Kubinyi Enikő előadása az ELTE Biológus Tavaszi Iskolában – 2017. 04. 07. Királyrét
Ütős kezdés
Ha jó előadást akarsz tartani, ne felejtsd el, hogy az első benyomás a meghatározó. Egy kollégám háromféle „ütős” előadáskezdést ajánlott.1. Mondj egy meglepő adatot! Például én mostanában főként kutyák öregedéséről beszélek, kezdhetek ezzel a ténnyel: a 11-12 éves kutyák harmada, a 15 év felettiek 70%-a a humán demenciához hasonló tüneteket mutat.
2. Kérdezz! Tudták, hogy...? Ez egy retorikai fogás, nem muszáj a hallgatóknak válaszolni, de az biztos, hogy többen elgondolkoznak majd a kérdésen és máris bevonódtak az előadásba.
3. Harmadik ütős kezdés, ha személyes történettel, sztorival nyitsz. És én most kaptam egy órát Müller Viktortól, az esemény szervezőjétől, csak arra, hogy magamról beszéljek, úgyhogy ez eleve egy jutalomjáték.
Ha ügyesen nevettetsz másokat, megpróbálkozhatsz egy viccel vagy anekdotával is. Nekem ez nem megy, de azért most mondok egy kutyaöregedéses viccet: "Két öreg kutya beszélget. – Mindenre emlékszem az óvodából, de az nem jut eszembe, kit szagoltam meg tegnap..." (Az a vicc, amin nem nevetnek, az inkább kínos, úgyhogy előbb baráti társaságban gyakorolj.)
Ha ügyesen nevettetsz másokat, megpróbálkozhatsz egy viccel vagy anekdotával is. Nekem ez nem megy, de azért most mondok egy kutyaöregedéses viccet: "Két öreg kutya beszélget. – Mindenre emlékszem az óvodából, de az nem jut eszembe, kit szagoltam meg tegnap..." (Az a vicc, amin nem nevetnek, az inkább kínos, úgyhogy előbb baráti társaságban gyakorolj.)
Az ütős kezdés után áruljuk el, hogy miért jöttünk ide. Milyen kérdésre keressük a választ, mi a célunk? A mostani Tavaszi Iskolában Viktor arra kérte az előadókat, hogy beszéljünk a pályaívünkről és a hétköznapi teendőinkről, „életmódunkról”.
A pályaívem nem girbegurba, ezért röviden összefoglalom: biológia versenyen jutottam be a Radnóti gimnáziumba a Centenáriumi lakótelepről, utána elsős biológusként jelentkeztem Csányi Vilmosnál, és gyakorlatilag azóta, 23 éve az ELTE Etológia Tanszéken dolgozom, pályázati forrásokból. A szakdolgozatom és a PhD-m témája szociális tanulás volt, a PhD alatt farkasokat és kutyákat neveltem és hasonlítottam össze, közben a Sony egyetlen európai laborjában, Párizsban, etorobotikával kezdtem foglalkozni – ami akkor még nem létezett -, utána egy kicsit naposcsibéket teszteltem egy lateralizációs projektben Angliában, majd viselkedésgenetikai posztdok pályázatot nyertem. A következő lépésben Miklósi Ádám EU-s pályázatában szociális robot fejlesztésének az alapjait dolgoztuk ki, azután ismét visszatértem a viselkedésgenetikához egy saját kutatási pályázattal és Ádám MTA-s pályázatán. Bepillantottam a kollektív mozgás világába Vicsek Tamásnál. Most pedig az Európai Kutatási Tanács (ERC) támogatásával kutyák öregedését kutatom három megközelítésben, és életemben először irányítanom kell egy 8-12 fős csoportot. Mindez pillanatok alatt kiolvasható az életrajzomból. Egy jó cv-ből azonban kiderülnek más, az előmenetelnél, fokozatnál sokkal nehezebben mérhető dolgok, amelyek ugyanúgy nélkülözhetetlenek a pályához, mégis kevés szó esik róluk a képzésben.
A kutatói pályára felkészítés során az egyetemen lényegében másról sincs szó, mint a szakmai tudás, a képesítés megszerzéséről. Ez az az rész, amit a pályaív kapcsán az előbb felsoroltam. Milyen iskolát végeztél, milyen munkahelyeken dolgoztál eddig, milyen beosztásban, mi a szakmai tapasztalatod. Ez a magyar szakzsargonban is elterjedt „hard skills” néven ismert.
De arra, hogy hogyan illeszkedj be egy kutatócsoportba, hogyan legyél innovatív, és a szakmai tudást hogyan add el, arra nem készítenek fel. Pedig ezek nélkül egyszerűen nincs siker. Ritka az, hogy egy rejtőzködő tudóst mások felfedeznek, ez legfeljebb matematikus zseniknél fordulhat elő, de a biológusoknál kötve hiszem.
Kezdjük akkor azzal, hogy ami most történik, vagyis hogy állok egy terem elejében, és negyvenen hallgatnak, nagyon gyakori esemény egy kutató életében.
A biológus képzés nagyjából két lehetőséget biztosít a hallgató előadó készségének csiszolására. A TDK-t és a szakdolgozati védést. A felkészülésben témavezetők segítenek, de tapasztalatom szerint a legtöbb tanácsuk szigorúan szakmai. Milyen fejezetek következzenek egymás után, hogyan hivatkozzunk, az eredményábrák közül melyiket válasszuk.
Sajnos ez önmagában nem elég egy jó előadáshoz. Az, hogy hogyan adjunk elő, a „soft skills” közé tartozik. A soft skills személyes képességeket jelent, amiket nehezebb mérni, mint például egy diplomát.
Van, aki született előadó, iskolai versmondó versenyek győztese. De még aki komfortosan érzi magát a színpadon, az is évekig tanul, ha színésznek készül. Márpedig, ha még a tehetségeseket is fejleszteni kell, mielőtt kiengedik őket közönség elé, akkor mi is, akik nem mentünk színésznek megtanulhatjuk, hogyan kell jól előadni.
Pusztán a testtartásunkkal üzenünk. A hallgatóság a magabiztos előadót szereti hallgatni. De a világon az egyik legfélelmetesebb dolog mások elé kiállni és beszélni. Nem viccelek, ezt pszichológiai kutatások tanúsítják. Lehet, hogy Orwell főhőse retteg a patkányoktól az 1984-ben, de a második legnagyobb félelme biztosan az, hogy nézik őt. És tényleg nézik. Ha valaki fél, szorong, akkor az empatikus közönsége – csak a pszichopaták nem empatikusak – nagyon rosszul érzi magát. A szorongás oldására vannak módszerek, például speciális légzés, vagy ha a színpadra lépés előtt dominanciát kifejező mozdulatokat végzünk, összekulcsoljuk a kezünket a nyakunkon, mondjuk a mosdóban, ahol senki se lát. Ez ad egy kis erőt. A szorongást, izgulást fokozza a kávé, ezért a kávészünetet érdemes kihagyni az előadás előtt. (Nézzétek meg ezt a TED előadást, köszi a linket, Máté!)
De a legnagyobb biztonságot az adja a szorongóknak, ha felkészülnek az előadásukra, és begyakorolják. Ez arra is jó, hogy ne tartsák tovább az előadásukat, mint amennyit időt kaptak, mert ez egyrészt udvariatlan, másrészt egyáltalán nem professzionális. Az ERC interjú Brüsszelben például úgy zajlott, hogy az előadásom alatt egy nagy kivetítőn a hátam mögött megindult a visszaszámlálás. Ha átléptem volna a tíz percet, könyörtelenül belém fojtják a szót. Mégsem aggódtam, mert sokszor elgyakoroltam fennhangon az előadást, és tudtam, hogy nem lesz kilenc és fél percnél hosszabb.
Kevésbé stresszes előadást nem szoktam gyakorolni, de azt mindig kitalálom, hogy mi legyen az első két mondat, és azt memorizálom. Amikor pedig erre az előadásra készültem, akkor a vázlat írásakor rájöttem, hogy mindezt szeretném feltenni a honlapra, mert olyan jó lett volna, ha már hallgató koromban elmondja nekem valaki mindezt, és nem apránként kell összeszednem.
Amikor kiállunk előadni, ne bújjunk el a pulpitus mögé. Vállaljuk bátran magunkat, kérjünk fényt, hogy látszódjunk, és ne aludjon el a sötétben a hallgatóság. Ha nem mély és erős a hangunk, kérjünk mikrofont. Legyen dialéptető a kezünkben, ne kelljen odaszaladgálni a számítógéphez.
Mielőtt az első szót kimondjuk, rendezgessük el a jegyzeteinket, álljunk kis terpeszbe, mindkét talpunk legyen stabilan a földön, látszódjék, hogy nehéz minket kibillenteni. Ha a kezünkkel nem tudunk mit tenni, fonjuk össze az ujjainkat, és ebből a pozícióból nyissunk majd, amikor megszólalunk. Az USA-ban elfogadott, hogy az előadó zsebre teszi a kezét, de Európában ez kicsit illetlen.
Ha már beszélünk és mozgunk, akkor is lehetőleg kerüljük el a szaladgálást, abból látszik a nyugtalanságunk (ha pedig felveszik az előadást, akkor kimegyünk a képből). Persze nyugodtam helyezzük a testsúlyt egyik lábunkról a másikra, ez lazaságot, fesztelenséget sugall vagy lépjünk kicsit előrébb, ha valamit kiemelnénk. Gyakoroljuk otthon. Én ezt akkor tanultam meg, amikor egy egynapos tréningen vettem részt, hogy az ERC interjúra készüljek, és ennek során egy színész fél óráig csak velem foglalkozott.
A másik, amit tanultam az ERC tréning során, hogy a legtöbb kutató hadar. Meglepődött, hogy én éppenséggel nagyon lassan beszéltem. Nem szándékosan – akkor még nem alakult ki a mondandóm, és kerestem a szavakat angolul. Ha nem az anyanyelvünkön beszélünk, készüljünk még többet az előadásra, és gyakoroljunk, gyakoroljunk és gyakoroljunk! Én egyébként angoltanárhoz is eljártam, amíg az interjúra készültem, nagyon sokat segített, pusztán azzal, hogy vele is gyakorolhattam, csiszolhattam az előadást.
Az azt hiszem evidens, hogy ne legyen színtelen a hangunk, próbáljunk meg dallamosan beszélni, hangsúlyozni, intonálni. Egyáltalán nem hangzik annyira hülyén, mint amilyennek belülről tűnik. Vigyük le a mondat végén a hangsúlyt. Ha nem tesszük, az pontosan mutatja, hogy izgulunk. Engem egy rádióriporter figyelmeztetett erre először.
Egy időben robotfejlesztő, az EU által támogatott csoportban dolgoztam, és ott rendszeresen jártunk meetingekre, hogy megtudjuk, milyen munkát végeztek a konzorcium tagjai. Az előadások többnyire rettentő unalmasak voltak. Méla semmitevésemben elkezdtem arra figyelni, hogy mit csinál az az előadó, aki kitűnik az átlagból. Meglepődtem, amikor rájöttem, hogy valamennyien erőteljesen gesztikuláltak. Én ezelőtt nem mertem gesztikulálni, de attól fogva tudatosan törekedtem erre. Meglepett, hogy nekem is segít a beszédben, a hangsúlyozásban, tagolásban. Ne féljük használni a kezünket, kiemeli a mondanivalónkat, magunkat is fellelkesít a mozgás, és a lelkesedésünk könnyebben átragad a közönségre.
Az előadás után azt a 10 diát is beillesztettem, amit a brüsszeli interjúztatók is láttak, és amit egy hónapig csiszolgattam. Ezt azért tartom fontosnak, mert remélem, hogy lesz, aki fel tudja használni később, amit itt hall és lát. A diákat kinyomtatva is át kell adni több példányban, én két diát nyomtattam színesben egy oldalra matt fotópapíron.
Tőlünk nyugatabbra a kutatóhelyek tréningeket szerveznek a sikeres ERC pályázáshoz, ezért is eredményesebbek, mint a mi k-európai régiónk. De az a tapasztalatom, hogy Magyarországon is kaphatunk segítséget, akár nagypályázóktól és bírálóktól is. Én az interjú előtt egy hónapig minden általam elérhető - akár az etológiától távoli - kutatóhelyen turnéztam, ahol előadtam a tízperces előadásomat, és vártam a kérdéseket. Sehonnan nem küldtek el, csak segítőkészséggel találkoztam, amit ezúton is köszönök. Biztos vagyok benne, hogy a sok gyakorlás és visszajelzés nélkül nem sikerült volna megugranom ezt a szintet, ezért biztatok mindenkit arra, hogy higgye el, bármi megtörténhet, és ha lehetőséget kap, gyorsan nőjön fel a feladathoz.
Folytatás: Soft skills II. Csapatmunka, szervezőképesség, angoltudás, mobilitás, rugalmasság, emocionális intelligencia, motiváció, asszertivitás
További olvasnivaló:
Pályaív
A pályaívem nem girbegurba, ezért röviden összefoglalom: biológia versenyen jutottam be a Radnóti gimnáziumba a Centenáriumi lakótelepről, utána elsős biológusként jelentkeztem Csányi Vilmosnál, és gyakorlatilag azóta, 23 éve az ELTE Etológia Tanszéken dolgozom, pályázati forrásokból. A szakdolgozatom és a PhD-m témája szociális tanulás volt, a PhD alatt farkasokat és kutyákat neveltem és hasonlítottam össze, közben a Sony egyetlen európai laborjában, Párizsban, etorobotikával kezdtem foglalkozni – ami akkor még nem létezett -, utána egy kicsit naposcsibéket teszteltem egy lateralizációs projektben Angliában, majd viselkedésgenetikai posztdok pályázatot nyertem. A következő lépésben Miklósi Ádám EU-s pályázatában szociális robot fejlesztésének az alapjait dolgoztuk ki, azután ismét visszatértem a viselkedésgenetikához egy saját kutatási pályázattal és Ádám MTA-s pályázatán. Bepillantottam a kollektív mozgás világába Vicsek Tamásnál. Most pedig az Európai Kutatási Tanács (ERC) támogatásával kutyák öregedését kutatom három megközelítésben, és életemben először irányítanom kell egy 8-12 fős csoportot. Mindez pillanatok alatt kiolvasható az életrajzomból. Egy jó cv-ből azonban kiderülnek más, az előmenetelnél, fokozatnál sokkal nehezebben mérhető dolgok, amelyek ugyanúgy nélkülözhetetlenek a pályához, mégis kevés szó esik róluk a képzésben.
Hard skills
A kutatói pályára felkészítés során az egyetemen lényegében másról sincs szó, mint a szakmai tudás, a képesítés megszerzéséről. Ez az az rész, amit a pályaív kapcsán az előbb felsoroltam. Milyen iskolát végeztél, milyen munkahelyeken dolgoztál eddig, milyen beosztásban, mi a szakmai tapasztalatod. Ez a magyar szakzsargonban is elterjedt „hard skills” néven ismert.De arra, hogy hogyan illeszkedj be egy kutatócsoportba, hogyan legyél innovatív, és a szakmai tudást hogyan add el, arra nem készítenek fel. Pedig ezek nélkül egyszerűen nincs siker. Ritka az, hogy egy rejtőzködő tudóst mások felfedeznek, ez legfeljebb matematikus zseniknél fordulhat elő, de a biológusoknál kötve hiszem.
Soft skills
Kezdjük akkor azzal, hogy ami most történik, vagyis hogy állok egy terem elejében, és negyvenen hallgatnak, nagyon gyakori esemény egy kutató életében.A biológus képzés nagyjából két lehetőséget biztosít a hallgató előadó készségének csiszolására. A TDK-t és a szakdolgozati védést. A felkészülésben témavezetők segítenek, de tapasztalatom szerint a legtöbb tanácsuk szigorúan szakmai. Milyen fejezetek következzenek egymás után, hogyan hivatkozzunk, az eredményábrák közül melyiket válasszuk.
Sajnos ez önmagában nem elég egy jó előadáshoz. Az, hogy hogyan adjunk elő, a „soft skills” közé tartozik. A soft skills személyes képességeket jelent, amiket nehezebb mérni, mint például egy diplomát.
Előadói készség
Van, aki született előadó, iskolai versmondó versenyek győztese. De még aki komfortosan érzi magát a színpadon, az is évekig tanul, ha színésznek készül. Márpedig, ha még a tehetségeseket is fejleszteni kell, mielőtt kiengedik őket közönség elé, akkor mi is, akik nem mentünk színésznek megtanulhatjuk, hogyan kell jól előadni.
Magabiztosság
Pusztán a testtartásunkkal üzenünk. A hallgatóság a magabiztos előadót szereti hallgatni. De a világon az egyik legfélelmetesebb dolog mások elé kiállni és beszélni. Nem viccelek, ezt pszichológiai kutatások tanúsítják. Lehet, hogy Orwell főhőse retteg a patkányoktól az 1984-ben, de a második legnagyobb félelme biztosan az, hogy nézik őt. És tényleg nézik. Ha valaki fél, szorong, akkor az empatikus közönsége – csak a pszichopaták nem empatikusak – nagyon rosszul érzi magát. A szorongás oldására vannak módszerek, például speciális légzés, vagy ha a színpadra lépés előtt dominanciát kifejező mozdulatokat végzünk, összekulcsoljuk a kezünket a nyakunkon, mondjuk a mosdóban, ahol senki se lát. Ez ad egy kis erőt. A szorongást, izgulást fokozza a kávé, ezért a kávészünetet érdemes kihagyni az előadás előtt. (Nézzétek meg ezt a TED előadást, köszi a linket, Máté!)De a legnagyobb biztonságot az adja a szorongóknak, ha felkészülnek az előadásukra, és begyakorolják. Ez arra is jó, hogy ne tartsák tovább az előadásukat, mint amennyit időt kaptak, mert ez egyrészt udvariatlan, másrészt egyáltalán nem professzionális. Az ERC interjú Brüsszelben például úgy zajlott, hogy az előadásom alatt egy nagy kivetítőn a hátam mögött megindult a visszaszámlálás. Ha átléptem volna a tíz percet, könyörtelenül belém fojtják a szót. Mégsem aggódtam, mert sokszor elgyakoroltam fennhangon az előadást, és tudtam, hogy nem lesz kilenc és fél percnél hosszabb.
Kevésbé stresszes előadást nem szoktam gyakorolni, de azt mindig kitalálom, hogy mi legyen az első két mondat, és azt memorizálom. Amikor pedig erre az előadásra készültem, akkor a vázlat írásakor rájöttem, hogy mindezt szeretném feltenni a honlapra, mert olyan jó lett volna, ha már hallgató koromban elmondja nekem valaki mindezt, és nem apránként kell összeszednem.
Testtartás
Amikor kiállunk előadni, ne bújjunk el a pulpitus mögé. Vállaljuk bátran magunkat, kérjünk fényt, hogy látszódjunk, és ne aludjon el a sötétben a hallgatóság. Ha nem mély és erős a hangunk, kérjünk mikrofont. Legyen dialéptető a kezünkben, ne kelljen odaszaladgálni a számítógéphez.Mielőtt az első szót kimondjuk, rendezgessük el a jegyzeteinket, álljunk kis terpeszbe, mindkét talpunk legyen stabilan a földön, látszódjék, hogy nehéz minket kibillenteni. Ha a kezünkkel nem tudunk mit tenni, fonjuk össze az ujjainkat, és ebből a pozícióból nyissunk majd, amikor megszólalunk. Az USA-ban elfogadott, hogy az előadó zsebre teszi a kezét, de Európában ez kicsit illetlen.
Ha már beszélünk és mozgunk, akkor is lehetőleg kerüljük el a szaladgálást, abból látszik a nyugtalanságunk (ha pedig felveszik az előadást, akkor kimegyünk a képből). Persze nyugodtam helyezzük a testsúlyt egyik lábunkról a másikra, ez lazaságot, fesztelenséget sugall vagy lépjünk kicsit előrébb, ha valamit kiemelnénk. Gyakoroljuk otthon. Én ezt akkor tanultam meg, amikor egy egynapos tréningen vettem részt, hogy az ERC interjúra készüljek, és ennek során egy színész fél óráig csak velem foglalkozott.
Beszédtempó, hanghordozás
A másik, amit tanultam az ERC tréning során, hogy a legtöbb kutató hadar. Meglepődött, hogy én éppenséggel nagyon lassan beszéltem. Nem szándékosan – akkor még nem alakult ki a mondandóm, és kerestem a szavakat angolul. Ha nem az anyanyelvünkön beszélünk, készüljünk még többet az előadásra, és gyakoroljunk, gyakoroljunk és gyakoroljunk! Én egyébként angoltanárhoz is eljártam, amíg az interjúra készültem, nagyon sokat segített, pusztán azzal, hogy vele is gyakorolhattam, csiszolhattam az előadást.Az azt hiszem evidens, hogy ne legyen színtelen a hangunk, próbáljunk meg dallamosan beszélni, hangsúlyozni, intonálni. Egyáltalán nem hangzik annyira hülyén, mint amilyennek belülről tűnik. Vigyük le a mondat végén a hangsúlyt. Ha nem tesszük, az pontosan mutatja, hogy izgulunk. Engem egy rádióriporter figyelmeztetett erre először.
Gesztikulálás
Egy időben robotfejlesztő, az EU által támogatott csoportban dolgoztam, és ott rendszeresen jártunk meetingekre, hogy megtudjuk, milyen munkát végeztek a konzorcium tagjai. Az előadások többnyire rettentő unalmasak voltak. Méla semmitevésemben elkezdtem arra figyelni, hogy mit csinál az az előadó, aki kitűnik az átlagból. Meglepődtem, amikor rájöttem, hogy valamennyien erőteljesen gesztikuláltak. Én ezelőtt nem mertem gesztikulálni, de attól fogva tudatosan törekedtem erre. Meglepett, hogy nekem is segít a beszédben, a hangsúlyozásban, tagolásban. Ne féljük használni a kezünket, kiemeli a mondanivalónkat, magunkat is fellelkesít a mozgás, és a lelkesedésünk könnyebben átragad a közönségre.
Megjelenés
Ez a téma okozza nekem a legnagyobb nyűgöt, nincs hozzá nagy affinitásom. De annyit megjegyeztem a tanácsokból, hogy kicsit öltözzük túl a hallgatóinkat. Férfiaknak ajánlott egy zakó, nőknek egy blézer vagy ruha. Én most a Börzsönyhöz öltöztem, ezért csak egy kardigánt és farmert viselek, de a megtiszteltetést, hogy itt előadhatok, most egy kendővel és egy fülbevalóval jelzem.
Az ERC interjú előtt elmentem egy barátnőmhöz, aki játékfilmekben jelmeztervező. Ő egy órán át válogatott nekem ruhákat a saját ruhatárából. Nagyon klassz darabot kaptam tőle, de azt végül egy esküvőhöz vettem fel, az interjún nem mertem pirosban megjelenni, túl merésznek tűnt nekem. Egy szerényebb fehér ruhát választottam. Az öltözék soha ne legyen kihívó, az előadás tartalmáról ne vigye el a figyelmet. Hallgatói előadásoknál gyakran előfordul, hogy a diák bombanőnek öltözik, amitől még én is zavarba jövök és nem tudom, hova nézzek, nemhogy egy fiú.
Ha előadásra készülünk, az a legfontosabb, hogy ne legyünk unalmasak. Tiszteljük meg a közönségünket, ne raboljuk az idejüket. Egy előadás felépítésének egyszerű az alapja: (1) Azonosítsuk, mi a probléma. (2) Hogyan próbálták ezt mások megoldani? (3) Mi a saját, az előzőeknél jobb megoldásunk? Ha ezt a három szempontot tartjuk szem előtt, a hallgatóink követni fogják az előadásunkat, megértik az üzenetünket.
Az én előadásom alapkérdése az, hogy megmutassam, a szakmai kérdéseken túl milyen kérdésekkel kell foglalkoznia egy biológus kutatónak, saját példákon keresztül.
Sok előadó elköveti azt a hibát, hogy minden mondandóját a diákba zsúfolja egyfajta memóként, maga pedig elbújik a számítógépe mögé a sötétben. Annál kevés zavaróbb van egy előadás során, hogy az előadó teljes mondatokat olvas fel, amit közben a néző maga is átfut, sokkal gyorsabban. Szerintem az ilyesminek nincs értelme, ennél az is hatékonyabb, ha ezeket a diákat kinyomtatja az előadó egy papírra, és kiosztja a hallgatóknak. Én most például nem készítettem prezit, hanem az előadás vázlatát kinyomtattam, és néha rápillantok a papírra, hogy semmit ne hagyjak ki.
Ha illusztrációt készítünk, akkor az legyen vázlatos. Használjunk képet, mert tényleg ezer szónál többet mond. Ne felejtsük el, hogy a digitális dia ingyen van, ellentétben a régi írásvetítő fóliákkal, ezért néhány szónál ne legyen több egy dián. Hüvelykujjszabály, hogy egy diáról legfeljebb 1 percet beszéljünk.
Készüljünk fel a várható kérdésekre, és a záródia után illesszünk be olyanokat, amik választ adnak ezekre a kérdésekre. Így válaszadás közben elegánsan odaugorhatunk és illusztrálhatjuk a mondandónkat egy grafikonnal.
Ügyeljünk rá, hogy a válaszaink ne legyenek hosszúak, legfeljebb 1-2 mondatosak. Ha terjengősek vagyunk, felbosszantjuk azokat a hallgatóinkat, akik még szeretnének kérdezni, és azokat is, akik tovább akarnak lépni vagy kimenni szünetre. Tehát mindenkit.
Az ERC interjún szigorúan 15 percet adtak a kérdésekre. Azok a bírálók, akik a legtöbbet értettek a szakterületemhez, legalább 10 kérdést fogalmaztak meg írásban, amiket ott olvastak fel nekem. Ezen felül a panel jelenlévő tagjai, közel húsz ember, az előadásom után kérdezett olyanokat, amik akkor jutottak eszükbe. Ha nem válaszoltam volna gyorsan és röviden, akkor egy csomó kérdést, amire kíváncsiak voltak, nem tehettek volna fel, és ez nyilván negatívan hatott volna a pontszámaimra.
Az ERC interjún előírták a ppt használatát. A Powerpointnak egyébként megvan az az előnye, hogyha valaki előadói nézetet használ, akkor a saját monitorján puskázhatja a szöveget (ezért sem kell mindent felírni a diára), és nézheti, mennyi idő telt el. Én elvagyok enélkül is, főleg, mert szeretek elszakadni a géptől, ezért ha tehetem, prezit készítek, látványos struktúrákat lehet vele építeni. Egyetemi e-mail címes regisztrációval korlátlan számú prezim lehet. Legutóbb genetikusoknak adtam elő, ekkor a farkasok és kutyák összehasonlításától kezdve beszéltem fajták összehasonlításáról, gén-viselkedés asszociációs vizsgálatokról, és az ERC-s terveinkről. Az előadás itt nézhető meg.
Az ERC interjú előtt elmentem egy barátnőmhöz, aki játékfilmekben jelmeztervező. Ő egy órán át válogatott nekem ruhákat a saját ruhatárából. Nagyon klassz darabot kaptam tőle, de azt végül egy esküvőhöz vettem fel, az interjún nem mertem pirosban megjelenni, túl merésznek tűnt nekem. Egy szerényebb fehér ruhát választottam. Az öltözék soha ne legyen kihívó, az előadás tartalmáról ne vigye el a figyelmet. Hallgatói előadásoknál gyakran előfordul, hogy a diák bombanőnek öltözik, amitől még én is zavarba jövök és nem tudom, hova nézzek, nemhogy egy fiú.
Mi a szakmai üzenet?
Ha előadásra készülünk, az a legfontosabb, hogy ne legyünk unalmasak. Tiszteljük meg a közönségünket, ne raboljuk az idejüket. Egy előadás felépítésének egyszerű az alapja: (1) Azonosítsuk, mi a probléma. (2) Hogyan próbálták ezt mások megoldani? (3) Mi a saját, az előzőeknél jobb megoldásunk? Ha ezt a három szempontot tartjuk szem előtt, a hallgatóink követni fogják az előadásunkat, megértik az üzenetünket.Az én előadásom alapkérdése az, hogy megmutassam, a szakmai kérdéseken túl milyen kérdésekkel kell foglalkoznia egy biológus kutatónak, saját példákon keresztül.
Az előadás illusztrálása
Sok előadó elköveti azt a hibát, hogy minden mondandóját a diákba zsúfolja egyfajta memóként, maga pedig elbújik a számítógépe mögé a sötétben. Annál kevés zavaróbb van egy előadás során, hogy az előadó teljes mondatokat olvas fel, amit közben a néző maga is átfut, sokkal gyorsabban. Szerintem az ilyesminek nincs értelme, ennél az is hatékonyabb, ha ezeket a diákat kinyomtatja az előadó egy papírra, és kiosztja a hallgatóknak. Én most például nem készítettem prezit, hanem az előadás vázlatát kinyomtattam, és néha rápillantok a papírra, hogy semmit ne hagyjak ki.Ha illusztrációt készítünk, akkor az legyen vázlatos. Használjunk képet, mert tényleg ezer szónál többet mond. Ne felejtsük el, hogy a digitális dia ingyen van, ellentétben a régi írásvetítő fóliákkal, ezért néhány szónál ne legyen több egy dián. Hüvelykujjszabály, hogy egy diáról legfeljebb 1 percet beszéljünk.
Készüljünk fel a várható kérdésekre, és a záródia után illesszünk be olyanokat, amik választ adnak ezekre a kérdésekre. Így válaszadás közben elegánsan odaugorhatunk és illusztrálhatjuk a mondandónkat egy grafikonnal.
Ügyeljünk rá, hogy a válaszaink ne legyenek hosszúak, legfeljebb 1-2 mondatosak. Ha terjengősek vagyunk, felbosszantjuk azokat a hallgatóinkat, akik még szeretnének kérdezni, és azokat is, akik tovább akarnak lépni vagy kimenni szünetre. Tehát mindenkit.
Az ERC interjún szigorúan 15 percet adtak a kérdésekre. Azok a bírálók, akik a legtöbbet értettek a szakterületemhez, legalább 10 kérdést fogalmaztak meg írásban, amiket ott olvastak fel nekem. Ezen felül a panel jelenlévő tagjai, közel húsz ember, az előadásom után kérdezett olyanokat, amik akkor jutottak eszükbe. Ha nem válaszoltam volna gyorsan és röviden, akkor egy csomó kérdést, amire kíváncsiak voltak, nem tehettek volna fel, és ez nyilván negatívan hatott volna a pontszámaimra.
Az ERC interjún előírták a ppt használatát. A Powerpointnak egyébként megvan az az előnye, hogyha valaki előadói nézetet használ, akkor a saját monitorján puskázhatja a szöveget (ezért sem kell mindent felírni a diára), és nézheti, mennyi idő telt el. Én elvagyok enélkül is, főleg, mert szeretek elszakadni a géptől, ezért ha tehetem, prezit készítek, látványos struktúrákat lehet vele építeni. Egyetemi e-mail címes regisztrációval korlátlan számú prezim lehet. Legutóbb genetikusoknak adtam elő, ekkor a farkasok és kutyák összehasonlításától kezdve beszéltem fajták összehasonlításáról, gén-viselkedés asszociációs vizsgálatokról, és az ERC-s terveinkről. Az előadás itt nézhető meg.
Az előadás után azt a 10 diát is beillesztettem, amit a brüsszeli interjúztatók is láttak, és amit egy hónapig csiszolgattam. Ezt azért tartom fontosnak, mert remélem, hogy lesz, aki fel tudja használni később, amit itt hall és lát. A diákat kinyomtatva is át kell adni több példányban, én két diát nyomtattam színesben egy oldalra matt fotópapíron.
Tőlünk nyugatabbra a kutatóhelyek tréningeket szerveznek a sikeres ERC pályázáshoz, ezért is eredményesebbek, mint a mi k-európai régiónk. De az a tapasztalatom, hogy Magyarországon is kaphatunk segítséget, akár nagypályázóktól és bírálóktól is. Én az interjú előtt egy hónapig minden általam elérhető - akár az etológiától távoli - kutatóhelyen turnéztam, ahol előadtam a tízperces előadásomat, és vártam a kérdéseket. Sehonnan nem küldtek el, csak segítőkészséggel találkoztam, amit ezúton is köszönök. Biztos vagyok benne, hogy a sok gyakorlás és visszajelzés nélkül nem sikerült volna megugranom ezt a szintet, ezért biztatok mindenkit arra, hogy higgye el, bármi megtörténhet, és ha lehetőséget kap, gyorsan nőjön fel a feladathoz.
Folytatás: Soft skills II. Csapatmunka, szervezőképesség, angoltudás, mobilitás, rugalmasság, emocionális intelligencia, motiváció, asszertivitás
További olvasnivaló:
- 10 tips for academic talks
- The Art of Selling Science: Presenting an engaging scientific talk
- Giving an academic talk (pdf)
- How to Give Highly Effective Lectures—and Job Talks and Conference Presentations (pdf)
- Tips for a successful interview
- ERC START GRANT – REFLECTIONS FROM A PARTICIPANT
