Az ember által használt kommunikatív jelek sorrendje befolyásolja a kutyák válaszait

Megjelent a Családi Kutya Program 2015 márciusi hírlevelében
Tauzin Tibor (CEU) vendégposztja

Az emberi kommunikációban használt jelzések két nagyobb csoportba sorolhatók. Léteznek osztenzív jelek, melyek célja, hogy jelezzék a kommunikációs szándékot, vagyis azt, hogy valaki közölni akar valamit egy meghatározott alannyal vagy csoporttal. Emellett léteznek olyan kommunikatív jelek is, melyek célja az információátadás. Ezeket informatív jeleknek nevezzük. Korábbi vizsgálatokból már ismert, hogy a kutyák megértik mindkét jelzéscsoportot, vagyis képesek felismerni azokat a jeleket, melyeknek célja a kommunikatív szándék kifejezése és azokat is, melyek valamilyen információt közölnek. A csecsemővizsgálatokból, illetve felnőttek párbeszédeinek vizsgálatából tudjuk, hogy emberek számára nem csupán a két jelcsoport az, ami megkülönböztethető, de ezen jelzések sorrendje sem mindegy. Az emberi kommunikációban ugyanis az osztenzív jegyek megelőzik az információt közlő jeleket, hiszen a befogadó fél számára előbb világossá kell tenni, hogy valaki valamit közölni akar, mielőtt megtörténik a tényleges információátadás.

Ebben a vizsgálatban arra voltunk kíváncsiak, hogy hasonló érzékenység vajon a kutyák esetében is megfigyelhető-e, vagyis, hogy a kutyák számára is fontos-e az, hogy az információátadás előtt megtörténjen a kommunikatív szándék kifejezése.
Ennek a kérdésnek a tisztázása érdekében a kutyák egy olyan helyzetben vettek részt, amiben egy kísérletvezető rámutatott két doboz valamelyikére. A vizsgálat próbáinak egyik felében a mutatást – vagyis az információ átadását – megelőzték az osztenzív jelek (a kutya megszólítása és a szemkontaktus), majd a mutatás után elhangzott egy taps, míg a vizsgálat próbáinak másik felében a kutyák előbb hallhatták a tapsot, majd ezt követte a mutatás és végül a kutya megszólítása.

A vizsgálat eredményeiből kiderült, hogy a kutyák teljesítménye megbízhatóan jobb volt azokban a próbákban, ahol az osztenzív jelek megelőzték a mutatást, vagyis a kutyák az esetek többségében azt a dobozt választották, amire az előttük álló ember mutatott, ha előtte megszólították őket. Ezzel szemben, ha a kísérletvezető a mutatás után jelezte kommunikatív szándékát (vagyis ekkor szólította meg a kutyát), akkor a kutyák véletlenszerűen választottak a két doboz közül. Egy további vizsgálatból az is kiderült, hogy a kutyák viselkedését a kommunikatív jelsorban használt taps nem befolyásolta szignifikáns mértékben, vagyis a kutyák nem ijedtek meg a tapstól.

Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a kutyák esetében a hatékony kommunikáció struktúrája hasonlít az emberéhez, vagyis az információ átadása előtt a kutyáknak is szüksége van egy olyan jelzésre, ami megmutatja nekik, hogy egy ember velük szeretne közölni valamit. Mindez talán arra utal, hogy az információátadás során nem csupán az ember, de akár más fajok számára is fontos lehet az egyes kommunikatív jelek sorrendje, mivel e jelek sorrendje befolyásolhatja a kommunikáció hatékonyságát.

Eredeti cikk: Tauzin, T., Csík, A., Kis, A., Kovács, K., Topál, J. (2015). The orderof ostensive and referential signals affects dogs' responsiveness when interacting with a human. Animal Cognition, in press