Robotkutya az etológiai kutatásokban

A Sony újra piacra dobja az Aibo nevű robotkutyát. A 2000-es évek elején magyar etológus kutatók is dolgoztak a Sony mérnökeivel. Erről jelent meg egy cikk a Magyar Nemzetben.

– A Sony párizsi kutatóintézetével működtünk együtt. Ott fejlesztették az Aibót, és az volt az eredeti célunk, hogy a robotkutyát bevonjuk a kutyák magatartását vizsgáló kísérleteinkbe. Eredetileg arra számítottunk, hogy majd beprogramozhatjuk az Aibót különféle viselkedések bemutatására, és az igazi kutyák ebből esetleg tanulnak. Csakhamar kiderült azonban, hogy ez messze áll a valós lehetőségektől – kezdi az Eötvös Loránd Tudományegyetem etológia tanszékén végzett aibós kísérletek történetét Kubinyi Enikő, a tanszék kutatója. – Egyik fél sem „akart” ugyanis ebben együttműködni. A robot autonóm volt, tehát nem szigorúan meghatározott parancssort hajtott végre, hanem sok véletlenszerű elemet tartalmazott a viselkedése, így nagyon nehéz lett volna megtanítani bonyolult demonstrációkra. A felnőtt kutyák pedig jószerével tudomást sem vettek róla, mintha csak egy távirányítós kisautó lett volna. A kölyökkutyák viszont reagáltak rá, egyikük meg is támadta. Ettől nagyon megijedtünk, mivel egy vagyonba került, és csak kölcsönbe kaptuk Párizsból. A kísérletet megörökítő videó, amelyen kollégámmal, Gácsi Mártával sikoltozunk, azóta is fenn van a neten.

Szép új világ – Mit tanít az etológia a robotdajkákról?

„Egy otthontalan gyereket, mindent egybevetve, sokkal nagyobb baj is érhet annál, mint ami Romocskával történt.” – mondja a Kutyafiú című sikerkönyv fejlődéspszichológus karaktere a könyv főhőséről, aki négytől nyolc éves koráig élt egy kutyafalkával. Valóban, a csavargók között a bántalmazás és nélkülözés ezernyi formában érhet el egy gyereket, ezzel szemben a kutyák védelmezik egymást és együttműködőek. De az emberi kapcsolatok hiánya korántsem lebecsülendő károsodásokat okoz a fejlődő gyermek elméjében. Romocskát valóságos személyről mintázta Eva Hornung, a könyv szerzője. Ivan Mishukov két évet vészelt át Moszkva közelében egy kóbor kutyafalka társaságában. A kisfiú a kutyákhoz bújva élte túl a harminc fokos telet, cserébe megosztotta velük a koldulással gyűjtött élelmét. 1998-ban, hat éves korában fogta el a rendőrség és vitette árvaházba, miután megmérgezték a fiút erősen védő kutyákat. Örökbe fogadták és elitképzést kapott a Kronstadt Haditengerészeti Akadémián. Állatok között nevelkedett sorstársaival ellentétben Ivant teljesen sikerült rehabilitálni, mert már beszélt és járt, amikor a falkához került, és a koldulás miatt emberekkel is érintkezett. A kevésbé szerencsés „vad gyerekek” megmenekülésük után egyáltalán nem érdeklődnek az emberi tevékenységek iránt, sohasem tanulnak meg beszélni, és még a felegyenesedett járás is nehezükre esik.

2013 szeptember

A sajtó imádta Lakatos Gabriella (ELTE-MTA) és munkatársai (ELTE Etológia, Wroclaw University of Technology)  robotos kutatását. Meredeknek tűnhet, hogy egy fehér kesztyűs robot mutogat kutyáknak, pedig a helyzet kiváló lehetőség a robotfejlesztésre. A lengyel mérnökök napokig tizenkétóráztak itt Budapesten, és olyan haladást értek el a robotkar és általában a robot megbízhatóságának fejlesztésében, ami otthon talán másfél évükbe került volna. Közben az is kiderült persze, hogy a kutyák érdekesebbnek találnak egy interaktív robotot, mint egy gépiesebb fajtát. Néhány cikk ízelítőül a híradásokból: If You Need To Test Your New Robot, Ask A Dog, Dogs' Behavior Could Help Design Social Robots, Dogs Are Perfectly Happy To Socialize With Robots,  Dogs Understanding Robots. Az Index tudósítójától pedig megtudtuk: a kutya "sokszor bámult az érintőképernyőre, amit az emberi intelligencia forrásának vélhetett". (Hm. A legkevesebb, hogy a roboton nem is volt érintőképernyő.)
Képgalériák rajongóinak figyelmébe ajánlom ezt az oldalt. Lefelé görgetve MOGI Robi, a magyar fejlesztésű labdázó és kötődő robot is pózol.

E hónap a mozgó tárgyak által kiváltott hatás bűvkörében telt a Családi Kutya Programnál (CSKP): Gergely Anna és munkatársai egy kisautóval és egy robotmozgású emberrel szórakoztatták a tanszékre betérő kutyákat (igen, az Etológia Tanszék tesztjei vidámak és tanulságosak egyszerre, tessék jönni minél többen!). 

Az eredmény hasonló, mint a fenti esetben (aminek örülünk): a mechanikus kapcsolat helyett jobban szeretik a kutyák az interaktivitást. A tudományos publikáció  innen letölthető, de annak aki nem szeretne a részletekbe menni egy nagyon jó ismertetőt ajánlok: How Do Dogs Interact With an Unidentified Moving Object?. A szerző azt is felveti, hogy a hasonló kutatások alapján érdemes lenne a kutyáknak spéci interaktív kütyüket gyártani.

A vokalizációval foglalkozó CSKP csoport is belehúzott, legújabb kutatási eredményük magyarul: Mekkorák valójában a morgó kutyák?, angolul: ScienceShot: Just Joking! Dogs' Play Growls Exaggerate Their Size.

Ezzel vége a hazai kutatásoknak, de van még egy magyar kötődésű: Virányi Zsófia és a Wolf Science Center többi munkatársa farkasvonyításokat elemzett. Kiderült, hogy az üvöltés a szociális kapcsolatok minőségére reflektál: Wolves Howl For Friends, Challenging A Popular Theory of Animal Communication. Magyarul az mRNS.hu számolt be erről: A farkasok személyre szólóan üvöltenek. Ebből az alkalomból megosztom veletek egy fotómat Bóról, ahogy a Bükki Őserdőben üvölt:

A végére maradt még pár érdekesség: Miért népszerűbb néhány fajta a többinél? Netán azért, mert kellemes velük együtt élni? Tévedés: a divat miatt. A TOP TÍZ több fajtája ugyanis alig képezhető (csivava, törpe schnauzer, tacskó). A csivaváknál emellett gyakori a viselkedésprobléma (félelem idegenektől, kutyáktól, érintéstől). A törpe schnauzer gyakran kerget más állatokat, agresszív kutyákkal és izgága. A tacskó szintén agresszív fajtársaival, de emberekkel is és gyakran szomorítja gazdáit szeparációs stresszel. Mindezt nem én találtam ki, hanem maguk a gazdák vallották be egy kérdőív kitöltése során. Tisztelet a kivételes fajtatársaknak, mert természetesen van sok, a cikk az ÁTLAG-ról szól. Tudósítás: Why Are Some Breeds of Dog More Popular Than Others? 

Gondoltátok volna, hogy a bomló emberi test szaga leginkább a csirkéére hasonlít? Nem vicc, ez fontos, ha az emberszagot valami könnyebben hozzáférhetővel akarják helyettesíteni keresőkutyák kiképzésénél: One Day, You Will Smell Like a Dead Chicken.

Beindult a Dognition: kutyások ezrei végeznek otthon etológiai teszteket, osztják meg a videókat és értékelik maguk a teljesítményt. Az egyik tudományos tanácsadó: Miklósi Ádám. Az egyik első eredmény: a fajtatiszták jobban követik az emberi gesztikuláris jeleket, mint a keverékek, utóbbiaknak viszont jobb a memóriájuk: Does a Dog's Breed Really Dictate Its Behavior?

*
Még több link szeptemberről: http://kutyakutatas.blogspot.hu/p/httpindex.html
Szeptemberi tudományos publikációk: http://dogprof.blogspot.hu/2013_09_01_archive.html

Hangjelző kutyák és robotok

A kutyák megfigyelése segíthet a robotok viselkedésének megtervezésében. Az ELTE és a University of Hertfordshire kutatói képzett "hallókutyák", (siketeket segítő kutyák) hangjelző viselkedését vitték át egy robotba. Ha valaki csenget a bejárati ajtón, a robot a gazdához, pontosabban a felhasználóhoz gurul, előre-hátra mozog, a fejét emelgeti, majd elindul az ajtó felé. Kisvártatva visszanéz, hogy követi-e őt a felhasználó. Ha nem, akkor visszafordul, újra megpróbálja felhívni magára a figyelmet. Ha követik, az ajtóhoz érve a felhasználó és az ajtó között váltogatja a tekintetét, vagyis hol a felhasználóra, hol az ajtóra néz. Ha a felhasználó végül kinyitja az ajtót, a robot jobbra-balra ingatja magát, így fejezi ki a sikeres akció feletti "örömét". A robot teljesen naiv felhasználókat is képes rávenni a feladat végrehajtására, elsősorban a tekintetváltásnak köszönhetően.

Koay et al., 2013
Forrás: Az Etológia Tanszék 2013. júliusi hírlevele. Feliratkozás a hírlevelekre
Hangjelző kutyák képzése