Írta: Dr. Sándor Sára

Az ELTE Etológia Tanszéken működő Szenior Családi Kutya Program kutatási projekt három alappillére a viselkedés, a genetika és az idegtudomány. Vagyis ahhoz, hogy minél jobban megismerhessék a kutyák öregedését, a kutatók egyszerre több tudományterület eszköztárát is felhasználják. Természetesen, kiemelt szerepet kap a viselkedés és az ezért felelős agyműködés tanulmányozása. Ez azt jelenti, hogy valamilyen módon bepillantást kell nyerni a kutyák fejébe. Szerencsére, erre sokféle módszer létezik.
A legegyszerűbb a spontán viselkedés megfigyelése, amit többé-kevésbé pontosan, de minden kutyatartó napi szinten elvégez. A gazdák megfigyeléseit kérdőíves felméréssel összegyűjtve képet kaphatunk a kutyák mindennapi viselkedéséről. Azonban a tudományos igényesség esetenként nagyobb pontosságot követel meg. Ehhez a viselkedéstesztek szolgáltatnak adatokat, viszont nem sokat árulnak el a háttérben lezajló idegélettani folyamatokról. Az Etológia Tanszéken zajló elektroenkefalográfiás (EEG) kísérletek segítségével már többet tudhatunk meg a viselkedés és az idegi aktivitás kapcsolatáról, mely az öregedéssel szintén változik. Funkcionális mágneses rezonanciavizsgálattal (fMRI) még részletesebb információhoz juthatunk az egyes agyterületek működéséről.
A kutatás fő célja olyan módszertan kidolgozása a legkorszerűbb biológiai módszerekkel, amely kutyáknál is mérhetővé teszi a kognitív hanyatlást. A kutatás eredményei felhasználhatók a családi és munkakutyák egészséges élettartamának meghosszabbításához, és egyúttal az emberi öregedés nemkívánatos folyamatainak megértéséhez is hozzájárulnak.
E célkitűzések eléréséhez olyan, közvetlenül a szöveteken végzett vizsgálatokra is szükség van, melyek fényt deríthetnek az agyműködés, a gének, illetve a viselkedés közti összefüggésekre. A statisztikai elemzésnek megfelelő minta elemszám elérése érdekében pedig elengedhetetlen egy szövetbank létrehozása. Embereknél már sok ilyen szövetbank létezik, és ezek nagyban hozzájárultak a betegségek jobb megértéséhez és megelőzéséhez. Kutyák esetében azonban még nem alakítottak ki ehhez hasonló szövetbankot, s így tudásunk is jóval szerényebb.
A Semmelweis Egyetem humán szövetbankjához hasonlóan, egy kutya szövetbank is hosszú távon biztosít mintát a kutatáshoz. A Szenior Családi Kutya Program és más kutatócsoport is sokféle vizsgálatot építhet rá. Mivel a minták egységes módon kerülnek elemzésre, a különböző kutatások eredményei jobban összhangba hozhatók. 

Ezen a fluoreszcencia mikroszkóppal készült képen immunhisztokémiai módszerrel megfestett fehérjék láthatók kutya kisagyban.

A szigorú protokoll szerint feldolgozott és tárolt minták lehetővé teszik az agy morfológiai vizsgálatát, a finom strukturális különbségek és a sejtszintű jellemzők elemzését. Makroszkópos vizsgálatokkal felderíthető az agy külső és belső szerkezeti változatosságának összefüggése fajtákkal, korral és más körülményekkel. Mikroszkópos szinten előtűnik az egyes sejtek szerkezete, összevethető a sejtek állapota idős és fiatal kutyákban, valamint felfedezhetőek a neurodegeneráció jelei. Molekuláris szintű eljárásokkal vizsgálható a sejtekben lévő aktív gének és fehérjék kapcsolata az öregedéssel és a betegségekkel, például káros fehérjék halmozódása az öregedés során bizonyos szövetekben.
A tanszéki program keretein belül például lezajlott egy kutatás, mely a génexpressziós mintázatok feltérképezésével vizsgálja például az autofágiában, vagyis a sejtek önemésztésében szerepet játszó gének aktivitásának változását a kor előrehaladtával. További célkitűzés az olyan gyakoribb idegrendszeri elváltozások előfordulásának felmérése, mint például a tumor, az infarktus, az agykamratágulat, a sérülések vagy a fejlődési rendellenességek. 
Többféle szövettárolási eljárás alkalmazásával a kutatók a lehető leghatékonyabban végezhetnek el többféle vizsgálatot egy adott állat szöveteiből. Így tehát készülnek majd frissen fagyasztott és formalinban tartósított szövetminták. Molekuláris vizsgálatokhoz izolálnak kisebb mintákat a friss, és igény szerint a fagyasztott szövetekből is. Lesznek beágyazott szövetdarabok, melyeket mikroszkópos vizsgálatokra lehet később felhasználni.
A szövetbank segítségével megszerezhető tudás nem csak az adott kutya kognitív diszfunkciójának okára adhat magyarázatot, hanem a jövőben más kutyák hasonló problémájának kezelésében és megelőzésében is nagy előrelépést jelentene. Még hosszú út áll a kutatók előtt, de ha jobban megismerjük a kognitív betegségek kialakulásának okait, körülményeit és (elő)jeleit, mint például a hajlamot meghatározó öröklődő tényezőket, a kórfejlődést, illetve a gyógykezelések hatásait, akkor az a gyakorlatban is segítheti az állatorvosi tevékenységet.