Az ősi kutyafajták jobban "értik" a vonyítást

Forrás: ELTE Biológiai Intézet

Az ELTE Etológia Tanszék kutatói a kutyák farkasvonyításra adott reakcióit vizsgálták. Arra keresték a választ, hogy vajon fajtánként eltér-e a kutyák vonyítási hajlandósága, és ha igen, szerepet játszik-e az adott fajta farkasokhoz való genetikai közelsége, az egyed kora és neme. A világon egyedülálló kutatás eredményeit a Communications Biology folyóiratban jelentették meg.

Ha vonyítást hallunk az erdőben, valószínűleg rögtön egy farkas jut először eszünkbe. A feltételezés nem alaptalan, hiszen a vonyítás a farkasok legjellegzetesebb hangadása. Azonban nem csak a farkasok vonyítanak, a kutyafélék családjának több tagjánál is előrdul ez a hangtípust. A farkasok például arra használják, hogy fajtársaikkal nagy távolságokon keresztül kommunikáljanak, kijelöljék a territóriumuk határait, és hogy válaszvonyítással osszák meg egymással a helyzetüket.

Age-dependent changes in dogs' separation-related behaviours in a longitudinal study

Researchers at the ELTE Department of Ethology in Budapest observed 32 dogs during separation from the owner and retested them two years later. They found that 41% of dogs were stable, 38 % improved, 16 % worsened in separation behaviour. Old dogs with separation-related disorder (SRD) whined more, showed more vocal stress signals, and tried to escape less from the room. This study, published in Applied Animal Behaviour Science, reveals an important link between ageing and separation behaviour as well as emphasizes the importance of testing SRD dogs longitudinally to track their changes.


Separation-related problems are common in companion dogs, caused by the stress that dogs experience when they are separated from the owner. Although the different causes and risk factors of the development of such behaviour problems have been widely investigated, the changes in separation behaviour during a dogs’ life are still a question. “We were curious about how separation behaviour changes over time and how older dogs behave during separation from the owner”- says András Marx, first author of the study, PhD candidate at ELTE Department of Ethology.- “Ageing is a complex phenomenon, which causes changes in cognition and physiological function, so we wanted to assess how which is its influences on separation behaviour”

Beszédfeldolgozás

A kutyák nem értik minden általunk kimondott szó jelentését, de hangszínünkből ekkor is következtethetnek sok mindenre, például hogyan viszonyulunk hozzájuk. Angliai kutatók viselkedési adatokkal támasztották alá azt a sejtést, hogy a kutyák kétfelé bontják az emberi beszédet: jelentésre és érzelmi kulcsokra. Azt azonban valószínűleg kevesen tippelték volna meg helyesen, hogy ezt a két komponenst más agyféltekékben dolgozzák fel a kutyák. A számukra értelmezhető kifejezéseket a bal agyféltekéjük processzálja, az érzelmi és a beszélő egyéni sajátosságaival kapcsolatos komponenseket a jobb.

A viselkedéstesztben a kutyáknak két oldalról hangokat játszottak le. Egyesek a kutya számára ismert szavak voltak („gyere”). Előfordultak ugyanezek a szavak megfosztva a hangsúlyaiktól, illetve beszédre emlékeztető zajok is. A kutatók azt vizsgálták, hogy a hangok lejátszásakor a kutya melyik oldalra fordítja el a fejét.

Noha mindkét hangszóró ugyanazokat a hangokat adta, az ismert szavak hallatán a kutyák 80%-ban jobbra fordultak, ami bal agyféltekei feldolgozásra utal. A jelentés nélküli hangoknál viszont balra fordították a fejüket.

Az már ismert volt, hogy emlősöknél a fajtársak hangjaira a bal agyfélteke specializálódott, de az emberi beszédre adott reakciókat most vizsgálták először. Mivel a beszéd különböző kommunikációs komponenseire az emberi agy is hasonlóképpen reagál mint a kutyáké, valószínűleg már a két faj közös ősénél megjelent ez az agyféltekei munkamegosztás.

Ratcliffe és Reby, 2014, Current Biology

a kutya, 2015/1

Mit jelent a kutyaugatás a többi kutya számára?

Az ugatás sokféle információval szolgál az emberek számára a helyzetről és a kutya belső állapotáról, hangulatáról is. Azt azonban sokkal ritkábban vizsgálják, hogy hogyan reagálnak a kutyák fajtársaik ugatására. Az ELTE Etológia Tanszékén végzett laboratóriumi mérések azt mutatták, hogy a kutyák érzékelik a különbséget az egyedek ugatása, illetve ugyanazon egyed különféle helyzetekben hallatott ugatásai között. Legújabb vizsgálatukban a kutatók mindezt terepen, a kutya természetes élőhelyén tesztelték. Budapesti és egyéb kertvárosi helyszíneken hangvisszajátszásos teszteket végeztek kertes háznál élő kutyákon. Négyféle ugatást – ismerős vagy ismeretlen, idegenre adott, illetve egyedül, kikötve ugató kutya ugatása - játszottak vissza négy tesztalkalom során, különféle sorrendben.

Ha ismeretlen kutya idegent ugató hangját hallották, a tesztalanyok leginkább a kerítés közelében tartózkodtak, egyedül hagyott idegen kutya hangjára viszont a ház közelében maradtak. Ismerős kutya ugatásaira az alanyok gyakrabban pillantottak a ház felé (ahol az ismerős kutya és a gazda tartózkodott), mint az ismeretlen kutya hangja hallatán (megjegyzendő, hogy a hangok mindig ugyanonnan, a kerítés felől hallatszottak). Az alanyok leginkább az ismeretlen kutya ugatása esetén reagáltak maguk is ugatással.

Ez az első olyan tanulmány, ahol az ugatásról kiderült, hogy egyed- és helyzetfüggő információval szolgál a többi kutya számára. Megdőlt az az álláspont, hogy az ugatás pusztán a kutya izgatottságára reflektáló, különösebb kommunikációs tartalommal nem rendelkező hangadási forma. Az eredmények alapján a kutatók arra hívják fel a figyelmet, hogy ha csökkenteni akarjuk a kutyák ugatását, érdemes őket távol tartani az utcai forgalom látványától, például a házban vagy a hátsó kertben tartással. Az egyedül hagyott kutya ugatása kevésbé készteti reakcióra a többi kutyát. Ennek fokozott előfordulása szeparációs problémákra utalhat.

Pongrácz és mtsai, 2014, Appl Anim Behav Sci

a kutya, 2014/10

Nekem ugatsz?

Dr. Faragó Tamás, az MTA-ELTE Összehasonlító Etológiai Kutatócsoport tudományos munkatársának vendégposztja

Ha bárkinek a világon - nem is feltétlen kell elhivatott gazdának lennie az illetőnek - feltesszük azt az egyszerű kérdést, hogy a kutyák milyen hangot adnak ki, rögtön rá fogja vágni hogy ugatnak. A válasz nem meglepő, hiszen a kutyák ugatnak éjjel, ugatnak nappal, ugatnak postásra, vendégre, hazatérő gazdára, ugatnak egyedül, ugatnak játék közben és ugatnak, ha a figyelmünket akarják felkelteni. Ez a mértékű „szószátyárság” a tudósok figyelmét is felkeltette. És bár egy részük csak legyintett, hogy ha egy hang ilyen mértékben túl van használva nem lehet lényeges szerepe a kommunikációban, csak a belső izgatottság kivetülése kell legyen, mások azért észrevettek néhány gyanús dolgot ami arra utalhat hogy itt bizony többről lehet szó. Különösen érdekes ebből a szempontból például, hogy a farkasok nagyon keveset ugatnak, annak ellenére, hogy a hangkészletük amit az egymással való társas kapcsolataikban használnak, nagyon hasonló a kutyáéhoz, az egyes hangtípusaik (nyüszítés, morgás, vonítás stb.) szinte megkülönböztethetetlenek a kutyákéitól. Mégis ugatni csak ritkán hallhatjuk őket, akkor is csak egy-két szigorúan meghatározott helyzetben, mint például területvédelem során. Egy jó tudósnak ekkor már körvonalazódik a gondolat a fejében, hogy itt bizony a háziasítás során történhetett valami a kutyák őseivel, ami miatt ugatósabbak lettek mint a farkas kuzinjaik.

Már a 70-es években el kezdtek töprengeni, hogy mi állhat ennek a különbségnek a hátterében. Cohen és Fox felvetette például, hogy a kutyának, szemben a farkassal, nem élet-halál kérdés csendben maradni az idő nagy részében. Gondoljunk csak bele, egy falusi utcán kézbesítési időben hallható hangzavarhoz hasonlóan zajos farkas falka milyen sikerrel tudna levadászni bármit is? Ezzel szemben a kutya az ember táborában zajolhatott kedvére, étel akkor is jutott, azaz az ember mellé szegődve felszabadultak a csendben-maradás nyomása alól. Ezt az elgondolást támasztja alá az is, hogy ha elvadult kutyafalkákat vizsgálunk, őket vajmi keveset hallani ugatni, hasonlóan a farkasokhoz. Viszont, ha a kutyák tényleg csak össze-vissza ugatnak, mert megtehetik anélkül, hogy a vacsorájuk veszélybe kerülne, akkor valóban lehetséges, hogy az ugatás nem jelent különösebben semmit.

Nemrég az is felvetődött, hogy az ugatás eredendően a falka összecsődítésére szolgált, ha például az egyik tag betolakodóval találta szemben magát, és erősítésre volt szüksége. Ha összevetjük az ugatás hangtani szerkezetét más fajok hasonló, fajtársakból csődületet kiváltó hangjaival, azt láthatjuk hogy az alapvető szerkezetük hasonló. Ez alapján Lord és munkatársai azt vetették fel, hogy a kutya manapság, az emberi környezetben az őseihez képest állandó zavarásban él, idegenek jönnek-mennek az utcán, a kutyák élettere kerítések közé van szorítva és a szomszédban rögtön másik kutyák laknak, így erre a folytonos zavarásra reagál csupán az ugatással.

Viszont mindkét elméletnek ellentmondani látszik, hogy sok gazda meg van győződve arról, hogy érti, mit mond a kutyája, azaz meg tudja különböztetni a kutyája ugatásait és csak hallva a kutyát tudja ki érkezik a házhoz. Talán éppen ez ütött szöget azoknak a kutatóknak (köztük magyar kollégáimnak, Pongrácz Péternek és Molnár Csabának) a fejében is, akik felvetették, hogy az egyes ugatások tükrözhetik a kutya érzelmi állapotát is. Ha alaposan megnézzük, a farkasok fenyegető ugatásait, azok mélyek, recsegősen zajosak, míg a félelmi helyzetben hallatott csaholásaik éles, csengő hangú, magas vakkantások. Ez a mintázat egy egyszerű szabályszerűséget követ, ami nagyon elterjedt az állatvilágban és a leírójáról Morton szabálynak nevezzük, és azt mondja hogy a félelemben vagy alárendelt helyzetben adott hangok magasak és csengők, míg az agresszív, domináns hangok mélyek és zajosak.

Mindezek után, ha megvizsgáljuk a kutyák ugatásait is, bár változatos helyzetekben ugatnak, az ugatások is követik ezt a szabályszerűséget, azaz a kutya érzelmi állapotának megfeleltethetők hangzásuk alapján. Ráadásul, ha ismeretlen kutyák ugatásait lejátsszuk embereknek, ahogy kollégáim is tették, az találhatjuk, hogy meglepően jól felismerik milyen helyzetben és érzelmi állapotban lehettek a kutyák. Játék közben felvett vakkantásokat boldognak és játékosnak, egyedül hagyott kutya hangját félősnek és kétségbeesettnek, egy idegent az ajtóban ugató kutyát agresszívnek értékelik, és ez az érzelmi felismerés működik azokban az emberekben is, akiknek sosem volt kutyája. És ha már a kutya érzeleméről kialakítottunk egy képet, ehhez társítani a megfelelő helyzetet már nem ördöngösség. Mindezek alapján felvethető, hogy bizony az ugatásnak komoly szerepe lehetett az emberrel való kommunikációban a háziasítás során. Azok a kutyaősök, amik nem csak össze-vissza zajoltak, hanem az emberek számára felismerhető volt a helyzet, amiben ugattak, előnyt élvezhettek, hisz nagy hasznot és segítséget jelenthetett az embernek ha rögtön tudta az ugatás alapján hogy valaki ólálkodik a tábor körül, vagy hogy az őskutyája éppen vadat talált. Persze mindez még mindig csak elmélet, és mivel továbbra is nagyon keveset tudunk a kutya hangjairól, töretlen lelkesedéssel kutatjuk mit ugatnak nekünk a legjobb barátaink.

(Ha kedve van segíteni kutatásainkban, vagy különleges tapasztalata, élménye van a kutyák hangjaival kapcsolatban, szívesen várom jelentkezését a mustela.nivalis@gmail.com címen!)

a kutya, 2014/09

Szabályszerűségek a kutyahangok azonosításában

Akár az emberi nem-nyelvi érzelemkifejezéseket, a kutyahangokat is elsősorban az adott hang hossza és magassága alapján értékeljük. Az MTA-ELTE Összehasonlító Etológiai Kutatócsoport tanulmánya szerint az emberek olyan akusztikai szabályszerűségek mentén értékelik a kutyák hangjait, mint a saját érzelemkifejező hangjaikat, így képesek arra, hogy felismerjék a kutyák hangulatát. 

A kutatók hangfelvételek visszajátszásával igazolták azt a régi sejtést, amely szerint az ember jól érti a kutya hangjait. A résztvevők 100 emberi nem-verbális hangjelzést – köztük sírást és nevetést – valamint 100, változatos szociális helyzetekben (például üdvözlés, csontőrzés, házőrzés, kunyerálás, játék során) felvett kutyahangot hallgattak meg. Ezeket két szempontból értékelték: mennyire pozitív-negatív és intenzív-visszafogott a hang. A kutatók ezután elemezték, hogy az értékelések milyen kapcsolatban vannak a hangok hangtani paramétereivel. A kísérletben a félelemhez kapcsolható hosszú és magas kutya- és emberhangokat is negatívnak és nagyon intenzívnek értékelték a résztvevők. A hosszú és mély, az agresszív érzelmi állapotnak megfeleltethető hangokat szintén negatívnak, de kevésbé intenzívnek érzékelték. Ezzel szemben a rövid, lüktető hangsorozatok – legyenek magasak vagy alacsonyak – mindig pozitívnak tűntek.

Az érzelmek pozitív vagy negatív hangulata és intenzitása tehát hasonló akusztikus paraméterekkel jellemezhető kutyák és emberek esetében is. Az eredmények megerősítik azt, hogy a kutyatulajdonosok pusztán a hangja alapján képesek megmondani, kedvencük boldog, szomorú, mérges vagy fél. Nagyon valószínű, hogy ez nem csak a kutyák, hanem más fajok esetében is így van, de ezt további kísérletekkel kell igazolni, jelenleg csak kutyákat vizsgáltak.

A kutatás az Etológiai Kutatócsoport robotfejlesztési terveibe is illeszkedik. A most feltárt szabályszerűségek ismeretében olyan mesterséges érzelemkifejező hangok hozhatók létre, amik könnyen, automatikusan felismerhetőek az ember számára. Az ezeket a hangokat használó szociális robotokat valószínűleg a naiv felhasználók is könnyebben elfogadják, kevésbé idegenkednek tőle. ami különösen fontos lehet majd az időseket segítő és társrobotok alkalmazása során.

Eredeti közlemény: Faragó, T., Andics, A., Devecseri, V., Kis, A., Gácsi, M., & Miklósi, Á. (2014). Humans rely on the same rules to assess emotional valence and intensity in conspecific and dog vocalizations. Biology letters, 10(1), 20130926.

kutya- és emberhangok összehasonlítása

Hasonló szabályszerűségek szerint ítéljük meg az emberek és a kutyák érzelemkifejező hangjait - erre jutottak Faragó Tamás és munkatársai a Családi Kutya Program idei első közleményében, ami a Biology Lettersben jelent meg. Tamás így foglalja össze cikk tartalmát a csoport facebook oldalán: "Ha az ember különféle kutyahangokat hall, ugyanazok a hangtani jellemzők befolyásolják, hogy pozitív vagy negatív érzelmet, alacsony vagy magas izgatottságot tulajdonít a kutyának, mint mikor emberi érzelemkifejező hangokat (sírás, nevetés, stb) hall, és azok alapján tulajdonít érzelmet a másik embernek. Minél rövidebb hangocskákból áll egy hang annál pozitívabbnak érezzük, és minél magasabb annál intenzívebbnek függetlenül attól, hogy kutya vagy ember hangot hallunk."

Én a Mindennapi Pszichológia számára írtam erről egy tudósítást, ami megjelenés után felkerül a blogra. 

Egyéb sajtóhírek:

• Ösztönösen felismerjük a kutyák hangulatát - Origo, 01.10.
• Az ember érti a kutyát - Index, 01.10.
• Barking mad
• ScienceShot: How to Understand Dog - ScienceShot, 01.07.
• Humans DO understand their dogs: People interpret sounds of canine companions by listening to the length and pitch of barks - Mail Online, 01.08.
• Humans can understand a dog's mood according to their barks, say scientists - Express, 01.08.

2013 szeptember

A sajtó imádta Lakatos Gabriella (ELTE-MTA) és munkatársai (ELTE Etológia, Wroclaw University of Technology)  robotos kutatását. Meredeknek tűnhet, hogy egy fehér kesztyűs robot mutogat kutyáknak, pedig a helyzet kiváló lehetőség a robotfejlesztésre. A lengyel mérnökök napokig tizenkétóráztak itt Budapesten, és olyan haladást értek el a robotkar és általában a robot megbízhatóságának fejlesztésében, ami otthon talán másfél évükbe került volna. Közben az is kiderült persze, hogy a kutyák érdekesebbnek találnak egy interaktív robotot, mint egy gépiesebb fajtát. Néhány cikk ízelítőül a híradásokból: If You Need To Test Your New Robot, Ask A Dog, Dogs' Behavior Could Help Design Social Robots, Dogs Are Perfectly Happy To Socialize With Robots,  Dogs Understanding Robots. Az Index tudósítójától pedig megtudtuk: a kutya "sokszor bámult az érintőképernyőre, amit az emberi intelligencia forrásának vélhetett". (Hm. A legkevesebb, hogy a roboton nem is volt érintőképernyő.)
Képgalériák rajongóinak figyelmébe ajánlom ezt az oldalt. Lefelé görgetve MOGI Robi, a magyar fejlesztésű labdázó és kötődő robot is pózol.

E hónap a mozgó tárgyak által kiváltott hatás bűvkörében telt a Családi Kutya Programnál (CSKP): Gergely Anna és munkatársai egy kisautóval és egy robotmozgású emberrel szórakoztatták a tanszékre betérő kutyákat (igen, az Etológia Tanszék tesztjei vidámak és tanulságosak egyszerre, tessék jönni minél többen!). 

Az eredmény hasonló, mint a fenti esetben (aminek örülünk): a mechanikus kapcsolat helyett jobban szeretik a kutyák az interaktivitást. A tudományos publikáció  innen letölthető, de annak aki nem szeretne a részletekbe menni egy nagyon jó ismertetőt ajánlok: How Do Dogs Interact With an Unidentified Moving Object?. A szerző azt is felveti, hogy a hasonló kutatások alapján érdemes lenne a kutyáknak spéci interaktív kütyüket gyártani.

A vokalizációval foglalkozó CSKP csoport is belehúzott, legújabb kutatási eredményük magyarul: Mekkorák valójában a morgó kutyák?, angolul: ScienceShot: Just Joking! Dogs' Play Growls Exaggerate Their Size.

Ezzel vége a hazai kutatásoknak, de van még egy magyar kötődésű: Virányi Zsófia és a Wolf Science Center többi munkatársa farkasvonyításokat elemzett. Kiderült, hogy az üvöltés a szociális kapcsolatok minőségére reflektál: Wolves Howl For Friends, Challenging A Popular Theory of Animal Communication. Magyarul az mRNS.hu számolt be erről: A farkasok személyre szólóan üvöltenek. Ebből az alkalomból megosztom veletek egy fotómat Bóról, ahogy a Bükki Őserdőben üvölt:

A végére maradt még pár érdekesség: Miért népszerűbb néhány fajta a többinél? Netán azért, mert kellemes velük együtt élni? Tévedés: a divat miatt. A TOP TÍZ több fajtája ugyanis alig képezhető (csivava, törpe schnauzer, tacskó). A csivaváknál emellett gyakori a viselkedésprobléma (félelem idegenektől, kutyáktól, érintéstől). A törpe schnauzer gyakran kerget más állatokat, agresszív kutyákkal és izgága. A tacskó szintén agresszív fajtársaival, de emberekkel is és gyakran szomorítja gazdáit szeparációs stresszel. Mindezt nem én találtam ki, hanem maguk a gazdák vallották be egy kérdőív kitöltése során. Tisztelet a kivételes fajtatársaknak, mert természetesen van sok, a cikk az ÁTLAG-ról szól. Tudósítás: Why Are Some Breeds of Dog More Popular Than Others? 

Gondoltátok volna, hogy a bomló emberi test szaga leginkább a csirkéére hasonlít? Nem vicc, ez fontos, ha az emberszagot valami könnyebben hozzáférhetővel akarják helyettesíteni keresőkutyák kiképzésénél: One Day, You Will Smell Like a Dead Chicken.

Beindult a Dognition: kutyások ezrei végeznek otthon etológiai teszteket, osztják meg a videókat és értékelik maguk a teljesítményt. Az egyik tudományos tanácsadó: Miklósi Ádám. Az egyik első eredmény: a fajtatiszták jobban követik az emberi gesztikuláris jeleket, mint a keverékek, utóbbiaknak viszont jobb a memóriájuk: Does a Dog's Breed Really Dictate Its Behavior?

*
Még több link szeptemberről: http://kutyakutatas.blogspot.hu/p/httpindex.html
Szeptemberi tudományos publikációk: http://dogprof.blogspot.hu/2013_09_01_archive.html

mix

Az emlékeztetők kutatóknak segítenek keresni a publikációk között. Elnézést a tömörségért!

A kutya jelenléte csökkenti a stresszes feladattal foglalkozó gazda vérnyomását, és növeli a megnevezett életcélok számát. De csak akkor, ha erős a kötődés a kutya és a gazda között (Zilcha-Mano et al., 2012). 

A veleszületetten süket kutyák kevésbé agresszívek, ingerlékenyek, kevésbé kergetnek más állatokat és ritkábban esznek ürüléket, viszont többet ugatnak, gyakrabban rágnak szét nem megfelelő tárgyakat és többet nyalogatják magukat (Farmer-Dougan et al., 2012).

Taktilis idegen/ismerős ember-kutya interakciók (simogatás, a mancs felemelése, stb.) elemzésekor kiderült, hogy az ismerős felé több békítő viselkedést mutatnak a kutyák, több az átirányított (redirected) viselkedés (pl. a padló szaglászása, ivás) és gyakoribb a szociális megközelítés (Kuhne et al., 2012). Hosszabb, angol nyelvű ismertető itt.

A kutyák kérdőleg néznek gazdájukra, idegenre egyaránt egy némileg ijesztő tárgy (ventilátor) láttán. De ha a gazda nem figyel, mindenféle más módon igyekeznek felkelteni a figyelmét (az idegenét nem) (Merola et al. 2012).

Kérdőíves felmérés szerint a kooperatív fajták (pl. juhászkutyák) hosszabban emlékeznek a sétálással kapcsolatos eseményekre, keverékek a meglátogatott helyekre, a családtagokra. A csak kertben tartott ebek az idegenekre, a csak lakásban tartottak a sétákra. A gazda képzettsége és a kutyával együtt töltött idő nem befolyásolta az emlékezést. (Pongrácz et al., 2012)

A farkasok képesek a nagyobb mennyiség választására. A tápdarabok száma a két választható edényben 1 és 4 között változott (Utrata et al., 2012).

A kutyahangok felfolgozása a kutya bal agyféltekéjében zajlik. A visszafele lejátszott ugatásokat a kutyák nem ismerik fel (Sinischalchi et al., 2012). Ismeretterjesztő írás itt.

A britek 3,3%-a használ elektromos nyakörvet. A behívás mégis kevésbé megy nekik, mint azoknak, akik jutalmazással tanítják a kutyájukat (Blackwell et al., 2012). Ismeretterjesztő írás itt.

Ne csak nézz, fülelj is!

A hangok nem csak a kutyák, hanem a kisgyerekek számára is beszédesebbek olykor, mint a vizuális jelek. A kicsik gyakran mosolygónak, vidámnak vélik a vicsorgó kutyát, de úgy tűnik, nem esnek ebbe a hibába, ha nem egy fotót mutatnak nekik a dühös ebről, hanem a hangját játsszák vissza. Pongrácz Péter és munkatársai szerint már a hat éves gyerekek is remekül felismerik, hogy az idegent ugató kutya mérges, a pár évvel idősebbek pedig azt is, hogy a kikötött kutya egyedül érzi magát, fél, míg a labdát kérő vidám.
Nagyon sok állatfajnál megfigyelhető, hogy agresszív helyzetben mély és érdes, barátságos helyzetben viszont ellenkezőleg, magas és csengő hangokat ad ki. Az agresszió felismerése életbevágóan fontos lehet, nem véletlen tehát, ha tanulás nélkül is tudják a kisgyerekek.
link
Kutya Szövetség 2011/12 

A kutyák titokzatos élete

A legnagyobb videomegosztó oldalon (youtube.com) a 'The Secret life of the dog' címre rákeresve olyan filmet nézhetünk meg, amely a legújabb tudományos tényeket mutatja be a kutyákról, közérthető és élvezetes stílusban. A BBC adása azt járja körül, hogy mitől válhatott a kutya az ember legjobb barátjává. Íme, az epizódok rövid tartalma:

Érzelmek felismerése

A kutyagazdák szerint kedvenceik könnyen ráhangolódnak gazdájuk érzelmeire. Angliában, a Lincoln egyetemen a kutatók arra kíváncsiak, vajon hogyan teszik ezt. Eredményeik szerint talán úgy, mint az emberek... Idegrendszerünk felépítése miatt érzelmeink nem egyformán nyilvánulnak meg arcunk jobb és a bal oldalán. Egyes teóriák szerint a jobb arcfél az, amely érzelmeinket kifejezőbben tükrözi. Ezt alátámasztja az a megfigyelés is, hogy egy velünk szemközti emberi arc szemlélésekor először balra, tehát az illető jobb arcfelére pillantunk. Érdekes módon, a kutyákkal ugyanez a helyzet! Míg egy tárgy vagy egy másik kutya fotójának szemlélésekor véletlenszerűen néznek jobbra vagy balra, az emberi arcok megvizsgálását balra pillantással kezdik. Úgy tűnik tehát, hogy a kutyák megtanulták: az emberi érzelmek az arc jobb feléről olvashatók le megbízhatóbban. Ma még nem tudjuk, hogy más állatok is képesek-e erre, és van-e veleszületett hajlam a háttérben. De bámulatos a hasonlóság az ember és a kutya arcolvasási szokásai között, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a legtöbb állat, beleértve a farkast is, nem érdeklődik az emberi tekintet iránt, vagy kerüli azt.

Az ugatás szerepe

A kutyaugatást sokáig csak véletlenszerű hangsorozatnak tekintették. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Etológia Tanszékén Miklósi Ádám és Pongrácz Péter azonban más véleményen volt. Ugatásokat vettek fel többféle helyzetben szereplő, például kikötött, játékot kérő és idegent támadó kutyáktól. Az ugatásmintákat visszajátszva kiderült, hogy az emberek meglepő pontossággal kitalálják, milyen érzelmeket fejez ki a hallott hang, és miféle helyzetben adta ki azt a kutya. A kutyaugatás tehát érzelmeket közvetít a gazda számára. Ne felejtsük el, a vadon élő kutyafélék igen ritkán ugatnak. A gyakori hangadás a háziasítás során jelent meg, ami önmagában is azt igazolja, hogy a kutyaugatásnak fontos funkciója van, segíti a kutya és ember kommunikációját, egymásra hangolódását.

Két faj vonzalmának hormonális alapjai

A hormonok nagyon fontos szerepet játszanak viselkedésünk és érzelmi állapotunk formálásában. Egy kisbaba születésekor az anyában és a babában is rengeteg oxitocin nevű hormon szabadul fel, ami fontos szerepet játszik a közöttük lévő kapcsolat kialakulásában. Annak ellenére, hogy az újszülött valójában ismeretlen személy, az anya különlegesen mély vonzalmat érez iránta. A szoptatás és a kisbaba érintése, simogatása ismételten oxitocin-felszabadulással jár, ami tovább mélyíti a kapcsolatot. A stockholmi Karolinska Intézet kutatói szerint a kutya és az ember vonzalma mögött hasonló mechanizmus állhat. Kutya-gazda párosokat invitáltak laboratóriumukba, és arra kérték a gazdákat, hogy hosszasan, gyöngéden simogassák a kutyáikat. A teszt ideje alatt rendszeres időközönként vért vettek a kutyától és a gazdától is. A vérminták elemzésekor kiderült, hogy a simogatás során mindkét szereplőben jelentősen megemelkedett az oxitocinszint, hasonlóan a babájukat szoptató kismamákhoz. Az oxitocin csökkenti a vérnyomást és a stresszt, ellazulást, bizalom- és örömérzetet okoz. Ezek után már érthető, miért ritkább a kutyatulajdonosok körében a szívinfarktus, illetve miért gyógyulnak meg hamarabb infarktus után a kutyagazdák.

A különleges kapcsolat eredete

Hihetetlen, hogy a kutyák mind közös őstől erednek, hiszen óriási a fajták közötti változatosság. Emiatt sokáig azt hitték, hogy bizonyos fajták a sakáltól származnak, mások esetleg a prérifarkastól. A molekuláris biológia fejlődésével azonban lehetővé vált a pontos leszármazás vizsgálata is, és a genetikai eredmények alapján teljesen bizonyos, hogy minden kutya őse kizárólag a szürke farkas, semmi más. Az azonban máig bizonytalan, hogy hol és mikor történt a farkas háziasítása. A régészeti leletek kevés támpontot adnak, mert a farkasszerű kutyák és a farkasok nem különböztethetők meg egymástól. Az első csontvázak, amelyek már nem farkasszerűek, 14-15 ezer évesek. Ennél régebben, amikor a háziasítás valójában megkezdődhetett, az emberek még vadászó-gyűjtögető életmódot folytattak. Valószínűleg az általuk hátrahagyott hulladékokon alakult ki a farkasoknak egy olyan populációja, amely már nem félte, hanem kereste az emberek közelségét. A kölcsönös szimpátia alapját az jelenthette, hogy a farkasok az emberekhez hasonlóan együttműködő csapatban, és nappal vadásznak. Az emberek sokkal hatékonyabb vadászok lettek a kutyák segítségével, és így több utódot hagyhattak maguk után. Néhány kutató szerint a mezőgazdaságra való áttérés is csak a kutyák segítségével volt lehetséges. Az emberek korántsem lehettek olyan hatékonyak a termőföldek védelmezésében és a jószágok terelésében, mint a kutyák. Talán az egész civilizációt a kutya háziasításának köszönhetjük, és a kutya nélkül még ma is vadászó-gyűjtögető törzsekből állna az emberiség...

Tanulékonyság, képezhetőség

Gyűlnek a bizonyítékok arról, hogy a kutya bizonyos tekintetben emberszerűbben gondolkodik, mint legközelebbi rokonaink a csimpánzok. A Max Planck Intézet kutatói a lipcsei állatkert csimpánzait és gazdákkal együtt élő kutyákat összehasonlítva például úgy találta, hogy a kutyák sokkal ügyesebbek, mint a csimpánzok, ha az emberek gesztusa alapján találhatnak élelmet. A kutyák még a tekintet irányjelzései alapján is jeleskednek a feladatban. Figyelemreméltó, hogy az emberek szivárványhártyája körül nagy, fehér ínhártya található, ami állatokra nem jellemző. Egyes elméletek szerint a fehér ínhártya és a sötét szivárványhártya kontrasztja az emberek közötti kommunikációt segíti. A kutya szívesen nézi az emberi tekintetet, a csimpánz viszont kerüli. Mivel a csimpánzok között sosem fordul elő, hogy az egyik egyed a másiknak akár mutatással, akár tekintettel jelezné egy táplálékdarab hollétét (az ilyesmit mindenki megtartja magának), a társak efféle jeleinek figyelése semmiféle előnnyel nem járna. A kutyák élete azonban egészen más: esetükben az életben maradást az biztosítja, ha hatékonyan együttműködnek a gazdájukkal, és fogékonyak az emberszerű kommunikációs jelekre. A kutyák olyannyira kitűnnek ezekben a készségekben, hogy némely példányaik még a szókincs terén is felveszik a versenyt akár egy két éves gyerekkel. Egy Bécsben élő border collie, Betsy több mint 340 (!) tárgyat ismer fel a nevéről. Egy átlagos kutya jó, ha a labdát és a pórázt megkülönbözteti... De ennél is elképesztőbb, hogy Betsy akkor is a megfelelő tárgyat apportírozza, ha csak a tárgyról készült fotót, vagy a tárgy kicsinyített mását mutatják neki. Egy ilyen jel (ikon), hasonlít a jelölt tárgyra, de nincs fizikai kapcsolatban vele. Ez a kutya az jelek értése terén olyan intelligenciáról ad számot, amit még csak nem is sejtettünk.

Veleszületett vagy tanult képességek?

Az emberszerű képességek származhatnak onnan is, hogy a kutya emberek között nő fel, és például a csimpánzok nem. Ahhoz, hogy kiderüljön, tanultak vagy öröklöttek-e a kutya különleges képességei, a kutya ősét, a farkast ugyanolyan módon kell nevelni és tartani, mint a kutyákat. Ebben az esetben bármilyen különbség a kutyák és a farkasok között csakis a háziasítás miatt módosult örökítő anyag kifejeződése miatt lehetséges. Budapesten, az Etológia Tanszéken, ahol az ugatásos kísérletek is zajlanak, sor került egy efféle összehasonlításra. Mivel a farkasok csak akkor válnak igazán szelíddé, ha szemkinyílás előtt kerülnek emberhez, és a testvéreiktől elkülönítve nevelik őket, az összehasonlításhoz használt keverék kiskutyákat is ugyanúgy nevelték fel a kutatók. Kiderült, hogy az ily módon szelídített farkasok az állatkerti példányokhoz képest jóval kevésbé féltek az idegen emberektől és tárgyaktól (sőt, vonzódtak hozzájuk), de az agressziójukat korántsem kontrollálták annyira, mint az ugyanúgy nevelt kutyák, és az ember kommunikációs jeleinek követésében sem voltak hatékonyak, mert nem érdeklődtek az emberi tekintet és gesztusok iránt. A kutya tehát nem "enkulturált", emberszerűvé nevelt farkas, hanem más, az emberrel való együttműködésre hajlamosító géneket hordozó faj.

A háziasítás egy lehetséges története

Szibériában, ötven évvel ezelőtt szovjet prémróka-tenyésztők arra kértek egy genetikust, segítsen nekik egy kezelhetőbb állomány kialakításában, mert a rókák szinte összetörik magukat a ketrecben, annyira félnek a gondozóktól. Beljajev azt javasolta, hogy csak azokat az egyedeket tenyésszék tovább – egy évben az állomány 5-10%-át – amelyek a legkevésbé húzódnak el a ketrecük mellett álló emberektől. Nem telt bele 30 év, és szinte a teljes állomány viselkedése gyökeresen megváltozott. A gondozókat farkcsóválva, nyüszítve üdvözölték az állatok, és alig várták, hogy kézen, arcon nyalhassák őket. De, érdekes módon nem csak az állatok viselkedése, hanem a külleme is megváltozott: némelyiknek lógó füle lett, bundájukban fehér foltok jelentek meg, a farkuk felkunkorodott, a lábak rövidültek, évi egy helyett már kétszer tüzeltek. Vagyis, kutyaszerűek lettek. Könnyen lehet, hogy a kutyák is így alakultak ki a farkasokból, és a küllem változatossága pusztán a szelídségre történő kiválogatódás mellékterméke. A vad és a szelíd típusú rókák genetikai állományának összehasonlításával a szelídség génjei is feltárhatók. Valószínűleg nem új gének megjelenéséről van szó, hanem olyan módosulásáról, amelyek az egyedfejlődést szabályozzák. Úgy tűnik, hogy a kutyák és a szelíd típusú ezüstrókák viselkedése megőrzi kölyökszerű vonásait ivarérett korban is.

A "cukiság" nyomában

Miért tartjuk ellenállhatatlanul dédelgetnivalónak a kutyákat? Az Oxfordi Egyetem kutatója szerint azért, mert a kutyák nagyon sok kölyökszerű vonást hordanak magukon – különösen az ölebek. Nagy szemeik és nagy, lelógó füleik vannak, amelyek saját utódainkra emlékeztetnek bennünket. Modern képalkotó eljárásokkal kimutatható, hogy kisbabák arcának szemlélésekor az agy elülső lebenyén, az orrnyereg feletti részen agyi aktivitás zajlik. Feltételezhető, hogy ugyanez a terület lép működésbe kutyaképek láttán is, de a pontos eredményekre egyelőre várnunk kell. A kutatók arra is felhívják a figyelmet, hogy a kutya valójában a gyerekeink helyére pályázik. Saját utódait is velünk nevelteti fel, mint a kakukk, amikor más madárfaj fészkébe rejti tojását.

A kutyafajták genetikai betegségének haszna

A fajták kialakulásához vezető beltenyésztés azzal is együtt jár, hogy bizonyos öröklött betegségek felhalmozódnak egy-egy fajtában. Mivel ma már a kutyák teljes örökítő anyagát ismerjük, a beteg és az egészséges kutyák összehasonlításával kiszűrhető, hogy melyik kromoszóma mely szakaszához köthető a betegség. A kutya genetikailag sokban hasonlít az emberhez, ezért számos kutyabetegség az emberben is ugyanúgy működik, mint a kutyában. A kutyafajták által hordozott genetikai betegségek tehát végső soron az emberek gyógyítását is segíthetik. A kutyák jót tesznek az egészségünknek.

Világszerte hétszáz milliónyi kutyatartó egyéni tapasztalata is alátámasztja, hogy kutyát tartani jó. Szeretet adhatunk, és feltétel nélküli szeretetet kapunk viszonzásul. A kutya veleszületett készségei már kölyökkorától kezdve az emberéhez hangolják viselkedését. A kutya kutatása az emberi elme, civilizáció és betegségek mélységeibe enged bepillantást. Sokféle állattal keveredhetünk jó viszonyba, de semelyikkel sem alakulhat ki olyan különleges, bensőséges kapcsolatunk, mint legelső háziállatunkkal. 

Kutya Szövetség, 2010/04

Morgás-tolmács

A kutyák nem csak a Nature, hanem a Science hasábjaira is felkerültek a közelmúltban, mégpedig az ELTE Etológia Tanszék és a Bécsi Egyetem kutatóinak köszönhetően. Faragó Tamás és munkatársai cikke egy állatviselkedés témájú szaklapban jelent meg elsőként, de a világ legillusztrisabb tudományos újságjának szerkesztői olyan érdekesnek találták, hogy tudósításukban világgá kürtölték.

A cikk arról számol be, hogy a kutyák különböző helyzetekben eltérően morognak, és az üzenetet fajtársaik pontosan értelmezik.

A kísérletben szereplő kutyák elé a kutatók egy tálkában jókora darab csontot helyeztek. Amikor a kutya odament a csonthoz, a kutatók előre felvett morgáshangot játszottak be egy hangszórón, amit a tálka mellett helyezett, letakart ketrecben rejtettek el. Ha a morgás "csontőrző morgás" volt, a kísérleti alanyok visszahőköltek, otthagyták a csontot. Ha azonban "játékmorgás" vagy "fenyegető emberre kiadott morgás" hallatszott, az ebek nem zavartatták magukat, és rágcsálni kezdték a csontot. Úgy tűnik tehát, hogy a morgás információt közöl arról a helyzetről, amiben keletkezett. A kutyatulajdonosokat feltehetően nem lepi meg az eredmény, hiszen sokan felismerik kutyájuk hangjelzései alapján, hogy épp mi történik kedvencükkel – a postás jön-e vagy egy családtag érkezett haza. Az állati elmével foglalkozó kutatókat azonban meglepte az eredmény, hiszen az ugyan ismert, hogy egyes majomfajok más-más vészkiáltást hallatnak, ha a veszélyforrás a levegőből vagy a talajszintről közeledik, de ragadozó állatról ez az első, hasonló jellegű tudósítás.

link

Kutya Szövetség 2010/5

Miért nyüszít a háziróka?

Szibériában közel ötven éve tartanak fent egy olyan ezüstróka-tenyészetet, amelyben csak azokat az egyedeket szaporítják tovább, amelyek legkevésbé félnek az embertől. Így generációról generációra egyre szelídebb, barátságosabb rókák születtek, mára pedig kutyaszerűen vonzódnak az emberhez (emiatt a telepen most éppen ahhoz igyekeznek engedélyt szerezni, hogy a kölyköket háziállatként árusíthassák). A megszülető rókák viselkedése azonban más tekintetben is megváltozott (színük és felépítésük mellett), például másféle hangokat adnak ki, mint szelektálatlan fajtársaik. (Mindez valószínűleg a kutya háziasítása során is épp így történt).

Legújabb vizsgálatukban Gogoleva és munkatársai arra kerestek választ, milyen hangokkal reagálnak a 45-46 generáció óta szelídségre szelektált, háziasított rókák a ketrecük előtt öt percig mozdulatlanul álló ember látványára. Viselkedésüket 36 generáció során agresszióra szelektált és kontroll (válogatás nélkül tenyésztett) rókákéval vetették össze. (A telepen elválasztás után minden róka 3 hónapos kora óta egyedül él egy szűk ketrecben. A ketrecek ötvenesével sort alkotnak, két sor között körülbelül két méter a távolság, tehát látják, hallják egymást az állatok, és a szagok is eljutnak hozzájuk.)
A különleges szelekció a rókák hangadását is befolyásolta. Vannak olyan hangok, amelyek mindhárom csoportban előfordulnak, ezek a nyüszítés, a mély hangú mormogás ("bőgés") és a morgás. Csak a szelídekre jellemző a zihálás, lihegés és egy szaggatott, "vihogó" hang. A szelektálatlan és agresszív rókák viszont prüszköléssel és kaffogással tűnnek ki.
Nem volt ez másképp a mostani vizsgálatban sem, de ezúttal nem csak a vokalizáció típusát, hanem a hosszát is összevetették a csoportok között. Kiderült, hogy a ketrecük előtt mozdulatlanul álló emberre a szelíd rókák rendkívül intenzív hangadással reagáltak, ami viszont körülbelül egy perc múlva lecsengett; az agresszív és szelektálatlan példányok viszont öt percen át alatt folyamatosan hangoskodtak.
A kutatók szerint a szelíd rókák azért csendesedtek el, mert a ketrec előtt álló ember passzívan viselkedett. A rókák eleinte nem csak hangokkal, hanem a viselkedésükkel is igyekeztek kifejezésre juttatni, hogy vágyakoznak az ember érintésére: a farkukat csóválták, elnyílt szájjal lihegtek, oldalukra-hátukra hemperedtek. Korábbi hormonális vizsgálatokból ismeretes, hogy míg a szelektálatlan rókákból stresszválaszt vált ki az emberi érintés, a szelídekből nem, sőt a kellemes érzéseket kiváltó szerotonin ingerületátvivő anyag koncentrációja növekszik az agy bizonyos területein. Valószínű tehát, hogy a szelíd rókák által kiadott nyüszítő és ziháló hangok pozitív érzelmeket jeleznek az ember felé. Annál is inkább, mert e hangok fizikai paramétereikben nagyon sokban emlékeztetnek az emberi nevetésre, a lihegésnél felhúzott szájszélek pedig a mosolygásra. A kutatók szerint a rókák az ember figyelmét igyekeztek magukra vonni e nevetésre emlékeztető hangokkal, és rábírni, hogy lépjen kapcsolatba velük. Ez a háziasítás hatása, és sokban emlékeztet a kutyáknál is megfigyelhető viselkedésre.

Kutya Szövetség, 2011/4

További olvasnivaló:
Szelíd kisrókák