Kutyaévekben számolva - Miért fontos kiemelt figyelmet szentelni őszülő kedvencünknek

A Te kutyád hány éves embernek felel meg? Noha a kutyák és macskák sokkal hamarabb öregszenek az embereknél, de életük az emberéhez hasonlóan életszakaszokra bonható, úgy mint kölyökkor, kamaszkor, felnőttkor, időskor és matuzsálemi kor. A várható élettartam és az egészségben eltöltött évek száma (az az időtartam, ameddig a szervezet nem szenved súlyos vagy krónikus betegségektől) azonban a fajta és a méret mellett függ egyéb tényezőktől is, mint például a táplálkozás, életmód vagy a genetika. Az ELTE Szenior Családi Kutya Program legújabb kutatása az életkor és az egészségi állapot kapcsolatát vizsgálta kutyákon, figyelembe véve a kutya és a gazda számos egyéb tulajdonságát is. Az eredmények némelyike még a kutatókat is meglepte, például az, hogy a kutyát az élete során érő traumatikus események, mint a gazdaváltás, elveszés, menhelyre kerülés hosszútávú negatív hatásokkal járhat a kutya későbbi egészségére nézve.

Jó húsban van? Egyre több a túlsúlytól szenvedő kutya

A kutyaszemélyiség-tesztek fejlesztésre szorulnak

Fontos lenne tudni, hogy milyen lesz az otthoni viselkedése a menhelyről beszerzett kutyának, de úgy tűnik, az erre használt tesztek csak részben alkalmasak erre. A menhelyeken nincs idő, energia tudományos adatgyűjtésre, így hiába végez el a személyzet jószándékúan bizonyos teszteket a kutya örökbefogadhatóságának vizsgálatára, semmilyen adat nem támasztja alá azt, hogy kutya később is úgy viselkedik, ahogy azt a menhelyen megállapították róla. Ezt a hiányt igyekezett csökkenteni egy ausztrál kutatócsoport, amikor az általuk kifejlesztett, B.A.R.K. teszt megbízhatóságát és érvényességét vizsgálták. A megfigyelők közötti egyezést úgy állapították meg, hogy ugyanazt a viselkedési elemet többen is értékelték. Az újratesztelési megbízhatóságot a kutyák két, egymást követő napon végzett tesztelésével becsülték meg, az érvényességet (a teszt jósló erejét) pedig a befogadott kutyák kérdőíves értékelésével. A B.A.R.K. körülbelül 10 perces, és 12 altesztből áll, ami során például a kutyát üdvözlik, egyedül hagyják, megpróbálják az ételét elvenni. Eközben öt szempontból értékelik a kutyák viselkedését: kiegyensúlyozottság, képezhetőség, félelem, barátságosság és aktivitás. Az eredmények szerint a különböző megfigyelők hasonlóan értékelték a kutyákat, ezen belül a félelem jeleinek felismerésében egyeztek meg leginkább. Az újratesztelés viszont lehangolóbb képet mutatott. A félelem stabilnak bizonyult, de a barátságosság és képezhetőség sokkal kevésbé. Ami az érvényességet, a teszt jósló erejét illeti: nagy általánosságban gyengének mondható. Csak a félelem és a barátságosság függött össze a menhelyen tapasztaltakkal, a többi viselkedésjegy (kiegyensúlyozottság, képezhetőség, aktivitás) nem.
A teszt tehát nem alkalmas arra, hogy eldöntse egy kutya sorsát: örökbeadható-e vagy el kell altatni. Lehet, hogy a menhelyi körülmények között a kutya teljesen másképp viselkedik, mint a családba beilleszkedve. Az viszont kétségtelen, hogy a jelenleg elérhető, a menhelyek által használt személyiségtesztek prediktív ereje megkérdőjelezhető, rosszul jósolják meg, milyen lesz a kutya befogadás után.

Eredeti közlemények: 

• Mornement, K. M., Coleman, G. J., Toukhsati, S., & Bennett, P. C. (2014). Development of the behavioural assessment for re-homing K9's (BARK) protocol. Applied Animal Behaviour Science, 151, 75-83.
• Mornement, K. M., Coleman, G. J., Toukhsati, S. R., & Bennett, P. C. (2015). Evaluation of the predictive validity of the Behavioural Assessment for Re-homing K9's (BARK) protocol and owner satisfaction with adopted dogs. Applied Animal Behaviour Science, 167, 35-42.

 

Játékos, ugyanakkor nyugodt kutyát keresnek az örökbefogadók

Talán az egyik legfontosabb kutatási téma az, hogyan lehet növelni a menhelyi kutyák örökbefogadásának esélyét. Egy friss kutatásban 250 olyan helyzetet elemeztek amerikai kutatók, amikor a potenciális örökbefogadó kapcsolatba lépett egy kutyával. Arra voltak kíváncsiak, mi alapján döntik el a befogadók azt, hogy hazavisznek-e egy kutyát.

A befogadók általában 8 percet töltöttek a kutyával. Sokszor már azelőtt döntöttek a sorsáról, hogy kapcsolatba kerültek vele, de a véleményük megváltozhatott a személyes találkozás után. Meglepő módon nagyon sok viselkedési elem – például a felugrálás, engedelmesség, nyalogatás, étel elfogadása - egyáltalán nem befolyásolta a befogadók döntését. Lényegében csak kettő viselkedés számított: reagál-e az eb a játékra hívásra és lefekszik-e az ember közelében. Az elutasítás kimondott oka leggyakrabban az volt, hogy a kutya nem figyel és túl aktív.

A kutya viselkedését viszonylag időigényes formálni (bár újabb adatok arra utalnak, hogy nagyon hatékony, ha egy ember rendszeresen passzívan üldögél, például olvas a kutyák közelében), de a menhelyek vezetőinek érdemes átgondolni azt az eredményt is, hogy a találkozás helyszíne sem lényegtelen. A vizsgálatban egy kisméretű szabadtéri, lebetonozott kifutóban született a legtöbb pozitív döntés. Emellett az is fontos információ, hogy a látogatók fele nem szeretne kutyát örökbe fogadni, de azután 10%-uk mégis elvisz egyet. Akik viszont szeretnének, azok 41%-a kutya nélkül távozik. Mindkét típusú látogatónál van tehát lehetőség az arányok javítására. Azok számára pedig, akik csak kikapcsolódásként látogatnak el a menhelyre, érdemes oktatási programokat szervezni, hiszen ha kedvező benyomásokat szereznek, szívesebben támogatják a menhelyet anyagilag is.

Protopopova & Wynne, 2014. AABS

a kutya, 2014/11

A menhelyi kutyák befogadásának esélyei

Fogyasztói magatartás elemzésénél használatos módszerrel  vizsgálták meg a University of Kent kutatói, mi az összefüggés a menhelyi kutyák bizonyos jellegzetességei és a sikeres befogadás között. 2037 kutya sorsát követték nyomon.  A fekete szín, ami korábbi tanulmányok – bár nem mindegyik – szerint kevéssé vonzó a gazdák számára, itt nem befolyásolta a választást. Meglepő, de a pillanatnyi egészségi állapotnak sem volt hatása – feltehetően azért, mert a vizsgálatban együttműködő Dog Trust állatvédő szervezet anyagilag is támogatja, ha valaki beteg kutyát fogad örökbe.

Mi számított fontos tényezőnek? Elsősorban a méret: a kistermetű kutyák sokkal hamarabb gazdára találtak, mint a nagyok. Emellett a kor és a fajta hatása is jelentős (a kölykök és a fajtatiszta ebek népszerűbbek).

Ezeket a tényezőket a menhely személyzete nem képes befolyásolni, de van olyan, amit igen: a viselkedést. Ahogy várható, a gyerekek, kutyák, más háziállatok iránt mutatott barátságos viselkedés mind növelte a befogadás esélyét. A viselkedési problémák viszont jelentősen csökkentették, holott a Dog Trust kiképzési lehetőséget biztosít iskolákban és háznál is. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a lehetőségekhez mérten érdemes energiát befektetni a kutyák menhelyi képzésébe, másrészt a jellemzések során a befogadók által – most már számokkal is igazolhatóan - kedvelt tulajdonságokat érdemes kidomborítani.

Siettou és mtsai, 2014. Journal of Applied Animal Welfare Science

A kenneltartás hatásai

Még a kiképzett és rendszeresen foglalkoztatott rendőrkutyák is kényszeres viselkedést mutatnak kennelbe zárva, ami arra utal, hogy tartósan negatív stresszállapotban, frusztráltan élnek – derült ki brit kutatók felméréséből. A levegőbe vagy a falra ugrálnak, pörögnek, faltól-falig rohannak fel és alá, köröket futnak. Bizonyos helyzetekben a vizsgált harminc német juhászkutya közül mindössze kettő nem mutatott ismétlődő, mentális zavarra utaló viselkedést.

Embereknél is hasonló viselkedészavarok alakulnak ki, ha magányos zárkára ítélik őket.  Esetükben azt feltételezik, hogy a fájdalmat okozó ingereket zárják ki az figyelmi állapotot beszűkítő viselkedéssel. Lehet, hogy a kutyáknál is hasonló szerepe lehet, hiszen a legtöbbet ugráló, szaladgáló kutyák stresszhormon (kortizol) szintje állatorvosi vizsgálat után lecsökkent, nem pedig nőtt, ahogy az egészségesen reagáló állatoknál várható.

A hosszú időn át menhelyen élő kutyák állapota a rendőrkutyákénál is súlyosabbá válhat. Kergetik a farkukat, folyton rágnak valamit, a kennelből kivéve pedig rángatják, húzzák a pórázt. Van, aki „kennelőrült”-nek nevezi ezeket a kutyákat, a mentális zavart pedig „kennelitis”-nek. Szerencsés esetben, ha a személyzet önkéntelen megerősítése miatt rögzült a viselkedés – például mindig sztereotip felugrálás, körözés után adtak enni a kutyának – lehet javítani a helyzeten, de ha a krónikus stressz miatt hormonális zavarok alakultak ki, kevés az esély a viselkedés rendeződésére.

Denham et al 2014. Physiol Behav

a kutya, 2014/05

Viselkedéstesztek az agresszió mérésére

Az agresszió valószínűleg a legjelentősebb probléma a kutya-ember együttélésben, ezért régóta foglalkoztatja a kutatókat is, hogyan lehetne megbízhatóan, ugyanakkor gyorsan tesztelni ezt a viselkedést. Az ELTE és az MTA kutatói kifejlesztettek egy olyan, tíz perc alatt elvégezhető tesztet, amellyel viszonylag megbízhatóan azonosíthatók az emberrel szemben alapvetően vagy félelmükben agresszív, illetve barátságos kutyák. 

A teszt mindennapi életben előforduló helyzetekből áll, például egy idegen barátságosan odamegy a kutyához és megsimogatja; kissé fenyegetően közelít (lassan, csöndben, mereven a kutya szemébe nézve); és megpróbál elvenni tőle egy csontot.

A tesztet terápiás kutyák vizsgáján már használják, de menhelyeken is érdemes bevetni, nehogy veszélyes kutyát adjanak olyan gazdának, aki képtelen a helyzet kezelésére. Nem mindegy azonban, mikor kerül sor a tesztelésre. Szintén friss kutatási eredmény, hogy közvetlenül a menhelyre kerülésük után sokkal kevesebb agressziót mutatnak a kutyák, mint két héttel később. A családi kutyák pedig többet, ha a gazda a közelükben van. Ez arra utal, hogy az örökbefogadási lehetőségeket felmérő teszteket érdemes a gondozó jelenlétében elvégezni, amikor a kutya már megszokta az új környezetet. Így sokkal megbízhatóbban megbecsülhetjük a kutya hajlamát az agresszióra.

Klausz et al., 2014. Agr Behav
Kis et al., 2014. Veterinary Record

Farkashibrid-ember kapcsolat

A vizsgálat két alanya és egy önkéntes. Forrás: DBID

Akár félmillió kutya-farkas hibrid (kutya és farkas szülőktől származó keverék) is élhet az Egyesült Államokban. Évente több százat altatnak el közülük vagy kerülnek végleg menhelyre, mivel veszélyt jelentenek környezetükre. A szerencsésebbek olyan menhelyre kerülnek, ahol még kapcsolatban maradhatnak emberekkel. Lindsay R. Mehrkam PhD hallgató egy ilyen menhelyen élő három hibridpárnál és egy farkaspárnál vizsgálta meg, hogyan hat rájuk, ha egy ember bemegy a kifutójukba és kicsit foglalkozik velük. Csupa pozitív hatást talált: nőtt az állatok aktivitása, a barátságos viselkedések előfordulásának gyakorisága, sőt, a párok tagjai egymással is többet játszottak. A sztereotip futkosás viszont csökkent vagy megszűnt. Ez azt jelenti, hogy az emberi interakció ideális (és önkéntesek bevonásával olcsó) módja a fogságban élő farkashibridek környezetgazdagításának. Ez az eredmény valószínűleg nem sok embernek okoz meglepetést, ennek ellenére fontos lépés a hibridek viselkedésének kutatásában. 

A tudományos közlemény első szerzőjének fotókkal illusztrált beszámolóját Julie Hecht és Mia Cobb blogjában olvashatjátok.

Lindsay et al., 2014. JAAWS

Krónikus stresszt éltek át a japán földrengés után magukra hagyott kutyák

Forrás: itt és itt.

A fukushimai földrengés után magukra hagyott kutyák más menhelyi kutyákhoz képest jóval nagyobb traumaként élték meg életkörülményeik romlását: tanulási és kötődési képességük jelentősen lecsökkent (az emberi poszttraumatikus stressz szindrómához hasonlóan), és idegen emberekkel szembeni agressziójuk is jóval kisebb volt. A krónikus stressz a vizelet 5-10-szerésre emelkedett kortizolszintjében is megmutatkozott. Aggasztó, hogy három hónap alatt a kutyák állapota alig javult. Az Azabu Egyetem kutatói 17 fukushimai és 8 kontroll kutyát vizsgáltak, a viselkedést C-BARQ kérdőívvel értékelték (Nagasawa et al., 2012).

Hiába az esdeklő tekintet - csak a fajta számít

A menhelyi kutyák közül évente negyedmilliót altatnak el az USA-ban azért, mert nem találnak befogadó gazdát számukra. Egy floridai menhelyen végzett vizsgálat szerint az örökbeadás sikeressége főként a fajtajellegen és a kutyák előéletén múlik: a kóbor vagy lefoglalt harci kutyák befogadási esélye a legkisebb, míg a gazda által leadott ölebeké, más kistestű kutyáké a legnagyobb. A kennel elhelyezkedése sem mindegy: a bejárattól távoli ebeket nem szívesen viszik haza.
A kutatók a kutyák egy részét arra képezték, hogy hosszan, várakozóan tekintsenek az emberi arcra. De hiába - e képzettség nem növelte a kutyák örökbeadási sikerességét. Az emberi kapcsolat, a rendszeres kiképzés ugyan fontos a kutyák jóléte és későbbi beilleszkedése szempontjából, de nincs hatással az örökbefogadásra. A gazdajelöltek ugyanis mindössze 20-70 mp alatt döntenek egy-egy kutyáról (Protopopova et al., 2012).

Kivert kutyák: a menhelyre kerülés okai, a sikeres adoptáció feltételei, a beilleszkedés nehézségei

Lili veszettül csaholt és métereseket ugrott a kerítésre, mikor először láttam. Akkor már egy éve osztozott másodmagával egy kennelen, kóbor kutyaként, vemhesen fogták be. Csontsovány és bolhás volt, a fülei hosszan berepedeztek az alultápláltság és vitaminhiány miatt. Egyszerűen ijesztően nézett ki. De elhittem az ismerőseimnek, akik időnként foglalkoztak vele, hogy ez a kutya nekem való, és hazavittem. Ezután tizenhárom boldog évet töltöttünk együtt.

Több millió kutya kerül a menhelyekre évente. Csak az Egyesült Államokban 8-12 millióan kényszerülnek rács mögé, ami az ottani kutyalétszám közel ötöde. Kevesebb, mint a felüket sikerül csak örökbe adni. Annak ellenére, hogy természetesen a legtöbb menhely fenntartója igyekszik mindent megtenni a kutyák jólétének érdekében, a kutatások azt mutatják, hogy a menhelyi élet nagy stresszt jelent a kutyák számára, és viselkedési problémák kialakulásához vezethet a társas kapcsolatok hiánya miatt. A környezet gazdagítása (például társas elhelyezéssel, gyakran cserélt játékokkal, zenével) és a rendszeres foglalkoztatás, séta, tréning sokat segít, de messze az örökbefogadás a legjobb megoldás. A gazdasági megfontolások azonban nagyon gyakran eutanáziához vezetnek. A menhelyre kerülő kutyák körülbelül 30-40%-át elaltatják. Az örökbefogadás sem mindig sikeres: egyes adatok szerint a kutyák akár 19%-a visszakerül a menhelyekre.

Miért válnak meg az emberek a kutyájuktól?

Nem tudjuk, mi vezet ahhoz, hogy egy kutya kóbor állattá váljon. Még arról a helyzetről is hiányosak az adataink, amikor a gazda mond le a kutyájáról, mivel a menhelyeken általában nincs idő vagy szándék a gazda kikérdezésére, illetve a gazdák egyharmada nem árulja el az indokait. Közel négyezer interjú alapján költözés vagy egyéb lakásproblémák, egészségügyi gondok, anyagi nehézségek és időhiány áll a vezető helyen.

Viselkedési problémát a gazdák 11%-a említ. Mindenekelőtt a hiperaktivitás, az elszökdösés, továbbá a lakás rongálása, a szobatisztaság hiánya és a túl gyakori ugatás jelent gondot. Agressziót mindössze 3%-ban jelölnek meg okként, e kutyák fele harapott már meg ténylegesen embert, egyötödük nem fér össze más kutyákkal.

Sok kutató azonban hangot ad annak a véleményének is, hogy a gazdák elhallgatják a viselkedési problémákat, nehogy csökkentsék kutyájuk örökbefogadási esélyeit. Erre utal az az amerikai vizsgálat is, ahol a gazdáknak lehetőségük volt névtelenül választ adni arra, miért akarnak megválni a kutyájuktól. Ekkor a gazda ellen irányuló agressziót háromszor, az idegenektől való félelmet több mint kétszer annyian jelölték be, mint a névvel nyilatkozó tulajdonosok.

A viselkedési problémák mellett gyakori indok az is, hogy a kutya szándékaik ellenére került hozzájuk (például örökölték), megváltozott az életmódjuk, gyermekük született, vagy túl idősen jutott hozzájuk a kutya (legnagyobb a kockázat az 1-2 éves kor körül beszerzett kutyáknál).

Az USA-ban sokan kifejezetten azért viszik el a kutyájukat menhelyre, mert ott ingyenesen elaltatják őket. Ezek a kutyák általában idősek, az átlagos életkoruk több mint tíz év, míg az örökbeadás céljából leadott kutyák mindössze 1,2 év körüliek.

Mi történik a kutyákkal a menhelyen?

A menhelyek elsősorban elhagyott és elhanyagolt állatok ideiglenes elszállásolását szolgálják. Általában rosszul finanszírozottak, a személyzet alacsony képzettségű, a hely szűkös. Sok egészséges állatot egyszerűen azért kell elaltatni, mert nincs számukra hely. Amerikai adatok szerint az utóbbi három évtizedben a kutyák vezető haláloka a menhelyi eutanázia – ez az összes kutyahalál egyharmadát jelenti.

Egyes országokban, például Olaszországban az eutanázia kizárólag nyomós orvosi indok alapján lehetséges. Ez egyrészt komoly gazdasági következményekkel jár, másrészt sokan vitatják, hogy szabad-e éveken, évtizeden át egy kutyát néhány négyzetméteren tartani.

Az elaltatást elkerülő kutyák örökbefogadó gazdára várnak. Az alulfinanszírozottság miatt rendszerint csak a puszta létfenntartásukra futja, holott a szociális elszigeteltség, a nagy zaj és a korlátozott hely óriási stresszt okoz az állatoknak. Ennek jeleként ingerlékenyebbé, agresszívabbá, bizonytalanabbá válnak. Minél több ideig tart a menhelyi tartózkodás, annál maradandóbb a károsodás, különösen a szukáknál. A hosszan tartó stressz sztereotip viselkedés, dermedés, szájnyalogatás, ásítozás, remegés kialakulásához vezethet. Főként a kölykök veszélyeztettek ebből a szempontból. Egy tíz hónap körüli kutya, ha csak két hónapot is tölt gazda nélkül egy menhelyen, akár visszavonhatatlan károsodásokat szenvedhet, amelyekkel egészségügyi gondok, elsősorban idegrendszeri és hormonális problémák is járnak.

A problémák kialakulása részben megelőzhető megfelelő környezetgazdagítással. Elsősorban a társas elhelyezés megfontolandó. A csoportosan tartott kutyák kevesebbet vokalizálnak, aktívabbak, kevésbé agresszívak más kutyákkal, nincsenek sztereotípiáik, és csak egyharmadnyi viselkedésproblémával küzdenek az egyedül elhelyezett kutyákkal összevetve. Akár 30 kutya is elhelyezhető egy csoportban, ha biztosítva van az állandó felügyelet, és a túlságosan szorongó, illetve agresszív kutyákat elkülönítik. Az örökbefogadó gazdák hamarabb választanak kutyát a csoportból, és választásukat megkönnyíti, hogy "normális" helyzetben figyelhetik meg a kutyákat. Ha valamely oknál fogva mégis egyedül helyezik el a kutyákat, akkor célszerű a kenneleket egymással szembefordítani, mert így a kutyák a kennel elején helyezkednek el, ami fontos szempont a kiválasztásnál. Érdemes bevezetni azt is, hogy a kutyákat a látogatók etessék kisebb adagokkal, amivel pozitív kutya-ember interakciók kialakulását serkentik, és szintén a kifutók elülső részébe szoktatják a kutyákat. Arra is van adat, hogy a klasszikus zene megnyugtató hatással van a kutyákra.    

A szobatisztasági problémák kialakulásának megelőzéséhez rendszeres sétáltatásra van szükség, ami önkéntesekkel megoldható.

Hogyan ítélik meg egy menhelyen, melyik kutya örökbeadható?

A kóbor kutyák a menhelyre kerülés után rendszerint vizsgálaton esnek át, amikor kiderül, van-e bennük egyedi jelölés, mikrochip. Ha igen, tájékoztatják a gazdát, hogy a kutyája a menhelyen várja őket. A kóbor kutyákat nyolc napig kötelezően tartják, ezután pedig a menhely tulajdonába kerülnek. Ekkor állatorvosi- és viselkedésvizsgálaton esnek át. A beteg, agresszív vagy túlságosan félénk kutyákat a vizsgálat után elaltatják (noha a viselkedési problémák megítélésére használt tesztek megbízhatóságáról nincsenek adatok).

Az örökbeadhatóságot nem csak a teszt eredménye, hanem a kutya fajtája is befolyásolja. Az ausztrál Victoriában például pit bullok nem adhatók örökbe.

Ám a kiváló viselkedésteszt sem garantálja egy kutya jövőjét. Egy rendelet alapján ugyanis a 28 napon túl bennmaradó kutyákat elaltatják.

A kiválasztást befolyásoló tényezők

Fajta, méret, a szőrzet színe, előtörténet és viselkedés dönthet egy kutya sorsáról. A keverékeknek például kétszer akkora az esélye az elaltatásra, mint a fajtatisztáknak.

Az örökbefogadók azt a kutyát választják, amelyik egy szépen berendezett kennel elejében van, nyugodt, figyelmes és barátságos. Emiatt célszerű a kutyák fekhelyét a kifutó elejébe húzni és a játékokat is odatenni. Legfontosabb azonban a gyakori emberi jelenlét. Már az is tartósan a kifutók elején tartja a kutyákat, ha valaki tíz percenként elsétál a kennelsor előtt.

Az örökbefogadók jellemzői

Férfiak gyakrabban fogadnak kutyát örökbe, mint nők, és szinte valamennyiüknek volt már korábban kutyája. Aki egyedül érkezik, sokkal alaposabban mérlegel, és gyakrabban dönt jól (vagyis nem hozza vissza a kutyát). Azok a szülők, akik a gyerekük számára választanak kutyát, gyakran csalódnak. A menhelyre visszavitt kutyák 22%-ától viselkedési problémák miatt váltak meg, 13%-uktól pedig azért, mert nem jól jöttek ki a család másik háziállatával.

Befogadást követő viselkedési problémák

A befogadott kutyák legalább negyede mutat valamilyen viselkedési problémát az első hónapban. Elsősorban félénkség, abnormális szexualitás, túlzott aktivitás vagy ugatás a gond. A kanokkal több a nehézség (amit az is tükröz, hogy eleve többen vannak a menhelyen (58%)). Szeparációval kapcsolatos problémák is gyakoriak, ami miatt a kutyák egyedül hagyva rombolnak, egyébként pedig árnyékként követik a gazdájukat.

Tanulságok

A menhely tehát: szükséges rossz. Ideális esetben csak annyi kiskutya születne, ahány gazdára is talál. Ehhez rengeteg ismeretterjesztésre, hathatós ivartalanítási programra volna szükség.

Ausztráliában például az utóbbi húsz évben támogatott árú műtétekkel, adókedvezménnyel és az  automatikus menhelyi ivartalanítással sikerült elérni, hogy a teljes kutyaállomány 61%-a ivartalanított, és tíz év alatt 40%-kal csökkent a menhelyre kerülő kutyák száma. Elsősorban kölyökből lett kevesebb, így az átlagos menhelyi életkor megnőtt, jelenleg két év körül van.

Az ismeretterjesztés szerepe azonban legalább ennyire jelentős, és sokszor pénzbe sem kerül, csak egy kis jószándékot igényel. Pusztán annyi, hogy iskolai osztályok szervezetten ellátogatnának egy-egy menhelyre, egészen biztosan felelősebb állattartásra ösztökélné a következő nemzedéket. De a menhelyi személyzet is rengeteget tehet azért, hogy az örökbefogadások sikeresek legyenek. Egyrészt a kutyák jólétének biztosításával, amiben sokat segíthetnek az önkéntesek is, másrészt az örökbefogadók körültekintő tájékoztatásával, és a számára megfelelő társ kiválasztásával.

Marston and Bennett, 2003

Marston et al., 2004

Marston et al., 2005

Marston et al., 2005, Anthrozoös

Ajánlott olvasmány:
Center for Shelter Dogs (welfare és viselkedésteszt - Match up II)
Az írás a Kutya Szövetség 2011/6 számában jelent meg.