A kutyák között vannak
magabiztos, rámenős példányok, akik tovább és erősebben ragaszkodnak az
elképzeléseikhez, akikhez határozottabb fellépésű gazda kell. Ezeket a kutyákat
nevezi a köznyelv „dominánsnak”. Az etológiában viszont a dominancia nem
jellemvonás, hanem két egyed kapcsolatának jellemzője, amely
harcias jellegű összeütközések során alakul ki. Az az egyed, amely ezeket az
összecsapásokat sorozatosan megnyeri, domináns lesz, amelyik pedig behódol,
alárendelt. A dominanciahierarchia, vagyis a rangsor kialakulása hasznos,
hiszen lehetővé teszi, hogy a csoportban élő állatok a sérülés veszélye nélkül
eldöntsék, melyikük férhet hozzá elsőként bizonyos erőforrásokhoz.
Például ha a csoport elejt egy zsákmányt, először a domináns ehet belőle, a szaporodás
is a dominánst illeti, éppúgy, mint a legjobb pihenőhely. Ehhez képest mi a helyzet
az egy háztartásban élő kutyákkal? Az életben maradásért nem kell versengeniük
és a szaporodásuk ügyében sem hozhatnak
önálló döntéseket. Mi maradt a hierarchiából a kutyacsoportokban és mit vesz
észre ebből a gazda? Ezt vizsgálták az Eötvös Loránd Tudományegyetem etológusai.
Dominancia
kutyacsoporton belül
Többkutyás háztartásokban általában van
versengés a kutyák között – ki tud kicsikarni több dédelgetést a gazdától, kié
lehet a konyhapultról odadobott maradék, ki száll először be és ki az autóból,
és így tovább. Vajon ezek közül a helyzetek közül mi függ össze, melyek azok,
amikben következetesen az egyik kutya nyer és tekinthető-e dominánsnak?
"Több mint 700, közös háztartásban élő
kutyapár gazdáinak véleményét összegezve először is meglepődtünk, milyen sokan
jelölték meg az egyik kutyájukat dominánsnak. Tíz gazdából csak egy állította
azt, hogy a kutyái közt nincs rangsor. A dominánsnak tartott kutyák jellemzően elsőként
férnek hozzá bizonyos erőforrásokhoz, vagyis megszerzik a jutalomfalatokat, ha
tehetik elsőként esznek, elfoglalják a jobb pihenőhelyet. Sajátos személyiségük
van, mivel képezhetőbbek, agresszívabbak, impulzívabbak, mint a párjuk.
Emellett igyekeznek védelmezni a csoportjukat, többet ugatnak, séták során elöl
járnak." - – mondta el Kubinyi Enikő, a kutatás
vezetője. "Az etológiában ismert dominanciajelek a viselkedésükben is
megjelennek, felüljelölik a másik vizeletét, összetűzésnél ők nyernek, az
alárendelt pedig gyakran nyalogatja a szájukat, ez a behódolás egyik jele. A
kutyapárosok harmadánál egyébként nem fordul elő se szájnyalogatás, de
verekedés."
Bármilyen furcsának tűnik, a nagyobb, erősebb
kutyák nem lesznek automatikusan dominánsak. Viszont ha szuka és kan él együtt,
akkor gyakoribb, hogy a szuka a domináns. "Ennek talán az az oka, hogy a
szukákat gyakran ivartalanítják, ami ennél a nemnél a szakirodalmi adatok alapján nagyobb
agresszivitással jár." – fejtegeti Lisa Wallis, a PeerJ szaklapban megjelent
közlemény másik szerzője.
Csak a
kor számít?
A kutatók a Szenior
Családi Kutya Programban kutyák öregedésével foglalkoznak, ezért különösen
érdekelte őket a kor szerepe a dominanciaviszonyokban. Az idős kutyák általában
dominánsak a fiatalok felett, ezt a mostani tanulmány is megerősítette. Sok
kutyás szakember emiatt vitatja is a dominancia szerepét a kutyáknál, szerintük
a korkülönbség elég magyarázat az egyedek viselkedésének eltérésére. De
alighanem tévednek, mert az adatok világosan mutatták, hogy a rangsorban
elfoglalt pozíció jobban magyarázta a különbségeket, mint a kor.
Eredeti közlemény: 2019. Dominance
in dogs as rated by owners corresponds to ethologically valid markers of
dominance. PeerJ 7:e6838
https://doi.org/10.7717/peerj.6838
