A Nobel-díj paródiája, az értelmetlen vagy éppen mulatságos felfedezéseket díjazó Ig Nobel egyik befutója lehetne egy prérifarkasokkal foglalkozó tanulmány, ha napjainkban, és nem 1976-ban publikálták volna. Az Ig Nobel egyik szervezője azonban most talált rá, így a friss kutatások közt mosolyoghatunk rajta egy sort. Az Oregoni Egyetem professzora ugyanis – hihetetlen, de igaz - arról értekezik "Rokkant prérifarkasok futási sebessége" című cikkében, hogy a háromlábú prérifarkasok futás közben elérik-e ugyanazt a sebességet, mint négylábú társaik. A kutató 3 rokkant, csapdázás miatt lesérült kojotról gyűjtött adatokat. A szerző 45-70 méteres távolságból hajtotta az állatokat, és közben stopperrel a kezében mérte, hány másodperc alatt tesznek meg egy meghatározott távot. Míg egy ép kojot kb. 51 km-es sebességgel fut, miközben Bruce Thompson professzor kergeti, a rokkantak 36, illetve 41 km/óra sebességet értek el csupán - kivéve harmadik társukat, ami bámulatos módon megüti a négylábúak futásteljesítményét!
A kutató a futási stílust is megfigyelte és nem mulasztotta megörökíteni az utókor számára: a háromlábúak, mivel csonka végtagjuk nem éri el a talajt, szökdécselő mozgást végeznek... Emellett hivatkozik egy 1939-es tanulmányra, amely 164 csonkalábú kojot táplálkozási szokásait vizsgálta, a gyomortartalom áttekintésével. Tanulság: két csonkalábú kojot olyan sok lábasjószágot eszik, mint három ép.
(Egyébként pedig, kár nevetni ezeken a kutatásokon. Könnyen lehet, hogy a robotfejlesztők pont a háromlábú prérifarkasokat szeretnék tanulmányozni ahhoz, hogyan járjanak el, ha négylábú robotjuk elveszíti az egyik végtagját.)
Kutya Szövetség 2011/10
