár hónapos koruktól kezdve együtt nevelkedtek testvéreikkel, a kutyák pedig legtöbbször külön-külön. Lassan körvonalazódni kezdett, hogy ha pontos kutatásokat szeretnénk kivitelezni, különös kalandba kell fognunk. Egyforma körülmények között kell felnevelnünk kiskutyákat és kisfarkasokat.