Hozzánk hasonló társat választani jó – kevesebb a
nézeteltérés, könnyebb, megnyugtatóbb az együttélés. Emberek között legalábbis
így áll a helyzet, de vajon négylábú társainkat is hozzánk hasonló
személyiségük alapján választjuk ki? Turcsán Borbála és kollégáinak osztrák
együttműködéssel készült vizsgálata alapján úgy tűnik, igen. A gazdák és
kutyáik mindkét országban hasonlítottak érzelmi stabilitás és társaságkedvelés
szempontjából, vagyis a szorongó, neurotikus ember kutyája nyugtalan, könnyen „kiborul”,
a társaságot kedvelő, a külvilág iránt érdeklődő gazda társa pedig lelkes, örökmozgó
példány. A magyarok emellett együttműködés, nyitottság és lelkiismeretesség –
tehát mind az öt vizsgált személyiségvonás – szempontjából magukéhoz
hasonlónak látják kutyájukat.
Meglepő, de a kapcsolat hossza nem befolyásolja, mennyire hasonlítanak a kutyák gazdáikra, vagyis a hasonlóság feltehetően nem az összecsiszolódás, hanem a gondos választás eredménye. Ezt támasztja alá az is, hogy többkutyásoknál az első kutya nem hasonlít annyira a gazdájára, mint az egyedül tartott, a második eb viszont épp azokban a vonásokban hasonlít, amiben az első nem. Az osztrák többkutyásoknál az első csak érzelmi stabilitásban, míg a második csak társaságkedvelésben hasonul gazdájához. Magyarországon az első kutya semmiben, a második viszont valamennyi személyiségvonásban. Úgy tűnik tehát, hogy a gazdák valóban igényelnek bizonyos hasonlóságot a kutyáiktól, és ha kedvencük ennek nem teljesen felel meg, hajlamosak beszerezni egy másodikat, ezúttal jobban átgondolva az igényeiket (Turcsán et al., 2012).
Meglepő, de a kapcsolat hossza nem befolyásolja, mennyire hasonlítanak a kutyák gazdáikra, vagyis a hasonlóság feltehetően nem az összecsiszolódás, hanem a gondos választás eredménye. Ezt támasztja alá az is, hogy többkutyásoknál az első kutya nem hasonlít annyira a gazdájára, mint az egyedül tartott, a második eb viszont épp azokban a vonásokban hasonlít, amiben az első nem. Az osztrák többkutyásoknál az első csak érzelmi stabilitásban, míg a második csak társaságkedvelésben hasonul gazdájához. Magyarországon az első kutya semmiben, a második viszont valamennyi személyiségvonásban. Úgy tűnik tehát, hogy a gazdák valóban igényelnek bizonyos hasonlóságot a kutyáiktól, és ha kedvencük ennek nem teljesen felel meg, hajlamosak beszerezni egy másodikat, ezúttal jobban átgondolva az igényeiket (Turcsán et al., 2012).
A vizsgált vonások ismertetése és az átlagos pontszámok itt.
Megjelent a Mindennapi Pszichológia IV/6. számában.
Dogs are like their owner - we have all heard that. And we tend to choose our partners based on similarity - which, in most cases, pave the way for an easier and happier life. The strategy might work among people, but what about dogs? Does personality matters when we choose our four-legged friend? Based on a joint research conducted by Hungarian and Austrian scientists the answer seems to be a yes. Questionnaires filled in by owners about themselves and their dogs suggest this, just like the observations on dogs and their owners by volunteers. Careful selection of the dog is most likely to result in similarity - the duration of the time dogs and owners spent together has less considerable effect on similarity between dogs and their owners. Interestingly, more and stronger correlations were found in the Hungarian sample. But what happens to owners with several dogs around? Well, it turned out that dogs' similarity patterns complement each other. While single dogs showed positive association with their owners on both neuroticism and extraversion dimensions, in multidog households neuroticism correlated with that of the first dog, extraversion with the second. Results suggest that owners do expect a certain level of similarity from their dogs, and if they are not satisfied, people will not hesitate to choose a new one. And this time the owner will go for a better choice, which might fit their needs much better than for the first time (Turcsán et al., 2012).
