Terápiás kutyával a vizsgaidőszak is könnyebb

Hír az ELTE oldalán: "A vizsgaidőszakban barátságos terápiás kutyákkal és meghosszabbított nyitvatartással segíti a stresszes hallgatókat az ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár. A vizsgaidőszakban az egyetemi hallgatókban gyakran alakul ki stressz és szorongás, a terápiás kutyák jelenléte pedig nemcsak a mentális egészséget támogatja, hanem a hallgatók tanulási élményét is gazdagítja. A könyvtárban a Kutyával egy Mosolyért Alapítvány és a Kutyával az Emberért Alapítvány terápiás kutyái és felvezetőik állnak a hallgatók rendelkezésére, biztonságos és támogató környezetet biztosítva."

Tényleg segítenek a kutyák a vizsgastresszben? Igen: már néhány perc pozitív kutya–ember interakció is mérhetően csökkentheti a stresszt. A kutyák jelenléte segíthet kizökkenteni a hallgatókat a folyamatos teljesítménynyomásból, javíthatja a hangulatot, és rövid mentális pihenőt, kikapcsolódást nyújthat a tanulás közben. Több vizsgálat is kimutatta, hogy a kutyákkal való interakció során csökkenhet a stresszhormonok szintje vagy a pulzus és nőhet az oxitocin szintje. A kezdeményezés célja nem az, hogy megoldja a vizsgastresszt, hanem az, hogy támogató közeget teremtsen a hallgatók számára. A vizsgaidőszakban sok fiatal elszigetelődik, ezért különösen jelentős lehet egy rövid pozitív társas élmény, és annak a felismerése, hogy hogy figyelmet és támogatást kapnak.

Nem csak a kutyák, hanem más állatok, macskák, nyulak is alkalmasak efféle kikapcsolódáshoz. Fontos, hogy a feladatra csak gondosan kiválasztott és képzett kutyák alkalmasak. Ők jól viselik az idegen embereket, a váratlan helyzeteket, szívesen együttműködnek különböző környezetekben, és akkor sem reagálnak agresszívan, ha valaki véletlenül rálép a lábukra vagy meghúzza a szőrüket. De a kutyák különösen alkalmasak erre a szerepre, mert könnyen taníthatók, és érzékenyen reagálnak az emberi érzelmekre és kommunikációra. Simogatásuk, a velük való játék, és közben a kutya felvezetőjével folytatott barátságos beszélgetés biztonságérzetet és nyugodtabb légkört teremthet. 

A felvezetők arra is figyelnek, hogy a kutyák számára se legyen megterhelő a munka. Mivel korábban én is dolgoztam a Kutyával az Emberért Alapítvánnyal, megkérdeztem a programról Kiss Tamást, a terápiás társvezetőt és az egyik felvezetőt. "Az ELTE Egyetemi Könyvtár vezetője keresett meg több kiképző szervezetet, hogy szeretnék a hallgatók mentális állapotát javítani, csökkenteni a vizsgákkal járó stresszt. A KEA részéről Tangó és Tipli megy kedden és pénteken." - mondta el Kiss Tamás, és hozzátette, hogy a részvételük teljesen önkéntes.

A könyvtárlátogatással egybekötött kutyasimogatás az ún. állatasszisztált aktivitásokhoz (AAA) tartozik. Ettől különböznek az állatasszisztált terápiák (AAT), ahol maga a felvezető is terapeuta vagy terapeutával dolgozik együtt hosszútávon, valamilyen fejlesztési cél érdekében. Például autistáknál javítják a kommunikációs képességeket vagy mozgássérülteknél bizonyos mozdulatokat gyakorolnak. A kutya jelenléte erősen motiváló hatású azoknál, akik szeretik a kutyákat. A terápia olyan része is fejlesztő hatású ilyenkor, amire nem is gondolnánk. A kutya nem ítélkezik, teljes mértékben elfogadó, valamint a játékok során irányítható, utasítható. Olyan embereknek, akik ahhoz vannak szokva, hogy állandóan kontrollálják őket és megmondják, hogy mit kell csinálniuk, ez nagyon felszabadító hatású és hozzájárulhat a magabiztosságuk, önértékelésük növekedéséhez is.

A bejegyzést a Klub rádió kérdései alapján írtam.

Tényleg segít, ha beengedik a kutyákat a gyerekkórházakba?

A tanulmány első szerzője egy terápiás kutyával

Bár ösztönösen, és a média által felkapott híreknek köszönhetően sokan úgy érzik, igen, valójában nincs olyan megbízható tudományos adat, ami alátámasztaná, hogy a kutyák jó hatással lennének a kórházban fekvő gyerekekre. Noha az 1960-as évek óta sok feltételezés született arról, hogy a kutyák jó hatásúak a betegekre, máig nincs jól alátámasztott kutatási eredmény arról, milyen előnye van a kórházi kutyalátogatásnak, mi álla e hatás hátterében, és vajon feszültséget vagy ellenkezőleg, örömet okoz-e a feladat a kutyákban. Ez nem jelenti azt, hogy a kutyás programok ne lennének hatékonyak, csak azt, hogy több és jobb kutatásra lenne szükség ezen a területen. Fontos lenne megvizsgálni, mi a jobb a betegnek: az, ha a saját kedvence jön be a kórházba vagy inkább másé? Milyen egészségügyi kockázattal jár a kutyák jelenléte? Kik azok az emberek vagy melyek azok a kultúrák, akik, amelyek számára zavaró a kutya a közelsége?   

Az eddig megjelent tudományos publikációkat áttekintő ausztrál szerzők azt remélik, hogy az eddigi hiányosságok kiemelésével célzottabb kutatások készülnek majd a témában, és végül elkészülhet egy olyan útmutató, ami egyaránt hasznára válhat az állatasszisztált aktivitást és terápiát végzőknek és az egészségügyi szakembereknek is.

Chur-Hansen et al. 2014. Anthrozoös

a kutya 2014/05

Egy új állatkedvenc javíthat az autista gyerekek társas viselkedésén

Az autizmus kommunikációs nehézségekkel, társas viselkedési problémákkal, szetereotip viselkedési és érdeklődési mintázatokkal jellemezhető rendellenesség. Egy állatkedvenc segíthet az autista gyerekek

társas viselkedésének fejlődésében, de csak akkor, ha újonnan fogadták be, a gyerek körülbelül öt éves korában – derül ki a PLoS ONE folyóirat tanulmányából. A kutatók egy francia napközis otthon 260 gondozottja közül választottak ki 12-12, illetve 8-8 - korban, nemben, nyelvi képességekben azonos - résztvevőt a részletesebb összehasonlításokhoz. A szülők a gyerekek 4-5 éves korában, majd a kutatás idején újra kitöltöttek egy autizmus diagnosztizáló kérdőívet. A két kérdőív összevetésével kiderült, hogy azok a gyerekek, akiknek a családjába öt éves koruk után valamilyen állatkedvenc (kutya,macska, hörcsög) került, kétféle társas viselkedésben javultak: szívesebben osztották meg ételüket és játékaikat másokkal, valamint könnyebben együttéreztek családtagjaikkal, barátaikkal. Érdekes módon viszont nem fejlődtek azok, akiknél korábban is volt állat. Ez arra utal, hogy a kedvenc érkezése valószínűleg olyan változásokat okoz a családi dinamikában, ami segíti a gyerekek társas és érzelmi fejlődését. Az új állattal sokat foglalkoztak a gyerekek, simogatták, játszottak vele, azok viszont, akik kutyával vagy más állattal nőttek fel, öt évesen már nem érdeklődtek iránta. Fontosnak tűnik tehát, hogy a gyerek hány éves korban kerül először kapcsolatba az állatokkal, és nem az számít, milyen régóta élnek együtt.

A kisállattartás kedvező hatása már ismert elítélteknél, végstádiumban lévő betegeknél, Alzheimer kórosoknál, de ez az első olyan tanulmány, ami azt vizsgálja, hogyan reagálnak autista gyerekek egy állatkedvenc befogadására.

Ref: Grandgeorge M, Tordjman S, Lazartigues A, Lemonnier E, Deleau M, et al. (2012) Does Pet Arrival Trigger Prosocial Behaviors in Individuals with Autism? PLoS ONE 7(8): e41739. doi:10.1371/journal.pone.0041739
Kép forrása

Megjelent a Mindennapi pszichológia 2013/2 számában

Idősek kutyagondozása

Sok idős, magányos embernek a kutya az egyetlen társa. Miltiades és Shearertöbb mint száz vidéki időskorút kérdezett meg arról, hogyan éreznek a kutyájuk és más emberek iránt, valamint mennyire elégedettek az életükkel. Kiderült, hogy azok, akik elvesztették az élettársukat, és azok, akik nagyon erősen kötődnek a kutyájukhoz, erősen depressziósak. Akik viszont elégedettek voltak emberi kapcsolataikkal, kevésbé számoltak be depresszív érzésekről. Úgy tűnik tehát, hogy a kutyához való kötődés jól jelzi, ha a kutya központi szerepet tölt be a gazdája életében, és ezáltal helyettesíti a hiányzó emberi kapcsolatokat.

Kutya Szövetség, 2011/7

Kutyák idősgondozása

Japánban a kutyatartás csak az utóbbi évtizedekben lett divatos, és egyelőre nem is igazán lépett túl ezen a szinten. Míg a nyugati kultúrákban a kutyát társnak tekintik, Japánban inkább hasznos, de lecserélhető kelléknek, ami feldobja a sikeres, menő arculatot. Ennek ellenére sok helyütt próbálkoznak azzal, hogy bevonják a kutyákat bizonyos segítő szakmákba. Koda és Junkichi friss tanulmánya idősek otthonában végzett munkáról számol be. Hét kutya látogatott 31 nénit és bácsit 18 hónapon át. Az értékelés pozitív volt, az idősek nyitottnak mutatkoztak a kutyák iránt. Természetesen leginkább azok foglalkoztak a kutyákkal, akik fizikailag ezt könnyebben megtehették, de a férfiak és nők ugyanannyiszor kezdeményeztek interakciót a kutyákkal. Érdekes viszont, hogy a kutyák inkább a nőket részesítették előnyben, és hosszabban tartózkodtak azoknál, akik másoktól kissé távolabb ültek a teremben. 

Kutya Szövetség, 2011/7

Javul az emberek érzelemfelismerése kutyázás után

A kutyák terápiás hatásáról kevés a megbízható tudományos eredmény. Most azonban egy igen figyelemreméltó kutatás látott napvilágot bécsi kollégák tollából. Úgy tűnik, 5-7 éves gyerekek és 19-45 éves felnőttek érzelemfelismerési képességére jó hatással vannak a szakértő kutyás foglalkozások.
A kísérletben a kutyák és az őket kísérő terapeuták 12 héten át, hetente egy alkalommal találkoztak a résztvevőkkel. Az érzelemfelismerést a kurzus után egy számítógépes programmal vizsgálták, amely különböző érzelmeket sugárzó emberi arcképeket vetít a nézőnek. A kutatók úgy találták, hogy a kutyás foglalkozásokon részt vett személyek jobban felismerik a haragot és félelmet, mint a kontroll csoport. Gyerekeknél az undor és a közömbösség felismerése is hatékonyabb volt. A kezelt csoport emellett gyorsabban reagált a teszt során. Ezt az eredményt a kutatók a kutya őszinte, az érzelmeket nem leplező viselkedésének hatásával magyarázzák, ami véleményük szerint az ember-ember viszonylatban is érezteti hatását. A látványos eredményeket erősen megkérdőjelezi a résztvevők alacsony száma, ami felveti, hogy véletlenül eleve jobb képességű személyek kerültek a kutyás csoportba, másrészt erősen csökkenti a cikk értelmezhetőségét, hogy a szerzők javulásnak interpretálják azt, ami valójában csak a két csoport közötti különbséget jelenti. Az viszont fontos, hogy ez a kutatás is felkavarhatja az állóvizet, és talán beindulnak a kutya terápiás hatását célzó, jól megalapozott kutatások is.
Kutya Szövetség, 2011/5

Munka és stressz

Az emberi történelem feltehetően más lenne a több mint tízezer éve minket szolgáló kutyák nélkül. Mindent meg kell tennünk azért, hogy megszüntessük azokat a káros hatásokat, amiket sajátos életmódunk miatt a kutyákra terhelünk. A kutyák számára semmilyen eszköz nem áll rendelkezésre, így a felelősség teljes mértékben a miénk. „A kutyákat mi hoztuk létre, sok évezred alatt a mi képünkre és hasonlatosságunkra. (...) Ez kötelezettségeket is ró az emberre. Meg kellene fontolnunk, hogy erkölcsi elveinket a kutyára is kiterjesszük, őket is megilleti az emberi bánásmód.” (Csányi Vilmos

Az állatjólét tudományának kialakulása és alapelvei

Az etika az élet azon szabályaival foglalkozik, amelyek kötelezik az embert a társadalmilag helyes, jó cselekedetekre, a rossz cselekedetek elkerülésére. Az állatvilágra érvényes erkölcsi szabályok, szokások tanulmányozására egy új tudományág alakult ki, az állatjólét (angolul animal welfare).

A nyugati civilizáció bölcsője, az ókori Görögország híres filozófusa, Arisztotelész szerint a természetben mindennek célja van: a növények azért nőnek, hogy legyen mit enniük az állatoknak, az állatok azért vannak, hogy táplálják és szolgálják az embert. Az a filozófia, hogy a természet nem önmagáért, hanem az ember szolgálatáért létezik, évszázadokon át fennmaradt a nyugati kultúrában. Csak a XX. században merült fel - Peter Singer ausztrál filozófus 1975-ben megjelent könyve nyomán – hogy valamennyi fajnak emberi bánásmódban kell részesülnie, amelyeknek agya elég fejlett ahhoz, hogy ezt értékelni tudja. Más szavakkal, minden faj, amelynek a nem megfelelő bánásmód szenvedést okoz, jogosult a szenvedés elkerülésére. A tudomány azonban még csak az utóbbi évtizedekben tette meg az első lépéseket, hogy kiderítse, mely állatok rendelkeznek ezzel a bizonyos „kellően fejlett” idegrendszerrel. Szerencsére a kutya esetében nincs vita.

Az állatjólét tudománya öt alapelv alapján határozza meg, hogy egy állat megkapja-e a megfelelő ellátást. Jól jellemzi a megalkotás kezdetének idejét (1965) jellemző állapotokat, hogy az első alapvetések a következőképpen szóltak: „az állatnak joga van ahhoz, hogy megforduljon, vakarózzon, felkeljen, lefeküdjön és kinyújthassa a lábát”. Azóta sikerült az alapelveket némileg fejleszteni.

Az „Állatjólét Öt Alapelve”:

1. az állat nem éhezhet és szomjazhat;

2. az állat számára nem okozhat kényelmetlenséget az élőhelye;

3. az állatot nem érheti fájdalom, sérülés; meg kell előzni a betegségek kialakulását;

4. az állatnak legyen lehetősége a fajára jellemző természetes viselkedésre;

5. az állatot ne érje félelmet és stresszt kiváltó inger.

Jól tartjuk a kutyáinkat?

Nézzük, hogyan teljesülnek az állatjólét alapelvei a kedvencként vagy munka céljából tartott kutyákra. A legtöbb kutyát oltják a fertőző betegségek ellen, óvják a parazitáktól, és az éheztetés helyett jellemzően inkább a túlsúly okoz problémát. Korántsem ilyen optimális a helyzet azonban, ha azt vizsgáljuk, vajon félelem és stressz nélkül élnek-e az állatok, és van-e lehetőségük természetes viselkedésre. Sok kutya szorong a városi környezetben, fél az idegenektől, az erős zajtól és attól, hogy a gazdája magára hagyja. A városi kutyákat az utcán gyakran kizárólag pórázon tartják, fajtársaikhoz nem engedik őket közel. Az, hogy a tartási körülmények mennyire viselik meg a kutyát, nevelésének (szocializációnak, az ingerekhez való fokozatos hozzászoktatásnak) és örökletes sajátosságainak, idegrendszeri érzékenységének függvénye. A szocializáció és az öröklött egyedi sajátosságok eredője a kutyára egyedenként jellemző személyiségprofil. A személyiség, tudományos megfogalmazásban, nem más, mint időben állandó és helyzetektől függetlenül megnyilvánuló, egyedre jellemző viselkedés-, gondolat- és érzésmintázat. Az állat személyiségének nem megfelelő tartási körülmények viselkedési problémák kialakulásához vezetnek.

 A munkakutyák speciális helyzete

A munkakutyák nagyon sokféle funkciót töltenek be, amik más-más stresszhatásoknak teszik ki őket. A katasztrófakutyák például hosszú repülőutakat tesznek meg, majd életveszélyes terepviszonyok között, olykor mérgező vegyi anyagok között dolgoznak. A vakvezető- és mozgássérült-segítő kutyákról a közvélemény úgy tartja, hogy „jó” munkát végeznek, amit bizonyára élveznek is; a tény azonban az, hogy még a gondos kiválasztási procedúra ellenére is csak kevés kutya képes megfelelni az elvárásoknak. Az elvégzendő munka tehát nyilvánvalóan nehéz a kutyák számára; a szakemberek még gondosabb tenyésztői munkával, és a pozitív megerősítésen alapuló kiképzési technikákkal igyekeznek ellensúlyozni ezt a nehézséget.

A munkakutyák gyakran tenyész- és kiképzőközpontokból kerülnek ki, ahol időről-időre előfordulhat, hogy kennelben tartják őket. Ezek az átmeneti állapotok különösen sok jóléti problémát okozhatnak. Ugyan a táplálék- és ivóvíz-ellátottság a legtöbb helyen megfelelő, az egyedek sajátosságaira, egyedi szükségleteire nem mindig sikerül ügyelni.

A kenneltartás gazdaváltásokkal is összekapcsolódik. A (kennelben tartott) anyjától való elválasztás után a kiskutya nevelőszülőhöz kerül. A nevelőszülő (általában család), ingergazdag környezetben tartja a kiskutyát, igényeire hamar reagál. Elérve a fiatal felnőttkort, a kutyát elválasztják eddigi családjától. Több hónapra kennelben helyezik el, hogy elősegítsék a nevelőszülőtől való leválást, és kialakítsák az igényt a leendő gazdához való kötődésre. A kutya, amely szerető családban nőtt fel, napjai változatosan teltek, most kénytelen naphosszat egy kennelben várakozni arra, hogy mikor jut rá ideje az akár több kiképzőnek, amikor viszont a semmittevést hirtelen intenzív munka váltja fel. Ez az óriási szociális és környezeti változás jelentős idegrendszeri megterhelést jelent. Sok kutya éppen ebben a szakaszban hullik ki a rostán, mivel a stresszhatások miatt képtelen az elvárt szinten teljesíteni a kiképzések során. A segítőkutyákat például magas veleszületett szocialitásuk, vagyis barátságos, kontaktuskereső viselkedésük, és kötődésre való hajlamuk miatt választják ki. Elképzelhető, milyen stresszhatás éppen e kutyák számára a sorozatos gazdaváltás. A focimeccseket biztosító rendőrkutyákat viszont arra tanítják, hogy minden egyenruhásnak engedelmeskedjenek, és fő feladatuk a renitens civilek megfélemlítése, ezért esetükben nem a gazdaváltás, hanem inkább a támadóhelyzetekkel összefüggő fokozott hormontermelés okozhat nehézségeket, hosszú távon egészségi problémát.

Visszatérve a segítőkutyákhoz: ha a kutya túljutott a kiképzési szakaszon, összeismertetik leendő gazdájával. A mozgássérült gyakran ijesztő hangokkal kommunikál, és szokatlan mozdulatai vannak; kerekesszékével vagy botjával olykor fájdalmat okoz a kutyának. Átadás után a segítőkutyák a mindennapi életben is fokozott igénybevételnek vannak kitéve. Folyamatosan szolgálatban állnak; bármikor előfordulhat, hogy a gazdájuknak szüksége van rájuk. Gyakran kerülnek olyan helyzetbe, amely könnyedén válthat ki bennük szorongást, stresszt, akár a közlekedéssel együtt járó zajra és zsúfoltságra, akár a kutyával interakcióba lépni igyekvő járókelőkre gondolunk. A kutya saját védelme érdekében nem tud fellépni, a gazdának kell felismerni azokat a viselkedésbeli jeleket, amelyek a kutya rossz belső állapotára utalnak („stressz”), és megvédeni őt a számára kellemetlen helyzetektől. Fontos szerepe a kiképzőknek az, hogy megtanítsák a gazdákat a kutya szükségleteire, felhívják a figyelmet a problémás helyzetekre és állapotokra.

A kutyák viszonylag rövid életideje az öregedés problematikáját is felveti. Az idősödő kutya egyre kevésbé terhelhető, személyisége is fokozatos átalakuláson megy át. Idős korában sok kutya már képtelen ellátni feladatát, és fokozott gondozásra szorul, holott azért került mozgássérült gazdája mellé, hogy az életét megkönnyítse. Előfordulhat, hogy a „nyugdíjas” kutyának új gazdát kell keresni élete utolsó éveire, ami újabb gazdaváltást, újabb stresszeseményt jelent.

Tanulságok

A munkakutyák jó életminőségének biztosítása egyáltalán nem könnyű feladat. A munka, amelyben segítségünkre vannak, állandó stresszforrást teremt számukra. Jólétük biztosításához legkevesebb három szempontot kell figyelembe vennünk. Elsőként vizsgálnunk kell a kutya fizikai alkalmasságát. A munkakutyák rendszerint jól ismert, megbízható tenyésztőktől vagy speciálisan e célra kialakított tenyészközpontokból származnak, amelyek biztosítják az alapvető alkalmasságot. Mivel az egészségi állapot jelentősen befolyásolja az életminőséget és a teljesítményt, az egészségügyi ellenőrzésekre fokozott hangsúlyt kell helyeznünk. Másodsorban a kutya munkakedvét kell megítélni. Ha a kutya munkakedve alacsony, akkor nem csak a kutya jólétét veszélyeztetjük a kiképzésével, hanem energiát, időt és pénzt is fecsérlünk. A különböző munkakutyák számára összeállított viselkedéstesztek, és a kiképzők tapasztalata biztosítja, hogy ne kerüljön olyan kutya a rendszerbe, amely nem képes a feladat teljesítésére. Harmadrészt a kutya kiképzése során törekedni kell arra, hogy ne okozzunk az állatnak kellemetlenséget, szenvedést, és ügyelni kell, hogy olyan nevelőszülőnél nőjön fel, illetve olyan gazdához kerüljön, aki képes őt megfelelően ellátni.

Az írás a Kutya Szövetség 2010/1 számban jelent meg.