Terápiás kutyával a vizsgaidőszak is könnyebb

Hír az ELTE oldalán: "A vizsgaidőszakban barátságos terápiás kutyákkal és meghosszabbított nyitvatartással segíti a stresszes hallgatókat az ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár. A vizsgaidőszakban az egyetemi hallgatókban gyakran alakul ki stressz és szorongás, a terápiás kutyák jelenléte pedig nemcsak a mentális egészséget támogatja, hanem a hallgatók tanulási élményét is gazdagítja. A könyvtárban a Kutyával egy Mosolyért Alapítvány és a Kutyával az Emberért Alapítvány terápiás kutyái és felvezetőik állnak a hallgatók rendelkezésére, biztonságos és támogató környezetet biztosítva."

Tényleg segítenek a kutyák a vizsgastresszben? Igen: már néhány perc pozitív kutya–ember interakció is mérhetően csökkentheti a stresszt. A kutyák jelenléte segíthet kizökkenteni a hallgatókat a folyamatos teljesítménynyomásból, javíthatja a hangulatot, és rövid mentális pihenőt, kikapcsolódást nyújthat a tanulás közben. Több vizsgálat is kimutatta, hogy a kutyákkal való interakció során csökkenhet a stresszhormonok szintje vagy a pulzus és nőhet az oxitocin szintje. A kezdeményezés célja nem az, hogy megoldja a vizsgastresszt, hanem az, hogy támogató közeget teremtsen a hallgatók számára. A vizsgaidőszakban sok fiatal elszigetelődik, ezért különösen jelentős lehet egy rövid pozitív társas élmény, és annak a felismerése, hogy hogy figyelmet és támogatást kapnak.

Nem csak a kutyák, hanem más állatok, macskák, nyulak is alkalmasak efféle kikapcsolódáshoz. Fontos, hogy a feladatra csak gondosan kiválasztott és képzett kutyák alkalmasak. Ők jól viselik az idegen embereket, a váratlan helyzeteket, szívesen együttműködnek különböző környezetekben, és akkor sem reagálnak agresszívan, ha valaki véletlenül rálép a lábukra vagy meghúzza a szőrüket. De a kutyák különösen alkalmasak erre a szerepre, mert könnyen taníthatók, és érzékenyen reagálnak az emberi érzelmekre és kommunikációra. Simogatásuk, a velük való játék, és közben a kutya felvezetőjével folytatott barátságos beszélgetés biztonságérzetet és nyugodtabb légkört teremthet. 

A felvezetők arra is figyelnek, hogy a kutyák számára se legyen megterhelő a munka. Mivel korábban én is dolgoztam a Kutyával az Emberért Alapítvánnyal, megkérdeztem a programról Kiss Tamást, a terápiás társvezetőt és az egyik felvezetőt. "Az ELTE Egyetemi Könyvtár vezetője keresett meg több kiképző szervezetet, hogy szeretnék a hallgatók mentális állapotát javítani, csökkenteni a vizsgákkal járó stresszt. A KEA részéről Tangó és Tipli megy kedden és pénteken." - mondta el Kiss Tamás, és hozzátette, hogy a részvételük teljesen önkéntes.

A könyvtárlátogatással egybekötött kutyasimogatás az ún. állatasszisztált aktivitásokhoz (AAA) tartozik. Ettől különböznek az állatasszisztált terápiák (AAT), ahol maga a felvezető is terapeuta vagy terapeutával dolgozik együtt hosszútávon, valamilyen fejlesztési cél érdekében. Például autistáknál javítják a kommunikációs képességeket vagy mozgássérülteknél bizonyos mozdulatokat gyakorolnak. A kutya jelenléte erősen motiváló hatású azoknál, akik szeretik a kutyákat. A terápia olyan része is fejlesztő hatású ilyenkor, amire nem is gondolnánk. A kutya nem ítélkezik, teljes mértékben elfogadó, valamint a játékok során irányítható, utasítható. Olyan embereknek, akik ahhoz vannak szokva, hogy állandóan kontrollálják őket és megmondják, hogy mit kell csinálniuk, ez nagyon felszabadító hatású és hozzájárulhat a magabiztosságuk, önértékelésük növekedéséhez is.

A bejegyzést a Klub rádió kérdései alapján írtam.

Etelka, az életmentő kutya és a proszocialitás

Etelka és gazdája. Fotó: Sztojka András facebook

Szívmelengető kutyás történet: először a Police.hu, majd a Telex közölt részleteket arról, hogyan mentette meg egy kutya a gazdája életét 2026 áprilisában, Sopronban – a lehűségesebb társ a leghűségesebb városban. Járőröző rendőrök arra figyeltek fel, hogy egy autó fényjelzéseket ad le. Amikor odasiettek, az egy földön fekvő embert találtak az autó mögött, a kezében egy EpiPen adrenalinjekcióval. A rendőrök beszúrták az injekciót a combjába és hívták a mentőket. A férfi, Sztojka András, szerencsére teljesen felépült, és el tudta mesélni a történetét.

Gyerekkora óta allergiás a rovar- és pókcsípésekre, ezért mindig hord magával adrenalininjekciót, amivel meg tudja előzni a bénulást, fulladást okozó anafilaxiás sokk kialakulását. Ezúttal azonban a füle mögött csípte meg egy darázs, és nagyon gyorsan jelentkeztek a tünetek. Az autóban ülő kutyája érzékelte a bajt és megpróbált a vezetőülésnél kijutni az autóból, de közben véletlenül letörte a világítás bajuszkapcsolót.

A történet főhőse, az Etelka nevű keverék mentőkutya kiképzést kapott, ezért sokan azt hitték, hogy szándékosan adott fényjelzéseket. A mentőkutyákat azonban nem képezik arra, hogy a gazdájuk rosszullétét kezeljék, hanem eltűnt vagy épületrom alá szorult embereket keresnek meg és jelzik a jelenlétüket, általában ugatással, kaparással. Etelka teljesen véletlenül törte le a bajuszkapcsolót. A speciális kiképzés hozzájárulhatott, hogy szoros a kapcsolata a gazdájával, és gyakorlott a jelzései felismerésében. 

Az ilyen történetek könnyen azt a benyomást kelthetik, hogy a kutyák pontosan „értik”, mi történik egy vészhelyzetben. Valójában azonban a kutya nem orvosi értelemben ismeri fel az állapotot, hanem azt érzékeli, hogy a gazdája viselkedése és testi állapota hirtelen és drasztikusan megváltozik. A kutyák rendkívül érzékenyek az emberi jelekre: észlelhetik a mozgás, a testtartás, a légzés vagy akár a szagok (például stresszhez köthető kémiai változások) eltérését, és ezekre erős érzelmi reakcióval válaszolnak. Ilyenkor gyakori a nyalogatás, bökdösés, nyüszítés vagy ugatás. Ezek a viselkedések a szociális partner rendellenes állapotára adott, részben veleszületett, részben tanult válaszok.

Fontos azonban különbséget tenni az ilyen spontán reakciók és a valóban célzott segítségnyújtás között. A speciálisan képzett segítőkutyák képesek bizonyos egészségügyi állapotokat előre jelezni, illetve konkrét feladatokat végrehajtani, mint például segítség hívása. Ez azonban hosszú, célzott tréning eredménye. Egy átlagos családi kutya is segíthet vészhelyzetben és akár életet is menthet, de a viselkedése inkább spontán és nem olyan megbízható, mint a tanult segítségnyújtás.

A fabódé a 2020-as argentin vizsgálatban

Egy argentin, 2020-ban megjelent vizsgálatban megpróbálták ugyanezt a helyzetet szimulálni. A viselkedéstesztben a gazdának egy fabódéba kellett beállnia. Az ajtót a kísérletvezetők rájuk zárták és egy másfél kilós kővel kitámasztották. A gazdák egy részét arra kérték, hogy nyugodtan, csendben álldogáljanak a bódéban, a másik csoportot pedig arra, hogy "essenek pánikba", próbáljanak kiszabadulni, hangosan kérjenek segítséget. Azt találták, hogy a stresszes helyzetben a kutyák fele kinyitotta a bódét (3 próba alatt 22 kutyából 10-12), vagyis eltolta a követ és kiszabadította a gazdáját. Ha előtte megtanították neki, hogyan kell az ajtót kinyitni, akkor gyorsabbak voltak, de a tanítás önmagában nem növelte az esélyét, hogy kinyitják a bódét. A "nyugodtan viselkedő gazdák" csoportban 16 kutya közül 1-3 nyitotta ki az ajtót a három próba alatt.

Magyar kutatók 2026-ban megjelent vizsgálata is igazolta a kutyák segítőkészségét. Ugyanolyan gyakran segítettek megkeresni egy elrejtett tárgyat (egy műanyag mosogatószivacsot), mint a 16-24 hónapos kisgyerekek. A macskák viszont csak figyelték, hogy a gazdájuk keres valamit, de nem segítettek neki. A kísérlet eredménye szerint a kutyák és a gyerekek is hajlamosak spontán proszociális (azaz másokat segítő) viselkedést mutatni anélkül, hogy jutalmat kapnának érte.

A blogbejegyzés a Sláger rádióban 2026. április 20-án elhangzott beszélgetés kapcsán készült.

Kinti vagy benti macska?

Az, hogy a cica kinti vagy benti legyen, azaz a lakásban éljen vagy a kertben, nem fekete-fehér kérdés - a biológiában semmi nem az. Arról kell dönteni, hogy hol van az egyensúly a macska szabadsága, biztonsága és a környezet védelme között. Alapvetően a macska egy félig-domesztikált faj, amely emberi segítség nélkül is képes fennmaradni, és megőrizte a természetes viselkedésének nagy részét, hiszen genetikailag nem különbözik jelentősen a vadmacskától. A vadmacska magányosan él, kivéve, amikor az anya a kölykeit neveli, ezért a házimacska sem igényli a társaságot úgy, mint a kutya, amelynek ősei csoportban éltek. A mai házimacskák is önállóak, a legtöbbjük képes lenne önfenntartásra és jellemző rájuk a vadászat iránti erős motiváció és a területhez való kötődés. Egy kijárós macska élete inkább megfelel ezeknek az igényeknek, mivel van lehetősége a környezete felfedezésére és a vadászatra.

Ugyanakkor a kijárós tartás komoly kockázatokkal jár. Különösen városi környezetben gyakoriak az autóbalesetek, megfoghatja egy kutya, mérget ehet fel, fertőző betegséget kaphat, parazitákkal fertőződhet. Az sem ritka, hogy a macska eltűnik, akár azért, mert eltéved, akár mert valaki „befogadja”, azt gondolva, hogy gazdátlan. Arról is szót kell ejteni, hogy az amúgy is faj- és egyedszegény emberi településeken a macskák még jobban lecsökkentik a kisemlősök, madarak, hüllők, kétéltűek, rovarok számát, és ha a macska elvadul, akkor emberi településektől távolabb is hozzájárul a természeti értékek károsításához. 

Az elkóborlás és a nem kívánt szaporulat megelőzésében kulcsszerepe van az ivartalanításnak, mert csökkenti a kóborlási hajlamot. Emellett fontos a stabil napi rutin és a kiszámítható környezet, vagyis jó, ha megtanulhatja a macska, hogy mikor érdemes otthon lenni, mikor kap ételt és figyelmet. Az azonosítás szintén alapvető, hiszen ha van mikrochip az állatban, és a hozzátartozó cím pontos, akkor távolabbról is haza tudják vinni a cicát, nem kell a lámpaoszlopokra ragasztott fénymásolatokkal keresni. A nyakörv is hasznos kiegészítő lehet, de csak olyan, amely kioldódik, ha beakad. A vadászat minimalizálása érdekében érdemes a legaktívabb, alkonyati és hajnali időszakban bent tartani a macskát. A feltűnő, színes nyakörvet könnyebben észrevehetik a madarak, és időben elmenekülhetnek. A csengettyű nem sokat segít, mert a lopakodó vagy mozdulatlanul lesben álló macskán nem szólal meg. Nem csak a vadvilág miatt előnyös, ha keveset vadászhat a macska, hanem azért is, mert elsősorban a zsákmányállatok elfogyasztásakor fertőződik meg parazitával.

A benti tartás sokkal biztonságosabb, viszont nagyon unalmas lehet a macska számára. Csak akkor vállalhatja ezt egy gazda jó szívvel, ha valóban képes kielégíteni a macska viselkedési igényeit. Egy macska érezheti magát bezárva egy lakásba, de ehhez ingergazdag környezet kell, tele mászási alkalmatosságokkal, kaparófelületekkel és rendszeres, vadászatot imitáló játékkal. Egy üres, ingerszegény lakásban tartott macska könnyen frusztrálttá válik és viselkedési problémái, betegségei alakulhatnak ki.

Egyre népszerűbbek a hibrid megoldások, például a macskabiztos erkély vagy kert, illetve a kifutó, ahol az állat biztonságosan élheti meg a kinti ingereket. Ha van rá mód, jó megoldás pórázra is rászoktatni a cicát, és sétálni járni. De ez csak bizonyos egyedeknél válik be, és a szoktatást fiatal korban érdemes elkezdeni. Biztonságos sétálóhelyet sem könnyű találni, kutyák által gyakran látogatott területeket kerülni kell.

Ha a kutyákkal hasonlítjuk össze a macskákat, fontos különbség, hogy a macskák általában kevésbé kontrollálhatók és autonómabbak. A gazdájukhoz általában nem úgy kötődnek, mint a kutyák, például stresszhelyzetben nem a gazdájuknál keresnek biztonságot, hanem elrohannak vagy elbújnak. A mozgásigényük is kisebb, inkább rövid és intenzív, nem folyamatos séta, ügetés, mint a kutyáknál.

Végül, hogy mi a „jó” egy macskának és a gazdának, az mindig egyénre szabott. Függ a lakóhelytől, a gazda idejétől, anyagi lehetőségeitől és a macska személyiségétől is. Ismerek olyan párt, akik már régóta szerettek volna macskát kizárólag benti tartásra a belvárosi lakásukba, de az első próbálkozásaik nem váltak be, mert a vidékről hozott macskák folyton csak azt keresték, mikor tudnak meglépni. Úgyhogy ők mentek vissza vidékre. Végül viszont sikerült egy olyan példányt találni, aki fél odakint, és sokkal jobban szeret a biztonságos lakásban ücsörögni, így végül ő maradt náluk házikedvencként.

A blogbejegyzés a egy 2026. március 27-én elhangzott rádióbeszélgetés kapcsán készült.

Fotó: Molnár Vanda

További olvasnivaló: Rendes macska ez a Cirmike, csak valahogy olyan más...