Hormonkezelés

Dr. Gergely Anna, az MTA Összehasonlító Viselkedéskutató Csoport munkatársának vendégposztja

Minden gazda találkozott már azzal a helyzettel akár a napi séta alkalmával, hogy a kutyát irányítania kell. Míg a kedvencünk pórázon van, ez a feladat nem olyan nagy kihívás, de amint lekerül a póráz, valamilyen módon mindenki igyekszik irányba küldeni a kutyáját, még ha ez a feladat nem is tudatos tanításon keresztül zajlik. A legtöbb sportkutyás viszont komoly tréninggel tanítja a kutyáját arra, hogy az általa kijelölt irányba mozduljon. Fontos feladat ez a manapság igen népszerű K99-es vizsgarendszer ügyességi ágazatában, ahol magasabb szinteken igen precíz irányba küldésre van szükség. A szintén közkedvelt agility sportban is meghatározó, hogy a kutyát a helyes irányból tudjuk az akadályra küldeni. Ha visszanézünk az ősibb munkakutyás időkre láthatjuk, hogy ez a feladat komoly múltra tekint vissza. A terelőkutyák esetében ugyanis alapvető elvárás volt a kezdetektől fogva, hogy képesek legyenek a pásztor valamilyen jelzése alapján irányt váltani. Mivel a munkakutya általában a pásztortól távol dolgozik, a kézjelek használata nem túl hatékony, inkább a füttyhangok és más akusztikus parancsok alapján mozdul a kutya a kívánt irányba.

A bántalmazott kutyák viselkedése

A most következő megállapítások nem meglepőek, és az sem biztos, hogy teljesen megbízhatóak. A bántalmazás ritkán kerül a felszínre, és többnyire nem sikerül minden részletében feltárni. Azt meg lehet vizsgálni, hogyan viselkednek a bántalmazáson átesett kutyák, de ettől még nem tudjuk, milyenek voltak a traumatikus események előtt. Egy lehetőség, ha nem bántalmazott kutyákkal hasonlítjuk össze őket – ezt választották egy frissen megjelent tanulmány szerzői is. Arra kérték egy kutyás egyesület tagjait, hogy ha úgy vélik, a kutyájuk korábban átesett bántalmazáson, töltsenek ki egy kérdőívet. Több mint 1100-an válaszoltak. Ebből az adatbázisból öt szakértő 69 kutyánál találta - az élettörténet és a fizikai sérülések alapján - nagyon valószínűnek az abúzust. E kutyák kérdőívvel értékelt viselkedését 5239 olyan kutyáéval vetették össze, akik korban, befogadásuk idejében és beszerzési forrásukban megegyeztek a bántalmazott kutyákkal.

Az eredmények szerint nyugtalanabbak, több kötődést mutatnak és több figyelmet igényelnek az abúzust átélt kutyák. Jobban félnek idegen emberektől és kutyáktól, valamint több agressziót mutatnak feléjük (az agresszió és a félelem sok más tanulmány eredménye szerint is gyakran kapcsolatban áll). Jóval több viselkedési probléma fordul elő náluk: gyakrabban hemperegnek ürülékben, félnek a lépcsőzéstől, többet ugatnak, és gyakrabban mutatnak furcsa vagy ismétlődő viselkedést (pl. cipők felhalmozása, gödörásás, farokkergetés), ami kényszerbetegségre utal.

Kérdés, hogy az észlelt különbségek valóban a bántalmazásra vezethetők vissza, és nem például arra, hogy a kutyák bizonyos jellemzői hajlamosítják a körülöttük élőket az agresszióra. (A gyerekeknél például már tudjuk, hogy az agresszivitás az abúzus következménye és kiváltó oka is lehet.) A nehézségek ellenére nagyon fontos, hogy a kutatások elinduljanak ebbe az irányba is.

McMillan et al., 2015, Journal of Applied Animal Welfare Science

a kutya, 2015/05

A kutyaszemélyiség-tesztek fejlesztésre szorulnak

Fontos lenne tudni, hogy milyen lesz az otthoni viselkedése a menhelyről beszerzett kutyának, de úgy tűnik, az erre használt tesztek csak részben alkalmasak erre. A menhelyeken nincs idő, energia tudományos adatgyűjtésre, így hiába végez el a személyzet jószándékúan bizonyos teszteket a kutya örökbefogadhatóságának vizsgálatára, semmilyen adat nem támasztja alá azt, hogy kutya később is úgy viselkedik, ahogy azt a menhelyen megállapították róla. Ezt a hiányt igyekezett csökkenteni egy ausztrál kutatócsoport, amikor az általuk kifejlesztett, B.A.R.K. teszt megbízhatóságát és érvényességét vizsgálták. A megfigyelők közötti egyezést úgy állapították meg, hogy ugyanazt a viselkedési elemet többen is értékelték. Az újratesztelési megbízhatóságot a kutyák két, egymást követő napon végzett tesztelésével becsülték meg, az érvényességet (a teszt jósló erejét) pedig a befogadott kutyák kérdőíves értékelésével. A B.A.R.K. körülbelül 10 perces, és 12 altesztből áll, ami során például a kutyát üdvözlik, egyedül hagyják, megpróbálják az ételét elvenni. Eközben öt szempontból értékelik a kutyák viselkedését: kiegyensúlyozottság, képezhetőség, félelem, barátságosság és aktivitás. Az eredmények szerint a különböző megfigyelők hasonlóan értékelték a kutyákat, ezen belül a félelem jeleinek felismerésében egyeztek meg leginkább. Az újratesztelés viszont lehangolóbb képet mutatott. A félelem stabilnak bizonyult, de a barátságosság és képezhetőség sokkal kevésbé. Ami az érvényességet, a teszt jósló erejét illeti: nagy általánosságban gyengének mondható. Csak a félelem és a barátságosság függött össze a menhelyen tapasztaltakkal, a többi viselkedésjegy (kiegyensúlyozottság, képezhetőség, aktivitás) nem.
A teszt tehát nem alkalmas arra, hogy eldöntse egy kutya sorsát: örökbeadható-e vagy el kell altatni. Lehet, hogy a menhelyi körülmények között a kutya teljesen másképp viselkedik, mint a családba beilleszkedve. Az viszont kétségtelen, hogy a jelenleg elérhető, a menhelyek által használt személyiségtesztek prediktív ereje megkérdőjelezhető, rosszul jósolják meg, milyen lesz a kutya befogadás után.

Eredeti közlemények: 

• Mornement, K. M., Coleman, G. J., Toukhsati, S., & Bennett, P. C. (2014). Development of the behavioural assessment for re-homing K9's (BARK) protocol. Applied Animal Behaviour Science, 151, 75-83.
• Mornement, K. M., Coleman, G. J., Toukhsati, S. R., & Bennett, P. C. (2015). Evaluation of the predictive validity of the Behavioural Assessment for Re-homing K9's (BARK) protocol and owner satisfaction with adopted dogs. Applied Animal Behaviour Science, 167, 35-42.

 

Mérges és vidám arcok felismerése

A vidám és mérges emberi érzelmeket pusztán arcrészletekről készült fotók alapján is képesek felismerni a kutyák – ismertették osztrák kutatók februárban, az egyik legrangosabb tudományos folyóiratban megjelent közleményükben. Egy mosolygó száj vagy egy mérges szempár elegendő információt nyújt a kutyának ahhoz, hogy felismerje egy ember hangulatát.

A kutatók kedvelik azokat az eszközöket, amikkel elemeire lehet bontani egy-egy szituációt. Korábban több helyen, például az ELTE Etológia Tanszéken is vizsgálták már, hogy az egyes emberi érzelmekre hogyan reagálnak a kutyák. Ezek azonban valós helyzetek voltak, ahol a gesztusok, testtartás és hangok is közvetítették az érzelmeket. Az új vizsgálatban viszont csak arcokról készült fotókat vetítettek kutyáknak érintőképernyőn. Nehezítésként ráadásul a fotóknak vagy csak a felső vagy az alsó felét (vagy a szemtájéki vagy a száj környéki régiót). A kísérletvezetők két csoportba osztották a kutyákat. Az egyik csoportnak 15 emberről készült mérges és vidám fotópár közül a vidámakat, a másiknak a mérgeseket kellett kiválasztania, a megfelelő fotó megérintésével. A jó választásért jutalom járt.

A képzést sikeresen abszolváló kutyáknak ezután négyféle képet mutattak. (1) Új arcoknak azt a felét, amit a kiképzés során is (aki például eddig szemeket látott, az most egy ismeretlen szemével szembesült). (2) A már ismert arcok másik felét (aki eddig szemet látott, az most ugyanannak az embernek a száját). (3) Új arcoknak azt a felét, amit a kiképzés során nem (aki eddig szemeket látott, az most egy ismeretlen száját). (4) Ismert arcok bal oldalát.

A kutyák mind a négy képtöredéknél képesek voltak felismerni az érzelmeket, vagyis azt az érzelmet kifejező képet választották, amelyre kondicionálták őket. Mivel új arcokat, illetve új arcfeleket is mutattak a kutyáknak a teszt során, egyértelmű, hogy a kutyák nem egyszerűen a kiképzés során megismert fotók jellegzetességei alapján döntöttek, hanem általános kép él bennük a vidám és a mérges emberi arcról.

Figyelemreméltó, hogy a kutyák a képzés során lassabban tanulták meg a mérges arc kiválasztását, valószínűleg azért mert korábbi tapasztalataik alapján úgy vélték, a mérges embert jobb elkerülni.

Tudományos közlemény

Müller et al., 2015, Current Biology

a kutya, 2015/04

Van-e kapcsolat a gazda emberek iránti érzései és a kutya szeparációs szorongása között?

Magyar kutatók több mint 1500 kérdőív adatai alapján úgy találták, hogy azok a gazdák, akik kényelmetlenül érzik magukat mások közelségében, beleértve az intim helyzeteket is, illetve nem érzik úgy, hogy szükség esetén támaszkodhatnak valakire, gyakrabban számolnak be arról, hogy a kutyájuknak szeparációs problémái vannak (a kutya nyüszít, nyálzik, rombol, remeg, aktívabbá válik vagy bepiszkít, ha egyedül hagyják). Az összefüggésnek az lehet az oka, hogy az emberekhez való szoros kapcsolódást, kötődést kerülő gazdák nem reagálnak eléggé vagy megfelelően a kutyáik igényeire, és nem nyújtanak számukra biztos, támogató bázist bizonytalan helyzetekben.

Gyakoribbak a szeparációs problémák a „neurotikusabb” kutyáknál is, akik akkor is szorongóbbak, feszültebbek, ha a gazdájukkal vannak. Akinek ilyen a kutyája, annak érdemes fokozottan odafigyelnie arra, hogy a kutya számíthasson rá, vagyis megbízhatóan reagáljon a kutya igényeire. A szeparációs szorongást kezelő terapeutáknak pedig a kutya életkörülményeinek megváltoztatásán, képzésén és esetleges gyógyszeres kezelésén túl érdemes a gazda önismeretének fejlesztésével, más emberek iránti érzéseivel, kötődésével is foglalkoznia. E bonyolult viselkedési problémánál tehát a kutyaterapeutának célszerű emberi pszichoterápiára is felkészülnie.

Konok et al., 2015 PLoS One 

a kutya/2015/04

Késleltetett imitáció és hosszú távú emlékezet vizsgálata kutyáknál

Petró Eszter (PhD hallgató, ELTE Etológia Tanszék) szerkesztett írása. Eredeti változata megjelent az Etológia Tanszék 2015. áprilisi hírlevelében

A szociális csoportban élő állatok számára előnyt jelenthet a szociális tanulás, hiszen mások megfigyelése révén gyorsan és sikertelen próbálkozások nélkül juthat információhoz a megfigyelő.

A szociális tanulás leginkább fajtársak között fordul elő, de a kutya esetében kézenfekvő a kérdés, hogy képes-e az ember viselkedését megfigyelve is tanulni? A kutya a háziasítás során különösen fogékonnyá vált arra, hogy az ember kommunikációs jelzéseit értelmezni tudja. Topál és mtsai 2006-os vizsgálata óta pedig azt is tudjuk, hogy a kutyák képesek az ember által bemutatott demonstrációt pontosan utánozni. Ebben a vizsgálatban egy képzett mozgássérült-segítő kutya, Filip, utánozta le gazdáját a "csináld" vezényszó elhangzása után.

Jelen tanulmányban Claudia Fugazza és Miklósi Ádám arra keresték a választ, hogy a kutyák vajon késleltetve (hosszabb-rövidebb szünet után) is képesek-e az ember viselkedését lemásolni.

Sok vagy kevés?

Egyszerű feladatnak tűnik eldönteni, hogy két edény közül melyikben van több eledel, a kutyák mégis gyakrabban tévesztenek, mint a farkasok. Nagyon sok faj képes mennyiségi információ használatára a mindennapi életében. Az oroszlánok, csimpánzok és hiénák például csak akkor támadják meg a betolakodókat, ha a saját csoportjuk nagyobb, mint az ellenfélé. Az ausztriai Wolf Science Centerben élő, emberek által nevelt farkasokról már három éve ismert, hogy 1 és 4 között jól számolnak. Most az ugyanott élő, szintén ember által nevelt keverék kutyákkal végezték el a számolási tesztet a kutatók. Az állatok szeme láttára, egymás után 1-4 sajtdarabot dobtak két átlátszatlan edénybe. Szándékosan nem mutatták meg a kutyáknak egyszerre az összes sajtdarabot – így zárták ki azt, hogy a számosságnál egyszerűbb tényező, például a térfogat vagy a felület alapján döntsenek a kutyák.

Ha kettő sajt volt az eddig edényben, a másikban pedig három; vagy az egyikben három, a másikban négy, a kutyák nem tudták kiválasztani a nagyobb mennyiséget, holott a farkasok igen.

Lehet, hogy ennek mi, emberek vagyunk az oka? A kutyáknak nem kell táplálékot keresniük, és még a szaporodásukról is emberek döntenek. A Wolf Science Center kutatói szerint a kutyákra ma már nem hat a természetes szelekció, és mivel nincs rá szükségük, lehet, hogy a számolási képességük hanyatlásnak indult.

Tudományos közlemény

Range et al., 2014, Frontiers in Psychology

a kutya 2015/03

Kutyaérzelmek

Honnan tudhatjuk, milyen érzései vannak a kutyáknak? Megnézhetjük, hogyan reagálnak bizonyos helyzetekben, megmérhetjük a hormonszintjük, szívritmusuk, agyi aktivitásuk és még sok egyéb élettani paraméter változásait, de mindezek csak közvetett információt jelentenek, egészen addig, amíg ők maguk nem tudják elmondani, mit éreznek (akkor már csak az lesz a probléma, hogy igazat mondanak-e...). Amíg ez nem következik be, kézenfekvő megkérdezni a gazdákat, hogy mit gondolnak kutyáik érzelmeiről.

Egyes kutatók szerint az emberi érzelmek között csak mennyiségi különbségek vannak. Például az öröm és a félelem között az a különbség, hogy az egyik kellemes, a másik kellemetlen, de abban egyformák, hogy mindkettő magas szintű izgalommal jár. Az elégedettség viszont kellemes, de nem okoz izgatottságot. A harag kellemetlen és magas izgalmi szintű, a szomorúság pedig szintén kellemetlen, de alacsony izgalmi szintű (aktivitású) állapot.

Egy magyar kutatás szerint a gazdák véleménye a kutyáik érzelmeiről nagyon hasonló. Lényegében csak abban különbözik, hogy a kellemességet a magabiztosság helyettesíti. A kutyaharag tehát nagy magabiztossággal és nagy aktivitással jár, a kutyaöröm pedig szintén magas aktivitással, de alacsony magabiztossággal. Utóbbinak a kutatók szerint az lehet az oka, hogy az öröm leggyakrabban a gazda felé nyilvánul meg, ezért tartalmaz valamennyi önalávetést is. A gazdák szerint az eddig említett érzelmek mellett meglepődést, féltékenységet, undort és szégyent is éreznek a kutyáik. A szégyennel kapcsolatban van egy kis tudományos vita, mert kutatások szerint a kutyák akkor is szégyent mutatnak, ha semmi rosszat nem csináltak, de leszidták őket.

Tudományos közlemény
Konok, V., Nagy, K., Miklósi, Á. 2015. How do humans represent the emotions of dogs? The resemblance between the human representation of the canine and the human affective space. Appl Anim Behav Sci

Kapcsolódó bejegyzés
Konok Veronika: Mit érez a kutyád?

a kutya, 2015/03

Az ember által használt kommunikatív jelek sorrendje befolyásolja a kutyák válaszait

Megjelent a Családi Kutya Program 2015 márciusi hírlevelében
Tauzin Tibor (CEU) vendégposztja

Az emberi kommunikációban használt jelzések két nagyobb csoportba sorolhatók. Léteznek osztenzív jelek, melyek célja, hogy jelezzék a kommunikációs szándékot, vagyis azt, hogy valaki közölni akar valamit egy meghatározott alannyal vagy csoporttal. Emellett léteznek olyan kommunikatív jelek is, melyek célja az információátadás. Ezeket informatív jeleknek nevezzük. Korábbi vizsgálatokból már ismert, hogy a kutyák megértik mindkét jelzéscsoportot, vagyis képesek felismerni azokat a jeleket, melyeknek célja a kommunikatív szándék kifejezése és azokat is, melyek valamilyen információt közölnek. A csecsemővizsgálatokból, illetve felnőttek párbeszédeinek vizsgálatából tudjuk, hogy emberek számára nem csupán a két jelcsoport az, ami megkülönböztethető, de ezen jelzések sorrendje sem mindegy. Az emberi kommunikációban ugyanis az osztenzív jegyek megelőzik az információt közlő jeleket, hiszen a befogadó fél számára előbb világossá kell tenni, hogy valaki valamit közölni akar, mielőtt megtörténik a tényleges információátadás.

Ebben a vizsgálatban arra voltunk kíváncsiak, hogy hasonló érzékenység vajon a kutyák esetében is megfigyelhető-e, vagyis, hogy a kutyák számára is fontos-e az, hogy az információátadás előtt megtörténjen a kommunikatív szándék kifejezése.

A barátság etológiája

Miklósi Ádám, az ELTE Etológia Tanszék vezetőjének előadása
ELTE TTK, 2015. március 4.

Sokan mondják, hogy a kutya az ember legjobb barátja, így az ember-kutya kapcsolat etológiai vizsgálata egyben a barátság tanulmányozását is jelenti. Vajon mit jelent a barátság? Hogyan változott meg a kutya a háziasítás során, hogy barátként tekintünk rá? Mely viselkedésformák játszanak fontos szerepet az emberrel való kapcsolatukban? 

Forrás: ÉLŐ ADÁSOK az ELTE-n



Az ELTE hírei között hosszú beszámolót olvashatnak az elhangzottakról. Néhány részlet:

Inkább a répa, mint a virsli. Kommunikatív helyzetben a szociális befolyás elnyomhatja a kutyáknál az egyedi ételpreferenciát

Megjelent a Családi Kutya Program februári hírlevelében

Abdai Judit, az ELTE Etológia Tanszék PhD hallgatójának vendégposztja 

A motiváció szintje számos fajnál fontos a jobb teljesítmény elérésében, illetve a különböző helyzetekben való tanulás során. Kutyáknál azonban az emberi kommunikatív jelzéseknek, például a mutatásnak, sokszor erősebb hatásuk van, mint a jutalom mennyiségének vagy minőségének.

A mutatásos tesztek alapesetében a kísérletvezető két tál közül az egyikbe elrejt egy jutalomfalatot úgy, hogy azt a kutya ne lássa, majd ha a kutya figyel, a megfelelő edényre mutatva jelzi a táplálék helyét.

Vajon a jutalomfalat minősége befolyásolja-e a kutyák teljesítményét hasonló helyzetben? Pongrácz Péter és munkatársai három különböző kísérletben a fő kérdés eltérő aspektusait vizsgáltak:

I. kísérlet: Jobban teljesítenek-e a kutyák, ha az általuk preferált jutalomfalat van a kísérletvezető által jelzett tálban? Az eredmények alapján a kutyák mindkét csoportban hasonló arányban követték az emberi mutatást, azaz választásukra nem volt hatása, hogy melyik típusú jutalomfalatot kapták.

II. kísérlet: Hogyan viselkednek a kutyák, ha a kísérletvezető által mutatott tálban alacsony, míg a másikban jó minőségű jutalomfalat van? A teszt során a jelzett tálban minden esetben egy szelet répa volt, míg a másik tál üres volt vagy pedig egy darab virslit tartalmazott.
Meglepő módon az eredmények azt mutatták, hogy a kutyák akkor is követték az emberi jelzést és a répát választották, a ha másik, nem jelzett edényben virsli volt. Igaz, hogy nem az összes próbában: a teszt utolsó negyedében a kutyák már hajlamosabbak voltak a virslis edényt választani.

III. kísérlet: Befolyásolja-e a kutyák választását a korábban kapott jutalomfalat minősége? A teszt első felében a kutatók a kutyák egy csoportjának répát, másik csoportjának virslit adtak jutalomfalatként. A teszt második felében mindkét esetben száraztápot rejtettek el az egyik tálba. Az eredmények alapján a kutyák összességében hasonló arányban követték az emberi mutatást a két csoportban, ellenben a választás sebessége eltért.
Abban a csoportban, ahol a kutyák kezdetben virslit kaptak, a teszt két részében ugyanolyan sebességgel választottak a két tál közül. Azok a kutyák azonban, akiknél kezdetben répát használtak, a száraztáp esetében gyorsabban közelítették meg valamelyik tálat.

Összességében tehát elmondható, hogy a jutalomfalat minősége csak kis mértékben befolyásolja a kutyák teljesítményét egy kutya-ember interakció esetében. A mindennapok során gyakori a kutya és ember közti kommunikatív helyzet, az itt ismertetett eredmények pedig arra utalnak, hogy ilyenkor az interakció kommunikatív része fontosabb, mint hogy a kutya valamilyen ösztönzőt kapjon az együttműködésért.

Ha Ön is szeretné kipróbálni, hogy kutyája hogyan viselkedne hasonló helyzetben, a kutyaetologia.elte.hu honlapon, a Csináld magad! fül alatt megtalálható egy egyszerű mutatásos helyzet részletes leírása.

Eredeti közlemény: Pongrácz et al., 2013, Learning and Motivation