Az oxitocinról a legtöbb olvasónak bizonyára a szülés jut eszébe. Ha elakad a szülés, az orvos oxitocint ad az anyának. Ez újraindítja, felerősíti a méhösszehúzódásokat és így kiürülhet a méh. Az oxitocin a tejelválasztást és az anya–utód közötti kötődés kialakulását is segíti, sőt, némely rágcsálók nőstényeinél még a párkapcsolat kialakulásában is szerepet játszik. Mindezért az oxitocint elsősorban női nemi hormonnak tartják. Kevesebben tudják, hogy férfiakban is termelődik, az agy hipotalamusz nevű részében. Vajon miért?
Szerethormon vagy sem?
Ahhoz képest, hogy az orvostudomány milyen régóta ismeri az oxitocin szülésben betöltött szerepét, csak meglehetősen későn, az elmúlt évtizedben derült ki, hogy a hormon nem csak a szülő-utód kötődést, hanem a szociális viselkedés sok más területét is befolyásolja. Az agyban tehát másféle hatást fejt ki, mint a test többi részén. Ezeket a hatásokat persze nem lehet oxitocin-injekcióval kiváltani, mint a szülésindítást, mert a vérbe adott molekula nem jut át a vér-agy gáton. Orron át, sprayben belélegeztetve viszont bejut az agyba, és ilyenkor férfiakban is növeli a másokba vetett bizalmat, empátiát és kooperációt, enyhíti a stresszt. A média ezért szívesen nevezi „bizalomhormonnak” vagy „szerelemhormonnak”, sőt, a „világ legfantasztikusabb molekulájának”.
Úgy tűnik, az ember esetében az oxitocin a társas viselkedés szinte minden területén szerepet játszik. A kezdeti kutatások szinte csak szociálisan pozitív hatását emelték ki: az orron át belélegzett, vér-agy gáton átjutó oxitocin együttérzőbbé, nagylelkűbbé, bizakodóbbá tette a kísérleti alanyokat. Később kiderült, hogy a hormon szerepe korántsem ilyen egyértelmű. Helyzettől és egyéni jellemzőktől függően ugyanis szociálisan negatív hatása is lehet bizonyos emberekben, és vannak olyan helyzetek, ahol nem együttműködést és nagylelkűséget vált ki, hanem irigységet, hazudozást vagy éppen kárörömöt.
A friss kutatások fényében tehát úgy tűnik, az oxitocin sem alkalmas arra, hogy megoldja a világ minden problémáját. Szerepe elsősorban az, hogy figyelmünket saját magunkról inkább a társainkra irányítsuk.
Genetikai háttér
Az oxitocin – mint számos más hormon – hatását úgy fejti ki, hogy a sejtfelszínen elhelyezkedő speciális fehérjéhez (receptorhoz) kapcsolódik. A receptor működése, hatékonysága, mennyisége attól is függ, hogy az azt kódoló gén melyik változatát hordozza egy adott egyed. A különböző variációk ember esetében kapcsolatban állnak a szociális viselkedéssel, például azok, akik bizonyos variációkat hordoznak jellemzően barátságosabbak, könnyebben ismerik fel mások érzelmeit, arcát, empatikusabbak. Egyre inkább bizonyos az is, hogy a receptor variációi szociális zavarok, köztük az autizmus kifejeződésében is szerepet játszanak.
Az oxitocin és a kutya
Az emberek vizsgálatával már rengeteg információt sikerült kideríteni az oxitocinhormon szerepéről, de vajon mi a helyzet a kutyával? Sokan igazi társuknak, családtagjuknak tartják a kutyát, és erre meg is van minden okuk: remekül beilleszkedik a családba; sok mindent megért; gazdájához úgy kötődik, akár egy kisgyerek az édesanyjához. Ha az oxitocin fontos szerepet játszik az emberek közötti kapcsolatban, akkor bizonyára így van ez a kutya-ember kapcsolatban is.
Egy svéd vizsgálat szépen igazolta már ezt a feltételezést: simogatás hatására a gazdában és a kutyában egyaránt megemelkedik a vér oxitocinszintje. Ehhez a vizsgálathoz azonban többszöri vérvételre volt szükség, ezért mindössze tíz páros vett benne részt. Más módszerekre is szükség van ahhoz, hogy megerősítse: az oxitocin befolyásolja azt, hogyan viszonyul a kutya az emberekhez.
Az ELTE és az MTA Családi Kutya Csoportja több éve foglalkozik kutyagenetikai kutatásokkal. A kutya a negyedik olyan faj, aminek a teljes genomját ismerjük: csak az ember, az egér és a patkány előzi meg. A kutatók elsősorban azért érdeklődnek iránta, mert közel 300 olyan genetikai betegség ismert, amelyeknél kutyákban és emberekben ugyanazon gének megváltozott működése felel a tünetek kialakulásáért. A beltenyésztettség miatt sok fajtánál genetikai betegségek halmozódtak fel. Ezeknek a fajtáknak a vizsgálata lehetővé teszi akár ritka betegségek genetikai hátterének azonosítását is.
Erre többféle módszer létezik. A Családi Kutya Csoport úgynevezett kandidáns gén asszociációs analízist végez. Ennek első lépésében olyan géneket keresnek, amelyekről feltételezhető, hogy befolyásolják az adott viselkedést. Ezután megvizsgálják, milyen génváltozatok fordulnak elő a kutyákon belül. Végül összevetik, hogy a különböző génváltozatokat hordozó egyedek különböznek-e viselkedésükben. A csoport a közelmúltban a kutyák oxitocinreceptor génje és az emberek irányába mutatott szociális viselkedése között talált kapcsolatot.
Új magyar vizsgálat: az oxitocinrendszer befolyásolja, hogyan viszonyul a kutya az emberekhez
A vizsgálatokban német juhász és border collie fajtájú kutyák vettek részt. A több mint 200 kutyával 15–20 perces viselkedéstesztet végeztek el. Ez a kutya barátságos, illetve fenyegető megközelítéséből, gazdától való szeparációjából és egy táplálékszerzési feladatból állt.
Érdekes, hogy a két juhászkutyafajtánál a génvariációk és a barátságosság kapcsolata ellentétes irányú. Ez arra utal, hogy a viselkedést befolyásoló gének összhatása fajtánként eltérő lehet, és egy fajtán végzett vizsgálat eredményeit nem lehet általánosítani. Mindkét fajtánál kimutatható volt azonban a kapcsolat, így ez a vizsgálat az első, amelyik igazolja, hogy a kutyák ember iránt mutatott társas viselkedésének hátterében az oxitocinreceptor gén változatai fontos szerepet játszanak. Valószínűleg a háziasítás eredménye, hogy az eredetileg szaporodási, utódgondozási funkciókat szabályozó oxitocinrendszer kutyákban az emberekkel való kapcsolatra is kiterjed.
a kutya, 2014/5
