A most következő megállapítások nem meglepőek, és az sem biztos, hogy teljesen megbízhatóak. A bántalmazás ritkán kerül a felszínre, és többnyire nem sikerül minden részletében feltárni. Azt meg lehet vizsgálni, hogyan viselkednek a bántalmazáson átesett kutyák, de ettől még nem tudjuk, milyenek voltak a traumatikus események előtt. Egy lehetőség, ha nem bántalmazott kutyákkal hasonlítjuk össze őket – ezt választották egy frissen megjelent tanulmány szerzői is. Arra kérték egy kutyás egyesület tagjait, hogy ha úgy vélik, a kutyájuk korábban átesett bántalmazáson, töltsenek ki egy kérdőívet. Több mint 1100-an válaszoltak. Ebből az adatbázisból öt szakértő 69 kutyánál találta - az élettörténet és a fizikai sérülések alapján - nagyon valószínűnek az abúzust. E kutyák kérdőívvel értékelt viselkedését 5239 olyan kutyáéval vetették össze, akik korban, befogadásuk idejében és beszerzési forrásukban megegyeztek a bántalmazott kutyákkal.
Az eredmények szerint nyugtalanabbak, több kötődést mutatnak és több figyelmet igényelnek az abúzust átélt kutyák. Jobban félnek idegen emberektől és kutyáktól, valamint több agressziót mutatnak feléjük (az agresszió és a félelem sok más tanulmány eredménye szerint is gyakran kapcsolatban áll). Jóval több viselkedési probléma fordul elő náluk: gyakrabban hemperegnek ürülékben, félnek a lépcsőzéstől, többet ugatnak, és gyakrabban mutatnak furcsa vagy ismétlődő viselkedést (pl. cipők felhalmozása, gödörásás, farokkergetés), ami kényszerbetegségre utal.
Kérdés, hogy az észlelt különbségek valóban a bántalmazásra vezethetők vissza, és nem például arra, hogy a kutyák bizonyos jellemzői hajlamosítják a körülöttük élőket az agresszióra. (A gyerekeknél például már tudjuk, hogy az agresszivitás az abúzus következménye és kiváltó oka is lehet.) A nehézségek ellenére nagyon fontos, hogy a kutatások elinduljanak ebbe az irányba is.
