Az utcában lakó egyik szomszédnak egy kb. 10 éves szuka kaukázusija és egy hasonló korú kan beagle-je van. Utóbbi egy éven keresztül rendszeresen kiszökött és az utcánkban kóborolt. Amikor a mi kapunk körül mászkált, az értelemszerűen irritálta a mi kutyánkat.
A kutyánk jól nevelt, ha állunk ki az udvarról a kocsival, soha nem szalad ki az utcára, tudja, hogy nem jöhet velünk, már az elektromos kapu nyitásakor szépen kényelembe helyezi magát és lefekszik a fűbe, várja, hogy visszajöjjünk.
A kapunkkal szemközti kert is a miénk, ha leveszem a kertajtó kulcsát, örömtáncot lejt, mert tudja, hogy oda átjöhet, ilyenkor alig várja, hogy nyíljon a kiskapu és boldogan szalad ki, megjelöli gyorsan a területet a kerítés mellett, aztán szalad be magától a menet közben kinyitott kertajtón.
Fontos megjegyezni, hogy a kutya nem szokott kimenni a kinyíló kapuajtón, ha vendéget fogadunk vagy kísérünk ki, esetleg beszélünk valakivel a kapuban (legyen az akár a "gyűlölt" postás). Csak akkor toporog a kapuajtóban, ha feltételezi, hogy mi is kimegyünk gyalogszerrel. Én ilyenkor a biztonság kedvéért mindig elállom az útját, hogy lássam előbb, van-e valaki az egyébként kis forgalmú, csendes zsákutcában. Nem attól félek, hogy bárkire is rátámadna; egyszerűen nem szeretném, ha bárki is megijedne, hisz alapvetően egy nagytestű kutyáról van szó.
Tavaly sajnos - emlékeim szerint a kutya életében először - történt egy balszerencsés baleset.
Édesapám épp kísért ki egy vendéget, amikor a kinyíló kapuajtón keresztül a kutyánk meglátta az utcában rendszeresen kóborló szomszédos kutyát. Mielőtt édesapám észbe kaphatott volna, kutyánk kiszaladt a kapuajtón és összeverekedett az idegen kutyával. Sikerült őket szétválasztani.
A kérdésem az lenne, hogy a kutyánk részéről tekinthető-e ez a támadás (kvázi saját/megjelölt területen belül):
1. Abnormálisnak/természetellenesnek?
2. Egyértelműen kifogásolhatónak/nevelési problémának?
VÁLASZ: A leírtak alapján a kutya jólnevelt, de a családban nem mindenki képes kontroll alatt tartani. Feltételezem, jogszabály határozza meg a felelősségvállalást olyan esetben, amikor a kutya az utcán más kutyára támad. Nem értek hozzá, mert nem szakterületem, de úgy vélem, az általános jólneveltség nem mentség ilyen esetekben. (Én például 22 éve vezetek balesetmentesen, de ettől még vállalnom kell a felelősséget, ha holnap balesetet okozok...). Tehát az első kérdése (abnormális-e a viselkedés), úgy gondolom, irreleváns a helyzetben, mert az utcán nem szabad rátámadni más kutyákra (nyilván az idegen kutya gazdája is felelősséggel tartozik, amiért felügyelet nélkül közterületen mászkál a kutyája). A 2. kérdésre (kifogásolható-e a viselkedés) pedig szerintem van jogszabályi válasz, a biológus véleménye itt sem játszik szerepet. Egy kutya fajtatulajdonságai (mennyire erős a területvédő ösztöne, mennyire könnyű kontrollálni), valószínűleg nem vehetők figyelembe abban az esetben, ha a kutya megtámadott valakit - de ismétlem, ez nem szakterületem, ez jogi problémának tűnik.
Remélem, sikerül rendezniük a helyzetet a szomszéddal, és örömteli kutyázást kívánok,
Enikő
ÚJABB KÉRDÉS: Bár jogos volt azon feltételezése, hogy a kérdés egy jogi eljárás kapcsán merült fel, valójában ezen ügy kapcsán nincs jogvitánk a szomszéddal, nem tett feljelentést.
Megjegyzem, édesapám részéről sincs probléma a kutya kontrollálásával, ugyanúgy szót fogad neki; ahogy írtam, nem volt idő reagálni, olyan gyorsan történt minden.
Az a tény, hogy sikerült szétválasztania őket, bizonyítja, hogy a kutya még ilyen körülmények között is részben kontrollálható.
Engem tényleg az érdekel, hogy egy etológus hogyan ítéli meg a kutya viselkedését, mennyire tekinthető az természetesnek/ösztönszerűnek.
Azt is értem, hogy a jog szempontjából problémás lehet egy ilyen jellegű támadás, de a második kérdés szempontjából is szeretnék ettől elvonatkoztatni és a kutya, illetve a gazda szemszögéből értékelni a történteket.
Valóban nem preferált ez a viselkedésforma a mindennapi életben?
Van olyan nevelési módszer, ami anélkül vehette volna elejét egy ilyen esetnek, hogy a kutya házőrző funkciója sérült volna?
Ha még igénybe vehetem egy kicsit az idejét, hálás lennék, ha saját szakterülete felől megközelítve válaszolná meg a kérdéseket!
VÁLASZ: A kutya természetes viselkedésének része az agresszió. Egyetértek Önnel: nagyon abnormális elvárni azt egy kutyától, hogy a területen, amit a sajátjának tekint, ne támadjon meg olyan kutyát, amelyik rendszeresen felbosszantja. De sajnos olyan körülmények között tartjuk a kutyáinkat, ahol elvárás, minimumfeltétel ez az abnormális gátlás. Van, aki biológiai eszközökkel is igyekszik óvni a kutyáját, például kifejezetten azért ivartalanítja fiatal kant, hogy az később kisebb késztetést érezzen területvédésre vagy a szukák bevédésére. Tehát a kutyatartáskor azt is mérlegelni kell, hogy vállaljuk-e azt a stresszt, amit kiváltunk a kutyából azzal, hogy számára egyáltalán nem természetes körülmények közötti tartjuk (pl. szinte minden nap el kell viselnie idegen kutyák és emberek közelségét, ami a saját falkájában a vadonban marginális probléma lenne, és feltehetően agresszióval oldaná meg a helyzetet).
Valóban nem preferált ez a viselkedésforma a mindennapi életben?
Mármint hogy a kutya megtámadjon az utcán más kutyákat? Ez attól függ, hol él a kutya...
Van olyan nevelési módszer, ami anélkül vehette volna elejét egy ilyen esetnek, hogy a kutya házőrző funkciója sérült volna?
Úgy vélem, elérhető és elvárható egy kutyánál, hogy csak engedéllyel lépjen ki az utcára. Természetesen némely egyednél, esetleg fajtatulajdonságai miatt, ez esetleg kifejezetten nehéz feladat. Mivel nem vagyok kiképző, nem tudok Önnek tanácsot adni, milyen módszert érdemes használni, és ehhez amúgy is jobban kellene ismerni a kutyát és a körülményeket.
Remélem, megoldódik a probléma és örömteli kutyázást kívánok,
Dr. Kubinyi Enikő
tudományos főmunkatárs
ELTE Etológia tanszék
ui. az olvasóknak: a foglalkozásom kutató, nem foglalkozom személyes tanácsadással, a fenti eset kivétel
