"Vadászó" kutyapárok: összehangolják a mozgásukat, de nem néznek egymásra

A lipcsei Max Planck Intézet kísérleti elrendezésében kutyapárok tagjai csak akkor jutottak táplálékhoz, ha egy elválasztó fal két oldalán helyezkedtek el. A táplálékhoz először közelítő kutya útját a kutatók elzárták, a másik oldalon lévő eb viszont ekkor szabadon hozzáférhetett az ételhez. Jellemzően az alárendeltek vállalták a hálátlanabb szerepet, és így a dominánsak ehettek előbb. Sok domináns egyed abbahagyta az együttműködést, ha többször egymás után nem jutott táplálékhoz. A két kutya egyébként láthatóan nem figyelt egymásra, holott a vadászatot modellező helyzetben ezt, a farkasoktól örökölhető viselkedést várták tőlük a kutatók. (Brauer et al., 2012)

Krónikus stresszt éltek át a japán földrengés után magukra hagyott kutyák

Forrás: itt és itt.

A fukushimai földrengés után magukra hagyott kutyák más menhelyi kutyákhoz képest jóval nagyobb traumaként élték meg életkörülményeik romlását: tanulási és kötődési képességük jelentősen lecsökkent (az emberi poszttraumatikus stressz szindrómához hasonlóan), és idegen emberekkel szembeni agressziójuk is jóval kisebb volt. A krónikus stressz a vizelet 5-10-szerésre emelkedett kortizolszintjében is megmutatkozott. Aggasztó, hogy három hónap alatt a kutyák állapota alig javult. Az Azabu Egyetem kutatói 17 fukushimai és 8 kontroll kutyát vizsgáltak, a viselkedést C-BARQ kérdőívvel értékelték (Nagasawa et al., 2012).

A háziasítás nem érintette a kutyák számolási képességeit

Forrás: Wikimedia Commons

A kutyák és a közeli rokon prérifarkasok számosság-reprezentációja teljesen hasonló - állítják a Utah-i Egyetem kutatói 16 kutya és 16 prérifarkas vizsgálata alapján. A két faj egyedei ugyanis teljesen hasonlóan választottak különböző számú falatkákat tartalmazó kupacok közül. Mindegyik alany egy szagkontrollt és 8 próbafeladatot kapott, utóbbiakban 1:4; 1:3; 2:5; 1:2; 2:4; 3:5; 2:3; 3:4 arányú , a földre helyezett halmok közül kellett választaniuk. A kutyák 63, a prérifarkasok 59%-ban választották a nagyobb mennyiségeket, de a választás egyre inkább véletlenszerű volt, ahogy a mennyiségek aránya közelítette az 1:1-et. Egy prérifarkas hibátlan teljesítményt nyújtott, míg egy hétszer rontott, két kutya csak egyszer hibázott, kettő pedig ötször. Oldalpreferenciát nem tapasztaltak a kutatók. A végeredmény az, hogy a két faj számosság-reprezentációja teljesen hasonló, vagyis úgy tűnik, a háziasítás során nem fordítottunk különösebb gondot a kutya számolási képességeinek formálására. (Baker et al., 2012).

Funkcionális mágneses rezonancia vizsgálat éber kutyákon

Nyolc hónapon át képezte ki két kutyáját az Emory University kutatója arra, hogy mozdulatlanul feküdjenek a borzasztóan zajos MRI készülékben. A sikeres tréning után kiderült, hogy a kutyáknak ugyanazon agyterülete (a nucleus caudatus, farkas mag) reagál a várható jutalomra, mint más fajoknál, amivel fényesen beigazolódott, hogy nem csak az ember képes önként, leszíjazás vagy altatás nélkül mozdulatlanul feküdni egy hatalmas és ijesztő készülékben. A májusban megjelent cikk ez utóbbi megállapítás miatt nagy sajtóvisszhangot váltott ki. Sokan ujjongtak amiatt, hogy a kutyák ejtőernyős ugrás, búvárkodás és gördeszkázás után másféle hajmeresztő mutatványt is boldogan elvégeznek, ha ezzel kivívhatják gazdájuk tetszését. Holott nem is ez az első fMRI vizsgálat éber állapotú kutyákon: az ELTE Etológia Tanszék és a Kaposvári Egyetem Diagnosztikai és Onkoradiológiai Intézetének munkatársai négy évvel korábban, 2008-ban a budapesti Canine Science Forumon már beszámoltak két kutya teszteléséről. Csak éppen két eb eredményeit még kevésnek tartották ahhoz, hogy hosszabb közleményt jelentessenek meg róluk... Jó hír azonban, hogy a módszer azóta tovább fejlődött, és a készülő magyar cikk sokkal összetettebb helyzetben mutatja majd be jóval több kutya agyműködését (Berns et al., 2012). (Jelentkezés a vizsgálatokra itt: Kutya fMRI http://kutyaetologia.elte.hu/aktualis_tesztek.html)

Hiába az esdeklő tekintet - csak a fajta számít

A menhelyi kutyák közül évente negyedmilliót altatnak el az USA-ban azért, mert nem találnak befogadó gazdát számukra. Egy floridai menhelyen végzett vizsgálat szerint az örökbeadás sikeressége főként a fajtajellegen és a kutyák előéletén múlik: a kóbor vagy lefoglalt harci kutyák befogadási esélye a legkisebb, míg a gazda által leadott ölebeké, más kistestű kutyáké a legnagyobb. A kennel elhelyezkedése sem mindegy: a bejárattól távoli ebeket nem szívesen viszik haza.
A kutatók a kutyák egy részét arra képezték, hogy hosszan, várakozóan tekintsenek az emberi arcra. De hiába - e képzettség nem növelte a kutyák örökbeadási sikerességét. Az emberi kapcsolat, a rendszeres kiképzés ugyan fontos a kutyák jóléte és későbbi beilleszkedése szempontjából, de nincs hatással az örökbefogadásra. A gazdajelöltek ugyanis mindössze 20-70 mp alatt döntenek egy-egy kutyáról (Protopopova et al., 2012).

"Cuki" állatfotóktól jobban megy a munka

Vajon miért ragasztják tele a hivatalnokok kiscicák és kutyakölykök képeivel a szekrényajtókat? Japán kutatók eredményei szerint a bájos kölyökállatok látványa pozitív érzelmeket vált ki, ami beszűkíti a figyelmet, és ezzel segít a pontosabb munkavégzésben.
A kutatók kölyök, illetve felnőtt kutyák és macskák fotóit mutatták meg egyetemi hallgatóknak, majd különböző feladatok elé állították őket. Azok, akik a kölykök képeit látták, körültekintőbben, pontosabban dolgoztak egy apró kézmozdulatokat igénylő tesztben, gyorsabbak voltak egy vizuális kereséses feladatban, és inkább az apró részletekre figyeltek fel egy betűfelismeréses feladványban (Nittono et al., 2012).

Hamarabb megszárad a laza bőrű kutya

A laza bőr haszna: fürdés után könnyebben megszabadul a kutya a víztől. A gerincoszlop 30°-os mozgást enged meg, a laza bőr hozzáadhat ehhez még 60-at. Kisebb termetűek gyorsabban rázzák le magukról a vizet - egy egér másodpercenként 29, míg egy kutya 5-7 hullámmal szárítja meg a bundáját. Efféle kutatások az öntisztító készülékek fejlesztését segítik (Dickerson et al., 2012). 

09/11: A kutyavezető és a kutya egészségi állapota oda-vissza hat egymásra

Bretagne és Denise

A 11 évvel ezelőtti terrormerényletek után pszichológusok vizsgálták a mentésben részt vett kutyavezetők mentális állapotát. Egy éven belül gyakran előfordult depresszió és poszttraumás stressz szindróma, de három évvel később a támadásoknak már nem volt kimutatható hatása - leginkább azok a mentőkutya-vezetők küszködtek depresszióval, akiknek időközben megbetegedett vagy elpusztult négylábú társa. A kutya-ember kapcsolatokra jellemző, hogy nem csak az eb egészségügyi problémái hatottak a gazdára, hanem fordított hatás is működött. A három éves megfigyelési időszak alatt a mentális problémákkal küszködő gazdák kutyái között gyakoriak voltak a viselkedésproblémák: az első évben szeparációs szorongás, ingerlékenység, később agresszió. (Hunt et al., 2012)

A kutyaszakértő agy egyformán reagál az emberek és a kutyák közötti interakcióra

Az fMRI (funkcionális mágneses rezonancia-vizsgálat) képes megmutatni, ki a kutyaszakértő. A prefrontális kéreg bizonyos része csak a kutyaviselkedést jól ismerő embereknél aktiválódik két, egymással kapcsolatba lépő kutya fotója láttán. Szemkamerás vizsgálattal az is kiderült, hogy a szakértők többet néznek a kutyák testére, mint a fejére (Miiamaaria et al., 2012)

Az állatszeretet örökíthető

Az ikervizsgálat a viselkedésgenetikusok kedvenc módszere. Mivel az egypetéjű ikrek 100%-ban, a kétpetéjűek viszont csak 50%-ban hordoznak azonos gényeket, a környezetük viszont egyforma, összehasonlításukkal megbecsülhető a genetikai és környezeti hatások mértéke. Ha egy viselkedés kialakulásában a gének is részt vesznek, akkor az hasonlóbbnak mutatkozik az egypetéjűeknél, mint a kétpetéjűeknél. Ismert, hogy azok, akik állatok mellett nőttek fel, felnőttként is szívesebben tartanak állatot. De vajon miért: a korai környezeti tapasztalatok hatására vagy azért, mert örökölték szüleiktől az állatszeretetet? A Chicagoi Egyetem kutatói több mint ezer, a ’60-70-es években besorozott fiú ikerpár pszichológiai kérdőíve segítségével megválaszolta ezt a talányt. A katonákhoz intézett egyik kérdés ugyanis így szólt: „Játszott-e valamilyen állattal az elmúlt 30 napban?”. Az eredmények szerint az egypetéjű ikrek gyakrabban válaszolták ugyanazt, mint a kétpetéjűek, válaszaik változékonyságát 37%-ban genetikai okok magyarázták. Ez az eredmény talán nem is meglepő, az viszont igen, hogy a közös környezetnek nincs kimutatható hatása. Ez azt jelenti, hogy egy felnőtt állatszeretete inkább az állatszerető felmenőitől örökölt génekre vezethető vissza, mint arra, hogy gyerekkorában állatok is éltek az otthonában. Más szavakkal: hiába nő fel egy gyerek állatok között, ha szüleitől történetesen a nem-állatszerető géneket örökli.  A nem-közös környezet (iskolai tapasztalatok, barátok, olvasmányok) hatása szintén jelentős, 63-71%-ban ez magyarázza az ikrek közti különbséget (Jacobson et al., 2012). 

Megjelent a Mindennapi Pszichológia IV/6. számában.

(Képzett) kutyákat a strandokra!

Credit: Wild Goose Chase Inc.

A kutyák jó szolgálatot tehetnek a strandok vizének tisztántartásában: a sirályok elriasztására képzett border collie-k munkája nyomán néhány nap alatt drasztikusan csökkent a víz baktérium- (pl. Salmonella, E. coli) koncentrációja a Michigan-tónál (Converse et al., 2012).
ScienceNOW