Népszerű posztok

2013. december 14.

Kutya- és farkaskölykök szociális viselkedése

Részletek Topál József az MTA doktora címre benyújtott értekezésének téziseiből. (A védés időpontja 2013. okt. 30.)

Második rész: A kutya és az ember összehangolódása - szinkronizáció
Harmadik rész: A kutya-ember kommunikáció


A csoportélet szerveződésének fajspecifikus alapjai: szociális vonzódás és kötődés. A kutya domesztikációját kísérő viselkedési változások feltárásának egyik lehetséges módja, hogy a kutya és farkas összehasonlításával vizsgáljuk azokat a fajspecifikus eltéréseket, amelyek tetten érhetők akkor is, ha az összehasonlításba bevont alanyokat azonos módon, a kutya természetes társas viszonyaihoz igazodva szocializáljuk.

Eredményeink szerint az azonos nevelési környezet és intenzív szocializáció ellenére lényeges különbség van a kutya- és farkaskölykök preferencia tesztekben mutatott viselkedésében. Az eltérés lényege, hogy 5 hetes korra már jellegzetesen eltérő módon alakul viselkedésük: a farkasok preferálják a nevelőszülőjüket amennyiben az alternatíva egy másik ember, de nem mutatják ezt a preferenciát ha a felajánlott alternatíva egy idegen felnőtt kutya. A kutyakölykök éppen ellenkező módon viselkednek: a felnőtt kutyával szemben előnyben részesítik a nevelőszülőjüket, de ha két ember közül kell válasszanak, akkor már nem jelentkezik viselkedésükben a nevelőszülőjük felé való „elfogultság”. Úgy tűnik, hogy míg az ember által felnevelt kutyák egyfajta általános emberhez való vonzódást mutatnak, a farkasok esetében specifikusan a nevelőszülőre korlátozódó preferencia figyelhető meg, melyet ráadásul könnyen eliminál akár egy idegen fajtárs választásának lehetősége.

A részletes viselkedéselemzés további fajspecifikus eltérésekre mutatott rá: bár a kutyák és farkasok nem különböztek a helyzetben mutatott általános aktivitásukat tekintve, csak a kutyáknál volt megfigyelhető a farok csóválása, mint „kapcsolatkezdeményező” viselkedés, valamint sokkal gyakrabban néztek az ember arcára miközben őt megközelítették. A farkasok ugyanakkor kifejezettebb aktív elkerülő magatartást és agressziót (morgás, harapási próbálkozás) mutattak az egyébként ismerős kísérletvezető felé a tesztek során.



Az emberrel való szociális kontaktus-kezdeményező viselkedés fajspecifikus eltéréseit erősítette meg a szemkontaktusra való kondicionálási feladat eredménye is. Míg kutyáknak nem okozott gondot annak felismerése, hogy az ember szemébe nézés jelenti a feladat megoldásának kulcsát, a farkasok feltűnően képtelenek voltak kialakítani a kívánatos viselkedést. Mindez más korábbi eredményeinkkel összhangban (Miklósi és mts. 2003) arra utalhat, hogy a kutyák prediszponáltak az emberrel való szemkontaktusra, s ez azután jó lehetőséget teremt a társas interakciók kialakítására.

A kötődési viselkedés vizsgálata további fontos, fajspecifikus eltérésekre mutatott rá. Úgy találtuk, hogy a kutyákkal ellentétben a farkaskölykök Idegen Helyzet Tesztben mutatott viselkedése nem felelt meg a kötődés kritériumainak. Vagyis míg a farkaskölykök egyáltalán nem mutatták a kötődési mintázat jellegzetességeit (személyspecifikus közelségkeresés, és a visszatérő nevelőszülővel való kontaktusra törekvés), addig a 4 hónapos kutyakölyköknél függetlenül attól, hogy kézben avagy hagyományosan lettek nevelve, a felnőtt kutyáknál korábban kimutatott mintázat lényeges elemei megjelentek. Úgy tűnik tehát, hogy a nevelőtől (gazdától) való szeparáció a kutyakölykök esetében hatásosan aktiválta a kötődési viselkedési rendszert, mely azután jellegzetes „üdvözlési” viselkedésben nyilvánult meg a gazda (nevelő) visszatértekor. Az idegen személy távozása illetve visszatérése ugyanakkor nem volt efféle hatással a kölykök viselkedésmintázatára.

Fontos továbbá, hogy az intenzív szocializáció önmagában nincsen lényeges hatással a kötődési viselkedés kialakulására: a két „kézben nevelt” (kutya ill. farkas) csoport egyetlen közös jellemzője a megnövekedett fizikai kontaktusban megnyilvánuló nagyobb érdeklődés az idegen személlyel szemben. Ez az, ami nem jellemezi a hagyományos körülmények között szocializálódott kölyök illetve felnőtt kutyákat.

Összességében e vizsgálatok a korábbiakkal összhangban (pl. Frank és Frank 1987) sikeresen rámutattak a kutya és farkas közötti különbségekre az interspecifikus szociális vonzódás, kötődés, és az emberrel való kapcsolatteremtést szolgáló viselkedések terén. Különösen fontos eredmény, hogy a kutyában az ember felé való kötődés egyedülálló, valószínűleg veleszületett prediszpozíciókon alapuló sajátosságokkal bír: már korán megjelenik, és felnőtt korban is „csecsemőszerű” jellegzetességeket mutató viselkedés-szabályzó mechanizmusként írható le. Mivel e vizsgálatokban a kutyák és farkasok viszonylag korai életkorban kerültek megfigyelésre, és azonos módon, intenzív szocializációnak lettek alávetve, jó okkal feltételezhetjük, hogy a megfigyelt eltérések a domesztikáció során bekövetkezett viselkedésevolúciós változásokkal hozhatók összefüggésbe, és a humán viselkedési komplexum kutyában tetten érhető funkcionálisan analóg megnyilvánulásai közé sorolhatók.

Módszerek
Ember által egyedileg nevelt, intenzíven szocializált kutya- és farkaskölykök vettek részt a vizsgálatokban. A kölyköket pár nappal a születésük után izoláltuk az anyjuktól, és a továbbiakban napi 24 órás gondozást kaptak emberi „nevelőszülőjüktől”.
Preferencia teszt: mennyi időt tölt a kiskutya/kisfarkas
 a nevelő vagy a kutya közelében? 
Egyik kísérletben az alanyok 3- 4- és 5-hetes korban ún. preferencia tesztekben vettek részt (összesen hat alkalommal), ahol egy rövid szeparáció után lehetőséget kaptak arra, hogy két tőlük egyforma távolságban lévő passzívan viselkedő „objektum” bármelyikét megközelítsék, és a közelében időzzenek. A kölyök „nevelőszülője” a preferencia tesztek mindegyikében jelen volt, mint választási lehetőség, alternatívaként négy másik „objektum” (idegen ember, idegen felnőtt kutya, fajtárs kölyök illetve a cumisüveg, amiből rendszeresen etették) valamelyike szerepelt. Ezen kívül néhány kölyökkel 5- és 9 hetes korban egy olyan tanítási tesztet is elvégeztünk, ahol azt figyeltük milyen sikerrel lehet rávenni őket arra, hogy az emberrel szemkontaktust teremtsenek (azaz csak akkor kaptak jutalmat ha az ember szemébe néztek).
Az Idegen Helyzet Teszt egyik epizódjában a kutya/farkas
 számára ismeretlen személy lép be a teszthelységbe. 
Egy másik kísérletben pedig az intenzíven szocializált kutya- és farkaskölykök, valamint egy csoport hagyományos körülmények között szocializálódó „családi kutya” nevelőszülő/gazda felé mutatott kötődési viselkedési mintázatait figyeltük meg 16-hetes korukban, a korábban kidolgozott IHT módszer alkalmazásával. Az eljárás lényege, hogy az alanyokat egy számukra idegen helyen figyeljük meg ahol megadott forgatókönyv szerint a gazdájuk és/vagy egy idegen jelenlétében illetve teljesen egyedül vannak. A kötődési mintázat jellemzői az egyes „epizódokban” mutatott viselkedés valamint a kötődési személy távozására illetve visszaérkezésére való reakció etológiai elemzésével adhatók meg.

Forrás: Topál József az MTA doktora címért benyújtott értekezésének tézisei. Cím: A szociális kogníció összehasonlító vizsgálata: a kutya, mint az emberi társas viselkedés egy lehetséges modellje (A tézisek és a doktori mű letölthető az MTA honlapjáról). A védés időpontja: 2013. október 30.

Második rész: A kutya és az ember összehangolódása - szinkronizáció
Harmadik rész: A kutya-ember kommunikáció

A tézisrészletben bemutatott tanulmányok: