Eutanázia sorozat 3/4
Dr. Czeibert Kálmán írása
A kutya, hozzánk hasonlóan, társas lény. Már a háziasítás előtti őse is falkában élt, a falka szerepét később átvette az ember, a kutya hasznos segítővé, társsá, sőt sokszor családtaggá vált.
Ezt kell szem előtt tartani akkor is, amikor elérkezik az eutanázia ideje. Ritkán történik meg, hogy egy állat békés öregkorban, betegségtől mentesen, végelgyengülésben haljon meg – ezzel pedig nagy felelősséget ró az állattartóra, mert a végső döntést neki kell meghoznia*.
A állatorvossal való párbeszéd elengedhetetlen, hiszen ő tudja megállapítani azt, hogy van-e még lehetőség az állat életének meghosszabbítására, anélkül, hogy az további szenvedést okozna.
Az állatorvosok számára külön szakmai irányelvek és egyéni protokollok léteznek, amiket saját belátásuk alapján alkalmazhatnak az eutanázia során (a hatályos jogszabályokat mindig betartva) annak érdekében, hogy ezt az érzelmileg nehéz helyzetet a lehető legjobban kezeljék, és így mind a tulajdonos, mint az állata számára olyan körülményeket alakítsanak ki, amelyek biztosítják, hogy az eutanázia során mindvégig meglegyen a kellő odafigyelés és tisztelet a másik iránt. Az Amerikai Állatorvosok Szövetsége (AVMA) például egy 102 oldalas dokumentumban részletesen foglalkozik azzal, hogy egy állatorvosnak mikre kell figyelnie, kezdve a döntés szakmai és morális hátterétől egészen az elaltatás elvégzéséig (link).
Az eutanázia előtt két kérdést mindenképp tegyünk fel magunknak:
– Hol szeretném, hogy az altatás megtörténjen?
– Mit szeretnék utána a testtel?
Az állatorvostól és az állat állapotától függően lehetőség van arra, hogy ne a rendelőben, hanem akár a megszokott otthoni környezetében történjen meg az elaltatás. Így adott esetben nem kell a már nehezen mozgó állatot kitenni még egy utazásnak, illetve nem kell találkoznunk a rendelőben tartózkodó többi állattal és gazdáival, a gyászunknak nem kell keverednie mások örömével vagy bánatával.
Ha a rendelő mellett döntünk, akkor annak érdekében, hogy megnyugtassuk az állatunkat és csökkentsük benne a stresszt, érdemes mindaddig vele maradni, amíg az első, bódító hatású injekciót megkapja (2. rész). Az állatorvos leggyakrabban vénás kanült helyez a kutya lábába, de az injekciót máshová is adhatja. Ennek hatására az állat mély álomba merül, és már nem érzékeli a környezetét, sem bármilyen fájdalmat. A legtöbbször ilyenkor ajánlja fel az állatorvos számunkra azt, hogy köszönjünk el kutyánktól, és aztán hagyjuk el egy időre a helyiséget – ugyanis amikor az állat megkapja a második injekciót, akkor az leállítja a keringést és a légzést, az izmok pedig elernyednek. Ilyenkor előfordulhat akaratlan vizelet-, és székletürítés vagy izom-összehúzódások. Mivel ez hangadással vagy görccsel is járhat, a külső szemlélő számára ijesztően hathat. De ilyenkor se felejtsük el, hogy az állat már öntudatlan, és nem érez fájdalmat. Azt, hogy mikor áll le a szíve, több dolog befolyásolja, mint például a kora, fizikai állapota, betegségei, az alkalmazott gyógyszerek, de tíz percen belül véglegesen elalszik.
Lehetőség van arra, hogy a kutyánkat otthon temessük el, de kérhetünk hamvasztást is: ez esetben vagy visszakérjük egy urnában a hamvakat, vagy pedig több másik állattal együtt lesz elhamvasztva és eltemetve. Ezzel kapcsolatban már előre megkérdezhetjük az állatorvost vagy a hamvasztást végző szakembert a szolgáltatásról, hogy majd ennek ismeretében dönthessünk. Ha szeretnénk, felajánlhatjuk az állat testét vagy szerveit tudományos célra: így az adott elváltozást jobban megismerve a szakemberek később hatékonyabban tudják majd felismerni és kezelni másoknál ugyanezt a betegséget.
A fontos dolog: felelősséggel tartozunk az állatunkért, és ezt a felelősségteljes tiszteletet kell mindvégig megtartanunk az életében, még az elválás során is.
