Népszerű posztok

2013. február 1.

Hetven éves (volt 2003-ban) a Farkasember


A Farkasember néhány napja megint bekerült a köztudatba (lásd például itt és angolul itt). Erről eszembe jutott, hogy kilenc évvel ezelőtt mi is írtunk Virányi Zsófival Werner Freundról az az Élet és Tudománynak. Íme:


A látogatás összes fotója itt

A németországi utunkról hazaküldött sms-re - Holnap találkozunk a farkasemberrel - kapott válasz érezhető aggódást rejt. S valóban van bennünk szorongás, ahogy ott állunk az esőtől csöpögő, kövér lombok alatt, ahol a kerítések túloldalán az ösvényeket farkasok járták ki, és keressük az utat ahhoz az emberhez, aki ezeket az állatokat felnevelte és azóta is velük él.

Kölyökként juhásznak készül, de a saját nyájhoz nincs elég tőkéje, így végül inkább kertésznek tanul. Ám első munkahelyén, a stuttgarti botanikus kertben előbújik belőle az állatszelídítő, és a gyomlálást hamarosan nagymacskák, medve és hiéna istápolására váltja. Mivel mentora távozása után elöljárói nem nézik jó szemmel a kertész idomári tevékenységét, az ifjú Werner Freund távozni kényszerül, és hogy jellemét fejlessze, kiképzésre jelentkezik a határőrségnél. A katonák között sem feledkezik meg a vadállatokról: a kaszárnyában rókalányt nevel, majd fiatal ajakosmedvéje kísérgeti a csapatot a gyakorlótéren. 1964-től megvalósítja nagy álmát: 15 expedíciót vezet Afrika, Dél-Kelet Ázsia, Dél-Amerika természeti népei közé. Közelharcra és túlélésre kapott kiképzését ezúttal bőven kamatoztathatja: elképesztő lélekjelenléttel és találékonysággal oldja meg a nemegyszer életveszélyes helyzeteket. "Freund már azelőtt falkavezér volt, hogy kapcsolatba került volna a farkasokkal" - állítja expedíciós társa, Walter Wolter újságíró.

Az érzés, amit az ember mindig érez, ha szenvedélye nagy tekintélyével találkozik- kicsit mintha vizsga előtt állnánk -, nem enyhül a találkozással: a fényképekről ismert arcot számtalan ránc borítja, tekintete komoly, és fürkésző ugyan, de mintha meglepetésre már nem számítana. Megmutatja az utat otthonához, majd egy másikon ő is hazatér: a ház előtt vár bennünket.

A francia határ közelében, egy szép fenyőerdő szélén álló faházát öt farkasfalka területe veszi körbe. Az egyenként több mint egy hektáros kifutókban európai, szibériai, timber és sarki farkasok élnek. 1988-as könyvének megjelenése óta a mindenki által csak "Farkasember"-ként emlegetett Freund felesége segítségével nevelte fel állatait, de elválasztás után a ragadozók életüket saját területükön már önállóan alakítják. Freund nem akarja, hogy a farkasai az emberhez alkalmazkodjanak, ő viszont olyan közelről szeretné megismerni őket, amennyire csak lehetséges. Az évtizedek során tökéletesen elsajátította viselkedésüket, és a falkában maga is fajtársként igyekszik részt venni. Úgy gondolja, hogy az állatok számára ő a falka elsőszámú, alfa-farkasa, de nem a vezetője. Nézeteit, a farkasfalkák vezetéséről alkotott elméleteit sokan vitatják, azonban kétségtelen, hogy könyvei és a róla készült filmek révén világhírűvé tette a marcona ragadozókat befogadó Saar-vidéki Merzig városát, és számtalan embert nyert meg a farkasok ügyének. "A legtöbb kutató csak a golyóstollát tanulmányozta egészen közelről, farkast nem. Én még a rangsorrendért folytatott harc idején is velük élek. Csak így ismerhetem meg igazán a farkasokat." - vallja az idén hetvenedik életévét betöltő Freund.

A látogatás összes fotója itt
Tudja, mit remélünk. Kabátot húz, hogy még a közeledő nyári zápor előtt láthassuk őt európai farkasai között. Seregnyi látogató verődik össze pillanatok alatt a kifutó előtt. Freund belép a második ajtón is, vezérszukája pedig azonmód felugrik rá, és hódolata jeléül arcon nyalja hajdani nevelőjét. Egymás mellett hevernek a földön, az egymásnak örüléssel elfoglalva, míg a vezérkan egy alárendelt állatot szorít a kerítéshez, távol tartva őt a megbecsült látogatótól. Vendéglátónk kemény, érdes vonásai érezhetően ellágyulnak, amint a vezérkan – felhagyva az alacsonyabb rangúaknak szánt vicsorgással, merev testtartással, szőrborzolással - csatlakozik az ember és a farkasszuka szeretetteljes kettőséhez. "Gyertek ide, fiacskáim" - mormolja a körülötte kavargó farkasok gyűrűjében, majd amikor úgy érzi, az üdvözlés ceremóniája lezajlott, csöndesen távozik a falka területéről, és párás szemmel rágyújtva az aznapi sokadik szivarra, végül visszatér az emberek ösvényére, alávetve magát a látogatók kérdéseinek.

A látogatás összes fotója itt