Kutyafajták evolúciója és a játékos viselkedés

Hogyan zajlik az evolúció egy fajon belül? Hogyan hat a közös leszármazás, illetve a populációk közötti génáramlás a viselkedési jegyekre? Erre keresték a választ az ELTE Etológia Tanszék, az Ökológiai Kutatóközpont és a Stockholm Egyetem munkatársai 138 kutyafajta "játékosságának" és genetikai kapcsolatainak összevetésével. Tanulmányuk a Journal of Evolutionary Biology című lapban jelent meg. A Garamszegi László által vezetett kutatás eredményei szerint a fajták közötti különbségek 75%-a a közös ősöktől eredő genetikai rokonságnak köszönhető, 15% pedig a génáramlásból származó haplotípusoknak (mutáció-kombinációk mintázatának). A vizsgálat további mikroevolúciós összehasonlításokhoz jelent fontos módszertani alapot. 

Eredeti cikk: Garamszegi, L. Z., Temrin, H., Kubinyi, E., Miklósi, Á., & Kolm, N. (2019). The role of common ancestry and gene flow in the evolution of human‐directed play behavior in dogs. Journal of Evolutionary Biology.

Sajtó: https://24.hu/tudomany/2019/10/26/kutya-jatek-fajta-vizsla/

https://ttk.elte.hu/content/ezek-a-legjatekosabb-kutyafajtak.t.2515

A kutyák agya sohasem pihen

English below

Az agy különböző területei folyamatosan tartják a kapcsolatot, még akkor is, ha az agy - látszólag - pihen. Vajon milyen ősiek ezek a kapcsolatok? Mi jellemzi az egészséges agy működését? Az ELTE Etológia Tanszék kutatói ezekre a kérdésekre keresték a választ - kutyákon. A vizsgálatok az epilepszia vagy az öregedéssel együtt járó kognitív hanyatlás kutatását is segíthetik a jövőben.

A Szenior Családi Kutya Program legújabb kutatása a Scientific Reports tudományos lapban jelent meg a kutyaagy eddig ismeretlen nyugalmi hálózatairól. Ezek a hálózatok az agy nagyobb egységeinek működéséről árulkodnak. A hálózatokat funkcionális mágneses rezonancia (fMRI) vizsgálattal fedezték fel, amihez családi kutyákat képeztek ki mozdulatlan fekvésre az MR vizsgáló csőben. A módszer kutyák egészségére teljesen ártalmatlan, és a kutyák nagyon szívesen vesznek részt a tesztekben. A mérések a TTK Agyi Képalkotó Központjában zajlottak.

Ahogy a neve is utal rá, a nyugalmi hálózatok vizsgálatakor a résztvevőknek semmiféle ingert nem játszanak le a mérés ideje alatt és nem is kell semmit csinálniuk. Lényegében zavartalanul fekszenek, míg az MR készülék képet alkot az agyműködésükről.

Az elemzést a következőképpen lehet elképzelni:

A kutyaöregedés genetikai kutatása

Mi a kutyák szerepe az öregedés genetikai kutatásában? Erről a témáról jelent meg Sándor Sára és Kubinyi Enikő (ELTE Etológia Tanszék) összefoglaló cikke a Frontiers in Genetics című lapban 2019 októberében. Az elmúlt évtized genomikai forradalma számtalan új lehetőséget nyitott meg arra, hogy jobban megismerhessük az ember és más fajok életfolyamatainak örökletes szabályozását. A kutya faj éppen a fejlődő technológiának köszönhetően vált és válik egyre inkább vizsgálhatóvá a molekulák kutatóinak számára – hiszen a társként tartott kutyák esetében a klasszikus laborállatoknál alkalmazott, úgynevezett invazív technikák szóba sem jöhetnek. Az új eljárásokhoz, például a teljesgenom szekvenálásához viszont már nincs szükség ilyen technikákra – csak sok résztvevő egyedre, és azok minél több tulajdonságának ismeretére. Ahogy az ezt az igényt kielégíteni igyekvő (pl. állatorvosi) adatbázisok egyre növekednek, újabb és újabb területek nyílnak meg a kutatók előtt, hogy a kutyákat bevonják a genetikai vizsgálatokba. Az öregedéskutatás ma az egyik legígéretesebb azok közül a területek közül, melyekben a kutya kiemelt szerepet nyerhet, mint „modellállat”. Ugyanis társként tartott kutyáink sokkal jobban hasonlítanak ránk életmódjukban, mint bármely laborállat, és még az emberi demenciához nagyon hasonló időskori kórképek is megfigyelhetők náluk. Ennek köszönhetően egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik az öregedéskutatók részéről a kutyák irányába, hogy segítségükkel jobban megérthessük például az emberi Alzheimer kór kialakulását is, vagy már időskori betegségekét. Ámde azokat a géneket, melyekről eddig sejtik, hogy kapcsolatban állhatnak e betegségekkel, még alig vizsgálták a kutyában. És így van ez még több száz olyan génnel is, melyeket valamilyen módon, más fajokban már összekötöttek az öregedéssel. Ahhoz, hogy a kutya jó modellje legyen az emberi öregedésnek, fontos lesz, hogy a fajra jellemzően is feltárjuk az érintett gének pontos funkcióit. Csak ezt követően lehetünk biztosak abban, hogy a funkciók tényleg minden génre nézve párhuzamba állíthatók az emberi génekkel. Az Etológia Tanszék Szenior Családi Kutya Programjának munkatársai az ilyen irányú kutatások elősegítése és szorgalmazása céljából az öregedés genetikájáról eddig publikált irodalom alapján összeszedték és rendszerezték azokat a genetikai és sejt-szintű útvonalakat, mechanizmusokat, melyek szerepet játszhatnak a kutyák (és emberek) öregedésében. Az összefoglaló cikk az egyes gének esetében azt is bemutatja, hogy milyen információk állnak eddig rendelkezésre kutyás kutatásokból, és hogy milyen potenciális kutatási irányok lehetnek kecsegtetőek a kutyák bevonásával.

A cikk elérhetősége:

Sándor, S., & Kubinyi, E. (2019). Genetic pathways of aging and their relevance in the dog as a natural model of human aging. Frontiers in Genetics, 10, 948.

Sajtó, blog: https://www.fightaging.org/archives/2019/11/dogs-as-a-model-of-human-aging/

"Vigyél haza!" tekintet

Gyerekkoromban volt egy kutyás naptáram, aminek a képeit kitettem a falra. Sokat nézegettem ezeket a képeket, és közben azon gondolkodtam, hogy miért tűnik mindegyik kutya olyan szomorúnak. Most, harminc évvel később tudtam meg a választ, amikor brit és amerikai kutatók kutyák és farkasok szem körüli izmait hasonlították össze. Kiderült, hogy a kutyáknál a 33 ezer éves háziasítás során kialakult egy olyan izompár, ami megemeli a szemöldök belső csücskét, amitől nagyobbnak és szomorúbbnak tűnik a kutya szeme. A nagy babaszemek és a szomorú tekintet gondoskodást vált ki az emberekből. Mérhetően nagyobb gondoskodást, hiszen menhelyekről gyakrabban viszik haza azokat a kutyákat, akik gyakrabban adják elő ezt a tekintetet. Ez arra utal, hogy az emberek, ugyan valószínűleg öntudatlanul, de szelektáltak erre a jellegzetességre, jobban vigyáztak az ilyen kutyákra és szívesebben segítették a szaporodásukat.
A kutatók 4 farkas és 6 kutya tetemének szem körüli izomzatát hasonlították össze, de élő állatokat, 9 farkas és 27 menhelyi kutya ember irányába mutatott tekintetét is vizsgálták.

Dominanciaviszonyok kutyák között

A kutyák között vannak magabiztos, rámenős példányok, akik tovább és erősebben ragaszkodnak az elképzeléseikhez, akikhez határozottabb fellépésű gazda kell. Ezeket a kutyákat nevezi a köznyelv „dominánsnak”. Az etológiában viszont a dominancia nem jellemvonás, hanem két egyed kapcsolatának jellemzője, amely harcias jellegű összeütközések során alakul ki. Az az egyed, amely ezeket az összecsapásokat sorozatosan megnyeri, domináns lesz, amelyik pedig behódol, alárendelt. A dominanciahierarchia, vagyis a rangsor kialakulása hasznos, hiszen lehetővé teszi, hogy a csoportban élő állatok a sérülés veszélye nélkül eldöntsék, melyikük férhet hozzá elsőként bizonyos erőforrásokhoz. Például ha a csoport elejt egy zsákmányt, először a domináns ehet belőle, a szaporodás is a dominánst illeti, éppúgy, mint a legjobb pihenőhely. Ehhez képest mi a helyzet az egy háztartásban élő kutyákkal? Az életben maradásért nem kell versengeniük és a  szaporodásuk ügyében sem hozhatnak önálló döntéseket. Mi maradt a hierarchiából a kutyacsoportokban és mit vesz észre ebből a gazda? Ezt vizsgálták az Eötvös Loránd Tudományegyetem etológusai.

Dominancia kutyacsoporton belül

Többkutyás háztartásokban általában van versengés a kutyák között – ki tud kicsikarni több dédelgetést a gazdától, kié lehet a konyhapultról odadobott maradék, ki száll először be és ki az autóból, és így tovább. Vajon ezek közül a helyzetek közül mi függ össze, melyek azok, amikben következetesen az egyik kutya nyer és tekinthető-e dominánsnak?

"Több mint 700, közös háztartásban élő kutyapár gazdáinak véleményét összegezve először is meglepődtünk, milyen sokan jelölték meg az egyik kutyájukat dominánsnak. Tíz gazdából csak egy állította azt, hogy a kutyái közt nincs rangsor. A dominánsnak tartott kutyák jellemzően elsőként férnek hozzá bizonyos erőforrásokhoz, vagyis megszerzik a jutalomfalatokat, ha tehetik elsőként esznek, elfoglalják a jobb pihenőhelyet. Sajátos személyiségük van, mivel képezhetőbbek, agresszívabbak, impulzívabbak, mint a párjuk. Emellett igyekeznek védelmezni a csoportjukat, többet ugatnak, séták során elöl járnak." -  – mondta el Kubinyi Enikő, a kutatás vezetője. "Az etológiában ismert dominanciajelek a viselkedésükben is megjelennek, felüljelölik a másik vizeletét, összetűzésnél ők nyernek, az alárendelt pedig gyakran nyalogatja a szájukat, ez a behódolás egyik jele. A kutyapárosok harmadánál egyébként nem fordul elő se szájnyalogatás, de verekedés."

Bármilyen furcsának tűnik, a nagyobb, erősebb kutyák nem lesznek automatikusan dominánsak. Viszont ha szuka és kan él együtt, akkor gyakoribb, hogy a szuka a domináns. "Ennek talán az az oka, hogy a szukákat gyakran ivartalanítják, ami ennél a nemnél a szakirodalmi adatok alapján nagyobb agresszivitással jár." – fejtegeti Lisa Wallis, a PeerJ szaklapban megjelent közlemény másik szerzője.

Csak a kor számít?

A kutatók a Szenior Családi Kutya Programban kutyák öregedésével foglalkoznak, ezért különösen érdekelte őket a kor szerepe a dominanciaviszonyokban. Az idős kutyák általában dominánsak a fiatalok felett, ezt a mostani tanulmány is megerősítette. Sok kutyás szakember emiatt vitatja is a dominancia szerepét a kutyáknál, szerintük a korkülönbség elég magyarázat az egyedek viselkedésének eltérésére. De alighanem tévednek, mert az adatok világosan mutatták, hogy a rangsorban elfoglalt pozíció jobban magyarázta a különbségeket, mint a kor.

Eredeti közlemény: Kubinyi E, Wallis LJ. 2019. Dominance in dogs as rated by owners corresponds to ethologically valid markers of dominance. PeerJ 7:e6838 https://doi.org/10.7717/peerj.6838

Kiszagolják-e a félelmet a kutyák?

Ne félj tőle, mert megérzi - jól ismert, remek tanács. Hogyan kellene nem félni és ugyan mire alapozódik a bölcsesség - ez homályban maradt. Egészen mostanáig, mivel olasz kutatók kiderítették, hogy a kutyák kizárólag szag alapján is azonosítják a félelmet, sőt a vidámságot is.

A kutyák nagyon figyelnek az emberekre (jobban, mint a kutyaként nevelt farkasok), emiatt az érzelmi állapotukhoz is gyorsan alkalmazkodhatnak, erről már sok kísérleti adat összegyűlt. Ha a gazda sír, sok kutya nyugtalanná válik, keresi a kontaktust, bökdös, nyüszög, fejét a gazda ölébe teszi. A síró ember speciális hangot ad ki, a testtartása, arckifejezése is megváltozik, és a hormonális változások miatt bizonyára a szaga is. Vajon a szag megváltozására is érzékeny a kutya vagy csak a hangok, a látvány indítja arra, hogy "megvigasztalja" gazdáját? Lehetséges, hogy az érzelmek észlelését nem csak a szemük, fülük, hanem az orruk is segíti? Úgy sejtjük, igen, hiszen nem véletlenül szagolgatják nagy hévvel a kutyák egymást és az embereket is. De egészen a közelmúltig tudományos kutatás nem vizsgálta a kérdést, hiszen nem olyan egyszerű szétválasztani a kommunikációs csatornákat egymástól.

2018 októberében azonban megjelent egy tanulmány arról, hogy képesek-e a kutyák emberi érzelem észlelésére kizárólag szag alapján, ha se nem látják, se nem hallják az embert, akihez a szagminta tartozik. A mintákat 21 év körüli férfi önkéntesektől gyűjtötték, akik megnéztek egy félelmetes vagy egy vidám filmet, nedvszívó párnácskával a hónuk alatt. A laboratóriumban ezeket az izzadtságmintákat, kiegészítve kontroll, emberi szag nélküli mintával, kutyák elé helyezték, és megnézték, hogyan reagálnak rájuk. A félelem szaga stresszviselkedést váltott ki a kutyákból (nyalogatták a szájukat, céltalanul szaladgálni kezdtek, megrázták magukat, vakaróztak, ásítottak, ugattak, lihegtek, ittak) és a szívritmusuk is megemelkedett. A "vidám" szagnál pedig jobban érdeklődtek az idegen kísérletvezető és kevesebbet a gazdájuk iránt, mint a félelem és a kontroll szag esetén. Összesen 40, igen barátságos és kevéssé félénk kutyát teszteltek, labrador és golden retrievereket, ezért izgalmas lenne megvizsgálni, hogy más fajtájú kutyák hogyan reagálnak az érzelmi állapottal együtt járó emberi szagokra.

A kísérletet egyébként először emberekkel végezték el - nők szagolgatták a férfiak izzadtságát. Az arcizmaik a várakozásnak megfelelően reagáltak, a "vidám" szagnál a mosoly, a "félelem" szagnál az ijedtség izmai aktivizálódtak. Ennek ellenére kérdésre a nők nem találták el, hogy milyen érzelmi állapotot kellene tükröznie a szagnak. A kutyáknak viszont nem kellett találgatniuk, így magasabb kognitív folyamatok, mint amilyen a vidámságot és félelmet kifejező szimbólumok közötti válogatás, nem árnyékolták be testük spontán reakcióit.

Ha a kutyákat ilyen nyilvánvalóan befolyásolja idegenek érzelmi állapota, vajon mit élhetnek át, ha gazdájuk szorong? Hogyan befolyásolja a szagkereső kutyát, ha erősen stresszes bűnözőt vagy eltűnt személyt keres? Sokan mesélik, hogy kórházban dolgozó terápiás kutyájuk nagyon elfárad munka után. Lehet, hogy a betegek szorongása részben rájuk is átragad?
Forrás:
D’Aniello, B., Semin, G. R., Alterisio, A., Aria, M., & Scandurra, A. (2018). Interspecies transmission of emotional information via chemosignals: from humans to dogs (Canis lupus familiaris). Animal cognition, 21(1), 67-78.