mix

A Journal of Veterinary Behavior 8/1 kutyás cikkei 

Az alacsony szérum szerotonin szint agresszióval, főként impulzív agresszióval jár. Az angol cocker spánielnél gyakoribb az impulzív agresszió, mint más fajtáknál, és ennek megfelelően agresszív egyedeinek szérum szerotonin szintje is alacsonyabb (Amat et al., 2012).

Iránban a gazdák véleménye szerint kutyáik leggyakoribb viselkedésproblémája az agresszió, a felugrálás és az ugatás. A legnagyobb méretű fajtáknál az agresszió és az ugatás jelentősebb gond, mint a kicsiknél. A kert nélkül tartott kutyáknál gyakoribb a félénkség és a szeparációs szorongás (Tamimi et al., 2012).


1989 és 2003 között kétféle terelési tesztben 1663 és 951 border colliet mért le a Svéd Juhászkutya Társaság. A tesztek használhatónak bizonyultak a tenyésztők számára, de a szubjektívebbé vált kiértékelési módszer kedvezőtlenebb adatokhoz vezetett (Arvelius et al., 2012). Magyar fordítás itt.

A cikk egy protokollt javasol menhelyek számára, a kutyák problémamentes elhelyezéséhez. (Santos et al., 2012).

Kép:Wikimedia

mix

Az emlékeztetők kutatóknak segítenek keresni a publikációk között. Elnézést a tömörségért!

A kutya jelenléte csökkenti a stresszes feladattal foglalkozó gazda vérnyomását, és növeli a megnevezett életcélok számát. De csak akkor, ha erős a kötődés a kutya és a gazda között (Zilcha-Mano et al., 2012). 

A veleszületetten süket kutyák kevésbé agresszívek, ingerlékenyek, kevésbé kergetnek más állatokat és ritkábban esznek ürüléket, viszont többet ugatnak, gyakrabban rágnak szét nem megfelelő tárgyakat és többet nyalogatják magukat (Farmer-Dougan et al., 2012).

Taktilis idegen/ismerős ember-kutya interakciók (simogatás, a mancs felemelése, stb.) elemzésekor kiderült, hogy az ismerős felé több békítő viselkedést mutatnak a kutyák, több az átirányított (redirected) viselkedés (pl. a padló szaglászása, ivás) és gyakoribb a szociális megközelítés (Kuhne et al., 2012). Hosszabb, angol nyelvű ismertető itt.

A kutyák kérdőleg néznek gazdájukra, idegenre egyaránt egy némileg ijesztő tárgy (ventilátor) láttán. De ha a gazda nem figyel, mindenféle más módon igyekeznek felkelteni a figyelmét (az idegenét nem) (Merola et al. 2012).

Kérdőíves felmérés szerint a kooperatív fajták (pl. juhászkutyák) hosszabban emlékeznek a sétálással kapcsolatos eseményekre, keverékek a meglátogatott helyekre, a családtagokra. A csak kertben tartott ebek az idegenekre, a csak lakásban tartottak a sétákra. A gazda képzettsége és a kutyával együtt töltött idő nem befolyásolta az emlékezést. (Pongrácz et al., 2012)

A farkasok képesek a nagyobb mennyiség választására. A tápdarabok száma a két választható edényben 1 és 4 között változott (Utrata et al., 2012).

A kutyahangok felfolgozása a kutya bal agyféltekéjében zajlik. A visszafele lejátszott ugatásokat a kutyák nem ismerik fel (Sinischalchi et al., 2012). Ismeretterjesztő írás itt.

A britek 3,3%-a használ elektromos nyakörvet. A behívás mégis kevésbé megy nekik, mint azoknak, akik jutalmazással tanítják a kutyájukat (Blackwell et al., 2012). Ismeretterjesztő írás itt.

A szemétevés lazítja a családi kötelékeket?

Míg a "vad" kutyafélék (szürke farkas, etióp farkas, prérifarkas, panyókás sakál, aranysakál, sujtásos sakál, dingó) szaporodása szezonalitást mutat, és az utódok táplálása komplex gondozási folyamatokra épül (a szülőpár együtt marad, és - esetenként segítőkkel - elválasztás után eleinte felöklendezéssel, majd más módon akár egy éven keresztül táplálja az utódokat), az emberi beavatkozás nélkül élő (feral) kutyáké nem: a szaporodás évszaktól független, a termékenység nagy, az utódgondozás csekély. A szerzők szerint ez azzal magyarázható, hogy a kutyák az emberek által hátrahagyott, folyamatosan termelődő hulladék kiaknázásához alkalmazkodtak. Az egész évben könnyen hozzáférhető hulladék miatt maladaptív a szezonalitás és a hosszas utódgondozás. A kölyökkori mortalitás magas, de az elhullást, kedvező feltételek esetén, könnyen ellensúlyozza a nagy termékenység. E stratégiának köszönhetően marad fenn és virágzik a bolygónk körülbelül egymilliárd kutyájának 83%-át kitevő, szabadon élő populáció. A mészárszékek, kikötők, piacok környékén négyzetkilométerenként akár 700-1000 gazdátlan, zavartalanul szaporodó egyed is élhet (Lord et al, 2012, kép: Wikimedia Commons)

A gazdák személyisége összefügg a kutyájuk viselkedésével: neurotikus, szorongó gazdák több utasítást adnak a kutyának, aki mégis lassabban engedelmeskedik; extravertált (társaságkedvelő, kifelé forduló) gazdák pedig többet dicsérnek és a kutyáik többet néznek a körülöttük lévő emberekre, mint a tárgyakra. Kis et al., 2012.

Kutya és ember - új rovat a Mindennapi Pszichológiában

Legutóbbi, dominanciával foglalkozó Kutyaviselkedés-terápia szimpóziumunk összefoglalója megjelent a Mindennapi Pszichológia című lapban: http://mipszi.hu/cikk/121016-ki-ur-haznal

Részlet a Mindennapi Pszichológia 2012. 5. számából: 
Ha a kutyák nem törnek falkavezéri, vagyis alfa pozícióra, akkor vajon mi az oka a sok konfliktusnak, problémás viselkedésnek? Nagyon egyszerű: sokan vélik úgy, hogy a humánus bánásmód jegyében nem illendő határt szabni mások viselkedésének. A kutya viszont, akárcsak egy gyerek, könnyen visszaél a szelídséggel, engedékenységgel vagy határozatlansággal. Miért menne vissza a parkban a gazdájához, ha még szaladgálni szeretne, és a szófogadatlanságnak semmiféle következménye nincs? Miért ne morogna, ha a fenyegetéssel eléri, hogy a szemetesből kikotort fél szendvics nála maradjon? Ugrál a bestia? Persze, hogy felugrál mindenkire, milyen jó móka az! Kirohan a nyitott ajtón a gazda előtt? Hogyne rohanna, ha tele van kíváncsisággal? Nincs mit tenni, a viselkedésnek korlátot kell szabni. Az a kutya, amelyik megtanulja, mit lehet és mit nem, végül sokkal nagyobb szabadságot élvezhet, mint korlátok nélkül nevelt, zabolátlan, neveletlen társa...   Ha egy kutyát nem tanítanak meg kölyökkorban arra, hogy adott helyzetben mi a helyes viselkedés, könnyen a gazda fejére nőhet. Ilyenkor jól jön a szakmai segítség, hogy helyrehozzák az elrontott kapcsolatot. A kutya alárendelt viselkedését kikényszerítő technikák azonban csak pillanatnyilag orvosolják a problémákat, hosszú távon akár károsak is lehetnek. A kutyában állandósulhat a szorongás, ami egészségügyi problémákhoz, illetve félelmi agresszióhoz vezethet. Mindkét fél számára örömteli kutya-gazda kapcsolat csak félelem- és agressziómentes lehet. Gondoljuk át alaposan Simon Gadbois szavait: „Milyen kapcsolatot szeretnénk kialakítani a kutyánkkal? Olyat, ami konfliktuson, dominancián és egyenlőtlenségen alapul, vagy olyat, ami harmónián, játékon és kölcsönös megértésen? Túl sok évszázadon át foglalkoztunk azzal, hogy kiszelektáljuk a kutyákból a nemkívánatos viselkedésformákat ahhoz, hogy folytassuk ezt a szükségtelen erődemonstrációt. Azok az emberek, akik a feszültséget keresik, tartsanak rozsomákot vagy grizzlymedvét. Mi pedig maradunk a kutyáknál, akik elfogadnak bennünket olyannak, amilyenek vagyunk.”
Folytatás a lapban.

Kapható (690 Ft, előfizetőknek 590 Ft): Inmedio hírlapüzletek,Relay hírlapüzletek, nagyobb Tesco áruházak, nagyobb Auchan áruházak, nagyobb Spar üzletek, Interspar, Kaisers, Shell benzinkutak,nagyobb OMV benzinkutak, CBA Bio

Ezzel az írással új, kutyakutatással, kutya-ember kapcsolattal foglalkozó rovatunk indult a lapban. A következő, december elején megjelenő számban Dr. Topál József és Kis Anna, az MTA TTK munkatársai írnak arról, hogy milyen tulajdonságok teszik különlegessé legősibb háziállatunkat, és emellett rövid híreket olvashatnak a legfrissebb viselkedéskutatásokról. További tervezett témáink: kötődés, genetika, egészségügyi vonatkozások, személyiség, taníthatóság, ugatás, idegi aktivitás vizsgálata

Gulyát őrző pászorkutyák

Komondor prérifarkastól védi a rá bízott lábasjószágot.
Forrás: Wildlife Damage Management

A védelmi programok sikerének köszönhetően a farkasok egyre több élőhelyre visszatértek. Mivel kilövésük továbbra is tiltott, megnőtt az érdeklődés a lábasjószágot őrző kutyák iránt. A ragadozók elleni védelem mellett a pásztorkutyák más vadállatokat (szarvast, vaddisznót) is elriasztanak, és ezzel megakadályozzák a fertőző betegségek átterjedését a háziállatokra. A kutyák általában juhokat és kecskéket őriznek, de amerikai és svájci kutatók gulyák mellett is kipróbálták őket. Mivel a kölyökkutyákat a marhák hamar eltaposnák, az éles bevetést hosszas szocializálási periódus előzi meg - a kiskutyákat 6-10 hetes koruktól fél évig két borjúval együtt nevelik, és csak felnőtt méretüket elérve engedik őket a gulya közelébe. A szocializálás miatt a pásztorkutyák úgy védik a marhákat, mint a saját falkatagjukat (VerCauteren et al., 2012).
Érdekességek pásztor- és juhászkutyákról: Kutyatár

Borjúval szocializált kölyökkutya. Forrás: Vercauteren et al., 2012

A kölyökkutyák szopási viselkedése

Több emlősfaj újszülöttje néhány napnyi testvérvetélkedés után következetesen ugyanazt az emlőt használja, így feltételezhető, hogy a legnagyobb kölyök jut a legtöbb vagy legjobb minőségű tejhez. A macskaféléknél, egyes pockoknál és a vaddi

sznóknál a hátsó emlőkért, a házisertésnél viszont az elülsőkért folyik a verseny. Kutyáknál mindeddig semmit nem tudtunk a szopási szokásokról, de mexikói és francia kutatók pótolták a hiányosságokat. Tíz alom vizsgálata alapján úgy találták, hogy a kölyökkutyák körülbelül 60%-ban a négy középső emlőt használják a leggyakrabban, a két-két szélsőt pedig csak körülbelül 40%-ban. Az emlőválasztás viszont nem hat a megszerzett tejmennyiségre, tehát csak azért furakodnak a kölykök középre, mert ott nem zavarja őket az anya lába. A kölykök nem ragaszkodnak ugyanahhoz az emlőhöz. Alkalomanként egy kölyök átlagosan 2,5-szer vált emlőt, láthatóan saját elhatározásból, és nem azért, mert a testvérük vagy anyjuk ellökdösi őket. A kiskutyák szopási szokásai sem súlyukkal, sem a nemükkel, sem az alom nagyságával nem függtek össze.
A vetélkedő macskák és a nem vetélkedő kutyák közötti különbség valószínűleg az életmódjukkal magyarázható. A csoportban élő kutya (illetve farkas őse) nősténye hetekre az üregben maradhat a kölykökkel, míg falkatársai ellátják élelemmel, a macskafélék nősténye viszont szoptatás alatt is kénytelen vadászni, ezért előnyösebb, ha működő emlőinek számát minimalizálja. Az elképzelés azonban még fejlesztésre szorul, mert a házinyúl, a laboratóriumi patkány és közönséges rétipocok kölykei is váltogatják az emlőket, pedig e prédaállat anyáknak is muszáj formában maradniuk a szoptatás alatt (Arteaga et al., 2012).

Az ásítás ragadós - de csak hét hónapos kortól

Ha valaki ásítozik mellettünk, valószínűleg hamarosan minket is utolér az ásítási inger. Számos pszichológiai, neurobiológiai és viselkedéses bizonyíték szerint ez a jelenség kapcsolatban áll az empátiával. Jellemzően a hozzánk érzelmileg közel álló rokonok, majd barátok, ismerősök, legkevésbé ismeretlenek ásítozását vesszük át. Empatikus zavarok, például az autizmus gátolja az átragadást, viszont minél empatikusabb valaki, annál fogékonyabb mások ásítozására. Az agyi képalkotó vizsgálatok is azt támasztják alá, hogy mások ásítozásának látványa az empátiával kapcsolatos agyterületeket aktivizálja. Ennek ismeretében nem meglepő, hogy a jelenség csak viszonylag későn jelentkezik az egyedfejlődés során - embereknél (és feltehetően csimpánzoknál is) például 4-5 éves kor körül, az érzelmek pontos azonosításának képességével egyidőben. Úgy tűnik, a kutyáknál sincs ez másképp. A Lund Egyetem kutatói 35, különbözű korú kutyán tesztelték, hogy ásítoznak-e, ha velük szemben egy ember eltátja a száját vagy ásít. Előbbire azért volt szükség, mert így kiszűrhették, mennyi ásítás jelentkezik a kutyáknál pusztán a helyzet furcsa, kényelmetlen volta miatt (ez ugyanis helyettesítő, „békítő” viselkedéseket – az ásítás mellett például szájnyalogatást, lihegést, kaparászást – aktivál, amik azt fejezik ki, hogy a kutya szívesen kivonulna a helyzetből, de ezt nem vállalja nyíltan). Az eredmények szerint az ásítás – függetlenül a demonstrátor személyétől –kétszer olyan gyakran váltott ki hasonló reakciót a kutyákból, mint a szájtátás, de csak akkor, ha a tesztalany elmúlt féléves. Lehet, hogy akárcsak az embereknél, az ásítással az álmosság is együtt jár - öt kutyát fel kellett rázni a bóbiskolásból az ásításos epizódok alatt (Madsen and Persson, 2012).
Megjelent a Mindennapi Pszichológia IV/6 számában.

"Vadászó" kutyapárok: összehangolják a mozgásukat, de nem néznek egymásra

A lipcsei Max Planck Intézet kísérleti elrendezésében kutyapárok tagjai csak akkor jutottak táplálékhoz, ha egy elválasztó fal két oldalán helyezkedtek el. A táplálékhoz először közelítő kutya útját a kutatók elzárták, a másik oldalon lévő eb viszont ekkor szabadon hozzáférhetett az ételhez. Jellemzően az alárendeltek vállalták a hálátlanabb szerepet, és így a dominánsak ehettek előbb. Sok domináns egyed abbahagyta az együttműködést, ha többször egymás után nem jutott táplálékhoz. A két kutya egyébként láthatóan nem figyelt egymásra, holott a vadászatot modellező helyzetben ezt, a farkasoktól örökölhető viselkedést várták tőlük a kutatók. (Brauer et al., 2012)

Krónikus stresszt éltek át a japán földrengés után magukra hagyott kutyák

Forrás: itt és itt.

A fukushimai földrengés után magukra hagyott kutyák más menhelyi kutyákhoz képest jóval nagyobb traumaként élték meg életkörülményeik romlását: tanulási és kötődési képességük jelentősen lecsökkent (az emberi poszttraumatikus stressz szindrómához hasonlóan), és idegen emberekkel szembeni agressziójuk is jóval kisebb volt. A krónikus stressz a vizelet 5-10-szerésre emelkedett kortizolszintjében is megmutatkozott. Aggasztó, hogy három hónap alatt a kutyák állapota alig javult. Az Azabu Egyetem kutatói 17 fukushimai és 8 kontroll kutyát vizsgáltak, a viselkedést C-BARQ kérdőívvel értékelték (Nagasawa et al., 2012).

A háziasítás nem érintette a kutyák számolási képességeit

Forrás: Wikimedia Commons

A kutyák és a közeli rokon prérifarkasok számosság-reprezentációja teljesen hasonló - állítják a Utah-i Egyetem kutatói 16 kutya és 16 prérifarkas vizsgálata alapján. A két faj egyedei ugyanis teljesen hasonlóan választottak különböző számú falatkákat tartalmazó kupacok közül. Mindegyik alany egy szagkontrollt és 8 próbafeladatot kapott, utóbbiakban 1:4; 1:3; 2:5; 1:2; 2:4; 3:5; 2:3; 3:4 arányú , a földre helyezett halmok közül kellett választaniuk. A kutyák 63, a prérifarkasok 59%-ban választották a nagyobb mennyiségeket, de a választás egyre inkább véletlenszerű volt, ahogy a mennyiségek aránya közelítette az 1:1-et. Egy prérifarkas hibátlan teljesítményt nyújtott, míg egy hétszer rontott, két kutya csak egyszer hibázott, kettő pedig ötször. Oldalpreferenciát nem tapasztaltak a kutatók. A végeredmény az, hogy a két faj számosság-reprezentációja teljesen hasonló, vagyis úgy tűnik, a háziasítás során nem fordítottunk különösebb gondot a kutya számolási képességeinek formálására. (Baker et al., 2012).

Funkcionális mágneses rezonancia vizsgálat éber kutyákon

Nyolc hónapon át képezte ki két kutyáját az Emory University kutatója arra, hogy mozdulatlanul feküdjenek a borzasztóan zajos MRI készülékben. A sikeres tréning után kiderült, hogy a kutyáknak ugyanazon agyterülete (a nucleus caudatus, farkas mag) reagál a várható jutalomra, mint más fajoknál, amivel fényesen beigazolódott, hogy nem csak az ember képes önként, leszíjazás vagy altatás nélkül mozdulatlanul feküdni egy hatalmas és ijesztő készülékben. A májusban megjelent cikk ez utóbbi megállapítás miatt nagy sajtóvisszhangot váltott ki. Sokan ujjongtak amiatt, hogy a kutyák ejtőernyős ugrás, búvárkodás és gördeszkázás után másféle hajmeresztő mutatványt is boldogan elvégeznek, ha ezzel kivívhatják gazdájuk tetszését. Holott nem is ez az első fMRI vizsgálat éber állapotú kutyákon: az ELTE Etológia Tanszék és a Kaposvári Egyetem Diagnosztikai és Onkoradiológiai Intézetének munkatársai négy évvel korábban, 2008-ban a budapesti Canine Science Forumon már beszámoltak két kutya teszteléséről. Csak éppen két eb eredményeit még kevésnek tartották ahhoz, hogy hosszabb közleményt jelentessenek meg róluk... Jó hír azonban, hogy a módszer azóta tovább fejlődött, és a készülő magyar cikk sokkal összetettebb helyzetben mutatja majd be jóval több kutya agyműködését (Berns et al., 2012). (Jelentkezés a vizsgálatokra itt: Kutya fMRI http://kutyaetologia.elte.hu/aktualis_tesztek.html)

Hiába az esdeklő tekintet - csak a fajta számít

A menhelyi kutyák közül évente negyedmilliót altatnak el az USA-ban azért, mert nem találnak befogadó gazdát számukra. Egy floridai menhelyen végzett vizsgálat szerint az örökbeadás sikeressége főként a fajtajellegen és a kutyák előéletén múlik: a kóbor vagy lefoglalt harci kutyák befogadási esélye a legkisebb, míg a gazda által leadott ölebeké, más kistestű kutyáké a legnagyobb. A kennel elhelyezkedése sem mindegy: a bejárattól távoli ebeket nem szívesen viszik haza.
A kutatók a kutyák egy részét arra képezték, hogy hosszan, várakozóan tekintsenek az emberi arcra. De hiába - e képzettség nem növelte a kutyák örökbeadási sikerességét. Az emberi kapcsolat, a rendszeres kiképzés ugyan fontos a kutyák jóléte és későbbi beilleszkedése szempontjából, de nincs hatással az örökbefogadásra. A gazdajelöltek ugyanis mindössze 20-70 mp alatt döntenek egy-egy kutyáról (Protopopova et al., 2012).

"Cuki" állatfotóktól jobban megy a munka

Vajon miért ragasztják tele a hivatalnokok kiscicák és kutyakölykök képeivel a szekrényajtókat? Japán kutatók eredményei szerint a bájos kölyökállatok látványa pozitív érzelmeket vált ki, ami beszűkíti a figyelmet, és ezzel segít a pontosabb munkavégzésben.
A kutatók kölyök, illetve felnőtt kutyák és macskák fotóit mutatták meg egyetemi hallgatóknak, majd különböző feladatok elé állították őket. Azok, akik a kölykök képeit látták, körültekintőbben, pontosabban dolgoztak egy apró kézmozdulatokat igénylő tesztben, gyorsabbak voltak egy vizuális kereséses feladatban, és inkább az apró részletekre figyeltek fel egy betűfelismeréses feladványban (Nittono et al., 2012).

Hamarabb megszárad a laza bőrű kutya

A laza bőr haszna: fürdés után könnyebben megszabadul a kutya a víztől. A gerincoszlop 30°-os mozgást enged meg, a laza bőr hozzáadhat ehhez még 60-at. Kisebb termetűek gyorsabban rázzák le magukról a vizet - egy egér másodpercenként 29, míg egy kutya 5-7 hullámmal szárítja meg a bundáját. Efféle kutatások az öntisztító készülékek fejlesztését segítik (Dickerson et al., 2012). 

09/11: A kutyavezető és a kutya egészségi állapota oda-vissza hat egymásra

Bretagne és Denise

A 11 évvel ezelőtti terrormerényletek után pszichológusok vizsgálták a mentésben részt vett kutyavezetők mentális állapotát. Egy éven belül gyakran előfordult depresszió és poszttraumás stressz szindróma, de három évvel később a támadásoknak már nem volt kimutatható hatása - leginkább azok a mentőkutya-vezetők küszködtek depresszióval, akiknek időközben megbetegedett vagy elpusztult négylábú társa. A kutya-ember kapcsolatokra jellemző, hogy nem csak az eb egészségügyi problémái hatottak a gazdára, hanem fordított hatás is működött. A három éves megfigyelési időszak alatt a mentális problémákkal küszködő gazdák kutyái között gyakoriak voltak a viselkedésproblémák: az első évben szeparációs szorongás, ingerlékenység, később agresszió. (Hunt et al., 2012)

A kutyaszakértő agy egyformán reagál az emberek és a kutyák közötti interakcióra

Az fMRI (funkcionális mágneses rezonancia-vizsgálat) képes megmutatni, ki a kutyaszakértő. A prefrontális kéreg bizonyos része csak a kutyaviselkedést jól ismerő embereknél aktiválódik két, egymással kapcsolatba lépő kutya fotója láttán. Szemkamerás vizsgálattal az is kiderült, hogy a szakértők többet néznek a kutyák testére, mint a fejére (Miiamaaria et al., 2012)

Az állatszeretet örökíthető

Az ikervizsgálat a viselkedésgenetikusok kedvenc módszere. Mivel az egypetéjű ikrek 100%-ban, a kétpetéjűek viszont csak 50%-ban hordoznak azonos gényeket, a környezetük viszont egyforma, összehasonlításukkal megbecsülhető a genetikai és környezeti hatások mértéke. Ha egy viselkedés kialakulásában a gének is részt vesznek, akkor az hasonlóbbnak mutatkozik az egypetéjűeknél, mint a kétpetéjűeknél. Ismert, hogy azok, akik állatok mellett nőttek fel, felnőttként is szívesebben tartanak állatot. De vajon miért: a korai környezeti tapasztalatok hatására vagy azért, mert örökölték szüleiktől az állatszeretetet? A Chicagoi Egyetem kutatói több mint ezer, a ’60-70-es években besorozott fiú ikerpár pszichológiai kérdőíve segítségével megválaszolta ezt a talányt. A katonákhoz intézett egyik kérdés ugyanis így szólt: „Játszott-e valamilyen állattal az elmúlt 30 napban?”. Az eredmények szerint az egypetéjű ikrek gyakrabban válaszolták ugyanazt, mint a kétpetéjűek, válaszaik változékonyságát 37%-ban genetikai okok magyarázták. Ez az eredmény talán nem is meglepő, az viszont igen, hogy a közös környezetnek nincs kimutatható hatása. Ez azt jelenti, hogy egy felnőtt állatszeretete inkább az állatszerető felmenőitől örökölt génekre vezethető vissza, mint arra, hogy gyerekkorában állatok is éltek az otthonában. Más szavakkal: hiába nő fel egy gyerek állatok között, ha szüleitől történetesen a nem-állatszerető géneket örökli.  A nem-közös környezet (iskolai tapasztalatok, barátok, olvasmányok) hatása szintén jelentős, 63-71%-ban ez magyarázza az ikrek közti különbséget (Jacobson et al., 2012). 

Megjelent a Mindennapi Pszichológia IV/6. számában.

(Képzett) kutyákat a strandokra!

Credit: Wild Goose Chase Inc.

A kutyák jó szolgálatot tehetnek a strandok vizének tisztántartásában: a sirályok elriasztására képzett border collie-k munkája nyomán néhány nap alatt drasztikusan csökkent a víz baktérium- (pl. Salmonella, E. coli) koncentrációja a Michigan-tónál (Converse et al., 2012).
ScienceNOW

A negatív érzelmeket a jobb agyfélteke, a pozitívakat a bal dolgozza fel

A jobb és a bal oldali agyfélteke eltérő funkciójú. Kutyáknál a negatív érzelmeket a jobb agyfélteke, a pozitívakat a bal dolgozza fel. Az emberi érzelmek felismerése kevésbé működik, mint a fajtársaké - bár a morcos arckifejezést ez esetben is a jobb agyfélteke processzálja.

A vizsgálat során képeket vetítettek a kutyáknak, és elemezték, hogy a képekre pillantva hogyan mozog a szemük, mennyit néznek jobbra, balra, illetve előre. Negatív arckifejezésnél gyakrabban néztek el balra, ami arra utal, hogy a negatív érzelmek feldolgozásában hangsúlyos a jobb agyfélteke, pozitívnál pedig jobbra, ami szerint a bal agyfélteke elősorban a pozitív érzelmek feldolgozásáért felelős (Valence Model). Semleges képeknél a kutyák egyik oldal felé sem néztek el gyakrabban.

A kisgyerekek érzelemfeldolgozása teljes mértékben jobb agyféltekés. Jó hír a szülőknek, hogy a vicsorgó kutyafejre annak ellenére is érzékenyek a gyerekek, hogy többségük nem él együtt kutyával ( Racca et al., 2012).

Amilyen a kutya, olyan a gazdája

Hozzánk hasonló társat választani jó – kevesebb a nézeteltérés, könnyebb, megnyugtatóbb az együttélés. Emberek között legalábbis így áll a helyzet, de vajon négylábú társainkat is hozzánk hasonló személyiségük alapján választjuk ki? Turcsán Borbála és kollégáinak osztrák együttműködéssel készült vizsgálata alapján úgy tűnik, igen. A gazdák és kutyáik mindkét országban hasonlítottak érzelmi stabilitás és társaságkedvelés szempontjából, vagyis a szorongó, neurotikus ember kutyája nyugtalan, könnyen „kiborul”, a társaságot kedvelő, a külvilág iránt érdeklődő gazda társa pedig lelkes, örökmozgó példány. A magyarok emellett együttműködés, nyitottság és lelkiismeretesség – tehát mind az öt vizsgált személyiségvonás – szempontjából magukéhoz hasonlónak látják kutyájukat.
Meglepő, de a kapcsolat hossza nem befolyásolja, mennyire hasonlítanak a kutyák gazdáikra, vagyis a hasonlóság feltehetően nem az összecsiszolódás, hanem a gondos választás eredménye. Ezt támasztja alá az is, hogy többkutyásoknál az első kutya nem hasonlít annyira a gazdájára, mint az egyedül tartott, a második eb viszont épp azokban a vonásokban hasonlít, amiben az első nem. Az osztrák többkutyásoknál az első  csak érzelmi stabilitásban, míg a második csak társaságkedvelésben hasonul gazdájához. Magyarországon az első kutya semmiben, a második viszont valamennyi személyiségvonásban. Úgy tűnik tehát, hogy a gazdák valóban igényelnek bizonyos hasonlóságot a kutyáiktól, és ha kedvencük ennek nem teljesen felel meg, hajlamosak beszerezni egy másodikat, ezúttal jobban átgondolva az igényeiket (Turcsán et al., 2012). 

A vizsgált vonások ismertetése és az átlagos pontszámok itt. 

Megjelent a Mindennapi Pszichológia IV/6. számában.

Dogs are like their owner - we have all heard that. And we tend to choose our partners based on similarity - which, in most cases, pave the way for an easier and happier life. The strategy might work among people, but what about dogs? Does personality matters when we choose our four-legged friend? Based on a joint research conducted by Hungarian and Austrian scientists the answer seems to be a yes. Questionnaires filled in by owners about themselves and their dogs suggest this, just like the observations on dogs and their owners by volunteers. Careful selection of the dog is most likely to result in similarity - the duration of the time dogs and owners spent together has less considerable effect on similarity between dogs and their owners. Interestingly, more and stronger correlations were found in the Hungarian sample. But what happens to owners with several dogs around? Well, it turned out that dogs' similarity patterns complement each other. While single dogs showed positive association with their owners on both neuroticism and extraversion dimensions, in multidog households neuroticism correlated with that of the first dog, extraversion with the second. Results suggest that owners do expect a certain level of similarity from their dogs, and if they are not satisfied, people will not hesitate to choose a new one. And this time the owner will go for a better choice, which might fit their needs much better than for the first time (Turcsán et al., 2012).

Ritkább az epilepszia miatti halál, ha van otthon állat

Hihetetlennek tűnik, de megbízható a forrás: a társállatok csökkenthetik az epilepszia miatti hirtelen halált. 1092 brazil gyermek közül 11 halt meg epilepsziarohamban 2000 és 2009 között. Egyikük családja sem tartott otthon állatokat, szemben az 1081 kontroll 61%-ával. A kutatók szerint ez azzal lehet összefüggésben, hogy a társállatok jelenléte csökkenti a stresszt (Terra et al., 2012)
A helyzet valószínűleg ennél bonyolultabb, de valami hatás azért gyanítható, hiszen mindössze 3 a 100 000-hez az esélye annak, hogy a fenti eredmény pusztán a véletlennek köszönhető, ld itt.

A vitaminok csökkentik a farokkergetés gyakoriságát

A sztereotip viselkedés (pl. farokkergetés) gyakoribb az anyától korán elválasztott kutyáknál, ritkább az ivartalanított szukáknál - 400 finn mini és standard bullterrier, német juhász és staffordshire kérdőíves vizsgálata alapján. A táplálékkiegészítők (vitaminok, ásványi sók) etetése kutyáknál és embereknél egyaránt csökkenti a kényszerbetegségek előfordulását: http://www.plosone.org/. További olvasnivaló, interjúk itt.

A stressz jelei

A pisai egyetem kérdőíves kutatása arról, milyen jelekből veszik észre a gazdák, hogy a kutyájuk szorong, stresszes. 1190-en töltötték ki a kérdőívet, és több mint felük sikeresen észlelte a stressz jeleit: reszketés, nyüszítés, túlzott agresszió, túlzott ugatás, lihegés. A másfelé pillantást, fejfordítást, ásítást, orrnyalást kevesen vették a stressz jelének. Minél nagyobb volt a válaszadó iskolai végzettsége, annál érzékenyebben reagált ezekre a jelekre. Férfiak kevésbé stresszesnek tartották a kutyáikat. (Mariti et al., 2012)

Nem mindig viselkedésprobléma a túlzott nyalogatás

A túlzott nyalogatás - a farokkergetéshez hasonlóan - kényszerbetegség jele lehet, de gyakran gyomor-bélrendszeri problémák állnak a háttérben. 19 viselkedésproblémás kutyából 14-nél diagnosztizáltak egyebek mellett késleltetett gyomorürülést, hasnyálmirigy-gyulladást, giardiasist. A kezelés az állatok több mint felénél a nyalogatás gyakoriságát is csökkentette. (Bécuwe-Bonnet et al., 2012)

Fajtársnak tekinti-e a kutya az embert?

Gyakran megkérdezik ezt tőlünk, etológusoktól. Nehéz válaszolni, hiszen tűnődhetünk azon, milyen lehet kutyának lenni és kutyaként érzékelni a világot (benne az embereket), de amíg magunk nem válunk kutyává, igazából csak arra tudunk felelni, hogy a kutya az emberrel is úgy viselkedik-e, mint a fajtársaival.

Van, amikor igen. Ezt sokszor bajnak érzékeljük, mert a kutya agresszív vagy téves a szexuális irányultsága.

Máskor viszont olyan, mintha (kis)ember lenne. Pszichológusok kidolgoztak egy tesztet, ami méri, hogyan kötődik az egyéves kisgyerek gondozójához. Ebben a tesztben kifejezetten gyerekszerűen viselkedik a kutya - a gazda épp úgy nyugtatólag hat rá, mint az anya/apa a babára (Topál et al., 1998). Az pedig már a hetvenes évektől ismert, hogy ha egy kiskutyát egyedül hagynak, akkor a szeparációs szorongását jobban csökkenti egy ember, mint az anyakutya (Pettijohn et al, 1977). Felnőtt kutyáknál élettani paraméterekkel igazolható, hogy idegen helyen a jól ismert kutyatárs nem, de a gazda hatékonyan csökkenti a stresszt (Tuber et al., 1996). Vagyis a gazda jelenléte biztonságot nyújt a kutyának, nagyobb megnyugvást, mint bármely fajtársa, beleértve az anyát is. Nem állítanám, hogy ilyenkor embernek tekinti magát a kutya, de az szinte biztos, hogy minket "nem vesz kutyába".

Jön a baba – mi legyen a kutyával?

Mi lenne? Sétáljunk vele sokat! Több mint tízezer brit kismama vizsgálata alapján a háromezernyi kutyás másfélszer gyakrabban sportolt, egész pontosan sétált hetente legalább háromórányit, mint a nemkutyások. A séta jót tesz a baba fejlődésének (igaz, csak jól nevelt kutyával, mert a hasraesés ilyenkor kifejezetten ellenjavallt).

A kutatók a kismamák súlyának is figyelmet szenteltek. Meglepő módon az eredmények első ránézésre azt sugallták, hogy a kutyatartók kövérebbek, de a finomabb elemzés kimutatta, hogy a kövérség inkább a társadalmi státusszal függ össze. Vagyis, bizonyos családtípusok gyakrabban tartanak kutyát - és mellesleg gyakrabban küzdenek túlsúllyal (Westgarth et al., 2012). A fogyókúrához valószínűleg nem elég sétálni, futni is kell. De ezt halasszuk a terhesség utánra.

Emésztési probléma: leggyakoribb városi kan kiskutyáknál

A hányás és hasmenés miatt kevesen rohannak azonnal az állatorvoshoz, úgyhogy tulajdonképpen nem lehet tudni, mennyire gyakori. Norvég kutatók ezért a gazdákat kérték meg arra, hogy jegyezzék fel a múló rosszulléteket. Újfoundlandi, leonbergi, labrador és ír farkaskutya 585 egyedéről gyűlt így össze kétévnyi adat. A négy fajta közül az újfoundlandik küszködtek legritkábban emésztési gondokkal. De a legkritikusabb korszak, a gazdához kerülés időszaka azért náluk sem múlt el nyomtalanul: akárcsak a többieknél, hét hetes és három hónapos kor között a kiskutyák 7%-ánál jelentkezett hányás, 16%-uknál hasmenés, összefüggésben a sok izgalommal, új mikroflórával, táplálékváltással. Ettől fogva azonban jelentősen ritkultak a kellemetlen események, és két éves kor körül száz kutyára már mindössze 4-5 eset jutott fél év alatt. Kanoknál gyakoribb volt a rosszullét, valószínűleg azért, mert hajlamosabbak a kóborlásra és szívesebben ismerkednek idegenekkel. A hányás és hasmenés ritkán fordult elő egyszerre, de amelyik kutya hányt, annak hasmenése is volt a vizsgált időszakban és fordítva. Végül, valószínűleg senkit nem lep meg, hogy nyáron és városban a legkönnyebb felszippantani a kórokozókat – a hideg tél se a kórokozók szaporodásának, se a hosszú sétáknak nem kedvez. Azt viszont talán kevesen tudják, hogy a szarvasmarha-, birka- és lóürülék, amivel a vidéki kutyák természetesen gyakrabban kontaktusba kerülnek – kifejezetten jótékonyan hat az emésztésre (Saevik et al., 2012)

Fajtakülönbség a viselkedésben: vélt vagy valós?

Azt mondják, a statisztika mindig azt mutatja, amit mutatni akarunk vele. Így aztán tudóskörökben némi kétkedéssel fogadják azokat a cikkeket, amikről süt az elfogultság, de fehéren-feketén bizonyítják, hogy a harcikutyák valójában mind csodálatosan szelíd lények, még a légynek sem ártanak. Nos, higgyék el, szakértők kutyajellemzései alapján összeállított kérdőívünkkel se pro se kontra nem kívántunk egyetlen fajtát sem minősíteni. Pusztán arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen személyiségvonások azonosíthatók ezzel a módszerrel, és hogy a Magyarországon viszonylag gyakori német juhász, illetve magyar vizsla között van-e különbség e vonások mentén. Négy személyiségvonásra bukkantunk: idegenekkel szemben mutatott barátságosság, aktivitás, agresszivitás és képezhetőség. Első pillantásra úgy tűnt, hogy a magyar vizsla kevésbé agresszív és kevésbé képezhető a gazdák által kitöltött kérdőív alapján. A különbségek azonban eltűntek, amikor kontrolláltunk a tartási körülményekre, vagyis figyelembe vettük azt, hogy a vizslákat gyakrabban tartják lakásban, a német juhászokat pedig kertben vagy kennelben. Ez arra hívja fel a figyelmet, hogy az öröklött viselkedést jelentősen befolyásolja a környezet - ugyanakkor természetesen nem bizonyítja, hogy bármely két kutyafajta két egyedét azonos körülmények közt felnevelve azonos eredményt kapnánk. (Mirkó és mtsai, 2012).

Játsszunk kutatósat!

Tudományos körökben nagyon sikeressé vált egy egyszerű, az ELTE Etológia Tanszéken kidolgozott teszt, amivel otthon is bárki kipróbálhatja, hogyan gondolkodnak a kutyák. Ha van otthon tipegő kisgyerek, vele is próbát lehet tenni – kiderül majd, hogy a gyerek és a kutya hasonlóan viselkedik a helyzetben. Ha elérjük, hogy figyeljenek ránk, és kedvesen elmagyarázunk valamit, akkor akár az ésszerű viselkedést is sutba dobják, ha úgy vélik, ez a helyes válasz az alapján, amit tanítottunk nekik.

A házi vizsgálathoz két kis paravánra van szükség (30x50x30 cm-es kartondoboz is megteszi) és egy kutyajátékra. Tegyük a paravánokat egymástól kb. fél méterre, a játékot pedig eléjük a földre. Ültessük le a kutyát a paravánok előtt két méterre. Szólítsuk a kutyát a nevén, hogy ránk figyeljen, lépjünk a tárgyhoz, vegyük fel, és sétáljunk vele az első paraván mögé. Közben biztassuk a kutyát, hogy továbbra is figyeljen ránk. Tegyük a tárgyat a paraván mögé, majd sétáljunk tovább, haladjunk el a másik paraván mögött, és menjünk vissza a kutyához. Ő ekkor mehet keresni. Ha a játékhoz fut, és odahozza nekünk, játsszunk egyet, de ha az üres paravánhoz megy, hívjuk vissza. Ismételjük meg a fentieket még háromszor. Miután ily módon négyszer rejtettünk ugyanazon paraván mögé, váltsunk, és a következő három próbában ne hagyjuk a játékot az első paraván mögött, hanem lépjünk tovább, mutassuk, hogy a tárgy még nálunk van, majd tegyük le a második paraván mögé. Természetesen végig ugyanúgy, kedvesen szólongassuk a kutyát, nehogy lankadjon a figyelme. Ha a kutyánk úgy viselkedik, mint a többség, akkor az első paraván mögül remekül visszahozza majd a játékot, de a második sorozatnál gondjai támadnak, ugyanúgy az első paravánhoz fut, mint korábban. Nehogy azt higgyük, hogy a buta kutya rosszul emlékszik. Gondos kutatás kimutatta, hogy a figyelemfelkeltő jelek miatt a kutya tanítási helyzetként értelmezi a feladatot, ahol az első paraván mögött kell keresni. Ugyanez az eredmény, ha a kutyát az első sorozatban nem engedjük keresni, csak a másodikban. Nem befolyásol semmit az sem, ha a második sorozatnál nem lépünk oda az első paravánhoz. De ha a játék emberi közreműködés nélkül mozog (laboratóriumban ez megoldható), vagy az első sorozatnál meg sem szólalunk, a második sorozatnál viszont nagy hűhót csapunk a rejtés körül (vagyis néven szólítjuk a kutyát, kérjük, hogy figyeljen), kutyánk ügyesen visszahozza majd a játékot a második paraván mögül is. A kísérlet tehát megerősíti, hogy az ember kommunikációs jelei roppant erősen befolyásolják a kutya viselkedését. Ez többnyire kifejezetten előnyös, de adott esetben akár könnyen félrevezethetik őt bizonyos feladatok megoldása során. A kutyák ebben hasonlítanak a gyerekekre, de különböznek a farkasoktól (Kis et al., 2012, Topál et al., 2009, 'A not B test').

Érzelmek, kötődés, csóválás

A profi kutyások megbízhatóbban azonosítják a kutya félelmi jeleit, mint az amatőrök és a kutyatulajdonosok. A 2012-ben írt tanulmány szerint viszont az örömöt mindenki felismeri.
Nézzétek meg a videókat a kutatást vezető dr. Wan oldalán, és tippeljétek meg: dühös, vidám, félénk, közömbös vagy szomorú a kutya? Válasz a videó végén.

Kinek érdemes kutyafuttatóba járni és kinek nem? Mivel töltik az időt a kutyák a parkban? Vannak kutyák - különösen, akik ritkábban járnak a futtatóba -, akik nem érzik jól magukat a sok kutya között, legalábbis erre utal testtartásuk és a nyálból kimutatott kortizolszintjük.

Olasz kutatók megvizsgálták, hogyan kötődnek a kutyák a velük együtt élő kutyához. Ugyanazt a tesztet használták, amivel a pszichológusok kisgyerekek gondozóhoz való kötődését értékelik (Ainsworth-féle kötődési teszt, SST), és amivel az ELTE Etológia Tanszékén is sokat vizsgálták a kutya-gazda kötődést, de itt a gondozó/gazda szerepét a társkutya játszotta. Az eredmények szerint a társkutya csökkentette a kutyák szorongását az izolációhoz képest, mégis szívesebben létesítettek kontaktust a tesztben a barátságos idegen szerepét játszó fiatal lánnyal. Az mrns.hu-n így foglalja össze a cikket Kettinger Dóra: "az emberrel, emberiséggel régóta együtt élő, velünk összetartozó kutya fajjal speciális kapcsolatban vagyunk, ami magyarázhatja jelen, és sok más kísérlet sokszor meglepő eredményeit".

A kutyák inkább jobb irányba csóválják a farkukat, ha a gazdájukat nézik, és balra, ha egy fenyegető kutyát. A jobbra csóválás tehát relaxált, örömteli állapotot jelez, a balra csóválás pedig bizonyos mértékű szorongást, bizonytalanságot. Ezt megerősíti az is, hogy annak a kutyának, amely egy balra csóváló kutyát néz, megemelkedik a szívritmusa. Különös, hogy a kutyák többségét egy sziluettel tesztelték (ld a fotón). A kutatók azt mondják, hogy a két kutyacsoport (a módosítatlan videóval ill. a sziluettel tesztelt) ugyanúgy reagált. Én nem vagyok benne biztos, hogy meg tudnám mondani, a sziluett feje felém néz vagy épp fordítva, és ha nekem háttal áll, akkor a farkát is a másik irányba csóválja persze... De lesz még szerintem ilyen kísérlet más laboratóriumban is, úgyhogy pár év alatt kiderül, más kutyák is úgy viselkednek, ahogy ennek a cikknek a szerzői megfigyelték. 

Patricia McConnell a kutatás kapcsán arról ábrándozik, milyen lenne, ha neki is lenne farka. 

Jobblábas, balszemes, becsavarodott...

A kutyás kutatások eredménye hallatán gyakori a hümmögés: "mi ebben az újdonság, ezt mindenki tudja". Nos, fogadni mernék, hogy a most következő témával sikerül meglepetést szerezni. Avagy van valaki, aki tudta, hogy ha a szőrzetben forgó van a fej bal oldalán és a mellkason, akkor a kutya valószínűleg a jobb szemével nézelődik szívesebben? És azt, hogy órairányú mellkasi forgójú kutyák szívesebben lépnek ki induláskor a jobb lábukkal? Ugye nem. És hogy mindez mire jó? A lateralizáció az agy működésének aszimmetriájából ered. A jobb- és a baloldali agyfélteke eltérő szerepet játszik a viselkedés és az érzékelés vonatkozásában, de úgy tűnik, mindezek összefüggnek az ún. strukturális lateralizációval is, ami a szőrzet forgóiban tükröződik. Így talán már az is érthető, hogy azok a vakvezető kutyák, amelyek mellkasán órairányú forgó van, gyatrább munkateljesítményt mutatnak, az ausztrál Tomkins és munkatársai adatai szerint. (Tomkins et al., 2012, JVetBehav).

When dog owners hear about the latest results of dog research, they usually say: ’oh, we knew that already. Why did not they asked us?’. Well, I bet that today’s post will make all owners raise their eyebrows. I do not think that they ’know already’ that if your dog have a whorl in its fur on the left side of the head or on the chest, then it will prefer to use its right eye when gazing at the outer world. And if the whorl has a clockwise direction, then your dog will first make a step with its right leg, when going somewhere. And what’s all this is good for? Lateralisation is a result of the brain’s assymetric structure. The right and left hemisphere control different functions and receive information from various sources. Now it seems that these differences take shape in the form of structural lateralisation, such as the whorls in our dog’s fur. This helps to understand why guide dogs for the blinds having a clockwise whorl on their chest have lower success at work (Tomkins et al., 2012).