Kiképzés: a kevesebb több?

Milyen jó lenne tudni, hogy mi a leghatékonyabb időbeosztás a kutyakiképzésben! Szerencsére vannak olyan kutatók, akik erre a prózai, ám nagyon hasznos kérdésre kerestek választ. 44, laboratóriumban tartott beagle-t négy csoportra osztottak aszerint, hogy naponta vagy csak hetente 1-2, illetve alkalmanként 1 vagy sorozatban 3 engedelmességi kiképzést kaptak, összesen tizennyolcszor. Kiderült, hogy a hetente 1-2-szer oktatott kutyák hamarabb megtanulták a feladatokat, mint akik naponta edzettek, és a napi 1 tréning hatásosabb volt, mint 3 egymás után. Négy héttel később megnézték, mennyire emlékeznek a kutyák az elsajátított feladatra. A csoportok között ezúttal nem volt különbség: valamennyi beagle ügyesen végrehajtotta a feladatot (Demant et al., 2011).
Kutya Szövetség, 2011/10

A kutyák titokzatos élete

A legnagyobb videomegosztó oldalon (youtube.com) a 'The Secret life of the dog' címre rákeresve olyan filmet nézhetünk meg, amely a legújabb tudományos tényeket mutatja be a kutyákról, közérthető és élvezetes stílusban. A BBC adása azt járja körül, hogy mitől válhatott a kutya az ember legjobb barátjává. Íme, az epizódok rövid tartalma:

Érzelmek felismerése

A kutyagazdák szerint kedvenceik könnyen ráhangolódnak gazdájuk érzelmeire. Angliában, a Lincoln egyetemen a kutatók arra kíváncsiak, vajon hogyan teszik ezt. Eredményeik szerint talán úgy, mint az emberek... Idegrendszerünk felépítése miatt érzelmeink nem egyformán nyilvánulnak meg arcunk jobb és a bal oldalán. Egyes teóriák szerint a jobb arcfél az, amely érzelmeinket kifejezőbben tükrözi. Ezt alátámasztja az a megfigyelés is, hogy egy velünk szemközti emberi arc szemlélésekor először balra, tehát az illető jobb arcfelére pillantunk. Érdekes módon, a kutyákkal ugyanez a helyzet! Míg egy tárgy vagy egy másik kutya fotójának szemlélésekor véletlenszerűen néznek jobbra vagy balra, az emberi arcok megvizsgálását balra pillantással kezdik. Úgy tűnik tehát, hogy a kutyák megtanulták: az emberi érzelmek az arc jobb feléről olvashatók le megbízhatóbban. Ma még nem tudjuk, hogy más állatok is képesek-e erre, és van-e veleszületett hajlam a háttérben. De bámulatos a hasonlóság az ember és a kutya arcolvasási szokásai között, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a legtöbb állat, beleértve a farkast is, nem érdeklődik az emberi tekintet iránt, vagy kerüli azt.

Az ugatás szerepe

A kutyaugatást sokáig csak véletlenszerű hangsorozatnak tekintették. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Etológia Tanszékén Miklósi Ádám és Pongrácz Péter azonban más véleményen volt. Ugatásokat vettek fel többféle helyzetben szereplő, például kikötött, játékot kérő és idegent támadó kutyáktól. Az ugatásmintákat visszajátszva kiderült, hogy az emberek meglepő pontossággal kitalálják, milyen érzelmeket fejez ki a hallott hang, és miféle helyzetben adta ki azt a kutya. A kutyaugatás tehát érzelmeket közvetít a gazda számára. Ne felejtsük el, a vadon élő kutyafélék igen ritkán ugatnak. A gyakori hangadás a háziasítás során jelent meg, ami önmagában is azt igazolja, hogy a kutyaugatásnak fontos funkciója van, segíti a kutya és ember kommunikációját, egymásra hangolódását.

Két faj vonzalmának hormonális alapjai

A hormonok nagyon fontos szerepet játszanak viselkedésünk és érzelmi állapotunk formálásában. Egy kisbaba születésekor az anyában és a babában is rengeteg oxitocin nevű hormon szabadul fel, ami fontos szerepet játszik a közöttük lévő kapcsolat kialakulásában. Annak ellenére, hogy az újszülött valójában ismeretlen személy, az anya különlegesen mély vonzalmat érez iránta. A szoptatás és a kisbaba érintése, simogatása ismételten oxitocin-felszabadulással jár, ami tovább mélyíti a kapcsolatot. A stockholmi Karolinska Intézet kutatói szerint a kutya és az ember vonzalma mögött hasonló mechanizmus állhat. Kutya-gazda párosokat invitáltak laboratóriumukba, és arra kérték a gazdákat, hogy hosszasan, gyöngéden simogassák a kutyáikat. A teszt ideje alatt rendszeres időközönként vért vettek a kutyától és a gazdától is. A vérminták elemzésekor kiderült, hogy a simogatás során mindkét szereplőben jelentősen megemelkedett az oxitocinszint, hasonlóan a babájukat szoptató kismamákhoz. Az oxitocin csökkenti a vérnyomást és a stresszt, ellazulást, bizalom- és örömérzetet okoz. Ezek után már érthető, miért ritkább a kutyatulajdonosok körében a szívinfarktus, illetve miért gyógyulnak meg hamarabb infarktus után a kutyagazdák.

A különleges kapcsolat eredete

Hihetetlen, hogy a kutyák mind közös őstől erednek, hiszen óriási a fajták közötti változatosság. Emiatt sokáig azt hitték, hogy bizonyos fajták a sakáltól származnak, mások esetleg a prérifarkastól. A molekuláris biológia fejlődésével azonban lehetővé vált a pontos leszármazás vizsgálata is, és a genetikai eredmények alapján teljesen bizonyos, hogy minden kutya őse kizárólag a szürke farkas, semmi más. Az azonban máig bizonytalan, hogy hol és mikor történt a farkas háziasítása. A régészeti leletek kevés támpontot adnak, mert a farkasszerű kutyák és a farkasok nem különböztethetők meg egymástól. Az első csontvázak, amelyek már nem farkasszerűek, 14-15 ezer évesek. Ennél régebben, amikor a háziasítás valójában megkezdődhetett, az emberek még vadászó-gyűjtögető életmódot folytattak. Valószínűleg az általuk hátrahagyott hulladékokon alakult ki a farkasoknak egy olyan populációja, amely már nem félte, hanem kereste az emberek közelségét. A kölcsönös szimpátia alapját az jelenthette, hogy a farkasok az emberekhez hasonlóan együttműködő csapatban, és nappal vadásznak. Az emberek sokkal hatékonyabb vadászok lettek a kutyák segítségével, és így több utódot hagyhattak maguk után. Néhány kutató szerint a mezőgazdaságra való áttérés is csak a kutyák segítségével volt lehetséges. Az emberek korántsem lehettek olyan hatékonyak a termőföldek védelmezésében és a jószágok terelésében, mint a kutyák. Talán az egész civilizációt a kutya háziasításának köszönhetjük, és a kutya nélkül még ma is vadászó-gyűjtögető törzsekből állna az emberiség...

Tanulékonyság, képezhetőség

Gyűlnek a bizonyítékok arról, hogy a kutya bizonyos tekintetben emberszerűbben gondolkodik, mint legközelebbi rokonaink a csimpánzok. A Max Planck Intézet kutatói a lipcsei állatkert csimpánzait és gazdákkal együtt élő kutyákat összehasonlítva például úgy találta, hogy a kutyák sokkal ügyesebbek, mint a csimpánzok, ha az emberek gesztusa alapján találhatnak élelmet. A kutyák még a tekintet irányjelzései alapján is jeleskednek a feladatban. Figyelemreméltó, hogy az emberek szivárványhártyája körül nagy, fehér ínhártya található, ami állatokra nem jellemző. Egyes elméletek szerint a fehér ínhártya és a sötét szivárványhártya kontrasztja az emberek közötti kommunikációt segíti. A kutya szívesen nézi az emberi tekintetet, a csimpánz viszont kerüli. Mivel a csimpánzok között sosem fordul elő, hogy az egyik egyed a másiknak akár mutatással, akár tekintettel jelezné egy táplálékdarab hollétét (az ilyesmit mindenki megtartja magának), a társak efféle jeleinek figyelése semmiféle előnnyel nem járna. A kutyák élete azonban egészen más: esetükben az életben maradást az biztosítja, ha hatékonyan együttműködnek a gazdájukkal, és fogékonyak az emberszerű kommunikációs jelekre. A kutyák olyannyira kitűnnek ezekben a készségekben, hogy némely példányaik még a szókincs terén is felveszik a versenyt akár egy két éves gyerekkel. Egy Bécsben élő border collie, Betsy több mint 340 (!) tárgyat ismer fel a nevéről. Egy átlagos kutya jó, ha a labdát és a pórázt megkülönbözteti... De ennél is elképesztőbb, hogy Betsy akkor is a megfelelő tárgyat apportírozza, ha csak a tárgyról készült fotót, vagy a tárgy kicsinyített mását mutatják neki. Egy ilyen jel (ikon), hasonlít a jelölt tárgyra, de nincs fizikai kapcsolatban vele. Ez a kutya az jelek értése terén olyan intelligenciáról ad számot, amit még csak nem is sejtettünk.

Veleszületett vagy tanult képességek?

Az emberszerű képességek származhatnak onnan is, hogy a kutya emberek között nő fel, és például a csimpánzok nem. Ahhoz, hogy kiderüljön, tanultak vagy öröklöttek-e a kutya különleges képességei, a kutya ősét, a farkast ugyanolyan módon kell nevelni és tartani, mint a kutyákat. Ebben az esetben bármilyen különbség a kutyák és a farkasok között csakis a háziasítás miatt módosult örökítő anyag kifejeződése miatt lehetséges. Budapesten, az Etológia Tanszéken, ahol az ugatásos kísérletek is zajlanak, sor került egy efféle összehasonlításra. Mivel a farkasok csak akkor válnak igazán szelíddé, ha szemkinyílás előtt kerülnek emberhez, és a testvéreiktől elkülönítve nevelik őket, az összehasonlításhoz használt keverék kiskutyákat is ugyanúgy nevelték fel a kutatók. Kiderült, hogy az ily módon szelídített farkasok az állatkerti példányokhoz képest jóval kevésbé féltek az idegen emberektől és tárgyaktól (sőt, vonzódtak hozzájuk), de az agressziójukat korántsem kontrollálták annyira, mint az ugyanúgy nevelt kutyák, és az ember kommunikációs jeleinek követésében sem voltak hatékonyak, mert nem érdeklődtek az emberi tekintet és gesztusok iránt. A kutya tehát nem "enkulturált", emberszerűvé nevelt farkas, hanem más, az emberrel való együttműködésre hajlamosító géneket hordozó faj.

A háziasítás egy lehetséges története

Szibériában, ötven évvel ezelőtt szovjet prémróka-tenyésztők arra kértek egy genetikust, segítsen nekik egy kezelhetőbb állomány kialakításában, mert a rókák szinte összetörik magukat a ketrecben, annyira félnek a gondozóktól. Beljajev azt javasolta, hogy csak azokat az egyedeket tenyésszék tovább – egy évben az állomány 5-10%-át – amelyek a legkevésbé húzódnak el a ketrecük mellett álló emberektől. Nem telt bele 30 év, és szinte a teljes állomány viselkedése gyökeresen megváltozott. A gondozókat farkcsóválva, nyüszítve üdvözölték az állatok, és alig várták, hogy kézen, arcon nyalhassák őket. De, érdekes módon nem csak az állatok viselkedése, hanem a külleme is megváltozott: némelyiknek lógó füle lett, bundájukban fehér foltok jelentek meg, a farkuk felkunkorodott, a lábak rövidültek, évi egy helyett már kétszer tüzeltek. Vagyis, kutyaszerűek lettek. Könnyen lehet, hogy a kutyák is így alakultak ki a farkasokból, és a küllem változatossága pusztán a szelídségre történő kiválogatódás mellékterméke. A vad és a szelíd típusú rókák genetikai állományának összehasonlításával a szelídség génjei is feltárhatók. Valószínűleg nem új gének megjelenéséről van szó, hanem olyan módosulásáról, amelyek az egyedfejlődést szabályozzák. Úgy tűnik, hogy a kutyák és a szelíd típusú ezüstrókák viselkedése megőrzi kölyökszerű vonásait ivarérett korban is.

A "cukiság" nyomában

Miért tartjuk ellenállhatatlanul dédelgetnivalónak a kutyákat? Az Oxfordi Egyetem kutatója szerint azért, mert a kutyák nagyon sok kölyökszerű vonást hordanak magukon – különösen az ölebek. Nagy szemeik és nagy, lelógó füleik vannak, amelyek saját utódainkra emlékeztetnek bennünket. Modern képalkotó eljárásokkal kimutatható, hogy kisbabák arcának szemlélésekor az agy elülső lebenyén, az orrnyereg feletti részen agyi aktivitás zajlik. Feltételezhető, hogy ugyanez a terület lép működésbe kutyaképek láttán is, de a pontos eredményekre egyelőre várnunk kell. A kutatók arra is felhívják a figyelmet, hogy a kutya valójában a gyerekeink helyére pályázik. Saját utódait is velünk nevelteti fel, mint a kakukk, amikor más madárfaj fészkébe rejti tojását.

A kutyafajták genetikai betegségének haszna

A fajták kialakulásához vezető beltenyésztés azzal is együtt jár, hogy bizonyos öröklött betegségek felhalmozódnak egy-egy fajtában. Mivel ma már a kutyák teljes örökítő anyagát ismerjük, a beteg és az egészséges kutyák összehasonlításával kiszűrhető, hogy melyik kromoszóma mely szakaszához köthető a betegség. A kutya genetikailag sokban hasonlít az emberhez, ezért számos kutyabetegség az emberben is ugyanúgy működik, mint a kutyában. A kutyafajták által hordozott genetikai betegségek tehát végső soron az emberek gyógyítását is segíthetik. A kutyák jót tesznek az egészségünknek.

Világszerte hétszáz milliónyi kutyatartó egyéni tapasztalata is alátámasztja, hogy kutyát tartani jó. Szeretet adhatunk, és feltétel nélküli szeretetet kapunk viszonzásul. A kutya veleszületett készségei már kölyökkorától kezdve az emberéhez hangolják viselkedését. A kutya kutatása az emberi elme, civilizáció és betegségek mélységeibe enged bepillantást. Sokféle állattal keveredhetünk jó viszonyba, de semelyikkel sem alakulhat ki olyan különleges, bensőséges kapcsolatunk, mint legelső háziállatunkkal. 

Kutya Szövetség, 2010/04

Dajkakutyák

"A csöppség utat tört magának a farkaskölykek közt, hogy közelebb kerülhessen a meleg testhez. - Nézd csak! Együtt szopik a többivel. Lám, lám. Hát ilyen az ember kölyke. Ugyan volt-e már olyan farkas a világon, aki azzal dicsekedhetett, hogy emberkölyök van a gyerekei közt?"

Kipling: A dzsungel könyve

(Benedek Marcell fordítása)

A mese gyönyörű, de szinte bizonyos, hogy Farkas anyó kérdésére a válasz "nem". Nem volt, és várhatóan sosem lesz embergyereket nevelő farkas, hiszen a farkasok zsákmányként tekintenek a csecsemőkre. Romulus és Remus mitikus történetétől eltekintve, a legtöbb farkas által nevelt gyermekről Indiában számoltak be, (Kamala és Amala, két kislány, közülük a leghíresebb), de ezekről többnyire kivétel nélkül bebizonyosodott, hogy a helybéliek túlszínezett, a tényektől távol álló kitalációja. Nem mítosz azonban az, hogy több olyan kisgyermekről tudunk, akik akár éveket töltöttek kizárólag kutyák társaságában. Talán az egyik legmegrázóbb közülük azé a román kisfiúé, akit, amennyire a vonatkozó híradásoknak hinni lehet, 2002-ben, hét éves korában talált meg egy pásztor. A fiú vélhetően három éven át élt emberektől távol. Családjától az állandó bántalmazás miatt, megszökött, és attól fogva az erdőben lakott. Hét évesen a súlya mindössze egy három éves gyerekének felelt meg, beszélni nem tudott, és egy kartondobozban élt, amit nylon fóliával borított be. Élősködők, fertőzések és fagyásnyomok borították a testét. Az orvosok szerint kizárólag annak köszönhette az életét, hogy a kóbor kutyák befogadták, melegítették. Sőt, a megtalálás körülményei arra utaltak, hogy olykor az elhullott kutyák teteméből táplálkozott. Hasonló a története egy orosz kisfiúnak, akit 1998-ban találtak meg, miután négy és hat éves kora között Moszkvában kizárólag kóbor kutyák között élt. Koldulással szerzett élelmet, amit megosztott a kutyacsapattal. Kapcsolatuk olyan szoros volt, hogy a rendőrségnek csak a harmadik próbálkozásra sikerült elválasztania a kisfiút a védelmére kelt ebektől.

A modern Mauglik története szívszorító. Sokat elárul viszont arról, alapvetően mennyire nyitott, elfogadó, barátságos és együttműködő faj a kutya. Nem véletlen, hogy az állatkerti szakemberek szívesen bízzák kutyamamákra az elárvult ragadozókölykök nevelését. Ha jól választanak anyát, többnyire egy rövidke rábeszélés elegendő, hogy a szuka saját kölykei mellé odaengedje a furcsa szagú, idegen csöppséget is.

Éppen ez történt a közelmúltban a debreceni Nagyerdei Kultúrpark Állatkertjében is. 2009. július 15-én az Állatkert észak-kínai leopárd családja egy várva-várt nőstény kölyökkel gyarapodott. Ez a leopárdalfaj kritikusan veszélyeztetett, vadon mindössze ezer példánya él, Európa állatkertjeiben pedig 46, de évek óta nőstény szaporulat nélkül.
A tapasztalt leopárdmama példásan nevelte kicsinyét, mígnem a harmadik héten nyugtalanná vált, vélhetően a nagyerdei rendezvények miatt, és kölykét egy legyintéssel megsebezte. A kicsi oldalán tenyérnyi helyen leszakadt a bőr, ami mindenképpen állatorvosi beavatkozást igényelt. A seb összevarrása után további megfigyelésre volt szükség, ezért a kölyök nem kerülhetett vissza anyjához. A cumisüveget azonban nem fogadta el, a kézbefogás ellen tiltakozott, fújt, morgott. Egyértelmű volt, hogy a megszokott, szőrös meleg test megnyugtatóbb hatással lenne rá. És talán a gyógyulást is jobban segíti, ha ragadozó állat tejét, és nem a rendelkezésre álló kecsketejet fogyasztja.

Fotó: Molnár Gabriella

Mivel ismerős kutyadajka éppen nem volt a közelben, a gondozók a debreceni menhelyre siettek. Két szoptatós kutya volt ott éppen, és rövid mérlegelés után a gondozók a Lujza névre keresztelt, közepes testű, fehér bundájú mamát vitték magukkal, 3 napos kölykeivel, a Csányi Vilmos professzor tiszteletére elnevezett Bukfenccel és Jeromossal együtt.
Az összeszoktatáshoz először a kiskutyákat elkülönítették az anyától, és a leopárdkölyköt melléjük tették, hogy a nagymacska-kölyök átvegye leendő tejtestvérei szagát. Ezután a teljes almot visszaadták az anyának. Lujza rövid szimatolgatás után tudomásul vette, hogy a családja kibővült, és lefeküdt szoptatni.

Fotó: Molnár Gabriella

 Ettől kezdve Lujza megbízhatóan ellátta a leopárdkölyök nevelését. Egyetlen nehézségnek az bizonyult, hogy az időközben felbátorodott leopárdkölyök nem óhajtott a hozzá képest jócskán lemaradásban lévő kutyatestvérei között heverészni (hiszen két hét különbség volt köztük), hanem folytonosan elkószált, amit Lujza határozottan rossz szemmel nézett. Véleménye szerint senki nem renitenskedhet, ezért a kölyköt minduntalan visszaráncigálta a vacokra, mire az persze visított, és olyankor a fejét is beütötte a nagy ellenállásban.

Így végül a gondozók jobbnak látták, ha a szoptatási időn kívül a kölyköket elkülönítik az anyától. Ez a taktika bevált, nyugalom és béke honolt a bölcsődében.

Végre aztán a kiskutyák öthetes korában a mama engedélyezte a szabad játékot, és nem szólt bele abba, ki hová mászkál. Sőt, maga is beszállt a mókázásba, birkózásba, és ugyanolyan lelkesen játszott a kis leopárddal, mint Bukfenccel és Jeromossal.

Közel három hónapos korában a kis leopárd búcsút mondott dajkamamájának. Lujzának és a kiskutyáknak az Állatkert munkatársai szerető gazdát kerestek, a leopárdkölyök pedig saját kifutójában várja, hogy az alfaj megmentésének érdekében melyik állatkertbe kerül majd.

A történet viselkedési szempontból érdekes hozadéka az, hogy vajon egy kritikus időszakban az anyjától, családjától elkerült kölyök milyen viselkedésformákat sajátít el, ha fajától eltérő a dajkája? A kutyákkal együtt élő embergyerekek, a beszámolók szerint, rengeteg kutyaszerű viselkedést sajátítottak el, sokan négykézláb közlekedtek, morgásokkal, egyéb kutyahangokkal kommunikáltak. A kutya-és macskafélék viselkedésének kifejlődésében persze az emberénél jóval inkább meghatározó a genetikai elem, tehát alapvető változásokat nem tapasztalunk, de sok anekdota ismeretes arról, hogy a kutyák között nevelkedő macska kutyamódra csóválja a farkát, ha örül, és lihegve játszik... Az állatkerti megfigyelések szerint a leopárdkölyök testvéreiként fordult a kiskutyák felé, összebújva aludt velük, hívta őket, ha elszakadt tőlük, és játék közben betartotta a szabályokat.

A fajtársfelismerés érzékeny rendszer, és kölyökkorban könnyű megzavarni. Kutatási eredmények szerint az eltérő fajú dajkaszülők által nevelt állatok felnövekedve sokszor szívesebben választják a dajkaszülő vagy a mostohatestvérek társaságát, mint a saját fajtársaikét. Sőt, előfordul, hogy szaporodási partnerül is inkább a dajkafaj egyedei közül választanak. Megfigyelték azt is, hogy a normális zsákmányolási magatartás megszűnhet a nevelő faj felé, tehát elképzelhető, hogy a kutya által nevelt leopárd még felnőttként sem támadná meg anyját és egykori tejtestvéreit. Kutyáknál is ismert ez a jelenség, amit a pásztorok ki is használnak. Tudják, hogy a birkák közt felnőtt kutya nem támadja meg a nevelőcsaládjához hasonló jószágokat, és ezért felnőve kiválóan védelmezi azokat a támadókkal szemben.

Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy az értékes leopárdkölyök felnövekedve ne gyarapítaná majd a leopárdnépességét, hiszen a nagymacskák dajkakutyás nevelése bevett gyakorlat, és nem okoz gondot a későbbi szaporodásban. Az azonban meglehetősen valószínű, hogy a debreceni születésű leopárd egész életében más szemmel néz majd a kutyákra, mint az anyjuk által nevelt fajtársai. Talán valami melegséget érez majd a szíve körül...

A "vad gyerekek" adatainak forrása: www.feralchildren.com

Megjelent a Kutya Szövetség 2010/1 számában. 

Végezetül álljon itt egy idézet a magyar irodalomból is (köszönet Csányi Vilmos professzornak, amiért felhívta rá a figyelmem):

Petőfi Sándor: Az apostol (részlet)

Egyetlen barátja volt,
Ki nyájasan nézett reá,
Kit szeretett, ki őt szerette,
S kivel megosztá
Sovány falatjait,
Amelyeket otthon kapott,
S amelyeket a városban talált...
Ez egy barátja a kutya,
Mely hálótársa volt.

Mint vágya hozzá, hogyha reggelenként
Elhagyta őt, s ha este hazament,
Minő örömmel volt vele!
A vén anyó már irígyelni kezdé
A barátságot, amelyet kötének,
Irígyelé, hogy a kutya
A gyermeket jobban szerette, mint őt,
És sokszor megveré, s midőn az állat
Fájdalmában keservesen vonított,
A gyermek sírt, zokogva sírt.
És a vénasszony elkergette végre
A háztul a jó állatot,
Több ízben elkergette, de
Az visszajött mindannyiszor,
S a kisfiúhoz mindig nyájasabb lett.

Viselkedésproblémák

Mugford, R. A. (2007) Behavioural disorders of dogs. In: The behavioural biology of dogs (ed. P. Jensen). CABI, London, alapján.

Megjelent a Kutya Szövetség lapjában, 2010. júniusban és augusztusban

A kutya és az ember közötti szerződés egyszerűnek tűnik: az ember élelmet és biztonságot nyújt a kutyának, cserébe a társaságáért. A valóság azonban sokkal bonyolultabb ennél, és nagyon eltérő, egyedi kapcsolatokhoz vezet. A különböző kultúrák másképp állnak a kutyához. A kevésbé iparosodott vagy agrártársadalmak haszonállatként tekintenek rá, míg az iparosodott országokban inkább társállatként bánnak vele. De ne gondoljuk, hogy egy házikedvenc nagyobb nyugalomban és békében él, mint haszonállat elődjei. A társállatként tartott kutyáknak bonyolult, és gyakran ellentmondásos elvárásoknak kell megfelelniük. Nem meglepő tehát, hogy olykor megoldhatatlan konfliktushelyzetekkel találják szembe magukat, ami viselkedési problémák megjelenéséhez vezet.

Az utóbbi évtizedekben az emberek életstílusa drámaian megváltozott. A családok egyre kisebbek lettek, az emberek közel harmada pedig egyedül él. 28% ez az arány Nagy-Britanniában, és hasonló arányokkal számolhatunk más nyugat-európai országokban is. Saját adataink (ELTE Etológia Tanszék) szerint Németországban a kutyatartók többsége (41,7%) kéttagú háztatásban él, de körülbelül 10% egyedül vállal kutyát. Az efféle háztartásokban élő kutyák feltehetően az idő jelentős részében, amíg gazdájuk dolgozik, egyedül vannak. Nem is meglepő, hogy sok gazda küzd a kutyája szeparációs szorongásával.

Másik, jellegzetes problémakör a gazdák következetlen viselkedéséből ered. Gyakori például, hogy a kutya felugrálva üdvözli a gazdát, aki rákiált emiatt, de ezzel párhuzamosan kontaktussal és figyelemmel tünteti ki a kutyát. A félelmi agressziót mutató, acsargó, ugató ebet a gazda magához vonja, simogatja, így próbálja megnyugtatni, miközben a kontaktussal önkéntelenül jutalmazza, megerősíti helytelen viselkedésében. Az asztalon hagyott falat elcsenése önmagában jutalmazó erejű, a kapott szidás ezzel ellentétesen hat.

A modern lakások berendezése szintén kutyaellenes. A laminált padlón, fényesre csiszolt parkettán kényelmetlen járás esik, a karmok által keltett zaj magára a kutyára is idegesítően hathat, ezért igyekszik menedéket keresni a bútorokon. A lakásokat telezsúfoljuk mechanikus, elektromos, mágneses készülékekkel, miközben fogalmunk sincs arról, hogy ezeknek milyen hatása van a nálunk jóval kifinomultabb érzékszervekkel is rendelkező állatainkra. A lakást tisztító, ápoló szerek szaga kellemetlen, sőt elviselhetetlen lehet kedvenceinknek.

Végül, ejtsünk szót arról is, hogy a zoonózisoktól, az állatról emberre terjedő betegségektől való félelmünk, és a nagyfokú higiénia iránti igény miatt sokan azt is alaposan megfontolják, mikor és hogyan kerüljenek kontaktusba a kutyával. A kutyát a hálószobába nem engedik be, amivel gyakorlatilag megfosztják a gazdával tölthető idő egyharmadától. Pedig a kutyának jól meghatározható biológiai igényei vannak, amihez hozzátartozik a napi aktív, minőségi interakció a gazdájával, valamint az is, hogy ne magányosan töltse az éjszakát.

Mi a probléma?

A reklámokban látható "tökéletes otthon" nem képzelhető el egy olyan ebbel, amelyik hullatja a szőrét, olykor bepiszkít, gyakran szaglik, és szétrágja a bútorokat. Holott bárki, aki tudja, mire van szüksége egy kutyának, semmi "rosszat" nem talál a kutya viselkedésében: a problémák a téves emberi elvárások, és a kutyatartásra alkalmatlan életstílus miatt jelentkeznek.

És ha kimegyünk az utcára? Az autók sorozatgyártása a XX. század elején kezdődött. A kutyák több tízezer évvel ezelőtt alakultak ki. Nem meglepő, hogy biológiailag nem alkalmazkodtak az autókhoz, és az utcán, kontroll nélkül közvetlen életveszélybe kerülnek. A pórázon sétálás azonban nem szerepel a kutyák viselkedési repertoárjában, folyamatos frusztrációt okoz, és emellett attól is megfosztja őket, hogy kapcsolatba kerüljenek saját fajtársaikkal. Ennek megfelelően a viselkedésterapeuták az esetek felében kutyákkal szembeni agressziót kezelnek (a brit Állatviselkedési Centrum adata szerint). Verekedős kutyát tartani rémálom – a gazdák a kutyás társadalom számkivetettjei, hiszen messze kerülik őket, senki nem áll szóba velük.

A problémás viselkedésű kutyák gazdái gyakran magukat hibáztatják. Van, amiben a hibáztatás jogos, de az okok sokfélék, és előfordul, hogy nem vezethetők vissza közvetlenül a gazdára.

Példák

Ami az egyiknek átok, a másiknak áldás. A biciklistákat űző border collie valószínűleg jó terelőkutya lehetne, vagy jeleskedne valamilyen sportágban. Az éjszaka gyakran felugató kutya remekül beválna őrként egy gyártelepen. Bizonyos viselkedésformák javarészt attól válnak problémává, hogy a gazda meg akar tőlük szabadulni. A kezeléshez azonban a kutya igényeit is figyelembe kell venni.

Mivel keresik meg leggyakrabban a szakembereket? Elsősorban agresszió miatt. Gyakori a szeparáció során jelentkező vonítás, ugatás, bepiszkítás és rongálás. Szobatisztasági problémák miatt is sokan jelentkeznek. Végül, jelentős a szorongással és félelemmel kapcsolatos panaszok aránya is. Van olyan kutya, amely szinte minden hétköznapi helyzetben szorong, van, amelyik csak egy-két erős ingertől, például a petárdák durranásától szilveszter éjjelén.

Kezelési módszerek

Az állatviselkedés-terápia művészet és tudomány egyben. Nagy-Britanniában olyan elterjedt foglalkozássá vált, hogy a tehetősebb emberek éppoly gyakran fogadnak személyi edzőt, mint kedvencüknek viselkedési tanácsadót. Sok, hasonló szolgáltatást nyújtó embernek azonban semmilyen formális biológiai vagy állatorvosi képzettsége sincs, ennek ellenére – egyelőre – nyugodtan, jogi következmények nélkül használhatják a "viselkedés-specialista", "viselkedési tanácsadó", "suttogó" megjelöléseket. A kutyagazdák számára nehéz lehet a tájékozódás ebben a helyzetben, ezért célszerű, ha állatorvosuk tanácsára támaszkodnak. Ma már Magyarországon is van olyan állatorvos és pszichológus képzettségű szakember, aki megbízható terápiában részesíti klienseit.

A szakembernek részletes információkra van szüksége a kutya viselkedéséről, amiben nagy segítséget nyújthat egy jól megszerkesztett kérdőív. Az első beszélgetés vagy a kérdőív alapján kiderül, hogy mi a panasz, hol, mikor, milyen körülmények között jelentkezik, és a család mely tagját érinti leginkább. Így feltárul, mi a viselkedés oka, és a kezelési módszert is ki lehet alakítani.

Az első beszélgetésre sor kerülhet a gazda otthonában vagy egy konzultációs szobában, ahol a kutya szabadon, póráz nélkül mozoghat. Ügyeljünk arra, hogy a helységgel kapcsolatban a kutyának ne legyen negatív tapasztalata, tehát lehetőleg ne állatorvosi rendelőben fogadjuk a kutyát.

Az otthoni látogatásnak megvan az az előnye, hogy olyan viselkedésformát is megfigyelhetünk, ami csak helyben fordul elő. Ugyanakkor az utazás idő- és költségigényes, nem lehet segítséget kérni a kollégáktól, és nem érhetők el speciális eszközök.

A hatékony munkához a terapeutának szerteágazó képességekre van szüksége. Elő kell hívnia a gazdából a megfelelő információt, értő figyelmet kell tanúsítania, és járatosnak kell lennie a családtagok közt felmerülő konfliktusok kezelésében. A terapeuta nem minősít, nem ítélkezik, hanem segít feltárni, mi lehet a gazda számára rendkívül jelentős probléma hátterében. Ha a terápiában a család nem működik kellően együtt, a terapeuta világosan megfogalmazza, milyen következménnyel jár ez a kutya jövőbeli életkilátásaira.

A viselkedési problémák gyökereinek feltárása gyakran meglepően rövid időt vesz igénybe. Az említett brit központ tapasztalatai szerint általában két órányi konzultáció, telefonos vagy e-mailes utánkövetés, esetleg egy második látogatás elegendőnek bizonyul. A gazdák 80-90%-a elégedett a kapott tanáccsal, és sikeresen megoldja a problémás helyzetet. De természetesen előfordul, hogy az extrém félelem (tűzijátéktól, petárdától) nem kezelhető, vagy a kutyát a felmerülő veszélyek miatt, el kell altatni.

A kutya viselkedés-terápia dinamikusan fejlődő, fiatal terület. A szakemberek ma már rendszeres összejöveteleket tartanak, sok információ elérhető internetes oldalakról, könyvekből. A következő lépés az, hogy a viselkedési problémák kezelése az állatorvostan-hallgatók képzésének része legyen, valamint a nem állatorvos végzettségű terapeuták munkájának minőségét és tartalmát szabályozzák, minimális követelményekhez igazítsák. Magyarországon is megtörténtek már az első lépések: a SZIE Állatorvostudományi Karán megindult egy választható képzés viselkedés-zavarokról, Dr Sátori Ágnes vezetésével, az ELTE Etológia Tanszék pedig rendszeresen szervez szimpóziumokat a terület legfrissebb eredményeinek ismertetésére. Utóbbin nem csak állatorvosok, hanem kutyakiképzők és minden egyéb érdeklődő is részt vehet.

II. rész

Brit adatok szerint a kutyák 10%-ától válik meg a gazdájuk, főként viselkedési problémákra hivatkozva. A kapcsolat még így is jóval stabilabb a házasságokénál, ahol 50% a válási arány. A gondok ellenére - vagy talán éppen azért – a kutyák tehát figyelemreméltó hűséget váltanak ki gazdájukból, akik sokszor minden követ megmozgatnak azért, hogy kedvencük megszabaduljon rossz szokásaitól, és mellettük maradhasson. Az alábbiakban ehhez adunk rövid útmutatót, vagyis összefoglaljuk a viselkedésmódosítás alapjait.

Tanulás

A viselkedési problémák leggyakrabban azért alakulnak ki, mert a gazda cselekedetei, szokásai és az általa kialakított környezet helytelen viselkedésformákat erősítettek meg a kutyában. Ne feledjük el, hogy a kutya folyamatosan tanul, nem csak akkor, amikor "hivatalos" tanórán gyakorlatoztatják. Ha a viselkedése számára kellemes következményekkel jár, akkor a viselkedés gyakorisága nőni fog, függetlenül attól, hogy ez mennyire bosszantja a gazdát. Ha viszont kellemetlen és azonnali a következmény, a viselkedés ritkul. Egyszerűnek tűnik a mechanizmus, a baj csak az, hogy a gazda sokszor nem ismeri fel, mi jutalmazó és mi büntető hatású a kutyának. Gyakori például, hogy hiába csapkodja a gazda a ráugráló kutyát, a nemkívánt viselkedés egyre gyakoribbá válik, ahelyett, hogy ritkulna. Ilyenkor, a gazda szándékának ellenére, a büntetésnek szánt eszköz valójában jutalmazó hatású. Egy pofon ugyan távolról sem tűnik jutalomnak, de, egyrészt nem valószínű, hogy a kutya számára világossá teszi, mi lett volna a kívánt viselkedés ahelyett, amit tett, másrészt a kutyára irányuló figyelem - még akkor is, ha fájdalom kíséri -, pozitív, megerősítő ingert jelent sok kutya számára. Sokszor hatékonyabb büntetés, ha a gazda megvonja a kutyától a figyelmet addig, amíg "jól" nem viselkedik.

Ha rászántuk magunkat a viselkedési probléma korrigálására, akkor nem lesz elegendő a nemkívánatos viselkedés büntetése. A gazdának észre kell vennie és jutalmaznia a spontán előforduló kívánatos viselkedést is. Ahhoz, hogy ez hatékonyan menjen, a jutalomnak vagy büntetésnek azonnal követnie kell a viselkedést, máskülönben a kutyának esélye sincs arra, hogy rájöjjön, mit várnak tőle. Emellett el kell sajátítani a jutalmazás és büntetés alapvető módszereit. Jutalmazó hatású egy kellemes inger (jutalomfalat, dicséret), de a fenyegető büntetés elhagyása is (ha a kutya végre leül, a gazda nem mérgelődik tovább). Büntetni nem csak kellemetlen ingerrel, hanem egy jutalom megvonásával is lehet (például a kutya, ha ugrál, nem kapja meg az orra elé tartott falatot, csak akkor, ha leül).

A megelőző viselkedés gyakorisága NŐ	Pozitív megerősítés: Kellemes inger követi a viselkedést	Negatív megerősítés: Kellemetlen inger megvonása
A megelőző viselkedés gyakorisága CSÖKKEN	Kioltás: kellemes inger megvonása	Büntetés: kellemetlen inger követi a viselkedést

A viselkedési problémák kezeléséhez használt tanítási módszerek lényegének összefoglalása. A sikerhez nélkülözhetetlen, hogy a kutya tudja, mit, miért, hol és mikor tegyen.

A kutya viselkedésének kívánt irányba formálásához az egyik leghatékonyabb módszer a klikker tréning, amit ma már számos kutyaiskolában oktatnak. Az engedelmességi gyakorlatok is sok problémára megoldást nyújtanak, hiszen a vadat vagy biciklistákat űző kutya kezeléséhez elengedhetetlen a megbízható behívás, míg a vendégeket megtámadó kutya kontrollálásához hatékony, ha jól elsajátítja a "fekszik" utasítást.

Beavatkozás a hormonháztartásba

A háziállatoknál gyakori a hímek (csődörök, bikák) ivartalanítása, mert ezzel csökkenthető az agressziójuk. Okkal feltételezhető tehát, hogy a kutyáknál is hasonló a hatás, és valóban, van, amikor az ivartalanítás hatásos. De nem minden esetben – sok kan ivartalanítás után is verekedős marad. Szukáknál - az egészségügyi szempontokon túl - az álvemhességgel együtt járó fekvőhely-őrzés, puha játékok felhalmozása indokolhatja az ivartalanítást.

Fájdalomcsillapítás

Egyes viselkedésterapeuták szerint pácienseik egyharmadánál fájdalomérzet (diszplázia, ízületi gyulladás, krónikus fül-, fog-, ínygyulladás) váltja ki a viselkedési gondokat. Ha nem ismerik fel a valódi okokat, a kutyákat tévesen bélyegzik "dominánsnak", "akaratosnak". Éppen ezért előnyös, ha a viselkedésterapeuta állatorvosi képzettséggel is rendelkezik, és tudja, hogyan kezelhető az élettani probléma.

Táplálkozás

Kevés a tudományos kutatás arról, hogyan hat a táplálék a viselkedésre. Neves viselkedésterapeuták tapasztalata szerint azonban a két összetevőből álló diéta (pl. rizs és pulyka, birka és burgonya) szembeszökő hatással járhat néhány, kereskedelmi táphoz szokott kutya esetén, már pár nap alatt is. A nyers hús etetése világszerte terjed kedvező viselkedési és fiziológiai hatása miatt. Az ugyanakkor nem világos, hogy nem-e pusztán az adalékanyagok, színezékek, állományjavítók, stb. hiánya okozza-e a pozitív hatást.

Fizikai eszközök

A kutya viselkedését kontrollálni kívánó gazdának számtalan eszköz áll rendelkezésére, különösen a húzás megakadályozására.

A fojtónyakörv roncsolja a torok lágy szöveteit, sőt a nyakcsigolyákat is károsíthatja.

A szöges nyakörv ennél is nagyobb kárt okozhat, akár az előfordulhat, hogy egy tüske átszúrja a kutya légcsövét. Ezeknél jobb eszközöket fejlesztettek ki lovak és vadállatok kezeléséhez használatos eszközök alapján.

A pofaszíj (halti) például már több mint húsz éve kapható. A halti nagyon hatékonyan csökkenti a húzást, mivel a fej elfordítását a test is követi. Természetesen, a gazdának némi gyakorlatra is szüksége van, mielőtt éles helyzetben is beveti. A halti hátránya, hogy korlátozza a kutya szabad mozgását és kommunikációját, emellett sokan szájkosárnak nézik, és ezért megijednek a kutyától.

A húzás ellen kifejlesztett hámok kiküszöbölik a halti hátrányait, ugyanakkor, mivel lokális nyomást fejtenek ki bizonyos helyeken (például a hónaljban), horzsolásokat okozhatnak az érzékeny bőrön. A legújabb modelleken ezért a kutya mellkasára csatolható a póráz, ami a haltinál említett hatással jár, de kényelmetlenségek nélkül.

A szájkosár szintén roppant hasznos eszköz: óv a harapástól, attól, hogy a kutya sebesre nyalja magát, és a nem kívánt anyagok (pl. ürülék, szemét) felszedegetésétől. Ügyeljünk rá, hogy a sok időn át hordott szájkosárban liheghessen is a kutya.

Elektromos felszerelések

Svájcban, Dániában nem engedélyezik a használatukat, de az USA-ban és Nagy-Britanniában elterjedtek. Előnyük, hogy a kiképző abban a pillanatban büntetheti a kutyát, amikor az tévútra lép. Ha viszont a kutya túl fájdalmasnak érzékeli ingert, fóbia alakulhat ki benne, például attól a fától, amely mellett az áramütés érte. A túl kevéssé fájdalmas ingert viszont a kutya megszokja, és gond nélkül folytatja, amibe belekezdett. Segíthet, ha a kutyát megtanítanak egy hangot, ami megelőzi az elektromos ütést. Később elegendő csak ezt a hangot kiadni. Egyes tanulmányok arra utalnak, hogy a szaganyagokat (citronellát) kibocsátó nyakörvek hatékonyabbak az elektromosaknál.

Azt, hogy a terapeuta végül milyen eszközökhöz nyúl, sokszor a gazda igényei és képességei döntik el. Ha a kutyatartó a lehető leggyorsabban szeretné megoldani a problémát, vagy alkatilag nem képes bonyolult és hosszantartó terápiát követni, akkor megoldást hozhatnak ezek az eszközök. Mások viszont felismerik, hogy a kapcsolat alapvető megváltoztatására van szükség, és ennek érdekében hajlandók sok munka befektetésére is, elkerülve a fájdalmat okozó módszereket.

Feromonok

Az utóbbi évtizedben gyakran szó esik olyan molekulákról, amelyek meggyőző tanulmányok szerint csökkentik a kutyák szorongását, félelmét. A DAP (dog appeasing pheromone) szintetikusan előállított formája annak a vegyületnek, amit szoptatós szukák emlőinek faggyúmirigyei termelnek. Zárt helyen, lakásban tartott, szeparációs szorongást mutató kutyák esetén érdemes kipróbálni. Ma már nyakörves változata is kapható, szabadtéri használatra.

Környezetgazdagítás

Az állatjólét tudománya öt alapvető szükségletét ismeri el a fogságban tartott állatoknak: ne érje őket éhség, szomjúság, kényelmetlenség, félelmet kiváltó inger, és legyen lehetőségük a fajukra jellemző természetes viselkedésre. Kétség nem fér hozzá, hogy sok kutya rendszeresen találkozik számára félelmetes ingerrel, el van zárva fajtársaitól, és szorongást keltő magányban kénytelen tölteni napjait. Az állatkerti állatok életét gyakran környezetgazdagítással teszik érdekesebbé, változatosabbá és kevésbé kiszámíthatóvá. Ma már például bevett eljárás, hogy az állatok táplálékot kis adagokba elosztva kapják meg, és a megszerzésükért meg kell dolgozni.

Kutyák számára is készült jónéhány eszköz (kong, piramis). A gazda, mielőtt elmegy otthonról, megtömi a játékot táppal, és a kutya kellemes perceket szerez magának míg az összes tápot megszerzi, ahelyett, hogy a gazda távozása felett búslakodna.

Észak-Amerikában elterjedt megoldás a kutyanapközi is, bár Európában még szokatlan. Ilyenkor a munkaidő alatt a kutya fajtársaival lehet együtt, kellemes helyen, szakértő gondoskodás mellett.

Mit tehetünk örökletes problémák esetén?

Vannak olyan viselkedészavarok, amelyek kedvezőtlen környezetben az arra genetikai okokból hajlamos kutyáknál bukkannak fel (hiperaktivitás, túlzott félelem, kényszerbetegségek, stb.). Ahhoz, hogy a viselkedésterápia hatékony legyen ezekben az esetekben, olykor gyógyszeres támogatásra is szükség lehet. Állatorvos állapíthatja meg azt is, ha nincs remény a viselkedés javulására, például az ún. "rage" szindróma esetén, amikor a kutya minden előzmény nélkül, dühöngő agresszivitásba lendül. De ha nem áll szervi ok a viselkedészavar hátterében, a legtöbb esetben látványos javulás érhető el a fenti módszerek megfelelő és következetes alkalmazásával.

IV-V. Kutyaviselkedés-terápia szimpózium

2010. május 8 és június 12.
MÁOK továbbképzési pontérték: 55

Program

09.00-09.30         REGISZTRÁCIÓ

09.30-10.50         Dr. Topál József (MTA Pszichológiai Kutatóintézet): A kutya emberhez való kötődésének biológiai eredete. Mi a gazda: falkavezér, szülő vagy valami más?

10.50-11.10         KÁVÉSZÜNET

11.10-12.30         Dr. Miklósi Ádám (ELTE Etológia Tanszék): Az öregedéssel kapcsolatos viselkedési problémák és kezelési lehetőségük

12.30-13.20         EBÉDSZÜNET + viselkedési problémák megelőzésére alkalmas játékok bemutatása (Dr. Bródy Andrea, SzuperEb.hu)

13.20-14.40         Dr. Pongrácz Péter (ELTE Etológia Tanszék): Miért ugat a kutya? Mit tegyünk, ha kevesebb is elég lenne?

14.40-14.50         KÁVÉSZÜNET

14.50-16.10         Dr. Sátori Ágnes (SZIE ÁOK): Esettanulmányok

16.10-16.30         KÁVÉSZÜNET

16.30-17.50         Dr. Gácsi Márta (ELTE Etológia Tanszék): Pozitív megerősítés mindenáron? A tanulás és viselkedésmódosítás alapjai

ELŐADÁSKIVONATOK

A kutya emberhez való kötődésének biológiai eredete.

Mi a gazda: falkavezér, szülő vagy valami más?

Dr. Topál József

MTA Pszichológiai Kutatóintézet

Az utóbbi évek kutatásai alaposan megváltoztatták a viselkedéskutatók kutyával kapcsolatos nézeteit. Egyre több adat támasztja alá azt a korábban naivnak, tudománytalannak tartott elképzelést, miszerint a kutya nem egyszerűen egy falkaösztöntől vezérelt háziasított ragadozó, amelyet az ember vadászatra, őrzésre és ehhez hasonló feladatokra vont szolgálatába, hanem évezredek óta fontos szerepet tölt be az ember életében, mint kommunikálni, érzelmeket megosztani társas kapcsolatokat kiépíteni képes szociális lény. Jelenlegi tudásunk alapján úgy tűnik, hogy ez az egyetlen olyan faj, amelyet az evolúció a társállat funkció minél sikeresebb betöltésére formált.

A kutya háziasítása során végbement viselkedés-evolúciós folyamatban az emberi közösség - mint specifikus alkalmazkodási kényszereket megjelenítő környezeti tényező - alapvető szerepet játszott. Ennek köszönhető, hogy a kutya társas-megértő képességei az elmúlt néhány tízezer évben oly módon alakultak, hogy azok segítségével tulajdonképpen szimulálni képes az ember bonyolult szociális viselkedésének és értelmi működésének számos jellegzetességét.

Mindez elsősorban az ember felé megnyilvánuló társas vonzódás és kötődés, a szinkronizációs mechanizmusok és a fejlett kommunikációs készségek nem-verbális formáiban nyilvánul meg.

A kutya viselkedési problémáinak jó része is paradox módon részben abban a tényben gyökeredzik, hogy ez az egyetlen olyan faj, amelyet az evolúció a társállat funkció minél sikeresebb betöltésére formált. Jelenlegi ismereteink alapján a kutya és ember között evolúciósan létrejött, speciális érzelmi és élettani egymásra hangoltsággal jellemezhető viszony sok szempontból egyedülálló, amely alkalmassá teszi ezt az állatot arra, hogy az emberi társadalomban, a családi közösségekben páratlanul sokoldalú szerepet tölthessen be.

Az előadóról

Az MTA Pszichológiai Kutatóintézetében (www.mtapi.hu) az Összehasonlító viselkedéskutató csoport vezetője, tudományos főmunkatárs. Kutatásainak fő témája a csecsemők és kutyák szociális és kognitív képességeiben fellehető párhuzamok.

Az öregedéssel kapcsolatos viselkedési problémák

és kezelési lehetőségük

Dr. Miklósi Ádám

ELTE Etológia Tanszék

Talán nem véletlen, hogy a kutya öregedésével kapcsolatos érdeklődés is épp akkor nőtt meg igazán, amikor az emberi társadalomban egyre nagyobb figyelem hárul az idősödésre. A kutatást érintő kérdéseket valójában többféle módon is érdemes különválasztani. Távolabbról indulva érdemes lenne megértenünk, hogy az öregedésnek, illetve az ehhez kapcsolódó élettartamnak milyen evolúciós okai vannak, és hogy bizonyos evolúciós szituációk miért kedvezhetnek (vagy éppen ártanak) öregedő fajok létrejöttének.

A kérdések másik nagy csoportja arra vonatkozik, hogy valójában milyen folyamatok állnak az öregedés mögött. Igazolható-e, hogy egyes anyagok, környezeti hatások közvetlenül hatnak az öregedésre, vagy inkább a szervezett fokozatos elkopásáról van szó? Egyáltalán, mennyire tekinthető az öregedés természetes folyamatnak, és milyen morfológiai, élettani és viselkedésbeli események kísérik? Végül pedig jó lenne tudni, hogy van-e esély az öregedés folyamatának befolyásolására, lelassítására. Ki lehet-e tolni az öregedés időszakát, és/vagy lehet-e fokozni az idős kutya jóllétét? Az előadásban igyekszünk röviden érinteni mindegyik témakört.

A távolból nézve valójában egy paradoxont láthatunk. A kutyák maximális életkora a nagy átlagot tekintve elmarad a farkasok életkorától, ami azért furcsa, hiszen kedvenceink a „természet törvényeitől” védve, gyógyító kezek közt élik minden napjaikat. Ráadásul a kutyák esetében fordítva működik egy jól ismert összefüggés: minél nagyobb a testméret (vö egér és elefánt) annál tovább él. A fajtatiszta kutyák esetében régóta ismert, hogy a nagytermetűek feleannyi vagy kétharmadannyi ideig élnek, mint kisebb társaik. Nagyon valószínű, hogy e folyamatok mögött a háziasítás következményeit kell keresnünk. Érdekes módon épp az evolúciós folyamatok szolgálnak egy érdekes kiindulási magyarázattal.

Idősebb kutyák esetében a hagyományos orvosi modellekben sokszor patológiai helyzetről beszélnek, ami a test egyre fokozódó működési problémáira utal, és az sem ritka, hogy az egyik vonatkozásban bekövetkező működésbeli nehézségek a test más részeire is hatnak. Az öregedés általában olyan visszafordíthatatlan folyamatnak tekinthető, amely a környezeti ingerekre való csökkent mértékű válaszadó képességgel jár. Sokféle módon lehet az öregedéssel kapcsolatos patológiás állapotokat csoportosítani, és ez alapján szokás elkülöníteni a motivációs és fizikai, a hormonális, illetve a kognitív funkcióbeli zavarokat. A viselkedésbeli változások mögött mindhárom tényezőt kereshetjük, a mai kutatások különösen az utóbbi ún. kognitív diszfunkció kórképet vizsgálják, amelynek fő jellegzetessége a tájékozódási képesség elvesztése, a szociális interakciókban bekövetkező minőségbeli változás (pl. változás az üdvözlő viselkedésben), zavarok az alvásciklusban és a szobatisztaságban.

Bár egyes gyógyszereket hatékonyan lehet alkalmazni számos esetben, mégis felmerül a lehetőség, hogy az öregedés folyamatát speciális étrend-kiegészítővel, illetve kutyatáppal lassítsuk, amelyek hatásmechanizmusa az idegsejtek megváltozott cukorhasznosításán alapszik. Az első eredmények nagyon biztatóak, úgy tűnik, hogy a hatóanyagok jótékony befolyásolják az idős kutyák kognitív teljesítményét. Reményeink szerint a középhosszú láncú trigliceridek alkalmazása sikeresen megelőzi, illetve időben kitolja az időskori elbutulás időszakát, ami minőségileg javítja a kutya-gazda kapcsolatot.

Az előadóról

Tanszékvezető egyetemi docens, az MTA doktora. 2008-ban jelent meg a kutyák evolúciójáról, viselkedéséről és elméjéről írt könyve Dog Behaviour, Evolution, and Cognition címmel az Oxford University Press-nél

Miért ugat a kutya? Mit tegyünk, ha kevesebb is elég lenne?

Dr. Pongrácz Péter

ELTE Etológia Tanszék

A kutya egyik legjellemzőbb, mindenki által ismert tulajdonsága az ugatás. Habár ezzel az átlagemberek tisztában vannak, és a kutyatartók egy részének már a baja is meggyűlt az ugatás miatt például a szomszédokkal, a tudomány számára az ugatás jellemzése és funkciójának megfejtése a kétezres évekig váratott magára.

Az ugatást sokáig funkció nélküli hangadási formának tartották a kutatók, amely legfeljebb a kutya általános izgatottsági állapotát jelzi. Szovjet-orosz kutatók ezüstrókákat szelektáltak szelídségre, és sok generáció szelektív tenyésztést követően a szelíd rókák között olyan egyedek is megjelentek, amelyek a „normális” rókákhoz képest többet „ugattak”. Sokan ezt a kísérletsorozatot (nem teljesen helyesen) a kutya domesztikációjának modelljeként értékelik, benne ismét csak a tulajdonképpeni funkció nélküli ugatás spontán felbukkanásával.

Tanszékünkön közel egy évtizede folyó vizsgálatsorozatban azt tűztük ki célul, hogy az ugatást mint esetleges kommunikációs viselkedésformát vizsgáljuk. Ennek során kiderítettük, hogy a kutyaugatás sok információt hordoz az ember számára mind az adott szituációt, mind pedig a kutya belső állapotát (motiváltságát) tekintve. A kutyaugatás akusztikai jellemzői egyedre, belső állapotra illetve kontextusra nézve jellemzően különböznek egymástól. További etológiai és élettani vizsgálatokkal kiderítettük, hogy az ugatás a többi kutya számára is informatív, ugyanis azok képesek megkülönböztetni az ugató egyedeket, illetve különbséget tudnak tenni különféle szituációkban felvett ugatások között. Ezek az eredmények alátámasztják azt a feltevést, hogy a kutya domesztikációja során az ugatás nem funkció nélkül lett a kutya legjellemzőbb vokalizációja, hanem meglehet másodlagosan, de többféle kommunikációs funkciót is nyert egyben.

Az ugatósság a mindennapi életben sok bosszúságot okozhat az embereknek, kutyatartóknak és a környezetüknek egyaránt. A sajnálatos pereskedéseken túl mind gyakrabban keresnek az emberek valamilyen terápiás javaslatot az ugatás csökkentésére, illetve extrém esetekben a kutya műtéti elnémítása mellett döntenek. Habár az ugatás a fentiek alapján sok esetben kommunikációs tartalommal bírhat, elsődlegesen a kutya motiváltságának tükröződése lehet, ami olykor jelezheti az állat egyes rendellenes állapotait is. Az állatorvosi diagnosztikában hasznos lehetne egy olyan eljárás, amellyel elemezhető a például krónikusan sokat ugató kutyák vokalizációja, amiből kiderülne az állat esetleges kóros állapota (szorongás, szeparációs stressz, túlzott félelem stb.). Emellett érdemes lenne vizsgálni, figyelembe venni azt is, hogy az egyes kutyafajták szelekciója mögött fellelhetők-e olyan tényezők, amelyek várhatóvá teszik egyes állatok fokozott hangoskodását.

Az előadóról

Egyetemi adjunktus. Kutatási témája a kutyák szociális tanulása, a kutyaugatás elemzése és élettani paraméterek alkalmazása a viselkedés fiziológiai hátterének megismeréséhez.

Esettanulmányok – Létezik egyszerű eset?!

Dr. Sátori Ágnes

SZIE ÁOK

A viselkedésterápia összeállítása nem egyszerű feladat. Nagyfokú körültekintést, precíz adatfelvételt és feldolgozást és természetesen megfelelő következtetések levonását igényli. A tervnek igazodnia kell a viselkedési problémához, a kutyához, a gazdához, sőt az esetek jelentős részében a környezethez is.

A legtöbb eset összetett, s egy-egy viselkedési probléma is csak ritkán fordul elő önállóan, a legtöbbször több, sokszor hasonló probléma együttes előfordulásával számolhatunk. A viharfóbiás kutyák gyakran félelmet mutatnak erős hangokra, lövésre, vagy akár hirtelen mozdulatokra is. A domináns agresszió mellett gyakran látunk birtoklási agressziót, predációs, védelmi agressziót is. A szeparációs szorongást mutató kutyák nagy részénél szocializációs problémákat, a gazdához való nagyon szoros kötődést láthatunk. Bár nincsenek evidenciák, mégis bizonyos viselkedési problémák gyakran járnak együtt.

A kezelési terv összeállításánál elengedhetetlen a helyes diagnózis felállítása és legalább ilyen fontos a lehetőségek feltérképezése. A kutya és gazdája személyiségének megismerése legalább olyan jelentőségű, mint magának a problémá(k)nak az azonosítása. Ráadásul ahogy az idő és a terápia halad, a viselkedés is változik, s a gazda (illetve a környezet) erre adott válasza is befolyásolja a folytatást. Egy jó viselkedésterápiás terv egy adott időpontban meglévő, adott probléma megoldására épít, de soha nem hagyja figyelmen kívül a változás lehetőségét, sőt amennyire lehet, előre számításba veszi azokat.  A viselkedésterápiás munka nyomonkövetésén, a változásoknak megfelelő módosítások bevezetésén az egész terápia sikere múlhat.

Az előadás során még folyamatban lévő és már lezárult esetek elemzésén keresztül igyekszünk képet alkotni a gyakorlati viselkedésterápia működéséről.

Az előadóról

Dr. Sátori Ágnes állatorvos, pszichológiából PhD fokozattal rendelkezik. A Tetra-2002 Alapítvány Állatterápiás csoportjának vezetője, és tagja a FÁBE Tudományos Tanácsának. Vizsgálatait elsősorban az állatok viselkedési zavarai, ember-állat kapcsolat és az állatterápia körében végezte. Állatorvosként felkérésre, viselkedésproblémás állatokat gyógyít. Rendszeres előadója az ember-állat kapcsolattal foglalkozó konferenciáknak, és a SZIE Állatorvosi Karának.

Pozitív megerősítés mindenáron?

A tanulás és viselkedésmódosítás alapjai

Dr. Gácsi Márta

ELTE Etológia Tanszék

Az egyik legfontosabb különbség a kutya és a farkas között az, hogy egy fiatal kutya viselkedése hihetetlenül jól formálható, ezért tud konfliktusmentesen beilleszkedni az emberi csoportba, amire egy farkas soha sem lenne képes. A nevelés során igyekszünk megértetni kutyánkkal, hogy melyek a számunkra kívánatos, illetve elfogadhatatlan reakciók az ő természetes viselkedésrepertoárjából. Az ember elvárja, hogy a kutya megértse és elfogadja azt a szabályrendszert, amit ő felállít. A szabályrendszer ráadásul gazdáról-gazdára és időről-időre változik…

Ezt a meglehetősen egyoldalúnak tűnő kapcsolatot átgondolva minden kutyás szakembertől, kiképzőtől (gazdától) elvárható, hogy a tréning során nyitottan álljon a kutyához, és ő maga is tanuljon az interakciókból. A kutyák döntő többsége ugyanis – hisz a domesztikáció során erre szelektálódtak – készségesen próbál megfelelni az ember elvárásainak, azaz konfliktusmentesen beilleszkedni az ember társas rendszerébe, amelyet ma már természetes környezetének tekinthetünk. A tanulási problémák hátterében így elsősorban a hibás, félreérthető kommunikációt feltételezhetjük, azaz a kutya minden igyekezete ellenére sem képes az ember következetlen viselkedéséből kiszűrni a rá vonatkozó elvárásokat.

Egyre gyakrabban hallható különböző szemináriumokon, hogy a modern „tanuláselmélet” alapjainak ismerete nélkül egyetlen magára valamit is adó kutyával foglalkozó szakember sem létezhet. Valóban hasznos, ha például egy kiképző tisztában van azoknak az alapelveknek a lényegével, amelyek mentén dolgozik. Viszont pusztán az elméletek ismerete senkit nem tesz jó szakemberré. Sokan használják, de nem értelmezik helyesen ezeket a fogalmakat (adott esetben az interneten található szakcikkekben, előadásanyagokban is!), gyakori például a büntetés és a negatív megerősítés összekeverése. Az előadásban röviden áttekintem az összes olyan tanulási folyamatot, amely nagy gyakorlati jelentőséggel bír a kutyák nevelése során. Kutyás példákon keresztül szeretném szemléltetni a habituáció (megszokás) és a szenzitizáció (érzékenyítés), valamint a kondicionálásos tanulási formák jellegzetességeit. Kitérek arra is, hogy bár a modern kiképzési tematikában előtérbe kerültek a pozitív megerősítésen alapuló módszerek, változatlanul a büntetés a legáltalánosabban használt viselkedésmódosító eljárás, még ha ez nem is tudatosodik a gazdákban, kiképzőkben (szülőkben, tanárokban, főnökökben). Fontosnak tartom a viselkedésmódosítás két fő módszerének, a deszenzitizáció és ellenkondicionálás folyamatának megismerését is.

Szó lesz arról is, hogy a klasszikus tanuláselméleti szabályokat felállító kísérleti pszichológiai megközelítés alapján levont következtetéseket nem csupán az ökológiai vonatkozások (pl. a fajra jellemző természetes környezet hatásának) elhanyagolása torzíthatja, hanem például a kutya esetében a komplex szociokognitív képességek figyelmen kívül hagyása is. Így ezen modellek gyakorlati életben való alkalmazhatósága egyáltalán nem automatikus. A modern etológiai felfogás szerint ugyanis a kutya természetes környezete nem egy képzeletbeli kutyafalka, hanem az emberi csoport. Egy családi kutya élete során ugyanis több időt tölt emberekkel, mint kutyákkal, társas életének partneréül a csoport emberi tagjai szolgálnak, és feladatainak jó részét az ember kívánságára hajtja végre. Így a kutyában régóta kialakulhatott a képesség, hogy megfigyelje és egyes esetekben az asszociációs tanulási formákkal (kondicionálás) nem magyarázható módon, szociális tanulás révén sajátítsa el az ember által mutatott megoldásokat.

Az előadóról

Dr. Gácsi Márta az ELTE Etológia Tanszékének oktatója és kutatója. Doktori disszertációját a kutyák gazda iránti kötődési viselkedésének etológiai elemzéséből írta. Kutatásainak fókuszában emellett a kutyák és farkasok viselkedésének összehasonlító elemzése és a kutya-ember kommunikáció jellegzetességei álltak. Jelenleg többek között a kutyák ember elleni agressziójának vizsgálatával, illetve a hazai súlyos kutyatámadások elemzésével foglalkozik. A mozgássérült-segítő és terápiás kutyák felkészítését végző Kutyával az Emberért Alapítvány kiképzési programjának vezetője.

VI. Kutyaviselkedés-terápia szimpózium

2010. november 20.

MÁOK továbbképzési pontérték: 55

Program:

09.30-10.00 REGISZTRÁCIÓ
10.00-10.10 Köszöntő, információk (Dr. Kubinyi Enikő, etológus, ELTE Etológia Tanszék)
10.10-11.40 Dr. Miklósi Ádám (etológus, ELTE Etológia Tanszék): Viselkedésproblémák és pszichofarmakológia – Válogatás a II. Canine Science Forum témáiból

11.40-12.00 KÁVÉSZÜNET

12.00-12.45 Turcsán Borbála (etológus, ELTE Etológia Tanszék): A kutya személyiségkutatása – Válogatás a II. Canine Science Forum témáiból
12.45-13.30 Dr. Pongrácz Péter (etológus, ELTE Etológia Tanszék): Merrefelé halad a kutyatenyésztés? – Válogatás a II. Canine Science Forum témáiból

13.30-14.20 EBÉDSZÜNET + viselkedési problémák megelőzésére alkalmas játékok bemutatása (Dr. Bródy Andrea, SzuperEb.hu)

14.15-14.20 TOMBOLA
14.20-15.50 Dr. Gácsi Márta (etológus, ELTE Etológia Tanszék): Gyilkos kutyák

15.50-16.10 KÁVÉSZÜNET

16.10-17.40 Dr. Sátori Ágnes (állatorvos, SZIE Állatorvostudományi Kar): Túlzott félelmek, szeparációs szorongás

ELŐADÁSKIVONATOK

Kutyák viselkedésproblémái és pszichofarmakológiai kezelésük: Egy rövid áttekintés

Dr. Miklósi Ádám

ELTE Etológia Tanszék

Daniel Mills brit állatorvos kutató és mások szerint viselkedésproblémák alatt általában olyan viselkedésbeli hajlamokat értünk, amelyek gondot okoznak az állattartó vagy más személyek számára, akik kontaktusban vannak a kutyával. Szerintük a viselkedésprobléma elsősorban egy szubjektív megfogalmazás, hiszen a „probléma” lényegében a külső szemlélő felfogásától függ, függetlenül attól, hogy a viselkedés objektív leíró eszközökkel jellemezhető-e. Természetesen elképzelhető, hogy - túl a szubjektív megközelítésen - az egyed funkciója és jóléte szempontjából is megfogalmazható a viselkedésprobléma. Ez esetben megállapítható, hogy az adott viselkedésforma megnyilvánulása gyakoriságban, ingerekre való érzékenységben, illetve egyéb környezeti faktorok tekintetében eltér a szokásostól.

Mind az emberi, mind az állati esetben meglehetősen ellentmondásosak a pszichofarmakológiai beavatkozások, amelyek sok esetben attól függnek, hogy milyen elképzelésünk van a viselkedésszerveződésről általában. Különösen izgalmas az ember és a kutya közötti evolúciós alapú hasonlóság kérdése, amely ebben az esetben közös gyógyászati beavatkozások alapját képezheti.

Az előadásban biológiai illetve etológiai szempontból tekintjük át a kutyák viselkedésproblémái kezelésének lehetőségeit, esetleges ellentmondásokat és problémákat.

Az előadóról

Tanszékvezető egyetemi docens, az MTA doktora. 2008-ban jelent meg a kutyák evolúciójáról, viselkedéséről és elméjéről írt könyve Dog Behaviour, Evolution, and Cognition címmel az Oxford University Press-nél

A kutya személyiségkutatása

Válogatás a II. Canine Science Forum témáiból

Turcsán Borbála

ELTE Etológia Tanszék

A személyiséget az egyed időben és helyzetek között konzisztens viselkedési mintázataként értelmezhetjük. A viselkedésben fellelhető egyedi variabilitás vizsgálata a humán pszichológiai vizsgálatokban jelentős múltra tekint vissza, ám az állati (és így a kutya) személyiség koncepciója azonban csak az utóbbi 2-3 évtizedben vált elfogadottá. A kutyaszemélyiségről e néhány évtized alatt, hála a szerteágazó kutatásoknak, rengeteg információ gyűlt össze. Az előadás során a személyiségkutatás módszerei mellett két nagyobb témakör, a viselkedés időbeli stabilitása és a személyiség genetikai háttere kerül bemutatásra.

Ahhoz, hogy személyiségről beszélhessünk, mindenekelőtt bizonyítani kell, hogy a vizsgált viselkedés valóban konzisztens időben. A 2010-ben, Bécsben megrendezett II. Canine Science Forumon bemutatott munkában Godbout és Frank kanadai kutatók egy standard állatorvosi vizsgálat alatt, különböző helyzetekben elemezték a kutyák viselkedését, először 2-4 hónapos korukban, majd 12 hónappal később. Eredményeik szerint a kutyák szorongással kapcsolatos viselkedéselemei, mint pl. a lihegés, a hátra sunyított fül, vagy a száj nyalogatása jó kapcsolatot mutat a kölyökkori és felnőttkori tesztek között. Azonban nem minden vizsgált viselkedéselem maradt konzisztens. Ugyanezen kutatók annak is a nyomába eredtek, hogy a kutyák kölyökkori kézharapdálási hajlama vajon kapcsolatban van-e a felnőttkori agresszióval, ahogy azt a gazdák hiszik, vagy sem. A harapdálási hajlamot szintén egy állatorvosi vizsgálat közben mérték, míg a felnőttkori agressziót 1, illetve 3 évvel később, kérdőív segítségével. Ez esetben azonban semmi kapcsolatot nem találtak a kölykök harapdálási hajlama és az 1 illetve 3 évvel későbbi agresszió-skálái között.

A kutyaszemélyiség-kutatás egyik, talán legdinamikusabban fejlődő irányzata a személyiségjegyek genetikai hátterének vizsgálata. Ezek a kutatások a kutyát, mint az emberi viselkedés genetika modellállatát vizsgálják, eredményeik humán szempontból is fontos összefüggésekre világíthatnak rá. Kubinyi és munkatársai német juhászkutyák viselkedése és egyes, emberi vizsgálatokban már hajlamosító tényezőnek bizonyult úgynevezett kandidáns gének közötti kapcsolatot vizsgálta. Eredményeik szerint van összefüggés a vizsgált gén egyes alléljainak megléte/hiánya és a kutyák aktivitása/impulzivitása között.

A kutya jelenlegi „családtag” szerepe miatt személyiségének vizsgálata tehát nem csupán tudományos szempontból érdekes, hanem egyre növekvő közérdeklődésre is számot tart, illetve gyakorlati szempontból is nagy fontossággal bír. A konferencián elhangozott tanulmányok alapján azonban a legnagyobb kihívás jelenleg úgy tűnik az, hogy kimutassuk, mely személyiségvonások jellemzőek általánosan a kutyára, illetve megtaláljuk azokat a viselkedéselemeket, melyek megbízhatóan és prediktíven képesek mérni ezeket.

Az előadóról

Az ELTE Biológia Doktori Iskola Etológia Programjának hallgatója. Az ELTE biológus szakán szerzett diplomát 2009-ben. Az Etológia tanszéken töltött idő alatt részt vett több különböző, kutya személyiséggel kapcsolatos kutatásban, szakdolgozatát fajta-tipikus viselkedés témakörében írta. 2009-ben egy osztrák-magyar kooperáció keretin belül öt hónapot töltött a bécsi Clever Dog Lab-ben, ahol egy beltéri személyiségteszt kifejlesztésén dolgozott. Doktori tanulmányai során a kutyaszemélyiség több aspektusát, részletesebben pedig gazda és kutya személyiségének kapcsolatát, illetve az egy háztartásban élő kutyák viselkedési különbségeit vizsgálja.

Merrefelé halad a kutyatenyésztés?

Dr. Pongrácz Péter

ELTE Etológia Tanszék

A fejlett országokban sok tízmillióra tehető a tudatos tenyésztői aktivitás révén megszületett és többségében kedvencként tartott kutyák száma. Dacára a kutyatenyésztés és a fajtatiszta kutyákhoz kapcsolódó különféle hobbitevékenységek nagyfokú szervezettségének és tradícióinak, maga a kutyatenyésztés a biológiai tudományok által csak minimális mértékben tanulmányozott és befolyásolt tevékenység maradt. A már több mint száz évre visszavezethető sporttenyésztési praktikák az állatok testi-szellemi-viselkedési egészségét többnyire teljesen figyelmen kívül hagyták, ennek következtében mára a fajtatiszta kutyafajták jelentős része elkeserítő leromlási tüneteket mutat.

A legfrissebb kutatások meggyőző adatokkal szolgálnak az extrém küllemi szelekció által kiváltott döbbenetes anatómiai átalakulásokra, amelyek immár nemcsak a csontvázat, hanem például magát az agyat is érinthetik egyes fajtáknál. Érdekes adatokat ismerhetünk meg arról is, van-e összefüggés a nagyfokú beltenyésztettség és a bizonyos kutyafajtákban erősen lecsökkent élettartam között. Kérdőíves felmérésekkel ausztrál kutatók pedig azt szeretnék felmérni, hogy a kutyatenyésztés során mely viselkedési jellegzetességekre kellene szelektálni a modern városi életmódhoz való alkalmazkodáshoz.

A biológusok tehát számos módon segíthetik a hobbitenyésztés folyamatát, azonban ehhez megfelelő megszólalási és érdekeltségi fórumokra van szükség, valamint azoknak a szakembereknek – az állatorvosoknak – a támogatására, akik a különféle kutya egészségügyi problémákkal leggyakrabban találkoznak.

Az előadóról

Egyetemi adjunktus. Kutatási témája a kutyák szociális tanulása, a kutyaugatás elemzése és élettani paraméterek alkalmazása a viselkedés fiziológiai hátterének megismeréséhez.

Gyilkos kutyák – veszélyes gazdák?

Dr. Gácsi Márta

ELTE Etológia Tanszék

Minden súlyos, ember elleni kutyatámadás után felkorbácsolódnak az indulatok, - kutyások és kutyaellenesek egyaránt találgatják, mi állhat a „megdöbbentő” események hátterében. A gyilkos kutyák gazdái szinte soha sem értik mi történhetett, vagy épp arra hivatkoznak, hogy az áldozat biztosan „provokálta” a kutyát.

A törvényhozók nehéz döntések előtt állnak; hogyan derítsék ki, valójában mi is történhetett, mi alapján ítéljék meg ki a felelős, illetve hogyan lehetne megelőzni az ilyen baleseteket. Vajon célt érhetünk-e egyes fajták betiltásával? Annak ellenére, hogy egyre több tudományos kutatás foglalkozik a kutyák agressziójával, a legtöbb lényegi kérdés még mindig megválaszolatlan.

Miért támadják meg a saját gazdájukat a kutyák? Mitől válik gyilkossá egy kutya? Léteznek-e különlegesen veszélyes fajták? Ki a felelős a balesetekért, a kutya vagy a gazda (netán az áldozat)? Valóban gyakoribbak a súlyos kutyatámadások manapság, mint régen? Milyen hibákat követhetünk el a kutya nevelése során, ami ide vezet? Ha egyszer egy kutya embert ölt, már soha nem lehet megbízni benne? A legelismertebb szakemberek véleménye is alaposan megoszlik, ha ezekkel a kérdésekkel szembesítjük őket.

Az előadásban azt vizsgáljuk, vajon választ adhat-e ezekre a kérdésekre a viselkedéskutatás, illetve a szakemberek elképzelései közül melyek igazolhatók vagy cáfolhatók az etológia jelenleg rendelkezésre álló adati, eredményei alapján. Vajon megjósolhatók-e viselkedési tesztekkel az agresszív hajlamok? Mennyire képes a tudomány magyarázatot adni a balesetekre vagy receptet a megelőzésükre?

Egyre hitelesebb adataink vannak már a farkasok agresszív viselkedésformáiról és a domesztikáció hatásairól, így sokkal jobban értjük a modern világunkban velünk élő kutyák agresszióját is. Ugyanakkor az agresszió nem egységes jelenség, számos funkciója lehet, eltérő formákban fordul elő, és az előidéző okok is igen szövevényesek. A hazai súlyos kutyatámadások elkövetőinek viselkedéstesztjeiről készült videofelvételek elemzése egyelőre legalább annyi kérdést vet fel, mint ahányat megválaszol.

Az előadóról

Dr. Gácsi Márta az ELTE Etológia Tanszékének oktatója és kutatója. Doktori disszertációját a kutyák gazda iránti kötődési viselkedésének etológiai elemzéséből írta. Kutatásainak fókuszában emellett a kutyák és farkasok viselkedésének összehasonlító elemzése és a kutya-ember kommunikáció jellegzetességei álltak. Jelenleg többek között a kutyák ember elleni agressziójának vizsgálatával, illetve a hazai súlyos kutyatámadások elemzésével foglalkozik. A mozgássérült-segítő és terápiás kutyák felkészítését végző Kutyával az Emberért Alapítvány kiképzési programjának vezetője.

Túlzott félelmek, szeparációs szorongás

Dr. Sátori Ágnes

SZIE ÁOK

A hazai gyakorlatban sajnos egyre többször találkozunk félős, vagy szorongó kutyákkal. A viselkedési probléma mélyen érinti a gazdát, sokszor a környezetet is, a legtöbbször csak nyitott, a helyzetre megoldást kereső és a sikerért dolgozni is hajlandó emberekkel építhetjük fel a viselkedésterápiát. Fontos, sőt nélkülözhetetlen a megfelelő diagnózis felállítása, s olyan protokoll kidolgozása mely teljesíthető, hiszen irreális elvárásokkal, tervekkel nemhogy a kutya félelmi problémáit nem fogjuk tudni megoldani, de a gazdában is komoly szorongást kelthetünk.

A félelem, a szorongás megjelenése bizonyos élethelyzetekben szinte törvényszerű, „természetes”. Az olyan ebeknél ahol a korai szocializáció nem, vagy csak hiányosan történt meg, az új helyzetek, ismeretlen dolgok félelmet válthatnak ki. A nagyon korán elválasztott kutyáknál a gazdához való sokszor extrém mértékű kötődés mellett, nagyon gyakran jelenik meg szeparációs szorongás. De az sem ritka jelenség, hogy a vihartól félelmet mutató juhászkutya mellé kerülő társ, rövid időn belül „eltanulja” a vihar-félelmet.

A félelem - beszéljünk bármely fajról -, evolúciós értelemben, bizonyos helyzetekben adaptív viselkedés, mely az egyén túlélését szolgálja. Emocionális, pszichológiai, fizikai változásokkal jár, célja, hogy megóvja az egyént a veszélyes helyzettől, felkészítse a veszélyes esemény túlélésére. A félelem forrása gyakran valamely természeti jelenség, de lehet egy adott embertípus, vagy állat, akár valamely kutyafajta is. A szorongás esetében gyakran jelenik meg a bejósolhatatlanságtól, a kontrollalhatatlanságtól való rettegés – nemcsak ember, de kutya esetében is. A kognitív viselkedésterápia szerint: „ …csak valamely ingerhelyzet , külső, belső állapot bizonyos típusú veszélyjelzéssel történő felruházása esetén jelenik meg a szorongás élménye.” (Mórotz: Kognitív viselkedésterápia,  2005.) Kutyáknál talán leggyakoribb a szeparációs szorongás, mely a gazda távozása miatti szorongást, az egyedüllétkor bekövetkező sajátos viselkedésváltozást jelenti.

Félelem esetében mindig helyzetfüggő annak megítélése, hogy a helyzet adaptív-e, a viselkedés az egyén számára előnyt jelent-e. Például a darázstól való félelem, a darázscsípés elkerülése előnyös, de amikor mindezt generalizálódva látjuk például egy yorkie esetében, aki minden a lakásba berepülő rovar miatt páni félelmet mutat, már egyértelműen nem adaptív viselkedésnek tekintjük, s természetesnek vehetjük a gazda segítségkérését a probléma megoldására. Az emberektől való félelem egy bántalmazott kutya esetében természetes, és segíti az elkerülő, vagy akár támadó viselkedéssel a további sérülések megelőzését, ha azonban ez a kutya befogadó gazdákhoz kerül, az emberektől való félelem kezelése létkérdéssé válik.

A bizonyos helyzetekben, vagy ingerekre megjelenő, extrém mértékű félelmet fóbiának nevezzük. Ha a hirtelen jelentkező ingerre az ember, vagy állat viselkedése nem, vagy csak alig irányítható, pánikról beszélünk, a páciens gyakran kontroll nélküli menekülést, vagy megdermedést, esetleg kitörést mutat. A félelmet kiváltó helyzet körülményei mélyen bevésődhetnek a memóriába. Ha egy kutyát megtámadnak a darazsak, s összemarják, majd ellátják egy rendelőben, az átélt események miatt a későbbiekben rovar-fóbia alakulhat ki, illetve az adott helytől, akár a rendelőtől, vagy az ellátásakor ott lévő személytől való félelem is megmaradhat. Lehet, hogy abban a napszakban, vagy azon a területen még sokáig nem lehet normálisan sétálni vele. Hasonló jelenséget gyakran láthatunk a szilveszteri petárdázások kapcsán is. Sokszor az ilyenkor megijedő állat a következő pár hétben a petárda robbanásának helyét messze elkerülheti. Szerencsétlenebb esetben a félelme generalizálódhat az erős, csattanó hangok irányába, nem ritkán akár a viharfóbia kialakulása is megfigyelhető.

A félelmek, fóbiák, sztereotip viselkedések diagnosztikája nagyfokú körültekintést igényel. Fontos a kialakulás időrendjének, az esetleges kiváltó események, körülmények megismerése. A különböző félelmek, szorongás gyakran együtt járnak. Az ok-tan legtöbbször multifaktoriális, összetett, a viselkedészavar „fejlődése” szintén informatív. A gazda személyisége, a körülmények meghatározóak. Félelmek esetében sokszor látjuk, hogy a gazdában hasonló félelmek élnek, mint kedvencében. Előfordulhat, hogy a depresszió, agorafóbia miatt kezelés alatt álló gazda kutyája is félelmekkel, fóbiákkal él, sőt az is előfordulhat, hogy a gazda állapota, hangulati ingadozásai, akár a gyógyszerszedése is befolyásolják a kutya viselkedését. A kezelés szempontjából nélkülözhetetlen a gazda bizalmának megnyerése, a diagnózis felállítása után létkérdés, hogy megértse, a kutya mit, miért csinál, a kezelés sikere múlhat ezen.

E viselkedési problémakörbe tartozó esetekben gyakran használjuk kombinálva a különböző módszereket. Sokszor a felépített viselkedésterápiát megtámogatjuk gyógyszeres terápiával vagy feromon, esetleg más, alternatív terápiákkal – sokszor ezek alkalmazása a gazda nyitottságától is függ. A viselkedésterápia folyamatos kontrollt igényel, ha kell, a terápiát módosítjuk. A gazda bevonása kulcsfontosságú. Fontos tájékoztatni az esetleges visszaesés, recidíva lehetőségéről, arról, hogy ezek elkerülhetőek, kivédhetőek-e. Például a szeparációs szorongás az egyik legjobban kezelhető szorongásos probléma, de ha a gazda olyan életfázisba kerül, amikor a már órákat is egyedül hagyható kedvencét kénytelen magával vinni dolgozni, az állat újra visszaeshet, s pár nap, hét ilyen szoros együttlét után újra a szeparációs szorongás tüneteit fogja produkálni (a gazda távozásakor nyüszíteni, vonítani kezdhet, vagy rombolhat a lakásban, stb.).

Az előadás igyekszik rövid áttekintést adni a kutyáknál egyre gyakrabban megfigyelhető félelmi és szorongásos problémákról, a kutya viselkedése mellett elemezve a gazda viselkedését, reakcióit is. Esettanulmányok segítségével bemutatja a diagnosztizálás, a kezelés nehézségeit, lehetőségeit, szépségeit, különös figyelmet szentelve a hazai tapasztalatoknak.

Az előadóról

Dr. Sátori Ágnes állatorvos, pszichológiából PhD fokozattal rendelkezik. A Tetra-2002 Alapítvány Állatterápiás csoportjának vezetője, és tagja a FÁBE Tudományos Tanácsának. Vizsgálatait elsősorban az állatok viselkedési zavarai, ember-állat kapcsolat és az állatterápia körében végezte. Állatorvosként felkérésre, viselkedésproblémás állatokat gyógyít. Rendszeres előadója az ember-állat kapcsolattal foglalkozó konferenciáknak, és a SZIE Állatorvosi Karának.