A dominancia etológiai alapjai és szerepe a kutyakiképzésben

Kutyaviselkedés szimpózium

Továbbképzés állatorvosok, kutyakiképzők és érdeklődők számára kutyák viselkedéséről, viselkedési problémáiról 2008 óta. 

Időpont: 2013. május 25. 

Helyszín:  ELTE Etológia Tanszék, Budapest, Pázmány Péter sétány 1/c, 6. emelet (térkép)

Szervező: MTA-ELTE Összehasonlító Etológiai Kutatócsoport

Regisztrációs díj: 6500 Ft

Jelentkezési határidő: május 17.

Felhívjuk a figyelmet, hogy a rendelkezésre álló helyek száma korlátozott (24), ezért a jelentkezések elfogadása érkezési sorrendben történik.
ÚJ: a terem megtelt, a jelentkezés lezárult. Ha szeretne értesítést kapni következő rendezvényünkről, jelentkezzen levelezési csoportunkba! 


Jelentkezéshez kérjük, töltse ki a Jelentkezési lapot (katt a linkre)!

Program 
(A 2012. május 19, 26 és 2013 május 11-ei rendezvények ismétlése)

8.30-9.00 Regisztráció

9.00-9.50 Kubinyi Enikő, PhD (MTA-ELTE ÖEK): A dominancia fogalma és jelentősége

9.50-10.00 Szünet

10.00-10.55 Gácsi Márta, PhD (MTA-ELTE ÖEK): Hierarchia (dominancia?) a farkasok, kutyák és emberek csoportjaiban

10.55-11.05 Szünet

11.05-12.00 Pongrácz Péter, PhD (ELTE-Etológia Tanszék): Dominancia a gyakorlatban

• Az előadások közti szünetben üdítőt, ásványvizet, aprósüteményt kínálunk
• A regisztrált résztvevők névtáblát, nyakba akasztható kulcstartót és tollat kapnak ajándékba

Az előadások összefoglalója:

Manapság egyre többet hallani a kutyagazdák körében, hogy "az én kutyám domináns", vagy "az én kutyám inkább alárendelt típus". Szintén sok kutyakiképző hangoztat a dominanciával kapcsolatos különböző nézeteket: egyesek szerint a gazdának kell az alfa szerepet betölteni a "falkában", mások szerint épphogy kerülendő a dominanciára való törekvés, vagy nem is létezik ilyesmi, és a kutya-ember kapcsolatnak pusztán pozitív megerősítésre szabad épülnie.

Mit is jelent mindez valójában, és kinek van igaza?

Sajnos csalódást kell okoznunk azoknak, akik egy frappáns igen/nem választ remélnek egy ilyen összetett kérdéssel kapcsolatban. Viszont nyugodt szívvel állítható, hogy a fent említett szélsőséges hozzáállások egyike sem fedi a valóságot. Pontosan ezért folyhatott érdekes párbeszéd etológusok, kutyakiképzők és más szakemberek között a dominancia kérdése kapcsán.

A kutyák dominanciájával kapcsolatban gyakran előkerül a farkassal mint a kutya legközelebbi vadon élő rokonával való összehasonlítás. A legfrissebb kutatási eredmények alapján tudjuk, hogy - az eddigi uralkodó nézetekkel ellentétben - a vadon élő farkasok jellemzően családokban élnek, amelyek egy párból és 1-3 éves utódaikból állnak. Ahogy az utódok ivaréretté válnak, elhagyják a családot, így csak a szaporodó pár tekinthető a családi falka állandó tagjának. Ezzel szemben a fogságban tartott farkasoknak nincs lehetőségük ilyenfajta elvándorlásra, sőt gyakran nem rokon egyedeket is összezárnak, amelyek így kénytelenek valamiféle falkába rendeződni. Ebben az esetben alakulnak ki azok a farkasfalkák, amelyeknél megfigyelhető az egyedek közti éles, alá-fölé rendeltségben megnyilvánuló viszony (alfa, béta, omega egyed), és a hierarchiát alakító/fenntartó gyakori agresszió. A természetes környezetben élő családi falkákban viszont a dominancia agresszív kifejezése viszonylag ritka, a szülők vezető szerepét az utódok ritkán kérdőjelezik meg. A kölyöknevelési időszak kivételével a szülők közül a nőstény viselkedik alárendeltként. Ugyanakkor abban az esetben, amikor több család csatlakozik egymáshoz és egy nagyobb falkát alkotnak, már komplexebb módon alakul a hierarchia a felnőtt egyedek és a növendékek között is.

Felmerül a kérdés, hogy a nem szorosan emberi gazdához tartozó kutyák (pária kutyák) milyen szociális csoportban élnek: falkában, családban vagy netán szerkezet nélküli csoportban?

Bár ezen a téren nem túl sok megfigyelésre támaszkodhatunk, úgy tűnik, a kutyák nem alkotnak a farkasokéhoz hasonló szociális felépítésű falkát; gyakori a nem rokon egyedekből álló laza csoport, nem jellemző a közös utódgondozás és a kooperatív vadászat. Leginkább azt mondhatjuk, hogy a modern kutyáknak az emberi család szociális rendszerébe, hierarchiájába kell beilleszkednie.

Szintén gyakran előkerül a gazdák körében a kérdés, hogy szabad-e, kell-e a kutyától nevelési célzattal elvenni az élelmét. A farkasfalkák esetében, ha a zsákmány nagy, akkor a család összes tagja egyszerre eszik, ha a zsákmány kisebb, akkor először az alfa pár eszik belőle. Fontos tudnunk, hogy a farkasok esetében létezik egy bizonyos "tulajdonosi terület" (ownership zone), amelyen belül az egyedek a hierarchiában betöltött szerepüktől függetlenül minden fajtárstól megvédik a táplálékukat. Ugyanakkor azt se felejtsük el, hogy a kutya és a farkas ma már - elsősorban épp viselkedési különbségeik miatt - két külön faj, így a kutya viselkedésében számtalan olyan szelekciós hatás is érvényesül, amely a háziasítás és a fajták kialakítása során jött létre. A dominancia teória elvetése vagy elfogadása mai napig a kutyakiképzőket leginkább megosztó kérdések egyike. Ezen a ponton a kutyakiképzés visszahat a tudományra, mert olyan kérdéseket vet fel, amelyek tudományos módszerekkel is vizsgálhatók. Fontos azonban megjegyezni, hogy az állatjóléti megfontolásoknak napjainkban egyre nagyobb befolyása van a tudományra. Állatjóléti szakemberek kívánják meghatározni, hogy milyen vizsgálatokat szabad vagy illik elvégezni. A dominancia szerepét feszegető, illetve a pozitív megerősítés újkeletű "egyeduralmát" esetleg megkérdőjelező kutatások egyre kevésbé számítanak szívesen látottnak a tudományos fórumokon. Az ilyen - néha túlzónak tűnő - állatjóléti megfontolások viszont sokszor tudományos szempontból megalapozatlan kutyakiképzési gyakorlathoz vezethetnek. Biológiai szemszögből nézve például a pozitív megerősítésen alapuló kiképzési módszer a tanuláselméleti keretrendszernek csak egy önkényesen kiragadott eleme, amely nem lehet alkalmas az összes helyzetben hatékony tanulás elősegítésére.

Érdekes kérdés, hogy egyáltalán feltétlenül szükség van-e tudományosan megalapozott elméleti háttérre a kutyák képzéséhez. A dominancia-elmélet látszólag egységes keretet nyújt a kutya viselkedési problémáinak megértéséhez és korrigálásához, ám számos olyan elgondolást tartalmaz, amely ellentmond a tudomány jelenlegi állásának. Vajon alkalmazható-e mindennek ellenére, ha sokszor beválik és ráadásul nincs jobb, egységes és koherens, széles körben elterjedt metodika? Tény, hogy a tudománynak szüksége van egy elméleti keretre, amiben megfogalmazhatja a kérdéseit és értelmezheti megfigyeléseit. Kérdéses azonban, hogy a kiképzőknek is szüksége van-e egy olyan egységes elméleti keretre, amely mindent megmagyaráz. Amennyiben a válasz igen, ennek a keretnek egy gyakorlatias és egyszerű rendszernek kell lennie ahhoz, hogy a gazdáknak könnyen átadható legyen, ami miatt a tudományos és a gyakorlati munka alapját képző elméleti háttér különbözni fog.

Az összefoglalót írták: Gerencsér Linda, Szabó Dóra, Miklósi Bernadett és Péter András. 

Forrás: ELTE Etológia Tanszék, Családi Kutya Csoport április hírlevele

További olvasnivaló: Mindennapi Pszichológia 2012/5

Kutya és ember - új rovat a Mindennapi Pszichológiában

Legutóbbi, dominanciával foglalkozó Kutyaviselkedés-terápia szimpóziumunk összefoglalója megjelent a Mindennapi Pszichológia című lapban: http://mipszi.hu/cikk/121016-ki-ur-haznal

Részlet a Mindennapi Pszichológia 2012. 5. számából: 
Ha a kutyák nem törnek falkavezéri, vagyis alfa pozícióra, akkor vajon mi az oka a sok konfliktusnak, problémás viselkedésnek? Nagyon egyszerű: sokan vélik úgy, hogy a humánus bánásmód jegyében nem illendő határt szabni mások viselkedésének. A kutya viszont, akárcsak egy gyerek, könnyen visszaél a szelídséggel, engedékenységgel vagy határozatlansággal. Miért menne vissza a parkban a gazdájához, ha még szaladgálni szeretne, és a szófogadatlanságnak semmiféle következménye nincs? Miért ne morogna, ha a fenyegetéssel eléri, hogy a szemetesből kikotort fél szendvics nála maradjon? Ugrál a bestia? Persze, hogy felugrál mindenkire, milyen jó móka az! Kirohan a nyitott ajtón a gazda előtt? Hogyne rohanna, ha tele van kíváncsisággal? Nincs mit tenni, a viselkedésnek korlátot kell szabni. Az a kutya, amelyik megtanulja, mit lehet és mit nem, végül sokkal nagyobb szabadságot élvezhet, mint korlátok nélkül nevelt, zabolátlan, neveletlen társa...   Ha egy kutyát nem tanítanak meg kölyökkorban arra, hogy adott helyzetben mi a helyes viselkedés, könnyen a gazda fejére nőhet. Ilyenkor jól jön a szakmai segítség, hogy helyrehozzák az elrontott kapcsolatot. A kutya alárendelt viselkedését kikényszerítő technikák azonban csak pillanatnyilag orvosolják a problémákat, hosszú távon akár károsak is lehetnek. A kutyában állandósulhat a szorongás, ami egészségügyi problémákhoz, illetve félelmi agresszióhoz vezethet. Mindkét fél számára örömteli kutya-gazda kapcsolat csak félelem- és agressziómentes lehet. Gondoljuk át alaposan Simon Gadbois szavait: „Milyen kapcsolatot szeretnénk kialakítani a kutyánkkal? Olyat, ami konfliktuson, dominancián és egyenlőtlenségen alapul, vagy olyat, ami harmónián, játékon és kölcsönös megértésen? Túl sok évszázadon át foglalkoztunk azzal, hogy kiszelektáljuk a kutyákból a nemkívánatos viselkedésformákat ahhoz, hogy folytassuk ezt a szükségtelen erődemonstrációt. Azok az emberek, akik a feszültséget keresik, tartsanak rozsomákot vagy grizzlymedvét. Mi pedig maradunk a kutyáknál, akik elfogadnak bennünket olyannak, amilyenek vagyunk.”
Folytatás a lapban.

Kapható (690 Ft, előfizetőknek 590 Ft): Inmedio hírlapüzletek,Relay hírlapüzletek, nagyobb Tesco áruházak, nagyobb Auchan áruházak, nagyobb Spar üzletek, Interspar, Kaisers, Shell benzinkutak,nagyobb OMV benzinkutak, CBA Bio

Ezzel az írással új, kutyakutatással, kutya-ember kapcsolattal foglalkozó rovatunk indult a lapban. A következő, december elején megjelenő számban Dr. Topál József és Kis Anna, az MTA TTK munkatársai írnak arról, hogy milyen tulajdonságok teszik különlegessé legősibb háziállatunkat, és emellett rövid híreket olvashatnak a legfrissebb viselkedéskutatásokról. További tervezett témáink: kötődés, genetika, egészségügyi vonatkozások, személyiség, taníthatóság, ugatás, idegi aktivitás vizsgálata

Viselkedésproblémák

Mugford, R. A. (2007) Behavioural disorders of dogs. In: The behavioural biology of dogs (ed. P. Jensen). CABI, London, alapján.

Megjelent a Kutya Szövetség lapjában, 2010. júniusban és augusztusban

A kutya és az ember közötti szerződés egyszerűnek tűnik: az ember élelmet és biztonságot nyújt a kutyának, cserébe a társaságáért. A valóság azonban sokkal bonyolultabb ennél, és nagyon eltérő, egyedi kapcsolatokhoz vezet. A különböző kultúrák másképp állnak a kutyához. A kevésbé iparosodott vagy agrártársadalmak haszonállatként tekintenek rá, míg az iparosodott országokban inkább társállatként bánnak vele. De ne gondoljuk, hogy egy házikedvenc nagyobb nyugalomban és békében él, mint haszonállat elődjei. A társállatként tartott kutyáknak bonyolult, és gyakran ellentmondásos elvárásoknak kell megfelelniük. Nem meglepő tehát, hogy olykor megoldhatatlan konfliktushelyzetekkel találják szembe magukat, ami viselkedési problémák megjelenéséhez vezet.

Az utóbbi évtizedekben az emberek életstílusa drámaian megváltozott. A családok egyre kisebbek lettek, az emberek közel harmada pedig egyedül él. 28% ez az arány Nagy-Britanniában, és hasonló arányokkal számolhatunk más nyugat-európai országokban is. Saját adataink (ELTE Etológia Tanszék) szerint Németországban a kutyatartók többsége (41,7%) kéttagú háztatásban él, de körülbelül 10% egyedül vállal kutyát. Az efféle háztartásokban élő kutyák feltehetően az idő jelentős részében, amíg gazdájuk dolgozik, egyedül vannak. Nem is meglepő, hogy sok gazda küzd a kutyája szeparációs szorongásával.

Másik, jellegzetes problémakör a gazdák következetlen viselkedéséből ered. Gyakori például, hogy a kutya felugrálva üdvözli a gazdát, aki rákiált emiatt, de ezzel párhuzamosan kontaktussal és figyelemmel tünteti ki a kutyát. A félelmi agressziót mutató, acsargó, ugató ebet a gazda magához vonja, simogatja, így próbálja megnyugtatni, miközben a kontaktussal önkéntelenül jutalmazza, megerősíti helytelen viselkedésében. Az asztalon hagyott falat elcsenése önmagában jutalmazó erejű, a kapott szidás ezzel ellentétesen hat.

A modern lakások berendezése szintén kutyaellenes. A laminált padlón, fényesre csiszolt parkettán kényelmetlen járás esik, a karmok által keltett zaj magára a kutyára is idegesítően hathat, ezért igyekszik menedéket keresni a bútorokon. A lakásokat telezsúfoljuk mechanikus, elektromos, mágneses készülékekkel, miközben fogalmunk sincs arról, hogy ezeknek milyen hatása van a nálunk jóval kifinomultabb érzékszervekkel is rendelkező állatainkra. A lakást tisztító, ápoló szerek szaga kellemetlen, sőt elviselhetetlen lehet kedvenceinknek.

Végül, ejtsünk szót arról is, hogy a zoonózisoktól, az állatról emberre terjedő betegségektől való félelmünk, és a nagyfokú higiénia iránti igény miatt sokan azt is alaposan megfontolják, mikor és hogyan kerüljenek kontaktusba a kutyával. A kutyát a hálószobába nem engedik be, amivel gyakorlatilag megfosztják a gazdával tölthető idő egyharmadától. Pedig a kutyának jól meghatározható biológiai igényei vannak, amihez hozzátartozik a napi aktív, minőségi interakció a gazdájával, valamint az is, hogy ne magányosan töltse az éjszakát.

Mi a probléma?

A reklámokban látható "tökéletes otthon" nem képzelhető el egy olyan ebbel, amelyik hullatja a szőrét, olykor bepiszkít, gyakran szaglik, és szétrágja a bútorokat. Holott bárki, aki tudja, mire van szüksége egy kutyának, semmi "rosszat" nem talál a kutya viselkedésében: a problémák a téves emberi elvárások, és a kutyatartásra alkalmatlan életstílus miatt jelentkeznek.

És ha kimegyünk az utcára? Az autók sorozatgyártása a XX. század elején kezdődött. A kutyák több tízezer évvel ezelőtt alakultak ki. Nem meglepő, hogy biológiailag nem alkalmazkodtak az autókhoz, és az utcán, kontroll nélkül közvetlen életveszélybe kerülnek. A pórázon sétálás azonban nem szerepel a kutyák viselkedési repertoárjában, folyamatos frusztrációt okoz, és emellett attól is megfosztja őket, hogy kapcsolatba kerüljenek saját fajtársaikkal. Ennek megfelelően a viselkedésterapeuták az esetek felében kutyákkal szembeni agressziót kezelnek (a brit Állatviselkedési Centrum adata szerint). Verekedős kutyát tartani rémálom – a gazdák a kutyás társadalom számkivetettjei, hiszen messze kerülik őket, senki nem áll szóba velük.

A problémás viselkedésű kutyák gazdái gyakran magukat hibáztatják. Van, amiben a hibáztatás jogos, de az okok sokfélék, és előfordul, hogy nem vezethetők vissza közvetlenül a gazdára.

Példák

Ami az egyiknek átok, a másiknak áldás. A biciklistákat űző border collie valószínűleg jó terelőkutya lehetne, vagy jeleskedne valamilyen sportágban. Az éjszaka gyakran felugató kutya remekül beválna őrként egy gyártelepen. Bizonyos viselkedésformák javarészt attól válnak problémává, hogy a gazda meg akar tőlük szabadulni. A kezeléshez azonban a kutya igényeit is figyelembe kell venni.

Mivel keresik meg leggyakrabban a szakembereket? Elsősorban agresszió miatt. Gyakori a szeparáció során jelentkező vonítás, ugatás, bepiszkítás és rongálás. Szobatisztasági problémák miatt is sokan jelentkeznek. Végül, jelentős a szorongással és félelemmel kapcsolatos panaszok aránya is. Van olyan kutya, amely szinte minden hétköznapi helyzetben szorong, van, amelyik csak egy-két erős ingertől, például a petárdák durranásától szilveszter éjjelén.

Kezelési módszerek

Az állatviselkedés-terápia művészet és tudomány egyben. Nagy-Britanniában olyan elterjedt foglalkozássá vált, hogy a tehetősebb emberek éppoly gyakran fogadnak személyi edzőt, mint kedvencüknek viselkedési tanácsadót. Sok, hasonló szolgáltatást nyújtó embernek azonban semmilyen formális biológiai vagy állatorvosi képzettsége sincs, ennek ellenére – egyelőre – nyugodtan, jogi következmények nélkül használhatják a "viselkedés-specialista", "viselkedési tanácsadó", "suttogó" megjelöléseket. A kutyagazdák számára nehéz lehet a tájékozódás ebben a helyzetben, ezért célszerű, ha állatorvosuk tanácsára támaszkodnak. Ma már Magyarországon is van olyan állatorvos és pszichológus képzettségű szakember, aki megbízható terápiában részesíti klienseit.

A szakembernek részletes információkra van szüksége a kutya viselkedéséről, amiben nagy segítséget nyújthat egy jól megszerkesztett kérdőív. Az első beszélgetés vagy a kérdőív alapján kiderül, hogy mi a panasz, hol, mikor, milyen körülmények között jelentkezik, és a család mely tagját érinti leginkább. Így feltárul, mi a viselkedés oka, és a kezelési módszert is ki lehet alakítani.

Az első beszélgetésre sor kerülhet a gazda otthonában vagy egy konzultációs szobában, ahol a kutya szabadon, póráz nélkül mozoghat. Ügyeljünk arra, hogy a helységgel kapcsolatban a kutyának ne legyen negatív tapasztalata, tehát lehetőleg ne állatorvosi rendelőben fogadjuk a kutyát.

Az otthoni látogatásnak megvan az az előnye, hogy olyan viselkedésformát is megfigyelhetünk, ami csak helyben fordul elő. Ugyanakkor az utazás idő- és költségigényes, nem lehet segítséget kérni a kollégáktól, és nem érhetők el speciális eszközök.

A hatékony munkához a terapeutának szerteágazó képességekre van szüksége. Elő kell hívnia a gazdából a megfelelő információt, értő figyelmet kell tanúsítania, és járatosnak kell lennie a családtagok közt felmerülő konfliktusok kezelésében. A terapeuta nem minősít, nem ítélkezik, hanem segít feltárni, mi lehet a gazda számára rendkívül jelentős probléma hátterében. Ha a terápiában a család nem működik kellően együtt, a terapeuta világosan megfogalmazza, milyen következménnyel jár ez a kutya jövőbeli életkilátásaira.

A viselkedési problémák gyökereinek feltárása gyakran meglepően rövid időt vesz igénybe. Az említett brit központ tapasztalatai szerint általában két órányi konzultáció, telefonos vagy e-mailes utánkövetés, esetleg egy második látogatás elegendőnek bizonyul. A gazdák 80-90%-a elégedett a kapott tanáccsal, és sikeresen megoldja a problémás helyzetet. De természetesen előfordul, hogy az extrém félelem (tűzijátéktól, petárdától) nem kezelhető, vagy a kutyát a felmerülő veszélyek miatt, el kell altatni.

A kutya viselkedés-terápia dinamikusan fejlődő, fiatal terület. A szakemberek ma már rendszeres összejöveteleket tartanak, sok információ elérhető internetes oldalakról, könyvekből. A következő lépés az, hogy a viselkedési problémák kezelése az állatorvostan-hallgatók képzésének része legyen, valamint a nem állatorvos végzettségű terapeuták munkájának minőségét és tartalmát szabályozzák, minimális követelményekhez igazítsák. Magyarországon is megtörténtek már az első lépések: a SZIE Állatorvostudományi Karán megindult egy választható képzés viselkedés-zavarokról, Dr Sátori Ágnes vezetésével, az ELTE Etológia Tanszék pedig rendszeresen szervez szimpóziumokat a terület legfrissebb eredményeinek ismertetésére. Utóbbin nem csak állatorvosok, hanem kutyakiképzők és minden egyéb érdeklődő is részt vehet.

II. rész

Brit adatok szerint a kutyák 10%-ától válik meg a gazdájuk, főként viselkedési problémákra hivatkozva. A kapcsolat még így is jóval stabilabb a házasságokénál, ahol 50% a válási arány. A gondok ellenére - vagy talán éppen azért – a kutyák tehát figyelemreméltó hűséget váltanak ki gazdájukból, akik sokszor minden követ megmozgatnak azért, hogy kedvencük megszabaduljon rossz szokásaitól, és mellettük maradhasson. Az alábbiakban ehhez adunk rövid útmutatót, vagyis összefoglaljuk a viselkedésmódosítás alapjait.

Tanulás

A viselkedési problémák leggyakrabban azért alakulnak ki, mert a gazda cselekedetei, szokásai és az általa kialakított környezet helytelen viselkedésformákat erősítettek meg a kutyában. Ne feledjük el, hogy a kutya folyamatosan tanul, nem csak akkor, amikor "hivatalos" tanórán gyakorlatoztatják. Ha a viselkedése számára kellemes következményekkel jár, akkor a viselkedés gyakorisága nőni fog, függetlenül attól, hogy ez mennyire bosszantja a gazdát. Ha viszont kellemetlen és azonnali a következmény, a viselkedés ritkul. Egyszerűnek tűnik a mechanizmus, a baj csak az, hogy a gazda sokszor nem ismeri fel, mi jutalmazó és mi büntető hatású a kutyának. Gyakori például, hogy hiába csapkodja a gazda a ráugráló kutyát, a nemkívánt viselkedés egyre gyakoribbá válik, ahelyett, hogy ritkulna. Ilyenkor, a gazda szándékának ellenére, a büntetésnek szánt eszköz valójában jutalmazó hatású. Egy pofon ugyan távolról sem tűnik jutalomnak, de, egyrészt nem valószínű, hogy a kutya számára világossá teszi, mi lett volna a kívánt viselkedés ahelyett, amit tett, másrészt a kutyára irányuló figyelem - még akkor is, ha fájdalom kíséri -, pozitív, megerősítő ingert jelent sok kutya számára. Sokszor hatékonyabb büntetés, ha a gazda megvonja a kutyától a figyelmet addig, amíg "jól" nem viselkedik.

Ha rászántuk magunkat a viselkedési probléma korrigálására, akkor nem lesz elegendő a nemkívánatos viselkedés büntetése. A gazdának észre kell vennie és jutalmaznia a spontán előforduló kívánatos viselkedést is. Ahhoz, hogy ez hatékonyan menjen, a jutalomnak vagy büntetésnek azonnal követnie kell a viselkedést, máskülönben a kutyának esélye sincs arra, hogy rájöjjön, mit várnak tőle. Emellett el kell sajátítani a jutalmazás és büntetés alapvető módszereit. Jutalmazó hatású egy kellemes inger (jutalomfalat, dicséret), de a fenyegető büntetés elhagyása is (ha a kutya végre leül, a gazda nem mérgelődik tovább). Büntetni nem csak kellemetlen ingerrel, hanem egy jutalom megvonásával is lehet (például a kutya, ha ugrál, nem kapja meg az orra elé tartott falatot, csak akkor, ha leül).

A megelőző viselkedés gyakorisága NŐ	Pozitív megerősítés: Kellemes inger követi a viselkedést	Negatív megerősítés: Kellemetlen inger megvonása
A megelőző viselkedés gyakorisága CSÖKKEN	Kioltás: kellemes inger megvonása	Büntetés: kellemetlen inger követi a viselkedést

A viselkedési problémák kezeléséhez használt tanítási módszerek lényegének összefoglalása. A sikerhez nélkülözhetetlen, hogy a kutya tudja, mit, miért, hol és mikor tegyen.

A kutya viselkedésének kívánt irányba formálásához az egyik leghatékonyabb módszer a klikker tréning, amit ma már számos kutyaiskolában oktatnak. Az engedelmességi gyakorlatok is sok problémára megoldást nyújtanak, hiszen a vadat vagy biciklistákat űző kutya kezeléséhez elengedhetetlen a megbízható behívás, míg a vendégeket megtámadó kutya kontrollálásához hatékony, ha jól elsajátítja a "fekszik" utasítást.

Beavatkozás a hormonháztartásba

A háziállatoknál gyakori a hímek (csődörök, bikák) ivartalanítása, mert ezzel csökkenthető az agressziójuk. Okkal feltételezhető tehát, hogy a kutyáknál is hasonló a hatás, és valóban, van, amikor az ivartalanítás hatásos. De nem minden esetben – sok kan ivartalanítás után is verekedős marad. Szukáknál - az egészségügyi szempontokon túl - az álvemhességgel együtt járó fekvőhely-őrzés, puha játékok felhalmozása indokolhatja az ivartalanítást.

Fájdalomcsillapítás

Egyes viselkedésterapeuták szerint pácienseik egyharmadánál fájdalomérzet (diszplázia, ízületi gyulladás, krónikus fül-, fog-, ínygyulladás) váltja ki a viselkedési gondokat. Ha nem ismerik fel a valódi okokat, a kutyákat tévesen bélyegzik "dominánsnak", "akaratosnak". Éppen ezért előnyös, ha a viselkedésterapeuta állatorvosi képzettséggel is rendelkezik, és tudja, hogyan kezelhető az élettani probléma.

Táplálkozás

Kevés a tudományos kutatás arról, hogyan hat a táplálék a viselkedésre. Neves viselkedésterapeuták tapasztalata szerint azonban a két összetevőből álló diéta (pl. rizs és pulyka, birka és burgonya) szembeszökő hatással járhat néhány, kereskedelmi táphoz szokott kutya esetén, már pár nap alatt is. A nyers hús etetése világszerte terjed kedvező viselkedési és fiziológiai hatása miatt. Az ugyanakkor nem világos, hogy nem-e pusztán az adalékanyagok, színezékek, állományjavítók, stb. hiánya okozza-e a pozitív hatást.

Fizikai eszközök

A kutya viselkedését kontrollálni kívánó gazdának számtalan eszköz áll rendelkezésére, különösen a húzás megakadályozására.

A fojtónyakörv roncsolja a torok lágy szöveteit, sőt a nyakcsigolyákat is károsíthatja.

A szöges nyakörv ennél is nagyobb kárt okozhat, akár az előfordulhat, hogy egy tüske átszúrja a kutya légcsövét. Ezeknél jobb eszközöket fejlesztettek ki lovak és vadállatok kezeléséhez használatos eszközök alapján.

A pofaszíj (halti) például már több mint húsz éve kapható. A halti nagyon hatékonyan csökkenti a húzást, mivel a fej elfordítását a test is követi. Természetesen, a gazdának némi gyakorlatra is szüksége van, mielőtt éles helyzetben is beveti. A halti hátránya, hogy korlátozza a kutya szabad mozgását és kommunikációját, emellett sokan szájkosárnak nézik, és ezért megijednek a kutyától.

A húzás ellen kifejlesztett hámok kiküszöbölik a halti hátrányait, ugyanakkor, mivel lokális nyomást fejtenek ki bizonyos helyeken (például a hónaljban), horzsolásokat okozhatnak az érzékeny bőrön. A legújabb modelleken ezért a kutya mellkasára csatolható a póráz, ami a haltinál említett hatással jár, de kényelmetlenségek nélkül.

A szájkosár szintén roppant hasznos eszköz: óv a harapástól, attól, hogy a kutya sebesre nyalja magát, és a nem kívánt anyagok (pl. ürülék, szemét) felszedegetésétől. Ügyeljünk rá, hogy a sok időn át hordott szájkosárban liheghessen is a kutya.

Elektromos felszerelések

Svájcban, Dániában nem engedélyezik a használatukat, de az USA-ban és Nagy-Britanniában elterjedtek. Előnyük, hogy a kiképző abban a pillanatban büntetheti a kutyát, amikor az tévútra lép. Ha viszont a kutya túl fájdalmasnak érzékeli ingert, fóbia alakulhat ki benne, például attól a fától, amely mellett az áramütés érte. A túl kevéssé fájdalmas ingert viszont a kutya megszokja, és gond nélkül folytatja, amibe belekezdett. Segíthet, ha a kutyát megtanítanak egy hangot, ami megelőzi az elektromos ütést. Később elegendő csak ezt a hangot kiadni. Egyes tanulmányok arra utalnak, hogy a szaganyagokat (citronellát) kibocsátó nyakörvek hatékonyabbak az elektromosaknál.

Azt, hogy a terapeuta végül milyen eszközökhöz nyúl, sokszor a gazda igényei és képességei döntik el. Ha a kutyatartó a lehető leggyorsabban szeretné megoldani a problémát, vagy alkatilag nem képes bonyolult és hosszantartó terápiát követni, akkor megoldást hozhatnak ezek az eszközök. Mások viszont felismerik, hogy a kapcsolat alapvető megváltoztatására van szükség, és ennek érdekében hajlandók sok munka befektetésére is, elkerülve a fájdalmat okozó módszereket.

Feromonok

Az utóbbi évtizedben gyakran szó esik olyan molekulákról, amelyek meggyőző tanulmányok szerint csökkentik a kutyák szorongását, félelmét. A DAP (dog appeasing pheromone) szintetikusan előállított formája annak a vegyületnek, amit szoptatós szukák emlőinek faggyúmirigyei termelnek. Zárt helyen, lakásban tartott, szeparációs szorongást mutató kutyák esetén érdemes kipróbálni. Ma már nyakörves változata is kapható, szabadtéri használatra.

Környezetgazdagítás

Az állatjólét tudománya öt alapvető szükségletét ismeri el a fogságban tartott állatoknak: ne érje őket éhség, szomjúság, kényelmetlenség, félelmet kiváltó inger, és legyen lehetőségük a fajukra jellemző természetes viselkedésre. Kétség nem fér hozzá, hogy sok kutya rendszeresen találkozik számára félelmetes ingerrel, el van zárva fajtársaitól, és szorongást keltő magányban kénytelen tölteni napjait. Az állatkerti állatok életét gyakran környezetgazdagítással teszik érdekesebbé, változatosabbá és kevésbé kiszámíthatóvá. Ma már például bevett eljárás, hogy az állatok táplálékot kis adagokba elosztva kapják meg, és a megszerzésükért meg kell dolgozni.

Kutyák számára is készült jónéhány eszköz (kong, piramis). A gazda, mielőtt elmegy otthonról, megtömi a játékot táppal, és a kutya kellemes perceket szerez magának míg az összes tápot megszerzi, ahelyett, hogy a gazda távozása felett búslakodna.

Észak-Amerikában elterjedt megoldás a kutyanapközi is, bár Európában még szokatlan. Ilyenkor a munkaidő alatt a kutya fajtársaival lehet együtt, kellemes helyen, szakértő gondoskodás mellett.

Mit tehetünk örökletes problémák esetén?

Vannak olyan viselkedészavarok, amelyek kedvezőtlen környezetben az arra genetikai okokból hajlamos kutyáknál bukkannak fel (hiperaktivitás, túlzott félelem, kényszerbetegségek, stb.). Ahhoz, hogy a viselkedésterápia hatékony legyen ezekben az esetekben, olykor gyógyszeres támogatásra is szükség lehet. Állatorvos állapíthatja meg azt is, ha nincs remény a viselkedés javulására, például az ún. "rage" szindróma esetén, amikor a kutya minden előzmény nélkül, dühöngő agresszivitásba lendül. De ha nem áll szervi ok a viselkedészavar hátterében, a legtöbb esetben látványos javulás érhető el a fenti módszerek megfelelő és következetes alkalmazásával.

IV-V. Kutyaviselkedés-terápia szimpózium

2010. május 8 és június 12.
MÁOK továbbképzési pontérték: 55

Program

09.00-09.30         REGISZTRÁCIÓ

09.30-10.50         Dr. Topál József (MTA Pszichológiai Kutatóintézet): A kutya emberhez való kötődésének biológiai eredete. Mi a gazda: falkavezér, szülő vagy valami más?

10.50-11.10         KÁVÉSZÜNET

11.10-12.30         Dr. Miklósi Ádám (ELTE Etológia Tanszék): Az öregedéssel kapcsolatos viselkedési problémák és kezelési lehetőségük

12.30-13.20         EBÉDSZÜNET + viselkedési problémák megelőzésére alkalmas játékok bemutatása (Dr. Bródy Andrea, SzuperEb.hu)

13.20-14.40         Dr. Pongrácz Péter (ELTE Etológia Tanszék): Miért ugat a kutya? Mit tegyünk, ha kevesebb is elég lenne?

14.40-14.50         KÁVÉSZÜNET

14.50-16.10         Dr. Sátori Ágnes (SZIE ÁOK): Esettanulmányok

16.10-16.30         KÁVÉSZÜNET

16.30-17.50         Dr. Gácsi Márta (ELTE Etológia Tanszék): Pozitív megerősítés mindenáron? A tanulás és viselkedésmódosítás alapjai

ELŐADÁSKIVONATOK

A kutya emberhez való kötődésének biológiai eredete.

Mi a gazda: falkavezér, szülő vagy valami más?

Dr. Topál József

MTA Pszichológiai Kutatóintézet

Az utóbbi évek kutatásai alaposan megváltoztatták a viselkedéskutatók kutyával kapcsolatos nézeteit. Egyre több adat támasztja alá azt a korábban naivnak, tudománytalannak tartott elképzelést, miszerint a kutya nem egyszerűen egy falkaösztöntől vezérelt háziasított ragadozó, amelyet az ember vadászatra, őrzésre és ehhez hasonló feladatokra vont szolgálatába, hanem évezredek óta fontos szerepet tölt be az ember életében, mint kommunikálni, érzelmeket megosztani társas kapcsolatokat kiépíteni képes szociális lény. Jelenlegi tudásunk alapján úgy tűnik, hogy ez az egyetlen olyan faj, amelyet az evolúció a társállat funkció minél sikeresebb betöltésére formált.

A kutya háziasítása során végbement viselkedés-evolúciós folyamatban az emberi közösség - mint specifikus alkalmazkodási kényszereket megjelenítő környezeti tényező - alapvető szerepet játszott. Ennek köszönhető, hogy a kutya társas-megértő képességei az elmúlt néhány tízezer évben oly módon alakultak, hogy azok segítségével tulajdonképpen szimulálni képes az ember bonyolult szociális viselkedésének és értelmi működésének számos jellegzetességét.

Mindez elsősorban az ember felé megnyilvánuló társas vonzódás és kötődés, a szinkronizációs mechanizmusok és a fejlett kommunikációs készségek nem-verbális formáiban nyilvánul meg.

A kutya viselkedési problémáinak jó része is paradox módon részben abban a tényben gyökeredzik, hogy ez az egyetlen olyan faj, amelyet az evolúció a társállat funkció minél sikeresebb betöltésére formált. Jelenlegi ismereteink alapján a kutya és ember között evolúciósan létrejött, speciális érzelmi és élettani egymásra hangoltsággal jellemezhető viszony sok szempontból egyedülálló, amely alkalmassá teszi ezt az állatot arra, hogy az emberi társadalomban, a családi közösségekben páratlanul sokoldalú szerepet tölthessen be.

Az előadóról

Az MTA Pszichológiai Kutatóintézetében (www.mtapi.hu) az Összehasonlító viselkedéskutató csoport vezetője, tudományos főmunkatárs. Kutatásainak fő témája a csecsemők és kutyák szociális és kognitív képességeiben fellehető párhuzamok.

Az öregedéssel kapcsolatos viselkedési problémák

és kezelési lehetőségük

Dr. Miklósi Ádám

ELTE Etológia Tanszék

Talán nem véletlen, hogy a kutya öregedésével kapcsolatos érdeklődés is épp akkor nőtt meg igazán, amikor az emberi társadalomban egyre nagyobb figyelem hárul az idősödésre. A kutatást érintő kérdéseket valójában többféle módon is érdemes különválasztani. Távolabbról indulva érdemes lenne megértenünk, hogy az öregedésnek, illetve az ehhez kapcsolódó élettartamnak milyen evolúciós okai vannak, és hogy bizonyos evolúciós szituációk miért kedvezhetnek (vagy éppen ártanak) öregedő fajok létrejöttének.

A kérdések másik nagy csoportja arra vonatkozik, hogy valójában milyen folyamatok állnak az öregedés mögött. Igazolható-e, hogy egyes anyagok, környezeti hatások közvetlenül hatnak az öregedésre, vagy inkább a szervezett fokozatos elkopásáról van szó? Egyáltalán, mennyire tekinthető az öregedés természetes folyamatnak, és milyen morfológiai, élettani és viselkedésbeli események kísérik? Végül pedig jó lenne tudni, hogy van-e esély az öregedés folyamatának befolyásolására, lelassítására. Ki lehet-e tolni az öregedés időszakát, és/vagy lehet-e fokozni az idős kutya jóllétét? Az előadásban igyekszünk röviden érinteni mindegyik témakört.

A távolból nézve valójában egy paradoxont láthatunk. A kutyák maximális életkora a nagy átlagot tekintve elmarad a farkasok életkorától, ami azért furcsa, hiszen kedvenceink a „természet törvényeitől” védve, gyógyító kezek közt élik minden napjaikat. Ráadásul a kutyák esetében fordítva működik egy jól ismert összefüggés: minél nagyobb a testméret (vö egér és elefánt) annál tovább él. A fajtatiszta kutyák esetében régóta ismert, hogy a nagytermetűek feleannyi vagy kétharmadannyi ideig élnek, mint kisebb társaik. Nagyon valószínű, hogy e folyamatok mögött a háziasítás következményeit kell keresnünk. Érdekes módon épp az evolúciós folyamatok szolgálnak egy érdekes kiindulási magyarázattal.

Idősebb kutyák esetében a hagyományos orvosi modellekben sokszor patológiai helyzetről beszélnek, ami a test egyre fokozódó működési problémáira utal, és az sem ritka, hogy az egyik vonatkozásban bekövetkező működésbeli nehézségek a test más részeire is hatnak. Az öregedés általában olyan visszafordíthatatlan folyamatnak tekinthető, amely a környezeti ingerekre való csökkent mértékű válaszadó képességgel jár. Sokféle módon lehet az öregedéssel kapcsolatos patológiás állapotokat csoportosítani, és ez alapján szokás elkülöníteni a motivációs és fizikai, a hormonális, illetve a kognitív funkcióbeli zavarokat. A viselkedésbeli változások mögött mindhárom tényezőt kereshetjük, a mai kutatások különösen az utóbbi ún. kognitív diszfunkció kórképet vizsgálják, amelynek fő jellegzetessége a tájékozódási képesség elvesztése, a szociális interakciókban bekövetkező minőségbeli változás (pl. változás az üdvözlő viselkedésben), zavarok az alvásciklusban és a szobatisztaságban.

Bár egyes gyógyszereket hatékonyan lehet alkalmazni számos esetben, mégis felmerül a lehetőség, hogy az öregedés folyamatát speciális étrend-kiegészítővel, illetve kutyatáppal lassítsuk, amelyek hatásmechanizmusa az idegsejtek megváltozott cukorhasznosításán alapszik. Az első eredmények nagyon biztatóak, úgy tűnik, hogy a hatóanyagok jótékony befolyásolják az idős kutyák kognitív teljesítményét. Reményeink szerint a középhosszú láncú trigliceridek alkalmazása sikeresen megelőzi, illetve időben kitolja az időskori elbutulás időszakát, ami minőségileg javítja a kutya-gazda kapcsolatot.

Az előadóról

Tanszékvezető egyetemi docens, az MTA doktora. 2008-ban jelent meg a kutyák evolúciójáról, viselkedéséről és elméjéről írt könyve Dog Behaviour, Evolution, and Cognition címmel az Oxford University Press-nél

Miért ugat a kutya? Mit tegyünk, ha kevesebb is elég lenne?

Dr. Pongrácz Péter

ELTE Etológia Tanszék

A kutya egyik legjellemzőbb, mindenki által ismert tulajdonsága az ugatás. Habár ezzel az átlagemberek tisztában vannak, és a kutyatartók egy részének már a baja is meggyűlt az ugatás miatt például a szomszédokkal, a tudomány számára az ugatás jellemzése és funkciójának megfejtése a kétezres évekig váratott magára.

Az ugatást sokáig funkció nélküli hangadási formának tartották a kutatók, amely legfeljebb a kutya általános izgatottsági állapotát jelzi. Szovjet-orosz kutatók ezüstrókákat szelektáltak szelídségre, és sok generáció szelektív tenyésztést követően a szelíd rókák között olyan egyedek is megjelentek, amelyek a „normális” rókákhoz képest többet „ugattak”. Sokan ezt a kísérletsorozatot (nem teljesen helyesen) a kutya domesztikációjának modelljeként értékelik, benne ismét csak a tulajdonképpeni funkció nélküli ugatás spontán felbukkanásával.

Tanszékünkön közel egy évtizede folyó vizsgálatsorozatban azt tűztük ki célul, hogy az ugatást mint esetleges kommunikációs viselkedésformát vizsgáljuk. Ennek során kiderítettük, hogy a kutyaugatás sok információt hordoz az ember számára mind az adott szituációt, mind pedig a kutya belső állapotát (motiváltságát) tekintve. A kutyaugatás akusztikai jellemzői egyedre, belső állapotra illetve kontextusra nézve jellemzően különböznek egymástól. További etológiai és élettani vizsgálatokkal kiderítettük, hogy az ugatás a többi kutya számára is informatív, ugyanis azok képesek megkülönböztetni az ugató egyedeket, illetve különbséget tudnak tenni különféle szituációkban felvett ugatások között. Ezek az eredmények alátámasztják azt a feltevést, hogy a kutya domesztikációja során az ugatás nem funkció nélkül lett a kutya legjellemzőbb vokalizációja, hanem meglehet másodlagosan, de többféle kommunikációs funkciót is nyert egyben.

Az ugatósság a mindennapi életben sok bosszúságot okozhat az embereknek, kutyatartóknak és a környezetüknek egyaránt. A sajnálatos pereskedéseken túl mind gyakrabban keresnek az emberek valamilyen terápiás javaslatot az ugatás csökkentésére, illetve extrém esetekben a kutya műtéti elnémítása mellett döntenek. Habár az ugatás a fentiek alapján sok esetben kommunikációs tartalommal bírhat, elsődlegesen a kutya motiváltságának tükröződése lehet, ami olykor jelezheti az állat egyes rendellenes állapotait is. Az állatorvosi diagnosztikában hasznos lehetne egy olyan eljárás, amellyel elemezhető a például krónikusan sokat ugató kutyák vokalizációja, amiből kiderülne az állat esetleges kóros állapota (szorongás, szeparációs stressz, túlzott félelem stb.). Emellett érdemes lenne vizsgálni, figyelembe venni azt is, hogy az egyes kutyafajták szelekciója mögött fellelhetők-e olyan tényezők, amelyek várhatóvá teszik egyes állatok fokozott hangoskodását.

Az előadóról

Egyetemi adjunktus. Kutatási témája a kutyák szociális tanulása, a kutyaugatás elemzése és élettani paraméterek alkalmazása a viselkedés fiziológiai hátterének megismeréséhez.

Esettanulmányok – Létezik egyszerű eset?!

Dr. Sátori Ágnes

SZIE ÁOK

A viselkedésterápia összeállítása nem egyszerű feladat. Nagyfokú körültekintést, precíz adatfelvételt és feldolgozást és természetesen megfelelő következtetések levonását igényli. A tervnek igazodnia kell a viselkedési problémához, a kutyához, a gazdához, sőt az esetek jelentős részében a környezethez is.

A legtöbb eset összetett, s egy-egy viselkedési probléma is csak ritkán fordul elő önállóan, a legtöbbször több, sokszor hasonló probléma együttes előfordulásával számolhatunk. A viharfóbiás kutyák gyakran félelmet mutatnak erős hangokra, lövésre, vagy akár hirtelen mozdulatokra is. A domináns agresszió mellett gyakran látunk birtoklási agressziót, predációs, védelmi agressziót is. A szeparációs szorongást mutató kutyák nagy részénél szocializációs problémákat, a gazdához való nagyon szoros kötődést láthatunk. Bár nincsenek evidenciák, mégis bizonyos viselkedési problémák gyakran járnak együtt.

A kezelési terv összeállításánál elengedhetetlen a helyes diagnózis felállítása és legalább ilyen fontos a lehetőségek feltérképezése. A kutya és gazdája személyiségének megismerése legalább olyan jelentőségű, mint magának a problémá(k)nak az azonosítása. Ráadásul ahogy az idő és a terápia halad, a viselkedés is változik, s a gazda (illetve a környezet) erre adott válasza is befolyásolja a folytatást. Egy jó viselkedésterápiás terv egy adott időpontban meglévő, adott probléma megoldására épít, de soha nem hagyja figyelmen kívül a változás lehetőségét, sőt amennyire lehet, előre számításba veszi azokat.  A viselkedésterápiás munka nyomonkövetésén, a változásoknak megfelelő módosítások bevezetésén az egész terápia sikere múlhat.

Az előadás során még folyamatban lévő és már lezárult esetek elemzésén keresztül igyekszünk képet alkotni a gyakorlati viselkedésterápia működéséről.

Az előadóról

Dr. Sátori Ágnes állatorvos, pszichológiából PhD fokozattal rendelkezik. A Tetra-2002 Alapítvány Állatterápiás csoportjának vezetője, és tagja a FÁBE Tudományos Tanácsának. Vizsgálatait elsősorban az állatok viselkedési zavarai, ember-állat kapcsolat és az állatterápia körében végezte. Állatorvosként felkérésre, viselkedésproblémás állatokat gyógyít. Rendszeres előadója az ember-állat kapcsolattal foglalkozó konferenciáknak, és a SZIE Állatorvosi Karának.

Pozitív megerősítés mindenáron?

A tanulás és viselkedésmódosítás alapjai

Dr. Gácsi Márta

ELTE Etológia Tanszék

Az egyik legfontosabb különbség a kutya és a farkas között az, hogy egy fiatal kutya viselkedése hihetetlenül jól formálható, ezért tud konfliktusmentesen beilleszkedni az emberi csoportba, amire egy farkas soha sem lenne képes. A nevelés során igyekszünk megértetni kutyánkkal, hogy melyek a számunkra kívánatos, illetve elfogadhatatlan reakciók az ő természetes viselkedésrepertoárjából. Az ember elvárja, hogy a kutya megértse és elfogadja azt a szabályrendszert, amit ő felállít. A szabályrendszer ráadásul gazdáról-gazdára és időről-időre változik…

Ezt a meglehetősen egyoldalúnak tűnő kapcsolatot átgondolva minden kutyás szakembertől, kiképzőtől (gazdától) elvárható, hogy a tréning során nyitottan álljon a kutyához, és ő maga is tanuljon az interakciókból. A kutyák döntő többsége ugyanis – hisz a domesztikáció során erre szelektálódtak – készségesen próbál megfelelni az ember elvárásainak, azaz konfliktusmentesen beilleszkedni az ember társas rendszerébe, amelyet ma már természetes környezetének tekinthetünk. A tanulási problémák hátterében így elsősorban a hibás, félreérthető kommunikációt feltételezhetjük, azaz a kutya minden igyekezete ellenére sem képes az ember következetlen viselkedéséből kiszűrni a rá vonatkozó elvárásokat.

Egyre gyakrabban hallható különböző szemináriumokon, hogy a modern „tanuláselmélet” alapjainak ismerete nélkül egyetlen magára valamit is adó kutyával foglalkozó szakember sem létezhet. Valóban hasznos, ha például egy kiképző tisztában van azoknak az alapelveknek a lényegével, amelyek mentén dolgozik. Viszont pusztán az elméletek ismerete senkit nem tesz jó szakemberré. Sokan használják, de nem értelmezik helyesen ezeket a fogalmakat (adott esetben az interneten található szakcikkekben, előadásanyagokban is!), gyakori például a büntetés és a negatív megerősítés összekeverése. Az előadásban röviden áttekintem az összes olyan tanulási folyamatot, amely nagy gyakorlati jelentőséggel bír a kutyák nevelése során. Kutyás példákon keresztül szeretném szemléltetni a habituáció (megszokás) és a szenzitizáció (érzékenyítés), valamint a kondicionálásos tanulási formák jellegzetességeit. Kitérek arra is, hogy bár a modern kiképzési tematikában előtérbe kerültek a pozitív megerősítésen alapuló módszerek, változatlanul a büntetés a legáltalánosabban használt viselkedésmódosító eljárás, még ha ez nem is tudatosodik a gazdákban, kiképzőkben (szülőkben, tanárokban, főnökökben). Fontosnak tartom a viselkedésmódosítás két fő módszerének, a deszenzitizáció és ellenkondicionálás folyamatának megismerését is.

Szó lesz arról is, hogy a klasszikus tanuláselméleti szabályokat felállító kísérleti pszichológiai megközelítés alapján levont következtetéseket nem csupán az ökológiai vonatkozások (pl. a fajra jellemző természetes környezet hatásának) elhanyagolása torzíthatja, hanem például a kutya esetében a komplex szociokognitív képességek figyelmen kívül hagyása is. Így ezen modellek gyakorlati életben való alkalmazhatósága egyáltalán nem automatikus. A modern etológiai felfogás szerint ugyanis a kutya természetes környezete nem egy képzeletbeli kutyafalka, hanem az emberi csoport. Egy családi kutya élete során ugyanis több időt tölt emberekkel, mint kutyákkal, társas életének partneréül a csoport emberi tagjai szolgálnak, és feladatainak jó részét az ember kívánságára hajtja végre. Így a kutyában régóta kialakulhatott a képesség, hogy megfigyelje és egyes esetekben az asszociációs tanulási formákkal (kondicionálás) nem magyarázható módon, szociális tanulás révén sajátítsa el az ember által mutatott megoldásokat.

Az előadóról

Dr. Gácsi Márta az ELTE Etológia Tanszékének oktatója és kutatója. Doktori disszertációját a kutyák gazda iránti kötődési viselkedésének etológiai elemzéséből írta. Kutatásainak fókuszában emellett a kutyák és farkasok viselkedésének összehasonlító elemzése és a kutya-ember kommunikáció jellegzetességei álltak. Jelenleg többek között a kutyák ember elleni agressziójának vizsgálatával, illetve a hazai súlyos kutyatámadások elemzésével foglalkozik. A mozgássérült-segítő és terápiás kutyák felkészítését végző Kutyával az Emberért Alapítvány kiképzési programjának vezetője.

VI. Kutyaviselkedés-terápia szimpózium

2010. november 20.

MÁOK továbbképzési pontérték: 55

Program:

09.30-10.00 REGISZTRÁCIÓ
10.00-10.10 Köszöntő, információk (Dr. Kubinyi Enikő, etológus, ELTE Etológia Tanszék)
10.10-11.40 Dr. Miklósi Ádám (etológus, ELTE Etológia Tanszék): Viselkedésproblémák és pszichofarmakológia – Válogatás a II. Canine Science Forum témáiból

11.40-12.00 KÁVÉSZÜNET

12.00-12.45 Turcsán Borbála (etológus, ELTE Etológia Tanszék): A kutya személyiségkutatása – Válogatás a II. Canine Science Forum témáiból
12.45-13.30 Dr. Pongrácz Péter (etológus, ELTE Etológia Tanszék): Merrefelé halad a kutyatenyésztés? – Válogatás a II. Canine Science Forum témáiból

13.30-14.20 EBÉDSZÜNET + viselkedési problémák megelőzésére alkalmas játékok bemutatása (Dr. Bródy Andrea, SzuperEb.hu)

14.15-14.20 TOMBOLA
14.20-15.50 Dr. Gácsi Márta (etológus, ELTE Etológia Tanszék): Gyilkos kutyák

15.50-16.10 KÁVÉSZÜNET

16.10-17.40 Dr. Sátori Ágnes (állatorvos, SZIE Állatorvostudományi Kar): Túlzott félelmek, szeparációs szorongás

ELŐADÁSKIVONATOK

Kutyák viselkedésproblémái és pszichofarmakológiai kezelésük: Egy rövid áttekintés

Dr. Miklósi Ádám

ELTE Etológia Tanszék

Daniel Mills brit állatorvos kutató és mások szerint viselkedésproblémák alatt általában olyan viselkedésbeli hajlamokat értünk, amelyek gondot okoznak az állattartó vagy más személyek számára, akik kontaktusban vannak a kutyával. Szerintük a viselkedésprobléma elsősorban egy szubjektív megfogalmazás, hiszen a „probléma” lényegében a külső szemlélő felfogásától függ, függetlenül attól, hogy a viselkedés objektív leíró eszközökkel jellemezhető-e. Természetesen elképzelhető, hogy - túl a szubjektív megközelítésen - az egyed funkciója és jóléte szempontjából is megfogalmazható a viselkedésprobléma. Ez esetben megállapítható, hogy az adott viselkedésforma megnyilvánulása gyakoriságban, ingerekre való érzékenységben, illetve egyéb környezeti faktorok tekintetében eltér a szokásostól.

Mind az emberi, mind az állati esetben meglehetősen ellentmondásosak a pszichofarmakológiai beavatkozások, amelyek sok esetben attól függnek, hogy milyen elképzelésünk van a viselkedésszerveződésről általában. Különösen izgalmas az ember és a kutya közötti evolúciós alapú hasonlóság kérdése, amely ebben az esetben közös gyógyászati beavatkozások alapját képezheti.

Az előadásban biológiai illetve etológiai szempontból tekintjük át a kutyák viselkedésproblémái kezelésének lehetőségeit, esetleges ellentmondásokat és problémákat.

Az előadóról

Tanszékvezető egyetemi docens, az MTA doktora. 2008-ban jelent meg a kutyák evolúciójáról, viselkedéséről és elméjéről írt könyve Dog Behaviour, Evolution, and Cognition címmel az Oxford University Press-nél

A kutya személyiségkutatása

Válogatás a II. Canine Science Forum témáiból

Turcsán Borbála

ELTE Etológia Tanszék

A személyiséget az egyed időben és helyzetek között konzisztens viselkedési mintázataként értelmezhetjük. A viselkedésben fellelhető egyedi variabilitás vizsgálata a humán pszichológiai vizsgálatokban jelentős múltra tekint vissza, ám az állati (és így a kutya) személyiség koncepciója azonban csak az utóbbi 2-3 évtizedben vált elfogadottá. A kutyaszemélyiségről e néhány évtized alatt, hála a szerteágazó kutatásoknak, rengeteg információ gyűlt össze. Az előadás során a személyiségkutatás módszerei mellett két nagyobb témakör, a viselkedés időbeli stabilitása és a személyiség genetikai háttere kerül bemutatásra.

Ahhoz, hogy személyiségről beszélhessünk, mindenekelőtt bizonyítani kell, hogy a vizsgált viselkedés valóban konzisztens időben. A 2010-ben, Bécsben megrendezett II. Canine Science Forumon bemutatott munkában Godbout és Frank kanadai kutatók egy standard állatorvosi vizsgálat alatt, különböző helyzetekben elemezték a kutyák viselkedését, először 2-4 hónapos korukban, majd 12 hónappal később. Eredményeik szerint a kutyák szorongással kapcsolatos viselkedéselemei, mint pl. a lihegés, a hátra sunyított fül, vagy a száj nyalogatása jó kapcsolatot mutat a kölyökkori és felnőttkori tesztek között. Azonban nem minden vizsgált viselkedéselem maradt konzisztens. Ugyanezen kutatók annak is a nyomába eredtek, hogy a kutyák kölyökkori kézharapdálási hajlama vajon kapcsolatban van-e a felnőttkori agresszióval, ahogy azt a gazdák hiszik, vagy sem. A harapdálási hajlamot szintén egy állatorvosi vizsgálat közben mérték, míg a felnőttkori agressziót 1, illetve 3 évvel később, kérdőív segítségével. Ez esetben azonban semmi kapcsolatot nem találtak a kölykök harapdálási hajlama és az 1 illetve 3 évvel későbbi agresszió-skálái között.

A kutyaszemélyiség-kutatás egyik, talán legdinamikusabban fejlődő irányzata a személyiségjegyek genetikai hátterének vizsgálata. Ezek a kutatások a kutyát, mint az emberi viselkedés genetika modellállatát vizsgálják, eredményeik humán szempontból is fontos összefüggésekre világíthatnak rá. Kubinyi és munkatársai német juhászkutyák viselkedése és egyes, emberi vizsgálatokban már hajlamosító tényezőnek bizonyult úgynevezett kandidáns gének közötti kapcsolatot vizsgálta. Eredményeik szerint van összefüggés a vizsgált gén egyes alléljainak megléte/hiánya és a kutyák aktivitása/impulzivitása között.

A kutya jelenlegi „családtag” szerepe miatt személyiségének vizsgálata tehát nem csupán tudományos szempontból érdekes, hanem egyre növekvő közérdeklődésre is számot tart, illetve gyakorlati szempontból is nagy fontossággal bír. A konferencián elhangozott tanulmányok alapján azonban a legnagyobb kihívás jelenleg úgy tűnik az, hogy kimutassuk, mely személyiségvonások jellemzőek általánosan a kutyára, illetve megtaláljuk azokat a viselkedéselemeket, melyek megbízhatóan és prediktíven képesek mérni ezeket.

Az előadóról

Az ELTE Biológia Doktori Iskola Etológia Programjának hallgatója. Az ELTE biológus szakán szerzett diplomát 2009-ben. Az Etológia tanszéken töltött idő alatt részt vett több különböző, kutya személyiséggel kapcsolatos kutatásban, szakdolgozatát fajta-tipikus viselkedés témakörében írta. 2009-ben egy osztrák-magyar kooperáció keretin belül öt hónapot töltött a bécsi Clever Dog Lab-ben, ahol egy beltéri személyiségteszt kifejlesztésén dolgozott. Doktori tanulmányai során a kutyaszemélyiség több aspektusát, részletesebben pedig gazda és kutya személyiségének kapcsolatát, illetve az egy háztartásban élő kutyák viselkedési különbségeit vizsgálja.

Merrefelé halad a kutyatenyésztés?

Dr. Pongrácz Péter

ELTE Etológia Tanszék

A fejlett országokban sok tízmillióra tehető a tudatos tenyésztői aktivitás révén megszületett és többségében kedvencként tartott kutyák száma. Dacára a kutyatenyésztés és a fajtatiszta kutyákhoz kapcsolódó különféle hobbitevékenységek nagyfokú szervezettségének és tradícióinak, maga a kutyatenyésztés a biológiai tudományok által csak minimális mértékben tanulmányozott és befolyásolt tevékenység maradt. A már több mint száz évre visszavezethető sporttenyésztési praktikák az állatok testi-szellemi-viselkedési egészségét többnyire teljesen figyelmen kívül hagyták, ennek következtében mára a fajtatiszta kutyafajták jelentős része elkeserítő leromlási tüneteket mutat.

A legfrissebb kutatások meggyőző adatokkal szolgálnak az extrém küllemi szelekció által kiváltott döbbenetes anatómiai átalakulásokra, amelyek immár nemcsak a csontvázat, hanem például magát az agyat is érinthetik egyes fajtáknál. Érdekes adatokat ismerhetünk meg arról is, van-e összefüggés a nagyfokú beltenyésztettség és a bizonyos kutyafajtákban erősen lecsökkent élettartam között. Kérdőíves felmérésekkel ausztrál kutatók pedig azt szeretnék felmérni, hogy a kutyatenyésztés során mely viselkedési jellegzetességekre kellene szelektálni a modern városi életmódhoz való alkalmazkodáshoz.

A biológusok tehát számos módon segíthetik a hobbitenyésztés folyamatát, azonban ehhez megfelelő megszólalási és érdekeltségi fórumokra van szükség, valamint azoknak a szakembereknek – az állatorvosoknak – a támogatására, akik a különféle kutya egészségügyi problémákkal leggyakrabban találkoznak.

Az előadóról

Egyetemi adjunktus. Kutatási témája a kutyák szociális tanulása, a kutyaugatás elemzése és élettani paraméterek alkalmazása a viselkedés fiziológiai hátterének megismeréséhez.

Gyilkos kutyák – veszélyes gazdák?

Dr. Gácsi Márta

ELTE Etológia Tanszék

Minden súlyos, ember elleni kutyatámadás után felkorbácsolódnak az indulatok, - kutyások és kutyaellenesek egyaránt találgatják, mi állhat a „megdöbbentő” események hátterében. A gyilkos kutyák gazdái szinte soha sem értik mi történhetett, vagy épp arra hivatkoznak, hogy az áldozat biztosan „provokálta” a kutyát.

A törvényhozók nehéz döntések előtt állnak; hogyan derítsék ki, valójában mi is történhetett, mi alapján ítéljék meg ki a felelős, illetve hogyan lehetne megelőzni az ilyen baleseteket. Vajon célt érhetünk-e egyes fajták betiltásával? Annak ellenére, hogy egyre több tudományos kutatás foglalkozik a kutyák agressziójával, a legtöbb lényegi kérdés még mindig megválaszolatlan.

Miért támadják meg a saját gazdájukat a kutyák? Mitől válik gyilkossá egy kutya? Léteznek-e különlegesen veszélyes fajták? Ki a felelős a balesetekért, a kutya vagy a gazda (netán az áldozat)? Valóban gyakoribbak a súlyos kutyatámadások manapság, mint régen? Milyen hibákat követhetünk el a kutya nevelése során, ami ide vezet? Ha egyszer egy kutya embert ölt, már soha nem lehet megbízni benne? A legelismertebb szakemberek véleménye is alaposan megoszlik, ha ezekkel a kérdésekkel szembesítjük őket.

Az előadásban azt vizsgáljuk, vajon választ adhat-e ezekre a kérdésekre a viselkedéskutatás, illetve a szakemberek elképzelései közül melyek igazolhatók vagy cáfolhatók az etológia jelenleg rendelkezésre álló adati, eredményei alapján. Vajon megjósolhatók-e viselkedési tesztekkel az agresszív hajlamok? Mennyire képes a tudomány magyarázatot adni a balesetekre vagy receptet a megelőzésükre?

Egyre hitelesebb adataink vannak már a farkasok agresszív viselkedésformáiról és a domesztikáció hatásairól, így sokkal jobban értjük a modern világunkban velünk élő kutyák agresszióját is. Ugyanakkor az agresszió nem egységes jelenség, számos funkciója lehet, eltérő formákban fordul elő, és az előidéző okok is igen szövevényesek. A hazai súlyos kutyatámadások elkövetőinek viselkedéstesztjeiről készült videofelvételek elemzése egyelőre legalább annyi kérdést vet fel, mint ahányat megválaszol.

Az előadóról

Dr. Gácsi Márta az ELTE Etológia Tanszékének oktatója és kutatója. Doktori disszertációját a kutyák gazda iránti kötődési viselkedésének etológiai elemzéséből írta. Kutatásainak fókuszában emellett a kutyák és farkasok viselkedésének összehasonlító elemzése és a kutya-ember kommunikáció jellegzetességei álltak. Jelenleg többek között a kutyák ember elleni agressziójának vizsgálatával, illetve a hazai súlyos kutyatámadások elemzésével foglalkozik. A mozgássérült-segítő és terápiás kutyák felkészítését végző Kutyával az Emberért Alapítvány kiképzési programjának vezetője.

Túlzott félelmek, szeparációs szorongás

Dr. Sátori Ágnes

SZIE ÁOK

A hazai gyakorlatban sajnos egyre többször találkozunk félős, vagy szorongó kutyákkal. A viselkedési probléma mélyen érinti a gazdát, sokszor a környezetet is, a legtöbbször csak nyitott, a helyzetre megoldást kereső és a sikerért dolgozni is hajlandó emberekkel építhetjük fel a viselkedésterápiát. Fontos, sőt nélkülözhetetlen a megfelelő diagnózis felállítása, s olyan protokoll kidolgozása mely teljesíthető, hiszen irreális elvárásokkal, tervekkel nemhogy a kutya félelmi problémáit nem fogjuk tudni megoldani, de a gazdában is komoly szorongást kelthetünk.

A félelem, a szorongás megjelenése bizonyos élethelyzetekben szinte törvényszerű, „természetes”. Az olyan ebeknél ahol a korai szocializáció nem, vagy csak hiányosan történt meg, az új helyzetek, ismeretlen dolgok félelmet válthatnak ki. A nagyon korán elválasztott kutyáknál a gazdához való sokszor extrém mértékű kötődés mellett, nagyon gyakran jelenik meg szeparációs szorongás. De az sem ritka jelenség, hogy a vihartól félelmet mutató juhászkutya mellé kerülő társ, rövid időn belül „eltanulja” a vihar-félelmet.

A félelem - beszéljünk bármely fajról -, evolúciós értelemben, bizonyos helyzetekben adaptív viselkedés, mely az egyén túlélését szolgálja. Emocionális, pszichológiai, fizikai változásokkal jár, célja, hogy megóvja az egyént a veszélyes helyzettől, felkészítse a veszélyes esemény túlélésére. A félelem forrása gyakran valamely természeti jelenség, de lehet egy adott embertípus, vagy állat, akár valamely kutyafajta is. A szorongás esetében gyakran jelenik meg a bejósolhatatlanságtól, a kontrollalhatatlanságtól való rettegés – nemcsak ember, de kutya esetében is. A kognitív viselkedésterápia szerint: „ …csak valamely ingerhelyzet , külső, belső állapot bizonyos típusú veszélyjelzéssel történő felruházása esetén jelenik meg a szorongás élménye.” (Mórotz: Kognitív viselkedésterápia,  2005.) Kutyáknál talán leggyakoribb a szeparációs szorongás, mely a gazda távozása miatti szorongást, az egyedüllétkor bekövetkező sajátos viselkedésváltozást jelenti.

Félelem esetében mindig helyzetfüggő annak megítélése, hogy a helyzet adaptív-e, a viselkedés az egyén számára előnyt jelent-e. Például a darázstól való félelem, a darázscsípés elkerülése előnyös, de amikor mindezt generalizálódva látjuk például egy yorkie esetében, aki minden a lakásba berepülő rovar miatt páni félelmet mutat, már egyértelműen nem adaptív viselkedésnek tekintjük, s természetesnek vehetjük a gazda segítségkérését a probléma megoldására. Az emberektől való félelem egy bántalmazott kutya esetében természetes, és segíti az elkerülő, vagy akár támadó viselkedéssel a további sérülések megelőzését, ha azonban ez a kutya befogadó gazdákhoz kerül, az emberektől való félelem kezelése létkérdéssé válik.

A bizonyos helyzetekben, vagy ingerekre megjelenő, extrém mértékű félelmet fóbiának nevezzük. Ha a hirtelen jelentkező ingerre az ember, vagy állat viselkedése nem, vagy csak alig irányítható, pánikról beszélünk, a páciens gyakran kontroll nélküli menekülést, vagy megdermedést, esetleg kitörést mutat. A félelmet kiváltó helyzet körülményei mélyen bevésődhetnek a memóriába. Ha egy kutyát megtámadnak a darazsak, s összemarják, majd ellátják egy rendelőben, az átélt események miatt a későbbiekben rovar-fóbia alakulhat ki, illetve az adott helytől, akár a rendelőtől, vagy az ellátásakor ott lévő személytől való félelem is megmaradhat. Lehet, hogy abban a napszakban, vagy azon a területen még sokáig nem lehet normálisan sétálni vele. Hasonló jelenséget gyakran láthatunk a szilveszteri petárdázások kapcsán is. Sokszor az ilyenkor megijedő állat a következő pár hétben a petárda robbanásának helyét messze elkerülheti. Szerencsétlenebb esetben a félelme generalizálódhat az erős, csattanó hangok irányába, nem ritkán akár a viharfóbia kialakulása is megfigyelhető.

A félelmek, fóbiák, sztereotip viselkedések diagnosztikája nagyfokú körültekintést igényel. Fontos a kialakulás időrendjének, az esetleges kiváltó események, körülmények megismerése. A különböző félelmek, szorongás gyakran együtt járnak. Az ok-tan legtöbbször multifaktoriális, összetett, a viselkedészavar „fejlődése” szintén informatív. A gazda személyisége, a körülmények meghatározóak. Félelmek esetében sokszor látjuk, hogy a gazdában hasonló félelmek élnek, mint kedvencében. Előfordulhat, hogy a depresszió, agorafóbia miatt kezelés alatt álló gazda kutyája is félelmekkel, fóbiákkal él, sőt az is előfordulhat, hogy a gazda állapota, hangulati ingadozásai, akár a gyógyszerszedése is befolyásolják a kutya viselkedését. A kezelés szempontjából nélkülözhetetlen a gazda bizalmának megnyerése, a diagnózis felállítása után létkérdés, hogy megértse, a kutya mit, miért csinál, a kezelés sikere múlhat ezen.

E viselkedési problémakörbe tartozó esetekben gyakran használjuk kombinálva a különböző módszereket. Sokszor a felépített viselkedésterápiát megtámogatjuk gyógyszeres terápiával vagy feromon, esetleg más, alternatív terápiákkal – sokszor ezek alkalmazása a gazda nyitottságától is függ. A viselkedésterápia folyamatos kontrollt igényel, ha kell, a terápiát módosítjuk. A gazda bevonása kulcsfontosságú. Fontos tájékoztatni az esetleges visszaesés, recidíva lehetőségéről, arról, hogy ezek elkerülhetőek, kivédhetőek-e. Például a szeparációs szorongás az egyik legjobban kezelhető szorongásos probléma, de ha a gazda olyan életfázisba kerül, amikor a már órákat is egyedül hagyható kedvencét kénytelen magával vinni dolgozni, az állat újra visszaeshet, s pár nap, hét ilyen szoros együttlét után újra a szeparációs szorongás tüneteit fogja produkálni (a gazda távozásakor nyüszíteni, vonítani kezdhet, vagy rombolhat a lakásban, stb.).

Az előadás igyekszik rövid áttekintést adni a kutyáknál egyre gyakrabban megfigyelhető félelmi és szorongásos problémákról, a kutya viselkedése mellett elemezve a gazda viselkedését, reakcióit is. Esettanulmányok segítségével bemutatja a diagnosztizálás, a kezelés nehézségeit, lehetőségeit, szépségeit, különös figyelmet szentelve a hazai tapasztalatoknak.

Az előadóról

Dr. Sátori Ágnes állatorvos, pszichológiából PhD fokozattal rendelkezik. A Tetra-2002 Alapítvány Állatterápiás csoportjának vezetője, és tagja a FÁBE Tudományos Tanácsának. Vizsgálatait elsősorban az állatok viselkedési zavarai, ember-állat kapcsolat és az állatterápia körében végezte. Állatorvosként felkérésre, viselkedésproblémás állatokat gyógyít. Rendszeres előadója az ember-állat kapcsolattal foglalkozó konferenciáknak, és a SZIE Állatorvosi Karának.