A brit Kennel Club 2014 és 2004 adatait vetette össze. Az eredmény: az általa regisztrált kutyák 2004-ben még átlagosan 11 év 3 hónapig éltek, tíz évvel később már csak tíz évig.
Néhány fajta különösen rosszul járt:
Bullterrier: 10-ről 7 év
Beagle: 12 év 8 hóról 10 év
Dobermann: 10 év 6 hóról 8 év
Dalmata: 12 év 6 hóról 11 év
Border terrier: 14-ről 12 év
Ír farkaskutya: 7-ről 6,5 év
Rhodesiai ridgeback: 11-ről 9 év
Bulldog: 6 év 3 hóról 6 év
Boxer: 10 év 3 hóról 9 év
Cavalier: 11 év 5 hóról 10 év
Ír szetter: 12-ről 11 év
Whippet: 12 év 4 hóról 10 év
Labrador: 12 év 3 hóról 11 év
Jó hír, hogy a német dog élettartama fél évvel nőtt, 6 év 6 hóról 7 évre. A berni pásztorkutyáé 8 év maradt.
Érdemes azt is tudni, hogy szintén a Kennel Club felmérése szerint a fajtatiszta kutyák 40%-a legalább egy egészségügyi problémával küzd. 2004-ben a kutyák 17,8%-a halt meg idős kora miatt - 2014-ben már csak 13,8%. Ma tehát a fajtatiszta kutyák 85%-a nem idős kora, hanem betegség (nagyon kis %-ban baleset) miatt veszti életét.
Mi lehet az ok? Beltenyésztés, népszerű tenyészállatok használata, bírálat küllem és nem egészség alapján... De részben módszertani probléma is lehet a háttérben: 2004-ben fajtaklubokhoz küldte ki a Kennel Club a kérdőívet, 2014-ben viszont a gazdáknak - a válaszok tehát nem ugyanattól a populációtól származtak. Akármi is az ok, az egyértelmű, hogy néhány fajta csak árnyéka egykori önmagának.
