A negatív érzelmeket a jobb agyfélteke, a pozitívakat a bal dolgozza fel

A jobb és a bal oldali agyfélteke eltérő funkciójú. Kutyáknál a negatív érzelmeket a jobb agyfélteke, a pozitívakat a bal dolgozza fel. Az emberi érzelmek felismerése kevésbé működik, mint a fajtársaké - bár a morcos arckifejezést ez esetben is a jobb agyfélteke processzálja.

A vizsgálat során képeket vetítettek a kutyáknak, és elemezték, hogy a képekre pillantva hogyan mozog a szemük, mennyit néznek jobbra, balra, illetve előre. Negatív arckifejezésnél gyakrabban néztek el balra, ami arra utal, hogy a negatív érzelmek feldolgozásában hangsúlyos a jobb agyfélteke, pozitívnál pedig jobbra, ami szerint a bal agyfélteke elősorban a pozitív érzelmek feldolgozásáért felelős (Valence Model). Semleges képeknél a kutyák egyik oldal felé sem néztek el gyakrabban.

A kisgyerekek érzelemfeldolgozása teljes mértékben jobb agyféltekés. Jó hír a szülőknek, hogy a vicsorgó kutyafejre annak ellenére is érzékenyek a gyerekek, hogy többségük nem él együtt kutyával ( Racca et al., 2012).

Amilyen a kutya, olyan a gazdája

Hozzánk hasonló társat választani jó – kevesebb a nézeteltérés, könnyebb, megnyugtatóbb az együttélés. Emberek között legalábbis így áll a helyzet, de vajon négylábú társainkat is hozzánk hasonló személyiségük alapján választjuk ki? Turcsán Borbála és kollégáinak osztrák együttműködéssel készült vizsgálata alapján úgy tűnik, igen. A gazdák és kutyáik mindkét országban hasonlítottak érzelmi stabilitás és társaságkedvelés szempontjából, vagyis a szorongó, neurotikus ember kutyája nyugtalan, könnyen „kiborul”, a társaságot kedvelő, a külvilág iránt érdeklődő gazda társa pedig lelkes, örökmozgó példány. A magyarok emellett együttműködés, nyitottság és lelkiismeretesség – tehát mind az öt vizsgált személyiségvonás – szempontjából magukéhoz hasonlónak látják kutyájukat.
Meglepő, de a kapcsolat hossza nem befolyásolja, mennyire hasonlítanak a kutyák gazdáikra, vagyis a hasonlóság feltehetően nem az összecsiszolódás, hanem a gondos választás eredménye. Ezt támasztja alá az is, hogy többkutyásoknál az első kutya nem hasonlít annyira a gazdájára, mint az egyedül tartott, a második eb viszont épp azokban a vonásokban hasonlít, amiben az első nem. Az osztrák többkutyásoknál az első  csak érzelmi stabilitásban, míg a második csak társaságkedvelésben hasonul gazdájához. Magyarországon az első kutya semmiben, a második viszont valamennyi személyiségvonásban. Úgy tűnik tehát, hogy a gazdák valóban igényelnek bizonyos hasonlóságot a kutyáiktól, és ha kedvencük ennek nem teljesen felel meg, hajlamosak beszerezni egy másodikat, ezúttal jobban átgondolva az igényeiket (Turcsán et al., 2012). 

A vizsgált vonások ismertetése és az átlagos pontszámok itt. 

Megjelent a Mindennapi Pszichológia IV/6. számában.

Dogs are like their owner - we have all heard that. And we tend to choose our partners based on similarity - which, in most cases, pave the way for an easier and happier life. The strategy might work among people, but what about dogs? Does personality matters when we choose our four-legged friend? Based on a joint research conducted by Hungarian and Austrian scientists the answer seems to be a yes. Questionnaires filled in by owners about themselves and their dogs suggest this, just like the observations on dogs and their owners by volunteers. Careful selection of the dog is most likely to result in similarity - the duration of the time dogs and owners spent together has less considerable effect on similarity between dogs and their owners. Interestingly, more and stronger correlations were found in the Hungarian sample. But what happens to owners with several dogs around? Well, it turned out that dogs' similarity patterns complement each other. While single dogs showed positive association with their owners on both neuroticism and extraversion dimensions, in multidog households neuroticism correlated with that of the first dog, extraversion with the second. Results suggest that owners do expect a certain level of similarity from their dogs, and if they are not satisfied, people will not hesitate to choose a new one. And this time the owner will go for a better choice, which might fit their needs much better than for the first time (Turcsán et al., 2012).

Ritkább az epilepszia miatti halál, ha van otthon állat

Hihetetlennek tűnik, de megbízható a forrás: a társállatok csökkenthetik az epilepszia miatti hirtelen halált. 1092 brazil gyermek közül 11 halt meg epilepsziarohamban 2000 és 2009 között. Egyikük családja sem tartott otthon állatokat, szemben az 1081 kontroll 61%-ával. A kutatók szerint ez azzal lehet összefüggésben, hogy a társállatok jelenléte csökkenti a stresszt (Terra et al., 2012)
A helyzet valószínűleg ennél bonyolultabb, de valami hatás azért gyanítható, hiszen mindössze 3 a 100 000-hez az esélye annak, hogy a fenti eredmény pusztán a véletlennek köszönhető, ld itt.

A vitaminok csökkentik a farokkergetés gyakoriságát

A sztereotip viselkedés (pl. farokkergetés) gyakoribb az anyától korán elválasztott kutyáknál, ritkább az ivartalanított szukáknál - 400 finn mini és standard bullterrier, német juhász és staffordshire kérdőíves vizsgálata alapján. A táplálékkiegészítők (vitaminok, ásványi sók) etetése kutyáknál és embereknél egyaránt csökkenti a kényszerbetegségek előfordulását: http://www.plosone.org/. További olvasnivaló, interjúk itt.

A stressz jelei

A pisai egyetem kérdőíves kutatása arról, milyen jelekből veszik észre a gazdák, hogy a kutyájuk szorong, stresszes. 1190-en töltötték ki a kérdőívet, és több mint felük sikeresen észlelte a stressz jeleit: reszketés, nyüszítés, túlzott agresszió, túlzott ugatás, lihegés. A másfelé pillantást, fejfordítást, ásítást, orrnyalást kevesen vették a stressz jelének. Minél nagyobb volt a válaszadó iskolai végzettsége, annál érzékenyebben reagált ezekre a jelekre. Férfiak kevésbé stresszesnek tartották a kutyáikat. (Mariti et al., 2012)

Nem mindig viselkedésprobléma a túlzott nyalogatás

A túlzott nyalogatás - a farokkergetéshez hasonlóan - kényszerbetegség jele lehet, de gyakran gyomor-bélrendszeri problémák állnak a háttérben. 19 viselkedésproblémás kutyából 14-nél diagnosztizáltak egyebek mellett késleltetett gyomorürülést, hasnyálmirigy-gyulladást, giardiasist. A kezelés az állatok több mint felénél a nyalogatás gyakoriságát is csökkentette. (Bécuwe-Bonnet et al., 2012)