A kölyökkutyák szopási viselkedése

Több emlősfaj újszülöttje néhány napnyi testvérvetélkedés után következetesen ugyanazt az emlőt használja, így feltételezhető, hogy a legnagyobb kölyök jut a legtöbb vagy legjobb minőségű tejhez. A macskaféléknél, egyes pockoknál és a vaddi

sznóknál a hátsó emlőkért, a házisertésnél viszont az elülsőkért folyik a verseny. Kutyáknál mindeddig semmit nem tudtunk a szopási szokásokról, de mexikói és francia kutatók pótolták a hiányosságokat. Tíz alom vizsgálata alapján úgy találták, hogy a kölyökkutyák körülbelül 60%-ban a négy középső emlőt használják a leggyakrabban, a két-két szélsőt pedig csak körülbelül 40%-ban. Az emlőválasztás viszont nem hat a megszerzett tejmennyiségre, tehát csak azért furakodnak a kölykök középre, mert ott nem zavarja őket az anya lába. A kölykök nem ragaszkodnak ugyanahhoz az emlőhöz. Alkalomanként egy kölyök átlagosan 2,5-szer vált emlőt, láthatóan saját elhatározásból, és nem azért, mert a testvérük vagy anyjuk ellökdösi őket. A kiskutyák szopási szokásai sem súlyukkal, sem a nemükkel, sem az alom nagyságával nem függtek össze.
A vetélkedő macskák és a nem vetélkedő kutyák közötti különbség valószínűleg az életmódjukkal magyarázható. A csoportban élő kutya (illetve farkas őse) nősténye hetekre az üregben maradhat a kölykökkel, míg falkatársai ellátják élelemmel, a macskafélék nősténye viszont szoptatás alatt is kénytelen vadászni, ezért előnyösebb, ha működő emlőinek számát minimalizálja. Az elképzelés azonban még fejlesztésre szorul, mert a házinyúl, a laboratóriumi patkány és közönséges rétipocok kölykei is váltogatják az emlőket, pedig e prédaállat anyáknak is muszáj formában maradniuk a szoptatás alatt (Arteaga et al., 2012).

Az ásítás ragadós - de csak hét hónapos kortól

Ha valaki ásítozik mellettünk, valószínűleg hamarosan minket is utolér az ásítási inger. Számos pszichológiai, neurobiológiai és viselkedéses bizonyíték szerint ez a jelenség kapcsolatban áll az empátiával. Jellemzően a hozzánk érzelmileg közel álló rokonok, majd barátok, ismerősök, legkevésbé ismeretlenek ásítozását vesszük át. Empatikus zavarok, például az autizmus gátolja az átragadást, viszont minél empatikusabb valaki, annál fogékonyabb mások ásítozására. Az agyi képalkotó vizsgálatok is azt támasztják alá, hogy mások ásítozásának látványa az empátiával kapcsolatos agyterületeket aktivizálja. Ennek ismeretében nem meglepő, hogy a jelenség csak viszonylag későn jelentkezik az egyedfejlődés során - embereknél (és feltehetően csimpánzoknál is) például 4-5 éves kor körül, az érzelmek pontos azonosításának képességével egyidőben. Úgy tűnik, a kutyáknál sincs ez másképp. A Lund Egyetem kutatói 35, különbözű korú kutyán tesztelték, hogy ásítoznak-e, ha velük szemben egy ember eltátja a száját vagy ásít. Előbbire azért volt szükség, mert így kiszűrhették, mennyi ásítás jelentkezik a kutyáknál pusztán a helyzet furcsa, kényelmetlen volta miatt (ez ugyanis helyettesítő, „békítő” viselkedéseket – az ásítás mellett például szájnyalogatást, lihegést, kaparászást – aktivál, amik azt fejezik ki, hogy a kutya szívesen kivonulna a helyzetből, de ezt nem vállalja nyíltan). Az eredmények szerint az ásítás – függetlenül a demonstrátor személyétől –kétszer olyan gyakran váltott ki hasonló reakciót a kutyákból, mint a szájtátás, de csak akkor, ha a tesztalany elmúlt féléves. Lehet, hogy akárcsak az embereknél, az ásítással az álmosság is együtt jár - öt kutyát fel kellett rázni a bóbiskolásból az ásításos epizódok alatt (Madsen and Persson, 2012).
Megjelent a Mindennapi Pszichológia IV/6 számában.

"Vadászó" kutyapárok: összehangolják a mozgásukat, de nem néznek egymásra

A lipcsei Max Planck Intézet kísérleti elrendezésében kutyapárok tagjai csak akkor jutottak táplálékhoz, ha egy elválasztó fal két oldalán helyezkedtek el. A táplálékhoz először közelítő kutya útját a kutatók elzárták, a másik oldalon lévő eb viszont ekkor szabadon hozzáférhetett az ételhez. Jellemzően az alárendeltek vállalták a hálátlanabb szerepet, és így a dominánsak ehettek előbb. Sok domináns egyed abbahagyta az együttműködést, ha többször egymás után nem jutott táplálékhoz. A két kutya egyébként láthatóan nem figyelt egymásra, holott a vadászatot modellező helyzetben ezt, a farkasoktól örökölhető viselkedést várták tőlük a kutatók. (Brauer et al., 2012)

Krónikus stresszt éltek át a japán földrengés után magukra hagyott kutyák

Forrás: itt és itt.

A fukushimai földrengés után magukra hagyott kutyák más menhelyi kutyákhoz képest jóval nagyobb traumaként élték meg életkörülményeik romlását: tanulási és kötődési képességük jelentősen lecsökkent (az emberi poszttraumatikus stressz szindrómához hasonlóan), és idegen emberekkel szembeni agressziójuk is jóval kisebb volt. A krónikus stressz a vizelet 5-10-szerésre emelkedett kortizolszintjében is megmutatkozott. Aggasztó, hogy három hónap alatt a kutyák állapota alig javult. Az Azabu Egyetem kutatói 17 fukushimai és 8 kontroll kutyát vizsgáltak, a viselkedést C-BARQ kérdőívvel értékelték (Nagasawa et al., 2012).

A háziasítás nem érintette a kutyák számolási képességeit

Forrás: Wikimedia Commons

A kutyák és a közeli rokon prérifarkasok számosság-reprezentációja teljesen hasonló - állítják a Utah-i Egyetem kutatói 16 kutya és 16 prérifarkas vizsgálata alapján. A két faj egyedei ugyanis teljesen hasonlóan választottak különböző számú falatkákat tartalmazó kupacok közül. Mindegyik alany egy szagkontrollt és 8 próbafeladatot kapott, utóbbiakban 1:4; 1:3; 2:5; 1:2; 2:4; 3:5; 2:3; 3:4 arányú , a földre helyezett halmok közül kellett választaniuk. A kutyák 63, a prérifarkasok 59%-ban választották a nagyobb mennyiségeket, de a választás egyre inkább véletlenszerű volt, ahogy a mennyiségek aránya közelítette az 1:1-et. Egy prérifarkas hibátlan teljesítményt nyújtott, míg egy hétszer rontott, két kutya csak egyszer hibázott, kettő pedig ötször. Oldalpreferenciát nem tapasztaltak a kutatók. A végeredmény az, hogy a két faj számosság-reprezentációja teljesen hasonló, vagyis úgy tűnik, a háziasítás során nem fordítottunk különösebb gondot a kutya számolási képességeinek formálására. (Baker et al., 2012).

Funkcionális mágneses rezonancia vizsgálat éber kutyákon

Nyolc hónapon át képezte ki két kutyáját az Emory University kutatója arra, hogy mozdulatlanul feküdjenek a borzasztóan zajos MRI készülékben. A sikeres tréning után kiderült, hogy a kutyáknak ugyanazon agyterülete (a nucleus caudatus, farkas mag) reagál a várható jutalomra, mint más fajoknál, amivel fényesen beigazolódott, hogy nem csak az ember képes önként, leszíjazás vagy altatás nélkül mozdulatlanul feküdni egy hatalmas és ijesztő készülékben. A májusban megjelent cikk ez utóbbi megállapítás miatt nagy sajtóvisszhangot váltott ki. Sokan ujjongtak amiatt, hogy a kutyák ejtőernyős ugrás, búvárkodás és gördeszkázás után másféle hajmeresztő mutatványt is boldogan elvégeznek, ha ezzel kivívhatják gazdájuk tetszését. Holott nem is ez az első fMRI vizsgálat éber állapotú kutyákon: az ELTE Etológia Tanszék és a Kaposvári Egyetem Diagnosztikai és Onkoradiológiai Intézetének munkatársai négy évvel korábban, 2008-ban a budapesti Canine Science Forumon már beszámoltak két kutya teszteléséről. Csak éppen két eb eredményeit még kevésnek tartották ahhoz, hogy hosszabb közleményt jelentessenek meg róluk... Jó hír azonban, hogy a módszer azóta tovább fejlődött, és a készülő magyar cikk sokkal összetettebb helyzetben mutatja majd be jóval több kutya agyműködését (Berns et al., 2012). (Jelentkezés a vizsgálatokra itt: Kutya fMRI http://kutyaetologia.elte.hu/aktualis_tesztek.html)

Hiába az esdeklő tekintet - csak a fajta számít

A menhelyi kutyák közül évente negyedmilliót altatnak el az USA-ban azért, mert nem találnak befogadó gazdát számukra. Egy floridai menhelyen végzett vizsgálat szerint az örökbeadás sikeressége főként a fajtajellegen és a kutyák előéletén múlik: a kóbor vagy lefoglalt harci kutyák befogadási esélye a legkisebb, míg a gazda által leadott ölebeké, más kistestű kutyáké a legnagyobb. A kennel elhelyezkedése sem mindegy: a bejárattól távoli ebeket nem szívesen viszik haza.
A kutatók a kutyák egy részét arra képezték, hogy hosszan, várakozóan tekintsenek az emberi arcra. De hiába - e képzettség nem növelte a kutyák örökbeadási sikerességét. Az emberi kapcsolat, a rendszeres kiképzés ugyan fontos a kutyák jóléte és későbbi beilleszkedése szempontjából, de nincs hatással az örökbefogadásra. A gazdajelöltek ugyanis mindössze 20-70 mp alatt döntenek egy-egy kutyáról (Protopopova et al., 2012).

"Cuki" állatfotóktól jobban megy a munka

Vajon miért ragasztják tele a hivatalnokok kiscicák és kutyakölykök képeivel a szekrényajtókat? Japán kutatók eredményei szerint a bájos kölyökállatok látványa pozitív érzelmeket vált ki, ami beszűkíti a figyelmet, és ezzel segít a pontosabb munkavégzésben.
A kutatók kölyök, illetve felnőtt kutyák és macskák fotóit mutatták meg egyetemi hallgatóknak, majd különböző feladatok elé állították őket. Azok, akik a kölykök képeit látták, körültekintőbben, pontosabban dolgoztak egy apró kézmozdulatokat igénylő tesztben, gyorsabbak voltak egy vizuális kereséses feladatban, és inkább az apró részletekre figyeltek fel egy betűfelismeréses feladványban (Nittono et al., 2012).