Személyes készségek (soft skills) a biológus pályán II.

Kubinyi Enikő előadása az ELTE Biológus Tavaszi Iskolában
2017. 04. 08. Királyrét

Az első rész, az előadói készségek után egy sor egyéb fontos soft skill következik.

Csapatmunka

A mi tanszékünkön a munkaidő akár 10%-át illik csoportos célok érdekében felhasználni. A közteendőkről van egy listánk. Én az általános iskolában virágfelelős voltam, és igyekeztem kibújni a nehéz pozíciók, például az osztálypénz szedése alól. Most az Etológia Tanszéken a facebook felületeink (magyar, angol, csoport) frissítéséért és a szakirodalom figyeléséért, megosztásáért felelek. De van, aki a konyhát tartja rendben, van, aki a labort, van, aki a rendszeres szakmai meetingeket szervezi. Mindenki olyasmit csinál, ami testhezálló számára. A legjobb angolosunk az angol prezentációk elkészítésében segít, csütörtökön például pont mellettem gyakorolta a hétfői előadóval a helyes kiejtést. Nálunk minden előadás angol nyelvű, már csak azért is, mert folyton vannak külföldi hallgatóink, pillanatnyilag nyolc.

Ahhoz, hogy kiderüljön, kinek mik az erősségei, és jobban bízzunk egymásban, nagyon hasznosak a csapatépítések. A mi tanszékünknek van egy titkos csoportja a facebookon, ahol az a cél, hogy szociális programokat szervezzünk. Kéthetente eljárunk tollasozni, volt egy pár félév, amikor a Kopaszi gáton fociztunk, és az utóbbi 3 évben februárban 3 napos tábort szerveztünk, ahol néha egyszerűen csak kirándulunk, de soft skilleket is fejlesztettünk, illetve próbáltuk azonosítani, hogy milyen problémák merülnek fel a munkában, a munkahelyünkön, hogyan lehetne ezeket megoldani. De van, aki koncertet posztol a facebook csoportba vagy kvízjátékot, billiárdot, esetleg egy szimpla sörözést. Összedobtuk a pénzt egy tanszéki pingpongasztalra is és gyakran ebédelünk együtt.

Személyes készségek (soft skills) a biológus pályán I.

Kubinyi Enikő előadása az ELTE Biológus Tavaszi Iskolában – 2017. 04. 07. Királyrét

Ütős kezdés

Ha jó előadást akarsz tartani, ne felejtsd el, hogy az első benyomás a meghatározó. Egy kollégám háromféle „ütős” előadáskezdést ajánlott.

1. Mondj egy meglepő adatot! Például én mostanában főként kutyák öregedéséről beszélek, kezdhetek ezzel a ténnyel: a 11-12 éves kutyák harmada, a 15 év felettiek 70%-a a humán demenciához hasonló tüneteket mutat.

2. Kérdezz! Tudták, hogy...? Ez egy retorikai fogás, nem muszáj a hallgatóknak válaszolni, de az biztos, hogy többen elgondolkoznak majd a kérdésen és máris bevonódtak az előadásba.

3. Harmadik ütős kezdés, ha személyes történettel, sztorival nyitsz. És én most kaptam egy órát Müller Viktortól, az esemény szervezőjétől, csak arra, hogy magamról beszéljek, úgyhogy ez eleve egy jutalomjáték.

Ha ügyesen nevettetsz másokat, megpróbálkozhatsz egy viccel vagy anekdotával is. Nekem ez nem megy, de azért most mondok egy kutyaöregedéses viccet: "Két öreg kutya beszélget. – Mindenre emlékszem az óvodából, de az nem jut eszembe, kit szagoltam meg tegnap..." (Az a vicc, amin nem nevetnek, az inkább kínos, úgyhogy előbb baráti társaságban gyakorolj.)

Az ütős kezdés után áruljuk el, hogy miért jöttünk ide. Milyen kérdésre keressük a választ, mi a célunk? A mostani Tavaszi Iskolában Viktor arra kérte az előadókat, hogy beszéljünk a pályaívünkről és a hétköznapi teendőinkről, „életmódunkról”.

Pályaív

A pályaívem nem girbegurba, ezért röviden összefoglalom: biológia versenyen jutottam be a Radnóti gimnáziumba a Centenáriumi lakótelepről, utána elsős biológusként jelentkeztem Csányi Vilmosnál, és gyakorlatilag azóta, 23 éve az ELTE Etológia Tanszéken dolgozom, pályázati forrásokból. A szakdolgozatom és a PhD-m témája szociális tanulás volt, a PhD alatt farkasokat és kutyákat neveltem és hasonlítottam össze, közben a Sony egyetlen európai laborjában, Párizsban, etorobotikával kezdtem foglalkozni – ami akkor még nem létezett -, utána egy kicsit naposcsibéket teszteltem egy lateralizációs projektben Angliában, majd viselkedésgenetikai posztdok pályázatot nyertem. A következő lépésben Miklósi Ádám EU-s pályázatában szociális robot fejlesztésének az alapjait dolgoztuk ki, azután ismét visszatértem a viselkedésgenetikához egy saját kutatási pályázattal és Ádám MTA-s pályázatán. Bepillantottam a kollektív mozgás világába Vicsek Tamásnál. Most pedig az Európai Kutatási Tanács (ERC) támogatásával kutyák öregedését kutatom három megközelítésben, és életemben először irányítanom kell egy 8-12 fős csoportot. Mindez pillanatok alatt kiolvasható az életrajzomból. Egy jó cv-ből azonban kiderülnek más, az előmenetelnél, fokozatnál sokkal nehezebben mérhető dolgok, amelyek ugyanúgy nélkülözhetetlenek a pályához, mégis kevés szó esik róluk a képzésben.