Alaszkai kutyák

Anchorage Alaszka legnagyobb városa, itt töltöttem néhány napot 2015 júniusában.

A University Lake a város egyik hivatalos kutyafuttatója. Úgy tűnik, az alaszkai városi kutyák se fajtaösszetételükben, se viselkedésükben nem nagyon térnek el a budapestiektől.

2. Kutyaetológia konferencia

A 2014-ben megalapításának huszadik évfordulóját ünneplő MTA-ELTE Családi Kutya Kutatási Program legnagyobb támogatói kétségtelenül a gazdák, akik mindvégig önként, ellenszolgáltatás nélkül vettek részt kutyáikkal a viselkedéstesztjeinkben. A kísérletekből írt szakcikkek viszont gyakran csak évekkel később jelennek meg, az angol szakszöveg viszonylag nehezen érthető, ezért a résztvevők sokszor nem is értesültek róla, hogy mi lett a végeredménye a közreműködésükkel zajlott teszteknek. Ezért - a Magyar Tudományos Akadémia Magyar Tudomány Ünnepe sorozatán belül – minden év novemberében konferenciát szervezünk Budapesten, az Etológia Tanszéknek is otthont adó épületben, ahol magyarul, ingyenesen és közérthetően ismerkedhet meg bárki az utóbbi egy évben megjelent publikációinkkal.

Az esemény védnöke Csányi Vilmos akadémikus, a Családi Kutya Program alapítója. Janka kutyájával tavaly ő nyitotta meg a konferenciát, idén viszont külföldi útja miatt nem tudott csatlakozni hozzánk. „Sajnálom, mert izgalmas témák lesznek.” – írta a szervezőknek. Az interneten azonban ő is követhette az előadásokat, amelyek a Ustreamen továbbra is elérhetők, a „Videók” fülre kattintva.

A konferencia évében 25 angol nyelvű, szaklektorok által ellenőrzött közleménye jelent meg a kutatócsoportnak. Nehezen választottuk ki közülük azt a tizenkettőt, amelyek legjobban számot adnak a csoport szerteágazó tevékenységéről.

Kutyaetológia konferencia

„Egy szokatlan köszönetnyilvánítással szeretném befejezni az előadásomat: Önöknek köszönhetjük, hogy nem kell laboratóriumban tartanunk az állatokat”. Pongrácz Péter, az ELTE Etológia Tanszék kutatójának mondatai az ELTE Lágymányosi tömbjében hangzottak el 2013. november 23-án, a hallgatók soraiban pedig kutyagazdák ültek.

A jövőre huszadik évfordulóját ünneplő Családi Kutya Program legnagyobb támogatói kétségtelenül a gazdák, akik mindvégig önként, ellenszolgáltatás nélkül vettek részt kutyáikkal a viselkedéstesztjeinkben. A kísérletekből írt szakcikkek viszont gyakran csak évekkel később jelennek meg, az angol szakszöveget kevesen értik, ezért a résztvevők sokszor nem is értesültek róla, hogy mi lett a végeredménye a közreműködésükkel zajlott teszteknek. Ezért - az MTA Magyar Tudomány Ünnepe sorozatán belül - konferenciát szerveztünk, ahol magyarul, ingyenesen és közérthetően ismerkedhetett meg bárki az utóbbi egy évben megjelent publikációinkkal.

Több ezer gazdával találkoztunk az elmúlt évek során, így nem gondoltuk, hogy a padok üresen tátonganak majd, de a program meghirdetését követő érdeklődés mégis meglepett bennünket. Másfél nap alatt betelt a kétszáz férőhely, Kolozsvárról, Marosvásárhelyről és a Vajdaságból is jelentkeztek érdeklődők.

Sokan várták Csányi Vilmos nyitóelőadását, aki amellett, hogy elmondta, miért érdemes kutyaviselkedést kutatni, magával hozta pumi-husky hibrid kiskutyáját is, Jankát. A professzor úr évek óta tervezte, hogy előző kutyáját, Jeromost, teljesen hasonló hibriddel pótolja. Várakozásai maximálisan beigazolódtak – mesélte - Janka ugyanolyan eleven, makacs és önfejű, mint híres elődje volt, vagyis igazolja, hogy a két fajta keresztezéséből születő hibridek tulajdonságaikban felülmúlják a szülőket. Ezt el kell hinnünk a professzor úrnak – amit mi láttunk, az egy elbűvölő, bátor kiskutya volt, aki boldogan gyűjtötte be a rengeteg simogatást.

Miklósi Ádám nagy sikert aratott látványos videóival, amiken a kutyák leutánozták gazdáik különböző akcióit, és megdöbbentő, de akár tíz perc múltán is felidézték, mit kellene tenniük. Topál József arról beszélt, hogy az orrsprayben beadott oxitocin hormon nem csak az emberekben, de kutyákban is növeli a bizalmat mások iránt. Fontos és érzékeny témát boncolgatott Kis Anna, aki az Illatos útra bekerülő kutyák agresszióját vizsgálta. Legfontosabb megállapítása, hogy az agresszió eleinte, az első napokban még nem mutatkozik meg, mert az erős stressz elnyomja az agresszív megnyilvánulásokat. Ugyanakkor stabil viselkedésjegyről van szó, tehát amint a kutya megszokja az új környezetet, kiderül, hogy hajlamos-e az agresszióra. Erre érdemes odafigyelni a menhelyeken, mert befogadás után, az új családjában a hajlam ismét jelentkezik majd és komoly gondokat okozhat. Péter András nagyon szórakoztató előadásban fejtegette, hogy van-e piaci lehetőség a kutyáknak gyártott televíziókban – vagyis mit észlelnek a kutyák a projektorral kivetített képekből. Kiderült, hogy a kutyák odafigyelnek a vetített képre és táplálékkereső helyzetben hasznosítani is tudják a látottakat, de a bonyolultabb feladatok megoldásához egy kis tréning sem árt. Andics Attila arról mutatott videót, hogyan bújik be egy kutya boldogan a borzasztóan zajos fMRI készülékbe, és várja moccanatlanul 8 percen át, hogy éber állapotú agyműködését vizsgálják. Persze hónapokon át tartó kiképzés előz meg egy ilyen akciót. A napot Gácsi Márta zárta, aki kutyák és farkasok viselkedését hasonlította össze „mintha”-játékokban. Felvételei nagyon meggyőzően illusztrálták, hogy a kutyák remekül tudnak „ezt neked adom, vigyázz rá, és én most úgy csinálok, mintha elvenném”-játékot játszani. Látványosan, ugatva őrzik a tárgyat a feléjük nyúló kéztől, közben véletlenül sem harapnak. Amikor a játékvezető lefújja a játékot, azonnal átváltanak barátságos üzemmódba, volt olyan kutya, amelyik odavitte a korábbi „tolvaj”-hoz az addig „féltve őrzött” tárgyat. Farkasokban viszont nyoma sincs ennek a szociális rugalmasságnak. Némelyikük barátságosan viselkedett a helyzetben és nem törődött a tárggyal, más viszont úgy rákapott, hogy még a nevelője sem tudta elvenni tőle. (KE)

Élet és Tudomány 2013/50

A konferencián 12 kutató adott elő, robotikáról, automatizált viselkedésmérésről, vokalizációról és genetikáról is szó esett. Az előadásokat on-line, élőben közvetítettük, de továbbra is elérhetők ezen a linken:https://new.livestream.com/fotoklikk/cskpkonferencia.

Honlap: http://kutyakutatas.blogspot.hu/p/konferencia.html

Fotók: https://www.facebook.com/media/set/?set=a.239456542879238.1073741831.222519371239622&type=1

Megjelentek a 2012-es Canine Science Forum előadáskivonatai

A Journal of Veterinary Behavior 8/4-es száma örvendeztetett meg bennünket a konferencia absztraktjaival, de az újság honlapján előfizetés nélkül sajnos csak a címek olvashatók. Valami oknál fogva azonban a feed-olvasómba szöveg(részlet)ek is érkeztek, ezeket feltettem erre az oldalra.

A Canine Science Forumot 2008-tól kétévente rendezik meg. Az első Budapesten volt, az ELTE Etológia Tanszék Családi Kutya Programjának szervezésében, a második Bécsben, a tavalyi Barcelonában. A konferencia témája a kutyák és a Canis nem egyéb tagjainak viselkedése, kogníciója, evolúciója, emberrel való kapcsolata. Olvassátok el Julie Hecht lelkes beszámolóját a barcelonai találkozóról!

Nemzetközi Etológiai Konferencia, USA

Júliusban az Egyesült Államokban, az Indiana Egyetemen tartották az etológusok évi legnagyobb konferenciáját. Hozzávetőleg 850 kutatást mutattak itt be; ebből közel húsz foglalkozott kutyákkal. Ezekből szemezgetünk alább.

Etológia a XXI. században
Az aránylag kevés kutyás kutatás ellenére a téma mégis a középpontba került. Miklósi Ádám, az ELTE Etológia Tanszék vezetője meghívott előadóként az összes résztvevő előtt mondta el, mit gondol az állatok - és elsősorban a kutya – viselkedéskutatásának jövőjéről. (Csak zárójelben: plenáris előadást tartani ezen a konferencián az egyik legnagyobb elismerés a szakmától.) Ádám arra hívta fel a figyelmet, hogy a technológia fejlődése most már lehetővé teszi az állati viselkedés szerveződésének pontos feltárását. Szakítva azzal a hagyománnyal, hogy emberközpontú elképzeléseinkre hagyatkozunk egy állat viselkedésének elemzésénél, gépesített módon gyűjthetünk adatokat, amelyek előítéleteinktől függetlenül rendeződnek nagyobb egységekbe, illetve készíthetünk olyan virtuális modelleket (és ezeket tárgyiasítva: robotokat), amelyek az általunk programozott viselkedésükkel képesek igazolni vagy cáfolni ötleteinket arról, mi vezérli egy állat viselkedését. Például, nézzük, hogyan működik az egyik legfontosabb kutyatulajdonság, a hűség. Mi is a hűség, vagyis kicsit tudományosabban: a kötődés a gazdához? Valamiféle ragaszkodás, ami csak egy kivételes személy, a gazda felé mutatkozik. A következőképpen mérik: ha egy átlagos kutya a gazdájával együtt bemegy egy olyan szobába, ahol még sosem járt, körbeszimatolgat, járkál, ismerkedik a hellyel. Ha a gazda labdát dobál neki, szaladgál a labda után. De ha a gazda kimegy a szobából, sem szimatolgatni, sem szaladgálni nem fog többé az eb, hanem lecövekel az ajtóban, és megpróbálja azt kinyitni, vagy vár, hogy a gazda visszatérjen. Ezt csinálja akkor is, ha egy idegen ember jön be a szobába, és megpróbál vele labdázni. Szépen megmutatkozik tehát, hogy a kutya a gazdája mellett nyugodt és szívesen játszik, hozzá ragaszkodik, de a hasonlóan viselkedő idegenhez nem. Ha ezt modellezni szeretnénk, akkor leülünk a számítógéphez, rajzolunk egy négyszöget, ami a szobát jelképezi, bele egy korongot, ami a kutyát, és egy háromszöget, ami a gazdát. Ez után viszont el kell gondolkoznunk azon, hogy hogyan vezéreljük a kutyát jelképező korong mozgását. A kutyának feltehetően van egy általános szorongási szintje, ami növekszik, ha a gazda nincs jelen, és csökken, ha a gazda jelen van. Utóbbi esetben bekapcsol a felderítési kedv, illetve a játékkedv, függően attól, hogy a gazda újságot olvas vagy labdát dobál. A szintek mintázata meghatározza, hogy a kutya épp hol tartózkodik a szobában. Ha a szorongási szint magas, a játékkedve és a felderítési kedv alacsony, akkor az ajtóban áll. Ha a felderítési kedve magasabb, mint a többi, akkor valószínűleg a szoba sarkaiban szimatolgat. És így tovább; természetesen a végtelenségig lehetne sorolni, milyen külső és belső adottságok befolyásolhatják a kutya mozgását ebben a szituációban. Ezeket mind-mind betápláljuk a modellbe. A programot lefuttatva és összevetve a valósággal láthatjuk, hogy az elképzeléseink a kutya kötődését befolyásoló faktorokról helyesek voltak-e.
Mindez persze nem pusztán azzal az örömmel jár, hogy megfejtettük a kutya hűségének rejtélyét – bár ez nagyon fontos, és sok kutató meg is maradna itt – hanem azt is lehetővé teszi, hogy a feltárt algoritmusok alapján olyan robotokat építsünk, amelyek kötődési viselkedést mutatnak (van is már egy ilyen a tanszéken).
Az etológia egyik lehetséges jövője tehát az élőlények viselkedésének számítógépes modellezése, illetve új létezők (robotok vagy virtuális lények) viselkedésének konstruálása. E munka során a kutya viselkedése is elemeire bomlik majd, és átláthatóbbá válik, mi váltja ki az egyes viselkedésformákat.

Tekintetkövetés szemkamerával
A szemkamerát nagyon gyakran használják embereknél akár az üzleti életben is, például arra, hogy kiderüljön, mi ragadja meg egy hirdetésen vagy weboldalon a figyelmünket. Remekül használható olyan alanyoknál, akik nem akarnak vagy nem tudnak beszélni – ezért csecsemők vizsgálatánál is kedvelt eszköz. A rendszer egy számítógépből és két, a szempárra irányított infrakamerából áll. A szem mozgását a számítógép az alany által szemlélt képre vetíti, és így jól látható, hol és mennyi ideig pihen meg a tekintet. Az eszköz a kutyák vizsgálatánál is kamatoztatható. Kiderülhet, arcunk melyik részletéről olvassa le a kutyánk, hogy milyen a hangulatunk, vagy az, hogy két kutya találkozásánál mit néznek meg egymáson először. Idehaza Topál József és munkatársai kezdtek el dolgozni szemkamerával, és megállapították, hogy a kutyák - a csecsemőkhöz hasonlóan – akkor hajlamosabbak egy ember tekintetét követni, ha az előtte a szemkontaktus felvételével és a kutya megszólításával kifejezte kommunikációs szándékát. A konferencián kiderült, hogy most már az Egyesült Államokban és Hollandiában is működésbe lépett egy kutyákra adaptált szerkezet.

Farkas-ember interakciók
Kifinomult készülékek nélkül is van mód azért arra, hogy a tekintetkövetést górcső alá vegyük. Sokáig úgy gondoltuk, hogy mindegy, a kezünkkel vagy a tekintetünkkel mutatunk irányt a kutyának, egyaránt jól teljesít. Virányi Zsófia és Friederike Range vizsgálataiból azonban úgy tűnik, hogy a farkasok sokkal ügyesebben olvasnak az emberi tekintetből, mint a kutyák, akár távoli célpontról, akár két közeli tárgy közötti választásról van szó. A karral/kézzel és tekintettel mutatás követése tehát valószínűleg két különböző rendszer szerint működik, amit Zsófiék szisztematikus munkával feltárnak majd szelíd farkasaik és ugyanúgy nevelt kutyáik közreműködésével.
És ha már szóba került ez a két különleges csapat: úgy tűnik, hogy ezek az osztrák, falkában tartott kutyák egyre több feladatban maradnak alul vad rokonaikhoz képest. Friederike arról számolt be, hogy a farkasok jobban teljesítenek azokban a feladatokban, ahol a célt egy fajtársuk vagy egy ember demonstrációját követve lehet elérni, vagyis hatékonyabban másolják le a demonstrátor mozdulatait. Feltehetően a nagyobb fajon belüli kooperációs készségnek köszönhető ez a tudomány, hiszen az farkasoknak egy vadászat során nagyon precízen össze kell hangolniuk a mozdulataikat egymással, és ehhez nélkülözhetetlen a társak alapos megfigyelése.
Nos, meglátjuk majd, hogy hogyan alakul tovább ez a történet, hiszen az igaz, hogy a kutyák egymással csak elvétve kooperálnak, de az emberrel roppant jól. Képzeljük csak el, amint egy farkas vakot vezet át az úton, vagy feladja a leejtett kulcsot a kerekesszékes gazdának. Igaz, e munkákra nem csak a farkas, de az átlagos kutya sem igen alkalmas, különösen falkában nevelve...

Kényszerbetegségek
Finn kutatók, a finn ebtenyésztők szervezete és állatorvosok segítségével óriási adatbázist állítottak össze fajtatiszta kutyák genetikai mintájából és a hozzájuk tartozó viselkedési és egyéb adatokból. Az ebtenyésztők azért vesznek részt az együttműködésben, mert bíznak benne, hogy a kutatók megtalálják majd azokat a géneket, amelyek bizonyos betegségekért felelnek, és így a hibás géneket hordozó egyedeket kizárhatják a további tenyésztésből.
A finn csoportot vezető kutató korábban az epilepszia hátterének kutatásában ért el jelentős eredményt, jelenleg azonban a kényszerbetegségre összpontosít.
A kényszerbetegség akarattól függetlenül visszatérő, eltúlzott mozdulatsorok ismételgetéséből áll. Kutyáknál kerítés mögötti nyolcasok futásában, a lágyék hosszas nyalogatásában, mozgó fényfoltok kergetésében, láthatatlan "legyek" elkapkodásában és farokkergetésben nyilvánul meg. Három kutyafajta 368 egyedének vizsgálatával egyelőre a genetikai okokat még nem sikerült feltárni, de az már kiderült, hogy az étrend-kiegészítőket (vitamint és ásványi sókat) is fogyasztó kutyák ritkábban szenvednek e betegségben, emellett az ivartalanítás és más kutyák társasága is csökkenti a rizikót. A farokkergető kutyákat félénkebbnek és kevésbé agresszívnek írták le a gazdáik.
E kutatásba mi is bekapcsolódhatunk, de úgy tűnik, komoly akadály, hogy a magyar kutyák közül soknak nincs törzskönyve, a finnek pedig szigorúak e tekintetben. Ha valakinek mégis van törzskönyvezett és valamilyen kényszeres cselekvést mutató kutyája, és van kedve részt venni a kutatásban, jelentkezzen a kubinyie@gmail.com címen!


A fenti fotó Budapesten készült, az I. Canine Science Forumon,, 2008-ban.
Kutya Szövetség 2011/09