Tizenegyezer évvel ezelőtt már legalább öt kutyacsoport különült el, ősi kutyagenomok elemzése alapján. E kutyacsoportok rendszerint az emberek vándorlásával együtt jelentek meg új területeken, máskor viszont nem. Az előbbire példa a földművelés terjedése tízezer évvel ezelőtt. A Közel-Keletről induló földműveseket elkísérték a kutyáik Európába is, és e kutyák az új területen összekeveredtek a helyi populációkkal.
Ellenpélda a mai Oroszország és Ukrajna területéről ötezer évvel ezelőtt indult migráció, ami máig meghatározza Európa humángenetikai arculatát. A sztyeppei állattartó hódítók kutyái nem jutottak el Európába, legalábbis nem hagytak genetikai nyomot. Ennek járvány vagy kulturális preferencia épp úgy lehetett az oka, mint az, hogy a kutyák egyszerűen nem tartottak a hódítókkal.
Az ősi kutyák genetikailag távol állnak a mai farkasoktól és a háziasítás óta nem sok gén áramlott a farkasoktól a kutyák felé - az ellenkező irányba annál inkább (például a timber farkasok fekete színe is a kutyáktól származik). Ennek oka az lehetett, hogy a "vad típusú" gének összeférhetetlenné, irányíthatatlanná tették a kutya-farkas hibrideket, ezért az emberek megszabadultak tőlük mielőtt utódokat hagytak volna.
A kutyák evolúciós története tele van rejtélyekkel. Két évtizednyi genetikai kutatás után még mindig nem tudjuk, hogy a háziasítás hol, mikor és miért történt. Egy 2016-os publikáció szerint a kutyákat kétszer háziasították az emberek, egyszer Ázsiában egyszer pedig Európában vagy a Közel-Keleten, mások szerint erre nincs elég bizonyíték. A mostani kutatás szerint a háziasítás csak egyszer zajlott le, egy mára kihalt farkaspopulációból. A kutyák tízezer éve már megjelentek Amerikában, de utána kihaltak. Hasonló esemény történt Szibériában is.
A Science-ben megjelent friss kutatásban 27 ősi kutyagenomot elemeztek már meglévő öt mellett. 17 olyan ember genomjával vetették össze az eredményeket, akik ugyanakkor és ugyanott éltek, mint a kutyák. Az eredmények szerint 11 ezer éve már különböző kutyapopulációk éltek a Közel-Keleten, Észak-Európában, Szibériában, Új-Guineában és Amerikában. E csoportok részben továbbörökítették a génjeiket napjaink kutyáiba. A csivavák ősi amerikai kutyák génjeit hordozzák, a rhodesiai ridgeback-ek ősi afrikaiakét, a huskyk pedig ősi szibériaiakét.
Eredeti közlemény: Bergström, A. et al. (2020) Science 370, 557–564.
