Mi a kutyák szerepe az öregedés genetikai kutatásában? Erről a témáról jelent meg Sándor Sára és Kubinyi Enikő (ELTE Etológia Tanszék)
összefoglaló cikke a Frontiers in Genetics című lapban 2019 októberében. Az elmúlt évtized genomikai forradalma számtalan új lehetőséget nyitott meg arra, hogy jobban megismerhessük az ember és más fajok életfolyamatainak örökletes szabályozását. A kutya faj éppen a fejlődő technológiának köszönhetően vált és válik egyre inkább vizsgálhatóvá a molekulák kutatóinak számára – hiszen a társként tartott kutyák esetében a klasszikus laborállatoknál alkalmazott, úgynevezett invazív technikák szóba sem jöhetnek. Az új eljárásokhoz, például a teljesgenom szekvenálásához viszont már nincs szükség ilyen technikákra – csak sok résztvevő egyedre, és azok minél több tulajdonságának ismeretére. Ahogy az ezt az igényt kielégíteni igyekvő (pl. állatorvosi) adatbázisok egyre növekednek, újabb és újabb területek nyílnak meg a kutatók előtt, hogy a kutyákat bevonják a genetikai vizsgálatokba. Az öregedéskutatás ma az egyik legígéretesebb azok közül a területek közül, melyekben a kutya kiemelt szerepet nyerhet, mint „modellállat”. Ugyanis társként tartott kutyáink sokkal jobban hasonlítanak ránk életmódjukban, mint bármely laborállat, és még az emberi demenciához nagyon hasonló időskori kórképek is megfigyelhetők náluk. Ennek köszönhetően egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik az öregedéskutatók részéről a kutyák irányába, hogy segítségükkel jobban megérthessük például az emberi Alzheimer kór kialakulását is, vagy már időskori betegségekét. Ámde azokat a géneket, melyekről eddig sejtik, hogy kapcsolatban állhatnak e betegségekkel, még alig vizsgálták a kutyában. És így van ez még több száz olyan génnel is, melyeket valamilyen módon, más fajokban már összekötöttek az öregedéssel. Ahhoz, hogy a kutya jó modellje legyen az emberi öregedésnek, fontos lesz, hogy a fajra jellemzően is feltárjuk az érintett gének pontos funkcióit. Csak ezt követően lehetünk biztosak abban, hogy a funkciók tényleg minden génre nézve párhuzamba állíthatók az emberi génekkel. Az Etológia Tanszék
Szenior Családi Kutya Programjának munkatársai az ilyen irányú kutatások elősegítése és szorgalmazása céljából az öregedés genetikájáról eddig publikált irodalom alapján összeszedték és rendszerezték azokat a genetikai és sejt-szintű útvonalakat, mechanizmusokat, melyek szerepet játszhatnak a kutyák (és emberek) öregedésében. Az összefoglaló cikk az egyes gének esetében azt is bemutatja, hogy milyen információk állnak eddig rendelkezésre kutyás kutatásokból, és hogy milyen potenciális kutatási irányok lehetnek kecsegtetőek a kutyák bevonásával.
A cikk elérhetősége:
