Többkutyás háztartásokban elkerülhetetlen a versengés a kutyák között – ki tud kicsikarni több dédelgetést a gazdától, kié lehet a konyhapultról odadobott maradék, ki száll először be és ki az autóból, és így tovább. Ennek ellenére sok kutyatartó nem tudja megmondani, melyik kutyája a domináns, a nyílt összeütközések ritkák, a különböző helyzetekben pedig más-más eb jut nyerő pozícióba. A kutyák sokkal barátságosabbak egymással - vagy legalábbis jobban tűrik egymás közelségét -, mint a farkasok, amelyek az idegeneket azonnal megkísérlik megölni, fogságban pedig nem ritkán meglincselik a rangsor alján álló társukat (amely nem tud időben elmenekülni, mint a természetben tenné). Elvadult kutyafalkáknál sincs olyan szigorú rangsor, mint a nagyobb farkasfalkáknál, például az alárendeltek is szaporodhatnak. A kooperatív utódgondozás és vadászat is hiányzik.
Ha két kutya közül mégis következetesen az egyik fél tűnik
dominánsnak, másik alárendeltnek, akkor eltérő stratégiával működnek tanulási
helyzetekben – derült ki Pongrácz Péter és munkatársai tanulmányából (Pongrácz et al., 2012). A domináns jószág (amelyik
előbb/többet ugat, ha idegen lép a házba, a száját többször nyalogatja a másik;
előbb eszik, ha ugyanakkor, ugyanazon a helyen kapnak enni, és általában győz a
verekedések során) könnyebben, szívesebben tanul az embertől. A tesztben
kétféleképpen lehetett megszerezni egy labdát egy eszközből. A kutyák felének a
kísérletvezető az egyik módszert mutatta be, felének a másikat. Kiderült, hogy
míg a dominánsak a bemutatott módszer szerint szerezték meg a labdát, az
alárendeltek önálló megoldással próbálkoztak. Egy korábbi viselkedéstesztből
azt is tudjuk, hogy az alárendeltek inkább kutya-központúak: ha egy (idegen)
kutya mutat be egy feladatot, akkor az alárendeltek lemásolják az akciót, a
dominánsak viszont figyelmen kívül hagyják (Pongrácz et al., 2008). Ezt a megfigyelést ma már kiképzők is
szívesen használják: megtanítanak egy feladatot az idősebb, domináns kutyának,
és később ő mutatja be azt a kiképzés alatt álló újoncoknak. Nagyon
hatékony technika!
Megjelent a Mindennapi Pszichológia 2012. 5. számában
Households with not only one, but several dogs witness obvious signs of competition between the four-legged companions seeking for attention, food, the possibility to get in the car first, etc. Still, finding the dominant dog in the pack is quite a challenge for most of the owners, probably because real fights are rare, and sometimes it depends on the situation which dog is taking over its rivals. Dogs are much more friendly than wolves who, when meeting an unknown individual often go straight for the kill: not to mention the killing of subordinate members of the pack (a phenomena not rare in enclosures where the victim is unable to escape pack violence). In packs of stray (feral) dogs hierarchy is less obvious. Even subordinates can take part in reproduction, cooperative care for the young is missing, just like cooperative hunting.
Luckily however, there are cases when its easy to tell apart a dominant dog from its subordinate counterpart. And this is when Peter Pongrácz’s study is coming into view. Dr. Pongrácz and his colleagues found out that signs of dominancy (barking sooner and more than others, getting mouth-licking from other dogs; eating sooner if food provided at the same time for several dogs; usually coming out as winner from conflicts) seem to correlate with the willingness and efficiency of learning from people. In their test scientists used a special device from which the ball could be obtained in two ways. A demonstrator showed one way for half of the subjects, while the other half was taught to get the ball in the other way. They found that dominant dogs learned by observation, while subordinates tried to get the ball by their own way. From an earlier experiment we know that those dogs lower in the hierarchy, tend to concentrate on fellow specimen: when another (strange) dog is used as a demonstrator, subordinates imitate the action, whereas dominant dogs ignore it. The result of this research already had some effects on the way some professionals train their dogs. If a complicated task is taught for the dominant dog which later serves as a demonstrator for the newcomers, results will be better and come sooner. Very efficient!
