2011. december 20.
Kiképzés: a kevesebb több?
Milyen jó lenne tudni, hogy mi a leghatékonyabb időbeosztás a kutyakiképzésben! Szerencsére vannak olyan kutatók, akik erre a prózai, ám nagyon hasznos kérdésre kerestek választ. 44, laboratóriumban tartott beagle-t négy csoportra osztottak aszerint, hogy naponta vagy csak hetente 1-2, illetve alkalmanként 1 vagy sorozatban 3 engedelmességi kiképzést kaptak, összesen tizennyolcszor. Kiderült, hogy a hetente 1-2-szer oktatott kutyák hamarabb megtanulták a feladatokat, mint akik naponta edzettek, és a napi 1 tréning hatásosabb volt, mint 3 egymás után. Négy héttel később megnézték, mennyire emlékeznek a kutyák az elsajátított feladatra. A csoportok között ezúttal nem volt különbség: valamennyi beagle ügyesen végrehajtotta a feladatot (Demant et al., 2011).
Kutya Szövetség, 2011/10
2011. december 9.
A kutyák titokzatos élete
A legnagyobb videomegosztó oldalon (youtube.com) a 'The
Secret life of the dog' címre rákeresve olyan filmet nézhetünk meg, amely a
legújabb tudományos tényeket mutatja be a kutyákról, közérthető és élvezetes
stílusban. A BBC adása azt járja körül, hogy mitől válhatott a kutya az ember
legjobb barátjává. Íme, az epizódok rövid tartalma:
Érzelmek felismerése
A kutyagazdák szerint kedvenceik könnyen ráhangolódnak
gazdájuk érzelmeire. Angliában, a Lincoln egyetemen a kutatók arra kíváncsiak,
vajon hogyan teszik ezt. Eredményeik szerint talán úgy, mint az emberek...
Idegrendszerünk felépítése miatt érzelmeink nem egyformán nyilvánulnak meg
arcunk jobb és a bal oldalán. Egyes teóriák szerint a jobb arcfél az, amely
érzelmeinket kifejezőbben tükrözi. Ezt alátámasztja az a megfigyelés is, hogy
egy velünk szemközti emberi arc szemlélésekor először balra, tehát az illető
jobb arcfelére pillantunk. Érdekes módon, a kutyákkal ugyanez a helyzet! Míg
egy tárgy vagy egy másik kutya fotójának szemlélésekor véletlenszerűen néznek
jobbra vagy balra, az emberi arcok megvizsgálását balra pillantással kezdik.
Úgy tűnik tehát, hogy a kutyák megtanulták: az emberi érzelmek az arc jobb
feléről olvashatók le megbízhatóbban. Ma még nem tudjuk, hogy más állatok is
képesek-e erre, és van-e veleszületett hajlam a háttérben. De bámulatos a
hasonlóság az ember és a kutya arcolvasási szokásai között, különösen, ha
figyelembe vesszük, hogy a legtöbb állat, beleértve a farkast is, nem
érdeklődik az emberi tekintet iránt, vagy kerüli azt.
Az ugatás szerepe
A kutyaugatást sokáig csak véletlenszerű hangsorozatnak
tekintették. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Etológia Tanszékén Miklósi Ádám
és Pongrácz Péter azonban más véleményen volt. Ugatásokat vettek fel többféle
helyzetben szereplő, például kikötött, játékot kérő és idegent támadó
kutyáktól. Az ugatásmintákat visszajátszva kiderült, hogy az emberek meglepő
pontossággal kitalálják, milyen érzelmeket fejez ki a hallott hang, és miféle
helyzetben adta ki azt a kutya. A kutyaugatás tehát érzelmeket közvetít a gazda
számára. Ne felejtsük el, a vadon élő kutyafélék igen ritkán ugatnak. A gyakori
hangadás a háziasítás során jelent meg, ami önmagában is azt igazolja, hogy a
kutyaugatásnak fontos funkciója van, segíti a kutya és ember kommunikációját,
egymásra hangolódását.
Két faj vonzalmának hormonális alapjai
A hormonok nagyon fontos szerepet játszanak viselkedésünk és
érzelmi állapotunk formálásában. Egy kisbaba születésekor az anyában és a
babában is rengeteg oxitocin nevű hormon szabadul fel, ami fontos szerepet
játszik a közöttük lévő kapcsolat kialakulásában. Annak ellenére, hogy az
újszülött valójában ismeretlen személy, az anya különlegesen mély vonzalmat
érez iránta. A szoptatás és a kisbaba érintése, simogatása ismételten
oxitocin-felszabadulással jár, ami tovább mélyíti a kapcsolatot. A stockholmi
Karolinska Intézet kutatói szerint a kutya és az ember vonzalma mögött hasonló
mechanizmus állhat. Kutya-gazda párosokat invitáltak laboratóriumukba, és arra
kérték a gazdákat, hogy hosszasan, gyöngéden simogassák a kutyáikat. A teszt
ideje alatt rendszeres időközönként vért vettek a kutyától és a gazdától is. A
vérminták elemzésekor kiderült, hogy a simogatás során mindkét szereplőben
jelentősen megemelkedett az oxitocinszint, hasonlóan a babájukat szoptató
kismamákhoz. Az oxitocin csökkenti a vérnyomást és a stresszt, ellazulást,
bizalom- és örömérzetet okoz. Ezek után már érthető, miért ritkább a
kutyatulajdonosok körében a szívinfarktus, illetve miért gyógyulnak meg hamarabb
infarktus után a kutyagazdák.
A különleges kapcsolat eredete
Hihetetlen, hogy a kutyák mind közös őstől erednek, hiszen
óriási a fajták közötti változatosság. Emiatt sokáig azt hitték, hogy bizonyos
fajták a sakáltól származnak, mások esetleg a prérifarkastól. A molekuláris
biológia fejlődésével azonban lehetővé vált a pontos leszármazás vizsgálata is,
és a genetikai eredmények alapján teljesen bizonyos, hogy minden kutya őse
kizárólag a szürke farkas, semmi más. Az azonban máig bizonytalan, hogy hol és
mikor történt a farkas háziasítása. A régészeti leletek kevés támpontot adnak,
mert a farkasszerű kutyák és a farkasok nem különböztethetők meg egymástól. Az
első csontvázak, amelyek már nem farkasszerűek, 14-15 ezer évesek. Ennél
régebben, amikor a háziasítás valójában megkezdődhetett, az emberek még
vadászó-gyűjtögető életmódot folytattak. Valószínűleg az általuk hátrahagyott
hulladékokon alakult ki a farkasoknak egy olyan populációja, amely már nem
félte, hanem kereste az emberek közelségét. A kölcsönös szimpátia alapját az
jelenthette, hogy a farkasok az emberekhez hasonlóan együttműködő csapatban, és
nappal vadásznak. Az emberek sokkal hatékonyabb vadászok lettek a kutyák
segítségével, és így több utódot hagyhattak maguk után. Néhány kutató szerint a
mezőgazdaságra való áttérés is csak a kutyák segítségével volt lehetséges. Az
emberek korántsem lehettek olyan hatékonyak a termőföldek védelmezésében és a
jószágok terelésében, mint a kutyák. Talán az egész civilizációt a kutya
háziasításának köszönhetjük, és a kutya nélkül még ma is vadászó-gyűjtögető
törzsekből állna az emberiség...
Tanulékonyság, képezhetőség
Gyűlnek a bizonyítékok arról, hogy a kutya bizonyos
tekintetben emberszerűbben gondolkodik, mint legközelebbi rokonaink a
csimpánzok. A Max Planck Intézet kutatói a lipcsei állatkert csimpánzait és
gazdákkal együtt élő kutyákat összehasonlítva például úgy találta, hogy a
kutyák sokkal ügyesebbek, mint a csimpánzok, ha az emberek gesztusa alapján
találhatnak élelmet. A kutyák még a tekintet irányjelzései alapján is
jeleskednek a feladatban. Figyelemreméltó, hogy az emberek szivárványhártyája
körül nagy, fehér ínhártya található, ami állatokra nem jellemző. Egyes
elméletek szerint a fehér ínhártya és a sötét szivárványhártya kontrasztja az
emberek közötti kommunikációt segíti. A kutya szívesen nézi az emberi
tekintetet, a csimpánz viszont kerüli. Mivel a csimpánzok között sosem fordul
elő, hogy az egyik egyed a másiknak akár mutatással, akár tekintettel jelezné
egy táplálékdarab hollétét (az ilyesmit mindenki megtartja magának), a társak
efféle jeleinek figyelése semmiféle előnnyel nem járna. A kutyák élete azonban
egészen más: esetükben az életben maradást az biztosítja, ha hatékonyan
együttműködnek a gazdájukkal, és fogékonyak az emberszerű kommunikációs
jelekre. A kutyák olyannyira kitűnnek ezekben a készségekben, hogy némely
példányaik még a szókincs terén is felveszik a versenyt akár egy két éves
gyerekkel. Egy Bécsben élő border collie, Betsy több mint 340 (!) tárgyat ismer
fel a nevéről. Egy átlagos kutya jó, ha a labdát és a pórázt megkülönbözteti...
De ennél is elképesztőbb, hogy Betsy akkor is a megfelelő tárgyat apportírozza,
ha csak a tárgyról készült fotót, vagy a tárgy kicsinyített mását mutatják
neki. Egy ilyen jel (ikon), hasonlít a jelölt tárgyra, de nincs fizikai
kapcsolatban vele. Ez a kutya az jelek értése terén olyan intelligenciáról ad
számot, amit még csak nem is sejtettünk.
Veleszületett vagy tanult képességek?
Az emberszerű képességek származhatnak onnan is, hogy a
kutya emberek között nő fel, és például a csimpánzok nem. Ahhoz, hogy
kiderüljön, tanultak vagy öröklöttek-e a kutya különleges képességei, a kutya
ősét, a farkast ugyanolyan módon kell nevelni és tartani, mint a kutyákat.
Ebben az esetben bármilyen különbség a kutyák és a farkasok között csakis a
háziasítás miatt módosult örökítő anyag kifejeződése miatt lehetséges.
Budapesten, az Etológia Tanszéken, ahol az ugatásos kísérletek is zajlanak, sor
került egy efféle összehasonlításra. Mivel a farkasok csak akkor válnak igazán
szelíddé, ha szemkinyílás előtt kerülnek emberhez, és a testvéreiktől
elkülönítve nevelik őket, az összehasonlításhoz használt keverék kiskutyákat is
ugyanúgy nevelték fel a kutatók. Kiderült, hogy az ily módon szelídített
farkasok az állatkerti példányokhoz képest jóval kevésbé féltek az idegen
emberektől és tárgyaktól (sőt, vonzódtak hozzájuk), de az agressziójukat
korántsem kontrollálták annyira, mint az ugyanúgy nevelt kutyák, és az ember
kommunikációs jeleinek követésében sem voltak hatékonyak, mert nem érdeklődtek
az emberi tekintet és gesztusok iránt. A kutya tehát nem
"enkulturált", emberszerűvé nevelt farkas, hanem más, az emberrel
való együttműködésre hajlamosító géneket hordozó faj.
A háziasítás egy lehetséges története
Szibériában, ötven évvel ezelőtt szovjet prémróka-tenyésztők
arra kértek egy genetikust, segítsen nekik egy kezelhetőbb állomány
kialakításában, mert a rókák szinte összetörik magukat a ketrecben, annyira
félnek a gondozóktól. Beljajev azt javasolta, hogy csak azokat az egyedeket
tenyésszék tovább – egy évben az állomány 5-10%-át – amelyek a legkevésbé
húzódnak el a ketrecük mellett álló emberektől. Nem telt bele 30 év, és szinte
a teljes állomány viselkedése gyökeresen megváltozott. A gondozókat
farkcsóválva, nyüszítve üdvözölték az állatok, és alig várták, hogy kézen,
arcon nyalhassák őket. De, érdekes módon nem csak az állatok viselkedése, hanem
a külleme is megváltozott: némelyiknek lógó füle lett, bundájukban fehér foltok
jelentek meg, a farkuk felkunkorodott, a lábak rövidültek, évi egy helyett már
kétszer tüzeltek. Vagyis, kutyaszerűek lettek. Könnyen lehet, hogy a kutyák is
így alakultak ki a farkasokból, és a küllem változatossága pusztán a
szelídségre történő kiválogatódás mellékterméke. A vad és a szelíd típusú rókák
genetikai állományának összehasonlításával a szelídség génjei is feltárhatók.
Valószínűleg nem új gének megjelenéséről van szó, hanem olyan módosulásáról,
amelyek az egyedfejlődést szabályozzák. Úgy tűnik, hogy a kutyák és a szelíd
típusú ezüstrókák viselkedése megőrzi kölyökszerű vonásait ivarérett korban is.
A "cukiság" nyomában
Miért tartjuk ellenállhatatlanul dédelgetnivalónak a kutyákat?
Az Oxfordi Egyetem kutatója szerint azért, mert a kutyák nagyon sok kölyökszerű
vonást hordanak magukon – különösen az ölebek. Nagy szemeik és nagy, lelógó
füleik vannak, amelyek saját utódainkra emlékeztetnek bennünket. Modern
képalkotó eljárásokkal kimutatható, hogy kisbabák arcának szemlélésekor az agy
elülső lebenyén, az orrnyereg feletti részen agyi aktivitás zajlik.
Feltételezhető, hogy ugyanez a terület lép működésbe kutyaképek láttán is, de a
pontos eredményekre egyelőre várnunk kell. A kutatók arra is felhívják a
figyelmet, hogy a kutya valójában a gyerekeink helyére pályázik. Saját utódait
is velünk nevelteti fel, mint a kakukk, amikor más madárfaj fészkébe rejti
tojását.
A kutyafajták genetikai betegségének haszna
A fajták kialakulásához vezető beltenyésztés azzal is együtt
jár, hogy bizonyos öröklött betegségek felhalmozódnak egy-egy fajtában. Mivel
ma már a kutyák teljes örökítő anyagát ismerjük, a beteg és az egészséges
kutyák összehasonlításával kiszűrhető, hogy melyik kromoszóma mely szakaszához
köthető a betegség. A kutya genetikailag sokban hasonlít az emberhez, ezért
számos kutyabetegség az emberben is ugyanúgy működik, mint a kutyában. A
kutyafajták által hordozott genetikai betegségek tehát végső soron az emberek
gyógyítását is segíthetik. A kutyák jót tesznek az egészségünknek.
Világszerte hétszáz milliónyi kutyatartó egyéni tapasztalata
is alátámasztja, hogy kutyát tartani jó. Szeretet adhatunk, és feltétel nélküli
szeretetet kapunk viszonzásul. A kutya veleszületett készségei már
kölyökkorától kezdve az emberéhez hangolják viselkedését. A kutya kutatása az
emberi elme, civilizáció és betegségek mélységeibe enged bepillantást. Sokféle
állattal keveredhetünk jó viszonyba, de semelyikkel sem alakulhat ki olyan
különleges, bensőséges kapcsolatunk, mint legelső háziállatunkkal.
Kutya Szövetség, 2010/04
Dajkakutyák
"A
csöppség utat tört magának a farkaskölykek közt, hogy közelebb kerülhessen a
meleg testhez. - Nézd csak! Együtt szopik a többivel. Lám, lám. Hát ilyen az
ember kölyke. Ugyan volt-e már olyan farkas a világon, aki azzal
dicsekedhetett, hogy emberkölyök van a gyerekei közt?"
Kipling: A
dzsungel könyve
(Benedek Marcell
fordítása)
A modern Mauglik
története szívszorító. Sokat elárul viszont arról, alapvetően mennyire nyitott,
elfogadó, barátságos és együttműködő faj a kutya. Nem véletlen, hogy az
állatkerti szakemberek szívesen bízzák kutyamamákra az elárvult ragadozókölykök
nevelését. Ha jól választanak anyát, többnyire egy rövidke rábeszélés elegendő,
hogy a szuka saját kölykei mellé odaengedje a furcsa szagú, idegen csöppséget
is.
Éppen ez történt
a közelmúltban a debreceni Nagyerdei Kultúrpark Állatkertjében is. 2009. július
15-én az Állatkert észak-kínai leopárd családja egy várva-várt nőstény
kölyökkel gyarapodott. Ez a leopárdalfaj kritikusan veszélyeztetett, vadon
mindössze ezer példánya él, Európa állatkertjeiben pedig 46, de évek óta
nőstény szaporulat nélkül.
A tapasztalt leopárdmama példásan nevelte kicsinyét, mígnem a harmadik héten nyugtalanná vált, vélhetően a nagyerdei rendezvények miatt, és kölykét egy legyintéssel megsebezte. A kicsi oldalán tenyérnyi helyen leszakadt a bőr, ami mindenképpen állatorvosi beavatkozást igényelt. A seb összevarrása után további megfigyelésre volt szükség, ezért a kölyök nem kerülhetett vissza anyjához. A cumisüveget azonban nem fogadta el, a kézbefogás ellen tiltakozott, fújt, morgott. Egyértelmű volt, hogy a megszokott, szőrös meleg test megnyugtatóbb hatással lenne rá. És talán a gyógyulást is jobban segíti, ha ragadozó állat tejét, és nem a rendelkezésre álló kecsketejet fogyasztja.
Mivel ismerős
kutyadajka éppen nem volt a közelben, a gondozók a debreceni menhelyre siettek.
Két szoptatós kutya volt ott éppen, és rövid mérlegelés után a gondozók a Lujza
névre keresztelt, közepes testű, fehér bundájú mamát vitték magukkal, 3 napos
kölykeivel, a Csányi Vilmos professzor tiszteletére elnevezett Bukfenccel és
Jeromossal együtt.
Az összeszoktatáshoz először a kiskutyákat elkülönítették az anyától, és a leopárdkölyköt melléjük tették, hogy a nagymacska-kölyök átvegye leendő tejtestvérei szagát. Ezután a teljes almot visszaadták az anyának. Lujza rövid szimatolgatás után tudomásul vette, hogy a családja kibővült, és lefeküdt szoptatni.
Ettől kezdve
Lujza megbízhatóan ellátta a leopárdkölyök nevelését. Egyetlen nehézségnek az
bizonyult, hogy az időközben felbátorodott leopárdkölyök nem óhajtott a hozzá
képest jócskán lemaradásban lévő kutyatestvérei között heverészni (hiszen két
hét különbség volt köztük), hanem folytonosan elkószált, amit Lujza
határozottan rossz szemmel nézett. Véleménye szerint senki nem renitenskedhet,
ezért a kölyköt minduntalan visszaráncigálta a vacokra, mire az persze
visított, és olyankor a fejét is beütötte a nagy ellenállásban.
A tapasztalt leopárdmama példásan nevelte kicsinyét, mígnem a harmadik héten nyugtalanná vált, vélhetően a nagyerdei rendezvények miatt, és kölykét egy legyintéssel megsebezte. A kicsi oldalán tenyérnyi helyen leszakadt a bőr, ami mindenképpen állatorvosi beavatkozást igényelt. A seb összevarrása után további megfigyelésre volt szükség, ezért a kölyök nem kerülhetett vissza anyjához. A cumisüveget azonban nem fogadta el, a kézbefogás ellen tiltakozott, fújt, morgott. Egyértelmű volt, hogy a megszokott, szőrös meleg test megnyugtatóbb hatással lenne rá. És talán a gyógyulást is jobban segíti, ha ragadozó állat tejét, és nem a rendelkezésre álló kecsketejet fogyasztja.
Fotó: Molnár Gabriella |
Az összeszoktatáshoz először a kiskutyákat elkülönítették az anyától, és a leopárdkölyköt melléjük tették, hogy a nagymacska-kölyök átvegye leendő tejtestvérei szagát. Ezután a teljes almot visszaadták az anyának. Lujza rövid szimatolgatás után tudomásul vette, hogy a családja kibővült, és lefeküdt szoptatni.
Fotó: Molnár Gabriella |
Így végül a
gondozók jobbnak látták, ha a szoptatási időn kívül a kölyköket elkülönítik az
anyától. Ez a taktika bevált, nyugalom és béke honolt a bölcsődében.
Végre aztán a
kiskutyák öthetes korában a mama engedélyezte a szabad játékot, és nem szólt
bele abba, ki hová mászkál. Sőt, maga is beszállt a mókázásba, birkózásba, és
ugyanolyan lelkesen játszott a kis leopárddal, mint Bukfenccel és Jeromossal.
Közel három
hónapos korában a kis leopárd búcsút mondott dajkamamájának. Lujzának és a
kiskutyáknak az Állatkert munkatársai szerető gazdát kerestek, a leopárdkölyök
pedig saját kifutójában várja, hogy az alfaj megmentésének érdekében melyik
állatkertbe kerül majd.
A történet
viselkedési szempontból érdekes hozadéka az, hogy vajon egy kritikus időszakban
az anyjától, családjától elkerült kölyök milyen viselkedésformákat sajátít el,
ha fajától eltérő a dajkája? A kutyákkal együtt élő embergyerekek, a beszámolók
szerint, rengeteg kutyaszerű viselkedést sajátítottak el, sokan négykézláb
közlekedtek, morgásokkal, egyéb kutyahangokkal kommunikáltak. A kutya-és
macskafélék viselkedésének kifejlődésében persze az emberénél jóval inkább
meghatározó a genetikai elem, tehát alapvető változásokat nem tapasztalunk, de
sok anekdota ismeretes arról, hogy a kutyák között nevelkedő macska kutyamódra
csóválja a farkát, ha örül, és lihegve játszik... Az állatkerti megfigyelések
szerint a leopárdkölyök testvéreiként fordult a kiskutyák felé, összebújva aludt
velük, hívta őket, ha elszakadt tőlük, és játék közben betartotta a
szabályokat.
A
fajtársfelismerés érzékeny rendszer, és kölyökkorban könnyű megzavarni.
Kutatási eredmények szerint az eltérő fajú dajkaszülők által nevelt állatok
felnövekedve sokszor szívesebben választják a dajkaszülő vagy a
mostohatestvérek társaságát, mint a saját fajtársaikét. Sőt, előfordul, hogy
szaporodási partnerül is inkább a dajkafaj egyedei közül választanak.
Megfigyelték azt is, hogy a normális zsákmányolási magatartás megszűnhet a
nevelő faj felé, tehát elképzelhető, hogy a kutya által nevelt leopárd még
felnőttként sem támadná meg anyját és egykori tejtestvéreit. Kutyáknál is
ismert ez a jelenség, amit a pásztorok ki is használnak. Tudják, hogy a birkák
közt felnőtt kutya nem támadja meg a nevelőcsaládjához hasonló jószágokat, és
ezért felnőve kiválóan védelmezi azokat a támadókkal szemben.
Mindez
természetesen nem jelenti azt, hogy az értékes leopárdkölyök felnövekedve ne
gyarapítaná majd a leopárdnépességét, hiszen a nagymacskák dajkakutyás nevelése
bevett gyakorlat, és nem okoz gondot a későbbi szaporodásban. Az azonban
meglehetősen valószínű, hogy a debreceni születésű leopárd egész életében más
szemmel néz majd a kutyákra, mint az anyjuk által nevelt fajtársai. Talán valami
melegséget érez majd a szíve körül...
A "vad
gyerekek" adatainak forrása: www.feralchildren.com
Megjelent a Kutya Szövetség 2010/1 számában.
Végezetül álljon itt egy idézet a magyar irodalomból is (köszönet Csányi Vilmos professzornak, amiért felhívta rá a figyelmem):
Petőfi Sándor: Az apostol (részlet)
Egyetlen barátja volt,
Ki nyájasan nézett reá,
Kit szeretett, ki őt szerette,
S kivel megosztá
Sovány falatjait,
Amelyeket otthon kapott,
S amelyeket a városban talált...
Ez egy barátja a kutya,
Mely hálótársa volt.
Mint vágya hozzá, hogyha reggelenként
Elhagyta őt, s ha este hazament,
Minő örömmel volt vele!
A vén anyó már irígyelni kezdé
A barátságot, amelyet kötének,
Irígyelé, hogy a kutya
A gyermeket jobban szerette, mint őt,
És sokszor megveré, s midőn az állat
Fájdalmában keservesen vonított,
A gyermek sírt, zokogva sírt.
És a vénasszony elkergette végre
A háztul a jó állatot,
Több ízben elkergette, de
Az visszajött mindannyiszor,
S a kisfiúhoz mindig nyájasabb lett.
Viselkedésproblémák
Mugford,
R. A. (2007) Behavioural disorders of dogs. In: The behavioural biology of dogs
(ed. P. Jensen). CABI, London, alapján.
Megjelent
a Kutya Szövetség lapjában, 2010. júniusban és augusztusban
A kutya
és az ember közötti szerződés egyszerűnek tűnik: az ember élelmet és biztonságot
nyújt a kutyának, cserébe a társaságáért. A valóság azonban sokkal bonyolultabb
ennél, és nagyon eltérő, egyedi kapcsolatokhoz vezet. A különböző kultúrák
másképp állnak a kutyához. A kevésbé iparosodott vagy agrártársadalmak haszonállatként
tekintenek rá, míg az iparosodott országokban inkább társállatként bánnak vele.
De ne gondoljuk, hogy egy házikedvenc nagyobb nyugalomban és békében él, mint
haszonállat elődjei. A társállatként tartott kutyáknak bonyolult, és gyakran ellentmondásos
elvárásoknak kell megfelelniük. Nem meglepő tehát, hogy olykor megoldhatatlan
konfliktushelyzetekkel találják szembe magukat, ami viselkedési problémák
megjelenéséhez vezet.
Az
utóbbi évtizedekben az emberek életstílusa drámaian megváltozott. A családok
egyre kisebbek lettek, az emberek közel harmada pedig egyedül él. 28% ez az
arány Nagy-Britanniában, és hasonló arányokkal számolhatunk más nyugat-európai
országokban is. Saját adataink (ELTE Etológia Tanszék) szerint Németországban a
kutyatartók többsége (41,7%) kéttagú háztatásban él, de körülbelül 10% egyedül
vállal kutyát. Az efféle háztartásokban élő kutyák feltehetően az idő jelentős
részében, amíg gazdájuk dolgozik, egyedül vannak. Nem is meglepő, hogy sok
gazda küzd a kutyája szeparációs szorongásával.
Másik,
jellegzetes problémakör a gazdák következetlen viselkedéséből ered. Gyakori
például, hogy a kutya felugrálva üdvözli a gazdát, aki rákiált emiatt, de ezzel
párhuzamosan kontaktussal és figyelemmel tünteti ki a kutyát. A félelmi
agressziót mutató, acsargó, ugató ebet a gazda magához vonja, simogatja, így
próbálja megnyugtatni, miközben a kontaktussal önkéntelenül jutalmazza, megerősíti
helytelen viselkedésében. Az asztalon hagyott falat elcsenése
önmagában jutalmazó erejű, a kapott szidás ezzel ellentétesen hat.
A
modern lakások berendezése szintén kutyaellenes. A laminált padlón, fényesre
csiszolt parkettán kényelmetlen járás esik, a karmok által keltett zaj magára a
kutyára is idegesítően hathat, ezért igyekszik menedéket keresni a bútorokon. A
lakásokat telezsúfoljuk mechanikus, elektromos, mágneses készülékekkel, miközben
fogalmunk sincs arról, hogy ezeknek milyen hatása van a nálunk jóval
kifinomultabb érzékszervekkel is rendelkező állatainkra. A lakást tisztító,
ápoló szerek szaga kellemetlen, sőt elviselhetetlen lehet kedvenceinknek.
Végül,
ejtsünk szót arról is, hogy a zoonózisoktól, az állatról emberre terjedő betegségektől
való félelmünk, és a nagyfokú higiénia iránti igény miatt sokan azt is alaposan
megfontolják, mikor és hogyan kerüljenek kontaktusba a kutyával. A kutyát a
hálószobába nem engedik be, amivel gyakorlatilag megfosztják a gazdával
tölthető idő egyharmadától. Pedig a kutyának jól meghatározható biológiai
igényei vannak, amihez hozzátartozik a napi aktív, minőségi interakció a gazdájával,
valamint az is, hogy ne magányosan töltse az éjszakát.
Mi a
probléma?
A
reklámokban látható "tökéletes otthon" nem képzelhető el egy olyan
ebbel, amelyik hullatja a szőrét, olykor bepiszkít, gyakran szaglik, és
szétrágja a bútorokat. Holott bárki, aki tudja, mire van szüksége egy kutyának,
semmi "rosszat" nem talál a kutya viselkedésében: a problémák a téves
emberi elvárások, és a kutyatartásra alkalmatlan életstílus miatt jelentkeznek.
És ha
kimegyünk az utcára? Az autók sorozatgyártása a XX. század elején kezdődött. A
kutyák több tízezer évvel ezelőtt alakultak ki. Nem meglepő, hogy biológiailag
nem alkalmazkodtak az autókhoz, és az utcán, kontroll nélkül közvetlen
életveszélybe kerülnek. A pórázon sétálás azonban nem szerepel a kutyák viselkedési
repertoárjában, folyamatos frusztrációt okoz, és emellett attól is megfosztja
őket, hogy kapcsolatba kerüljenek saját fajtársaikkal. Ennek megfelelően a
viselkedésterapeuták az esetek felében kutyákkal szembeni agressziót kezelnek
(a brit Állatviselkedési Centrum adata szerint). Verekedős kutyát tartani
rémálom – a gazdák a kutyás társadalom számkivetettjei, hiszen messze kerülik
őket, senki nem áll szóba velük.
A
problémás viselkedésű kutyák gazdái gyakran magukat hibáztatják. Van, amiben a
hibáztatás jogos, de az okok sokfélék, és előfordul, hogy nem vezethetők vissza
közvetlenül a gazdára.
Példák
Ami az
egyiknek átok, a másiknak áldás. A biciklistákat űző border collie valószínűleg
jó terelőkutya lehetne, vagy jeleskedne valamilyen sportágban. Az éjszaka
gyakran felugató kutya remekül beválna őrként egy gyártelepen. Bizonyos viselkedésformák
javarészt attól válnak problémává, hogy a gazda meg akar tőlük szabadulni. A
kezeléshez azonban a kutya igényeit is figyelembe kell venni.
Mivel
keresik meg leggyakrabban a szakembereket? Elsősorban agresszió miatt. Gyakori
a szeparáció során jelentkező vonítás, ugatás, bepiszkítás és rongálás.
Szobatisztasági problémák miatt is sokan jelentkeznek. Végül, jelentős a szorongással
és félelemmel kapcsolatos panaszok aránya is. Van olyan kutya, amely szinte
minden hétköznapi helyzetben szorong, van, amelyik csak egy-két erős ingertől,
például a petárdák durranásától szilveszter éjjelén.
Kezelési
módszerek
Az
állatviselkedés-terápia művészet és tudomány egyben. Nagy-Britanniában olyan
elterjedt foglalkozássá vált, hogy a tehetősebb emberek éppoly gyakran fogadnak
személyi edzőt, mint kedvencüknek viselkedési tanácsadót. Sok, hasonló szolgáltatást
nyújtó embernek azonban semmilyen formális biológiai vagy állatorvosi
képzettsége sincs, ennek ellenére – egyelőre – nyugodtan, jogi következmények
nélkül használhatják a "viselkedés-specialista", "viselkedési
tanácsadó", "suttogó" megjelöléseket. A kutyagazdák számára
nehéz lehet a tájékozódás ebben a helyzetben, ezért célszerű, ha állatorvosuk
tanácsára támaszkodnak. Ma már Magyarországon is van olyan állatorvos és
pszichológus képzettségű szakember, aki megbízható terápiában részesíti
klienseit.
A
szakembernek részletes információkra van szüksége a kutya viselkedéséről,
amiben nagy segítséget nyújthat egy jól megszerkesztett kérdőív. Az első beszélgetés
vagy a kérdőív alapján kiderül, hogy mi a panasz, hol, mikor, milyen
körülmények között jelentkezik, és a család mely tagját érinti leginkább. Így
feltárul, mi a viselkedés oka, és a kezelési módszert is ki lehet alakítani.
Az első
beszélgetésre sor kerülhet a gazda otthonában vagy egy konzultációs szobában,
ahol a kutya szabadon, póráz nélkül mozoghat. Ügyeljünk arra, hogy a helységgel
kapcsolatban a kutyának ne legyen negatív tapasztalata, tehát lehetőleg ne
állatorvosi rendelőben fogadjuk a kutyát.
Az
otthoni látogatásnak megvan az az előnye, hogy olyan viselkedésformát is
megfigyelhetünk, ami csak helyben fordul elő. Ugyanakkor az utazás idő- és
költségigényes, nem lehet segítséget kérni a kollégáktól, és nem érhetők el speciális
eszközök.
A
hatékony munkához a terapeutának szerteágazó képességekre van szüksége. Elő
kell hívnia a gazdából a megfelelő információt, értő figyelmet kell
tanúsítania, és járatosnak kell lennie a családtagok közt felmerülő
konfliktusok kezelésében. A terapeuta nem minősít, nem ítélkezik, hanem segít feltárni,
mi lehet a gazda számára rendkívül jelentős probléma hátterében. Ha a
terápiában a család nem működik kellően együtt, a terapeuta világosan
megfogalmazza, milyen következménnyel jár ez a kutya jövőbeli életkilátásaira.
A
viselkedési problémák gyökereinek feltárása gyakran meglepően rövid időt vesz
igénybe. Az említett brit központ tapasztalatai szerint általában két órányi
konzultáció, telefonos vagy e-mailes utánkövetés, esetleg egy második látogatás
elegendőnek bizonyul. A gazdák 80-90%-a elégedett a kapott tanáccsal, és sikeresen
megoldja a problémás helyzetet. De természetesen előfordul, hogy az extrém
félelem (tűzijátéktól, petárdától) nem kezelhető, vagy a kutyát a felmerülő
veszélyek miatt, el kell altatni.
A kutya
viselkedés-terápia dinamikusan fejlődő, fiatal terület. A szakemberek ma már
rendszeres összejöveteleket tartanak, sok információ elérhető internetes
oldalakról, könyvekből. A következő lépés az, hogy a viselkedési problémák kezelése
az állatorvostan-hallgatók képzésének része legyen, valamint a nem állatorvos
végzettségű terapeuták munkájának minőségét és tartalmát szabályozzák,
minimális követelményekhez igazítsák. Magyarországon is megtörténtek már az
első lépések: a SZIE Állatorvostudományi Karán megindult egy választható képzés
viselkedés-zavarokról, Dr Sátori Ágnes vezetésével, az ELTE Etológia Tanszék
pedig rendszeresen szervez szimpóziumokat a terület legfrissebb eredményeinek
ismertetésére. Utóbbin nem csak állatorvosok, hanem kutyakiképzők és minden
egyéb érdeklődő is részt vehet.
II. rész
Brit
adatok szerint a kutyák 10%-ától válik meg a gazdájuk, főként viselkedési
problémákra hivatkozva. A kapcsolat még így is jóval stabilabb a házasságokénál,
ahol 50% a válási arány. A gondok ellenére - vagy talán éppen azért – a kutyák
tehát figyelemreméltó hűséget váltanak ki gazdájukból, akik sokszor minden
követ megmozgatnak azért, hogy kedvencük megszabaduljon rossz szokásaitól, és
mellettük maradhasson. Az alábbiakban ehhez adunk rövid útmutatót, vagyis
összefoglaljuk a viselkedésmódosítás alapjait.
Tanulás
A
viselkedési problémák leggyakrabban azért alakulnak ki, mert a gazda cselekedetei,
szokásai és az általa kialakított környezet helytelen viselkedésformákat
erősítettek meg a kutyában. Ne feledjük el, hogy a kutya folyamatosan tanul,
nem csak akkor, amikor "hivatalos" tanórán gyakorlatoztatják. Ha a
viselkedése számára kellemes következményekkel jár, akkor a viselkedés
gyakorisága nőni fog, függetlenül attól, hogy ez mennyire bosszantja a gazdát.
Ha viszont kellemetlen és azonnali a következmény, a viselkedés ritkul.
Egyszerűnek tűnik a mechanizmus, a baj csak az, hogy a gazda sokszor nem ismeri
fel, mi jutalmazó és mi büntető hatású a kutyának. Gyakori például, hogy hiába
csapkodja a gazda a ráugráló kutyát, a nemkívánt viselkedés egyre gyakoribbá
válik, ahelyett, hogy ritkulna. Ilyenkor, a gazda szándékának ellenére, a
büntetésnek szánt eszköz valójában jutalmazó hatású. Egy pofon ugyan távolról
sem tűnik jutalomnak, de, egyrészt nem valószínű, hogy a kutya számára
világossá teszi, mi lett volna a kívánt viselkedés ahelyett, amit tett,
másrészt a kutyára irányuló figyelem - még akkor is, ha fájdalom kíséri -,
pozitív, megerősítő ingert jelent sok kutya számára. Sokszor hatékonyabb
büntetés, ha a gazda megvonja a kutyától a figyelmet addig, amíg
"jól" nem viselkedik.
Ha
rászántuk magunkat a viselkedési probléma korrigálására, akkor nem lesz elegendő
a nemkívánatos viselkedés büntetése. A gazdának észre kell vennie és
jutalmaznia a spontán előforduló kívánatos viselkedést is. Ahhoz, hogy ez hatékonyan
menjen, a jutalomnak vagy büntetésnek azonnal követnie kell a viselkedést, máskülönben
a kutyának esélye sincs arra, hogy rájöjjön, mit várnak tőle. Emellett el kell
sajátítani a jutalmazás és büntetés alapvető módszereit. Jutalmazó hatású egy
kellemes inger (jutalomfalat, dicséret), de a fenyegető büntetés elhagyása is
(ha a kutya végre leül, a gazda nem mérgelődik tovább). Büntetni nem csak
kellemetlen ingerrel, hanem egy jutalom megvonásával is lehet (például a kutya,
ha ugrál, nem kapja meg az orra elé tartott falatot, csak akkor, ha leül).
A megelőző viselkedés gyakorisága NŐ
|
Pozitív
megerősítés: Kellemes inger követi a viselkedést
|
Negatív
megerősítés: Kellemetlen inger megvonása
|
A megelőző viselkedés gyakorisága CSÖKKEN
|
Kioltás:
kellemes inger megvonása
|
Büntetés:
kellemetlen inger követi a viselkedést
|
A
viselkedési problémák kezeléséhez használt tanítási módszerek lényegének
összefoglalása. A sikerhez nélkülözhetetlen, hogy a kutya tudja, mit, miért,
hol és mikor tegyen.
A kutya
viselkedésének kívánt irányba formálásához az egyik leghatékonyabb módszer a
klikker tréning, amit ma már számos kutyaiskolában oktatnak. Az engedelmességi
gyakorlatok is sok problémára megoldást nyújtanak, hiszen a vadat vagy biciklistákat
űző kutya kezeléséhez elengedhetetlen a megbízható behívás, míg a vendégeket
megtámadó kutya kontrollálásához hatékony, ha jól elsajátítja a
"fekszik" utasítást.
Beavatkozás
a hormonháztartásba
A
háziállatoknál gyakori a hímek (csődörök, bikák) ivartalanítása, mert ezzel csökkenthető
az agressziójuk. Okkal feltételezhető tehát, hogy a kutyáknál is hasonló a
hatás, és valóban, van, amikor az ivartalanítás hatásos. De nem minden esetben
– sok kan ivartalanítás után is verekedős marad. Szukáknál - az egészségügyi
szempontokon túl - az álvemhességgel együtt járó fekvőhely-őrzés, puha játékok
felhalmozása indokolhatja az ivartalanítást.
Fájdalomcsillapítás
Egyes
viselkedésterapeuták szerint pácienseik egyharmadánál fájdalomérzet
(diszplázia, ízületi gyulladás, krónikus fül-, fog-, ínygyulladás) váltja ki a
viselkedési gondokat. Ha nem ismerik fel a valódi okokat, a kutyákat tévesen
bélyegzik "dominánsnak", "akaratosnak". Éppen ezért
előnyös, ha a viselkedésterapeuta állatorvosi képzettséggel is rendelkezik, és
tudja, hogyan kezelhető az élettani probléma.
Táplálkozás
Kevés a
tudományos kutatás arról, hogyan hat a táplálék a viselkedésre. Neves viselkedésterapeuták
tapasztalata szerint azonban a két összetevőből álló diéta (pl. rizs és pulyka,
birka és burgonya) szembeszökő hatással járhat néhány, kereskedelmi táphoz
szokott kutya esetén, már pár nap alatt is. A nyers hús etetése világszerte
terjed kedvező viselkedési és fiziológiai hatása miatt. Az ugyanakkor nem
világos, hogy nem-e pusztán az adalékanyagok, színezékek, állományjavítók, stb.
hiánya okozza-e a pozitív hatást.
Fizikai
eszközök
A kutya
viselkedését kontrollálni kívánó gazdának számtalan eszköz áll rendelkezésére,
különösen a húzás megakadályozására.
A
fojtónyakörv roncsolja a torok lágy szöveteit, sőt a nyakcsigolyákat is károsíthatja.
A
szöges nyakörv ennél is nagyobb kárt okozhat, akár az előfordulhat, hogy egy
tüske átszúrja a kutya légcsövét. Ezeknél jobb eszközöket fejlesztettek ki
lovak és vadállatok kezeléséhez használatos eszközök alapján.
A
pofaszíj (halti) például már több mint húsz éve kapható. A halti nagyon hatékonyan
csökkenti a húzást, mivel a fej elfordítását a test is követi. Természetesen, a
gazdának némi gyakorlatra is szüksége van, mielőtt éles helyzetben is beveti. A
halti hátránya, hogy korlátozza a kutya szabad mozgását és kommunikációját,
emellett sokan szájkosárnak nézik, és ezért megijednek a kutyától.
A húzás
ellen kifejlesztett hámok kiküszöbölik a halti hátrányait, ugyanakkor, mivel
lokális nyomást fejtenek ki bizonyos helyeken (például a hónaljban), horzsolásokat
okozhatnak az érzékeny bőrön. A legújabb modelleken ezért a kutya mellkasára
csatolható a póráz, ami a haltinál említett hatással jár, de kényelmetlenségek
nélkül.
A
szájkosár szintén roppant hasznos eszköz: óv a harapástól, attól, hogy a kutya
sebesre nyalja magát, és a nem kívánt anyagok (pl. ürülék, szemét) felszedegetésétől.
Ügyeljünk rá, hogy a sok időn át hordott szájkosárban liheghessen is a kutya.
Elektromos
felszerelések
Svájcban,
Dániában nem engedélyezik a használatukat, de az USA-ban és Nagy-Britanniában
elterjedtek. Előnyük, hogy a kiképző abban a pillanatban büntetheti a kutyát,
amikor az tévútra lép. Ha viszont a kutya túl fájdalmasnak érzékeli ingert, fóbia
alakulhat ki benne, például attól a fától, amely mellett az áramütés érte. A
túl kevéssé fájdalmas ingert viszont a kutya megszokja, és gond nélkül
folytatja, amibe belekezdett. Segíthet, ha a kutyát megtanítanak egy hangot,
ami megelőzi az elektromos ütést. Később elegendő csak ezt a hangot kiadni.
Egyes tanulmányok arra utalnak, hogy a szaganyagokat (citronellát) kibocsátó
nyakörvek hatékonyabbak az elektromosaknál.
Azt,
hogy a terapeuta végül milyen eszközökhöz nyúl, sokszor a gazda igényei és
képességei döntik el. Ha a kutyatartó a lehető leggyorsabban szeretné megoldani
a problémát, vagy alkatilag nem képes bonyolult és hosszantartó terápiát követni,
akkor megoldást hozhatnak ezek az eszközök. Mások viszont felismerik, hogy a
kapcsolat alapvető megváltoztatására van szükség, és ennek érdekében hajlandók
sok munka befektetésére is, elkerülve a fájdalmat okozó módszereket.
Feromonok
Az
utóbbi évtizedben gyakran szó esik olyan molekulákról, amelyek meggyőző tanulmányok
szerint csökkentik a kutyák szorongását, félelmét. A DAP (dog appeasing
pheromone) szintetikusan előállított formája annak a vegyületnek, amit
szoptatós szukák emlőinek faggyúmirigyei termelnek. Zárt helyen, lakásban
tartott, szeparációs szorongást mutató kutyák esetén érdemes kipróbálni. Ma már
nyakörves változata is kapható, szabadtéri használatra.
Környezetgazdagítás
Az
állatjólét tudománya öt alapvető szükségletét ismeri el a fogságban tartott
állatoknak: ne érje őket éhség, szomjúság, kényelmetlenség, félelmet kiváltó
inger, és legyen lehetőségük a fajukra jellemző természetes viselkedésre.
Kétség nem fér hozzá, hogy sok kutya rendszeresen találkozik számára félelmetes
ingerrel, el van zárva fajtársaitól, és szorongást keltő magányban kénytelen
tölteni napjait. Az állatkerti állatok életét gyakran környezetgazdagítással
teszik érdekesebbé, változatosabbá és kevésbé kiszámíthatóvá. Ma már például bevett
eljárás, hogy az állatok táplálékot kis adagokba elosztva kapják meg, és a
megszerzésükért meg kell dolgozni.
Kutyák
számára is készült jónéhány eszköz (kong, piramis). A gazda, mielőtt elmegy
otthonról, megtömi a játékot táppal, és a kutya kellemes perceket szerez
magának míg az összes tápot megszerzi, ahelyett, hogy a gazda távozása felett
búslakodna.
Észak-Amerikában
elterjedt megoldás a kutyanapközi is, bár Európában még szokatlan. Ilyenkor a
munkaidő alatt a kutya fajtársaival lehet együtt, kellemes helyen, szakértő gondoskodás
mellett.
Mit
tehetünk örökletes problémák esetén?
Vannak olyan viselkedészavarok, amelyek kedvezőtlen
környezetben az arra genetikai okokból hajlamos kutyáknál bukkannak fel
(hiperaktivitás, túlzott félelem, kényszerbetegségek, stb.). Ahhoz, hogy a
viselkedésterápia hatékony legyen ezekben az esetekben, olykor gyógyszeres
támogatásra is szükség lehet. Állatorvos állapíthatja meg azt is, ha nincs remény
a viselkedés javulására, például az ún. "rage" szindróma esetén,
amikor a kutya minden előzmény nélkül, dühöngő agresszivitásba lendül. De ha
nem áll szervi ok a viselkedészavar hátterében, a legtöbb esetben látványos
javulás érhető el a fenti módszerek megfelelő és következetes alkalmazásával.IV-V. Kutyaviselkedés-terápia szimpózium
2010. május 8 és június 12.
MÁOK továbbképzési pontérték: 55
MÁOK továbbképzési pontérték: 55
Program
09.00-09.30 REGISZTRÁCIÓ
09.30-10.50 Dr.
Topál József (MTA Pszichológiai Kutatóintézet): A kutya emberhez való
kötődésének biológiai eredete. Mi a gazda: falkavezér, szülő vagy valami más?
10.50-11.10 KÁVÉSZÜNET
11.10-12.30 Dr.
Miklósi Ádám (ELTE Etológia Tanszék): Az öregedéssel kapcsolatos
viselkedési problémák és kezelési lehetőségük
12.30-13.20 EBÉDSZÜNET
+ viselkedési problémák megelőzésére alkalmas játékok bemutatása (Dr. Bródy
Andrea, SzuperEb.hu)
13.20-14.40 Dr.
Pongrácz Péter (ELTE Etológia Tanszék): Miért ugat a kutya? Mit tegyünk,
ha kevesebb is elég lenne?
14.40-14.50 KÁVÉSZÜNET
14.50-16.10 Dr.
Sátori Ágnes (SZIE ÁOK): Esettanulmányok
16.10-16.30 KÁVÉSZÜNET
16.30-17.50 Dr.
Gácsi Márta (ELTE Etológia Tanszék): Pozitív megerősítés mindenáron? A
tanulás és viselkedésmódosítás alapjai
ELŐADÁSKIVONATOK
A kutya
emberhez való kötődésének biológiai eredete.
Mi a gazda:
falkavezér, szülő vagy valami más?
Dr. Topál József
MTA Pszichológiai
Kutatóintézet
Az utóbbi évek kutatásai alaposan
megváltoztatták a viselkedéskutatók kutyával kapcsolatos nézeteit. Egyre több
adat támasztja alá azt a korábban naivnak, tudománytalannak tartott
elképzelést, miszerint a kutya nem egyszerűen egy falkaösztöntől vezérelt
háziasított ragadozó, amelyet az ember vadászatra, őrzésre és ehhez hasonló
feladatokra vont szolgálatába, hanem évezredek óta fontos szerepet tölt be az
ember életében, mint kommunikálni, érzelmeket megosztani társas kapcsolatokat
kiépíteni képes szociális lény. Jelenlegi tudásunk alapján úgy tűnik, hogy ez
az egyetlen olyan faj, amelyet az evolúció a társállat funkció minél sikeresebb
betöltésére formált.
A kutya háziasítása
során végbement viselkedés-evolúciós folyamatban az emberi közösség - mint
specifikus alkalmazkodási kényszereket megjelenítő környezeti tényező -
alapvető szerepet játszott. Ennek köszönhető, hogy a kutya társas-megértő
képességei az elmúlt néhány tízezer évben oly módon alakultak, hogy azok
segítségével tulajdonképpen szimulálni képes az ember bonyolult szociális
viselkedésének és értelmi működésének számos jellegzetességét.
Mindez elsősorban az
ember felé megnyilvánuló társas vonzódás és kötődés, a szinkronizációs
mechanizmusok és a fejlett kommunikációs készségek nem-verbális formáiban
nyilvánul meg.
A kutya viselkedési
problémáinak jó része is paradox módon részben abban a tényben gyökeredzik,
hogy ez az egyetlen olyan faj, amelyet az evolúció a társállat funkció minél
sikeresebb betöltésére formált. Jelenlegi ismereteink alapján a kutya és ember
között evolúciósan létrejött, speciális érzelmi és élettani egymásra
hangoltsággal jellemezhető viszony sok szempontból egyedülálló, amely alkalmassá
teszi ezt az állatot arra, hogy az emberi társadalomban, a családi közösségekben
páratlanul sokoldalú szerepet tölthessen be.
Az előadóról
Az MTA Pszichológiai Kutatóintézetében (www.mtapi.hu) az Összehasonlító viselkedéskutató
csoport vezetője, tudományos főmunkatárs. Kutatásainak fő témája a csecsemők és
kutyák szociális és kognitív képességeiben fellehető párhuzamok.
Az öregedéssel kapcsolatos viselkedési
problémák
és kezelési lehetőségük
Dr. Miklósi Ádám
ELTE Etológia Tanszék
Talán nem véletlen, hogy a kutya
öregedésével kapcsolatos érdeklődés is épp akkor nőtt meg igazán, amikor az
emberi társadalomban egyre nagyobb figyelem hárul az idősödésre. A kutatást
érintő kérdéseket valójában többféle módon is érdemes különválasztani.
Távolabbról indulva érdemes lenne megértenünk, hogy az öregedésnek, illetve az
ehhez kapcsolódó élettartamnak milyen evolúciós okai vannak, és hogy bizonyos
evolúciós szituációk miért kedvezhetnek (vagy éppen ártanak) öregedő fajok létrejöttének.
A kérdések másik
nagy csoportja arra vonatkozik, hogy valójában milyen folyamatok állnak az
öregedés mögött. Igazolható-e, hogy egyes anyagok, környezeti hatások
közvetlenül hatnak az öregedésre, vagy inkább a szervezett fokozatos
elkopásáról van szó? Egyáltalán, mennyire tekinthető az öregedés természetes
folyamatnak, és milyen morfológiai, élettani és viselkedésbeli események kísérik?
Végül pedig jó lenne tudni, hogy van-e esély az öregedés folyamatának
befolyásolására, lelassítására. Ki lehet-e tolni az öregedés időszakát, és/vagy
lehet-e fokozni az idős kutya jóllétét? Az előadásban igyekszünk röviden
érinteni mindegyik témakört.
A távolból nézve
valójában egy paradoxont láthatunk. A kutyák maximális életkora a nagy átlagot
tekintve elmarad a farkasok életkorától, ami azért furcsa, hiszen kedvenceink a
„természet törvényeitől” védve, gyógyító kezek közt élik minden napjaikat.
Ráadásul a kutyák esetében fordítva működik egy jól ismert összefüggés: minél
nagyobb a testméret (vö egér és elefánt) annál tovább él. A fajtatiszta kutyák
esetében régóta ismert, hogy a nagytermetűek feleannyi vagy kétharmadannyi
ideig élnek, mint kisebb társaik. Nagyon valószínű, hogy e folyamatok mögött a
háziasítás következményeit kell keresnünk. Érdekes módon épp az evolúciós
folyamatok szolgálnak egy érdekes kiindulási magyarázattal.
Idősebb kutyák
esetében a hagyományos orvosi modellekben sokszor patológiai helyzetről
beszélnek, ami a test egyre fokozódó működési problémáira utal, és az sem ritka,
hogy az egyik vonatkozásban bekövetkező működésbeli nehézségek a test más
részeire is hatnak. Az öregedés általában olyan visszafordíthatatlan
folyamatnak tekinthető, amely a környezeti ingerekre való csökkent mértékű válaszadó
képességgel jár. Sokféle módon lehet az öregedéssel kapcsolatos patológiás
állapotokat csoportosítani, és ez alapján szokás elkülöníteni a motivációs és
fizikai, a hormonális, illetve a kognitív funkcióbeli zavarokat. A viselkedésbeli
változások mögött mindhárom tényezőt kereshetjük, a mai kutatások különösen az
utóbbi ún. kognitív diszfunkció kórképet vizsgálják, amelynek fő
jellegzetessége a tájékozódási képesség elvesztése, a szociális interakciókban
bekövetkező minőségbeli változás (pl. változás az üdvözlő viselkedésben), zavarok
az alvásciklusban és a szobatisztaságban.
Bár egyes
gyógyszereket hatékonyan lehet alkalmazni számos esetben, mégis felmerül a lehetőség,
hogy az öregedés folyamatát speciális étrend-kiegészítővel, illetve kutyatáppal
lassítsuk, amelyek hatásmechanizmusa az idegsejtek megváltozott
cukorhasznosításán alapszik. Az első eredmények nagyon biztatóak, úgy tűnik,
hogy a hatóanyagok jótékony befolyásolják az idős kutyák kognitív teljesítményét.
Reményeink szerint a középhosszú láncú trigliceridek alkalmazása sikeresen
megelőzi, illetve időben kitolja az időskori elbutulás időszakát, ami minőségileg
javítja a kutya-gazda kapcsolatot.
Az előadóról
Tanszékvezető egyetemi docens, az MTA doktora.
2008-ban jelent meg a kutyák evolúciójáról, viselkedéséről és elméjéről írt
könyve Dog Behaviour, Evolution, and Cognition címmel az Oxford University
Press-nél
Miért
ugat a kutya? Mit tegyünk, ha kevesebb is elég lenne?
Dr. Pongrácz Péter
ELTE Etológia Tanszék
A kutya egyik legjellemzőbb,
mindenki által ismert tulajdonsága az ugatás. Habár ezzel az átlagemberek
tisztában vannak, és a kutyatartók egy részének már a baja is meggyűlt az
ugatás miatt például a szomszédokkal, a tudomány számára az ugatás jellemzése
és funkciójának megfejtése a kétezres évekig váratott magára.
Az ugatást sokáig
funkció nélküli hangadási formának tartották a kutatók, amely legfeljebb a
kutya általános izgatottsági állapotát jelzi. Szovjet-orosz kutatók
ezüstrókákat szelektáltak szelídségre, és sok generáció szelektív tenyésztést
követően a szelíd rókák között olyan egyedek is megjelentek, amelyek a „normális”
rókákhoz képest többet „ugattak”. Sokan ezt a kísérletsorozatot (nem teljesen
helyesen) a kutya domesztikációjának modelljeként értékelik, benne ismét csak a
tulajdonképpeni funkció nélküli ugatás spontán felbukkanásával.
Tanszékünkön közel
egy évtizede folyó vizsgálatsorozatban azt tűztük ki célul, hogy az ugatást
mint esetleges kommunikációs viselkedésformát vizsgáljuk. Ennek során kiderítettük,
hogy a kutyaugatás sok információt hordoz az ember számára mind az adott
szituációt, mind pedig a kutya belső állapotát (motiváltságát) tekintve. A
kutyaugatás akusztikai jellemzői egyedre, belső állapotra illetve kontextusra
nézve jellemzően különböznek egymástól. További etológiai és élettani
vizsgálatokkal kiderítettük, hogy az ugatás a többi kutya számára is informatív,
ugyanis azok képesek megkülönböztetni az ugató egyedeket, illetve különbséget
tudnak tenni különféle szituációkban felvett ugatások között. Ezek az
eredmények alátámasztják azt a feltevést, hogy a kutya domesztikációja során az
ugatás nem funkció nélkül lett a kutya legjellemzőbb vokalizációja, hanem
meglehet másodlagosan, de többféle kommunikációs funkciót is nyert egyben.
Az ugatósság a
mindennapi életben sok bosszúságot okozhat az embereknek, kutyatartóknak és a
környezetüknek egyaránt. A sajnálatos pereskedéseken túl mind gyakrabban
keresnek az emberek valamilyen terápiás javaslatot az ugatás csökkentésére,
illetve extrém esetekben a kutya műtéti elnémítása mellett döntenek. Habár az
ugatás a fentiek alapján sok esetben kommunikációs tartalommal bírhat,
elsődlegesen a kutya motiváltságának tükröződése lehet, ami olykor jelezheti az
állat egyes rendellenes állapotait is. Az állatorvosi diagnosztikában hasznos
lehetne egy olyan eljárás, amellyel elemezhető a például krónikusan sokat ugató
kutyák vokalizációja, amiből kiderülne az állat esetleges kóros állapota
(szorongás, szeparációs stressz, túlzott félelem stb.). Emellett érdemes lenne
vizsgálni, figyelembe venni azt is, hogy az egyes kutyafajták szelekciója mögött
fellelhetők-e olyan tényezők, amelyek várhatóvá teszik egyes állatok fokozott
hangoskodását.
Az előadóról
Egyetemi adjunktus. Kutatási témája a kutyák
szociális tanulása, a kutyaugatás elemzése és élettani paraméterek alkalmazása
a viselkedés fiziológiai hátterének megismeréséhez.
Esettanulmányok – Létezik egyszerű eset?!
Dr. Sátori Ágnes
SZIE ÁOK
A viselkedésterápia összeállítása
nem egyszerű feladat. Nagyfokú körültekintést, precíz adatfelvételt és
feldolgozást és természetesen megfelelő következtetések levonását igényli. A
tervnek igazodnia kell a viselkedési problémához, a kutyához, a gazdához, sőt
az esetek jelentős részében a környezethez is.
A legtöbb eset összetett, s
egy-egy viselkedési probléma is csak ritkán fordul elő önállóan, a legtöbbször
több, sokszor hasonló probléma együttes előfordulásával számolhatunk. A viharfóbiás
kutyák gyakran félelmet mutatnak erős hangokra, lövésre, vagy akár hirtelen
mozdulatokra is. A domináns agresszió mellett gyakran látunk birtoklási
agressziót, predációs, védelmi agressziót is. A szeparációs szorongást mutató
kutyák nagy részénél szocializációs problémákat, a gazdához való nagyon szoros
kötődést láthatunk. Bár nincsenek evidenciák, mégis bizonyos viselkedési problémák
gyakran járnak együtt.
A kezelési terv összeállításánál
elengedhetetlen a helyes diagnózis felállítása és legalább ilyen fontos a
lehetőségek feltérképezése. A kutya és gazdája személyiségének megismerése legalább
olyan jelentőségű, mint magának a problémá(k)nak az azonosítása. Ráadásul ahogy
az idő és a terápia halad, a viselkedés is változik, s a gazda (illetve a
környezet) erre adott válasza is befolyásolja a folytatást. Egy jó
viselkedésterápiás terv egy adott időpontban meglévő, adott probléma megoldására
épít, de soha nem hagyja figyelmen kívül a változás lehetőségét, sőt amennyire
lehet, előre számításba veszi azokat. A
viselkedésterápiás munka nyomonkövetésén, a változásoknak megfelelő módosítások
bevezetésén az egész terápia sikere múlhat.
Az előadás során még folyamatban
lévő és már lezárult esetek elemzésén keresztül igyekszünk képet alkotni a
gyakorlati viselkedésterápia működéséről.
Az előadóról
Dr. Sátori Ágnes állatorvos, pszichológiából
PhD fokozattal rendelkezik. A Tetra-2002 Alapítvány
Állatterápiás csoportjának vezetője, és tagja a FÁBE Tudományos Tanácsának.
Vizsgálatait elsősorban az állatok viselkedési zavarai, ember-állat kapcsolat
és az állatterápia körében végezte. Állatorvosként felkérésre, viselkedésproblémás
állatokat gyógyít. Rendszeres előadója az ember-állat kapcsolattal foglalkozó
konferenciáknak, és a SZIE Állatorvosi Karának.
Pozitív megerősítés mindenáron?
A tanulás és viselkedésmódosítás alapjai
Dr. Gácsi Márta
ELTE Etológia Tanszék
Az egyik legfontosabb különbség a
kutya és a farkas között az, hogy egy fiatal kutya viselkedése hihetetlenül jól
formálható, ezért tud konfliktusmentesen beilleszkedni az emberi csoportba,
amire egy farkas soha sem lenne képes. A nevelés során igyekszünk megértetni
kutyánkkal, hogy melyek a számunkra kívánatos, illetve elfogadhatatlan reakciók
az ő természetes viselkedésrepertoárjából. Az ember elvárja, hogy a kutya
megértse és elfogadja azt a szabályrendszert, amit ő felállít. A
szabályrendszer ráadásul gazdáról-gazdára és időről-időre változik…
Ezt a meglehetősen
egyoldalúnak tűnő kapcsolatot átgondolva minden kutyás szakembertől, kiképzőtől
(gazdától) elvárható, hogy a tréning során nyitottan álljon a kutyához, és ő
maga is tanuljon az interakciókból. A kutyák döntő többsége ugyanis – hisz a
domesztikáció során erre szelektálódtak – készségesen próbál megfelelni az
ember elvárásainak, azaz konfliktusmentesen beilleszkedni az ember társas
rendszerébe, amelyet ma már természetes környezetének tekinthetünk. A tanulási
problémák hátterében így elsősorban a hibás, félreérthető kommunikációt
feltételezhetjük, azaz a kutya minden igyekezete ellenére sem képes az ember
következetlen viselkedéséből kiszűrni a rá vonatkozó elvárásokat.
Egyre gyakrabban
hallható különböző szemináriumokon, hogy a modern „tanuláselmélet” alapjainak
ismerete nélkül egyetlen magára valamit is adó kutyával foglalkozó szakember
sem létezhet. Valóban hasznos, ha például egy kiképző tisztában van azoknak az
alapelveknek a lényegével, amelyek mentén dolgozik. Viszont pusztán az
elméletek ismerete senkit nem tesz jó szakemberré. Sokan használják, de nem
értelmezik helyesen ezeket a fogalmakat (adott esetben az interneten található
szakcikkekben, előadásanyagokban is!), gyakori például a büntetés és a negatív
megerősítés összekeverése. Az előadásban röviden áttekintem az összes olyan
tanulási folyamatot, amely nagy gyakorlati jelentőséggel bír a kutyák nevelése
során. Kutyás példákon keresztül szeretném szemléltetni a habituáció
(megszokás) és a szenzitizáció (érzékenyítés), valamint a kondicionálásos
tanulási formák jellegzetességeit. Kitérek arra is, hogy bár a modern kiképzési
tematikában előtérbe kerültek a pozitív megerősítésen alapuló módszerek,
változatlanul a büntetés a legáltalánosabban használt viselkedésmódosító eljárás,
még ha ez nem is tudatosodik a gazdákban, kiképzőkben (szülőkben, tanárokban,
főnökökben). Fontosnak tartom a viselkedésmódosítás két fő módszerének, a
deszenzitizáció és ellenkondicionálás folyamatának megismerését is.
Szó lesz arról is,
hogy a klasszikus tanuláselméleti szabályokat felállító kísérleti pszichológiai
megközelítés alapján levont következtetéseket nem csupán az ökológiai
vonatkozások (pl. a fajra jellemző természetes környezet hatásának)
elhanyagolása torzíthatja, hanem például a kutya esetében a komplex
szociokognitív képességek figyelmen kívül hagyása is. Így ezen modellek gyakorlati
életben való alkalmazhatósága egyáltalán nem automatikus. A modern etológiai
felfogás szerint ugyanis a kutya természetes környezete nem egy képzeletbeli kutyafalka,
hanem az emberi csoport. Egy családi kutya élete során ugyanis több időt tölt
emberekkel, mint kutyákkal, társas életének partneréül a csoport emberi tagjai
szolgálnak, és feladatainak jó részét az ember kívánságára hajtja végre. Így a
kutyában régóta kialakulhatott a képesség, hogy megfigyelje és egyes esetekben
az asszociációs tanulási formákkal (kondicionálás) nem magyarázható módon,
szociális tanulás révén sajátítsa el az ember által mutatott megoldásokat.
Az előadóról
Dr. Gácsi Márta az
ELTE Etológia Tanszékének oktatója és kutatója. Doktori disszertációját a
kutyák gazda iránti kötődési viselkedésének
etológiai elemzéséből írta. Kutatásainak
fókuszában emellett a kutyák és farkasok viselkedésének összehasonlító elemzése
és a kutya-ember kommunikáció jellegzetességei álltak. Jelenleg többek között a
kutyák ember elleni agressziójának vizsgálatával, illetve a hazai súlyos
kutyatámadások elemzésével foglalkozik. A mozgássérült-segítő
és terápiás kutyák felkészítését végző
Kutyával az Emberért Alapítvány kiképzési programjának vezetője.
VI. Kutyaviselkedés-terápia szimpózium
2010. november 20.
MÁOK továbbképzési pontérték: 55
Program:
09.30-10.00 REGISZTRÁCIÓ
10.00-10.10 Köszöntő, információk (Dr. Kubinyi Enikő, etológus, ELTE Etológia Tanszék)
10.10-11.40 Dr. Miklósi Ádám (etológus, ELTE Etológia Tanszék): Viselkedésproblémák és pszichofarmakológia – Válogatás a II. Canine Science Forum témáiból
11.40-12.00 KÁVÉSZÜNET
12.00-12.45 Turcsán Borbála (etológus, ELTE Etológia Tanszék): A kutya személyiségkutatása – Válogatás a II. Canine Science Forum témáiból
12.45-13.30 Dr. Pongrácz Péter (etológus, ELTE Etológia Tanszék): Merrefelé halad a kutyatenyésztés? – Válogatás a II. Canine Science Forum témáiból
13.30-14.20 EBÉDSZÜNET + viselkedési problémák megelőzésére alkalmas játékok bemutatása (Dr. Bródy Andrea, SzuperEb.hu)
14.15-14.20 TOMBOLA
14.20-15.50 Dr. Gácsi Márta (etológus, ELTE Etológia Tanszék): Gyilkos kutyák
15.50-16.10 KÁVÉSZÜNET
16.10-17.40 Dr. Sátori Ágnes (állatorvos, SZIE Állatorvostudományi Kar): Túlzott félelmek, szeparációs szorongás
ELŐADÁSKIVONATOK
Kutyák viselkedésproblémái és
pszichofarmakológiai kezelésük: Egy rövid áttekintés
Dr. Miklósi Ádám
ELTE Etológia Tanszék
Daniel Mills brit állatorvos
kutató és mások szerint viselkedésproblémák alatt általában olyan
viselkedésbeli hajlamokat értünk, amelyek gondot okoznak az állattartó vagy más
személyek számára, akik kontaktusban vannak a kutyával. Szerintük a
viselkedésprobléma elsősorban egy szubjektív megfogalmazás, hiszen a „probléma”
lényegében a külső szemlélő felfogásától függ, függetlenül attól, hogy a
viselkedés objektív leíró eszközökkel jellemezhető-e. Természetesen elképzelhető,
hogy - túl a szubjektív megközelítésen - az egyed funkciója és jóléte
szempontjából is megfogalmazható a viselkedésprobléma. Ez esetben
megállapítható, hogy az adott viselkedésforma megnyilvánulása gyakoriságban,
ingerekre való érzékenységben, illetve egyéb környezeti faktorok tekintetében
eltér a szokásostól.
Mind az emberi, mind az állati esetben
meglehetősen ellentmondásosak a pszichofarmakológiai beavatkozások, amelyek sok
esetben attól függnek, hogy milyen elképzelésünk van a viselkedésszerveződésről
általában. Különösen izgalmas az ember és a kutya közötti evolúciós alapú hasonlóság
kérdése, amely ebben az esetben közös gyógyászati beavatkozások alapját
képezheti.
Az előadásban biológiai illetve
etológiai szempontból tekintjük át a kutyák viselkedésproblémái kezelésének
lehetőségeit, esetleges ellentmondásokat és problémákat.
Az előadóról
Tanszékvezető egyetemi docens, az MTA doktora.
2008-ban jelent meg a kutyák evolúciójáról, viselkedéséről és elméjéről írt
könyve Dog Behaviour, Evolution, and Cognition címmel az Oxford University
Press-nél
A kutya
személyiségkutatása
Válogatás
a II. Canine Science Forum témáiból
Turcsán Borbála
ELTE Etológia Tanszék
A személyiséget az egyed időben és
helyzetek között konzisztens viselkedési mintázataként értelmezhetjük. A
viselkedésben fellelhető egyedi variabilitás vizsgálata a humán pszichológiai
vizsgálatokban jelentős múltra tekint vissza, ám az állati (és így a kutya)
személyiség koncepciója azonban csak az utóbbi 2-3 évtizedben vált elfogadottá.
A kutyaszemélyiségről e néhány évtized alatt, hála a szerteágazó kutatásoknak,
rengeteg információ gyűlt össze. Az előadás során a személyiségkutatás módszerei
mellett két nagyobb témakör, a viselkedés időbeli stabilitása és a személyiség
genetikai háttere kerül bemutatásra.
Ahhoz, hogy személyiségről
beszélhessünk, mindenekelőtt bizonyítani kell, hogy a vizsgált viselkedés
valóban konzisztens időben. A 2010-ben, Bécsben megrendezett II. Canine Science
Forumon bemutatott munkában Godbout és Frank kanadai kutatók egy standard
állatorvosi vizsgálat alatt, különböző helyzetekben elemezték a kutyák viselkedését,
először 2-4 hónapos korukban, majd 12 hónappal később. Eredményeik szerint a
kutyák szorongással kapcsolatos viselkedéselemei, mint pl. a lihegés, a hátra
sunyított fül, vagy a száj nyalogatása jó kapcsolatot mutat a kölyökkori és
felnőttkori tesztek között. Azonban nem minden vizsgált viselkedéselem maradt
konzisztens. Ugyanezen kutatók annak is a nyomába eredtek, hogy a kutyák
kölyökkori kézharapdálási hajlama vajon kapcsolatban van-e a felnőttkori
agresszióval, ahogy azt a gazdák hiszik, vagy sem. A harapdálási hajlamot
szintén egy állatorvosi vizsgálat közben mérték, míg a felnőttkori agressziót
1, illetve 3 évvel később, kérdőív segítségével. Ez esetben azonban semmi kapcsolatot
nem találtak a kölykök harapdálási hajlama és az 1 illetve 3 évvel későbbi
agresszió-skálái között.
A kutyaszemélyiség-kutatás egyik,
talán legdinamikusabban fejlődő irányzata a személyiségjegyek genetikai
hátterének vizsgálata. Ezek a kutatások a kutyát, mint az emberi viselkedés
genetika modellállatát vizsgálják, eredményeik humán szempontból is fontos
összefüggésekre világíthatnak rá. Kubinyi és munkatársai német juhászkutyák
viselkedése és egyes, emberi vizsgálatokban már hajlamosító tényezőnek
bizonyult úgynevezett kandidáns gének közötti kapcsolatot vizsgálta. Eredményeik
szerint van összefüggés a vizsgált gén egyes alléljainak megléte/hiánya és a
kutyák aktivitása/impulzivitása között.
A kutya jelenlegi „családtag”
szerepe miatt személyiségének vizsgálata tehát nem csupán tudományos
szempontból érdekes, hanem egyre növekvő közérdeklődésre is számot tart,
illetve gyakorlati szempontból is nagy fontossággal bír. A konferencián
elhangozott tanulmányok alapján azonban a legnagyobb kihívás jelenleg úgy tűnik
az, hogy kimutassuk, mely személyiségvonások jellemzőek általánosan a kutyára,
illetve megtaláljuk azokat a viselkedéselemeket, melyek megbízhatóan és
prediktíven képesek mérni ezeket.
Az előadóról
Az ELTE Biológia Doktori Iskola Etológia
Programjának hallgatója. Az ELTE biológus szakán szerzett diplomát 2009-ben. Az
Etológia tanszéken töltött idő alatt részt vett több különböző, kutya
személyiséggel kapcsolatos kutatásban, szakdolgozatát fajta-tipikus viselkedés
témakörében írta. 2009-ben egy osztrák-magyar kooperáció keretin belül öt
hónapot töltött a bécsi Clever Dog Lab-ben, ahol egy beltéri személyiségteszt
kifejlesztésén dolgozott. Doktori tanulmányai során a kutyaszemélyiség több
aspektusát, részletesebben pedig gazda és kutya személyiségének kapcsolatát,
illetve az egy háztartásban élő kutyák viselkedési különbségeit vizsgálja.
Merrefelé
halad a kutyatenyésztés?
Dr. Pongrácz Péter
ELTE Etológia Tanszék
A fejlett országokban sok
tízmillióra tehető a tudatos tenyésztői aktivitás révén megszületett és
többségében kedvencként tartott kutyák száma. Dacára a kutyatenyésztés és a
fajtatiszta kutyákhoz kapcsolódó különféle hobbitevékenységek nagyfokú
szervezettségének és tradícióinak, maga a kutyatenyésztés a biológiai
tudományok által csak minimális mértékben tanulmányozott és befolyásolt tevékenység
maradt. A már több mint száz évre visszavezethető sporttenyésztési praktikák az
állatok testi-szellemi-viselkedési egészségét többnyire teljesen figyelmen
kívül hagyták, ennek következtében mára a fajtatiszta kutyafajták jelentős
része elkeserítő leromlási tüneteket mutat.
A legfrissebb kutatások meggyőző
adatokkal szolgálnak az extrém küllemi szelekció által kiváltott döbbenetes
anatómiai átalakulásokra, amelyek immár nemcsak a csontvázat, hanem például
magát az agyat is érinthetik egyes fajtáknál. Érdekes adatokat ismerhetünk meg
arról is, van-e összefüggés a nagyfokú beltenyésztettség és a bizonyos
kutyafajtákban erősen lecsökkent élettartam között. Kérdőíves felmérésekkel
ausztrál kutatók pedig azt szeretnék felmérni, hogy a kutyatenyésztés során
mely viselkedési jellegzetességekre kellene szelektálni a modern városi
életmódhoz való alkalmazkodáshoz.
A biológusok tehát számos módon
segíthetik a hobbitenyésztés folyamatát, azonban ehhez megfelelő megszólalási
és érdekeltségi fórumokra van szükség, valamint azoknak a szakembereknek – az
állatorvosoknak – a támogatására, akik a különféle kutya egészségügyi
problémákkal leggyakrabban találkoznak.
Az előadóról
Egyetemi adjunktus. Kutatási témája a kutyák
szociális tanulása, a kutyaugatás elemzése és élettani paraméterek alkalmazása
a viselkedés fiziológiai hátterének megismeréséhez.
Gyilkos
kutyák – veszélyes gazdák?
Dr. Gácsi Márta
ELTE Etológia Tanszék
Minden súlyos, ember elleni
kutyatámadás után felkorbácsolódnak az indulatok, - kutyások és kutyaellenesek
egyaránt találgatják, mi állhat a „megdöbbentő” események hátterében. A gyilkos
kutyák gazdái szinte soha sem értik mi történhetett, vagy épp arra hivatkoznak,
hogy az áldozat biztosan „provokálta” a kutyát.
A törvényhozók nehéz döntések
előtt állnak; hogyan derítsék ki, valójában mi is történhetett, mi alapján
ítéljék meg ki a felelős, illetve hogyan lehetne megelőzni az ilyen
baleseteket. Vajon célt érhetünk-e egyes fajták betiltásával? Annak ellenére,
hogy egyre több tudományos kutatás foglalkozik a kutyák agressziójával, a
legtöbb lényegi kérdés még mindig megválaszolatlan.
Miért támadják meg a saját
gazdájukat a kutyák? Mitől válik gyilkossá egy kutya? Léteznek-e különlegesen
veszélyes fajták? Ki a felelős a balesetekért, a kutya vagy a gazda (netán az
áldozat)? Valóban gyakoribbak a súlyos kutyatámadások manapság, mint régen?
Milyen hibákat követhetünk el a kutya nevelése során, ami ide vezet? Ha egyszer
egy kutya embert ölt, már soha nem lehet megbízni benne? A legelismertebb
szakemberek véleménye is alaposan megoszlik, ha ezekkel a kérdésekkel
szembesítjük őket.
Az előadásban azt vizsgáljuk,
vajon választ adhat-e ezekre a kérdésekre a viselkedéskutatás, illetve a
szakemberek elképzelései közül melyek igazolhatók vagy cáfolhatók az etológia
jelenleg rendelkezésre álló adati, eredményei alapján. Vajon megjósolhatók-e
viselkedési tesztekkel az agresszív hajlamok? Mennyire képes a tudomány
magyarázatot adni a balesetekre vagy receptet a megelőzésükre?
Egyre hitelesebb adataink vannak
már a farkasok agresszív viselkedésformáiról és a domesztikáció hatásairól, így
sokkal jobban értjük a modern világunkban velünk élő kutyák agresszióját is.
Ugyanakkor az agresszió nem egységes jelenség, számos funkciója lehet, eltérő
formákban fordul elő, és az előidéző okok is igen szövevényesek. A hazai súlyos
kutyatámadások elkövetőinek viselkedéstesztjeiről készült videofelvételek
elemzése egyelőre legalább annyi kérdést vet fel, mint ahányat megválaszol.
Az előadóról
Dr. Gácsi Márta az
ELTE Etológia Tanszékének oktatója és kutatója. Doktori disszertációját a
kutyák gazda iránti kötődési viselkedésének
etológiai elemzéséből írta. Kutatásainak
fókuszában emellett a kutyák és farkasok viselkedésének összehasonlító elemzése
és a kutya-ember kommunikáció jellegzetességei álltak. Jelenleg többek között a
kutyák ember elleni agressziójának vizsgálatával, illetve a hazai súlyos
kutyatámadások elemzésével foglalkozik. A mozgássérült-segítő
és terápiás kutyák felkészítését végző
Kutyával az Emberért Alapítvány kiképzési programjának vezetője.
Túlzott félelmek, szeparációs szorongás
Dr. Sátori Ágnes
SZIE ÁOK
A hazai gyakorlatban sajnos egyre
többször találkozunk félős, vagy szorongó kutyákkal. A viselkedési probléma
mélyen érinti a gazdát, sokszor a környezetet is, a legtöbbször csak nyitott, a
helyzetre megoldást kereső és a sikerért dolgozni is hajlandó emberekkel
építhetjük fel a viselkedésterápiát. Fontos, sőt nélkülözhetetlen a megfelelő
diagnózis felállítása, s olyan protokoll kidolgozása mely teljesíthető, hiszen
irreális elvárásokkal, tervekkel nemhogy a kutya félelmi problémáit nem fogjuk
tudni megoldani, de a gazdában is komoly szorongást kelthetünk.
A félelem, a szorongás megjelenése
bizonyos élethelyzetekben szinte törvényszerű, „természetes”. Az olyan ebeknél
ahol a korai szocializáció nem, vagy csak hiányosan történt meg, az új
helyzetek, ismeretlen dolgok félelmet válthatnak ki. A nagyon korán elválasztott
kutyáknál a gazdához való sokszor extrém mértékű kötődés mellett, nagyon
gyakran jelenik meg szeparációs szorongás. De az sem ritka jelenség, hogy a
vihartól félelmet mutató juhászkutya mellé kerülő társ, rövid időn belül
„eltanulja” a vihar-félelmet.
A félelem - beszéljünk bármely
fajról -, evolúciós értelemben, bizonyos helyzetekben adaptív viselkedés, mely
az egyén túlélését szolgálja. Emocionális, pszichológiai, fizikai változásokkal
jár, célja, hogy megóvja az egyént a veszélyes helyzettől, felkészítse a
veszélyes esemény túlélésére. A félelem forrása gyakran valamely természeti jelenség,
de lehet egy adott embertípus, vagy állat, akár valamely kutyafajta is. A
szorongás esetében gyakran jelenik meg a bejósolhatatlanságtól, a
kontrollalhatatlanságtól való rettegés – nemcsak ember, de kutya esetében is. A
kognitív viselkedésterápia szerint: „ …csak valamely ingerhelyzet , külső,
belső állapot bizonyos típusú veszélyjelzéssel történő felruházása esetén
jelenik meg a szorongás élménye.” (Mórotz: Kognitív viselkedésterápia, 2005.) Kutyáknál talán leggyakoribb a szeparációs
szorongás, mely a gazda távozása miatti szorongást, az egyedüllétkor bekövetkező
sajátos viselkedésváltozást jelenti.
Félelem esetében mindig
helyzetfüggő annak megítélése, hogy a helyzet adaptív-e, a viselkedés az egyén
számára előnyt jelent-e. Például a darázstól való félelem, a darázscsípés elkerülése
előnyös, de amikor mindezt generalizálódva látjuk például egy yorkie esetében,
aki minden a lakásba berepülő rovar miatt páni félelmet mutat, már egyértelműen
nem adaptív viselkedésnek tekintjük, s természetesnek vehetjük a gazda
segítségkérését a probléma megoldására. Az emberektől való félelem egy
bántalmazott kutya esetében természetes, és segíti az elkerülő, vagy akár
támadó viselkedéssel a további sérülések megelőzését, ha azonban ez a kutya
befogadó gazdákhoz kerül, az emberektől való félelem kezelése létkérdéssé
válik.
A bizonyos helyzetekben, vagy
ingerekre megjelenő, extrém mértékű félelmet fóbiának nevezzük. Ha a hirtelen
jelentkező ingerre az ember, vagy állat viselkedése nem, vagy csak alig
irányítható, pánikról beszélünk, a páciens gyakran kontroll nélküli menekülést,
vagy megdermedést, esetleg kitörést mutat. A félelmet kiváltó helyzet
körülményei mélyen bevésődhetnek a memóriába. Ha egy kutyát megtámadnak a
darazsak, s összemarják, majd ellátják egy rendelőben, az átélt események miatt
a későbbiekben rovar-fóbia alakulhat ki, illetve az adott helytől, akár a
rendelőtől, vagy az ellátásakor ott lévő személytől való félelem is
megmaradhat. Lehet, hogy abban a napszakban, vagy azon a területen még sokáig
nem lehet normálisan sétálni vele. Hasonló jelenséget gyakran láthatunk a
szilveszteri petárdázások kapcsán is. Sokszor az ilyenkor megijedő állat a következő
pár hétben a petárda robbanásának helyét messze elkerülheti. Szerencsétlenebb
esetben a félelme generalizálódhat az erős, csattanó hangok irányába, nem ritkán
akár a viharfóbia kialakulása is megfigyelhető.
A félelmek, fóbiák, sztereotip
viselkedések diagnosztikája nagyfokú körültekintést igényel. Fontos a
kialakulás időrendjének, az esetleges kiváltó események, körülmények
megismerése. A különböző félelmek, szorongás gyakran együtt járnak. Az ok-tan
legtöbbször multifaktoriális, összetett, a viselkedészavar „fejlődése” szintén
informatív. A gazda személyisége, a körülmények meghatározóak. Félelmek
esetében sokszor látjuk, hogy a gazdában hasonló félelmek élnek, mint
kedvencében. Előfordulhat, hogy a depresszió, agorafóbia miatt kezelés alatt
álló gazda kutyája is félelmekkel, fóbiákkal él, sőt az is előfordulhat, hogy a
gazda állapota, hangulati ingadozásai, akár a gyógyszerszedése is befolyásolják
a kutya viselkedését. A kezelés szempontjából nélkülözhetetlen a gazda
bizalmának megnyerése, a diagnózis felállítása után létkérdés, hogy megértse, a
kutya mit, miért csinál, a kezelés sikere múlhat ezen.
E viselkedési problémakörbe
tartozó esetekben gyakran használjuk kombinálva a különböző módszereket.
Sokszor a felépített viselkedésterápiát megtámogatjuk gyógyszeres terápiával
vagy feromon, esetleg más, alternatív terápiákkal – sokszor ezek alkalmazása a
gazda nyitottságától is függ. A viselkedésterápia folyamatos kontrollt igényel,
ha kell, a terápiát módosítjuk. A gazda bevonása kulcsfontosságú. Fontos
tájékoztatni az esetleges visszaesés, recidíva lehetőségéről, arról, hogy ezek
elkerülhetőek, kivédhetőek-e. Például a szeparációs szorongás az egyik
legjobban kezelhető szorongásos probléma, de ha a gazda olyan életfázisba
kerül, amikor a már órákat is egyedül hagyható kedvencét kénytelen magával
vinni dolgozni, az állat újra visszaeshet, s pár nap, hét ilyen szoros együttlét
után újra a szeparációs szorongás tüneteit fogja produkálni (a gazda távozásakor
nyüszíteni, vonítani kezdhet, vagy rombolhat a lakásban, stb.).
Az előadás igyekszik rövid
áttekintést adni a kutyáknál egyre gyakrabban megfigyelhető félelmi és
szorongásos problémákról, a kutya viselkedése mellett elemezve a gazda
viselkedését, reakcióit is. Esettanulmányok segítségével bemutatja a
diagnosztizálás, a kezelés nehézségeit, lehetőségeit, szépségeit, különös figyelmet
szentelve a hazai tapasztalatoknak.
Az előadóról
Dr. Sátori Ágnes állatorvos, pszichológiából
PhD fokozattal rendelkezik. A Tetra-2002 Alapítvány
Állatterápiás csoportjának vezetője, és tagja a FÁBE Tudományos Tanácsának. Vizsgálatait
elsősorban az állatok viselkedési zavarai, ember-állat kapcsolat és az
állatterápia körében végezte. Állatorvosként felkérésre, viselkedésproblémás
állatokat gyógyít. Rendszeres előadója az ember-állat kapcsolattal foglalkozó
konferenciáknak, és a SZIE Állatorvosi Karának.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)