EBológia : október 2018

Hír: A L’Oréal és az UNESCO által meghirdetett "A nőkért és a tudományért" ösztöndíj egyik nyertese idén Kubinyi Enikő, az ELTE Természettudományi Kar Etológia Tanszék és a Szenior Családi Kutya Program tudományos főmunkatársa. Az elismerést 2018. szeptember 24-én vette át a Magyar Tudományos Akadémián.

Köszönöbeszédem a díjátadón

Az elmúlt hetekben fiatal magyar kutatók problémáinak kérdőíves elemzésében vettem részt. Az egyik kérdés az volt, hogy tapasztalt e a kutató nemi diszkriminációt a munkája során. A férfiak között is volt, aki igennel válaszolt. Tudják mi volt a leggyakoribb panaszuk? Hogy ők nem indulhatnak a nőknek kiírt versenyeken.
Ez a díj azért született, mert az alapítók tisztában vannak vele, hogy a kutatói pálya a nők számára sokkal rögösebb, mint a férfiaknak, így fokozatosan le is maradnak férfi pályatársaiktól. Az egyik legjelentősebb tudományos díját, a Bolyait, eddig 8 férfi és 1 nő kapta meg. Prima Primissimával eddig 15 férfit és 0 nőt ismertek el. Örülök, hogy a mi díjunk felhívja a figyelmet erre a problémára, és keressük a megoldásokat, például legutóbb az MTA nagydoktori címre való jelentkezést, kifejezetten gyereket nevelő nőknek.
Köszönöm ezt a L’Oréal-UNESCO díj alapítóinak, szervezőinek.
Ennyit a női problémákról. Ezután két férfinak szeretnék köszönetet mondani. Csányi Vilmosnak, amiért az Etológia Tanszékre kerülhettem, és Miklósi Ádámnak, aki miatt ott is maradtam. Azt hiszem, nélkülük nem lennék ezen a pályán.
Köszönöm továbbá a Tanszék munkatársainak, amiért nyitottak, barátságosak, segítőkészek. Nagyon különleges hely az Etológia tanszék, rengeteget kaptam tőlük - öröm és megtiszteltetés köztük dolgozni.
Köszönöm a barátaimnak, hogy 3 évtizede mellettem állnak, sokat jelent ez nekem, jó lenne többször találkozni. És végül a családomnak: férjemnek, és három gyerekem nagyszüleinek köszönöm, hogy nagy részt vállalnak a házimunkában és a gyereknevelésben. A gyerekeknek köszönöm, hogy olyan klasszak, és elfogadták, hogy az anyukájuk egy kicsit fura és sokat dolgozik.

Néhány interjúkérdés

Hogyan lett etológus?
Kisgyerekként nagyon érdekeltek a növények és az állatok. Sokat kérdezgettem a szüleimet és a nagyapámat, aki agronómus volt, türelemmel válaszoltak. Iskolás koromban tele volt a szobám állatokkal és szobanövényekkel, és rengeteget olvastam róluk. Erre felfigyelt a biológiatanárom, felkészített versenyekre, így kerültem biológia-kémia szakos gimnáziumba, onnan pedig biológus szakra az egyetemen. Első éves koromban megkerestem Csányi Vilmost, aki akkor indította a kutyás kutatásokat, és szakdolgozni kezdtem az Etológia Tanszéken. Szerencsém volt a témával, mert a kutyákról a koromhoz képest elég sokat tudtam. Utána Miklósi Ádámtól tanultam a legtöbbet. Angliában és Franciaországban is dolgoztam rövid ideig, később ebből nőtt ki a tanszéki munka etorobotika ága.

Most mivel foglalkozik?
Két éve egy viszonylag nagy, diákokkal együtt tizenöt-húsz fős csoportot vezetek az Európai Kutatási Tanács (ERC) támogatásával. 1,2 millió eurót kaptam a kutyák kognitív öregedésének kutatására. Etológiai, genetikai, molekuláris biológiai és idegtudományi megközelítéssel vizsgáljuk, hogyan öregednek a kutyák, milyen változások vehetők észre a tanulási és figyelmi képességeikben, környezetük iránti érdeklődésben, szociális viselkedésükben; az agyuk működésében, struktúrájában, génműködésében. Keresünk olyan génváltozatokat is, amik összefüggésben hozhatók az egészséges öregedéssel, és építettünk egy Kutya Szövet és Agybankot, ami a gazdák felajánlása alapján működik, úgy, mint egy humán agybank.

Hogyan tudja összeegyeztetni a családi életet a kutatással?
Három gyerekem van, a lányok ikrek, 14 és fél évesek, a fiú hét és fél éves. Úgy érzem, hogy érzelmileg kiegyensúlyozottan nőttek fel, megkapták belőlem, amire szükségük volt. Én otthon és nyaralásokon is nagyon sokat dolgozom, és ilyenkor a laptoppal az ölemben ülök a gyerekek mellett, ők ezt megszokták. Van, amit feladtam, például nem főzök, mert túl sok idő lenne. A férjem rengeteget foglalkozik a gyerekekkel, igazából mostanában többet, mint én, és a nagyszülők is rengeteget segítenek.
A pályázatkiírások szerencsére figyelembe veszik, hogy csecsemő mellett nem igazán megy a munka, úgyhogy például az ERC pályázatnál is gyerekenként másfél év kedvezményt kaptam, ezt reálisnak is tartom.

Hogyan értékeli a díjat?
A kutatás nem egy fáklyásmenet. Nagyon sok a kudarc, a negatív kritika - a szakma szabályai szerint úgy értékeljük egymást, hogy megpróbálunk hibát találni a másik munkájában. Mindezt többnyire kevés pénzért, úgyhogy nagy elszántságra és rengeteg kitartásra van szükség. Volt nem egyszer, hogy én is azon gondolkoztam, szakmát váltok. De azért ott van a jó oldal és a sikerélmények is: egyrészt a biztonság, amit egy jó csapat ad, és ami a mi tanszékünkön megvan, másrészt néha sikeres lesz egy pályázat vagy kapunk egy díjat A L’Oréal díjat akadémikusok ítélik oda, a szakmai múltunk és az ígért jövőnk mérlegelésével, ezért azt jelzi, hogy jó az irány, amerre megyünk, mert a sokat látott, tapasztalt professzorok értékesnek látják a munkánkat Ez nagyon jó érzés, fontos megerősítés. Emellett egy ilyen díj ajtókat is kinyit. Ha új ötletem van és kooperálni szeretnék, akkor egy komoly pályázat és díj után nem nagyon hajt el senki, és ez is nagyon fontos hatása a díjnak.

Tudna mesélni bővebben a munkásságáról? Miért az etnológiával szeretett volna foglalkozni?
Etológiával foglalkozom, állatok viselkedésének kutatásával (az etnológia néprajztudomány).
Kisgyerekként nagyon érdekeltek a növények és az állatok. Sokat kérdezgettem a szüleimet és a nagyapámat, aki agronómus volt, türelemmel válaszoltak. Iskolás koromban tele volt a szobám állatokkal és szobanövényekkel, és rengeteget olvastam róluk. Erre felfigyelt a biológiatanárom, felkészített versenyekre, így kerültem biológia-kémia szakos gimnáziumba, onnan pedig biológus szakra az egyetemen. Első éves koromban megkerestem Csányi Vilmost, aki akkor indította a kutyás kutatásokat, és szakdolgozni kezdtem az Etológia Tanszéken. Szerencsém volt a témával, mert a kutyákról a koromhoz képest elég sokat tudtam. Utána Miklósi Ádámtól, a jelenlegi tanszékvezetőtől tanultam a legtöbbet. Angliában és Franciaországban is dolgoztam rövid ideig, később ebből nőtt ki a tanszéki munka etorobotika ága, ami robotok viselkedését fejleszti.

Olvastam, hogy a 2015-ös Starting Grant pályázat, majd kutatás részeként több mint száz idősödő kutya életét követik nyomon négy éven keresztül. Ha jól értem, akkor idén fejeződnek be a megfigyelések. Mi a kutatás célja? Milyen eredményeket sikerült elérni az öregedés vizsgálata terén vagy azzal összefüggésben?
Két éve egy viszonylag nagy, diákokkal együtt húsz fős csoportot vezetek az Európai Kutatási Tanács (ERC) támogatásával (a kutatók világában ez olyan, mint az olimpiai aranyérem). 1,2 millió eurót nyertem a kutyák kognitív öregedésének kutatására 2021 májusáig. Etológiai, genetikai, molekuláris biológiai és idegtudományi megközelítéssel vizsgáljuk, hogyan öregednek a kutyák, milyen változások vehetők észre a tanulási és figyelmi képességeikben, környezetük iránti érdeklődésben, szociális viselkedésükben; az agyuk működésében, struktúrájában, génműködésében. Keresünk olyan génváltozatokat is, amik összefüggésben hozhatók az egészséges öregedéssel.

A kutatás folyamán világszinten egyedülálló kutya agy- és szövetbankot hoztak létre. Miért számít ez úttörőnek?
Hasonló, nemzetközi együttműködésre is nyitott agybank még nem volt a világon. Az agybank a gazdák felajánlása alapján működik, hasonlóan, mint egy emberi agybank, ahol a családtagok ajánlják fel kutatási célra a szerveket. A kutya nagyszerű faj az öregedés kutatásához, a családban élő kutyák pedig jól leképezik azt a sokféle öregedési lehetőséget, ami az embereknél is előfordul. Ennek ellenére még nem foglalkoztak velük ebből a szempontból a kutatók, mi voltunk az elsők. Folyamatosan fejlesztjük a módszereket, hogyan lehet a legjobb minőségben és a legtöbb vizsgálatra használható módon tárolni az értékes mintákat. Várjuk a kutyatartók felajánlásait, amikor úgy döntenek, hogy egészségügyi okokból elaltatják idős kutyájukat.

A jövőben milyen kutatással szeretne foglalkozni és miért?
Szeretném további pályázatokból fenntartani a kutatócsoportot és jelentős eredményeket elérni az agy öregedésével kapcsolatban.

Megjelenések:

EBológia

2018. október 4.

L'ORÉAL-UNESCO A Nőkért és a Tudományért díj