ELTE TTK, 2015. március 4.
Sokan mondják, hogy a kutya az ember legjobb barátja, így az ember-kutya kapcsolat etológiai vizsgálata egyben a barátság tanulmányozását is jelenti. Vajon mit jelent a barátság? Hogyan változott meg a kutya a háziasítás során, hogy barátként tekintünk rá? Mely viselkedésformák játszanak fontos szerepet az emberrel való kapcsolatukban?
Forrás: ÉLŐ ADÁSOK az ELTE-n
Az ELTE hírei között hosszú beszámolót olvashatnak az elhangzottakról. Néhány részlet:
"Miklósi Ádám felidézte: a kutya és ember barátságát, illetve a kutyák ember életében betöltött szerepét először a lupomorfizmus elméletével (Serpell 1995) írták le. E szerint a társadalom alapvető szerveződési szintje a falka, amelyben a farkasok küzdenek a túlélésért, illetve szaporodási sikerük érdekében a dominancia megszerzéséért. A párhuzam szerint a család a kutya falkája, a gazda feladata pedig, hogy a vezető szerepet megszerezze és fenntartsa. Hamar kiderült, hogy ez csupán legenda, és csak a fogságban megfigyelt farkasokra igaz, a természetben ezek az állatok nem így élnek, hanem meglepő módon családban. A farkas-mítosz tehát nem segít a kutya-ember barátság megértésében.
A másik megközelítés a bébimorfizmus elmélete, amely Darwin óta (1872) tartja magát: e szerint a kutya olyan szerepet tölt be az emberek életében, mint egy gyerek. A kötődési viselkedés leírásában valóban vannak párhuzamok: a kötődési személy iránti preferencia, a speciális üdvözlés, a biztos bázis, illetve menedék érzete, és a kötődési személy hiányában fellépő kereső viselkedés valóban közös mintázatot mutat a gyerekeknél és a kutyáknál is. Azért mégis adódik pár dolog, ami a kutya viszonyát az emberrel markánsan megkülönbözteti a gyerekétől: a kutya ugyanis egy idő után már „felnőtt”, mivel komoly és felelősségteljes feladatokat kell végrehajtania, amelyek a legkevésbé sem férnek bele a gyerek-szerepbe. Ilyen a vakvezetés, a rendfenntartás, vagy a házőrzés.
Ezek az elméletek azt is szem elől tévesztik a kutató szerint, hogy a kutyának nemcsak emberhez kötődő kapcsolatai és feladatai, de egyéb szerepei is vannak. Ilyen a szaporodás és a saját szociális élet, saját közösségben való részvétel. A vizsgálatok közepette a kutatók visszanyúltak a gyökerekig és megnézték, mit mondanak az „öregek”. Vagyis ősi és bölcs megfogalmazásokat kerestek az alapjelenség leírására. Azt a választ kapták a „néptől”, hogy a kutya az ember legjobb barátja. Ám továbbra is fennáll a kérdés: mi az a barátság? Az, hogy másik fajról van szó, a barátság tisztaságát igazolja, mivel így a felek részéről semmilyen érdek nem fűződik hozzá (mint pl. fajfenntartás). Kell hozzá, hogy a felek hajlandóságot mutassanak a szövetségre, kölcsönösen támogassák egymást, kötődjenek (ami a barátságnak éppúgy eleme, mint a szülő-gyerek viszonynak), és az is kell, hogy a partner egyenrangú lehessen – legyen önálló élete, hozhasson döntéseket. Ez utóbbinak sem a farkas, sem a gyerek-szemlélet nem adott korábban teret. A barátságot „menedzselni”, ápolni is kell – magától nem marad fenn. Ez Miklósi és Topál vizsgálata szerint (2013) egyfajta szociális kompetenciát is megkíván. A vizsgálat további paramétereket is felsorol a barátság feltételeiként: a kötődés és az együttműködés mellett fontosnak tartja az érzelmi állapothoz kötődő viselkedés felismerését, a féltékenységet és a békítést is."Forrás: ÉLŐ ADÁS - Előadások a biológia világából
