Biztonságos bázis

Az emberek belső igénye, hogy kapcsolatot létesítsenek másokkal. De nem csak az emberek, hanem sok állat is így van ezzel. A kutyák olyan jól alkalmazkodtak az emberhez, hogy sok esetben a gazda helyettesíti a fajtársakat, és ő lesz a kutya fő szociális partnere. Magyar kutatók a ’90-es évek végén megállapították, hogy a kutyák az embergyerekhez hasonló viselkedést mutatnak a kötődést mérő Ainsworth-féle Idegen Helyzet Tesztben. A kutya számára a gazda „biztonságos bázist” jelent, akinek jelenlétében felfedezhetik a környezetet és akinek hiánya szorongást vált ki.

A gondozóhoz való kötődés gyerekeknél a kognitív teljesítményt is befolyásolja. Vajon a kutyáknál is ez a helyzet, vagyis ügyesebbek a kutyák problémahelyzetben, ha maguk mellett érezhetik a gazda támogatását? A bécsi Állatorvostudományi Egyetemen végzett kutatások szerint igen. A kutatók interaktív játékszert adtak a kutyáknak, és arra voltak kíváncsiak, mennyi jutalomfalatot szereznek meg belőle. Változtatták, hogy a gazda jelen van-e a szobában vagy sem. Az eredmény kutyások számára talán nem is meglepő, viszont alátámasztja azt, hogy a gazda „biztonságos bázis”: a kutyák sokkal többet foglalkoztak a játékkal, ha a gazda is jelen volt. Érdekes módon a biztatásnak nem volt hatása, és azok a kutyák sem teljesítettek jobban a gazda hiányában, akiket egyébként látszólag nem visel meg a gazda hiánya, vagyis nem mutattak szeparációs szorongást.

Az is lehet, hogy csak a teszthelységben lévő emberek száma hat a kutyára: ha a gazda kimegy, eggyel kevesebben vannak. A következő kísérletben ezért egy idegen játszotta a gazda szerepét. De hiába, a kutyák alig foglalkoztak a játékkal. A kutatók mindebből arra következtettek, hogy a gazda jelenlétére szükség van ahhoz, hogy a kutya magabiztosan viselkedjen az idegen környezetben, és képes legyen a feladatra koncentrálni. Újabb párhuzam a kutyák és a gyerekek viselkedése között.

*
Korábbi változata megjelent a Mindennapi Pszichológia 2013/4 számában

*

Forrás: Horn et al., 2013, Plos One
Fotó: kutyaetologia.elte.hu

*

Egyéb megjelenések:

Psychology Today

Science Daily

The Bark

Ivartalanítás pro és kontra

Igen, ivartalanított... Csak még nem szóltunk neki...

Óriásiak a kulturális különbségek a kutyák ivartalanításának ügyében, ami önmagában is arra utal, hogy nincs egyértelmű válasz a kérdésre: ivartalanítsuk-e a kutyánkat vagy sem. Ahol a műtétet a populációszabályozás eszközének tekintik, ott a felelős állattartás része. Az Egyesült Államokban például közel 80%-os az ivartalanítottsági arány, és vannak olyan parkok, ahová csak ivartalanított kutyák léphetnek be. Ezzel szemben Norvégiában kizárólag indokolt esetben engedélyezett az operáció. A szigort persze érthetővé teszi, hogy Norvégiában nincsenek kóbor kutyák, tehát az ivartalanításnak nincs szerepe a túlszaporulat szabályozásában.

Az állatorvosok szukáknál preventív céllal, az emlőtumor (ami a szukák negyedét érinti) és a méhfertőzések megelőzése miatt javasolják az ivartalanítást. A műtéti kockázat minimális, de számolni kell a csökkenő aktivitás és az elhízás veszélyével. Mindkettő megelőzhető, ha a gazda odafigyel az etetésre és a kutya mozgatására. Esetenként megfakul a szőrzet és nagyobb mértékű lesz a vedlés is.

Az ivartalanítás az esetek jelentős részében a viselkedést is megváltoztatja, sokan ezért döntenek a műtét mellett. Még a norvég állatjóléti törvény is lehetővé teszi a műtétet bizonyos viselkedési problémák esetében, például ha egy kan kutya fokozott agresszivitással reagál saját nembéli társaira. A kutyák - a farkasokhoz mérten, amelyek igyekeznek megölni idegen fajtársaikat - többnyire jól tűrik más kutyák társaságát, de a tesztoszteron fokozza az agressziót, és tüzelési időszakban felajzott állapothoz vezethet. Kutatási eredmények szerint a verekedések gyakorisága 60%-kal, a párzási kísérletek száma 70%-kal csökkenhet ivartalanítás után. Ha a kutya olyan helyen él, ahol sok fajtársával találkozik nap mint nap, jelentősen csökkentheti a stresszt az ivartalanítás. Szukáknál viszont nőhet az ember (családtagok) elleni agresszió, de főleg akkor, ha kicsiként is hajlamosak voltak rá. A félelmi agresszión inkább ront a műtét, hiszen a tesztoszteronszinttel a magabiztosság is csökken. Az időzítés sem mindegy: ha a viselkedés már rögzült, a hormonszint-változásnak nem lesz hatása.

A korai ivartalanítás ellen szól ugyanakkor, hogy kétszeresére növeli a csípőízületi diszplázia és háromszorosára a limfoszarkóma kockázatát, legalábbis bizonyos fajtáknál. Saját kutyánk ivartalanításával kapcsolatos döntésünkben az is segíthet, hogy több mint hetvenezer kutya vizsgálata alapján úgy tűnik, az ivartalanítás növeli a várható élettartamot: míg az ivaros kutyák átlagosan 7,9 évig élnek, az ivartalanítottak 9,4-ig. A hosszabb élettartam valószínűleg főként a fertőzés- és traumaveszély csökkenésére vezethető vissza a szerzők szerint.

Zajfóbia

Tűzijáték, petárda, mennydörgés, lövés - olyan zajforrások, amelyek "pánikrohamot" váltanak ki rengeteg kutyánál. James Ha, a Washingtoni Egyetem kutatója szerint háromféleképpen kezelhető a zajfóbia: szervezéssel, terápiával és gyógyszerezéssel.

Mit "szervezzünk"? Szilveszter és augusztus 20-a előtt utazzunk el csendes, erdei panzióba a kutyával, vagy ha van rá mód, vigyük hangszigetelt helységbe, pincébe, ahol hangos zene mellett nem vagy kevésbé érik el a dörrenések.

Terápiában két megoldás kínálkozik: egy speciális eszköz, a nyugtató kutyakabát (pressure wrap) használata, illetve a viselkedésterápia. Kutyakabátból többféle márka kapható, de mind ugyanúgy működik: folyamatos nyomás alatt tartja a kutya testét. Ez több fajnál, köztük embernél is, bizonyítottan nyugtató hatású. James Ha az egyik cég megbízásából letesztelte a kutyakabátokat (erről már itt írtam röviden), és úgy találta, hogy bizonyos helyzetekben - például vihar esetén - sok kutyánál beválnak, de félelmi agresszió esetén nem, tehát a gyerekek, autók, stb. által kiváltott szorongást nem csökkentik.

A viselkedésterápia során a kutyát arra tréningezik, hogy a félelmet kiváltó ingert egy pozitív ingerrel társítsa. Ez hosszú, sok türelmet igénylő folyamat. Lényege az, hogy a kutyát szembesítjük a rémisztő ingerrel, de csak olyan mértékben, amitől még nem szalad világgá. Például beszerezzük egy tűzijáték hangfelvételét, elviselhető hangerőre állítjuk, és a lejátszás alatt kutyánkat falatkákkal jutalmazzuk, ügyelve arra, hogy csak a megfelelő, nyugodt viselkedést erősítsük meg. Ezt célszerű naponta 2-3-szor megismételni, körülbelül egy héten át.

A gyógyszeres kezeléshez állatorvoshoz kell fordulni. Akut problémánál, egyszeri helyzetekben jól beválnak a nyugtatók, de akárcsak az embereknél, a kutyáknál is személyre szabott gyógyszerezésre van szükség. A gyógyszerek szükség esetén a viselkedésterápia elején is bevethetők. Ha nyugtatópirula hatása alatt a kutya már jól reagál a félelemkeltő ingerre, érdemes a gyógyszer nélkül folytatni a terápiát. Nagyon ritkán fordul elő olyan mértékű szorongás, ami élethosszig tartó gyógyszerezést igényel.


*
Megjelent a Mindennapi Pszichológia 2013/4. számában

Forrás: Calming Your Dog's Anxiety During Noisy Fourth of July
Kapcsolódó kutatás: The effectiveness of the Anxiety Wrap in the treatment of canine thunderstorm phobia: An open-label trial, Cottam et al., 2013 J Vet Behav

Kép: innen