Van-e kapcsolat a gazda emberek iránti érzései és a kutya szeparációs szorongása között?

Magyar kutatók több mint 1500 kérdőív adatai alapján úgy találták, hogy azok a gazdák, akik kényelmetlenül érzik magukat mások közelségében, beleértve az intim helyzeteket is, illetve nem érzik úgy, hogy szükség esetén támaszkodhatnak valakire, gyakrabban számolnak be arról, hogy a kutyájuknak szeparációs problémái vannak (a kutya nyüszít, nyálzik, rombol, remeg, aktívabbá válik vagy bepiszkít, ha egyedül hagyják). Az összefüggésnek az lehet az oka, hogy az emberekhez való szoros kapcsolódást, kötődést kerülő gazdák nem reagálnak eléggé vagy megfelelően a kutyáik igényeire, és nem nyújtanak számukra biztos, támogató bázist bizonytalan helyzetekben.

Gyakoribbak a szeparációs problémák a „neurotikusabb” kutyáknál is, akik akkor is szorongóbbak, feszültebbek, ha a gazdájukkal vannak. Akinek ilyen a kutyája, annak érdemes fokozottan odafigyelnie arra, hogy a kutya számíthasson rá, vagyis megbízhatóan reagáljon a kutya igényeire. A szeparációs szorongást kezelő terapeutáknak pedig a kutya életkörülményeinek megváltoztatásán, képzésén és esetleges gyógyszeres kezelésén túl érdemes a gazda önismeretének fejlesztésével, más emberek iránti érzéseivel, kötődésével is foglalkoznia. E bonyolult viselkedési problémánál tehát a kutyaterapeutának célszerű emberi pszichoterápiára is felkészülnie.

Konok et al., 2015 PLoS One 

a kutya/2015/04

A kutyám is annyira szeret engem, mint én őt?

Az már régóta ismert jelenség, hogy kutyák és gazdáik között szoros kapcsolat van. A kutya számos helyzetben nyújthat érzelmi támaszt gazdájának, valamint a gazda is biztonságot nyújt kutyája számára. Az már bizonyított, hogy a gazda személyisége összefüggésben áll a kutyával való kapcsolatával, de olyan kísérletet eddig még nem végeztek, ahol mindkét fél, kutya és gazda szempontjából is vizsgálták volna a kapcsolat erősségét. Svéd és dán kutatók megvizsgálták, hogy a kutya viselkedése tükrözi-e gazda értékelését kettőjük kapcsolatáról. A gazdák egy kérdőívet töltöttek ki, míg a kutyák viselkedését az ún. Idegen Helyzet Tesztben figyelték meg. Ezt a pszichológiából átvett tesztet gyakran használják a kutyák gazdához való kötődésének mérésére. A kísérlet több részből áll, melyek során a kutya vagy teljesen egyedül van a kísérleti szobában, vagy egy számára ismeretlen emberrel vagy pedig a gazdájával van. A kutyák a gazda hiányában általában az ajtóban állnak vagy az ajtó felé néznek, kevesebbet játszanak és kevesebb felderítő viselkedést mutatnak. A gazda jelenlétében bátrabban néznek körül a szobában, többet játszanak, valamint intenzívebben üdvözlik a visszatérő gazdát, mint az ismeretlen személyt. A kutatók azt vizsgálták, hogy a kutyák viselkedése mennyire tér el a gazda, illetve az ismeretlen személy jelenlétében, valamint hogy ez a különbség összefügg-e a gazda értékelésével. A legtöbb vizsgált változó között nem találtak összefüggést. Az egyetlen összefüggés – ami egyáltalán nem meglepő – az, hogy azok a kutyák, akikkel sokat foglalkozik a gazdájuk, több fizikai kapcsolatot (pl. simogatás) kezdeményeznek és kevesebbet játszanak egyedül, a gazda nélkül. A vizsgálat sem bizonyítani, sem cáfolni nem tudta azt, hogy a gazda kutyához fűződő viszonya tükröződik a kutya viselkedésében.

Sümegi Zsófia

ELTE Etológia Tanszék

Forrás: Rehn et al., 2013, AABS

Biztonságos bázis

Az emberek belső igénye, hogy kapcsolatot létesítsenek másokkal. De nem csak az emberek, hanem sok állat is így van ezzel. A kutyák olyan jól alkalmazkodtak az emberhez, hogy sok esetben a gazda helyettesíti a fajtársakat, és ő lesz a kutya fő szociális partnere. Magyar kutatók a ’90-es évek végén megállapították, hogy a kutyák az embergyerekhez hasonló viselkedést mutatnak a kötődést mérő Ainsworth-féle Idegen Helyzet Tesztben. A kutya számára a gazda „biztonságos bázist” jelent, akinek jelenlétében felfedezhetik a környezetet és akinek hiánya szorongást vált ki.

A gondozóhoz való kötődés gyerekeknél a kognitív teljesítményt is befolyásolja. Vajon a kutyáknál is ez a helyzet, vagyis ügyesebbek a kutyák problémahelyzetben, ha maguk mellett érezhetik a gazda támogatását? A bécsi Állatorvostudományi Egyetemen végzett kutatások szerint igen. A kutatók interaktív játékszert adtak a kutyáknak, és arra voltak kíváncsiak, mennyi jutalomfalatot szereznek meg belőle. Változtatták, hogy a gazda jelen van-e a szobában vagy sem. Az eredmény kutyások számára talán nem is meglepő, viszont alátámasztja azt, hogy a gazda „biztonságos bázis”: a kutyák sokkal többet foglalkoztak a játékkal, ha a gazda is jelen volt. Érdekes módon a biztatásnak nem volt hatása, és azok a kutyák sem teljesítettek jobban a gazda hiányában, akiket egyébként látszólag nem visel meg a gazda hiánya, vagyis nem mutattak szeparációs szorongást.

Az is lehet, hogy csak a teszthelységben lévő emberek száma hat a kutyára: ha a gazda kimegy, eggyel kevesebben vannak. A következő kísérletben ezért egy idegen játszotta a gazda szerepét. De hiába, a kutyák alig foglalkoztak a játékkal. A kutatók mindebből arra következtettek, hogy a gazda jelenlétére szükség van ahhoz, hogy a kutya magabiztosan viselkedjen az idegen környezetben, és képes legyen a feladatra koncentrálni. Újabb párhuzam a kutyák és a gyerekek viselkedése között.

*
Korábbi változata megjelent a Mindennapi Pszichológia 2013/4 számában

*

Forrás: Horn et al., 2013, Plos One
Fotó: kutyaetologia.elte.hu

*

Egyéb megjelenések:

Psychology Today

Science Daily

The Bark

viselkedéssel foglalkozó állatorvosi lap legújabb tanulmányai

Hét kutyás cikk a Journal of Veterinary Behavior május-júniusi számából (2013, 8(3)):

• Egy  esettanulmány egy német juhászkutya kisagyi sérüléséről számol be, amit fojtónyakörv okozott. 
• A járókelők az utcán megpillantott kutyák közül csak a kicsi és világos színű kutyákat vélik eleve barátságosnak, a többit egyedileg ítélik meg saját tapasztalataik és a fajta alapján.
• Úgy tűnik, hatásos a nyugtató kabát (ld. a képen) viharfóbiás kutyáknál. 
• Azonosítottak bizonyos élettani paramétereket (pl. receptor-koncentrációkat), amik változása kapcsolatban van az öregedéssel. 
• A mentőkutyák némileg jobban kötődnek a gazdájukhoz, mint a családi kutyák, bár a különbség nem jelentős (statisztikailag elfogadható különbség nincs, csak trend). 
• A pozitív és negatív érzelmek más-más agyféltekével állnak kapcsolatban, ennek ellenére nem találtak kapcsolatot a temperamentum és a lateralizáció között.
• Egy lovak nyugtatására használatos gél (Dormosedan Gel) kutyáknál is bevált.

mix

Az emlékeztetők kutatóknak segítenek keresni a publikációk között. Elnézést a tömörségért!

A kutya jelenléte csökkenti a stresszes feladattal foglalkozó gazda vérnyomását, és növeli a megnevezett életcélok számát. De csak akkor, ha erős a kötődés a kutya és a gazda között (Zilcha-Mano et al., 2012). 

A veleszületetten süket kutyák kevésbé agresszívek, ingerlékenyek, kevésbé kergetnek más állatokat és ritkábban esznek ürüléket, viszont többet ugatnak, gyakrabban rágnak szét nem megfelelő tárgyakat és többet nyalogatják magukat (Farmer-Dougan et al., 2012).

Taktilis idegen/ismerős ember-kutya interakciók (simogatás, a mancs felemelése, stb.) elemzésekor kiderült, hogy az ismerős felé több békítő viselkedést mutatnak a kutyák, több az átirányított (redirected) viselkedés (pl. a padló szaglászása, ivás) és gyakoribb a szociális megközelítés (Kuhne et al., 2012). Hosszabb, angol nyelvű ismertető itt.

A kutyák kérdőleg néznek gazdájukra, idegenre egyaránt egy némileg ijesztő tárgy (ventilátor) láttán. De ha a gazda nem figyel, mindenféle más módon igyekeznek felkelteni a figyelmét (az idegenét nem) (Merola et al. 2012).

Kérdőíves felmérés szerint a kooperatív fajták (pl. juhászkutyák) hosszabban emlékeznek a sétálással kapcsolatos eseményekre, keverékek a meglátogatott helyekre, a családtagokra. A csak kertben tartott ebek az idegenekre, a csak lakásban tartottak a sétákra. A gazda képzettsége és a kutyával együtt töltött idő nem befolyásolta az emlékezést. (Pongrácz et al., 2012)

A farkasok képesek a nagyobb mennyiség választására. A tápdarabok száma a két választható edényben 1 és 4 között változott (Utrata et al., 2012).

A kutyahangok felfolgozása a kutya bal agyféltekéjében zajlik. A visszafele lejátszott ugatásokat a kutyák nem ismerik fel (Sinischalchi et al., 2012). Ismeretterjesztő írás itt.

A britek 3,3%-a használ elektromos nyakörvet. A behívás mégis kevésbé megy nekik, mint azoknak, akik jutalmazással tanítják a kutyájukat (Blackwell et al., 2012). Ismeretterjesztő írás itt.

Fajtársnak tekinti-e a kutya az embert?

Gyakran megkérdezik ezt tőlünk, etológusoktól. Nehéz válaszolni, hiszen tűnődhetünk azon, milyen lehet kutyának lenni és kutyaként érzékelni a világot (benne az embereket), de amíg magunk nem válunk kutyává, igazából csak arra tudunk felelni, hogy a kutya az emberrel is úgy viselkedik-e, mint a fajtársaival.

Van, amikor igen. Ezt sokszor bajnak érzékeljük, mert a kutya agresszív vagy téves a szexuális irányultsága.

Máskor viszont olyan, mintha (kis)ember lenne. Pszichológusok kidolgoztak egy tesztet, ami méri, hogyan kötődik az egyéves kisgyerek gondozójához. Ebben a tesztben kifejezetten gyerekszerűen viselkedik a kutya - a gazda épp úgy nyugtatólag hat rá, mint az anya/apa a babára (Topál et al., 1998). Az pedig már a hetvenes évektől ismert, hogy ha egy kiskutyát egyedül hagynak, akkor a szeparációs szorongását jobban csökkenti egy ember, mint az anyakutya (Pettijohn et al, 1977). Felnőtt kutyáknál élettani paraméterekkel igazolható, hogy idegen helyen a jól ismert kutyatárs nem, de a gazda hatékonyan csökkenti a stresszt (Tuber et al., 1996). Vagyis a gazda jelenléte biztonságot nyújt a kutyának, nagyobb megnyugvást, mint bármely fajtársa, beleértve az anyát is. Nem állítanám, hogy ilyenkor embernek tekinti magát a kutya, de az szinte biztos, hogy minket "nem vesz kutyába".

Érzelmek, kötődés, csóválás

A profi kutyások megbízhatóbban azonosítják a kutya félelmi jeleit, mint az amatőrök és a kutyatulajdonosok. A 2012-ben írt tanulmány szerint viszont az örömöt mindenki felismeri.
Nézzétek meg a videókat a kutatást vezető dr. Wan oldalán, és tippeljétek meg: dühös, vidám, félénk, közömbös vagy szomorú a kutya? Válasz a videó végén.

Kinek érdemes kutyafuttatóba járni és kinek nem? Mivel töltik az időt a kutyák a parkban? Vannak kutyák - különösen, akik ritkábban járnak a futtatóba -, akik nem érzik jól magukat a sok kutya között, legalábbis erre utal testtartásuk és a nyálból kimutatott kortizolszintjük.

Olasz kutatók megvizsgálták, hogyan kötődnek a kutyák a velük együtt élő kutyához. Ugyanazt a tesztet használták, amivel a pszichológusok kisgyerekek gondozóhoz való kötődését értékelik (Ainsworth-féle kötődési teszt, SST), és amivel az ELTE Etológia Tanszékén is sokat vizsgálták a kutya-gazda kötődést, de itt a gondozó/gazda szerepét a társkutya játszotta. Az eredmények szerint a társkutya csökkentette a kutyák szorongását az izolációhoz képest, mégis szívesebben létesítettek kontaktust a tesztben a barátságos idegen szerepét játszó fiatal lánnyal. Az mrns.hu-n így foglalja össze a cikket Kettinger Dóra: "az emberrel, emberiséggel régóta együtt élő, velünk összetartozó kutya fajjal speciális kapcsolatban vagyunk, ami magyarázhatja jelen, és sok más kísérlet sokszor meglepő eredményeit".

A kutyák inkább jobb irányba csóválják a farkukat, ha a gazdájukat nézik, és balra, ha egy fenyegető kutyát. A jobbra csóválás tehát relaxált, örömteli állapotot jelez, a balra csóválás pedig bizonyos mértékű szorongást, bizonytalanságot. Ezt megerősíti az is, hogy annak a kutyának, amely egy balra csóváló kutyát néz, megemelkedik a szívritmusa. Különös, hogy a kutyák többségét egy sziluettel tesztelték (ld a fotón). A kutatók azt mondják, hogy a két kutyacsoport (a módosítatlan videóval ill. a sziluettel tesztelt) ugyanúgy reagált. Én nem vagyok benne biztos, hogy meg tudnám mondani, a sziluett feje felém néz vagy épp fordítva, és ha nekem háttal áll, akkor a farkát is a másik irányba csóválja persze... De lesz még szerintem ilyen kísérlet más laboratóriumban is, úgyhogy pár év alatt kiderül, más kutyák is úgy viselkednek, ahogy ennek a cikknek a szerzői megfigyelték. 

Patricia McConnell a kutatás kapcsán arról ábrándozik, milyen lenne, ha neki is lenne farka. 

Bizonytalan kötődés

A közelmúltban még egy magyar közlemény jelent meg a nemzetközi szakirodalomban. A Konok Veronikáék által összeállított viselkedésteszt és kérdőív figyelemreméltó minden viselkedésterapeuta és állatorvos számára, akik megbízható eszközökkel szeretnének diagnosztizálni egy gyakori problémát. A szeparációs szorongásban szenvedő kutya, ha egyedül hagyják, szétszedi a lakást, ugat, nyüszít, bepiszkít. A szakemberek egyik jellemző tanácsa a gazdáknak az, hogy hazatéréskor kerüljék a kutya túláradó üdvözlését, mert ezzel csak tovább fokozzák a kutya túlzott kötődését. Veronikáék friss kutatása szerint viszont a szorongók korántsem "hiper-kötődők": ahelyett, hogy boldogan csóválnák a farkukat, simogatást kérnének a visszatérő gazdától és élveznék a közelségét, ugyanolyan izgatottan rohangálnak tovább, ahogy az egyedüllét alatt, és nehéz őket megnyugtatni. Ebben hasonlítanak az ún. bizonytalan-ambivalens módon kötődő kisgyerekekhez, akik az anyjuk jelenlétében is nyugtalanok idegen helyen, kiborulnak, ha egy-két percre egyedül maradnak, és akkor sem nyugszanak meg, amikor az anya visszajön. A biztonságosan kötődő gyerekeket is megviseli, ha egyedül maradnak, de pillanatok alatt megnyugszanak, amikor a szeretett személy visszatér, és magához öleli őket.
A bizonytalanul kötődő gyerekek életét végigkíséri a szorongás. Anyjuk viselkedése kiszámíthatatlan számukra, mivel nem a gyerek jelzéseinek, igényeinek megfelelően reagál, hanem saját pillanatnyi érzelmei szerint. Ha az analógia megállja a helyét, akkor a szeparációs szorongással küzdő kutyák gazdáinak is arra kell törekedniük, hogy viselkedésük minél következetesebb, átláthatóbb legyen, és így stresszhelyzetben is biztonságos bázist nyújtsanak a kutya számára.
Ide kívánkozik az a friss osztrák kutatás is, amely szerint a bizonytalanul kötődő 7-12 éves (fiú)gyerekekre stresszhelyzetben egy valódi kutya simogatása megnyugtatóbb hatással van, mint egy plüssjáték vagy egy barátságos ember jelenléte. Igaz, maguk ezt nem érzik (vagy nem vallják be), de a szervezetükben jelentősen csökkent a stresszhormon szintje.
Kutya Szövetség 2011/12

Kötődés a kutyához

Ha valaki tudni szeretné, hogy mennyire ragaszkodik a kutyájához, nincs más teendője, mint kitölteni brit kutatók frissen kidolgozott kérdőívét, és válaszolni efféle kérdésekre: "A kutyám nélkül elviselhetetlen lenne az életem.", "Nagyon sokat beszélek a kutyámhoz", "Ha egyedül vagyok, sokat gondolok a kutyámra.", Soha nem megyek olyan helyre nyaralni, ahová a kutyám nem jöhet velem.". Körülbelül négyszázan már megtették, és kiderült, hogy életkortól és az együtt töltött időtől függetlenül a legtöbben nagyon szeretik a kutyájukat, de a nők kicsit jobban, mint a férfiak (vagy csak könnyebben bevallják...).
link

Kutya Szövetség, 2011/11

Idősek kutyagondozása

Sok idős, magányos embernek a kutya az egyetlen társa. Miltiades és Shearertöbb mint száz vidéki időskorút kérdezett meg arról, hogyan éreznek a kutyájuk és más emberek iránt, valamint mennyire elégedettek az életükkel. Kiderült, hogy azok, akik elvesztették az élettársukat, és azok, akik nagyon erősen kötődnek a kutyájukhoz, erősen depressziósak. Akik viszont elégedettek voltak emberi kapcsolataikkal, kevésbé számoltak be depresszív érzésekről. Úgy tűnik tehát, hogy a kutyához való kötődés jól jelzi, ha a kutya központi szerepet tölt be a gazdája életében, és ezáltal helyettesíti a hiányzó emberi kapcsolatokat.

Kutya Szövetség, 2011/7

Kutyahűség

Ha kérdőívet adunk kutyások kezébe, és megkérdezzük, ebük mely tulajdonságát tartják a legnagyobbra, akkor elsőként „hűségét”, „odaadását” jelölik meg. Csupa olyan fogalmat, amely az állatok viselkedésének tudományában meglehetősen pongyola, nehezen körülírható kifejezésnek számít. Mégis, mi lehet a „hűség” szó tudományos háttere, milyen evolúciós történet állhat mögötte?

Köztudott, hogy a kutya nagyon közeli rokona a farkas, amelynek viselkedése feltehetően még ma is olyan, mint hajdani közös ősüké. A két faj, a kutya és a farkas útja azonban körülbelül 35 ezer évvel ezelőtt elvált egymástól. A kutyák azóta hihetetlen karriert futottak be az emberi közösségekben, s a legkülönfélébb készségekre tettek szert. De látott-e már valaki olyat, hogy egy farkas vezet át egy vak embert a zebrán? Ez elképzelhetetlen. Ne legyünk azonban igazságtalanok a farkasokkal! A kutya úgy alakult ki, hogy az emberek számtalan generáció óta azokat a kölyköket hagyták csak életben, amelyek jobban megfeleltek az igényeiknek. Fő szempontok az emberhez való vonzódás, kezelhetőség, szelídség, a kontrollálható viselkedés és a taníthatóság lehettek. Arra, hogy hogyan zajlott ez a folyamat, egy Szibériában végzett, rendkívül érdekes kísérlet utal. Egy szőrmefarmon évtizedeken át következetesen azokat az ezüstrókákat tenyésztették tovább, amelyek a legkevésbé húzódtak el, ha egy ember a ketrecükre tette a kezét. Vagyis a tenyésztők nem a sűrű bundára, hanem a szelíd viselkedésre szelektáltak. Az ily módon 30 generáción keresztül szisztematikusan kiválogatott szülőktől megszülető kisrókák azonban nem csak az ember iránti mérhetetlen vonzódásukban, hanem külsejükben is egyre inkább eltértek őseiktől: bundájuk foltos lett, farkuk felkunkorodott, és meglepő módon ugatni kezdtek! A genetikai örökség tehát egészen biztosan meghatározó abban, hogy a kutyák gond nélkül beléphetnek lakásunk ajtaján, és feltelepedhetnek a kanapéra.

Nem vitás azonban, hogy a farkas is fejlett szociális életet élő állat, jól ismeri társait, tudja, hogy pontosan kik tartoznak a falkához, és vonzódik is hozzájuk, szüksége van a közelségükre. Gondolhatjuk tehát, hogy a kutya gazdájához való ragaszkodása valahol mélyen a farkasfalkához való tartozásában is gyökerezik. Igen ám, de ha megvizsgáljuk, hogyan viselkedik egy felnőtt kutya a gazdájával és egy szelíd farkas azzal a személlyel szemben, aki őt felnevelte, óriási különbségeket találunk. A kutya gazdához való kötődése sok szempontból inkább hasonlít a gyerek-anya kapcsolathoz, mint a falkatagok szövetségéhez. Ezt a kötődést elsősorban valamiféle biztonságkeresés jellemzi: egy megrémült kutya gyakran bújik a gazdája lába mögé, míg a farkasok nem a falkatagokhoz vagy a nevelő személyhez menekülnek, hanem be a legsűrűbb bozótba, minél távolabb az ijesztő valamitől. Ezzel összevág az is, hogy ilyen félelmetes helyzetekben a kutya számára kevésbé nyújt megnyugvást egy ismerős másik kutya jelenléte, egy ismerős ember közelsége viszont jelentősen csökkenti aggódásukat. Ha a kutyát tartósan eltávolítjuk a gazdájától, olyan tüneteket mutathat, akár egy kisgyerek, akit elválasztottak a gondozójától az étvágytalanságtól a lelki eredetű epilepsziás vagy asztmaszerű rohamokig. Annak azonban, hogy az ember ilyen, biztonságot adó szerepet tölthessen be egy kutya életében, feltétele az, hogy a kutya kölyökként, 4-12 hetes korában találkozhasson emberekkel. Ha ez megtörténik, az ember közelségére való vágyakozás egy egész életre szóló igénnyé formálódik a kutyában. Ez az igény lehet aztán alapja a személyes kapcsolat kialakulásának kutya és gazdája között. Amihez sokszor igazán nem kell sok. Menhelyen élő, szoros, személyre szóló, emberi kapcsolatoktól megfosztott kutyák esetében akár háromszor 10 percnyi simogatás, foglalkozás elegendő ahhoz, hogy a kutyák egy ismeretlen helyen ugyanúgy keressék ennek a törődő embernek a közelségét, mint családban élő társaik gazdáikét. Vagyis a kutyák felnőttkorukban is képesek újabb kötődési kapcsolatot kialakítani az emberrel: hűséget fogadhatnak egy újabb gazdának is. Talán némi, be nem vallott csalódására az embernek, de mindenképpen nagy szerencséjére a magára maradt kutyának.

2008