A Farkasember néhány napja megint bekerült a köztudatba (lásd például itt és angolul itt). Erről eszembe jutott, hogy kilenc évvel ezelőtt mi is írtunk Virányi Zsófival Werner Freundról az az Élet és Tudománynak. Íme:
 |
| A látogatás összes fotója itt |
A németországi utunkról hazaküldött sms-re -
Holnap találkozunk a farkasemberrel - kapott válasz érezhető aggódást rejt.
S valóban van bennünk szorongás, ahogy ott állunk az esőtől csöpögő, kövér
lombok alatt, ahol a kerítések túloldalán az ösvényeket farkasok járták ki, és keressük az utat ahhoz az emberhez, aki ezeket az állatokat
felnevelte és azóta is velük él.
Kölyökként juhásznak készül, de a saját nyájhoz nincs elég
tőkéje, így végül inkább kertésznek tanul. Ám első munkahelyén, a stuttgarti
botanikus kertben előbújik belőle az állatszelídítő, és a gyomlálást hamarosan
nagymacskák, medve és hiéna istápolására váltja. Mivel mentora távozása után
elöljárói nem nézik jó szemmel a kertész idomári tevékenységét, az ifjú Werner
Freund távozni kényszerül, és hogy jellemét fejlessze, kiképzésre jelentkezik a
határőrségnél. A katonák között sem feledkezik meg a vadállatokról: a
kaszárnyában rókalányt nevel, majd fiatal ajakosmedvéje kísérgeti a csapatot a
gyakorlótéren. 1964-től megvalósítja nagy álmát: 15 expedíciót vezet Afrika,
Dél-Kelet Ázsia, Dél-Amerika természeti népei közé. Közelharcra és túlélésre
kapott kiképzését ezúttal bőven kamatoztathatja: elképesztő lélekjelenléttel és
találékonysággal oldja meg a nemegyszer életveszélyes helyzeteket. "Freund
már azelőtt falkavezér volt, hogy kapcsolatba került volna a farkasokkal"
- állítja expedíciós társa, Walter Wolter újságíró.
Az érzés, amit az ember mindig érez, ha szenvedélye nagy
tekintélyével találkozik- kicsit mintha vizsga előtt állnánk -, nem enyhül a
találkozással: a fényképekről ismert arcot számtalan ránc borítja, tekintete
komoly, és fürkésző ugyan, de mintha meglepetésre már nem számítana. Megmutatja
az utat otthonához, majd egy másikon ő is hazatér: a ház előtt vár bennünket.
A francia határ közelében, egy szép fenyőerdő szélén álló
faházát öt farkasfalka területe veszi körbe. Az egyenként több mint egy
hektáros kifutókban európai, szibériai, timber és sarki farkasok élnek. 1988-as
könyvének megjelenése óta a mindenki által csak "Farkasember"-ként
emlegetett Freund felesége segítségével nevelte fel állatait, de elválasztás
után a ragadozók életüket saját területükön már önállóan alakítják. Freund nem
akarja, hogy a farkasai az emberhez alkalmazkodjanak, ő viszont olyan közelről
szeretné megismerni őket, amennyire csak lehetséges. Az évtizedek során
tökéletesen elsajátította viselkedésüket, és a falkában maga is fajtársként
igyekszik részt venni. Úgy gondolja, hogy az állatok számára ő a falka
elsőszámú, alfa-farkasa, de nem a vezetője. Nézeteit, a farkasfalkák
vezetéséről alkotott elméleteit sokan vitatják, azonban kétségtelen, hogy könyvei
és a róla készült filmek révén világhírűvé tette a marcona ragadozókat befogadó
Saar-vidéki Merzig városát, és számtalan embert nyert meg a farkasok ügyének.
"A legtöbb kutató csak a golyóstollát tanulmányozta egészen közelről,
farkast nem. Én még a rangsorrendért folytatott harc idején is velük élek. Csak
így ismerhetem meg igazán a farkasokat." - vallja az idén hetvenedik
életévét betöltő Freund.
 |
| A látogatás összes fotója itt |
Tudja, mit remélünk. Kabátot húz, hogy még a közeledő nyári
zápor előtt láthassuk őt európai farkasai között. Seregnyi látogató verődik
össze pillanatok alatt a kifutó előtt. Freund belép a második ajtón is,
vezérszukája pedig azonmód felugrik rá, és hódolata jeléül arcon nyalja hajdani
nevelőjét. Egymás mellett hevernek a földön, az egymásnak örüléssel elfoglalva,
míg a vezérkan egy alárendelt állatot szorít a kerítéshez, távol tartva őt a
megbecsült látogatótól. Vendéglátónk kemény, érdes vonásai érezhetően
ellágyulnak, amint a vezérkan – felhagyva az alacsonyabb rangúaknak szánt
vicsorgással, merev testtartással, szőrborzolással - csatlakozik az ember és a
farkasszuka szeretetteljes kettőséhez. "Gyertek ide, fiacskáim" -
mormolja a körülötte kavargó farkasok gyűrűjében, majd amikor úgy érzi, az
üdvözlés ceremóniája lezajlott, csöndesen távozik a falka területéről, és párás
szemmel rágyújtva az aznapi sokadik szivarra, végül visszatér az emberek
ösvényére, alávetve magát a látogatók kérdéseinek.
 |
| A látogatás összes fotója itt |
