A dominancia etológiai alapjai és szerepe a kutyakiképzésben

Kutyaviselkedés szimpózium

Továbbképzés állatorvosok, kutyakiképzők és érdeklődők számára kutyák viselkedéséről, viselkedési problémáiról 2008 óta. 

Időpont: 2013. május 25. 

Helyszín:  ELTE Etológia Tanszék, Budapest, Pázmány Péter sétány 1/c, 6. emelet (térkép)

Szervező: MTA-ELTE Összehasonlító Etológiai Kutatócsoport

Regisztrációs díj: 6500 Ft

Jelentkezési határidő: május 17.

Felhívjuk a figyelmet, hogy a rendelkezésre álló helyek száma korlátozott (24), ezért a jelentkezések elfogadása érkezési sorrendben történik.
ÚJ: a terem megtelt, a jelentkezés lezárult. Ha szeretne értesítést kapni következő rendezvényünkről, jelentkezzen levelezési csoportunkba! 


Jelentkezéshez kérjük, töltse ki a Jelentkezési lapot (katt a linkre)!

Program 
(A 2012. május 19, 26 és 2013 május 11-ei rendezvények ismétlése)

8.30-9.00 Regisztráció

9.00-9.50 Kubinyi Enikő, PhD (MTA-ELTE ÖEK): A dominancia fogalma és jelentősége

9.50-10.00 Szünet

10.00-10.55 Gácsi Márta, PhD (MTA-ELTE ÖEK): Hierarchia (dominancia?) a farkasok, kutyák és emberek csoportjaiban

10.55-11.05 Szünet

11.05-12.00 Pongrácz Péter, PhD (ELTE-Etológia Tanszék): Dominancia a gyakorlatban

• Az előadások közti szünetben üdítőt, ásványvizet, aprósüteményt kínálunk
• A regisztrált résztvevők névtáblát, nyakba akasztható kulcstartót és tollat kapnak ajándékba

Az előadások összefoglalója:

Manapság egyre többet hallani a kutyagazdák körében, hogy "az én kutyám domináns", vagy "az én kutyám inkább alárendelt típus". Szintén sok kutyakiképző hangoztat a dominanciával kapcsolatos különböző nézeteket: egyesek szerint a gazdának kell az alfa szerepet betölteni a "falkában", mások szerint épphogy kerülendő a dominanciára való törekvés, vagy nem is létezik ilyesmi, és a kutya-ember kapcsolatnak pusztán pozitív megerősítésre szabad épülnie.

Mit is jelent mindez valójában, és kinek van igaza?

Sajnos csalódást kell okoznunk azoknak, akik egy frappáns igen/nem választ remélnek egy ilyen összetett kérdéssel kapcsolatban. Viszont nyugodt szívvel állítható, hogy a fent említett szélsőséges hozzáállások egyike sem fedi a valóságot. Pontosan ezért folyhatott érdekes párbeszéd etológusok, kutyakiképzők és más szakemberek között a dominancia kérdése kapcsán.

A kutyák dominanciájával kapcsolatban gyakran előkerül a farkassal mint a kutya legközelebbi vadon élő rokonával való összehasonlítás. A legfrissebb kutatási eredmények alapján tudjuk, hogy - az eddigi uralkodó nézetekkel ellentétben - a vadon élő farkasok jellemzően családokban élnek, amelyek egy párból és 1-3 éves utódaikból állnak. Ahogy az utódok ivaréretté válnak, elhagyják a családot, így csak a szaporodó pár tekinthető a családi falka állandó tagjának. Ezzel szemben a fogságban tartott farkasoknak nincs lehetőségük ilyenfajta elvándorlásra, sőt gyakran nem rokon egyedeket is összezárnak, amelyek így kénytelenek valamiféle falkába rendeződni. Ebben az esetben alakulnak ki azok a farkasfalkák, amelyeknél megfigyelhető az egyedek közti éles, alá-fölé rendeltségben megnyilvánuló viszony (alfa, béta, omega egyed), és a hierarchiát alakító/fenntartó gyakori agresszió. A természetes környezetben élő családi falkákban viszont a dominancia agresszív kifejezése viszonylag ritka, a szülők vezető szerepét az utódok ritkán kérdőjelezik meg. A kölyöknevelési időszak kivételével a szülők közül a nőstény viselkedik alárendeltként. Ugyanakkor abban az esetben, amikor több család csatlakozik egymáshoz és egy nagyobb falkát alkotnak, már komplexebb módon alakul a hierarchia a felnőtt egyedek és a növendékek között is.

Felmerül a kérdés, hogy a nem szorosan emberi gazdához tartozó kutyák (pária kutyák) milyen szociális csoportban élnek: falkában, családban vagy netán szerkezet nélküli csoportban?

Bár ezen a téren nem túl sok megfigyelésre támaszkodhatunk, úgy tűnik, a kutyák nem alkotnak a farkasokéhoz hasonló szociális felépítésű falkát; gyakori a nem rokon egyedekből álló laza csoport, nem jellemző a közös utódgondozás és a kooperatív vadászat. Leginkább azt mondhatjuk, hogy a modern kutyáknak az emberi család szociális rendszerébe, hierarchiájába kell beilleszkednie.

Szintén gyakran előkerül a gazdák körében a kérdés, hogy szabad-e, kell-e a kutyától nevelési célzattal elvenni az élelmét. A farkasfalkák esetében, ha a zsákmány nagy, akkor a család összes tagja egyszerre eszik, ha a zsákmány kisebb, akkor először az alfa pár eszik belőle. Fontos tudnunk, hogy a farkasok esetében létezik egy bizonyos "tulajdonosi terület" (ownership zone), amelyen belül az egyedek a hierarchiában betöltött szerepüktől függetlenül minden fajtárstól megvédik a táplálékukat. Ugyanakkor azt se felejtsük el, hogy a kutya és a farkas ma már - elsősorban épp viselkedési különbségeik miatt - két külön faj, így a kutya viselkedésében számtalan olyan szelekciós hatás is érvényesül, amely a háziasítás és a fajták kialakítása során jött létre. A dominancia teória elvetése vagy elfogadása mai napig a kutyakiképzőket leginkább megosztó kérdések egyike. Ezen a ponton a kutyakiképzés visszahat a tudományra, mert olyan kérdéseket vet fel, amelyek tudományos módszerekkel is vizsgálhatók. Fontos azonban megjegyezni, hogy az állatjóléti megfontolásoknak napjainkban egyre nagyobb befolyása van a tudományra. Állatjóléti szakemberek kívánják meghatározni, hogy milyen vizsgálatokat szabad vagy illik elvégezni. A dominancia szerepét feszegető, illetve a pozitív megerősítés újkeletű "egyeduralmát" esetleg megkérdőjelező kutatások egyre kevésbé számítanak szívesen látottnak a tudományos fórumokon. Az ilyen - néha túlzónak tűnő - állatjóléti megfontolások viszont sokszor tudományos szempontból megalapozatlan kutyakiképzési gyakorlathoz vezethetnek. Biológiai szemszögből nézve például a pozitív megerősítésen alapuló kiképzési módszer a tanuláselméleti keretrendszernek csak egy önkényesen kiragadott eleme, amely nem lehet alkalmas az összes helyzetben hatékony tanulás elősegítésére.

Érdekes kérdés, hogy egyáltalán feltétlenül szükség van-e tudományosan megalapozott elméleti háttérre a kutyák képzéséhez. A dominancia-elmélet látszólag egységes keretet nyújt a kutya viselkedési problémáinak megértéséhez és korrigálásához, ám számos olyan elgondolást tartalmaz, amely ellentmond a tudomány jelenlegi állásának. Vajon alkalmazható-e mindennek ellenére, ha sokszor beválik és ráadásul nincs jobb, egységes és koherens, széles körben elterjedt metodika? Tény, hogy a tudománynak szüksége van egy elméleti keretre, amiben megfogalmazhatja a kérdéseit és értelmezheti megfigyeléseit. Kérdéses azonban, hogy a kiképzőknek is szüksége van-e egy olyan egységes elméleti keretre, amely mindent megmagyaráz. Amennyiben a válasz igen, ennek a keretnek egy gyakorlatias és egyszerű rendszernek kell lennie ahhoz, hogy a gazdáknak könnyen átadható legyen, ami miatt a tudományos és a gyakorlati munka alapját képző elméleti háttér különbözni fog.

Az összefoglalót írták: Gerencsér Linda, Szabó Dóra, Miklósi Bernadett és Péter András. 

Forrás: ELTE Etológia Tanszék, Családi Kutya Csoport április hírlevele

További olvasnivaló: Mindennapi Pszichológia 2012/5